Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti dendrológia

Schmidt Gábor – Tóth Imre

Mezőgazda Kiadó

3. Idős fák ápolása

3. Idős fák ápolása

Mint korábban szó volt róla, a fiatal fák koronaalakítása a telepítés után 4–5 éven belül általában befejeződik. Ezután a fa hosszú időn át nem, vagy csak minimális beavatkozást igényel, a legnyilvánvalóbb koronahibák kiküszöbölése végett. Újabb, intenzívebb ápolásra van szükség életének késői, öregedő szakaszában, részben egészségi állapota helyreállítása (így élettartama meghosszabbítása) érdekében, részben pedig a nyilvánvaló balesetveszély elhárítására.

A leggyakrabban előforduló műveletek a következők.

3.1. Az ágak levágása

Viharkár, visszaifjítás vagy egyéb ok miatt szükség van a vékonyabb-vastagabb ágak levágására. Mielőtt az ág levágásának munkaműveleteit ismertetnénk, ismerkedjünk meg a sebgyógyulás folyamatával!

Az egy-két éves hajtások, vesszők levágásakor az internódium hamar beszárad. További károsodás általában nem következik be, legfeljebb még a seb alatti második internódium egy részének visszaszáradásával kell számolni. Kisebb szövetroncsolások – még idős fák esetében is – az előbbiekhez hasonlóan hegednek be. Egészen más a helyzet a nagyobb (5 cm átmérő feletti) sebfelületek gyógyulásakor. A fákon a sebhormonok hatására a vágási vagy törési felületek közelében lévő szövetekben sebzáró és védekezőanyagok raktározódnak, amelyek a gombafertőzést igyekeznek megakadályozni. A csonthéjasok erős mézgaképződéssel reagálnak a sebzésekre, ezzel vonják be a sebfelületet. Ugyanez a helyzet a fenyőknél is, ahol erre a célra a gyanta szolgál.

A védekezéssel egy időben indul meg a kambiumzónában a kalluszképződés. A kallusz később másodlagos parakambiumra és szállítószövet-gyarapító kambiumra tagozódik. A kétféle merisztémából képződő szövetek a szabaddá vált fatestet kívülről befelé haladva fokozatosan növik be. Ideális esetben a sebhely idővel teljesen eltűnik. A hosszú folyamat sikeres befejezését hátrányosan befolyásolják a korhadást okozó gombák, amelyek a sebhelyen táptalajt találnak életvitelükhöz, amihez nélkülözhetetlen a víz, a levegő, a meleg. Az ágak levágásakor ezért az első szempont az ágalapra való metszés, hogy a regenerálódás alapfeltételét ezzel megadjuk. „Tarisznyaakasztó” csonk hagyása megakadályozza a seb beforradását, elősegíti a korhadást.

Sebforradás az ágak különböző módon történő levágása után (a–c). Leggyorsabban az oválisformájú „áramvonalas” seb heged be (c), mivel teljes hosszában a tápanyagszállítás útjába esik. A „tarisznyaakasztó” ágcsonk hagyása megakadályozza a beforradást (d). A visszavágott ág vagy vessző metszlapjának optimális kialakítása (e)

Ugyanilyen fontos az is, hogy a metszfelület sima legyen. Ezért a seb szélét éles késsel utánvágjuk. Ezzel elősegítjük, hogy az eső a sima felületen minél hamarabb lecsorogjon, a fatest gyorsan száradjon. Az éles késsel körülvágott sebszéleken gyorsabban képződik a kallusz.

A nagyobb ágakat több részletben vágjuk le, hogy ezzel a háncs és a kéreg beszakadását, és nem utolsó sorban a baleset bekövetkezését kizárjuk. Az ágakat kézi, rudas fűrésszel és motoros fűrésszel lehet vágni. A fűrésszel való munka veszélyes, ezért nagyon fontos az idevágó biztonságtechnikai előírások megtartása.

A vastag koronaágak töve a levágás során behasadhat (a), ezért az ágat több részletben darabolva vágjuk le (b)

Vastag oldalágak tövének levágási sorrendje a) tompaszögű, b) hegyesszögű elágazás esetén

Kisebb felszíni odvasodások kezelése. A kitisztított sebfelület fertőtlenítése és lezárása mellett a vízelfolyásról is gondoskodni kell

Ágak levágására szolgáló szerszámok a) rudas fűrész, b) keresztvágó fűrész, c) rókafarkfűrész, d) motoros fűrész

3.1.1. Sebkezelés

A gombás fertőzések ellen a sebet több hónapon keresztül a levegőtől és nedvességtől hermetikusan el kell zárni. Erre a célra oltóviaszt, olajfestéket, fasebkátrányt, Vulneront vagy egyéb sebkezelő anyagokat használnak. Ha a sebet lezáró anyag felszakad és/vagy megsérül, a gombás fertőzés megelőzése céljából előnyös a letisztított fatestet xylamonnal kezelni és a fedőréteget ismét megújítani.

3.2. Plombálás, faodvak kezelése

Korhadás, sérülés vagy háborús károk következtében az idős fák törzsében üregek keletkeznek, amelyek a fák pusztulását, idő előtti kidőlését okozhatják. Ezek kívülről gyakran nem láthatók. A fatörzs vagy az ág belső állapotára az erdészetben növedékfúróként használt Mattson-féle fúró adhat tájékoztatást. A fúróból kikerülő facsapon nemcsak az évgyűrűk, hanem a fa állapota is láthatóvá válik. Régebben az üregek kitöltésére kizárólag betont használtak. Ma már ezt a megoldást elvetik, mert egyes esetekben, pl. a magasabban elhelyezkedő üregekben a betontömeg a fa stabilitását rontja. Újabban ezért szemcsés, könnyű anyagokkal, pl. fűrészporral és gyantakeverékkel vagy műanyag habbal töltik ki az üreget. Kedvező a tapasztalat a perlit és cement, valamint a salak és cement keverékével is. Fontos, hogy a vízbeszivárgás ellen a könnyűbetonra cementhabarcs-felhordás kerüljön, amely az üreget vízzáróan fedi be.

Nagyobb faodvak kitisztítása

A plombálás munkaműveletei:

  1. Az üregből az összes beteg és korhadt farészt el kell távolítani, ki kell kaparni;

  2. Az egészséges fatestet gombaölő szerrel kell fertőtleníteni, pl. rézgálicos oldattal, xylamonnalvagy más gombaölő szerrel;

  3. Az üreg belső falát ezután sebkezelő anyaggal itatják át: oltóviasz, fasebkátrány, olajfesték stb.;

  4. Az üreget megtöltjük a plombálóanyaggal kb. a fatest széléig;

  5. A háncs síkjánál kissé beljebb hajlékony anyaggal kell a nyílást lezárni, hogy a kambium hatására kialakuló hegedési párkányok a plombát minél gyorsabban befedhessék. Az üregben esetleg összegyűlő nedvesség elvesztésére dréncső szolgál. Az üreget lefedő anyag lehet 5–6 cm vastag beton rabicfal is.

A plombálás nélküli odúkezelés különösen a nagyméretű üregeknél lehet indokolt. A nyílásokat vaspálcákkal zárjuk el a bemászás ellen, a fa tövénél pedig drénerezéssel biztosítsuk a víz elfolyását

Az odvak kezelésének másik megoldása, hogy a szakszerűen kikapart üreget gombaölő és sebkezelő anyaggal kezeljük, de a plombálás elmarad. Ha az üreg nagyméretű, a bemászás ellen a fatestben több helyen elhelyezett vasszállal védekezzünk. A madarak befészkelését az odú nyílására szegezett bádoglappal vagy sűrű szövésű dróthálóval akadályozhatjuk meg.

Itt jegyezzük meg, hogy szakmai gyakorlatban az idős fák gondozásának körébe csak a föld feletti részek tartoznak. A föld alatt elhelyezkedő gyökerekről, a talaj tápanyag-, víz- és levegőellátásáról már jóval kevesebb gondoskodás történik, pedig a feltételek javítása nélkül a költséges plombálás – bár hálás, népszerű feladat –, vajmi keveset ér.

3.3. Idős fák koronaágainak biztosítása leszakadás ellen

Öreg fák villás elágazásainál a többtonnás ágak szétszakadására is számítani kell. Ez a helyzet elsősorban akkor áll fenn, ha az elágazási helyeken a fatörzs korhadni kezd. Baleset és anyagi kár megelőzésére az idős fák ágait egymáshoz kell kikötni. Erre a célra régebben 6–8 cm széles vasabroncskötés szolgált. A fa növekedésével az abroncs bevágott a kéregbe és a háncsba, ezáltal a tápanyagok szállításában zavarok keletkeztek. Az abroncs felett a kéreg megvastagodott, alatta pedig fokozatosan elhalt. Súlyos esetben az abroncsozott rész teljesen elgyengült, végül (10–15 év múlva) eltört. Helyette ezért a következő megoldást javasoljuk:

Könnyen megindul az odvasodás az ágvillákon, ahol megül a por ésmegreked a víz

Odvasodástól meggyengült ágvilla kitisztítása, majd megerősítése az ágakon átvezetett vaspálcával (a); Többszörös elágazás rugalmas rögzítése az ágakra erősített gyűrűkön áthúzott drótkötéllel (b)

Vaspálca végének rögzítési módja a törzs külső oldalán a) menetes pálcavég; b) közvetlenül a fatestre fekvő ovális fémalátét; c) csavaralátét; d) csavaranya

Az ágakat egymással szemben átfúrjuk. Két végén csavarmenetes vaspálcát dugunk át a lyukakon, amelyeknek végeit alátéttel és csavaranyával látjuk el, hogy az ágakat összefogja.

Az ilyen rögzítést a kéreg 2–3 év alatt benövi.

3.4. Fagyrepedések kezelése

Kemény és szeszélyes teleken, derült időben egyes fák törzse hosszában végigrepedhet, a nappali fölmelegedést hirtelen követő erős éjszakai lehűlés miatt. Az ilyen fagyrepedés a többnyire napos oldalon következik be. Különösen hajlamos rá a csertölgy (Quercus cerris), a cseresznyék (Prunus avium) és a nyírfa (Betula pendula). Atél elmúltával sürgős teendő a repedések gyógyítása.

Farepedések széleinek kiképzése és összehúzatása

Először a repedés széleit simára képezzük, a sebet gombaölő szerrel fertőtlenítjük. Ezután a repedést az ábrán látható módon, szorítócsavarokkal összehúzzuk. Hosszú, nagy repedések esetén 4–5 csavar is szükséges lehet (80–100 cm-enként), s az összehúzás sem mindig tökéletes. Ilyenkor a csavarokat egymáshoz kissé elforgatva helyezzük el, hogy a forradásig a különböző irányú erőkkel szemben is biztosan tartsanak.