Viharkár, visszaifjítás vagy egyéb ok miatt szükség van a vékonyabb-vastagabb ágak levágására. Mielőtt az ág levágásának munkaműveleteit ismertetnénk, ismerkedjünk meg a sebgyógyulás folyamatával!

Az egy-két éves hajtások, vesszők levágásakor az internódium hamar beszárad. További károsodás általában nem következik be, legfeljebb még a seb alatti második internódium egy részének visszaszáradásával kell számolni. Kisebb szövetroncsolások – még idős fák esetében is – az előbbiekhez hasonlóan hegednek be. Egészen más a helyzet a nagyobb (5 cm átmérő feletti) sebfelületek gyógyulásakor. A fákon a sebhormonok hatására a vágási vagy törési felületek közelében lévő szövetekben sebzáró és védekezőanyagok raktározódnak, amelyek a gombafertőzést igyekeznek megakadályozni. A csonthéjasok erős mézgaképződéssel reagálnak a sebzésekre, ezzel vonják be a sebfelületet. Ugyanez a helyzet a fenyőknél is, ahol erre a célra a gyanta szolgál.

A védekezéssel egy időben indul meg a kambiumzónában a kalluszképződés. A kallusz később másodlagos parakambiumra és szállítószövet-gyarapító kambiumra tagozódik. A kétféle merisztémából képződő szövetek a szabaddá vált fatestet kívülről befelé haladva fokozatosan növik be. Ideális esetben a sebhely idővel teljesen eltűnik. A hosszú folyamat sikeres befejezését hátrányosan befolyásolják a korhadást okozó gombák, amelyek a sebhelyen táptalajt találnak életvitelükhöz, amihez nélkülözhetetlen a víz, a levegő, a meleg. Az ágak levágásakor ezért az első szempont az ágalapra való metszés, hogy a regenerálódás alapfeltételét ezzel megadjuk. „Tarisznyaakasztó” csonk hagyása megakadályozza a seb beforradását, elősegíti a korhadást.

Sebforradás az ágak különböző módon történő levágása után (a–c). Leggyorsabban az oválisformájú „áramvonalas” seb heged be (c), mivel teljes hosszában a tápanyagszállítás útjába esik. A „tarisznyaakasztó” ágcsonk hagyása megakadályozza a beforradást (d). A visszavágott ág vagy vessző metszlapjának optimális kialakítása (e)

Ugyanilyen fontos az is, hogy a metszfelület sima legyen. Ezért a seb szélét éles késsel utánvágjuk. Ezzel elősegítjük, hogy az eső a sima felületen minél hamarabb lecsorogjon, a fatest gyorsan száradjon. Az éles késsel körülvágott sebszéleken gyorsabban képződik a kallusz.

A nagyobb ágakat több részletben vágjuk le, hogy ezzel a háncs és a kéreg beszakadását, és nem utolsó sorban a baleset bekövetkezését kizárjuk. Az ágakat kézi, rudas fűrésszel és motoros fűrésszel lehet vágni. A fűrésszel való munka veszélyes, ezért nagyon fontos az idevágó biztonságtechnikai előírások megtartása.

A vastag koronaágak töve a levágás során behasadhat (a), ezért az ágat több részletben darabolva vágjuk le (b)

Vastag oldalágak tövének levágási sorrendje a) tompaszögű, b) hegyesszögű elágazás esetén

Kisebb felszíni odvasodások kezelése. A kitisztított sebfelület fertőtlenítése és lezárása mellett a vízelfolyásról is gondoskodni kell

Ágak levágására szolgáló szerszámok a) rudas fűrész, b) keresztvágó fűrész, c) rókafarkfűrész, d) motoros fűrész

Korhadás, sérülés vagy háborús károk következtében az idős fák törzsében üregek keletkeznek, amelyek a fák pusztulását, idő előtti kidőlését okozhatják. Ezek kívülről gyakran nem láthatók. A fatörzs vagy az ág belső állapotára az erdészetben növedékfúróként használt Mattson-féle fúró adhat tájékoztatást. A fúróból kikerülő facsapon nemcsak az évgyűrűk, hanem a fa állapota is láthatóvá válik. Régebben az üregek kitöltésére kizárólag betont használtak. Ma már ezt a megoldást elvetik, mert egyes esetekben, pl. a magasabban elhelyezkedő üregekben a betontömeg a fa stabilitását rontja. Újabban ezért szemcsés, könnyű anyagokkal, pl. fűrészporral és gyantakeverékkel vagy műanyag habbal töltik ki az üreget. Kedvező a tapasztalat a perlit és cement, valamint a salak és cement keverékével is. Fontos, hogy a vízbeszivárgás ellen a könnyűbetonra cementhabarcs-felhordás kerüljön, amely az üreget vízzáróan fedi be.

Nagyobb faodvak kitisztítása

A plombálás munkaműveletei:

A plombálás nélküli odúkezelés különösen a nagyméretű üregeknél lehet indokolt. A nyílásokat vaspálcákkal zárjuk el a bemászás ellen, a fa tövénél pedig drénerezéssel biztosítsuk a víz elfolyását

Az odvak kezelésének másik megoldása, hogy a szakszerűen kikapart üreget gombaölő és sebkezelő anyaggal kezeljük, de a plombálás elmarad. Ha az üreg nagyméretű, a bemászás ellen a fatestben több helyen elhelyezett vasszállal védekezzünk. A madarak befészkelését az odú nyílására szegezett bádoglappal vagy sűrű szövésű dróthálóval akadályozhatjuk meg.

Itt jegyezzük meg, hogy szakmai gyakorlatban az idős fák gondozásának körébe csak a föld feletti részek tartoznak. A föld alatt elhelyezkedő gyökerekről, a talaj tápanyag-, víz- és levegőellátásáról már jóval kevesebb gondoskodás történik, pedig a feltételek javítása nélkül a költséges plombálás – bár hálás, népszerű feladat –, vajmi keveset ér.

Öreg fák villás elágazásainál a többtonnás ágak szétszakadására is számítani kell. Ez a helyzet elsősorban akkor áll fenn, ha az elágazási helyeken a fatörzs korhadni kezd. Baleset és anyagi kár megelőzésére az idős fák ágait egymáshoz kell kikötni. Erre a célra régebben 6–8 cm széles vasabroncskötés szolgált. A fa növekedésével az abroncs bevágott a kéregbe és a háncsba, ezáltal a tápanyagok szállításában zavarok keletkeztek. Az abroncs felett a kéreg megvastagodott, alatta pedig fokozatosan elhalt. Súlyos esetben az abroncsozott rész teljesen elgyengült, végül (10–15 év múlva) eltört. Helyette ezért a következő megoldást javasoljuk:

Könnyen megindul az odvasodás az ágvillákon, ahol megül a por ésmegreked a víz

Odvasodástól meggyengült ágvilla kitisztítása, majd megerősítése az ágakon átvezetett vaspálcával (a); Többszörös elágazás rugalmas rögzítése az ágakra erősített gyűrűkön áthúzott drótkötéllel (b)

Vaspálca végének rögzítési módja a törzs külső oldalán a) menetes pálcavég; b) közvetlenül a fatestre fekvő ovális fémalátét; c) csavaralátét; d) csavaranya

Az ágakat egymással szemben átfúrjuk. Két végén csavarmenetes vaspálcát dugunk át a lyukakon, amelyeknek végeit alátéttel és csavaranyával látjuk el, hogy az ágakat összefogja.

Az ilyen rögzítést a kéreg 2–3 év alatt benövi.

Kemény és szeszélyes teleken, derült időben egyes fák törzse hosszában végigrepedhet, a nappali fölmelegedést hirtelen követő erős éjszakai lehűlés miatt. Az ilyen fagyrepedés a többnyire napos oldalon következik be. Különösen hajlamos rá a csertölgy (Quercus cerris), a cseresznyék (Prunus avium) és a nyírfa (Betula pendula). Atél elmúltával sürgős teendő a repedések gyógyítása.

Farepedések széleinek kiképzése és összehúzatása

Először a repedés széleit simára képezzük, a sebet gombaölő szerrel fertőtlenítjük. Ezután a repedést az ábrán látható módon, szorítócsavarokkal összehúzzuk. Hosszú, nagy repedések esetén 4–5 csavar is szükséges lehet (80–100 cm-enként), s az összehúzás sem mindig tökéletes. Ilyenkor a csavarokat egymáshoz kissé elforgatva helyezzük el, hogy a forradásig a különböző irányú erőkkel szemben is biztosan tartsanak.