Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

1. fejezet - Általános rész

1. fejezet - Általános rész

Tartalom

A növénykórtan mint tudomány
A növénykórtan felosztása
A növénybetegség fogalma
A növénykórtan története
A növénybetegségek tünetei
Főtünet
Kísérőtünet
Tünetsor, tünetcsoport
A növénybetegségek okai
Belső eredetű kórokok
Külső eredetű kórokok
Növényt megbetegítő vírusok
A vírus fogalma
A vírusok morfológiája
A vírusok elnevezése
A vírusok rendszere
A vírusok átvitele
A vírusok meghatározása
A vírusok elleni védekezés
Növényt megbetegítő viroidok
Növényt megbetegítő fitoplazmák
A fitoplazma fogalma
A fitoplazmák morfológiája
A fitoplazmák elnevezése
A fitoplazmák rendszere
A fitoplazmák átvitele
Növényt megbetegítő rikettsiák
A rikettsia fogalma
A rikettsiák morfológiája
A rikettsiák elnevezése
A rikettsiák rendszere
A rikettsiák átvitele
A rikettsiák meghatározása
A rikettsiák elleni védekezés
Növényt megbetegítő baktériumok
A baktérium fogalma
A baktériumok morfológiája
A baktériumok elnevezése
A baktériumok rendszere
A baktériumok átvitele
A baktériumok meghatározása
A baktériumok elleni védekezés
Növényt megbetegítő sugárgombák
A sugárgomba fogalma
A sugárgombák morfológiája
A sugárgombák elnevezése
A sugárgombák rendszere
A sugárgombák meghatározása
A sugárgombák elleni védekezés
A sugárgombák felhasználása a növénybetegségek elleni védekezésre
Növényt megbetegítő gombák
A gomba fogalma
A gombák morfológiája
A gombák elnevezése
A gombák rendszere
A gombák átvitele
A gombák meghatározása
A gombák elleni védekezés
A betegség lefolyása
Fertőzési források
A kórokozó átvitele
A kórokozó behatolása
A kórokozó fertőzése
A betegség lappangása
A betegség tüneteinek megjelenése
Gazda-parazita kapcsolat
A gazdanövény szerepe a gazda-parazita kapcsolatban
A kórokozó szerepe a gazda-parazita kapcsolatban
A környezet szerepe a gazda-parazita kapcsolatban
Járvány
A járvány típusai
A járvány lefolyása
A betegségek elleni védekezés
Rezisztens növényfajták előállítása
Karantén eljárások
Termesztési eljárások
Fizikai eljárások
Kémiai eljárások
Biológiai eljárások
A betegségek ellen használt szerek

„Mert szinte olly szükséges a kerttel-való bánáshoz az értelem, és tudomány: mint az emberi testnek orvoslásához, a mint Xenophon bizonyittya; Hogy a Gazdaembernek, Kertésznek, és az Orvosnak egy hivatalok vagyon abbúl; hogy mindent, idejében végezzen el.”

P. Lippay János: Posoni Kert, Első könyv. Virágos-Kert, II. Rész 5–6. oldal. Nagy Szombat, 1664.

A növénykórtan mint tudomány

A növénykórtan felosztása

A növénykórtan, más szóval fitopatológia a növények betegségeivel foglalkozó tudomány. Ezen belül a vírusok okozta növénybetegségeket a fitovirológia, a fitoplazmák okozta növénybetegségeket a fitoplazmológia, a baktériumok okozta növénybetegségeket a fitobakteriológia, a gombák okozta növénybetegségeket pedig a fitomikológia tárgyalja.

A növénybetegség fogalma

A növénybetegség okozat, amelyet betegségokok váltanak ki. A betegség a növény életműködési zavarában nyilvánul meg, amelynek következtében a növényen tünetek jelennek meg.

A növénybetegség következménye az, hogy veszélybe kerül a növény élete, vagy gazdasági értéke csökken.

A növénykórtan története

A növények betegségeivel kapcsolatos ismereteink hosszú történelmi fejlődés során gyarapodtak. Akkor váltak igazán fontossá, amikor az emberek foglalkozni kezdtek a növények termesztésével. Az emberek először a túlvilági erőkben látták a betegségek okát. Később már voltak olyan elképzelések is, amelyek földi okokban kerestek magyarázatot.

A növénybetegségek kutatásában döntő változást az jelentett, hogy a betegségeket csak földi okokra vezették vissza, és egyre pontosabban igyekeztek leírni őket a tudomány akkori ismeretei alapján. A folyamatosan kifejlesztett vizsgálóeszközök és módszerek lehetővé tették, hogy a feltételezéseket a kísérleti eredményekre épülő magyarázatok váltsák fel.

A növénybetegségek okozói közül a gombákat ismerték fel legrégebben. Egyrészt azért, mert szabad szemmel láthatók voltak, másrészt azért, mert az akkori mikroszkóptechnika lehetővé tette vizsgálatukat. A gombák vizsgálatával már az 1600-as évek közepétől kezdtek foglalkozni. A kutatások eredményeképpen az 1800-as évek elejétől sorra jelentek meg a gombarendszertani munkák. Az 1850-es évektől a betegségokozó gombákkal kapcsolatos kutatások nagy lendülettel folytak. Ennek egyik fő oka az volt, hogy más földrészekről, főképpen Amerikából származó növényekkel új betegségek kerültek Európába. Ezek közül a burgonya fitoftórás betegsége 1845-ben jelent meg Európában és nagy járványt okozott. A betegséget előidéző Phytophthora infestans gombával kapcsolatos kutatások több európai országban folytak. Nagy járványt okozott Európában az 1878-ban fellépő szőlőperonoszpóra is. Megjelenése a szőlőkórtani kutatások fejlesztését tette szükségessé. A mikológiai kutatások eredményeképpen az 1900-as évek elején a legtöbb betegségokozó gombát már leírták és rendszerbe foglalták, valamint számos gombafaj életmódját megismerték. Később természetesen számos, újonnan jelentkező gombafajt is közöltek, és a gombák életmódjára vonatkozó ismeretek is bővültek. Jelenleg kb. 45 000 növénybetegséget előidéző gombafaj ismert.

Az 1950-es évektől az elektronmikroszkópos vizsgálatokkal ismertté vált a gombák mikromorfológiája. Az új kutatási eredmények bebizonyították, hogy a gombák nem alacsonyrendű növények, és csak kis csoportjuknál mutatható ki rokonság a növényekkel. Tisztázódott a gombák esetében a konídiumkeletkezés módja is. A felsoroltak alapján a gombák rendszerezésének felülvizsgálatára és új elvekre épülő gombarendszerek kidolgozására került sor. Jelentős eredményeket értek el a gazda-parazita kapcsolatok megismerése terén is. Újabban a mezőgazdasági gyakorlatban számos laboratóriumi gyorsmódszert (többféle magvizsgálati módszert, tesztelést stb.) vezettek be. Ezenkívül megbízható előrejelzési módszereket is kidolgoztak.

Magyarországon a gombák okozta betegségekkel az 1850-es évektől foglalkoztak behatóan. Linhart György elsősorban a szántóföldi növények gombás betegségeit kutatta, majd 1882–1887 között közreadta „Fungi Hungarici” című munkáját. A szőlő gombás betegségeinek beható vizsgálata Istvánffy Gyula nevéhez fűződik. Ő alapította meg 1898-ban a Budapesti Szőlészeti Kísérleti Állomást. A kertészeti növények gombás betegségeivel Schilberszky Károly foglalkozott. Ő írta le elsőként a burgonyarák kórokozóját és ő szervezte meg az első növénykórtani tanszéket 1924-ben.

A növénypatogén gombákkal kapcsolatos kutatásokat időrendben „A gomba fogalma” c. fejezetben tárgyaljuk.

A baktériumokkal, mint betegségokozókkal az 1800-as évek közepétől kezdtek foglalkozni. Pasteur kimutatta, hogy a betegségek fertőző kórokozóktól származnak. Ő volt az első, aki a baktériumokat húsleves táptalajon tenyésztette. Koch a bakteriológiai módszereket továbbfejlesztette, s ezzel megkezdődhetett a baktériumok beható tanulmányozása. Kidolgozta azokat a szabályokat, amelyekkel a baktériumok megbetegítő képessége igazolható. Ezeket a ma is használt szabályokat Koch-féle posztulátumoknak nevezzük. Növénybetegséget okozó baktériumot először 1879-ben mutattak ki, amikor még számos humánpatogén baktérium ismeretlen volt. Csak később, 1882–87 között fedezték fel a tbc, a hastífusz és a tetanusz kórokozóit. A széles körű kutatások eredményeképpen sorra jelentek meg az összefoglaló jellegű bakteriológiai munkák és rendszertanok. Ezek közül egyik az 1923-ban megjelent, s azóta több kiadást megért BERGEY-féle baktériumrendszer a legjelentősebb. Jelenleg 269 növénypatogén baktériumfaj ismert, amelyek 70 családba tartozó növényfajon fordulnak elő.

Magyarországon a módszeres fitobakteriológiai kutatások 1950 körül kezdődtek el, de HUSZ BÉLA már korábban is foglalkozott a baktériumok okozta betegségekkel. Újabban előtérbe került a baktériumok gazda-parazita kapcsolatának vizsgálata. Az új kutatási eredmények birtokában lehetővé vált a baktériumok bakteriofágokkal való gyors meghatározása. A biokémiai és a szerológiai vizsgálatok a baktériumfajok alaposabb megismerését és a köztük lévő rokonság felderítését tették lehetővé. Ezek alapján új baktériumrendszert dolgoztak ki, amelyben az azonos biokémiai és szerológiai reakciót mutató baktériumfajokat fajcsoportba vonták össze.

A növénypatogén baktériumokkal kapcsolatos kutatásokat időrendben „A baktérium fogalma” című fejezetben tárgyaljuk.

A sugárgombákat 1875-től ismerik. Először a szarvasmarhákon előforduló sugárgombák megbetegítőképességét igazolták, 1877–78-ban. A múlt század végén, 1891-ben bizonyították be először, hogy a sugárgombák növénybetegséget is okozhatnak.

A sugárgombák közül csak néhány faj okoz növénybetegséget. Hazánkban ezek közül csak a burgonyán előforduló Streptomyces scabies jelentős.

A növénypatogén sugárgombákkal kapcsolatos kutatásokat időrendben „A sugárgomba fogalma” című fejezetben tárgyaljuk.

A vírusokkal, mint növénybetegség okokkal az 1800-as évek vége felé kezdtek foglalkozni, bár a korai tünetleírások alapján arra lehet következtetni, hogy a vírusos betegségek a növényeken már régóta előfordultak. A századfordulón és az 1900-as évek első évtizedeiben a növénypatogén vírusok alapvető tulajdonságait ismerték meg. Az 1920-as évek közepétől már a vírusok rendszerezésével foglalkoztak. Az 1940-es évektől elektronmikroszkópos vizsgálatuk került előtérbe. Az 1950-es évektől pedig biokémiai vizsgálatuk lehetővé tette részletes megismerésüket. Jelenleg hozzávetőleg 1200 növénypatogén vírust írtak le. Ezek közül azonban számos vírus esetében a morfológiai és biokémiai jellemzők csak részben ismertek.

Magyarországon a módszeres virológiai kutatások az 1930-as évek végén indultak meg, és leírták a gyümölcsfákon, a zöldségnövényeken, valamint a burgonyán előforduló jelentős vírusos betegségeket. Újabban jelentős eredmények születtek a vírusmentes szaporítóanyag előállítása terén. Hazánkban már számos növényfajnál állítanak elő vírusmentes szaporítóanyagot, és az új nemesítésű fajtákat is virológiai vizsgálatoknak vetik alá.

A növénypatogén vírusokkal kapcsolatos kutatásokat időrendben „A vírus fogalma” című fejezetben tárgyaljuk.

A fitoplazmákat 1929 óta ismerik. Először az állatokat és az embereket megbetegítő fajokat írták le, amelyek főleg légúti ártalmakat okoznak.

A növénybetegséget okozó fitoplazmákat csak 1967-ben mutatták ki. A fitoplazmákat korábban mikoplazmáknak nevezték. Ekkor bebizonyosodott, hogy számos, korábban vírusnak tulajdonított betegség fitoplazma eredetű. A korábbi növénybetegség-leírások alapján megállapítható, hogy az első fitoplazmás – akkor még vírusosnak vélt – betegséget 1926-ban közölték. Már akkor kimutatták, hogy a betegség terjesztésében a kabócáknak fontos szerepük van. Újabban spirális alakú fitoplazmákat – spiroplazmákat – is leírtak. Jelenleg közel 60 növénypatogén fitoplazma ismert.

A növénypatogén fitoplazmákkal kapcsolatos kutatásokat időrendben „A fitoplazma fogalma” című fejezetben tárgyaljuk.

A rikettsiákat 1916 óta ismerik. Először az állatokon és az emberen betegséget okozó fajokat írták le, amelyek a vérszívó ízeltlábúakkal és rágcsálókkal terjedő kórokozók (pl. kiütéses tífusz, foltos láz, atkaláz kórokozói). A növénybetegséget okozó rikettsiákat 1972-ben fedezték fel. Korábban az e mikroszervezetek által okozott betegségeket vírus eredetűnek vélték. A rikettsiák ma már számos termesztett növényen előfordulnak. Külföldön több közlemény tudósít a rikettsiák okozta betegségekről. Várható, hogy a közeljövőben hazánkban is számolni kell az ilyen betegségek előfordulásával.

A növénypatogén rikettsiákkal kapcsolatos kutatásokat időrendben „A rikettsia fogalma” című fejezetben tárgyaljuk.