Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

A növénybetegségek tünetei

A növénybetegségek tünetei

Betegség esetén a növényen érzékszervekkel érzékelhető elváltozások jönnek létre. Ezt az érzékelhető elváltozást tünetnek, más szóval szimptómának nevezzük. A tünetek legnagyobb része látással érzékelhető elváltozás (pl. elszíneződés, alakváltozás, seb, váladék). Jellegzetes tünet lehet még a tapintással (pl. sima, érdes), az ízleléssel (pl. keserű, rostos) és a szaglással (pl. büdös, dohos) érzékelhető elváltozás is.

Vannak olyan betegségek, amelyeknél a növényen elváltozás nem érzékelhető. A növény tehát tünetmentes, vagyis a betegség látens. Az ilyen betegséget előidéző kórokozót látens kórokozónak nevezzük, amelyet a növényből csak biológiai, fizikai vagy kémiai módszerekkel lehet kimutatni.

A betegségek tünetei tünettípus szerint csoportosíthatók (1. ábra).

1. ábra - A betegség tünettípusai

kepek/1abra.png


Főtünet

Főtünetnek a kórokozók látható képleteit nevezzük, amelyek a növény felületén vagy belsejében vannak. Ilyenek lehetnek: a filmszerű bevonatot alkotó baktériumnyálka, a lisztharmatbevonat, a rozsdatelep és más különböző gombaképletek.

Kísérőtünet

A kísérőtünet olyan jelenség, amely a gazdanövény kórokkal szembeni reakciójára vezethető vissza. A kísérőtünet ezért ugyanazon betegség esetén egyes növényfajokon eltérő lehet. Ugyancsak különböző kísérőtünetek lehetnek egy növényfaj egyes növényrészein is.

Belső kísérőtünet

Belső kísérőtünetnek, más szóval mikroszimptómának a növényben levő, műszerekkel érzékelhető szöveti és biokémiai elváltozást nevezzük.

A szöveti elváltozás egyik esete az elszíneződésből adódik. Ilyenkor a kloroplasztiszok számának csökkenése, elváltozása vagy pusztulása következik be. Rothadás esetén a növény sejtjei szétesnek, sejtfaluk pedig feloldódik (2. ábra). Egyes betegségek esetén egyes sejtekben mézga található (3. ábra). A növényi szervek alakváltozása is szöveti elváltozást eredményez (4. ábra). A hipoplázia olyan szöveti elváltozás, amikor az egészséges növény sejtszámához viszonyítva kevesebb sejt jön létre. Hiperplázia esetén viszont az egészséges növény sejtszámához viszonyítva több sejt alakul ki. Mindkét jelenség a sejtek ellentétes előjelű mennyiségi változására vezethető vissza. A hipotrófia olyan szöveti elváltozás, amikor az egészséges növény sejtjeihez viszonyítva kisebb sejtek keletkeznek. Hipertrófia esetén az egészséges növény sejtjeihez viszonyítva nagyobb sejtek alakulnak ki. A megnagyobbodott sejtekben pedig több sejtmag található. Mindkét jelenség a sejtek ellentétes előjelű minőségi változása. Az egyes szöveti elváltozások külön-külön is előfordulhatnak, legtöbbször azonban egymáshoz kapcsolódva jelentkeznek. A növények törpenövése esetén hipopláziás és hipotrófiás szöveti elváltozás figyelhető meg. A tumor vagy az enáció esetében viszont a szövetek burjánzása hiperpláziára és hipertrófiára vezethető vissza.

2. ábra - A rothadás szöveti elváltozása

kepek/2abra.png


3. ábra - Mézgalerakódás a sejtekben

kepek/3abra.png


4. ábra - Az alakváltozás szöveti elváltozásai

kepek/4abra.png


A vírusok esetében számos olyan szöveti elváltozást állapítottak meg, amelyek fontos tüneti bélyegek. Ilyenek:

zárványtestek, más szóval inklúziók előfordulása a szövetben. Ezek általában kristályosak és sokalakúak, és leggyakrabban a levélben találhatók;

radiális pálcikák előfordulása az edénynyalábokban;

nekrózis a floémben;

abnormális kallózképződés a rostacsövekben.

A biokémiai elváltozások nemcsak egy-egy betegség sajátos belső tünetei, hanem a betegség általános jegyei is lehetnek.

Külső kísérőtünet

Külső kísérőtünetnek, más szóval makroszimptómának a növényen vagy növényben levő, műszerek nélkül, érzékszervekkel érzékelhető elváltozásokat nevezzük.

Ezek a következők: hervadás, elhalás, elszíneződés, alakváltozás, állagváltozás, seb, váladék, ízváltozás, valamint illat és szag.

Hervadás

A hervadás az a jelenség, amikor a növény sejtjei elegendő víz hiányában elvesztik feszességüket, más szóval turgorjukat.

A növényi sejtek vízhiányának több oka lehet. Előidézhetik kedvezőtlen éghajlati és talajtényezők (szárazság, fagy, a talaj magas sótartalma stb.), mechanikai és kártevő állatoktól származó sérülések, valamint kórokozók. A kórokozók egyrészt a szállítószöveteket pusztítják el, másrészt hervadást kiváltó toxint termelnek. Hervadást elsősorban baktériumok és gombák idéznek elő. A baktériumok okozta hervadást – a szállítószövetek pusztulása miatt – traheobakteriózisnak, a gombák okozta hervadást pedig traheomikózisnak nevezzük. A kórokozók által előidézett hervadás vissza nem fordítható, vagyis irreverzíbilis, mert végül a növény elpusztul. Az éghajlati és talajtényezőktől származó hervadás visszafordítható, vagyis reverzíbilis is lehet.

Elhalás

Az elhalás, más szóval nekrózis, irreverzíbilis folyamat. Formái: a helyi és az általános elhalás (5. ábra).

5. ábra - Az elhalás néhány típusa

kepek/5abra.png


A helyi elhalás, más szóval lokális nekrózis alakja és nagysága szerint lehet: pontszerű nekrózis, nekrotikus foltosság, csíkszerű, sávos vagy gyűrű alakú nekrózis. A vastagabb szövetű növényrészeken a folt bemélyed, kráterszerűvé válik. E tünetet fenésedésnek, más szóval antraknózisnak nevezzük. A varasodás a helyi elhalás egyik formája. Varas foltnak azt a nekrotikus foltot nevezzük, amely enyhén kiemelkedik, felülete repedezett és a foltot epidermiszfoszlányok borítják. Lyukacsosság akkor következik be, ha a nekrotikus folt a parás foltszegélytől elválik és kiesik. A palántadőlés aszártőelhalás olyan esete, amikor a növény szárának szilárdítószövetei pusztulnak el. Növényrészen való elhelyezkedés szerint a helyi elhalást ér-, levél-, szár-, levélcsúcs‑, hajtáscsúcsnekrózisnak nevezzük.

Az általános elhalásra jellemző, hogy a növény vagy a növényrészek fokozatosan vagy gyorsan pusztulnak el. Formái: rothadás, száradás és a növény szerveinek lehullása.

A rothadás állaga szerint lehet lágy, vizenyős, nedves, száraz stb., íze alapján keserű stb., színe alapján fakó, szürke, fekete stb., hasznossága miatt pedig nemesrothadásról beszélünk. A rothadást növényrészen való elhelyezkedés szerint levél-, virág-, fürt-, gyökér-, szártő- és magházrothadásnak nevezzük. A rothadás befejező szakaszában a húsos növényrészek összetöppednek, más szóval mumifikálódnak.

A száradás a növény vagy a növényrészek szárazjellegű pusztulása. A száradás kiterjedhet az egész növényre vagy növényrészre. Ilyen lehet a fa kiszáradása, vagy a levél, a virág, a hajtás, a vessző és az ág elszáradása. Ha a száradás a növényrész egy bizonyos helyén jelentkezik, akkor hajtás-, vesszőcsúcs-, levélvég- vagy levélszélszáradásról beszélünk.

A növény szerveinek lehullása olyan jelenség, amikor a növényrészek (levél, virág, termés) idő előtt, még a vegetációban hullanak le, mert különböző okok miatt elválasztó pararéteg alakul ki.

Elszíneződés

A növény vagy a növényrészek megbetegedésének gyakori tünete a színváltozás, amely általános vagy részleges lehet.

Az általános színváltozás egyik formája az albinizmus, amikor a klorofill teljesen hiányzik, emiatt a növény fehér színű lesz. Másik formája a sárgaság, más szóval klorózis vagy ikterusz. A növénykórtani gyakorlatban a sárgaságot legtöbbször klorózis szóval illetik. Amikor a klorofillképződés csekély, akkor a növényrészek sárgászöld vagy sárga színűek. Előfordul, hogy a növények vörös színűek, és az antociánképződés következtében kékes árnyalatúak lesznek.

Részleges színváltozás a foltosság. A folt alakja szerint lehet kerek, ovális, csíkszerű, sávos, gyűrű alakú, szögletes vagy szabálytalan. Az érkivilágosodás szintén a folttünetekhez tartozik. A folt különböző színárnyalatokat mutathat. Az apró, vizenyős vagy sárgászöld foltot léziónak, a nagyobb sárgászöld vagy sárga foltot klorotikus foltnak, a nagy kiterjedésű vörös foltot pedig orbáncnak nevezzük. A mozaik jellemzője, hogy a levelet világoszöld, fehér, sárgásfehér és sötétzöld szögletes foltok borítják. Ha viszont az eltérő színű foltok különböző alakúak és kiterjedésűek, akkor tarkalevelűségről, más szóval panasírozottságról beszélünk. A folt lehet egynemű vagy középen kivilágosodó, szegély nélküli vagy szegéllyel rendelkező.

Alakváltozás

Alakváltozáson, más szóval deformáción növekedési rendellenességet értünk.

Az alakváltozás formája szerint lehet: egyszerű alakváltozás, alakváltozás térfogatcsökkenéssel, alakváltozás térfogat-gyarapodással (6. ábra).

6. ábra - Az alakváltozás néhány típusa

kepek/6abra.png


Egyszerű alakváltozásnak azt a jelenséget nevezzük, amikor a növény vagy növényrész alakja változik meg, de nagysága változatlan marad. Ide sorolható a levelek hullámosodása, hólyagosodása vagy fodrossága, a levélsodródás, a páfrány- és fonállevelűség, valamint a hajtások és a vesszők görbülése.

A térfogatcsökkenésből adódó alakváltozás miatt a növényeknél törpenövés, más szóval nanizmus észlelhető. Előfordul még, hogy a növények fejlődésükben visszamaradnak, ízközük rövid, s levelük korcs lehet. Vannak olyan betegségek, amelyeknél egyes növényszervek nem alakulnak ki vagy satnyák (a virágok vagy csak a virágok sziromlevelei hiányoznak, ill. fejletlenek, a mag léha stb.).

A térfogat-gyarapodásból adódó alakváltozás egyik formája a seprűsödés. Ilyenkor a növény sok oldalhajtást fejleszt vagy cérnacsírát képez. Másik formája a szalagosodás, más szóval faszciáció, amikor a növényrészek szélesek, laposak lesznek. A növényen a vízkórság következtében apró duzzanatok, ún. intumeszcenciák alakulnak ki, amelyek a lenticellák parasejtjeinek burjánzásából adódnak. A daganat, más szóval tumor atérfogat-gyarapodás egyik jellegzetes formája. Jellemzője, hogy a növényrészen hosszú vagy gömbölyű daganat képződik, amelynek belseje nem üreges és gyakran megfásodik. A növényeken jelentkező daganatot legtöbbször golyvának nevezik. Aszerint, hogy a golyva milyen növényrészen található, gyökér- vagy vesszőgolyváról beszélünk. A burgonyán kifejlődött daganatot viszont ráknak nevezik. Megvastagodások vagy megnyúlások is gyakoriak a növényeken. Vannak betegségek, ahol a növényrészek szélesebbek és vastagabbak lehetnek, vagy a csészelevél abnormálisan megnyúlik. A növényeken kinövések is megfigyelhetők. Vírusos betegségek esetében a levélen taréjszerű kinövések, más szóval enációk képződnek. Elhelyezkedésük és alakjuk az egyes betegségekre jellemző. A szilva gyümölcsének megnagyobbodását táskásodásnak nevezik.

Állagváltozás

Egyes betegségek esetében a növényrészek laza, lágy állományúak lesznek. Megpuhulnak, vizenyőssé, kásássá válnak. Más esetben a szövetállomány megkeményedik. A növényrész taplószerű lesz, elmeszesedik, kövecses, rostos, lisztes állományúvá válik vagy elfásodik.

Seb

A sebek a növényi szövetek folytonossági hiányából adódó mechanikai sérülések. Ezek egyik gyakori típusa a rákos seb, amely kalluszgyűrűkkel szegélyezett, be nem forradó sérülés. A rákos seb lehet nyílt vagy zárt rák.

A növényeken törések és repedések is keletkezhetnek. A fagy okozta hosszú repedéseket fagyléceknek nevezzük.

Váladék

Betegség esetén váladékok általában a sebekből szivárognak ki. Leggyakoribb a csonthéjas gyümölcsfákon észlelhető mézga, amely először puha állományú, később megkeményedik.

Ízváltozás

A beteg növényrész édes, keserű, fanyar, savanyú vagy íztelen lehet.

Illat és szag

A beteg növényrész bűzös, dohos stb. lehet, de van olyan betegség is, amelyre az édeskés, fűszeres, banánra emlékeztető illat jellemző.

Tünetsor, tünetcsoport

A betegségek tünettípus szerinti csoportosítása magában foglalja a növényeken fellelhető tüneteket. A betegség lefolyása esetén azonban nem egy tünettípus jelentkezik, hanem tünetsor figyelhető meg a növényen. Pl. az alma ventúriás varasodása esetén, a levélen sorrendben a következő tünetek láthatók:

halványzöld folt

(színelváltozás)

konídiumtartó gyep

(főtünet)

varas folt

(elhalás)

Betegség esetén egy adott időpontban több tünettípus is található a növényen. A tünettípusok tehát tünetcsoportot, más szóval szindrómát alkotnak. Pl. a salátamozaik esetében a növényen a következő tünetek észlelhetők:

mozaikfolt

(színváltozás)

nekrotikus folt

(elhalás)

hullámos, fogazott, kicsi levél

(alakváltozás)