Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Növényt megbetegítő vírusok

Növényt megbetegítő vírusok

A vírus fogalma

A vírus fertőző nukleoproteid, vagyis a köpenyfehérjében lévő nukleinsav fertőző genetikai információt hordoz. Fertőzése nyomán a gazdanövényben új vírusfehérje és nukleinsav képződik.

A vírusok csak egyféle nukleinsavat tartalmaznak. A növényt megbetegítő vírusok zöme ribonukleinsavat (RNS-t), ritkán dezoxiribonukleinsavat (DNS-t) tartalmaz.

A vírust egyes életmódszakaszában különböző névvel illetik. Eszerint varionnak anukleinsavat és köpenyfehérjét tartalmazó, nyugalomban lévő komplett vírust, vegetatív vírusnak pedig a gazdanövényben szaporodó nukleinsavat nevezzük.

A víruskutatás főbb eredményei

1885–86: A mozaikos dohánylevél szövetnedve fertőzőképességének bizonyítása (Mayer).

1892: Mozaikos dohánylevelekben zárványok kimutatása (Ivanovszkij). A mozaikos dohánylevél szűrt szövetnedve fertőzőképességének bizonyítása (Ivanovszkij).

1898: A szűrhető vírusok (contagium vivum fluidum) elkülönítése (Beijerinck).

1901: A kabócavektor-átvitel bizonyítása (Takami).

1916: A levéltetű vektorátvitel bizonyítása (Doolittle).

1935: A dohánymozaik vírus kristályos formában történő kimutatása (stanley).

1937: A dohánymozaik vírus nukleoproteid összetételének bizonyítása (Bawden, Pirie, Bernal).

1939: Az első elektronmikroszkópos felvétel elkészítése a dohánymozaik vírusról (Kausche, Pfankuch, Ruska).

1940: A növényvektor-átvitel bizonyítása (Bennett).

1953: A DNS-modell megszerkesztése (Watson és Crick).

1956–57: A dohánymozaik vírus RNS fertőzőképességének igazolása (Gierer, Schramm, Fraenkel–Conrat).

1958: A fonálféregvektor- átvitel bizonyítása (Hewit, Raski, Goheen).

1960: A gombavektor-átvitel bizonyítása (Teakle).

1961: A dohánymozaik vírus RNS genetikai kódjának megállapítása (Wittmann).

1962: A vírusgenom kimutatása a lucernamozaik-vírus RNS molekulájában (Kelley, Kaesberg).

1968: Az első kétfonalú RNS-sel rendelkező növénypatogén vírus (cauliflower mosaic vírus) leírása (Shepkerd).

1977: Az ELISA módszer alkalmazása növénypatogén vírusoknál (Clark, Adams).

1980-as évek: A virusgenom szerkezet megismerése, génmanipuláció.

1991: A vírusok rendszerezése és nevezéktana (Francki, Fauquet, Knudson, Brown).

A vírusok morfológiája

A vírusok alakja és mérete

A növényt megbetegítő vírusok alakjának jellemzésekor természetesen a komplett vírus, vagyis a virion alakját kell figyelembe venni (14. ábra).

14. ábra - A növénypatogén vírusok alakja

kepek/14abra.png


Az anizometrikus alakkörbe a pálcika, a fonál és a henger (bacilus) alakú vírusok tartoznak.

A pálcika alakú vírusok rövidek, egyenesek és merevek.

A fonál alakú vírusok különböző hosszúságúak. Alakjuk hajlított vagy hullámos, más szóval flexibilis. A növényt megbetegítő, fonál alakú vírusok száma a legtöbb. A fonál és a pálcika alakú vírusokat megnyúlt alakzatuk miatt tubuláris vírusoknak is szokták nevezni.

A henger vagy más szóval bacilus alakú vírusok rövidek, egyenesek és merevek, két végük lekerekített. Növényt megbetegítő, henger alakú vírus kevés van, körülbelül 10. Nagy, lekerekített henger alak a rhabdovirus csoport jellemzője.

Az izometrikus alakkörbe csak a gömb alakú, más szóval szférikus alakú vírusok tartoznak. Alakjuk csak látszólag gömb, valójában sokoldalú, más szóval poliéder geometriai idom. Leggyakoribb az ikozaéder vagyis 20 oldallapú alakzat. A gömb alakú vírusokat geometriai alakzatuk miatt kubikális vírusoknak is szokták nevezni. Növényt megbetegítő, gömb alakú vírus kevés van.

A növényt megbetegítő vírusok méretének jellemzésekor ugyancsak a virion méretét kell figyelembe venni.

A pálcika alakú vírusok hosszúsága a 300 nm-t (0,3 mikrométert) is eléri. A fonál alakú vírusok hosszúsága általában 500–800 nm (0,5–0,8 mikrométer) között mozog, de vannak nagyon hosszúak is, amelyek mérete 2000 nm (2 mikrométer) is lehet. A henger alakú vírusok kis- és nagyméretűek lehetnek. A kisméretűek hosszúsága legfeljebb a 100 nm-t (0,1 mikrométer) éri el. A nagyméretűek hosszúsága 13 000 nm (0,13–0,4 mikrométer) között lehet. A gömb alakú kisebb méretű vírusok átmérője 20–50 nm (0,02–0,05 mikrométer), a nagyobbaké pedig 70–100 nm (0,07–0,1 mikrométer) között van.

A vírusok szerkezete

A növénypatogén vírusok jellemzésekor a virion szerkezetét kell figyelembe venni. A virion két részből, nukleinsavból és fehérjéből áll.

Vírusnukleinsav. A nukleinsav típusa a növényt megbetegítő vírusok esetében legtöbbször ribonukleinsav, amelynek betűszava: RNS (angolul: ribonucleic acid, betűszava: RNA). Néhány, növényt megbetegítő vírusnál viszont dezoxiribonukleinsav található, amelynek betűszava: DNS (angolul: dezoxiribonucleic acid, betűszava: DNA). A pálcika, fonál és henger alakú vírusoknál a nukleinsavfonál spirális. Ennek az alakzatnak a jelölésére a csigavonal, azaz a helikális elnevezést használják. A gömb alakú vírusoknál a nukleinsavfonál a fehérjeburokba mélyen beágyazva található, alakja a vírus alakjával megegyezően izometrikus szerkezetű (15. ábra).

15. ábra - A növénypatogén vírusok szerkezete

kepek/15abra.png


A nukleinsavfonál felépítése alapján polinukleotid fonálnak tekinthető, mert a nukleotidok meghatározott sorrendben kapcsolódnak egymáshoz. Ez utóbbit nukleotidszekvenciának nevezik.

A nukleotid heterociklusos bázisokból, pentózból és foszforsavból épül fel. A heterociklusos bázisok purin és pirimidin bázisok lehetnek. Az RNS esetében két purin: adenin és guanin, valamint két pirimidin: citozin és uracil bázis fordul elő. A DNS esetében a két purinbázis ugyancsak az adenin és a guanin, a két pirimidin bázis viszont a citozin és a timin. A pentóz típusa lehet D-ribóz, ekkor a nukleinsav típusa ribonukleinsav (RNS). Ha viszont a pentóz típusa D-2-dezoxiribóz, akkor a nukleinsav típusa dezoxiribonukleinsav (DNS). A nukleotid harmadik része a foszforsav.

Az RNS tartalmú vírusok legtöbbször RNS-fonállal rendelkeznek, (angol rövidítésük: ss RNA, a. m. single-stranded), ritkán azonban 2 RNS fonalúak is lehetnek (angol rövidítésük: ds RNA, a. m. double stranded). A DNS tartalmú vírusoknak viszont legtöbbször 2 DNS fonaluk van (angol rövidítésük: ds DNA). Kivételt képez a Geminivírus csoport, amelyre az 1 fonalú DNS (angol rövidítése ss DNA) jellemző.

A nukleinsav-molekulák száma lehet egy vagy több. Azokat a vírusokat, amelyek csak egy nukleinsav-molekulát tartalmaznak, egy molekulájú, ill. komponensű vírusoknak nevezzük. Azokat pedig, amelyek több nukleinsav-molekulából állnak, több molekulájú, ill. komponensű, más szóval multikomponensű vírusoknak hívják. Az egyes nukleinsav-molekulák különböző molekulasúlyúak, és bázisuk összetétele is eltérő.

A nukleinsav-molekulák közül azt, amely a fertőzésben vesz részt, fertőző, azaz infektív nukleinsavnak, más szóval genomnak nevezzük. Az egy nukleinsav-molekulájú vírusok egy genommal rendelkeznek. A több nukleinsav-molekulából álló vírusok esetében általában nem mindegyik molekula vesz részt a fertőzésben. A fertőzésben szerepet játszó nukleinsav-molekulák számát figyelembe véve 1, 2, 3, 4 stb. genommal rendelkező vírusok különböztethetők meg.

Pl. a cucumber mosaic cucumovirus 4 db egyfonalú RNS molekulából áll. Ezek közül a 3 nagyobb molekulasúlyú vesz részt a fertőzésben, tehát e vírusnak 3 genomja van.

A virion nukleinsavtartalma 5–40%, a nukleinsav molekulasúlya pedig 1–1,7 millió között van.

Vírusfehérje. A fehérje fehérjeburkot, más szóval kapszidot alkot. A fehérjeburok fehérjealegységekre, más szóval kapszomerekre tagolódik. Minden egyes kapszomer számos aminosavból épül fel. Az aminosavak meghatározott sorrendben történő kapcsolódását aminosav-szekvenciának nevezzük. Az aminosavak peptidkötéssel (–CO–NH–) kapcsolódva egymáshoz polipeptid láncot alkotnak.

A kapszidot a vele egybeépült nukleinsavval nukleokapszidnak nevezzük. A nukleokapszidot vékony hártya is boríthatja. Ezt a hártyát külső buroknak, membránnak vagy peplonnak nevezik. A növényt megbetegítő vírusok közül csak néhány vírus nukleokapszidját borítja membrán.

A virion szerkezete. Jelenleg még nem minden vírusnál ismerik pontosan a virion szerkezetét. Ezért szolgáljon példaként a pálcika alakú tobacco mosaic virus, amelynek szerkezete részletesen ismert.

A virion molekulasúlya 49 millió 800 ezer. Az RNS %-a a virionban 5,7%, molekulasúlya 2 millió 500 ezer. Az RNS fonálból áll, amely 7900 nukleotidból épül fel. Az RNS spirális. A spirál a virion képzeletbeli; központi tengelyétől 6,6 nanométer távolságra, a kapszomerekbe ágyazódva helyezkedik, el. Menetmagassága 1,3 nanométer, fordulatszáma 162. A kapszid százaléka a virionban 94,3%. A kapszid csövet alkot, külső felülete 9, belső felülete pedig 2 nanométer távolságra van a képzeletbeli központi tengelytől. A kapszid 2650 kapszomerből tevődik össze. Spirálfordulatonként átlagban 16 kapszomer található. A kapszomer molekulasúlya 2650. Minden egyes kapszomer 158 aminosavból épül fel.

A vírusok elnevezése

A vírusok elnevezése azok rendszerezésével vált szükségessé.

Először számjelzés szerint nevezték el őket. Johnson 1927-ben javasolta, hogy a fő gazdanövény angol neve után a vírus szót kell írni, majd ugyanazon növényen előforduló vírusokat arab számokkal kell megkülönböztetni. Fő gazdanövényként az a növény szerepelt, amelyről a vírust először leírták (pl. tobacco virus 1, 2 stb.; cucumber virus 1). Aszámjelzéses elnevezést Smith 1937-ben úgy módosította, hogy a növény angol nevét botanikai nemzetség nevével cserélte föl (pl. Nicotiana virus 1, 2 stb.; Cucumis virus 1).

Betűjelzés szerint is elnevezték a vírusokat. A fő gazdanövény angol neve után a vírus szót illesztették és az ugyanazon a növényen előforduló vírusokat nagybetűvel jelölték (pl. potato virus A, M, S, X, Y). E jelölés jelenleg is használatos. Ennek elterjedt változata az, hogy a növény nevét az angol helyett az egyes országok nyelvén nevezik, ehhez a betűt, majd a vírus szót írják (pl. Kartoffel X vírus, Burgonya Y virus).

A latin nyelvű kettős nevezéktant Holmes 1939-ben vírusrendszerének megalkotásakor vezette be. Eszerint a vírus nemzetségneve a tünetre utal (pl. a marmor szó latin jelentése márvány), a fajt jelző szó pedig a gazdanövény botanikai neve lett (pl. Marmor tabaci. M. cucumeris). E korábban gyakran használt elnevezést már nem használják.

Később a vírus nevét a fő gazdanövény nemzetség nevéből vagy angol nevéből és az azon lévő tünet angol nevéből, valamint a vírus szó hozzáillesztéséből alakították ki. Pl. Arabis mosaic virus, cucumber mosaic virus.

A vírusok jelenlegi elnevezése esetén a vírus nevében a víruscsoportot is fel kell tüntetni. Pl. Arabis mosaic nepovirus, cucumber mosaic cucumovirus. Itt is érvényes az a korábbi szabály, miszerint nagy kezdőbetűvel írjuk a gazdanövény latin nevét, ha az növénynemzetséget jelöl. Pl. Prunus necrotic ringspot ilarvirus. Ha viszont a gazdanövény angol név, akkor azt kis kezdőbetűvel írjuk. Pl. prune dwarf ilarvirus. A víruscsoportot, amely a vírus nevének utolsó tagja, kis kezdőbetűvel kell írni.

Vannak azonban olyan vírusok, amelyeket pillanatnyilag víruscsoportba nem soroltak. Ezeknél a vírus nevét – amíg víruscsoportba nem sorolják – víruscsoport feltüntetése nélkül képezzük. Pl. strawberry mottle vírus.

A vírusok nevét rövidítve, betű- vagy mozaikszóval is szokták közölni. A rövidítésben azonban a víruscsoportot nem tüntetik fel. Pl. CMV – cucumber mosaic cucumovirus, PVX – potato X potexvirus.

A vírusok rendszere

A vírusok rendszerezésével már az 1920-as évek közepétől foglalkoznak. A szám- vagy betűjelzés alapján történő katalogizálás azonban nem volt alkalmas a vírusok rendszerezésére. A latin nyelvű kettős elnevezést használó és a tünetek alapján rendszerező Holmes-féle rendszer szintén nem bizonyult időtállónak, mivel a tünetek egy adott gazdanövényen is eltérőek lehetnek. Ezért vált szükségessé a gazdanövénytől független jellemzők szerinti rendszerezés.

A vírus kriptogramot a vírus tulajdonságainak kifejezésére Gibbs 1968-ban javasolta. Ennek lényege, hogy a kriptogram nyolc tulajdonságot négy tulajdonságpárban mutat be. A kriptogram előnye, hogy gyors áttekintést ad a vírus tulajdonságairól. Hátránya az, hogy kevés tulajdonságot rögzít és több vírus kriptogramja azonos.

A víruscsoportok kialakítását Harrison és munkatársai 1971-ben kezdeményezték. Javasolták, hogy a vírusokat 60 tulajdonság alapján kell jellemezni és szerológiai rokonságukat is figyelembe kell venni. Egy csoportba rokonságuk miatt több vírust soroltak. Van azonban olyan csoport is, amelyet csak egy vírus képvisel (monotípusos csoport).

A növénypatogén vírusok jelenleg használatos rendszerét Matthews 1980-ban dolgozta ki. Rendszerének elve, hogy a növénypatogén vírusokat külső burok (membrán, peplon) nélküliekre, valamint külső burokkal rendelkezőkre osztotta, ezen belül a vírusokat az 1, ill. 2 fonalú DNS, ill. RNS vírusokat tartalmazó víruscsoportokba sorolta. E víruscsoportok jellemzőit (szerkezeti felépítés, átvitel stb.) is megadta.

A jelenleg ismert növényt megbetegítő vírusokat több mint 30 víruscsoportba sorolják. Ezek között több olyan víruscsoport van, amely kertészeti növényeken nem fordul elő. A vírusok felosztásakor elsősorban a kertészeti növényeken jelentős vírusok csoportjait jellemezzük (1. táblázat).

1. táblázat - A kertészeti növényeken előforduló vírusok csoportjai

NS

Külső burok nincs

Külső burok van

DNS

kétfonalú DNS

caulimovirus

(G)

egyfonalú DNS

 

RNS

kétfonalú RNS

egyfonalú RNS

carmovirus

comovirus

cucomovirus

dianthovirus

enamovirus

ilarvirus

luteovirus

necrovirus

nepovirus

sequivirus

tombusvirus

umbravirus

(G)

egyfonalú RNS

tospovirus

(G)

rhabdovirus

(NH)

furovirus

tobamovirus

tobravirus

(P)

carlavirus

closterovirus

potexvirus

potyvirus

(F)

alfamovirus

(H)

(F): fonál, (G): gömb, (H): henger (bacilus), (P): pálcika, (NH): nagy, lekerekített végű henger


A víruscsoportok általános jellemzői

A víruscsoportok nevét legtöbbször a csoport típustagja nevéből, vagy más jellemzőkből alkotott mozaikszóval jelölik.

A víruscsoportba azonos alakú vírusok tartoznak.

Az átvitel módja a víruscsoport fontos ismérve. Lásd: „A vírusok átvitele” c. fejezetet. A növények szövetnedvével a legtöbb vírus átvihető. Fontos jellemző lehet a vektorokkal, továbbá a maggal és a szaporítóanyaggal, esetenként a talajjal történő átvitel is.

Megjegyzés: a kórokozók közül csak azokat a vírusokat soroljuk fel, amelyek a „Részletes rész”-ben találhatók. A víruscsoportba nem sorolt vírusok jellemzőit is ugyanitt ismertetjük.

Víruscsoportok

Külső burok nélküli, kétfonalú DNS vírusok csoportja
Caulimovirus

A csoport nevét a cauliflower mosaic virus nevéből alkotott mozaikszóval képezték.

Alak: gömb.

Átvitel: afidofil, stylet-borne, esetenként szemiperzisztens vírusok. Növénynedvvel és szaporítóanyaggal vihetők át.

Kórokozók:

carnation etched ring caulimovirus

cauliflower mosaic caulimovirus

strawberry vein banding caulimovirus

Külső burok nélküli, egyfonalú RNS vírusok csoportjai
Alfamovirus

A csoport nevét az alfalfa mosaic virus nevéből alkotott mozaikszóval képezték. E csoportot jelenleg egy vírus képviseli.

Alak: henger.

Átvitel: afidofil, stylet-borne vírus. Növénynedvvel, pollennel és maggal, továbbá szaporítóanyaggal is átvihető.

Kórokozó:alfalfa mosaic alfamovirus

Carlavirus

A csoport nevét a carnation latens virus nevéből alkotott mozaikszóval képezték.

Alak: fonál.

Átvitel: afidofil, stylet-borne vírusok. Növénynedvvel és szaporítóanyaggal vihetők át.

Kórokozók:carnation latens carlavirus

hop mosaic carlavirus

poplar mosaic carlavirus

potato S carlavirus

shallot latent carlavirus

Carmovirus

A csoport nevét a carnation mottle virus nevéből alkotott mozaikszóval képezték. E csoportot jelenleg egy vírus képviseli.

Alak: gömb.

Átvitel: növénynedvvel és szaporítóanyaggal.

Kórokozó:carnation mottle carmovirus

Closterovirus

A csoport neve a kloster görög szóból ered, amelynek jelentése: hosszú fonál.

Alak: fonál.

Átvitel: szaporítóanyaggal és oltással az apple chlorotic leaf spot closterovirus és a grapevine leafroll closterovirus vihető át. A beet yellows closterovirus afidofil, szemiperzisztens. Növénynedvvel e csoport vírusai nehezen vihetők át.

Kórokozók:apple chlorotic leaf spot closterovirus

beet yellows closterovirus

grapevine leafroll closterovirus

Comovirus

A csoport nevét a cowpea mosaic vírus nevéből alkotott mozaikszóval képezték.

Alak: gömb.

Átvitel: koleopterofil vírus, elsősorban a földibolhák és az ormányos bogarak terjesztik. Növénynedvvel is átvihető.

Kórokozó:radish mosaic comovirus

Cucumovirus

A csoport nevét a cucumber mosaic virus nevéből alkotott mozaikszóval képezték.

Alak: gömb.

Átvitel: afidofil, stylet-borne vírusok. Pollennel és maggal csak a cucumber mosaic cucumovirus Leguminosae törzse vihető át. Pollen- és magátvitel tehát a Leguminosae családba tartozó növények (pl. bab) esetében jöhet számításba. Növénynedvvel könnyen átvihetők.

Kórokozók:cucumber mosaic cucumovirus

tomato aspermy cucumovirus

Dianthovirus

A csoport nevét a Dianthus növénynemzetségről kapta. Ide azonban nem sorolták a szegfűn előforduló összes vírust. E csoportot jelenleg egy vírus képviseli.

Alak: gömb.

Átvitel: nematofil vírus, a Longidorus és Xiphinema fonálféregfajokkal terjed. Növénynedvvel, szaporítóanyaggal és talajjal is átvihető.

Kórokozó:carnation ringspot dianthovirus

Enamovirus

A csoport nevét a pea enation mosaic virus nevéből alkotott mozaikszóval képezték. E csoportot jelenleg egy vírus képviseli.

Alak: gömb.

Átvitel: afidofil, szemiperzisztens vírus. Növénynedvvel nehezen vihető át. Néhány növényfaj (pl. Vicia fajok) magjával is átvihető.

Kórokozó:pea enation mosaic enamovirus

Furovirus

A csoport nevét a Fungus transmitted rod shaped viruses, azaz gombával átvihető, pálcika alakú vírusok elnevezéséből alkotott mozaikszóval képezték.

Alak: pálcika.

Átvitel: gombával, azaz a Polymyxa betae plazmódiumos gomba mozgó sporangiospóráival.

Kórokozó:beet necrotic yellow vein furovirus

Ilarvirus

A csoport nevét az isometric labile ringspot viruses, azaz izometrikus alakkörű, labilis tulajdonságú, gyűrűsfoltosság vírusok nevéből alkotott mozaikszóval képezték. Főleg a gyümölcsfák vírusai tartoznak ide.

Alak: gömb.

Átvitel: pollennel és maggal, továbbá oltással, gyökérérintkezéssel és növénynedvvel.

Kórokozók:apple mosaic ilarvirus

cherry Hungarian rasp leaf ilarvirus

prune dwarf ilarvirus

Prunus necrotic ringspot ilarvirus

Luteovirus

A csoport neve a luteus latin szóból ered, amelynek jelentése: aranysárga, átvitt értelemben: sárgulás. Ide a növényelszíneződést okozó vírusok tartoznak.

Alak: gömb.

Átvitel: afidofil, cirkulatív vagy propagatív vírusok. Szaporítóanyaggal is átvihetők. Növénynedvvel nem vihetők át.

Kórokozók:carrot red leaf luteovirus

pea leaf roll luteovirus

potato leaf roll luteovirus

strawberry mild yellow-edge luteovirus

Necrovirus

A csoport neve a tobacco necrosisvirus nevéből származik. E csoportot jelenleg egy vírus képviseli.

Alak: gömb.

Átvitel: gombával, mégpedig az Olpidium brassicae kórokozó mozgó sporangiospóráival.

Növénynedvvel és szaporítóanyaggal is átvihető.

Kórokozó:tobacco necrosis necrovirus

Nepovirus

A csoport nevét a nematode-borne polyhederal viruses, azaz fonálféreggel átvihető, gömb alakú vírusok nevéből alkotott mozaikszóval képezték.

Alak: gömb.

Átvitel: nematofil vírusok, elsősorban a Xiphinema, esetenként a Longidorus fonálféregfajokkal terjednek. A cherry leaf roll nepovirus pollennel és maggal is átvihető. Oltással és szaporítóanyaggal, valamint növénynedvvel is átvihetők.

Kórokozók:Arabis mosaic nepovirus

cherry leaf roll nepovirus

grapevine chrome mosaic nepovirus

grapevine fanleaf nepovirus

grapevine yellow mosaic nepovirus

Potexvirus

A csoport nevét a potato virus X nevéből alkotott mozaikszóval képezték.

Alak: fonál.

Átvitel: növénynedvvel. Vektoraik eltérőek. A potato aucuba mosaic potexvirus afidofil, stylet-borne tulajdonságú, de csak carrier vírusai (potato A potyvirus, potato Y potyvirus) jelenlétében vihető át. A potato X potexvirus gombával, mégpedig a Synchytrium endobioticum mozgó sporangiospóráival vihető át.

Kórokozók: potato aucuba mosaic potexvirus

potato X potexvirus

Potyvirus

A csoport nevét a potato virus Y nevéből alkotott mozaikszóval képezték.

Alak: fonál.

Átvitel: afidofil, stylet-borne vírusok. Növénynedvvel könnyen átvihetők. Pollennel és maggal számos vírus átvihető. Oltással, szaporítóanyaggal is terjednek.

Kórokozók:

bean common mosaic potyvirus

bean yellow mosaic potyvirus

beet mosaic potyvirus

carnation vein mottle potyvirus

celery mosaic potyvirus

leek yellow stripe potyvirus

lettuce mosaic potyvirus

onion yellow dwarf potyvirus

parsnip mosaic potyvirus

pea mosaic potyvirus

pea seed-borne mosaic potyvirus

plum pox potyvirus

potato A potyvirus

potato Y potyvirus

tulip breaking potyvirus

turnip mosaic potyvirus

watermelon mosaic potyvirus

zucchini yellow mosaic potyvirus

(A • jelölésű vírusok pollennel és maggal is átvihetők.)

Sequivirus

A csoport neve a sequor latin szóból ered, amelynek jelentése: kísér. Az ide tartozó vírusra jellemző, hogy levéltetű-átvitelkor carrier vírusra van szüksége. E víruscsoportba jelenleg egy vírus tartozik.

Alak: gömb.

Átvitel: afidofil, szemiperzisztens vírus. Carrier vírusa van. Növénynedvvel is átvihető.

Kórokozó:parsnip yellow fleck sequivirus

Tobamovirus

A csoport nevét a tobacco mosaic vírus nevéből alkotott mozaikszóval képezték.

Alak: pálcika.

Átvitel: növénynedvvel, maggal (a mag felületén) és talajjal.

Kórokozók:pepper milde mottle tobamovirus

tobacco mild green mosaic tobamovirus

tobacco mosaic tobamovirus

tomato mosaic tobamovirus

Tobravirus

A csoport nevét a tobacco rattle vírus nevéből alkotott mozaikszóval képezték. E csoportot jelenleg egy vírus képviseli.

Alak: pálcika.

Átvitel: nematofil vírus, azaz a Longidorus és Trichodorus fonálféregfajokkal vihető át. Növénynedvvel és szaporítóanyaggal is terjed.

Kórokozó:tobacco rattle tobravirus

Tombusvirus

A csoport nevét a tomato bushy stunt virus nevéből alkotott mozaikszóval képezték.

Alak: gömb.

Átvitel: növénynedvvel, talajjal.

Kórokozó:Pelargonium leaf curl tombusvirus

Umbravirus

A csoport neve az umbra latin szóból ered, amelynek jelentése: árnyék, átvitt értelemben: árnykép, kísérő. Az ide tartozó vírusra jellemző, hogy levéltetű-átvitelkor carrier vírusra van szüksége. E víruscsoportba jelenleg egy vírus tartozik.

Alak: gömb.

Átvitel: afidofil, cirkulatív vírus. Szaporítóanyaggal is átvihető.

Kórokozó:carrot mottle umbravirus

Külső burokkal rendelkező, egyfonalú RNS vírusok csoportjai
Rhabdovirus

A csoport neve a rhabdos görög szóból származik, amelynek jelentése: vessző, pálca.

Alak: nagy, lekerekített végű henger.

Átvitel: afidofil, propagatív vírus. Szaporítóanyaggal is átvihető.

Kórokozó:strawberry crincle rhabdovirus

Tospovirus

A csoport neve a tomato spotted wilt virus nevéből képzett mozaikszó.

Alak: gömb.

Átvitel: tizanopterofil, propagatív vírus, főleg a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) terjeszti. Növénynedvvel is átvihető.

Kórokozó:tomato spotted wilt tospovirus

Víruscsoportba nem sorolt vírusok

black raspberry necrosis virus

gooseberry vein banding virus

grapevine line pattern vírus

grapevine vein mosaic virus

grapevine stem pitting virus

pear stony pit virus

peony ringspot virus

raspberry leaf mottle virus

raspberry leaf spot virus

Rubus yellow net virus

strawberry line pattern mosaic virus

strawberry mottle virus

A vírusok átvitele

A vírusok átvitele oltással, a növény szövetnedvével, maggal és pollennel, vegetatív úton szaporított növényrészekkel, valamint vektorokkal lehetséges. Egyes vírusokra, csak egy- vagy kétféle, másokra többféle átviteli mód jellemző.

Átvitel oltással

Oltással elvileg minden vírus átvihető. Az oltással történő vírusátvitel előfeltétele, hogy a vírusos és az egészséges növény kompatibilis legyen, vagyis szöveteik összeforrjanak. A vírus a beteg növény sejtjéből átterjed az egészségesbe. Az első tünetek a lágy szárú növényeken néhány hét múlva, a fás növényeken azonban csak hetek, hónapok, esetleg évek múlva jelennek meg.

Átvitel a növény szövetnedvével

A vírusos növény szövetnedvével történő átvitelt mechanikai átvitelnek is nevezzük. A szövetnedvben a vírusok fertőzőképességüket megtartják és a seben keresztül az egészséges növénybe jutnak. A szövetnedvátvitel a növényrészek (pl. levelek, gyökerek) érintkezése vagy a termesztési eljárások (dugványvágás, virágfejelés, kacsozás, kaszálás, termésszedés) során keletkezett sebek által lehetséges.

Átvitel maggal és pollennel

Magátvitel esetén a vírus elhelyezkedhet a mag felületén. Ilyenkor a csíranövényt a vírus kívülről, a csírázáskor keletkező apró sebzésen keresztül fertőzi meg. Elhelyezkedhet még a vírus a mag belsejében is, ahol az endospermiumban vagy az embrióban található.

A vírus a mag köldökén át kerül az endospermiumba. Az embrióba viszont többféle módon juthat. Egyik esetben a fertőzött pollenből a bibecsatornán keresztül az embriózsákban lévő petesejtbe kerül, másik esetben a növényben lévő vírus még az egészséges pollennel történő megtermékenyülés előtt az embriózsákban lévő petesejtbe jut. Mindkét esetben a megtermékenyüléskor kerül a vírus az embrióba. Van olyan eset is, amikor megtermékenyült, egészséges embrióba jut a növényben lévő vírus. Belső magátvitel esetén a beteg magból szisztemikusan fertőzött növények fejlődnek. A fentiekből következik, hogy pollenátvitel esetén a vírus a mag belsejében helyezkedik el, azonban nem minden belső magátvitel előzménye pollenátvitel (16. ábra).

16. ábra - A növénypatogén vírusok átvitele maggal. Vírus a mag felületén (a), az endospermiumban (b), az embrióban (c) és a virágban (d)

kepek/16abra.png


Átvitel vegetatív úton szaporított növényrészekkel

A vírusos anyanövényekről származó növényrészek (hagyma, hagymagumó, gumó, rizóma, szemzőhajtás, dugvány, tőosztással szaporított növényrészek stb.) szintén vírusbetegek, ezért nagy szerepet játszanak a vírusok átvitelében. Az anyanövényben azonban a vírus szétterjedése nem egyenletes. Lehetnek olyan növényrészek, szövetek, sejtek (pl. merisztémasejtek), amelyekben a vírus ritkán, vagy egyáltalán nem fordul elő. Megfigyelték azt is, hogy pl. a beteg burgonyanövényből származó gumók között voltak egészségesek is, valamint egy beteg gumó különböző rügyeiből származó egyedek között is előfordultak egészségesek.

Átvitel vektorokkal

Vektoroknak azokat az élő szervezeteket nevezzük, amelyek a vírus felvételére, hordozására és leadására alkalmasak. Ezek lehetnek állatok, növények és gombák.

Átvitel állatokkal

Az állatok közül legjelentősebb vektorok a levéltetvek, a fonálférgek és a tripszek. Kisebb jelentőségűek az atkák, a kabócák, a molytetvek, a pajzstetvek és a bogarak.

Levéltetvek. Levéltetűvel a növényt megbetegítő vírusok közel 64%-a vihető át. A levéltetvekkel átvihető vírusokat afidofil vírusoknak nevezzük. Jelentősebb vektor levéltetvek:

Acyrthosiphon pisum – zöldborsó-levéltetű

Aphis fabae – feketerépa-levéltetű

Aphis craccivora – feketebükköny-levéltetű

Aphis gossypii – uborka-levéltetű

Aphis nasturtii – sárga burgonya-levéltetű

Aphis solani – zöldfoltos burgonya-levéltetű

Brachycaudus helichrysi – sárga szilva-levéltetű

Brevicoryne brassicae – káposzta-levéltetű

Cavariella aegopodii – zöld sárgarépa-levéltetű

Myzus persicae – zöld őszibarack-levéltetű.

Fonálférgek. A növényt károsító, szájszuronnyal rendelkező fonálférgek vírusátvivő szerepe egyre nagyobb jelentőségű. Különösen a szabadon élő fonálférgek a legfontosabb vírusátvivők. A fonálférgekkel átvihető vírusokat nematofil vírusoknak nevezzük. Jelentősebb fonálféreg vektorok:

Longidorus elongatus

Longidorus macrosoma

Trichodorurs christiei

Trichodorurs teres

Xiphinema diversicaudatum

Xiphinema index

Tripszek. Magyarországon hozzávetőleg 200 tripszfaj él. Közülük elsősorban a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) és a dohánytripsz (Thrips tabaci) lehet vírusátvivő. A tripszekkel átvihető vírusokat tizanopterofil vírusoknak nevezzük.

Kabócák. A kabócák – mint szúró-szívó szájszervű rovarok – vírusátvivő szerepe a hazánkban termesztett kertészeti növényeken is jelentős. A kabócákkal átvihető vírusokat cikadofil vírusoknak nevezzük.

Atkák. Az atkák közül jelenlegi ismereteink szerint vírusátvivőként csak kevés ismert. Az atkákkal átvihető vírusokat akarinofil vírusoknak nevezzük.

Bogarak. A rágó szájszervű vektorok közül a bogarak a legjelentősebbek. A bogarakkal átvihető vírusokat koleopterofil vírusoknak nevezzük.

Az állatok mint vektorok és a vírusok kapcsolata

E kapcsolat a vírusátvitel alapján tanulmányozható, amely legjobban a levéltetű és a kabóca vektoroknál ismert. Ez a kapcsolat egyrészt a vektor állatok specializálódásától, másrészt azok táplálkozási módjától függ.

A vírusok specializálódásával kapcsolatban vektorspecifikus vagy nem vektorspecifikus vírusok különböztethetők meg. A vektorspecifikus vírusokat egy vagy néhány állatfaj viszi át, a nem vektorspecifikus vírusokat viszont sok állatfaj terjeszti. Pl. a cucumber mosaic cucumovirust több nemzetségbe tartozó, közel 60 levéltetűfaj viszi át. A carrier (hordozó) vírusok, más szóval helper (segítő) vírusok azállat (főleg levéltetű) átvitelben érdekes szerepet töltenek be. E vírusok segítenek bizonyos, egyébként állattal (pl. levéltetűvel) át nem vihető vírusok átvitelében. Pl. a sárgarépa tarkalevelűségét okozó carrot mottle umbravirus a zöld sárgarépa-levéltetűvel csak a sárgarépa vöröslevelűséget előidéző carrot red leaf luteovirus jelenlétében vihető át. A CRLV tehát a CM carrier vírusa.

Az állatokkal való vírusátvitel 3 szakaszra osztható: a vírus felvételére, a vírus hordozására és a vírus leadására.

A vírus felvételének egyik jellemzője a felvétel módja, amely kétféle lehet. Az egyik esetben a vírus az állat szájszervének felületére, a másik esetben az állat testüregébe és hemolimfájába jut. A vírus felvételének másik jellemzője a vírus lokalizációs helye a növényben. A vírus egyrészt elhelyezkedhet a növény epidermiszében és parenchimájában, másrészt a xilémben és (vagy) a floémben. A vírus felvételének harmadik jellemzője a felvétel időtartama, amely rövid (esetleg csak néhány perc) vagy hosszú, néhány óra lehet.

A vírus hordozása esetén szerepet játszik a vírus inkubációs ideje, valamint a vírus fertőzőképességének megőrzési időtartama az állatban. A vírus inkubációs ideje a vírusfelvételtől az állat fertőzőképessé válásáig eltelt idő, amely az állatban eltérő lehet. Vannak olyan vírusok, amelyeket a növényről történő felvételük után az állatok azonnal le tudnak adni. Ezeknél tehát inkubációs idő nincs. Más vírusokat viszont a növényből történő felvételük után az állatok csak bizonyos inkubációs, más szóval retenciós idő után tudnak leadni. A vírus fertőzőképességének megőrzési időtartama az állatban lehet rövid (néhány perc vagy óra), valamint hosszú (néhány óra vagy az állat életének végéig megmaradó).

A vírus leadásának módja ugyanúgy kétféle lehet, mint felvételének módja. Egyik esetben a vírus az állat szájszervének felületéről, másik esetben az állat testüregéből jut a növénybe. A vírus leadásának helye ugyanott lehet, mint felvételének helye.

A vírusok az állatokkal történő átvitel módja szerint nem perzisztensek, cirkulatívak, azaz perzisztensek és szemiperzisztensek lehetnek (2.táblázat).

2. táblázat - A vírusok csoportosítása a vektor állatokkal történő átvitel módja szerint

A vírus megnevezése

A vírus felvétele

A vírus hordozása

A vírus leadása

módja

helye

időtartama

inkubációs idő

megőrzési idő

módja

helye

időtartama

nem perzisztens

(szúró-szívó szájszervű vektorok esetében: stylet-borne)

növényből

szájszerv felületére

epidermisz

rövid

nincs

rövid

szájszerv felületéről

növénybe

epidermisz, parenhima

rövid

cirkulatív*

(perzisztens)

növényből

testüregbe

xilém, floém

hosszú

van

hosszú

hemolimfából

növénybe

xilém, floém

hosszú

szemiperzisztens

nem perzisztens és cirkulatív tulajdonságú

* Az állatban szaporodó cirkulatív vírusokat propagatív vírusoknak nevezzük.


Nem perzisztens vírusok azok, amelyek fertőzőképességüket rövid idő alatt elvesztik. Felvételük, hordozásuk és leadásuk jellegzetes. Ezek mechanikailag átvihetők, az állattal általában rövid távolságra terjednek. A szúró-szívó szájszervű rovarokkal terjedő nem perzisztens vírusokat stylet-borne vírusoknak nevezzük.

Cirkulatív vírusok, más szóval perzisztens vírusok azok, amelyek fertőzőképességüket az állatban hosszú ideig megtartják. Felvételük, hordozásuk és leadásuk jellegzetes. Ezek mechanikailag nem, vagy nehezen vihetők át, az állattal nagy távolságra terjednek.

Azokat a cirkulatív vírusokat, amelyek az állatban szaporodni is képesek, sőt azokat megbetegítik, továbbá utódaikba is átkerülnek, propagatív vírusoknak nevezzük.

Szemiperzisztens vírusok azok, amelyek részben nem perzisztens, részben pedig cirkulatív tulajdonságúak.

Átvitel élősködő növényekkel

Vírusvektorként elsősorban a Cuscuta fajok jönnek számításba, a Cuscuta campestris alegjelentősebb közülük. A vírus a Cuscuta fajok szívókáin keresztül jut a beteg növényből az egészségesbe.

Átvitel gombákkal

A parazita gombák közül főleg az Olpidium, a Polymyxa és a Spongospora fajok lehetnek vírusvektorok.

A vírusok meghatározása

A vírusok biológiai tulajdonságait tesztnövényekkel, hígítási, stabilitási, hőinaktiválási, vektorátviteli teszttel, továbbá kórszövettani vizsgálatokkal állapítják meg.

A tesztnövények olyan kísérleti növények, amelyeket a vírusok izolálására, kimutatására és megkülönböztetésére használnak. A tesztnövények fás- és lágyszárúak lehetnek. Ezeket a vírusleírások közlik. A tesztnövényekre alapozott víruskimutatási módszert a felhasznált tesztnövényekről (pl. Solanum demissum A-6 teszt, Shirofugen-teszt), esetenként a tesztmódszert kidolgozó kutató nevéről (Marrou-teszt) nevezik el. Az indikátornövény olyan tesztnövény, amely egy adott vírus esetében jellegzetes tünetet mutat.

A hígítási teszt esetén a hígítási végpontot állapítják meg. A hígítási végpont olyan értékhatár, amelyen a növényből nyert présnedvben lévő vírus még fertőzőképes, vagyis a tesztnövényeken tüneteket vált ki. E módszer elsősorban az egy növényben előforduló vírusok szétválasztására alkalmas. A hígítási végpont széles határok között lehet. Az egyes vírusokra jellemzőt a vírusleírások közlik.

Eltarthatósági teszten a vírus présnedvben való, in vitro, azaz laboratóriumi eltarthatóságát, vagyis stabilitását értjük. Az eltarthatóságot adott hőmérsékletre vonatkoztatva adják meg.

Hőinaktiválási teszt esetén a hőinaktiválási végpontot °C-ban, 10 perces időtartamra számítva állapítják meg. A hőinaktiválási végpont az a hőmérsékleti határ, amelyen 10 perces hőkezelés után a növényből nyert présnedvben lévő vírus nem fertőzőképes, vagyis inaktiválódik, tehát a tesztnövényeken tünetek nem alakulnak ki.

Vektorátviteli teszt a vírusok állat-, növény- és gombavektorok által történő átvihetőségének laboratóriumi módszerrel végzett bizonyítása.

Kórszövettani vizsgálatok esetén a vírusok által a növény szöveteiben okozott belső tüneteket fény- és elektronmikroszkóppal vizsgálják.

A vírusok morfológiai bélyegeit, vagyis alakját és méretét elektronmikroszkópos vizsgálatokkal állapítják meg. Az alak és a méret számos vírusnál ismert, de vannak olyanok is, amelyeknél azokat még nem közölték. A morfológiai bélyegek a vírusok fontos jellemzői és alapvető ismérvei.

A vírusok biokémiai tulajdonságai szerológiai módszerekkel és nukleinsav-analízissel állapíthatók meg.

A szerológiai módszerek közül számos ismert. A szerológia lényege az, hogy egy antigénnek az ellenanyagával, vagyis antitestével történő reakcióját mutatják ki. Ez azt jelenti, hogy egy ismert és meghatározott vírust, amelyet szerológiai vonatkozásban antigénnek nevezünk, melegvérű állatba (pl. nyúlba) juttatják, és annak vérsavójában antigén ellenanyag, más szóval antitest keletkezik. Az antitesteket tartalmazó vérsavót antiszérumnak nevezzük. A vírusok kimutatására és meghatározására leggyakrabban használt módszerek: a precipitációs teszt, a géldiffúziós teszt és az ELISA-teszt. A precipitációs teszt aprecipitáció elvén alapul. Lényege az, hogy a növényi alkotóelemektől megtisztított víruskivonatot, vagyis az oldatban lévő antigént hozzák össze antiszérumával, amelynek következtében az antigén-antitest komplex kicsapódik. E reakció sztereomikroszkóppal vagy szabad szemmel értékelhető. Az agargél diffúzziós teszt esetben a szerológiai reakció gélben (pl. agarban, agarózban) játszódik le. A kicsapódást a gélben opálos csík vagy gyűrű jelzi. Az immuno-elektroforézis esetében a szerológiai reakció gélben, elektromos áram segítségével megy végbe. Az ELISA-teszt (enzyme-linked immunosorbent assay – vagyis enzimhez kötött immunoszorbens vizsgálat): a módszer alapelve az, hogy az antigéneket enzimhez kapcsolt antitestekkel hozzák össze. Ilyenkor a vírusok kimutatása közvetett, mivel az antitestek kötődését az antigénhez, vagyis a vírushoz enzimreakció jelzi. A legfontosabb vírusok ELISA-teszttel történő kimutatásához már forgalmaznak szerológiai reagenseket.

A nukleinsav-analízis módszerét más szóval nukleinsav-hibridizációnak is nevezik. Lényege az, hogy a növény szövetnedvének nukleinsav kivonatához egy adott vírusra jellemző, meghatározott bázissorrendű, ún. komplementer nukleinsavat adnak. A komplementer nukleinsavat c DNS vagy c RNS névvel illetik. Ezeket a vizsgálatokhoz izotóppal vagy enzimmel jelölik. Az adott vírus jelenlétét a komplementer nukleinsav kötődése jelzi.

A vírusok elleni védekezés

A vírusokkal szembeni rezisztencia a növényfajták fontos értékmérője, amelyet a fajtaleírások is közölnek. A termesztésben számos tobacco mosaic tobamovirus (TMV)-rezisztens paradicsomfajta ismert. Újabban sok vírusrezisztens növényfajta kerül forgalomba. A rezisztens fajták előállítása céljából a keresztezésre rezisztens vad fajokat, vagy spontán és indukált mutánsokat használnak fel. A fajta rezisztenciájának megállapítására rezisztenciatesztet használnak. Ennek az a lényege, hogy a vizsgálandó nemesített növényfajtát ismert vírussal inokulálják és a rezisztenciáját elbírálják. A vírusrezisztens fajták toleráns fajták is lehetnek. A toleráns fajták azonban fertőzési források, mert azokból a vírus más, fogékony növényfajokra terjedhet át.

A védekezés gyengített vírusokkal azt jelenti, hogy a növényeket egy adott, súlyos tüneteket okozó vírus gyengített törzsével inokulálják. Ezek a növények később a súlyos tüneteket okozó vírussal szemben védetté válnak.

A karantén, vagyis a zárlati intézkedések a vírusok esetében nagyon fontosak. A karantén és a veszélyes vírusokat, valamint az ellenük hozott rendszabályokat a karanténjegyzék tartalmazza.

A vírusmentes szaporítóanyag előállítása a vírusátvitel megakadályozásának legfontosabb módja. Ezzel elsősorban a vírusoknak a vegetatív úton szaporított növényrészekkel történő átvitelét lehet kiküszöbölni. A növények vírusmentesítése komplex védekezési eljárás, amely több feladatból tevődik össze (17. ábra).

17. ábra - Anövények vírusmentesítése

kepek/17abra.png


Az anyanövények szelektálásakor olyan egyedeket választanak ki, amelyek biológiai és termesztési szempontból értékesek, továbbá szabad szemmel elbírálva vírusos tüneteket nem mutatnak. Az így kiválasztott egyedek azonban nem tekinthetők vírusmentesnek, mivel azokban tüneteket nem okozó, látens vírusok is lehetnek, vagy a tünetek a környezeti tényezők hatására a szelektálás idején nem észlelhetők.

A hőterápiát anövények vírusmentesítése során akkor alkalmazzák, amikor termesztési szempontból értékes, de vírusos anyanövényt hőkezeléssel kívánnak a vírustól mentesíteni. Azok a vírusok pusztíthatók el hőkezeléssel, amelyek hőinaktiválási végpontja a növény hőhalálpontjánál alacsonyabb. Még ebben az esetben is sokszor nehézséget jelent a növény életben tartása és felnevelése. Hőkezelésre a gyökeres növények alkalmasabbak, mint a levágott növényrészek.

A merisztéma- vagy hajtáscsúcstenyészet előállításával a vírusos növényekből egészséges növény nyerhető, mivel a csúcsmerisztémában vagy a hajtáscsúcsban a vírus nem, vagy ritkán fordul elő. Ezt az eljárást biztonsági okokból a szelektált, tünetmentes növényeknél is használják.

Az ellenőrző teszteléskor a vírusok meghatározásánál tárgyalt teszteket használják a vírusok kimutatására. Biztonsági okokból az első teszteléseket újabb, ellenőrző tesztelések követik.

A vírusmentes szaporítóanyag minősítését, azaz certifikációját a minőségi bizonyítvány, azaz a certifikátum tartalmazza. A minősítést a szaporítóanyagon sorszámozott címke jelöli, amelynek alapján az eredet visszakereshető.

A minőségi bizonyítvány a szaporítóanyagot vírusmentessége és származása alapján minősíti, illetve fokozatokba sorolja.

A vírusmentesség fokozatai:

• Vírusmentes (jelölése: VF). A szaporítóanyag az adott növényfajt fertőző valamennyi vírusaitól mentes.

• Vírustesztelt (jelölése: VT). A szaporítóanyag az adott növényfaj legjelentősebb vírusaitól mentes.

• Ellenőrzött (jelölése: C.A.C., standard). A szaporítóanyag nem vírusmentes, de államilag ellenőrzött, szaporításra ideiglenesen engedélyezett ültetvényből származik.

A származás fokozatai:

• Fehér címke, átlós lila csíkkal: szuperelit, központi törzsültetvényből származó szaporítóanyag.

• Fehér címke: elit, központi törzsültetvényből származó szaporítóanyag.

• Kék címke: központi törzsültetvényből származó szaporítóanyag.

• Narancssárga címke: üzemi törzsültetvényből származó szaporítóanyag.

• Barna címke: szaporításra ideiglenesen engedélyezett ültetvényből származó szaporítóanyag.

A termesztési eljárások közül számos olyan ismert, amellyel a vírusok átvitele, fertőzése megakadályozható, vagy lényegesen csökkenthető.

A vírusmentes vagy vírusellenálló szaporítóanyag használata alapvető fontosságú. E jellemzőket a fajtaleírások közlik, valamint azt a forgalmazott terméken is feltüntetik.

A vírusátvitel megakadályozása céljából a növénynedvvel, a maggal és a vektorokkal történő átvitelt kell megszüntetni.

A szövetnedvvel történő átvitel megakadályozása céljából a növényállományban lévő vírusos növényeket el kell távolítani. Így az egyes munkaszakaszokban (kacsolás, kötözés, szedés, kaszálás) kisebb a valószínűsége annak, hogy a beteg növényről a vírus az egészségesre kerüljön. A növénynedvátvitellel történő terjedés csökkenthető tejpermetezéssel is.

A magátvitel megakadályozása a vírusok vetőmagvakból történő kimutatásával lehetséges. Ez a módszer azoknál a vírusoknál fontos, amelyek a mag belsejében helyezkednek el, s átvitelük kiküszöbölése csak a fertőzött vetőmagvak termesztésből való kizárásával lehetséges.

A vektorokkal történő átvitel megakadályozása a megelőzés egyik legfontosabb módja. Az állatokkal, mint vektorokkal történt átvitel csökkenthető egyrészt vegyi védekezéssel vagy azok növénytől való távol tartásával, repellens anyagok használatával, másrészt pedig a vírus gazdanövényeinek izolációjával. Az izoláció alatt a növények egymástól való olyan időbeli vagy térbeli távolságát értjük, amelyen túl a vektor állat az egyik vírusgazdáról a másikra nem juthat el. Az izoláció lehet időbeli, amikor a vírusgazda növényeket különböző időszakban termesztik (pl. tavaszi és nyári vetés). Lehet térbeli, amikor a vírusgazda növényeket egy időszakban, de egymástól távol termesztik (pl. az étkezésre termesztett növényt a maghozótól távol helyezik el). Az izolációs távolság betartása a rövid távolságra átvihető, nem perzisztens vírusok esetében a számos gyomgazdanövény miatt alig eredményes. Ezeknél az izolációs távolság 2–3 km. A cirkulatív vírusok esetében az izolációs távolságnak nincs jelentősége.

A vírusos növények megsemmisítése mind a lágy szárú, mind pedig a fás növények esetében a védekezés legradikálisabb módja. E védekezést az indokolja, hogy a növényrészek eltávolításával a növény a vírustól nem mentesíthető, emiatt állandó fertőzési forrást jelent a környezetében levő egészséges növényekre.

A kémiai eljárások a vírusok esetében korlátozottak. A vírusok elpusztítására használt szereket viricideknek nevezzük.