Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Növényt megbetegítő rikettsiák

Növényt megbetegítő rikettsiák

A rikettsia fogalma

A növényt megbetegítő rikettsia (rickettsia: Ricketts, H. T. kutatóról nevezték el) elektronmikroszkóppal látható kórokozó. Jellemzői a következők:

Obligát parazita, mert kizárólag élő gazdanövényben képes élni.

Teste egy sejtből áll, amelyet sejtfal határol. A sejtben maghártya nélküli sejtmag, azaz magállomány helyezkedik el.

Gram-negatív.

Kémiai összetételét tekintve nukleoprotein. Kétféle nukleinsavat, dezoxiribonukleinsavat (DNS-t) és ribonukleinsavat (RNS-t), valamint fehérjét tartalmaz.

Szaporodása ivartalan úton, hasadással történik.

A rikettsiák külön kórokozócsoportot alkotnak. Több tulajdonságuk a baktériumokhoz hasonló, számos jellemzőjük azonban azoktól eltérő.

A baktériumokhoz hasonlóan testük egy sejtből áll. Sejtfaluk szilárd, amelynek felépítése a baktériumokéval megegyezik. Kétféle nukleinsav, mégpedig DNS és RNS található bennük. Ivartalanul, a baktériumokra is jellemző hasadással szaporodnak. Antibakteriális szerekre (szulfonamidokra, penicillinre) érzékenyek.

A baktériumoktól eltérően obligát paraziták. Így táptalajon nem tenyészthetők, és vektor állatokkal átvihetők.

A rikettsiák rövidítésére az RLO betűszót használják, amelyet a rickettsia-like organismus (rikettsiaszerű szervezetek) elnevezésből képeztek.

A rikettsiakutatás főbb eredményei

1972: A rikettsia első kimutatása elektronmikroszkóppal here növényből (Windsor, Black).

1973: Megállapították, hogy a szőlő Pierce-es betegségét rikettsia okozza (Hopkins, Mollenhauer).

A rikettsia kimutatása cukornádból (Maramorosch, Bird, Liu).

A rikettsia kimutatása őszibarackból (Nyland, Goheen, Lowe, Kirkpatrick).

A rikettsiák morfológiája

A rikettsiák alakja és mérete

A növényt megbetegítő rikettsiák általában pálcika alakúak.

Méretükre jellemző, hogy a baktériumoknál lényegesen kisebbek, általában 300–1000 nm (0,3–1–mikrométer) hosszúak és 200–500 nm (0,2–0,5 mikrométer) szélesek.

A rikettsiák szerkezete

A rikettsia sejtjét sejtfal határolja. A sejtfal 3 rétegű, amelyek közül a külső vastag és hullámos felületű. A citoplazmahártya a sejtfalon belül helyezkedik el. A citoplazma a citoplazmahártyán belül található, amelyben élettelen sejtalkotók (polifoszfátszemcsék és zsírszemcsék), valamint a citoplazmahártyához közel az RNS tartalmú riboszómák találhatók. A magállomány 2 fonalú DNS-ből áll, maghártya nélküli, tehát a citoplazmától nem különül el (19. ábra).

19. ábra - A rikettsia szerkezete

kepek/19abra.png


A rikettsiák elnevezése

A növénypatogén rikettsiák elnevezése a fitoplazmák elnevezési elveivel megegyezik. Bár az állatokon és az emberen betegséget okozó rikettsiákat fajként jelölve latin nyelvű kettős elnevezéssel illetik, ez az elnevezés a növénykórtanban még nem használatos.

A rikettsiák rendszere

A növénypatogén rikettsiák nevük alapján nem rendszertani kategóriák, így azok fajoknak nem tekinthetők. Kívánatos volna, hogy a jövőben a növények, állatok és az ember rikettsiáit egységesítő rendszert dolgozzanak ki. Az állatok és az ember rikettsiafajait a BERGEV-féle baktériumrendszer foglalja magában. Eszerint:

Törzs: Protophyta

III. Osztály: Microtatobiotes

Rend: Rickettsiales

Család: Rickettsiaceae

Nemzetség: Rickettsia

A rikettsiák átvitele

A növénypatogén rikettsiák átviteléről ma még csak néhány adat áll rendelkezésre. Tudjuk, hogy a rikettsiák mechanikailag nem vihetők át, viszont oltással, vegetatív úton szaporított növényrészekkel átvihetők. A vektor állatok közül elsősorban a kabócák viszik át a rikettsiákat (cikadofil átvitel). A vektor állatokkal való átvitel módja propagatív. Újabban kimutatták, hogy a rikettsiáknak levéltetű vektorai is vannak.

A rikettsiák meghatározása

A rikettsiák meghatározása jelenleg elsősorban az elektronmikroszkóppal történő morfológiai bélyegek megállapításán és a növényteszt használatán alapul. A szerológiai vizsgálatokat a rikettsiák antigén tulajdonságainak megismerésére és más kórokozókkal való rokonságuk megállapítására használják.

A rikettsiák elleni védekezés

A rikettsiák elleni védekezés ma még csak részben megoldott. A rikettsiamentes szaporítóanyag előállítása a vírusmentes szaporítóanyag előállításához hasonló.

Számításba jöhet a kabócákkal történő átvitel megakadályozása azok vegyszeres gyérítésével.

A hőterápiát, vagyis a növények melegvizes kezelését már eredményesen használják.

Az antibiotikumok közül a klorámfenikol és a tetraciklinek rendelkeznek rikettsiaellenes hatással, mert azok a rikettsiák fehérjeszintézisét gátolják. Az e szerekkel történő kezelések azonban még csak részben kidolgozottak.