A növényt megbetegítő sugárgomba nevét onnan kapta, hogy a táptalajon telepe sugár irányban szétfutó képet mutat. Fénymikroszkóppal érzékelhető kórokozó. Jellemzői:

•Fakultatív parazita, vagyis elhalt anyagon és élő gazdanövényben egyaránt képes élni.

•Vegetatív teste cönocitikus, azaz csöves hífákból álló micélium.

•A micéliumban lévő magállomány maghártya nélküli, tehát a citoplazmától nem különül el. A sugárgombáknál – ugyanúgy, mint a baktériumoknál – sejtmag helyett csak magállomány található.

•Aerob igényű.

A sugárgomba-kutatás főbb eredményei

1875: A sugárgomba első leírása táptalajon és első fényképének elkészítése (Cohn).

1891: Az első növényt megbetegítő sugárgomba leírása burgonyáról (Taxter).

1950: A sugárgombák rendszertanának megjelenése (Waksman).

Vegetatív testük vékony, cönocitikus micélium, amelynek szélessége 1 mikrométer körül van.

Ivartalan szaporodásuk konídiummal történik. A sugárgombák konídiumtartója oly módon alakul ki, hogy a micélium vége spirális alakú és harántfalakkal tagolt lesz. A konídiumok pedig úgy keletkeznek, hogy a harántfalaknál a micélium befűződik és feldarabolódik. A konídiumok tehát a micélium feldarabolódásával keletkeznek. Az így képződött konídiumokat artrokonídiumoknak nevezzük. A konídiumok alakja gömb, ovális vagy hordó alakú lehet. A konídiumok csírázása úgy történik, hogy először a konídiumon egy kis dudor, más szóval rügy keletkezik, amelyen a csíratömlő fejlődik (22. ábra).

22. ábra - Sugárgomba

A sugárgombákat a LINNÉ által megalkotott latin nyelvű kettős nevezéktan szabályai szerint nevezték el. Ez azt jelenti, hogy az első szó a nemzetség neve, a második szó pedig a faj jelzője.

A növényt megbetegítő sugárgombák a Bergey-féle rendszerben a Protophyta törzs, Schizomycetes osztályában és az Actinomycetales rendben találhatók (4.táblázat). Növénykórtani szempontból a Streptomyces nemzetség jelentős.

Streptomyces

A nemzetség jellemzőit „A sugárgomba fogalma”, valamint „A sugárgombák morfológiája” c. fejezetben tárgyaljuk.

A nemzetségbe a burgonya sugárgombás varasodását előidéző Streptomyces scabies tartozik. Az átvitel beteg növényrészekkel és talajjal lehetséges.

A morfológiai bélyegek a sugárgombák meghatározásához nélkülözhetetlenek. A micélium, a spirális végű konídiumtartó, a konídiumok alakja és mérete a fajok fontos jellemzője.

A tenyészbélyegek a különböző speciális táptalajokon az egyes fajokra jellemzőek.

A biokémiai reakciók (szénhidrátbontás, nitrátredukció, zselatinfolyósítás, tejbontás stb.) pozitív vagy negatív eredménye a sugárgombafajokra ugyancsak jellemző.

A patogenitásteszt a sugárgomba növényt megbetegítő tulajdonságának bizonyítása céljából elengedhetetlen.

A rezisztencianemesítés a kórokozó fajok számos biotípusa miatt nehéz. A korábban rezisztens növényfajták később ezért fogékonyakká válnak.

A betegség megelőzésének egyetlen lehetősége jelenleg a megfelelő termesztési eljárások alkalmazása. A növényt megbetegítő Streptomyces fajok számára a lúgos pH-jú talajok kedvezőek. Ezért zöldtrágyázással és savanyú kémhatású műtrágyákkal (ammóniumszulfát, szuperfoszfát) a talaj lúgos pH-ját kell megváltoztatni.

A sugárgombákból nyert antibiotikumokat az ember- és állatgyógyászatban kiterjedten használják. Növénybetegségek leküzdésére ezek hazánkban még nincsenek forgalomban. A Streptomyces griseoviridis viszont Mycostop néven talajlakó gombák ellen Magyarországon is használatos.