Azokat a helyeket, ahol a kórokozó előfordulhat, fertőzési forrásoknak nevezzük. E fertőzési források élő vagy elhalt növények, ill. növényrészek (pl. szabadban áttelelt növény, szemzőhajtás, mag, lehullott lomb stb.) lehetnek, ahol a kórokozók egyik része nyugalmi állapotban, másik része tevékenyen fennmarad. Fertőzési források lehetnek még a talaj, a művelőeszközök és a termesztőberendezések, sőt a kórokozók vektorai is.

A kórokozók aktív és/vagy passzív módon kerülnek át a gazdanövényre. Aktív módon saját mozgással (pl. flagellummal), passzív módon valamilyen közegbe (levegőbe, vízbe, talajba stb.) ágyazva és/vagy valamilyen közegre tapadva terjednek. Gyakori, hogy a kórokozók aktív és passzív módon egyaránt átvihetők. Az átvitelt az egyes kórokozóknál már részletesen tárgyaltuk.

A behatolás – más szóval invázió – anövénybe kórokozócsoportonként eltérő.

A vírusok, a fitoplazmák és a rikettsiák sebeken keresztül és/vagy állat-, növény-, illetve gombavektorok segítségével jutnak a növénybe.

A baktériumok elsősorban a természetes nyílásokon (sztóma, hidatóda, paraszemölcs stb.) és a sebeken keresztül hatolnak be a növénybe. Ritkán egyes növényrészekbe (pl. bibe, gyökér) természetes nyílás és seb hiányában is képesek bejutni.

A gombák a növény természetes nyílásain, elsősorban a sztómán keresztül vagy sebeken át, illetve a növény kutikuláját áttörve hatolnak a növénybe.

A fertőzés, más szóval infekció érzékszerveinkkel nem rögzíthető folyamat. Ekkor a kórokozó és a gazdanövény biológiai kapcsolatba lép egymással, és ettől kezdve a kórokozó gazdanövénye rovására tevékenykedik.

A fertőzést követően a betegség nem látható azonnal, az első tünetek bizonyos idő elteltével jelennek meg. Ezt az időtartamot lappangási, más szóval inkubációs időnek nevezzük. A lappangási idő tehát a fertőzéstől az első érzékelhető tünetek megjelenéséig tart. Ekkor terjed szét fokozatosan a kórokozó a növény szövetében.

A növényen először a kísérőtünetek (elszíneződés, hervadás stb.), majd a főtünetek, vagyis a kórokozók látható képletei jelennek meg. A kórokozók szaporítóképleteinek képződését fruktifikációnak nevezzük.

A betegségtünetek kialakulása után a növény nagymértékben károsodik vagy elpusztul. A kórokozók képleteinek megjelenése újabb fertőzési forrást jelent, tehát újabb betegség lefolyását készíti elő és indítja meg.