Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Gazda-parazita kapcsolat

Gazda-parazita kapcsolat

A gazda-parazita kapcsolatot csak egy adott gazdanövény és egy adott kórokozó viszonyára lebontva lehet vizsgálni. Mind a gazdanövénynek, mind a kórokozónak genetikailag egységesnek kell lennie. Ezért nem elegendő gazdafaj- és parazitafaj-kapcsolatot vizsgálni, mert azok gazda-, illetve parazitapopulációk, következésképpen genetikailag nem egységesek.

A gazda-parazita kapcsolat bonyolult viszony, amelyre az egyiket vagy másikat segítő, illetve gátló környezet hat. E három tényező, vagyis a gazdanövény, a kórokozó és a környezet együttesen a megbetegedés feltétele is.

A gazdanövény szerepe a gazda-parazita kapcsolatban

A gazdanövény-kórokozó kapcsolat a növény részéről a kórokozót segítő (kompatibilis) és gátló (inkompatibilis) lehet.

Diszpozíció

A diszpozíció a gazdanövény hajlamát, vagyis fogékonyságát jelenti a kórokozóval szemben. A gazda-parazita kapcsolatban tehát a gazdanövény segíti a kórokozó tevékenységét. A diszpozíció ontogenetikai és szezonális lehet.

Az ontogenetikai diszpozíció, vagyis a kor szerinti fogékonyság azt jelenti, hogy a növény egyes fejlődési szakaszaiban válik fogékonnyá.

A kor szerinti fogékonyság a juvenilitással és a szeneszcenciával jellemezhető. A juvenilitás a növények vagy növényrészek fiatal korát, zsenge állapotát jelenti. A szeneszcencia a növények vagy növényrészek idős állapotára utal. Szeneszcenciahormonokat főleg a nekrotróf kórokozók képeznek. A fentiekre szolgáljon példaként a sárgarépa alternáriás levélfoltosságát előidéző Alternaria porri f.sp. dauci gomba, amely csak az idős leveleket fertőzi meg, ugyanakkor a fiatal, zsenge levelek egészségesek maradnak. Eszerint a sárgarépalevelek szeneszcenciája a fenti gombafajjal szembeni fogékonyságot eredményezi. A kor szerinti fogékonyság másik példája a Rhizoctonia solani gombafaj, amely a sárgarépa-csíranövények pusztulását okozza, ugyanakkor a kifejlett sárgarépa karógyökerén – bár képletei kifejlődnek – semmiféle károsodást nem okoz.

A szezonális diszpozíció, vagyis az időszakhoz kötött fogékonyság tulajdonképpen környezettől függő fogékonyságot jelent.

A környezeti tényezők (tápanyag, hőmérséklet, fény stb.), valamint a termesztési eljárások (kacsozás, metszés stb.) a növény időszakos fogékonyságát növelik a kórokozóval szemben. A növény fogékonysága azonban különbözőképpen érvényesül a biotróf és a nekrotróf kórokozókkal szemben. Míg pl. a biotróf kórokozók (rozsdák, lisztharmatok) esetében a nitrogénbőség növeli, a nekrotróf kórokozók (pl. Alternaria fajok) esetében csökkenti a fogékonyságot.

Rezisztencia

A rezisztencia a gazdanövény ellenállóságát jelenti a kórokozóval szemben. A gazda-parazita kapcsolatban tehát a gazdanövény gátolja a kórokozó tevékenységét. A rezisztencia lehet öröklődő, nem öröklődő.

Nem öröklődő rezisztenciának a környezettől függő rezisztenciát nevezzük (l. szezonális diszpozíció). Eszerint számos fito- és agrotechnikai eljárással növelhetjük a növény ellenálló képességét.

Az öröklődő rezisztencia háromféle lehet, mégpedig preformált, aktív és indukált.

A preformált rezisztencia olyan ellenállóság, amely a gazdanövény állandó és öröklődő tulajdonsága, amely annak szervezeti felépítésén, azaz konstitúcióján alapszik függetlenül attól, hogy egy adott kórokozóval kapcsolatba kerül-e vagy sem. E rezisztencia morfológiai és kémiai lehet.

A morfológiai preformált rezisztencia azt jelenti, hogy a gazdanövény morfológiai felépítése (viaszréteg, kutikula és epidermiszvastagság, a sztóma szerkezete stb.) megakadályozza a kórokozó behatolását és megtelepedését.

A kémiai preformált rezisztencia azt jelenti, hogy a növényben levő kémiai anyagok akadályozzák a kórokozó behatolását és megtelepedését. Pl. a vöröshagyma barna buroklevelének különböző kémiai anyagai (fenol, protokatehusav stb.) vizsgálataink szerint a Botrytis aclada gomba konídiumainak csírázását gátolják. (Ugyanakkor viszont az Aspergillus niger gombafaj konídiumainak csírázását elősegítik!) A tulipánhagymákban a Fusarium oxysporum f. tulipae kórokozóra toxikus tulipalin mennyisége az érés közeledtével fokozatosan csökken. (A hagyma tulipalintartalma viszont a Botrytis tulipae kórokozót nem befolyásolja.)

Az aktív rezisztencia a gazdanövény védekezési reakciója, amely a kórokozóval való közvetlen találkozáskor bontakozik ki, de akkor visszahúzódik, amikor a kórokozó hatása megszűnik. A gazdanövény a kórokozó fertőzésének hatására kórokozótoxikus anyagokat, továbbá a növény szövetelhalását okozó kémiai anyagokat termel. Az aktív rezisztencia jellegzetes formái a hiperszenzitív reakció, valamint a hisztogén demarkáció. A hiperszenzitív reakció esetén a gazdanövény a behatolt kórokozóra túlzott érzékenységgel válaszol, gyors szövetelhalás, azaz nekrózis következik be. Hisztogén demarkáció esetén a gazdanövény a behatolt kórokozót a megbetegített növényi szövetekkel együtt az egészségesektől elhatárolja.

Az indukált rezisztencia, más szóval szerzett rezisztencia azt jelenti, hogy a gazdanövény védekezési reakcióját az első fertőzés váltja ki, amely hatásos a második fertőzéssel szemben. (Pl. a tomato mosaic tobamovirus tünetet alig mutató törzsével fertőzött paradicsomtövek ellenállók lesznek a súlyos tüneteket mutató törzzsel szemben.)

A kórokozó szerepe a gazda-parazita kapcsolatban

A gazda-parazita kapcsolat jellemzői a kórokozó oldaláról az agresszivitás, a patogenitás és a virulencia.

Agresszivitás

Az agresszivitás, vagyis a támadóképesség a mikroszervezet olyan tulajdonsága, amely képessé teszi arra, hogy a gazdanövény ellenállását legyőzze, abban megtelepedjen és a kóros lebontási folyamatot elindítsa. A mikroszervezet tehát a gazdanövény parazitája lesz.

Patogenitás

A patogenitás, vagyis megbetegítőképesség a mikroszervezet olyan tulajdonsága, amely képessé teszi arra, hogy a gazdanövényen tünetet idézzen elő, tehát betegséget okozzon. A betegség előidézésére képes mikroszervezetet patogén szervezetnek, más szóval kórokozónak nevezzük. A megbetegítőképességgel nem rendelkező mikroszervezetet apatogénnek nevezzük.

Virulencia

A virulencia a patogenitás mértékét fejezi ki egy adott kórokozó és gazdanövény viszonylatában. A virulencia jellemzői a betegség lefolyásának gyorsasága, a szaporítóképletek megjelenésének ideje és mennyisége.

A környezet szerepe a gazda-parazita kapcsolatban

A gazda-parazita kapcsolatra a környezet is hatással van. Kedvező körülmények között a növény ellenálló képessége nő, kedvezőtlen környezetben fogékonyabb lesz a betegségek iránt. A kórokozó számára kedvező környezet lehetővé teszi, hogy agresszivitása, patogenitása és virulenciája kibontakozzon. A kedvezőtlen körülményeket a kórokozó jól viseli, és inaktív állapotban marad mindaddig, amíg a környezet számára újra kedvezővé válik.