Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Héjasok betegségei

Héjasok betegségei

Dió (Juglans regia L.)

Nem fertőző betegségek

A dió papírhéjúsága

Egyes évjáratokban, szórványosan jelentkező betegség. A tünetekre jellemző, hogy a dió gyümölcse az egészségeshez viszonyítva kisebb. A gyümölcs héja egyenetlen, egyes részein vékony, más részein behasadt vagy üreges. Ilyenkor a magbél is látható. Oka a rossz termékenyülés. A dió generatív részei a hidegre érzékenyek. Ha a tél végi felmelegedés után erős lehűlés következik be, akkor a termő rügyek károsodnak. A késő tavaszi fagyok is károsodást okoznak. Már –1 °C alatti lehűlés kárt okozhat az ivarszervekben vagy a kötődött gyümölcsökben. Egyes fák a betegségre fogékonyabbak, ezért a betegség egyedi tulajdonság is lehet. Megelőzésképpen fagyra kevésbé érzékeny diófajtákat kell telepíteni. Begyűjtött magról kelt diót ne ültessünk. Az új, ivartalanul szaporított fajták termesztése a termésminőség javulását eredményezte.

A dióbél aszalódása

Egyes száraz évjáratokban jelentős. A tünetekre jellemző, hogy a magbél egyes vagy összes gerezdjei aszalódottak, barna színűek. Oka a tartós vízhiány a vegetáció időszakában. Egyes fák a gyümölcsbél-aszalódásra fogékonyabbak. Hosszan tartó szárazság esetén a fákat öntözni kell.

Vírusos betegség

A dió gyűrűsfoltossága

Jelentőség. A betegséget Európában először Bulgáriában, 1958-ban írták le, Magyarországon 1982-ben közölték, bár hazai előfordulását már korábban megfigyelték. A fák fokozatosan elpusztulnak.

Gazdanövény. Dió, cseresznye, bodza (Sambucus nigra, S. racemosa).

Tünet. A levélen sárgászöld, kerek vagy gyűrűs foltok, sávok láthatók. Emellett esetenként vörösbarna foltok is megfigyelhetők. Később a levelek elsárgulnak. A gyümölcs epikarpiumán és a héjon dudorok látszanak, a magbél részben vagy teljesen aszalódott. A fa csúcsvesszői elpusztulnak, végül a fa teljesen elszárad. Az oltott diók oltáshelyén, a Juglans nigra alany és a nemes rész találkozási pontjánál kéregrepedés, a szövetekben pedig keskeny, fekete csík észlelhető, amely évgül a törzset körülöleli.

Kórokozó: cherry leaf roll nepovirus (CLRV) egyik törzse (W).

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.

A betegség lefolyása. A fertőzési források az anyanövények, amelyek szaporítóanyagával vihető át a kórokozó. Jelentős a pollennel és a maggal, valamint a talajban élő Xiphinema fajokkal történő átvitel.

Védekezés. Vírusmentes szaporítóanyag előállítása. A vírus kimutatása lágy szárú tesztnövényekkel (Cucumis sativus cv. Delicates, Chenopodium quinoa, Nicotiana tabacum cv. Samsun), ELISA teszttel, valamint szemzéssel lehetséges.

Baktériumos betegség

A dió xantomonászos betegsége

Jelentőség. A betegséget először az 1800-as évek végén, az észak-amerikai földrészen észlelték, Európában az 1920-as évek elején Olaszországban jelentkezett. Magyarországon a betegség már az 1940-es években jelentős. A betegség lombhullást és gyümölcskárosodást idéz elő.

Gazdanövény. Juglans regia és más Juglans fajok.

Tünet. A levélen, a hajtáson és a vesszőn, a virágbarkákon, valamint a gyümölcsön láthatók a tünetek.

A levélen, rendszerint a levélerek mentén 2–3 mm átmérőjű szögletes, vizenyős, majd fekete foltok jelentkeznek. A foltok később összeolvadnak, és emiatt nagyok, szabálytalan alakúak lesznek, a levelek deformálódnak. Nemcsak levélfoltok alakulhatnak ki, hanem a levélerek is elfeketedhetnek.

A hajtáson és a vesszőn 5–8 mm hosszú fekete csíkok húzódnak, amelyek később rákos sebek lesznek.

A virágbarkák elfeketednek, torzulnak.

A gyümölcs epikarpiumán szabálytalan alakú, először apró, vizenyős, majd egyre nagyobbodó, sötétbarna foltok láthatók. Végül az epikarpium elfeketedik, rothad és rátapad a héjra. A héj szintén elfeketedik. A magbél összezsugorodik, elfeketedik. A foltokon fényes, filmszerű baktériumnyálka figyelhető meg. (106. ábra).

106. ábra - A dió xantomonászos betegsége

kepek/106abra.png


Kórokozó. Xanthomonas arboricola pv. juglandis (Pierce) Vauterin et al.

A kórokozót korábban Xanthomonas campestris pv. juglandis (Pierce) Dye néven nevezték.

A betegség lefolyása. A fertőzési források egyrészt a lehullott levelek és gyümölcsök, másrészt a fák ágrészei, ahol a kórokozó a kéregrepedésekben és a rügypikkelyek között telel át. A kórokozó esőcseppekkel, légmozgással, rovarokkal és a barkák pollenjével terjed. A baktérium elsősorban a zsenge zöld növényrészeket, főképpen a fiatal leveleket és hajtásokat, valamint a fejlődő gyümölcsöket fertőzi. A kórokozó számára a 4–30 °C közötti hőmérséklet kedvező. Ilyenkor az inkubációs idő általában 10–15 nap.

Védekezés. Rügypattanás előtt a fákat rézhidroxid, rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyagú szerekkel lemosásszerűen permetezni kell. Ezután virágzás előtt, majd virágzás után 10 napos időközzel, főleg a gyümölcsfejlődés időszakában június közepéig rézhidroxid, rézszulfát, rézoxiklorid (és kombinációi)tartalmú szerek eredményesen használhatók. A rendszeres és eredményes védekezés csak zárt telepítésű, alacsony törzsű és szellős lombkoronájú dióültetvényekben jöhet számításba. A szórvány gyümölcsösök védelme nehezen oldható meg.

Gombás betegségek

A dió gnomóniás betegsége

Jelentőség. A betegség Európában és Magyarországon általánosan elterjedt és régóta ismert. A betegség következtében korai lomb- és gyümölcshullás következik be.

Gazdanövény. A Juglans regia és más Juglans fajok.

Tünet. A levélen, a hajtáson és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg.

A levélen kerek vagy ovális, 3–4 mm átmérőjű foltok mutatkoznak. A foltok szegélye barna, közepe pedig világosbarna. A levél fonákán koncentrikus körökben apró, fekete acervuluszok láthatók.

A hajtáson ovális, 3–4 mm átmérőjű, enyhén besüppedő, barna szegélyű foltok jelennek meg. A foltokban elszórtan acervuluszok vannak. A vesszőn a foltok szürkék lesznek.

A gyümölcsön csak az epikarpiumon találhatók tünetek. Az epikarpiumon kerek, 2–3 mm átmérőjű, enyhén besüppedő sötétbarna, majd kiszürkülő foltok jelennek meg. Később a különálló foltok nagy szabálytalan folttá olvadnak össze, és az epikarpium nagy részét beborítják. A foltokon szintén acervuluszok fejlődnek ki (107. ábra).

107. ábra - A dió gnomóniás betegsége

kepek/107abra.png


Kórokozó. Gnomonia leptostyla (Fr.) Ces. et de Not.

Peritéciumos gomba.

Acervuluszos alakja: Marssonina juglandis (Lib.) Magn.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a lehullott levelek és az epikarpium-maradványok, ahol a kórokozó elsősorban peritéciumkezdeményekkel és enyhe teleken acervuluszokkal telel át. A peritéciumok tavaszra fejlődnek ki. A peritéciumokban lévő aszkospórák kiszóródása általában március végétől június közepéig tart, és áprilisban a legintenzívebb. Az aszkospórák a zöld növényrészekre kerülve csíratömlőt fejlesztenek és a kutikulán át a növénybe jutnak. Az áttelelt acervuluszokból kikerülő konídiumok is fertőzhetik a növényt, e fertőzésnek azonban alárendelt szerepe van. A vegetációs időben az újonnan létrejött acervuluszokból kiszabaduló konídiumok fertőznek.

Védekezés. A talajra hullott növénymaradványokat a talajba kell forgatni. Eredményes védekezés a lombfertőtlenítés. Ezért ősszel lombhulláskor a lombot DNOC, benomil, vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerekkel kell permetezni. E lombkezelés a peritéciumok és részben az acervuluszok elpusztulására irányul. A diófákat ezután virágzás után 10 napos időközzel június közepéig kell permetezni. Védekezésre rézhidroxid, rézszulfát, rézoxiklorid (és kombinációi), mankoceb, propineb, kaptán és folpet hatóanyag-tartalmú szerek használhatók.

A dió mikrosztrómás levélfoltossága

A betegség szórványosan fordul elő. Gazdanövényei a Juglans fajok. A tünetek az oldalerek mentén láthatók, a foltok szabálytalan alakúak vagy szögletesek. A levél színén sárgászöld foltok, a fonákon pedig szürkésfehér konídiumtartó gyep észlelhető. A betegség kórokozója a Microstroma juglandis (Bér.) Sacc. konídiumtartós gomba. Fertőzési források a lehullott levelek. A kórokozó oszlopszerű konídiumtartói nyalábokban a sztómákon keresztül alakulnak ki, amelyeken általában hat konídium jön létre és fertőz. Védekezés. Lásd: A dió gnomóniás betegsége.

Mandula (Amygdalus communis L.)

Vírusos betegség

A mandula vonalas mintázottsága

Lásd: A szilva vonalas mintázottsága

Baktériumos betegség

A mandula agrobaktériumos gyökérgolyvája

Lásd: Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája

Gombás betegségek

A mandula polisztigmás levélfoltossága

Lásd: A szilva polisztigmás levélfoltossága

A mandula ventúriás varasodása

Jelentőség. A betegséget – a kórokozó korábbi elnevezése alapján – megakladospóriumos vagy kladospóriumos betegségnek is nevezték. A betegséget először 1877-ben Ausztriában írták le, az USA-ban 1881-ben észlelték. A betegség mandulán 1942-ben Franciaországban jelentkezett. A ventúriás varasodás leküzdése a mandula védelmének gerincét alkotja.

Gazdanövény. Mandula, kajszi, őszibarack, ritkán a szilva és a ringló.

Tünet. A levélen 4–5mm átmérőjű, kerek, barna szegélyű, középen szürkésbarna színű foltok jelennek meg. A folt közepét sötétbarna konídiumtartó gyep borítja. Az elszáradt foltok később kitöredeznek.

A hajtáson 3–6 mm átmérőjű, ovális alakú, kezdetben zöldesbarna, később pedig szürkésbarna foltok keletkeznek. A vesszőn a foltok hosszirányban berepedeznek, rajtuk sötétbarna konídiumtartó gyep képződik.

A gyümölcs zöld epikarpiumán először apró, majd 2–3 mm átmérőjű, kerek, világoszöld foltok jelennek meg. A foltokon hamarosan sötétbarna konídiumtartó gyep alakul ki, amely alatt a foltok fokozatosan elparásodnak (108. ábra).

108. ábra - A mandula ventúriás varasodása

kepek/108abra.png


Kórokozó. Venturia carpophila Fischer

Pszeudotéciumos gomba. Pszeudotéciumát Európában eddig még nem találták meg.

Konídiumtartós alakja: Fusicladium carpophilum Oudem.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a beteg növényrészek, elsősorban a vesszők, ahol a kórokozó a foltokban micéliummal telel át. A foltokon tavasszal, általában május elejétől, illetve közepétől a hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan megindul, majd fokozódik a konídiumtartók képződése és a konídiumok lefűződése. A konídiumképződés általában június közepétől július végéig a legnagyobb mértékű. A kórokozó fertőzése nyomán újabb foltok alakulnak ki, amelyeken konídiumtartó gyep fejlődik, és az azokról leváló konídiumok a vegetációs idő végéig újabb fertőzéseket hoznak létre. A kórokozó optimális hőmérsékleti igénye 18–24 °C, hőmérsékleti maximuma 35 °C.

Védekezés. A beteg idősebb ágrészeket és vesszőket a koronaritkítás során kell eltávolítani. Sziromhullás után – legalább július végéig – 10 napos időközökkel permetezni kell. Védekezésre az alma ventúriás varasodása elleni készítmények ajánlhatók.

A mandula monilíniás betegsége

A betegséget Európában először Görögországban, 1935-ben észlelték. Magyarországon megfigyeléseink szerint a virág- és hajtáspusztulást, valamint a termésrothadást a Monilinia laxa (Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis idézi elő. A virág- és hajtáspusztulás nemcsak a termesztett, hanem a díszmandulán is súlyos károkat okoz. Ilyenkor a kórokozó a bibén keresztül a virágot fertőzi, s onnan a hajtásba jut. Gyümölcsrothadás esetén a kórokozó seben keresztül jut a zöld termésbe. Sebet a barackmoly (Anarsia lineatella Zell.) és a keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta Busck.) okozza. A virágfertőzés megelőzése céljából a virágzás kezdetén és végén kaptán, benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon, vinklozolin vagy triforin hatóanyagú szerekkel kell permetezni. A gyümölcsrothadás kiküszöbölhető a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly elleni védekezéssel.

A mandula sztigminás betegsége

Lásd: A kajszi sztigminás betegsége

Mogyoró (Corylus avellana L.)

Baktériumos betegség

A mogyoró agrobaktériumos golyvája

Lásd: Az alma agrobaktériumos golyvája

Gombás betegségek

A mogyoró lisztharmata

Jelentőség. A mogyoró közismert betegsége, de súlyos károkat csak esetenként okoz.

Gazdanövény. Mogyoró, valamint a Betulaceae és Fagaceae családba tartozó növényfajok.

Tünet. A levél fonákán először részlegesen, majd az egész levéllemezre kiterjedve szürkésfehér bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal) jelenik meg. A bevonatban később sárgásbarna, majd fekete kleisztotéciumok képződnek.

Kórokozó. Phyllactinia corylea (Pers.) Karst.

Kleisztotéciumos gomba.

Konídiumtartója ovulariopsis típusú.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a lehullott levelek és a vesszők, ahol a gomba kleisztotéciumokkal telel át. Tavasszal a leveleket az aszkospórák fertőzik meg. A nyár folyamán a leveleken képződő konídiumtartókról leváló konídiumok újabb fertőzést hoznak létre.

Védekezés. A nyár folyamán – a betegség mértékétől függően – kén, dinokap, kinometionát, bupirimát vagy triforin hatóanyagú szerekkel kell permetezni.

A mogyoró monilíniás betegsége

Jelentőség. A betegség Európában először Németországban 1900-ban jelentkezett, Magyarországon 1958-ban vált ismertté. A betegség termésrothadást és -hullást eredményez.

Gazdanövény. A mogyoró, valamint az almatermésűek és a csonthéjasok.

Tünet. A kopáncs alatt a zsenge makkon fokozatosan növekvő barnulás észlelhető, amely később az egész makkra kiterjed. A makk felületén – leginkább csapadékos időjárás esetén – elszórtan okkersárga exogén sztrómák jelennek meg. A makk és a magbél aszalódik. Eközben a kopács alapi részétől kiinduló és a csúcsa felé fokozatosan terjedő barnulás figyelhető meg. Végül a kocsány is fokozatosan elbarnul, elvékonyodik és elhal, a mumifikálódott termések, illetve terméscsoportok a talajra hullanak.

Kórokozó. Monilinia fructigena (Schroet. ex Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis.

Tölcsér alakú apotéciumos gomba. A gomba apotéciumos alakja Európában ritkán található meg, Magyarországon pedig nem ismert.

Konídiumtartós alakja: Monilia fructigena Pers.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajra hullott, mumifikálódott mogyoró termések és terméscsoportok, valamint a mogyoróültetvények közelében lévő almatermésűek és csonthéjasok fán maradt vagy talajon lévő gyümölcsmúmiái. Ezeken tavasszal az előző évi sztrómákon láncszerűen lefűződő konídiumok jönnek létre, vagy a gyümölcsmúmiákon új exogén sztrómák fejlődnek. A kórokozó elsősorban sebzésen keresztül jut a zsenge makk belsejébe. Leggyakrabban a mogyoróormányos (Balaninus nucum L.) tojásrakási helyei, illetve az érési táplálkozásakor okozott sebek kínálnak a fertőzéshez nyitott kaput. Egyik makkból a másikba ezután a kórokozó az érintkezési pontokon át jut.

Védekezés. A sebzést kiváltó mogyoróormányos elleni védekezés a betegség csekélyebb előfordulását eredményezi. Terméskötődés után a mogyoróbokrokat legalább két alkalommal, 10 napos időközzel kaptán, benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon, vinklozolin vagy triforin hatóanyagú szerekkel kell permetezni.

A mogyoró glöospóriumos levélfoltossága

A betegség a mogyorón szórványosan fordul elő. A levélen 5–10 mm-es, világosbarna foltok jelentkeznek. A foltok összeolvadnak, a levelek pedig leszáradnak. Kórokozója a Gloeosporium coryli Desm. acervuluszos gomba. Az acervuluszok a lehullott levelekben telelnek át. Tavasszal a belőlük kiszabaduló konídiumok fertőznek. Védekezésre a kaptán, a benomil, a tiofanát-metil vagy a triforin hatóanyagú szerek javasolhatók.

Gesztenye (Castanea sativa Mill.)

Baktériumos betegség

A gesztenye agrobaktériumos golyvája

Lásd: Az alma agrobaktériumos golyvája

Gombás betegségek

A gesztenye fitoftórás betegsége

Jelentőség. A betegséget két Phytophthora faj okozza. Az egyik a Phytophthora cambivora, amely először Spanyolországban 1909-ben jelentkezett, és azóta Dél-Európa számos országában is előfordul, kártétele pedig jelentős. Magyarországon e kórokozót 1977-ben közölték. A másik faja Ph. cinnamoni, amely az USA-ban és több európai országban is előfordul. A tintabetegség elnevezés a törzsalapnál, a kéreg alatti elszíneződésre utal.

Gazdanövény. A gazdanövénykör széles. A kórokozó számos, különböző növénycsaládba tartozó fajon fordul elő.

Tünet. A talajfelszínhez közel a törzsalapnál a kéreg enyhén besüpped, majd felszakadozik. A kéreg alatt a háncs és a kambium lilásfekete, vizenyős. A gyökereken is észlelhető a lilásfekete rothadás. A fák fokozatosan elpusztulnak.

Kórokozó. Phytophthora cambivora (Petri) Buism.

Phytophthora cinnamoni Rans.

Oospórás gombák.

A sporangiumtartó rövid, nem elágazó, folytonos növekedésű. Sporangiumuk papilla nélküli. A két kórokozó faj a sporangium alakja és mérete, valamint a micélium alakja alapján különíthető el.

A betegség lefolyása. A kórokozók a talajban, a felszínhez közel, micéliummal és oospórákkal hosszú ideig fennmaradnak. Később a sporangiumban képződő sporangiosporák a talajvíz mozgásával a gyökerekre és a gyökérnyaki részre mosódnak és fertőznek. A kórokozók számára a nedves és a savanyúbb pH-jú talajok kedvezőek.

Védekezés. A betegség vegyi védekezéssel eredményesen nem küzdhető le. A betegségre ellenálló gesztenye alanyokat kell használni.

A gesztenye lisztharmata

A betegség főleg a csemetéken, ritkábban az idős termőfákon fordul elő. A levélen, főleg a színén, esetenként a fonákán, valamint a hajtáson szürkésfehér bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal) látható. Benne ritkán fekete kleisztotéciumok képződnek. Kórokozója főként a tölgyön is előforduló Microsphaera alphitoides Griffon et Maublanc, esetenként pedig a mogyorót károsító Phyllactinia corylea (Pers) Karst. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A mogyoró lisztharmata.

A gesztenye mikoszferellás levélfoltossága

Jelentőség. A betegség a gesztenyén 1893-ban Franciaországban jelentkezett először, azóta Európában rendszeresen előfordul. Hazánkban a betegség 1903 óta ismert.

Gazdanövény. A gesztenyén kívül számos erdei fafaj (Acer, Alnus, Carpinus, Betula, Quercus stb.) gazdanövénye.

Tünet. A levél színén lilásbarna 1–2 mm-es, erek által határolt foltok láthatók. A fonákon a foltok közepén kissé kiemelkedő világosbarna acervuluszok, később apró, fekete piknídiumok találhatók. A foltok összeolvadnak, majd lehullanak.

Kórokozó. Mycosphaerella maculiformis (Pers.) Schroet.

Pszeudotéciumos gomba.

Acervuluszos alakja: Cylindrosporium castaneicolum (Desm.) Berl.

Piknídiumos alakja: Phyllosticta maculiformis Sacc.

A betegség lefolyása. A kórokozó a lehullott levelekben pszeudotéciumokkal, acervuluszokkal, ritkábban piknídiumokkal telel át. Tavasszal, rügypattanás után a pszeudotéciumokból kiszabadult aszkospórák, továbbá főleg az acervuluszokból kiszóródó konídiumok csíratömlőt fejlesztve, sztómán keresztül jutnak a levélbe. Nyár folyamán a levélfoltokon lévő acervuluszokban fejlődő konídiumok fertőznek. A kórokozó számára a csapadékos időjárás kedvező.

Védekezés. Ültetvényekben ősszel a lomb talajba forgatása, vagy DNOC, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerekkel történő fertőtlenítése szükséges. Rügypattanás után a permetezések számát az időjárási viszonyokat és a megbetegedés mértékét figyelembe véve kell megállapítani. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metrám és a kaptán tartalmú szerek javasolhatók.

A gesztenye krifonektriás kéregelhalása

Jelentőség. A betegséget először 1904-ben az USA-ban írták le. Európában, Olaszországban már 1938-ban súlyos károkról tudósítanak. Magyarországon a betegség 1969-ben vált ismertté.

Gazdanövény. A gesztenye, főleg a Castanea sativa, ritkán a C. crenata, valamint a tölgyfajok.

Tünet. A törzsön, az ágakon – főleg az ágelágazásnál – és a vesszőkön besüppedő, majd felrepedező foltok észlelhetők. A kéreg és az alatta lévő háncs elpusztul. A foltokon narancsvörös, majd barna sztrómák, bennük piknídiumok, majd peritéciumok szerveződnek. A fák fokozatosan elszáradnak, végül teljesen elpusztulnak. Egyes megfigyelések szerint a tünetek a makkon és a kupacson is előfordulnak.

Kórokozó. Cryphonectria parasitica (Murill) Barr.

Peritéciumos gomba.

Piknídiumos alakja: Cytospora sp.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a beteg fás részek, amelyeken a sztrómában lévő piknídiumból kacskaringósan előtörő piknokonídiumok szabadulnak ki. A sztrómában peritéciumok is fejlődnek, s tavasszal az aszkospórák is a fertőzés elindítói. A kórokozó sebparazita, ezért kéregrepedéseken, metszési felületeken és kártevő állatok okozta sebeken keresztül jut a növénybe. A gomba csak a fásodott növényrészeket fertőzi meg, a levelek és a zöld hajtások nem fertőződnek.

Védekezés. A beteg fás részeket le kell vágni és meg kell semmisíteni. A levágáskor, vagy az alakító metszéskor keletkező sebeket sebkezelő szerrel kell lezárni. Rügypattanás előtt rézhidroxid, rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyagú szerrel kell permetezni.

A gesztenyetermés fomopsziszos betegsége

Jelentőség. A betegség Franciaország és Olaszország gesztenyéseiben már az 1960-as évek elején jelentős volt. Magyarországon 1983-ban figyeltünk fel a betegségre, szabad földön és a tároláskor.

Gazdanövény. Gesztenye.

Tünet. A makkban (a termésben) lévő mag töpped, majd fokozatosan megkeményedik, mumifikálódik. A makk emiatt üreges lesz. A makk köldökpajzsán, a makkhéj alatt, valamint a magvak felületén világosbarna piknídiumok helyezkednek el. A kupacson szintén piknídiumok vannak, amelyek azonban a sűrűn álló kupacstüskék miatt nehezen vehetők észre (109. ábra).

109. ábra - A gesztenye fomopsziszos betegsége

kepek/109abra.png


Kórokozó. Phomopsis endogena (Speg.) Cif.

Piknídiumos gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a fa alatt lévő kupacsok, valamint a mumifikálódott makkok, ahol a kórokozó piknídiumokkal telel át. A piknokonídiumok a makkok kifejlődéséhez szükséges 110 nap alatt főleg a fiatal kupacsot fertőzik meg. Onnan elsősorban a makk köldökpajzsán keresztül jutnak a magba.

Védekezés. Betakarításkor a fa alól a kupacskulladékot és a mumifikálódott makkokat össze kell gyűjteni és meg kell semmisíteni. Ültetvényben a fákat elsősorban a makk-kötődés utáni időszakban permetezni kell cineb, mankoceb, propineb, metirám vagy kaptán tartalmú szerekkel.