Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

4. fejezet - Zöldségfélék betegségei

4. fejezet - Zöldségfélék betegségei

Tartalom

Burgonyafélék betegségei
Burgonya (Solanum tuberosum L.)
Paprika (Capsicum annuum L.)
Paradicsom (Lycopersicon esculentum Mill.)
Kabakosok betegségei
Dinnye
Görögdinnye (Citrullus lanatus [Thunb.] Mansf.)
Sárgadinnye (Cucumis melo L.)
Tök
Patisszon (Cucurbita pepo L. var. patissoniana Greb. radiata)
Spárgatök (Cucurbita pepo L. var. oblonga Willd.)
Sütőtök (Cucurbita maxima Duch.)
Uborka (Cucumis sativus L.)
Hüvelyesek betegségei
Bab (Phaseolus vulgaris L.)
Borsó (Pisum sativum L.)
Káposztafélék betegségei
Bimbós kel (Brassica oleracea L. convar. gemmifera Dc.)
Brokkoli (Brassica cretica LAM. convar. cymosa Plenck)
Karalábé (Brassica rupestris Raf. convar. gongyloides [L.] Janch.)
Káposzta
Kelkáposzta (Brassica oleracea L. convar. sabaunda L.)
Fejes káposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata [L.] Alef.)
Vörös káposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata [L.] Alef. var. rubra)
Karfiol (Brassica cretica Lam. convar. botrytis [L.] Schwarz)
Levélzöldségek betegségei
Saláta (Lactuca sativa L.)
Sóska (Rumex acetosa L. )
Spenót (Spinacia oleracea L.)
A spárga betegségei
Spárga (Asparagus officinalis L.)
Hagymafélék betegségei
Fokhagyma (Allium sativum L.)
Metélőhagyma (Allium schoenoprasum L.)
Póréhagyma (Allium porrum L.)
Salottahagyma (Allium ascalonicum L.)
Téli sarjadékhagyma (Allium fistulosum L.)
Vöröshagyma (Allium cepa L.)
Gyökérzöldségek betegségei
Cékla (Beta vulgaris L. provar. conditiva Alef.)
Pasztinák (Pastinaca sativa L. )
Petrezselyem (Petroselinum hortense Hoffm.)
Retek (Raphanus sativus L.)
Sárgarépa (Daucus carota L. subsp. sativus Hoffm.)
Torma (Armoracia lapathifolia Gilib.)
Zeller (Apium graveolens L.)

„A zöldségféléket nem becsülték annyira, mint most, mert nem értékelték azokat a csemegéket, amelyekhez még egy másik ínyencségre is szükség van.”

Plinius Caius Secundus: A Természet históriája, XII–XXI. kötet: A növényekről

Burgonyafélék betegségei

Burgonya (Solanum tuberosum L.)

Nem fertőző betegségek

A gumó kettősnövése

Típusai: Ikergumó, fiasodós, átnövés. Ikergumó: a gumó közepén befűződés található. Fiasodás: a gumón a rügyeknél egy vagy több kisebb-nagyobb gumó fejlődik. Átnövés: a gumón sztólók fejlődnek, amelyek végein apró gumók jönnek létre. Ha gumófejlődéskor aszályos az időjárás, akkor a lomb nagy része elpusztul, ezáltal a gumófejlődés megakad. A csapadék hatására a gumó újra fejlődésnek indult (ikergumó), vagy csak a gumórügyek maradnak életképesek, és azok fejlődnek tovább (fiasodás, átnövés).

A gumó megzöldülése

A gumó héján és az alatta lévő szövetekben világoszöld, sötétzöld vagy barnászöld elszíneződés figyelhető meg. A napfény hatására a gumóban klorofill keletkezik. A színárnyalatok a fény intenzitásától függnek. Ügyeljünk rá, hogy a felszedett gumókat közvetlenül ne érje napfény.

Vírusos betegségek

A burgonya levélsodródása

Jelentőség. Külföldön és hazánkban egyaránt a burgonya legveszedelmesebb betegsége. A beteg tövek alatt alig van gumó, és azok is aprók maradnak.

Gazdanövény. Burgonya.

Tünet. A levelek a levél színe felé kanalasodnak, besodródnak, mereven felfelé állók lesznek, bőrszerűekké, törékennyé válnak. A levéldeformációval együtt a levelek sárgás színűek lesznek, egyes fajták levélfonákán pedig lilás elszíneződés is megfigyelhető.

Ha az egészséges gumóból fejlődött növények lombja fertőződik, akkor a tünetek először a hajtásvégeken jelentkeznek, majd fokozatosan az alsóbb leveleken is megjelennek. A beteg gumóból fejlődött növények növekedésükben visszamaradnak, száruk rövid ízközű lesz, és összes levelük besodródik.

A növényen belső tünetek is megfigyelhetők. Kórszövettani vizsgálattal a szárban jellegzetes floémnekrózis mutatható ki.

Kórokozó: potato leaf roll luteovirus (PLRV).

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, propagatív vírus.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a vetőgumó, amelyből beteg növény fejlődik. Fontos fertőzési források és terjesztők a levéltetvek. A kórokozó legjelentősebb levéltetű vektora a Myzus persicae. A levéltetvek átvivőképességüket életük végéig megtartják, sőt a vírus még a levéltetveket is megbetegíti. A növényben a vírus a floémben lokalizálódik, ahol floémnekrózist okoz és a rostacsövekben abnormális kallózképződést vált ki. (A kallóz poliszaharid, amely a rostacsövek harántfalában található.) A floémnekrózis miatt a keményítő nem jut el a gumóhoz, hanem a levélben halmozódik fel.

Védekezés. Lásd: Burgonyamozaik.

Burgonyamozaik

Jelentőség. Hazánkban a betegség a burgonyatáblákon rendszeresen előfordul. A vírusok ritkán külön-külön, rendszerint azonban együtt lépnek fel, emiatt a betegség súlyosabbá válik, a tövek terméshozama csökken.

Gazdanövény. Elsősorban a Solanaceae családba tartozó növényfajok.

Tünet. A levélen, a száron és a gumón jelentkeznek a tünetek.

A levélen és a száron mozaikfoltosság, deformáció és nekrózis alakulhat ki, de a növény tünetmentes is lehet. A mozaikfoltosság egyrészt világos- és sötétzöld (PVA, PVX, PVY), másrészt élénksárga (PAMV, AMV, TRV) lehet. A deformáció jellemzője a levelek fodrossága, a levélszél vagy -csúcs begörbülése, kanalasodása. Ilyenkor a levelek hajlékonyak, de nem törékenyek. (PVM). A nekrózis jellegzetessége a levélér elhalása és a szár vonalszerű elhalása (PVA, PVX, PVY). A tünetmentesség lehet a vírus jellemzője (PVS), vagy külső okokkal (magas hőmérséklet, fényhiány stb.) magyarázható.

A gumók felületén és/vagy belsejében tünetek egyaránt észlelhetők. A felületen gyűrűs elhalás (PVY, TRV), a szövetekben íves vagy foltos nekrózis (TRV) látható.

Kórokozók. A betegséget több vírus okozza, általában víruskomplexet alkotva. Ezek a következők:

potato aucuba mosaic potexvirus (PAMV) Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus. E kórokozó levéltetűvel csak carrier vírusai (PVA, PVY) jelenlétében vihető át.

potato A potyvirus (PVA) Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus. A PAMV carrier vírusa.

potato M carlavirus (PVM) Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

potato S carlavirus (PVS) Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

potato X potexvirus (PVX) Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, gombával (Synchytriumendobioticum fajjal) átvihető vírus.

potato Y potyvirus (PVY) Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus. A PAMV carrier vírusa. A PVYC törzs levéltetűvel nem vihető át.

tobacco rattle tobravirus (TRV)Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, pálcika alakú, nematofil vírus.

alfalfa mosaic alfamovirus (AMV) Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, henger alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. A legfontosabb fertőzéses forrása vetőgumó, amelyből beteg növény fejlődik. A kórokozók növénynedvvel az ápolási munkák során nagyon könnyen átvihetők. A kórokozók zöme levéltetvekkel is átvihető. Kivételt képez a PVX. E kórokozónak hazánkban vektora nincs, mivel a burgonyarák kórokozója, a Synchytrium endobioticum Magyarországon nem fordul elő. A TRV a Longidorus fonálféregfajokkal vihető át.

Védekezés. A burgonya vírusos betegségei ellen csak komplex módon védekezhetünk. Legfontosabb védekezési módok: rezisztens fajták előállítása; egészséges vetőgumó előállítása; tőszelekció; vektorok elleni védekezés.

Rezisztens fajták előállítása. A nemesített új fajta rezisztenciájának megallapítására rezisztenciatesztet használnak. A rezisztenciateszt lényege, hogy a burgonya egyes vírusait tartalmazó, ún. vírushordozó növényre a vizsgálandó új fajtát ráoltják. E módszert a burgonyanemesítés során alkalmazzák.

Egészséges vetőgumó előállítása. Az anyanövények leveléből vagy a gumóiból kimutatják a burgonyán előforduló vírusokat és a vírusbeteg egyedeket eltávolítják. A vírusok kimutatása a következő módszerekkel lehetséges:

Rügydugványteszt. A vetőgumó-tételekből mintát vesznek és a gumókat előhajtatják. Az előhajtatott gumókból kanalas kés segítségével szövetdarabbal együtt kicsírázott rügyet emelnek ki. Ezeket becserepezik és növényházban hajtatják. E módszerrel a gumóval terjedő potato leaf roll luteovirus és a burgonyamozaikot okozó vírusok mutathatók ki. A módszer hibalehetősége, hogy a beteg gumó rügyei közül egyesek vírusmentesek lehetnek. A tesztelés lehetőséget ad arra is, hogy a vírusos tüneteket mutató egyedek számából a vetőgumótétel vírusfertőzöttségének mértékére következtessünk, és a beteg vetőgumótételt a továbbszaporításból kizárjuk. A rügydugványteszt segítségével természetesen a vetőgumó vírusfertőzöttsége egyedenként is elbírálható.

Szerológiai teszt. A burgonyán előforduló vírusok kimutatását ma már kiterjedten ELISA-teszttel végzik. Érzékenysége nemcsak a levélből és a szárból, hanem a gumóból történő kimutatást is lehetővé teszi.

Solanum demissum A –6 teszt. E tesztnövény szűrőpapírra helyezett leveleire vírusprésnedvet dörzsölnek és azokat nedveskamrában inkubálják. Ezt a tesztet a PVA és a PVY kimutatására használják. A PVA esetében pontszerű, a PVY esetében gyűrűs elhalás jelentkezik.

Igel –Lange féle kallózteszt vagy rezorcinteszt. A módszer lényege, hogy a potato leaf roll luteovirussal fertőzött gumók edénynyalábjaiban, a rostcsövekben rendellenesen felhalmozódó kallózt rezorcinnal kékre festik. A festődés mértékéből a vírus jelenlétére következtetnek. A módszer hibalehetősége, hogy az egészséges burgonyagumó is tartalmaz kallózt, és ennek mennyisége fajtánként eltérő lehet. A módszer tájékozódó jellegű vizsgálatra alkalmas.

Tőszelekció. Szabad földön negatív szelekciót végeznek, vagyis a vírusbeteg töveket eltávolítják. A tőszelekciót a vegetációs idő elején két alkalommal, kelés után 2 héttel és virágzás körül kell elvégezni.

A vektorok elleni védekezés. A kórokozók terjedése a levéltetű vektorok gyérítésével megakadályozható.

Fitoplazmás betegség

A burgonya sztolburja

Jelentőség. A betegséget először Ausztráliából, 1933-ban közölték. A betegség főleg Közép- és Dél-Európában jelentős, ahol a fitoplazmavektor kabócák elszaporodását a meleg időjárás lehetővé teszi. Magyarországon egyes évjáratokban és területeken a betegség jelentős fellépésére lehet számítani. A betegség a termés mennyiségét és minőségét csökkenti. A termésveszteség különösen a késői fajtáknál számottevő.

Gazdanövény. A Solanaceaecsaládba tartozó növények és számos gyomfaj.

Tünet. Először a levél széle, majd az egész levél klorotikus lesz, bekanalasodik, a levélcsúcs pedig lilás elszíneződést mutat. A burgonyatő sok megvastagodott oldahajtást fejleszt, elsöprűsödik. Később a növények lankadnak, elhervadnak. A gumó gumiszerűvé válik, és hajtatáskor sok cérnacsírát fejleszt.

Kórokozó. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A paprika sztolburja, a paradicsom sztolburja.

Baktériumos betegség

A burgonya ervíniás betegsége

Jelentőség. A betegség az egész világon elterjedt, mivel a mérsékelt égövi, szubtrópusi és trópusi klíma egyaránt kedvező számára. A betegséggel az 1900-as években kezdtek behatóan foglalkozni. A betegség főleg a tárolt gumók lágyrothadását okozza, de szabad földön is előfordul, ahol szártőrothadást idéz elő.

Gazdanövény. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül nagy, számos növény gumóján, hagymagumóján, hagymáján, valamint módosult szárán és gyökerén fordul elő.

Tünet. Az egyik tünettípus a gumórothadás. Ilyenkor a gumón gyorsan terjedő, lágy, vizenyős foltok figyelhetők meg, majd a szövetek lágyak, nyúlósan szétfolyók, erjedt szagúak lesznek. A gumó belső szövetei vizenyősek, üregesek. A másik tünettípus a szártőrothadás. Ilyenkor a szártő elvékonyodik, sötétbarna színű lesz és rothad. A tövek fejlődésükben visszamaradnak, levelük sárgás és kanalasodott. A növény végül elpusztul. Hazánkban e tünettípus kisebb jelentőségű.

Kórokozó. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A sárgarépa ervíniás lágyrothadása.

Sugárgombás betegség

A burgonyagumó sztreptomiceszes varasodása

Jelentőség. A betegség az 1800-as évek közepe óta az amerikai földrészen és Európában egyaránt ismert. A betegséget Magyarországon először Schilberszky Károly írta le 1886-ban. A betegség termésveszteséget nem okoz. Kártétele miatt nagy lesz a burgonya hámozási vesztesége. Ha a varas foltok a burgonya felületének több mint 20%-án megtalálhatók, a gumó értékesítésre alkalmatlan. A betegség tehát külső minőségi változást okoz.

Gazdanövény. Burgonya.

Tünet. Szabad földön a növény talaj feletti részein tünetek nem észlelhetők, hanem felszedés után a gumón. A gumó héján 810 mm átmérőjű, kerek vagy ovális, enyhén berepedező, parás, barna foltok találhatók. Később az elparásodott héjrészek leválnak. A foltok felületiek, enyhén bemélyedők vagy kiemelkedők lehetnek. A gumó belső szöveteiben elváltozások nincsenek.

Kórokozó. Streptomyces scabies (Thaxt.) Waks. et. Henrici

Sugárgomba.

A betegség lefolyása. Egyik fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó sokáig életben marad. A kórokozó oxigénigényes, ezért csak a laza szerkezetű talajokban, elsősorban a könnyű homoktalajokban fordul elő. Az enyhén lúgos talajokat kedveli, 5,2 pH alatt és 8 pH fölött alig fejlődik. A 20 °C körüli talajhőmérséklet a legkedvezőbb számára. A kórokozó xerofil (szárazságkedvelő), ezért főleg a 60% alatti vízkapacitású talajokat kedveli. Másik fertőzési forrás a vetőgumó, ahonnan a kórokozó a talajba vagy a fiatal gumókra kerül. A kórokozó a fiatal, még fejlődésben lévő gumók paraszemölcsein keresztül jut a gumóba, ahol azonban soha nem hatol mélyre, mert a behatolás helyén a szövetek rendellenesen osztódnak és elparásodnak. Megállapítható tehát, hogy a kórokozó vetőgumóval terjed, de életmódjára a talaj szerkezete, vízkapacitása és pH-ja döntő hatással van.

Védekezés. Olyan talajokon, ahol a betegség rendszeresen előfordul, alkalmazzunk zöldtrágyázást és egészítsük ki savanyú kémhatású műtrágyákkal (ammóniumszulfát, szuperfoszfát). Kerüljük az erősen lúgos talajokat, s ha a talaj meszezése szükségessé válik, akkor csak a talajjavítást követő 3 év múlva ültessünk burgonyát. Szárazság esetén öntözzünk. A beteg gumókat ültetés előtt távolítsuk el. A burgonyagumó csávázása kielégítő védelmet nem ad. Jelenleg a betegséggel szemben ellenálló fajták vannak. Ezeket a fajtaleírások közlik.

Gombás betegségek

Burgonyarák

Jelentőség. A betegséget először 1896-ban Schilberszky Károly,a kertészeti növénykórtan megalapítója Trencsén megyéből írta le. A betegség azóta a tőlünk északabbra fekvő országokban megtalálható, hazánkban karantén betegség.

Gazdanövény. A burgonya, de a betegség más Solanaceaecsaládba tartozó fajokon is előfordul.

Tünet. A legjellegzetesebb tünetek a gumón figyelhetők meg, a gyökéren azonban nem találhatók. A gumó rügyeinél korallszerű, egyenetlen felületű daganatok jelentkeznek, amelyek kezdetben sárgásfehérek, majd világosbarnák, rugalmasak, tömött állományúak. Később azonban sötétbarnák, szétesőek.

Kórokozó. Synchytrium endobioticum (Schilb.) Perc.

Plazmódiumos gomba.

A kórokozónak 8 biotípusa ismert. Ezek közül a G biotípusa a legagresszívabb.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajba került növényrészek, amelyekben a kitartóspórák 6 évig életképesek. Ezek közül a burgonyagumó a legjelentősebb fertőzési forrás, amellyel a kórokozó nagy távolságra hurcolható szét. A kórokozó csak olyan területeken telepedik meg, ahol a nyári középhőmérséklet 18 °C alatt van, és az évi csapadékmennyiség 700800 mm. Hazánk nagy részén e klimatikus feltételek hiányoznak, az Északi-középhegység magasabb részei kivételével. A kórokozó előfordulása a talajviszonyoktól is függ. A gomba számára a 3,9-8,5 pH-jú kötött, nedves talaj a legkedvezőbb.

A kórokozó életmódja vázlatosan a következő: a beteg növényrészekben a gomba kitartóspórával telel át, amelyből egyflagellumú mozgó sporangiospórák szabadulnak ki. Ezek a talajvízben úszva a fiatal gumóra kerülnek, ott elveszítik flagellumukat és a sejtbe hatolnak. A növényben kialakulnak a sporangiumok. Minden egyes sporangium egy mozgó sporangiospóra fertőzése nyomán keletkezik. Több sporangium sporangiumszóruszt alkot. A gazdasejt elhal és körülötte a sejtek hipertrófiája következtében daganatok jönnek létre. A daganatban lévő sporangiumból mozgó sporangiospórák jutnak a talajba, amelyek közül egyesek a növényt fertőzik, míg mások páronként zigótává egyesülnek. A zigóta a növénybe jut és a sejtet plazmódiumával kitölti. E plazmódium később kitartóspórává alakul.

Védekezés. Ha a betegséget az importszállítmányokban, vagy bárhol szabad földön, a burgonya felszedésekor észleljük, azonnal jelentsük az illetékes növényvédelmi szakembereknek.

A burgonya fitoftórás betegsége

Jelentőség. A burgonya, valamint az azon előforduló fitoftórás betegség őshonos volt Dél-Amerikában, Chilében és Ecuadorban. A burgonyát az 1580-as években hozták át Európába, ugyanakkor a fitoftórás betegség Európában, Észak-Amerikában és más földrészeken is csak 1830 körül lépett fel. Ezt követően csaknem 20 éven át járványszerűen jelentkezett. Magyarországon már 1846-ban felfigyeltek a betegségre. A fitoftórás betegség azóta is a burgonya legjelentősebb gombás betegsége. Rendszeresen előfordul, csapadékos időjárás esetén a lombot teljesen tönkreteszi, emiatt nagy lesz a terméskiesés.

Gazdanövény. Elsősorban a burgonya és a paradicsom.

Tünet. A levélen, a száron és a gumón a tünetek egyaránt megtalálhatók, leggyakoribbak a levélen. A levél csúcsától vagy szélétől kiinduló, sárgászöld, vizenyős, félköríves foltok jelennek meg, amelyek közepe gyorsan elhal, sötétbarna színű lesz. A levél fonákán, az egészséges és a beteg rész határán finom fehér sporangiumtartó gyep figyelhető meg. Később a levél elszárad vagy elrothad. A száron a foltok megnyúltak. A gumó héján szabálytalan alakú, enyhén besüppedő, szürke foltok láthatók.

Kórokozó. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A paradicsom fitoftórás betegsége.

A burgonya kolletotrihumos tőkorhadása

Lásd: A paradicsom kolletotrihumos tőkorhadása

A burgonya alternáriás betegsége

Jelentőség. A betegséget először az USA-ban írták le 1882-ben, ezt követően Európában is megfigyelték, Magyarországon már 1909-ben ismert volt. A betegség népies neve szárazfoltosság vagy alternáriás ragya. A betegség hazánkban jelenleg rendszeresen előfordul, és esetenként jelentős lombveszteséget okoz.

Gazdanövény. Burgonya, paradicsom.

Tünet. A levélen, a száron és a gumón figyelhetők meg a tünetek. A levélen apró, pontszerű; majd 68 mm átmérőjű, kerek vagy szögletes, sötétbarna foltok láthatók. A foltok jellegzetessége, hogy zónáltak. Felületükön sötétbarna konídiumtartó gyep jelenik meg. A száron a foltok megnyúltak, sötétbarnák. A gumón 10 mm átmérőjű, enyhén besüppedő, ráncos foltok jelentkeznek. Ha a gumót kettévágjuk, a folt alatti szövetrészben barnásfekete korhadás vagy rothadás látható.

Kórokozó. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A paradicsom alternáriás betegsége.

A burgonya rizoktóniás betegsége

Jelentőség. A betegséget burgonyán Németországban írták le 1858-ban, azóta rendszeresen előforduló betegséggé vált.

A betegség hazánkban a burgonyatáblákon szórványosan fordul elő, tőpusztulást okoz, a burgonyagumókon gyakran megtalálható, de csak a vetőgumó-termesztés esetén van jelentősége. A betegség ott gyakoribb, ahol több éven át ugyanazon a helyen burgonyát termesztenek.

Gazdanövény. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles.

Tünet. A sztólón, a száron és a gumón figyelhetők meg a tünetek. A sztólók részben vagy teljesen sötétbarna színűek lesznek, elrothadnak. Gyakori, hogy csak a hajtáscsúcs pusztul el. A szár tövi részén sötétbarna rothadás észlelhető, amelyet szürkésfehér micélium takar. A gumón apró, talajrögökhöz hasonló, lekaparható, sötétbarna álszkleróciumok találhatók.

Kórokozó. Rhizoctonia solani Kühn

Konídiumot nem képző gomba.

Bazídiumos alakja: Thanatephorus cucumeris (Frank) Donk.

Bazídiospórát termőtesten képző gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talaj, a talajba került növénymaradványok és a vetőgumó, ahol a kórokozó álszkleróciummal telel át. Az álszklerócium tavasszal micéliummal fejlődik tovább, amely a talajban vagy a talajhoz közel eső növényrészeket fiatal korban elsősorban akkor fertőzi meg, ha a gumó csírázása lassú, vontatott. A kórokozó a gumó szövetébe nem hatol be, hanem csak a felületén marad.

Védekezés. A 34 éves vetésforgót tartsuk be, s közben gabonaféléket vagy más egyszikű növényeket termesszünk. A korai fajták esetében előcsíráztatott burgonyát ültessünk, hogy ezzel elősegítsük a növények kezdeti gyors növekedését. A vetőburgonya gumóját benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerrel csávázni kell. Külföldön a tiabendozol hatóanyagú Tecto 450 FW-t használják.

A burgonya fuzáriumos gumórothadása

Jelentőség. Mindenütt, ahol burgonyát termesztettek, már az 1900-as évek elején nagymértékben jelentkezett a betegség a tárolt burgonyagumókon. Jelentősége azóta növekedett, amióta a burgonyát géppel takarítják be.

Gazdanövény. A gazdanövénykör széles, a Fusarium fajoktól függően eltérő.

Tünet. A gumókon egyre nagyobbodó vizenyős, barna rothadó foltok figyelhetők meg. Később ezek enyhén besüppednek, hullámos felületűek lesznek és beszáradnak. Felületükön apró vagy néhány mm-es, fehér, rózsaszínű vagy kékesfehér párnaszerű sporodóhiumok alakulnak ki. A gumó szövetében világos- vagy sötétbarna, esetenként kékeszöld rothadás, valamint üregek láthatók. Végül a gumók összetöppednek, belsejük porszerűvé válik.

Kórokozók. A betegséget 14 Fusarium faj, ill. varietásza idézi elő. Ezek közül leggyakoribbak a Fusarium avenaceum (Corda ex Fr.) Sacc., a Fusarium solani (Mart.) Sacc. emend Snyder et Hansen var. coeruleum (Sacc.) Booth comb. nov., a Fusarium culmorum (W. G. Smith) Sacc. és a Fusarium sulphureum Schlecht.

A kórokozók konídiumtartós gombák. Makrokonídiumaik sporodóhiumon, mikrokonídiumaik pedig rövid konídiumtartón jönnek létre. Általában klamidospórát képeznek.

A betegség lefolyása. A kórokozók talajlakó gombák, amelyek a talajban vagy a talajban lévő növénymaradványokon maradnak fenn. A kórokozók a burgonyagumókat elsősorban a felszedés után és a tárolás alatt, seben keresztül fertőzik meg. Seb nélkül a kórokozók csak nagyon magas relatív páratartalom esetén fertőzhetik a gumókat. A sebzésnek tehát döntő jelentősége van a fertőzés létrejöttében. A burgonyagumó sebzáródása azonban megakadályozhatja a kórokozók behatolását. A sebzáródás a gumó felületének leszárításával párhuzamosan levegő hatására következik be, ilyenkor a seben paraszövet alakul ki. A kórokozók magas hőmérsékleti igényű gombák, 537 °C között képesek növekedni, hőmérsékleti optimumuk 28 °C körül van.

Védekezés. Gépi betakarításkor a burgonyagumót – a sebzáródás miatt – csak szellőztetéses tárolóban tároljuk, 5 °C alatti hőmérsékleten. A szellőztetéses tárolást részletesen a hagyma botritiszes betegségénél tárgyaljuk. A vetőburgonya gumóját bemomil vagy tiofanát-metil hatóanyagtartalmú szerrel kell csávázni.

Paprika (Capsicum annuum L.)

Nem fertőző betegségek

Ödéma

A betegséget vízkórságnak is nevezik, amely a hajtatott paprikán a téli és a kora tavaszi időszakban gyakori. A tünetekre jellemző, hogy a levél színén apró, sárgászöld foltok, a levél fonákán pedig dudorok, ún. intumeszcenciák jelennek meg. Ezek később elparásodnak. A betegség előidézője a sok víz, amelyet a növény a fényszegény időszakban és magas relatív páratartalom esetén nehezen párologtat el. Ezért a növény párologtató felületét az intumeszcenciák képzésével növeli. Ezek a kedvezőtlen körülmények megszűnésével elparásodnak. Az ödéma megelőzhető és megszüntethető, ha fényszegény időszakban az öntözést mérsékeljük és gyakran szellőztetünk. A napfényes órák számának növekedésével bővebben öntözhetünk.

Hőkár

A napégés elsősorban szabad földön fordul elő. A paprika szárán és oldalágain napégés akkor lehet, ha az idős palánták alsó levelei az ültetés után lehullanak. Ilyenkor a növényrészeken szürkésfehér elhalás figyelhető meg. Ezeket a növényeket már kisebb légmozgás is eltörheti. A paprika bogyóján napégés főleg a felálló bogyójú fajták esetében lehet. A napégette elhalt szövetet szaprofita gombák (Alternaria spp., Stemphylium spp.) sötétbarna konídiumtartó gyepe borítja. A növényházban főleg a fóliaházban – szellőzés hiányában hőkár jelentkezhet. Ilyenkor a paprika virágai alig kötődnek, súlyosabb esetben lehullanak, a bogyó pedig barnás elszíneződésű lesz. A hőkár megelőzhető, ha a növényházban gyakran szellőztetünk.

Homokverés

Szabad földön, homoktalajokon a kiültetés után a paprika szárán, levelén, később pedig a bogyóján apró, barna nekrotikus foltok figyelhetők meg.

A paprikahajtáscsúcs elhalása

A hajtások vége megfeketedik, elhal. A betegség a kora tavaszi és a késő őszi hajtatás során, hosszan tartó, borús időjárás esetén jelentkezik, ha ugyanakkor magas a talaj sótartalma. Kerülni kell ezért a nagyadagú trágyázást, továbbá a talaj sótartalmát műszeres vizsgálattal folyamatosan ellenőrizni kell.

A paprika bimbóinak lehullása

A palánták kiültetését követő hetekben a virágbimbók lehullanak. Ez elsősorban a palánták buja növekedésére (túlzott öntözés, trágyázás) vezethető vissza. Oka lehet még az alacsony léghőmérséklet, a fényhiány és a talaj hosszan tartó szárazsága is.

A bogyó csúcsrothadása

A betegség főleg a hajtatott paprikán jelentkezik. A bogyó csúcsán a bibepont körül elhalás, majd rothadás figyelhető meg. A bogyó csúcsrothadását megelőzően a virágzás mértéke csökken, súlyos esetben a virágok lehullanak. A betegség oka a kalciumhiány. Ez azt jelenti, hogy a nagy mennyiségű alaptrágyák (nitrogén, foszfor, kálium) a talajban egyébként meglévő kalcium felvételét megakadályozzák. Főleg akkor jelentkezik, ha az alaptrágyázást követően terméskötődéskor a növényeket fejtrágyázzák. Kalciumhiány esetén a talajt legalább két alkalommal, egyhetes időközzel alaposan be kell öntözni.

Vírusos betegségek

A paprika bokrosodása

Jelentőség. A betegséget Európában, 1940-ben írták le, Magyarországon 1841-ben fűszerpaprikáról közölték. Kalocsa környékén a betegséget újhitűségnek nevezték el, amely azóta hazánkban közismertté vált. A betegség fűszerpaprikán a legjelentősebb, de előfordul a hajtatott és a szabad földön termesztett étkezési paprikán is. A betegség következtében a terméshozam 1030%-kal csökken.

Gazdanövény. A gazdanövénykör rendkívül széles, a kórokozó a paprikán kívül a különböző növénycsaládokba tartozó termesztett és gyomnövényeken egyaránt megtalálható.

Tünet. A növények növekedésükben visszamaradnak. Az oldalhajtások rövid ízközűek, a levelek nagy számban, csoportosan képződnek rajtuk. A levelek sárgászöldek, elkeskenyednek, aszimmetrikusak, klorotikus és nekrotikus gyűrűk is kialakulnak rajtuk. A levélnyél hosszú vagy nagyon rövid. A növény bőségesen hoz virágot, a virágok azonban alig kötődnek. A kötődött bogyók aprók, torzak (130. ábra).

130. ábra - A paprika bokrosodása

kepek/130abra.png


Kórokozó: cucumber mosaic cucumovirus (CMV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a szabadban áttelelő, különböző növénycsaládokba tartozó növények. A kórokozót a levéltetvek terjesztik. Mintegy 60 vírusátvivő fajuk ismert, ezek közül a paprikán az Aphis craccivora (fekete bükkönylevéltetű), az Aphis nasturtii (sárga burgonyalevéltetű), valamint a Myzus persicae (zöld-őszibarack levéltetű) a leggyakoribb. A megbetegedés ideje és mértéke a levéltetvek gradációjától függ. A levéltetvek a vírust csak kis távolságra hurcolják és szíváskor azonnal leadják. A kórokozó mechanikai úton, azaz növénynedvvel könnyen átvihető.

Védekezés. A legeredményesebb védekezés az ellenálló paprikafajták előállítása és termesztése. A fajtaleírások ezt CMV-vel jelölik. Jelenleg a paprikafajták kismértékű CMV-ellenállósággal rendelkeznek. A kórokozónak számos gazdanövénye van, ezért a növényfajok közötti izolációs távolság betartásának alárendelt jelentősége van. Döntő fontosságú a levéltetvek elleni rendszeres védekezés.

Paprikamozaik

Jelentőség. A betegség a hajtatott és a szabadföldi paprikán egyaránt jelentős.

Gazdanövény. A számos kórokozó miatt nagyon sok gazdanövénye van.

Tünet. A levélen, a száron és a bogyón figyelhetők meg a tünetek. A levélen mozaiktünetek észlelhetők, ezeknek két típusa lehet. Az egyik a világos- és sötétzöld mozaik (TMV, ToMV, TMGMV, PMMV kórképe) a másik a sárga mozaik (AMV, TAV, CMV sárga törzs kórképe). Ez utóbbit tarkalevelűségnek is szokták nevezni. A száron gyakran csíkszerű, sötétbarna elhalások vannak. A bogyók kisebb méretűek, felületükön dudorok, gyakran folt- vagy csíkszerű, sötétbarna elhalások vannak. A növények növekedésükben visszamaradnak (131. ábra).

131. ábra - Paprikamozaik

kepek/131abra.png


A paprikamozaik súlyos eseteit legtöbbször víruskomplexek okozzák. Ilyenkor a mozaiktüneteken kívül jelentős levéldeformáció, érelhalás, levélhullás, szárelhalás jelenik meg (TMV + CMV, CMV + PVY).

Kórokozók:

tobacco mosaic tobamovirus (TMV)

tomato mosaic tobamovirus (ToMV)

tobacco mild green mosaic tobamovirus (TMGMV)

pepper milde mottle tobamovirus (PMMV).

Egyfonalú RNS vírusok. Anizometrikus, pálcika alakúak. E vírusok egymástól tesztnövényekkel és szerológiai módszerekkel különböztethetők meg.

alfalfa mosaic alfamovirus (AMV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, henger alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

tomato aspermy cucumovirus (TAV)

cucumber mosaic cucumovirus (CMV)

Egyfonalú RNS vírusok. Izometrikus, gömb alakúak, afidofil, stylet-borne vírusok.

A betegség lefolyása. A tobamovírusok esetében fontos fertőzési források a talajba került növényrészek, továbbá a talaj. A talajkolloidokhoz kötődve hosszú ideig fertőzőképesek maradnak. Fontos fertőzési forrás a vetőmag is, ahol tobamovírusok a mag felületén, az AMV pedig a magban helyezkedik el. Szövetnedvvel a paprikamozaikot okozó vírusok átvihetők. Levéltetvekkel az AMV, a CMV és a TAV terjed.

Védekezés. A paprikafajták ellenállósága kórokozóktól függően változik. Az új fajták többsége a tobamovírusokkal szemben ellenállósággal rendelkezik, s ezt a fajtaleírások közfik. Esetenként az ellenállóságra a fajta neve is utal (Novares, Rapires). Egyes fajták CMV-ellenállósággal is rendelkeznek. A hajtatóház talaját legalább 3 évenként ki kell cserélni, vagy gőzzel kell fertőtleníteni. A száraz és nyers vetőmagot 2%-os nátrium-hidroxidban 10 percig csávázni kell, majd vízzel alaposan le kell öblíteni. Külföldön magcsávázásra kizárólag a 10%-os trinátrium-foszfátot használják. A csávázás időtartama 30 perc. A csávázást ma már a vetőmag-előállítók végzik. A mechanikai átvitel csökkenthető, ha a növényházi munkák során az alapvető higiéniai rendszabályokat (kézmosás szappannal, eszközfertőtlenítés szódás vízzel, a beteg növények eltávolítása stb.) betartjuk, továbbá a támrendszer mellett nevelt paprikák eltávolítandó hajtásait két ujjal lefelé húzva törjük ki.

Az átvitel megakadályozása céljából rendkívül fontos a levéltetvek elleni rendszeres és folyamatos védekezés.

A paprikalevél érszalagosodása

Jelentőség. Főleg a szabadföldi paprikán fordul elő.

Gazdanövény. Paprika, paradicsom, burgonya, dohány, valamint a Solanaceae családba tartozó gyomok.

Tünet. A levélen a fő- és mellékerek kivilágosodnak, a levélerek mentén pedig sötétzöld sávok figyelhetők meg. Az érközök sárgászöldek. A bogyón csak a zöld színűeken láthatók elmosódott sárgászöld foltok.

Kórokozó: potato Y potyvirus (PVY)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. A betegséget a levéltetvek terjesztik, amelyek a paprikaállomány közelében lévő gazdanövényekről kerülnek a paprikára. A növénynedvvel történő átvitelnek kisebb jelentősége van.

Védekezés. Az újabb paprikafajták között már találunk PVY-ellenállósággal rendelkező fajtákat. A levéltetvek ellen rendszeresen védekezni kell.

A paprika foltossága és tőhervadása

Jelentőség. A betegséget először 1919-ben Ausztráliában írták le. Az európai országokban a betegség már az 1980-as években súlyos kárt okozott. Magyarországon a betegséget 1972-ben dohányon észlelték, paprikán és paradicsomon 1994-től vált jelentőssé. A betegség előfordulása és mértéke a vírusvektor nyugati virágtripsz megjelenésével és károsításával szorosan összefügg. A betegség főleg a hajtatott növényeken jelentkezik, főleg olyan üzemekben, ahol paprikát, paradicsomot és dísznövényeket egyaránt termesztenek.

Gazdanövény. A gazdanövénykör rendkívül széles. A kórokozó paprikán, paradicsomon és számos dísznövényfajon jelentős.

Tünet. A leveleken sárga, egynemű vagy gyűrű alakú, majd sötétbarna foltok láthatók. A hajtáscsúcs lankad, hervad, végül elszárad. A száron sötétbarna foltok figyelhetők meg. A termésen vörösbarna elhalások, sárga, gyűrűs foltok észlelhetők. A termés göcsörtössé válik.

Kórokozó: tomato spotted wilt tospovirus (TSWV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, tizanopterofil, propagatív vírus.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a beteg zöldség- és dísznövények, valamint a különböző növényeken áttelelő tripszek. A kórokozót a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis), valamint a dohánytripsz (Thrips tabaci) viszi át. A kórokozó a növény szövetnedvével is átvihető.

Védekezés. Rezisztens paprikafajták előállítása ígéretes. A beteg töveket el kell távolítani. Egy üzemben paprikát, paradicsomot ne hajtassunk dísznövényekkel együtt. A nyugati virágtripsz és a dohánytripsz ellen védekezzünk.

Fitoplazmás betegség

A paprika sztolburja

Jelentőség. A betegség Ausztráliából származik, ahol 1933-ban írták le. Azóta a betegség Dél-, majd Közép-Európában is megjelent. A betegségre Magyarországon először fűszerpaprikán 1956-ban figyeltek fel, jelenleg a szabadföldi fűszer- és étkezési paprikán jelentős kiesést okoz. Egyes évjáratokban nyáron nagy mértékben fordul elő.

Gazdanövény. A kórokozó legfontosabb gazdanövényei a burgonya, a paradicsom, a paprika, a tojásgyümölcs és a dohány, valamint számos kétéves vagy évelő gyomnövény, elsősorban a Convolvulus arvensis.

Tünet. A növényeken általános klorózis figyelhető meg. A levelek sárgászöldek, bekanalasodnak, végül lehullanak. Az újonnan képződött levelek aprók maradnak és azok is hamar lehullanak, végül az egész tő lombtalanná válik és rajta a termések összeaszalódnak. A növény gyökere jól fejlett, a tő a talajból nehezen húzható ki. A szárban semmiféle elváltozás nem észlelhető.

Kórokozó: stolbur phytoplasma

Pleomorf, cikadofil és propagatív fitoplazma.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a kabócák, a Cuscuta fajok, az évelő gyomnövények, elsősorban a Convolvulus arvensis, amelynek gyöktörzsében a kabócák áttelelnek. A kabócák közül a sárgalábú recéskabóca (Hyalesthes obsoletus) alegjelentősebb fitoplazma-átvivő, de más kabócafajok is részt vesznek a terjesztésben. A vektor kabócák testében a fitoplazma életük végéig életképes marad, sőt szaporodik is. A kabócák a kórokozót távolra is eljuttatják. A betegség tömeges jelentkezése a kabócák elszaporodásának mértékétől függ. Sík vidéken, meleg nyarakon ezért a betegség nagymértékű jelentkezésére számíthatunk.

Védekezés. A kabócák áttelelésének megakadályozása céljából az évelő gyomnövényeket, elsősorban a Convolvulus arvensis fajt rendszeresen irtsuk. A burgonya-, a paradicsom- és a dohánytábláktól távol helyezzük el a paprikatáblát. A legfontosabb a kabócák elleni védekezés, amelyet már júniusban meg kell kezdeni.

Baktériumos betegségek

A paprika pszeudomonászos bogyórothadása

Jelentőség. A betegséget először Olaszországban, 1942-ben írták le. A betegség Magyarországon 1954-ben jelentkezett, azóta szabad földön, nyár végén és ősszel, csapadékos, hűvös időjárás esetén szórványosan előfordul. Hajtatott paprikán a betegség jelentősége csekély.

Gazdanövény. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles.

Tünet. A bogyón a kocsánytól kiinduló, majd a bibepont felé terjedő, világosbarna rothadás észlelhető. Csak a belső húsos részek és a magház rothad el, a bogyó héja azonban ép marad. Hosszan tartó, hűvös, csapadékos időjárás esetén a bogyó teljesen elrothad, a kocsánytól elválik és a talajra esik. A fiatal bogyók kocsánnyal együtt hullanak le. Ha a csapadékos időjárást száraz időszak váltja fel, a rothadó bogyó a tövön marad, lassan kiszárad és megkeményedik. A tünetek az oldalhajtásokon ritkán, a levélen pedig nem észlelhetők.

Kórokozó. Pseudomonas viridiflava (Burkholder) Dowson

A kórokozót korábban Pseudomonassyringae var. capsici néven nevezték.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a rothadt bogyók, amelyek a talajba kerülnek, vagy a bogyókból kifolyó baktériumnyálka, amely a talajba szivárog. A vetőmag nem fertőzési forrás. A kórokozó a vízcseppekkel felverődő talajrészecskékkel jut a bogyó felületére. A baktérium az ép héjon keresztül nem hatol a bogyóba, csak az ápolási munkák során és a homokverés következtében keletkezett sebeken keresztül, vagy az egyes paprikafajták rosszul záródó bogyókocsányánál jut a belső szövetekbe. A talajra hullott és szétrepedt bogyókról a baktériumnyálka felfröccsenve újabb bogyókra kerül. A kórokozó számára a csapadékos időjárás kedvező. A baktérium hőmérsékleti optimuma magas, 28–30 °C.

Védekezés. Legalább a 3 éves vetésforgót be kell tartani. A paprika szedésekor a rothadt bogyókat is le kell szedni és meg kell semmisíteni. Vegyi védekezésre gyakorlatilag nincs lehetőség.

A paprika pszeudomonászos betegsége

Jelentőség. A betegséget először az USA-ban 1964-ben írták le, Magyarországon 1981-ben vált ismertté. A betegség főleg fűszerpaprikán, de termesztett paprikán is, szabad földön és növényházban egyaránt jelentős kárt okozhat.

Gazdanövény. A paprika – amelynek fajtái eltérő fogékonyságúak, ezen kívül számos fás és lágy szárú növény.

Tünet. Levélfoltosság, amely már a szikleveleken is megjelenik, majd pedig először a fiatal lombleveleken látható. A folt először apró, vizenyős, kerek, később barna színű. Később a folt 3-4 mm-es, közepén kifehéredő, vékony, barna szegélyű lesz. A levélfoltosság mellett levéltorzulás (kanalasodás, hullámosság, levélnyélgörbülés) is megfigyelhető. A beteg levelek lehullanak. Súlyos megbetegedés esetén jellegzetes tünet még a hajtáscsúcs elhalása. A virág- és terméskocsányon szintén foltosság észlelhető. Ilyenkor a virágok és az apró bogyók elhalnak, legtöbbször lehullanak (132. ábra).

132. ábra - A paprika pszeudomonászos betegsége

kepek/132abra.png


Kórokozó. Pseudomonas syringae pv. syringae van Hall

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajra hullott növénymaradványok, ahonnan a kórokozó a szik-, majd a lombleveleket fertőzi. A fertőzés csak meghatározott körülmények között jön létre, vagyis akkor, amikor hirtelen lehűlés következik be és csapadékossá válik az időjárás. Szabad földön erre általában júniusban számíthatunk. A növényházban pedig akkor van veszélyhelyzet, ha a léghőmérséklet 15–20 °C-ra csökken.

Védekezés. A betegség leküzdése csak megelőző védekezéssel eredményes. Ezért a betegség lefolyásánál említett kockázati tényezők (lehűlés, csapadékos időjárás, öntözés), észlelésekor a védekezést haladéktalanul meg kell kezdeni. Védekezésre a kasugamicin hatóanyag-tartalmú készítményt javasoljuk. Számításba jöhetnek még a rézszulfát, a rézhidroxid és a rézoxiklorid tartalmú készítmények is.

A paprika xantomonászos betegsége

Jelentőség. A betegséget az USA-ban az 1940-es évek elején észlelték. Magyarországon levélfoltosságként az 1960-as évektől ismert. Néhány éve a betegség száron és bogyón is súlyos kárt okoz.

Gazdanövény. A paprika, amelynek fajtái eltérő fogékonyságúak, továbbá a paradicsom.

Tünet. A levélen, a száron és a bogyón láthatók a tünetek.

A levélen először apró, vizenyős, a fonákon kidudorodó foltok láthatók. Később a foltok megnagyobbodnak, 4–6 mm átmérőjűek, szabálytalan alakúak lesznek. A folt szegélye sötétbarna, közepe pedig kifehéredik. A beteg levelek lehullanak. A száron kerek vagy ovális, kissé kiemelkedő barna foltok észlelhetők. A bogyón először pontszerű, majd 1–2 mm-es, kissé kiemelkedő, sötétbarna foltok láthatók. Később a foltok 2–3 mm átmérőjűek lesznek. Közepük enyhén bemélyed, világosbarna, szegélyük pedig felszakadozott, sötétbarna, azaz varas. A bogyó kocsányán barna, besüppedő foltok vannak (133. ábra).

133. ábra - A paprika xantomonászos betegsége

kepek/133abra.png


Kórokozó. Xanthomonas vesicatoria (Doidge) Vauterin et al.

A kórokozónak több fiziológiai rassza van. Ezek közül egyesek csak a paprikát vagy csak a paradicsomot fertőzik. Vannak azonban olyanok is, amelyek mindkét növényfajt fertőzik. Köztük szerológiai jellemzők és bakteriofágérzékenység alapján különbséget lehet tenni.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a vetőmag, ahol a kórokozó a mag felületén helyezkedik el. Fertőzési források még a növénymaradványok is. A kórokozó számára a magas, 30 °C körüli léghőmérséklet, valamint a néhány órán át tartó, magas, 90% feletti relatív páratartalom kedvező. Szabad földön ezért a betegség fellépésére a meleg, csapadékos időjárás, növényházban pedig a szellőztetés elégtelensége esetén számíthatunk. Ilyenkor a kórokozó víz (eső, harmat, öntözés) segítségével terjed, majd a légzőnyílásokon és a homokszemcsék ütötte seben keresztül a növénybe hatol.

Védekezés. Ha a maghozó növényeken a betegség előfordult, akkor a magvakat kasugamicin hatóanyagú szerrel csávázni kell. A betegség leküzdése csak megelőző védekezéssel eredményes. Ezért a betegség lefolyásánál említett kockázati tényezők (magas léghőmérséklet, magas relatív páratartalom, csapadékos időjárás, öntözés) észlelésekor a védekezést meg kell kezdeni. Védekezésre a kasugamicin tartalmú szert használjuk. Ezenkívül a rézhidroxid, a rézszulfát és a rézoxiklorid tartalmú szerek is számításba jöhetnek.

Gombás betegségek

A paprika pítiumos palántadőlése

Jelentőség. A palántadőlést okozó betegségek közül a pítiumos palántadőlés előfordulása alacsony százalékú.

Gazdanövény. A kórokozó gazdanövényköre széles, mert számos, különböző rendszertani csoportba tartozó növényfajon fordul elő.

Tünet. A csíranövényeken és a szikleveles korú palántákon figyelhetők meg a tünetek. A talajban a csíranövények sziklevele és gyökere elbarnul, elpusztul, a növények nem kelnek ki. A palánták gyökérnyaki része üvegessé válik, befűződik, majd elbarnul, a szikleveles növények kidőlnek.

Kórokozó. Pythium debaryanum Hesse

Oospórás gomba.

A betegség lefolyása. A kórokozó talajlakó gomba. Fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó oospórája és micéliuma található. A kórokozó a növényeket csak szikleveles korukig betegíti meg. A gomba számára a magas vízkapacitású, levegőtlen és savanyú talaj, valamint a magas, 28 °C hőmérséklet a legkedvezőbb.

A kórokozó életmódja vázlatosan a következő: az áttelelt oospórák kicsíráznak és micéliumot fejlesztenek, amelyen sporangiumok jönnek létre. Az áttelelt micéliumon úgyszintén sporangiumok fejlődnek. A sporangiumból mozgó sporangiospórák szabadulnak ki, amelyek a talajvízben mozognak, majd flagellumukat elveszítve betokozódnak, később kicsíráznak és micéliumot fejlesztenek. A micélium ezután a növény gyökérnyaki részébe jut. Az oospóra a hifaágon képződő oogónium és anterídium egyesülésének eredményeképpen képződik.

Védekezés. Magvetés után, valamint kelés után a talajt be kell öntözni propamokarb hatóanyagú készítménnyel.

A paprika fitoftórás betegsége

A betegséget először 1922-ben az USA-ból közölték. A betegség 1972 óta a korabeli Jugoszláviában, főleg július-augusztusban szabad földön súlyos károkat okoz. Bulgáriában a betegség főleg hajtatóházakban fordul elő. A betegség Magyarországon még nem fordult elő, fellépésére azonban számítani lehet. Gazdanövénye a paprika és a paradicsom. A tünetekre jellemző, hogy főleg a növények gyökérnyaki részén, esetenként pedig az oldalhajtások elágazásánál kissé bemélyedő elhalások figyelhetők meg, később a növény vagy növényrész elhervad. A bogyó párás, nedves körülmények között elrothad, felületén pedig finom fehér sporangiumtartó bevonat látható. Száraz körülmények között a bogyó összetöpped. Kórokozója a Phytophthora capsici Leonian oospórás gomba. Jellegzetessége, hogy a rövid sporangiumtartóra citrom alakú papillával ellátott sporangiumok képződnek. Fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó hosszú ideig életképes. A gomba a talajról a növényre talajrészecskékkel és vízcseppel kerül. A kórokozó magas hőmérsékleti igényű gomba. Hőmérsékleti optimuma 25–30 °C. Hőmérsékleti minimuma 10 °C, maximuma pedig 35 °C. A betegséget észlelésekor azonnal jelezni kell az illetékes növényvédelmi szakembereknek. A betegség fellépése esetén metalaxil vagy cimoxanil hatóanyagú szerekkel kell permetezni.

Paprikalisztharmat

Jelentőség. A betegségre paprikán először 1928-ban, Spanyolországban figyeltek fel, amely később számos meleg, száraz klímájú országban is megjelent. Így a betegség Európában a hazánktól délre fekvő államokban mind szabad földön, mind pedig a hajtatás során jelentkezik, és számottevő terméskiesést okoz. Magyarországon a délkeleti országrészben 1972-ben a hajtatott paprikán lépett fel, szabad földön eddig nálunk nem fordult elő.

Gazdanövény. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles, jelentős károkat eddig azonban csak a paprikán és a paradicsomon jegyeztek fel.

Tünet. Csak a levélen jelentkeznek a tünetek. A levél színén először néhány milliméter átmérőjű, majd megnagyobbodó szögletes, sárgás foltok láthatók. A foltok gyakran olajosan áttetszők. A levél fonákán apró dudorok és finom, fehér konídiumtartó gyep figyelhető meg. A levelek a színük felé bekanalasodnak, majd lehullanak (134. ábra).

134. ábra - Paprikalisztharmat

kepek/134abra.png


Kórokozó. Leveillula taurica (Lév.) Arn.

Micéliuma – a többi lisztharmattól eltérően – endofita.

Kleisztotéciuma hazánkban eddig még nem fordult elő.

Konídiumtartója oidiopsis típusú.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a levelek, amelyekben a kórokozó micéliummal telel át. A kórokozó áttelelését megkönnyíti, hogy a télen a palántákon és a hajtatott növényeken él. A gomba konídiumokkal légmozgás útján terjed. A kórokozó magas hőmérsékleti igényű gomba. Hőmérsékleti optimuma más lisztharmatgombákhoz viszonyítva magas, 26–30 °C. Relatív páratartalom-igénye is magas. Bár száraz, meleg vidékeken fordul elő, mégis konídiumai 100% relatív páratartalom esetén csíráznak a legjobban, 30% relatív páratartalomnál pedig alig. A kórokozó inkubációs ideje optimális hőmérsékleten 10–12 nap.

Védekezés. A beteg lombot semmisítsük meg. A hajtatóházakban, ahol a betegség már korábban is jelentkezett, vagy az ország déli részén, ahol a betegség fellépése várható, a növényeket rendszeresen benomil,tiofanát-metil, hexakonazol, penkonazol vagy miklobutanil tartalmú fungiciddel permetezzük.

A paprika szklerotíniás betegsége

Jelentőség. A betegséget először 1932-ben a Capsicum frutescens fajról az USA-ból közölték. A Capsicum annuum fajról Ausztriában 1960 óta ismert. Magyarországon ugyancsak az 1960-as évektől a betegség a növényházakban egyre jelentősebb.

Gazdanövény. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles, a betegség általában a kétszikű növényeken gyakori.

Tünet. A szártő vizenyős, majd elparásodó foltjain fehér, pókhálós, majd vattaszerű micéliumbevonat látható. A tő később hervad, majd elszárad. Ha a szárat kettévágjuk, szembetűnő, hogy a bélszövet nagy része hiányzik, helyét szinte egyforma távolságra elhelyezkedő fekete szkleróciumok töltik ki. Az üreges szárat helyenként szennyesszürke micélium hálózza be (135. ábra).

135. ábra - A paprika szklerotíniás betegsége

kepek/135abra.png


Kórokozó. Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) de Bary

Tölcsér alakú apotéciumos gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás elsősorban a talaj, ahol a kórokozó szkleróciumai hosszú ideig életképesek. Fertőzési források lehetnek még a beteg növénymaradványok is. A szklerócium micéliumot fejleszt, amely a paprikatő gyökérnyaki részéhez jut. A szárra és az oldalhajtásokra az ápolási munkák során talajrészekkel kerül a kórokozó. A talaj felső rétegében a szkleróciumok apotéciumot is fejleszthetnek, így a növényt aszkospórák is fertőzik. A kórokozó optimális hőmérsékleti igénye 24 °C körül van.

Védekezés. A hajtatóház talaját 3 évenként ki kell cse rélni. Kiültetés után a növényeket azonnal benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon vagy vinklozolin hatóanyagú szerrel kell beöntözni, és permetezni. A kiültetés után több nappal, vagy a betegség megjelenése után végrehajtott kezelések hatása már nem kielégítő. A talaj kezelése Coniothyrium minitans konídiumot tartalmazó biológiai növényvédő szerrel eredményes.

A paprika makrofominás szárkorhadása és tőhervadása

Jelentőség. A betegség a szabadföldi paprikán a melegebb égövi országokban fordul elő, különösen akkor, ha a nyár aszályos. Magyarországon a betegséget először 1970-ben napraforgón észlelték, azóta számos termesztett növényen is előfordul.

Gazdanövény. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles. Magyarországon a napraforgó, a kukorica, a szója, a cukorrépa, a bab és a paprika a kórokozó legfontosabb gazdanövényei.

Tünet. A tövek sárgulnak, lankadnak, majd elhervadnak. A gyökérzet elbarnul, később elkorhad. A szártövön ugyancsak barnulás, majd korhadás észlelhető. A gyökereken és a szártövön sok apró, fekete mikroszklerócium képződik.

Kórokozó. Macrophomina phaseolina (Tassi) Goidanich

Piknídiumos gomba. Jellemzője, hogy piknídiumot a növényen ritkán képez, jellegzetes, apró, fekete mikroszkleróciumokat azonban bőségesen fejleszt.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a talajba került növényrészek, amelyeken a kórokozó mikroszkleróciumaival hosszú ideig életképes marad. A gomba vetőmaggal is átvihető. A kórokozó számára a magas, 25–30 °C körüli hőmérséklet kedvező. Az alacsony vízkapacitású talajok a gombának ugyancsak kedveznek.

Védekezés. Paprikát lehetőleg kalászosok után kell termeszteni. Napraforgó, kukorica, szója, cukorrépa és bab után paprikát termeszteni kockázatos. Paprikát több évig ugyanazon területen ne termesszünk. Vetőmagot csak egészséges tövekről nyerjünk, mivel a magcsávázás kielégítő eredményt nem nyújt. Öntözéssel a megbetegedés mértéke csökkenthető. Csapadékos évjáratokban a betegség kisebb mértékű megjelenésére számíthatunk. Vegyi védekezéssel kielégítő eredmény nem érhető el.

A paprika kolletotrihumos bogyófoltossága

Jelentőség. A betegséget először 1895-ben az USA-ból közölték, később az egész világon elterjedt. Magyarországon a betegség először 1964-ben jelentkezett. A betegség főleg az érett vagy túlérett bogyókon gyakori.

Gazdanövény. Paprika, paradicsom, tojásgyümölcs.

Tünet. A bogyón először apró, kerek, később pedig 20–30 mm hosszanti átmérőjű, ovális alakú, besüppedő szürkésbarna foltok láthatók. A foltokban szabad szemmel is jól észrevehető fekete képletek – mikroszkleróciumok az acervuluszokkal – vannak. A foltok körüli szövetrészek rothadnak.

Kórokozó. Colletotrichum nigrum Ell. et Halst.

Acervuluszos gomba.

A kórokozó elnevezése mind a hazai, mind pedig a külföldi irodalomban vitatott. Az első külföldi leírás alapján. Colletotrichum nigrum Ell. et Halst. Ezzel egyezik meg első hazai elnevezése is. A kórokozót Colletotrichum atramenterium (Berk. et Br.) Taub. fajnak is nevezik.

A betegség lefolyása. A fertőzési források főleg a növénymaradványok, ahol a kórokozó mikroszkleróciummal sokáig fennmarad. A mikroszkleróciumon acervuluszok képződnek. Az acervuluszokból kijutó konídiumok talajról felverődő vízcseppekkel jutnak a bogyóra, ahol a főleg az ápolási munkák és a homokverés következtében keletkezett sebeken keresztül hatolnak a szövetbe. Az érett bogyókba a gomba az ép bőrszöveten keresztül is bejuthat. A kórokozó optimális hőmérsékleti igénye 26–28 °C.

Védekezés. Az étkezési paprikát a fogyasztási érettség állapotában folyamatosan kell szedni. Egyes paprikafajtákat viszont a biológiai érettség állapotában szedik. Ilyenkor a bogyóképződés után 10 naponként, de főleg az érés előtt – az élelmezés-egészségügyi várakozási időt betartva – cineb, mankoceb, propineb vagy metirám hatóanyagú szerekkel kell permetezni.

A paprika alternáriás magházrothadása

Jelentőség. A betegség a paradicsom alakú paprikafajtákon fordul elő, amely a gyakorlatban magházpenész néven ismert. A betegség szabad földön is megfigyelhető, de nagymértékű kiesésre csak az értékesítés során kell számítani.

Gazdanövény. Paradicsom alakú paprika.

Tünet. A betegség csak a bogyón fordul elő. A magházban a magvak felületén sötétszürke, vattaszerű bevonat (micélium és konídiumtartó) figyelhető meg. A magvak elbarnulnak. A bogyó húsa belülről kifelé haladva vizenyősen rothad. A rothadás körüli egészségesnek látszó szövetrészek keserűek.

Kórokozó. Alternaria alternata (Fr.) Keissler

A betegség lefolyása. A fertőzési források elsősorban a növénymaradványok. A betegség maggal nem vihető át. A kórokozó légmozgással és a talajról felcsapódó vízcseppekkel kerül a kötődött bogyó elhalt bibéjére. Ott felszaporodik és micéliuma vizsgálataink szerint – a bibecsatornán keresztül benő a magházba. A kórokozó micélium a bibeponttól a kocsány felé haladva szétterjed, majd létrejönnek a konídiumtartók. A micélium később átnő az érett bogyó húsába is. Megfigyeléseink szerint a zárt bibepontú bogyók megbetegedési lehetősége minimális. A nyitott bibepontú bogyók megbetegedési aránya nagy. A kórokozó tentoxint képez, amely a palánták sárgulását, majd pusztulását okozhatja.

Védekezés. Ellenálló paprikafajták előállítása. A betegség mérséklésére a virágzás után megkezdett rendszeres permetezés cineb, mankoceb, propineb vagy metirám tartalmú szerekkel jöhet számításba.

A paprika botrítiszes betegsége

Jelentőség. A betegség elsősorban a hajtatott paprikán jelentős, szabad földön elvétve fordul elő. A paprikatövek részben vagy teljesen elpusztulnak, a virágok és a bogyók pedig elrothadnak.

Gazdanövény. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles.

Tünet. A száron és az oldalhajtásokon, valamint a virágon és a bogyón figyelhetők meg a tünetek. A száron és az oldalhajtásokon először vizenyős, majd szürkésbarna elhaló, ovális foltok láthatók. A foltok jellegzetesen zónáltak. A foltokon csak gyér, szürkésbarna konídiumtartó gyep fejlődik. Később az elhalt foltok feletti növényrészek fokozatosan hervadnak és elszáradnak. A virágok – különösen a virágzás után bogyón maradt, elhalt virágrészek – vizenyősek lesznek, rajtuk dús konídiumtartó gyep képződik. A bogyón vizenyős folt, majd dús, szürke konídiumtartó gyep alakul ki. A bogyó később teljesen elrothad. A növényrészeken szkleróciumok ritkán képződnek.

Kórokozó. Botrytis cinerea Pers.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források az elpusztult növénymaradványok, amelyeken a kórokozó szaprofita módon hosszú ideig életképes. A növénymaradvány a konídiumtartó gyep folyamatosan képződik. A konídiumok légmozgással és vízzel továbbjutva sérülésen vagy sztómán keresztül a növénybe hatolnak. A kórokozó a kötődött bogyókon lévő virágmaradványokon is megtelepszik. Gyakori, hogy a növényre tapadt növénymaradványokból a micélium közvetlenül jut a szövetekbe. A gomba számára a magas relatív páratartalom és a 22–24 °C hőmérséklet a legkedvezőbb.

Védekezés. A hajtatóházban a növénymaradványokat folyamatosan el kell távolítani. Rendszeres szellőztetéssel a relatív páratartalmat csökkenteni kell. A betegség fellépésekor botriticid szerekkel kell permetezni. Ilyenek: a vinklozolin, az iprodion, a procimidon, a polioxin B, a tiofanát-metil, valamint a benomil tartalmú szerek.

A paprika feoramuláriás levélfoltossága

Jelentőség. A betegséget először 1938-ban Bulgáriából közölték. Később előfordulását számos szubtrópusi országból, szabad földről közölték. Európában a betegség csak néhány, Földközi-tenger melléki országban jelentkezett. Magyarországon a betegség 1992-től vált ismertté. Kártétele étkezési paprikán azokban a növényházakban jelentkezett, amelyekben nagyon magas léghőmérséklet és relatív páratartalom volt.

Gazdanövény. Paprika.

Tünet. A levél színén elmosódott szélű, sárgászöld foltok láthatók. A fonákon először apró, majd 3–4 mm átmérőjű, esetenként 8 mm-t is elérő foltok észlelhetők. Ezek kezdetben szürkésfehérek, majd felületüket barna bevonat, a gomba konídiumtartó gyepe borítja be. E bevonat ritkán a levél színén is megfigyelhető. Később a levél fokozatosan bekanalosodik, majd elsárgul. Ilyenkor a sárga levéllemezen a foltok zöldek lesznek. Végül a levelek lehullanak, a tövek pedig felkopaszodnak (136. ábra).

136. ábra - A paprika feoramuláriás levélfoltossága

kepek/136abra.png


Kórokozó. Phaeoramularia capsicicola (Vassil). Deighton

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A kórokozó a lehullott, beteg leveleken marad fenn. Életmódját elsősorban szubtrópusi és trópusi klíma igénye határozza meg. Erre utal földrajzi elterjedése is. A hosszan tartó, magas relatív páratartalom és a magas, 30 °C feletti hőmérséklet nemcsak a kórokozó fertőzéséhez, hanem további fejlődéséhez is elengedhetetlen. A kórokozó számára a sűrű növényállományban a feltételek még kedvezőbbek. A bajt csak növeli a növények túltáplálása, buja növekedése. A fertőzést követően az első tünetek 6 nap múlva már megjelenhetnek. Ha a léghőmérséklet és a relatív páratartalom alacsony, akkor csak alig észrevehető pontszerű foltok alakulnak ki. Később, ha a környezeti tényezők a kórokozó számára kedvezővé válnak, akkor rendkívül gyors lefolyású lesz a betegség és súlyos kártétel következik be.

Védekezés. A betegség megelőzése nem igényel vegyi védekezést, mivel a paprika számára kedvező termesztési feltételek a betegség fellépését gátolják. Ezért a betegség járványszerű megjelenése megfelelő termesztési eljárásokkal megakadályozható. Alapvetően fontos a fóliaház szellőztetése. Ezzel magyarázható, hogy a betegség a kis légterű, szellőzetlen fóliaházakban jelentkezik. A túl sűrű paprikaállomány is a betegségnek kedvez. Célszerű ezért a paprikát egysorosan termeszteni. A m2-enkénti tőszám 7-nél több, a tőtávolság pedig 20–22 cm-nél kisebb ne legyen.

Azokban a fóliaházakban, ahol a betegség már jelentkezett, a fentiek betartása szintén fontos. Ezeken túlmenően azonban nagyon fontos a termesztés befejezése után a beteg tövek megsemmisítése, a lehullott levelek gondos összegyűjtése, megsemmisítése. Az új ültetésű paprikát pedig megelőzésképpen, az első termések kötődéséig 2–3 alkalommal kaptán, propineb, mankoceb vagy metirám, továbbá hexakonazol, penkonazol vagy miklobutanil hatóanyagú készítményekkel kell védeni.

A paprika fuzáriumos hervadása,

A betegséget először 1919-ben az USA Új-Mexikó államából, majd 1940-ben Argentínából közölték. Kórokozóként a Fusarium solani (Mart.) Sacc. emend Snyder et Hansen fajt, mint traheomikozist okozó gombát említik az irodalomban. A betegség Magyarországon formálisan még nem közölt.

A paprika verticilliumos hervadása

A betegséget először 1937-ben az USA-ban paprikáról közölték. A betegség a Capsicum annuum L. paprikafajon Európában alkalomszerűen, az USA-ban pedig ritkán fordul elő. Viszont a Capsicum frutescens faj egyes fajtái (pl. Anaheim Chili) a betegségre fogékonyak. A betegség szórványos előfordulását Magyarországon először 1978-ban étkezési paprikán észleltük. A betegség kórokozóját Verticillium dahliae Kleb. fajnak határoztuk meg. Fertőzési forrás a talaj, ahonnan a kórokozó a gyökéren keresztül a növény traheáiba és traheidáiba jut. A magátvitel nem bizonyított. A kórokozó fertőzésére a 12–13 °C talajhőmérséklet és a 19–23 °C léghőmérséklet a legkedvezőbb. A vegyi védekezés, valamint a vetésforgó eredménytelen. Azokon a területeken, ahol a betegség fellépett, paprikát és tojásgyümölcsöt kockázatos termeszteni.

A paprika rizoktóniás palántadőlése

Jelentőség. A palándatőlést okozó betegségek közül a rizoktóniás betegség előfordulása a leggyakoribb és a legjelentősebb. Jelentőségét alátámasztja az a tény is, hogy a növények nemcsak szikleveles korukig, hanem még később, lombleveles korukban is megbetegedhetnek. Nemcsak a palánták dőlnek ki, hanem a betegség utóhatásaként a kifejlett növények is elpusztulnak.

Gazdanövény. Gazdanövényköre rendkívül széles, a kórokozó mintegy 66 növénycsaládba tartozó 230 növényfajon ismert.

Tünet. A csíranövényeken, a palántákon és a kifejlett növényeken egyaránt megtalálhatók a tünetek. A csíranövények sziklevele és gyökere a talajban elbarnul, elpusztul, a növények nem kelnek ki, a kelés hiányos lesz. A palánták gyökérnyaki része üvegessé válik, majd elbarnul, befűződik, a palánták kidőlnek, levelük sokáig zöld marad, nem hervad el. A kifejlett növények gyökérnyaki részén részleges parásodás figyelhető meg. A növények könnyen eltörnek, vagy pedig a terméskötődés után elhervadnak, elszáradnak (137. ábra).

137. ábra - A paprika rizoktóniás palántadőlése

kepek/137abra.png


Kórokozó. Rhizoctonia solani Kühn

Konídiumtartót nem képző gomba.

Bazídiumos alakja: Thanatephorus cucumeris (Frank) Donk.

Bazidiospórát termőtesten képző gomba.

A betegség lefolyása. A kórokozó tipikus talajlakó gomba. A fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó álszkleróciummal a kedvezőtlen körülményeket hosszú ideig elviseli. Az álszkleróciumok micéliummal fejlődnek tovább. A micélium a növény talajban lévő, vagy közvetlen talaj feletti részébe az ép bőrszöveten vagy a sérülésen kerésztül egyaránt bejut. Az elpusztult növény körül a kórokozó micéliuma a talaj felületét is behálózza. A gomba a talaj kötöttségére, vízkapacitására nem érzékeny. A kórokozó pH-optimuma 5,8–8,1 között van, de 4,5–10,4 pH-jú talajban is megél. Micéliuma 25–30 °C-on növekszik a legjobban, patogenitása azonban alacsonyabb hőmérsékleten, 15–18 °C között a legerősebb, 21 °C fölött pedig csökken.

Védekezés. A rizoktóniás palántadőlés ellen a palántanevelésre használt talaj kezelése a legcélravezetőbb. A talaj kezelése gőzöléssel vagy fungicid talajba juttatásával történhet.

Gőzöléssel történő fertőtlenítés esetén a talajt áramló gőzzel kezelik úgy, hogy annak hőmérséklete legalább 30–40 percen át 95–100 °C legyen. Gőzölésre a biológiailag aktív talaj a legalkalmasabb. A gőzölés előnye, hogy a kórokozó biztosan elpusztul, a talajban esetlegesen előforduló más patogén szervezetek is megsemmisülnek, és a kezelést követően a talaj azonnal felhasználható. Hátránya, hogy a gőzölést követően a talajba kerülő kórokozó az antagonista mikroszervezetek hiányában akadálytalanul fejlődhet. Gőzölni ezért csak magas szintű termesztési higiéniát biztosítani tudó üzemben tanácsos.

A fungicidet vízben oldva közvetlenül a vetés után és a kelést követően kell a talajra öntözni. A talaj vízkapacitásától függően 1 m2 talajfelület alapos beöntözéséhez 3–5 liter vízben oldott fungicidet kell kijuttatni. A fungicides talajkezelés előnye, hogy mindenütt végrehajtható és egyszerű növényvédelmi eljárás, amely a kórokozót elpusztítja, vagy fejlődését gátolja.

A rizoktóniás palántadőlés ellen külföldön a 25% oxikinolinszulfát-tartalmú Albisal flüssig szert kiterjedten alkalmazzák. Továbbá a cineb, a kaptán, a benomil és a tiofanát-metil hatóanyagú készítmények is ajánlhatók.

Ha a terrikol kártevők ellen a talajt növényvédő szerekkel fertőtlenítjük, akkor a talajt a rizoktóniás palántadőlés ellen nem kell fungiciddel kezelni.

Paradicsom (Lycopersicon esculentum Mill.)

Nem fertőző betegségek

A paradicsomlevél kanalasodása

A levelek színük felé bekanalasodnak, keményekké válnak. Oka a nagyon magas hőmérséklet és az alacsony relatív páratartalom.

A paradicsombogyó csúcsrothadása

Mind a hajtatott, mind a szabadföldi paradicsomon jelentkezik. A beteg termések nem értékesíthetők. A tünetekre jellemző, hogy a bogyón a bibeponttól kiinduló kör vagy ovális alakban terjedő, enyhén bemélyedő, sötétbarna folt mutatkozik. A bogyót kettévágva, a bibeponttól kiinduló és a bogyó húsába húzódó barna elhalás, abban pedig több, kisebb kaverna látható. A betegség oka a kalciumhiány. Ez főleg arra vezethető vissza, hogy a nagy mennyiségű alaptrágyák (nitrogén, foszfor, kálium) a talajban egyébként meglévő kalcium felvételét megakadályozzák. Ezt eredményezi továbbá a növény vízháztartásában fellépő zavar is. Akkor tapasztalható nagyobb mérvű csúcsrothadás, ha a huzamosan vízzel ellátott és optimális hőmérsékleten fejlődött növények a virágzás időszakában nem kapnak vizet és a vízhiányos időszakban a léghőmérséklet ugrásszerűen megemelkedik.

A paradicsombogyó felrepedése

Elsősorban szabad földön, ritkábban a hajtatott paradicsomon fordul elő. A tünetekre jellemző, hogy az éredő bogyó kocsány felőli részén kör alakú, vagy sugarasan szétfutó repedések keletkeznek. Ha az érés időszakában szabad földön a hosszan tartó szárazságot esős időszak váltja fel, a hajtatóházban pedig rendszertelenül öntöznek, akkor a bogyók felrepednek. A bogyórepedésre való hajlam fajtatulajdonság, amelyet a környezeti tényezők is befolyásolnak. E fajtatulajdonságot a fajtaleírások közlik.

A paradicsombogyó vizenyőssége

Csak a hajtatott paradicsomon fordul elő. A bogyón a tünetek a 70%-os érettség állapotában, szedéskor alig vehetők észre. Később azonban, amikor a bogyók a szállítás ideje alatt utóérnek, és a felhasználás idejére teljesen érettek lesznek, akkor azok részben vagy teljesen megpuhulnak. A tünetekre jellemző, hogy a bogyón elmosódott, halványsárga, puha foltok mutatkoznak. Ha a bogyó héját lehúzzuk, akkor szembetűnő, hogy a bogyóhús edénynyaláb-hálózata barna színű, és a bogyóhúsban repedések, kavernák vannak. A betegség egyik fő oka a kálium hiánya. A növény által felvett kálium 80%-át a bogyó tartalmazza. A kálium kedvezően hat a bogyó eltarthatóságára. A paradicsom tápanyagigényének biztosítása céljából a három alapműtrágyát a következő arányban kell adni: 3 N : 1 P205 : 3 K2O. Amennyiben ez az arány nincs meg, vagyis kevés a kálium, vagy a túl sok nitrogén- és foszforműtrágya a kálium felvételét nehezíti, akkor a bogyók károsodnak. A betegség másik oka a kevés fény. A paradicsom bogyóképzéséhez sok fény szükséges, ezért a betegség a paradicsomtövek alsó, szórt fényben lévő bogyóin vagy a rövid nappalon sokáig fejlődött növényeken gyakoribb. A fény intenzitásának növekedésével a betegség mértéke csökken. A betegség kialakulását – megfigyeléseink szerint – elősegíti, ha a szedés időpontja jóval a bogyók növekedésének befejezése előtt van.

A paradicsombogyó zöldtalpassága

Mind a hajtatott, mind pedig a szabadföldi paradicsomon jelentkezik. A tünetre jellemző, hogy a bogyó kocsány körüli része zöld marad, nem pirosodik be, húsa pedig kemény lesz. A zöldtalpasság fajtatulajdonság, amelyet a fajtaleírások közölnek. A hajlamos fajtákon a zöldtalpasság mértékét a környezeti tényezők is befolyásolják. Ha túl sok a nitrogén, s emellett kevés a kálium és a foszfor, akkor a zöldtalpasság nagyobb mérvű. A magas nappali hőmérséklet is növeli a zöldtalpasság mértékét. A tünetek emiatt a paradicsomtövek felső bogyóin gyakoribbak.

A paradicsombogyó sárgatalpassága

A tünetekre jellemző, hogy a bogyó kocsány körüli része sárga, kemény, rágós marad. Oka a nagy és hosszan tartó hőmérsékletváltakozás.

A paradicsombogyó üregessége

A bogyó belső szövete laza, üreges. Oka a hosszan tartó alacsony hőmérséklet a bogyófejlődés időszakában.

Vírusos betegségek

A paradicsom magtalansága

Jelentőség. A betegséget az USA-ban 1949-ben írták le. Magyarországon 1964-ben vált ismertté paradicsomon, később pedig a krizantémon is jelentkezett. Hazánkban a betegség szórványosan fordul elő.

Gazdanövény. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles. A zöldségnövények közül többek között gazdanövénye a paradicsom, a paprika, a tojásgyümölcs. A dísznövények közül elsősorban a krizantém, s még számos dísznövényfaj.

Tünet. A paradicsomtő hajtásnövekedése leáll, emiatt sok oldalhajtás képződik. A leveleken sárgászöld foltok láthatók. A levelek kanalasodnak és begörbülnek. A bogyók aprók maradnak, bennük mag nem, vagy alig képződik.

Kórokozó: tomato aspermy cucumovirus (TAV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a különböző növénycsaládba tartozó növények, főleg a krizantém. A kórokozót számos levéltetűfaj terjeszti. Az ápolási munkák során a vírus szövetnedvvel kerül a növényzetre.

Védekezés. Paradicsomot és krizantémot egymáshoz közel nem szabad termeszteni. E növényfajok között a 2–3 km-es izolációs távolságot be kell tartani. A levéltetvek ellen rendszeresen kell védekezni.

Paradicsommozaik

Jelentőség. A hajtatott és szabadföldi paradicsom egyik legjelentősebb betegsége.

Gazdanövény. Paradicsom, paprika, dohány, valamint a Solanaceaecsaládba tartozó gyomnövények.

Tünet. A levélen mozaiktünetek észlelhetők. Leggyakoribb a világos- és sötézöld mozaik, ritkább az élénksárga mozaik. A levelek deformálódhatnak is. A bogyó felületén és belsejében sötétbarna elhalások láthatók. A növény fejlődésében visszamarad (138. ábra).

138. ábra - Paradicsommozaik

kepek/138abra.png


Kórokozók:

tobacco mosaic tobamovirus (TMV)

tomato mosaic tobamovirus (ToMV)

Egyfonalú RNS vírusok. Anizometrikusak, pálcika alakúak. E vírusok egymástól tesztnövényekkel és szerológiai módszerekkel különböztethetők meg.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajba került növényrészek, továbbá a talaj, amelyben a kórokozók a kolloidokhoz kötődve hosszú ideig fertőzőképesek maradnak. Fontos fertőzési forrás továbbá a vetőmag is, ahol a kórokozók a mag felületén helyezkednek el. Szövetnedvvel, azaz mechanikai úton a kórokozók átvihetők.

Védekezés. A paradicsomfajták legtöbbje TMV- és/vagy ToMV-ellenállósággal rendelkezik. A fajtaleírások az ellenállóságot jelzik. Talajcsere csak a hajtatóházban jöhet számításba. Egyik legfontosabb védekezés a vetőmag csávázása. Tekintettel arra, hogy a paradicsommag felülete molyhos, a csávázószerek fitotoxikus hatása jobban érvényesül. Ezért a száraz és nyers vetőmagot csak 1%-os nátrium-hidroxidban lehet csávázni 10 percig, utána vízzel alaposan le kell öblíteni. Külföldön magcsávázásra a 10%-os trinátrium-foszfátot használják. A csávázási idő 30 perc. A növénynedvvel történő átvitel a higiéniai rendszabályok megtartásával csökkenthető. Lásd még: Paprikamozaik.

A paradicsom páfránylevelűsége

Jelentőség. A hajtatott és szabadföldi paradicsomon jelentős.

Gazdanövény. Paradicsom, paprika, uborka, dohány, valamint számos gyomnövény.

Tünet. A betegség legjellegzetesebb tünete a páfránylevelűség, amikor a levelek aprók maradnak, elkeskenyednek, mélyen szabdaltak, a levélfogak kihegyesednek. Súlyos esetben fonállevelűség alakul ki. A növények növekedésükben jelentősen visszamaradnak (139. ábra).

139. ábra - A paradicsom páfránylevelűsége

kepek/139abra.png


Kórokozók:

cucumber mosaic cucumovirus (CMV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus;

tomato mosaic tobamovirus (ToMV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, pálcika alakú vírus.

A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: Paradicsommozaik. Ezen túlmenően a levéltetvek elleni védekezés.

A paradicsom nekrotikus elhalása

Jelentőség. Hajtatott és szabadföldi paradicsomon jelentős.

Gazdanövény. Paradicsom, paprika, uborka, dohány, burgonya és számos gyomfaj.

Tünet. A levéléren és a száron – annak felületén és belsejében – vonalas elhalások, a bogyón pedig vonalas vagy kerek, enyhén besüppedő foltok jelentkeznek. Végül a növény elpusztul (140. ábra).

140. ábra - A paradicsom nekrotikus elhalása

kepek/140abra.png


Kórokozók:

cucumber mosaic cucumovirus (CMV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

E kórokozó – amely a paradicsomon egyébként páfránylevelűséget idéz elő nekrotikus elhalást akkor okoz, ha olyan szatellit RNS-t is tartalmaz, amely nekrotikus elhalást előidéző tulajdonsággal rendelkezik.

potato X potexvirus (PVX)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, gombával (Synchytrium endobioticum fajjal) átvihető vírus.

tobacco mosaic tobamovirus (TMV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, pálcika alakú vírus.

Szabad földön elsősorban a CMV idéz elő nekrotikus elhalást, hajtatóházban viszont a PVX + TMV komplex okozza azt.

A betegség lefolyása. Szabad földön elsősorban a CMV-t terjesztő levéltetveknek van jelentősége. Hajtatóházban viszont főként a szövetnedvvel átvihető PVX + TMV komplexnek van szerepe.

Védekezés. Lásd: Paradicsommozaik.

A paradicsom foltossága és tőhervadása

Lásd: A paprika foltossága és tőhervadása

Fitoplazmás betegség

A paradicsom sztolburja

Jelentőség. A betegséget Ausztráliából jelezték, ahol 1933-ban írták le. Később a betegség az amerikai földrészen és Dél-, majd Közép-Európában is megjelent. Magyarországon 1956-ban figyeltek fel a betegségre. Ez a korábban kisebb jelentőségű betegség jelenleg egyes évjáratokban számottevő terméskiesést okoz.

Gazdanövény. Paradicsom, paprika, tojásgyümölcs és dohány. Gazdanövénye számos gyomnövény, közülük legfontosabb a Convolvulus arvensis, valamint a Cirsium arvense, a Cichorium intybus és a Salvia pratensis.

Tünet. A paradicsomtő elsöprűsödik, mert számos hónaljhajtás képződik. A levelek deformálódnak, elkeskenyednek, besodródnak. A levél fonákán jellegzetes, lilás elszíneződés figyelhető meg. (A lilás szín hideghatás következménye is lehet!) A virágok torzak, csészelevelük abnormálisan megnagyobbodik, a sziromlevelek hiányodnak. A növények nem, vagy alig nevelnek bogyót. Ha mégis fejlődnek bogyók, akkor azok csenevészek maradnak.

Kórokozó: stolbur phytoplasma

Pleomorf, cikadofil, propagatív fitoplazma.

A betegség lefolyása. A fertőzési források elsősorban a kabócák, valamint a Cuscuta fajok és a gyomnövények közül a Convolvulus arvensis. A kabócák a kórokozót nagy távolságra elhurcolják. Gradációjuk ideje és mértéke a betegség megjelenésének és súlyosságának meghatározója.

Védekezés. A sztolburgazda gyomnövények rendszeres irtása, valamint a kabócák elleni védekezés. Lásd még: A paprika sztolburja.

Baktériumos betegségek

A paradicsom klavibakteres betegsége

Jelentőség. A betegséget 1909-ben az USA Michigan államából hajtatott paradicsomról írták le. Később a betegség számos országban jelentkezett. Európában 1927-ben Németországban lépett fel. Magyarországon a betegséget 1964-ben közölték. Ez a hazánkban korábban jelentéktelen betegség az 1960-as évek elejétől súlyos növénypusztulást okoz. A betegség robbanásszerű jelentkezése annak tudható be, hogy ekkor kezdődött meg a külföldi, elsősorban amerikai eredetű, ún. intenzív fajták termesztése. A korábbi hazai fajták a betegségre alig fogékonyak. Az új külföldi és hazai paradicsomfajták egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága e betegséggel szembeni ellenállósága. Fogékony fajta termesztése kockázatos.

Gazdanövény. Paradicsom.

Tünet. Legjellemzőbb tünet a növény fokozatos hervadása és elszáradása. A hervadás először az alsó leveleken mutatkozik, majd fokozatosan egyre feljebb terjed, végül a növények részben vagy teljesen elszáradnak. Jellegzetes tünet, hogy a száron és a levélnyélen megnyúlt barna csíkok és hosszanti repedések láthatók, az edénynyalábok, majd a belső szövetek barnák, üregesek (traheobakteriózis). Ha a szárat és a levélnyelet megnyomjuk, akkor abból világosbarna baktériumnyálka buggyan ki. A bogyón apró, majd 2–3 mm átmérőjű, kerek foltok láthatók. Ezek szegély nélküliek, fehérek, közepükön világosbarna elhalás figyelhető meg (141. ábra).

141. ábra - A paradicsom klavibakteres betegsége

kepek/141abra.png


Kórokozó. Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis (Smith) Davis, Gillaspie, Vidaver et Harris

A kórokozót korábban Corynebacterium michiganense (E. F. Smith) Jensen néven, a betegséget pedig korinebaktériumos betegségnek nevezték.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajba került növényrészek, amelyekben a kórokozó 5 évig is életképes marad. Fontos fertőzési forrás a vetőmag, ahol a baktérium a mag belsejében és a mag felületén helyezkedik el. A fertőzött magból fertőzött palánták fejlődnek, a talajban lévő növénymaradványokról pedig a kórokozó a gyökereken keresztül jut a növénybe. A kórokozó az edénynyalábokban rendkívül gyorsan terjed, 5 nap alatt 30 mm-t is előrehaladhat. Egyik növényről a másikra a művelőeszközökkel terjed, de a kacsozáskor és a szedéskor is továbbjut. A paradicsomállományban már 5–6 beteg növény elegendő ahhoz, hogy nagymérvű megbetegedés alakuljon ki. A kórokozó az apró és a nagy sérüléseken keresztül egyaránt a növénybe hatol. A magvak úgy fertőződnek, hogy a kórokozó vagy az edénynyalábon keresztül jut a bogyóba, majd a mag köldökén át annak belsejébe, vagy pedig a bogyó héjáról magnyeréskor kerül a mag felületére. A bogyó felületére foltosságot okozva – a kórokozó a felcsapódó vízcseppekkel kerül. A kórokozó számára a magas, 24–28 °C léghőmérséklet kedvező.

Védekezés. Fogékony paradicsomfajták termesztése kockázatos. A fajta kiválasztásakor ezért a betegséggel szembeni ellenállóságot feltétlenül vegyük figyelembe. A beteg növényrészeket ne szántsuk alá, hanem semmisítsük meg. Magcsávázásra a kasugamicin hatóanyagú szer javasolható. E magcsávázással csak a mag felületén lévő kórokozó pusztítható el. Az állománypermetezés ugyancsak kasugamicin, valamint rézszulfát, rézhidroxid és rézoxiklorid (ill. kombinációi) hatóanyag-tartalmú szerrel a kórokozó továbbterjedését mérsékeli, valamint a bogyófertőzést akadályozza meg. Fogékony fajta termesztésekor, esőztető öntözés esetén, a kórokozó számára kedvező hőmérsékleten viszont a vegyi védekezéstől eredmény alig várható.

A paradicsom pszeudomonászos foltossága

Jelentőség. A betegséget 1933-ban Kínából, Tajvan szigetéről közölték. Később a betegség az amerikai földrész és Európa melegebb vidékén is megjelent, Magyarországon 1960-ban jelentkezett. A betegség előfordulása szórványos.

Gazdanövény. A paradicsom.

Tünet. Főleg a bogyón észlelhetők a tünetek, de megtalálhatók a levélen és a száron is. A bogyón határozott szélű, apró, kissé kiemelkedő, 1 mm átmérőjű vizenyős, majd fekete foltok láthatók. Az éredő bogyón a foltot keskeny zöld szegély övezi. A levélen a kerek, a száron pedig az ovális vizenyős, majd nekrotikus foltok alig észrevehetőek. A foltok felületén beszáradó baktériumnyálka szabad szemmel nem látható.

Kórokozó. Pseudomonas syringae pv. tomato (Okabe) Burk.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a növénymaradványok, valamint a vetőmag, amelyben vagy annak felületén helyezkedik el a kórokozó. A levélbe a baktérium a sztómán keresztül, a bogyóba pedig a letört mirigyszőrökön és homoktól származó sérüléseken át hatol. A baktérium optimális hőmérséklete 23–25 °C.

Védekezés. Ha a paradicsom xantomonászos betegsége ellen védekezünk, akkor a betegség ellen külön védekezni nem kell. Lásd: A paradicsom xantomonászos betegsége.

A paradicsom pszeudomonászos szárszövetbarnulása

Jelentőség. A betegséget és annak kórokozóját először 1978-ban Angliában azonosították. A betegség azóta több európai országban, valamint Dél-Afrikában, Új-Zélandon és az USA-ban is előfordult. Magyarországon 1995-ben közölték. A betegség hajtatóházakban jelentkezik.

Gazdanövény. Paradicsom.

Tünet. A paradicsomállományban elszórtan, egyes töveken jelentkeznek a tünetek. A paradicsomtő lankad, sárgászöld színeződésű. A száron vizenyős, barna, csíkszerű elhalás figyelhető meg. A szár felreped, belőle gyökérszerű képződmények alakulnak ki. Ha a szárat kettévágjuk, akkor először az ízeknél észleljük a szövetbarnulást. Később azonban az ízközök szövetei is elbarnulnak, a szár pedig üregessé válik. A termés és a gyökér tünetmentes.

Kórokozó. Pseudomonas corrugata Roberts et Scarlett

A betegség lefolyása. Fertőzési források a növénymaradványok. A baktérium maggal nem vihető át. A kórokozó fellépését elsősorban a talaj magas nitrogéntartalma segíti elő. Túltrágyázott növényállományban ezért a betegség megjelenésére számíthatunk.

Védekezés. A tápanyagellátást talajvizsgálatokra kell alapozni. Kerülni kell a túlzott nitrogén-műtrágyázást. A betegség ellen a vegyi védekezés kielégítő eredményt nem nyújt.

A paradicsom xantomonászos betegsége

Jelentőség. A betegséget először 1918-ban az USA-ban és Dél-Afrikában jegyezték fel, azóta főleg a melegebb éghajlatú országokban jelentkezett. Magyarországon a betegséget 1958-ban írták le. A betegség hazánkban rendszeresen előfordul, szabad földön súlyos károkat okoz.

A betegség a termés minőségét csökkenti. A varas foltokon szaprofita gombák telepednek meg. A bogyók konzerv- és hűtőipari feldolgozásra alkalmatlanok, a készítmények csökkent értékűek.

Gazdanövény. A paradicsom és a paprika.

Tünet. A betegség a levélen, a levélnyélen, a száron és a bogyón fordul elő. A levélen először apró, vizenyős, kerek foltok jelentkeznek. Később a foltok elszáradnak, barna színűek lesznek, szélükön sárga udvar figyelhető meg. A foltok felületét vékony, fénylő baktériumnyálka borítja. A levélnyélen és a száron a foltok megnyúltak, nagyobbak. A zöld bogyón apró, kerek, vizenyős zöldesbarna foltok láthatók. A piros bogyón apró, vagy 2–3 mm átmérőjű, kerek, kiemelkedő, sötétbarna, varszerű, enyhén berepedező foltok mutatkoznak, felületükön filmszerű bevonatot alkotó, fénylő baktériumnyálka figyelhető meg (142. ábra).

142. ábra - A paradicsom xantomonászos betegsége

kepek/142abra.png


Kórokozó. Xanthomonas vesicatoria (Doidge) Vauterin et al.

A betegség lefolyása. Fontos fertőzési forrás a vetőmag, ahol a kórokozó a mag felületén helyezkedik el és 16 hónap után is megtartja fertőzőképességét. Fertőzési források még a növénymaradványok, amelyekben a baktérium szaprofita módon telel át, valamint a talaj, ahol a kórokozó 2–3 évig is életben marad. A kórokozó víz (eső, harmat, öntözés) segítségével terjed. A levélbe és a szárba a sztómákon keresztül jut be. A bogyón sztómák nincsenek. A bogyóba tehát a kórokozó a homok ütötte apró sérüléseken keresztül, a kártevő állatok által okozott sebeken át, vagy a letört mirigyszőrök alapi részénél kerül be. A baktérium a fiatal és idősebb leveleket egyaránt megfertőzi, a bogyókat viszont csak fiatal korban, 2–3 cm nagyságig betegíti meg, mert az érett bogyók magas savtartalma a kórokozó fertőzését megakadályozza. A baktérium számára a magas, 27–30 °C hőmérséklet a legkedvezőbb, ekkor inkubációs ideje 6 nap. A kórokozó a bogyó héján lévő foltokról magnyeréskor mosódik a mag felületére.

Védekezés. A beteg növénymaradványokat semmisítsük meg. Legalább 4 éves vetésforgót tartsunk be. A kiültetés után a gyomtalanítást rendszeresen végezzük el. Fontos védekezés a vetőmag csávázása. E csávázás a megbetegedés mértékét a minimálisra csökkenti. Csávázásra a kasugamicin hatóanyagú szer jöhet számításba. Szabad földön a megelőző védekezés a leghatékonyabb. Ezért a paradicsom kezelését a kiültetés után, május második felében meg kell kezdeni, s addig kell folytatni, amíg a bogyók 2–3 cm-nél nagyobbak nem lesznek. A permetezésre a kasugamicin tartalmú szer a leghatásosabb. Jó eredményt adnak még a rézszulfát, a rézhidroxid és a rézoxiklorid (ill. kombinációi) hatóanyagú készítmények is. Arra kell törekedni, hogy a növényfelület nedvesség-időtartama a legrövidebb legyen (délelőtti öntözés, ikersoros termesztés).

Gombás betegségek

A paradicsom pítiumos palántadőlése

Lásd: A paprika pítiumos palántadőlése

A paradicsom fitoftórás betegsége

Jelentőség. A betegség burgonyán Észak-Amerikában és Nyugat-Európában már 1830 körül jelentkezett, sőt később járványt is előidézett. Paradicsomon 1854-ben észlelték a betegséget. Közép-Európában általánosan elterjedt betegség. Magyarországon 1957-ben közölték paradicsomról.

A paradicsom egyik legveszedelmesebb betegsége, amely szabad földön gyakran jelentkezik, hajtatóházakban is esetenként súlyos kárt okoz. Járványszerű fellépésére szabad földön hűvös, csapadékos nyáron és ősszel számíthatunk.

Gazdanövény. Paradicsom, burgonya és a Solanaceaecsaládba tartozó gyomfajok.

Tünet. A levélen, a levélnyélen, a száron és a bogyókon egyaránt megtalálhatók a tünetek. A levélen szürkészöld, vizenyős, majd zöldesbarna, elmosódott szélű foltok jelennek meg. A foltok fonáki részén, leggyakrabban az egészséges és beteg rész határán finom, fehér sporangiumtartó gyep jelenik meg. A levelek később szennyesszürkék lesznek, petyhüdten lógnak, majd elszáradnak. A levélnyélen és a száron szabálytalan alakú és nagyságú vizenyős, majd sötétbarna foltok láthatók, amelyeken a sporangiumtartó gyep szintén megfigyelhető. A bogyón nagy kiterjedésű, elmosódott szélű, vörösbarna foltok jelentkeznek, felületüket laza, fehér sporangiumtartó gyep borítja. A bogyó belső szövetei szürkésbarnák. Az érett bogyók foltjai könnyen rothadnak, és azokon szaprofita gombák telepednek meg (143. ábra).

143. ábra - A paradicsom fitoftórás betegsége

kepek/143abra.png


Kórokozó. Phytophthora infestans (Mont.) de Bary

Oospórás gomba, jellegzetessége azonban, hogy az oospóra ritkán képződik, emiatt annak a kórokozó életfolyamatában hazánkban nincs szerepe. Sporangiumtartója gyéren elágazó, folytonos növekedésű, megvastagodások vannak rajta.

A kórokozónak a burgonyán és a paradicsomon előforduló számos biotípusa ismert.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a paradicsom és a burgonya elhalt növényrészei és a burgonyagumó, ahol a kórokozó micéliummal telel át, ezenkívül a kórokozó szaprofita módon a talajban is fennmaradhat. A kórokozó életmódját az alacsony léghőmérséklet és a növényfelület nedvesség-időtartama határozza meg. A kórokozó fertőzéséhez 12–15 °C léghőmérséklet szükséges. A fertőzés után viszont a kórokozó számára magasabb 18–22 °C kedvező. A növényfelület nedvesség-időtartamát az eső, a harmat, valamint az öntözés befolyásolják. Néhány órán át tartó növényfelület-nedvesség elegendő ahhoz, hogy a fertőzés bekövetkezzen. A kórokozó sporangiumai légmozgással terjednek. A sporangiumokból mozgó sporangiospórák szabadulnak ki, amelyekben vízben terjednek. A mozgó sporangiospórák néhány perces mozgás után flagellumukat elvesztik és csíratömlőt fejlesztve a növény légzőnyílásain és epidermiszén keresztül a növénybe jutnak. Később a levél fonákán finom sporangiumtartó gyep képződik. Az ezekről leváló sporangiumok újabb fertőzések elindítói.

Védekezés. A betegséggel szemben rezisztens paradicsomfajták jelenleg nincsenek. A paradicsomfajták között azonban fogékonyságbeli eltérés van. Ezért a betegségre kevésbé fogékony fajtákat termesszünk. A betegség leküzdése csak akkor eredményes, ha a termesztési eljárások nem teremtenek kedvező körülményeket a kórokozó számára. Szabad földön ezért a paradicsomot ikersorban kell termeszteni, növényházban pedig a fajtának megfelelő tőszám betartás elengedhetetlen. Az öntözés ideje és módja, növényházban a harmatképződés megakadályozása szintén nagy jelentőségű.

A vegyi védekezés akkor eredményes, ha azt megelőzésképpen, azaz preventív módon hajtjuk végre. Szabad földön ezért a védekezést május második felében meg kell kezdeni, majd legalább július elejéig rendszeresen védekezni kell. Növényházban a kiültetés után a növények rendszeres védelmet igényelnek. A betegség leküzdésére szisztémikus és kontakt hatású szerek egyaránt rendelkezésre állnak. A szisztémikus szerek közül a benalaxil, a cimoxanil, a dimetomorf, a metalaxil, az efozit-Al vagy az oxadixil hatóanyagok és kombinációik jöhetnek számításba. A szisztémikus szereket főleg veszélyhelyzetben kell használni, amikor a környezeti tényezők kockázati tényezőkké (alacsony léghőmérséklet, hosszú növényfelületnedvesség-időtartam) válnak. A kontakt szerek közül a mankoceb, a propineb, a rézoxiklorid + cineb, a metirám, a kaptán vagy a klórtalonil-tartalmúszerek javasolhatók.

A paradicsom lisztharmata

Jelentőség. Először az USA-ban 1978-ban figyeltek fel a betegségre, amely később Európában is megjelent és Hollandiában 1986-ban, Angliában pedig 1987-ben vált jelentőssé. Magyarországon a növényházban hajtatott paradicsomon a betegség 1988-ban jelentkezett, amely 1989 őszén már a hajtatás végén súlyos lombkárokat okozott.

Gazdanövény. Paradicsom.

Tünet. Leggyakrabban a levélen, ritkán a száron észlelhetők a tünetek. Bogyótünetet eddig nem észleltünk.

A levélen – főleg a levél színén – elszórtan, kerek vagy ovális alakú, először alig észrevehető, később viszont szembetűnő szürkésfehér bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal) figyelhető meg, amely végül a levéllemezt teljesen beborítja. Később alatta a szövetrészek elhalnak, emiatt a levél elszárad. A bevonatban apró, fekete kleisztotéciumokat eddig még nem figyeltünk meg.

Kórokozó. Erysiphe orontii Cast.

A kleisztotéciumok hiánya miatt számos szerző a kórokozót Oidium lycopersici Cooke et Massee fajként említi.

A betegség lefolyása. A konídiumok 15–25 °C között csíráznak. Növényházban egy nap alatt a konídiumok 45%-a fejleszt csíratömlőt. A konídiumok fényben és sötétben egyaránt jól csíráznak. Sötétben csírázásuk azonban kedvezőbb. A konídiumok életképessége növényházban rövid, 6 nap körül van. Irodalmi adatok szerint a paradicsomfajták fogékonysága a lisztharmattal szemben különböző.

Védekezés. Hazánkban a betegség leküzdésére már üzemi védekezési tapasztalatok állnak rendelkezésre. A védekezést a betegség észlelésekor azonnal el kell kezdeni. A szisztémikus szerek közül jó eredményt adtak a miklobutanil és a bupirimát hatóanyagú készítmények. Kiváló eredményt adott még a kontakt hatású kéntartalmú ventilált kénpor 300 g/100 m2 mennyiségben.

A paradicsomon az 1980-as évektől fellép még a paradicsomlisztharmat másik kórokozója, a Leveillula taurica (Lév.) Arn. is. Ellene kizárólag a szisztémikus hatású szerek jöhetnek számításba. Lásd még: Paprikalisztharmat.

A paradicsom didimellás betegsége

A betegséget először Angliából és Németországból közölték 1921-ben, főleg Nyugat-Európában okoz tetemes kárt. Magyarországon a betegséget az 1930-as években észlelték, az utóbbi évtizedekben azonban nem jelentkezett. A betegség a hajtatóházban és szabad földön az idősebb növényeken, a kiültetést követően, de főleg a bogyóérés kezdetén jelentkezik. A kórokozó gazdanövénye elsősorban a paradicsom, de a Solanaceae család növényfajain is előfordulhat. A tünetre jellemző a hervadás, amely azért következik be, mivel a szártőn vizenyős, zónáit szürkésbarna folt alakul ki. Később e tünetek a levélnyélen és bogyókocsányon is megfigyelhetők. A foltokban apró sötétbarna piknídiumok vannak. Kórokozója a Didymella lycopersici Kleb. pszeudotéciumos gomba, amelynek piknídiumos alakja Diplodina lycopersici (Cke.) Hollós (újabban Phoma lycopersici Cke.). Fertőzési források elsősorban a beteg növénymaradványok, a fakarók, a fából készült termesztőberendezések, a zsineg, valamint a szalmás istállótrágyával trágyázott magas humusztartalmú talaj. Innen a kórokozó piknokonídiumai légmozgással a szártőre, majd a levélnyélre és a bogyókocsányra kerülnek. A gomba vetőmaggal is átvihető. Védekezésre javasolják a magcsávázást, kaptán és tirám tartalmú szerekkel, valamint az állománypermetezést a kiültetés után kaptán tartalmú szerrel.

A paradicsom szklerotíniás betegsége

Jelentőség. A betegség egyik kórokozóját, a Sclerotinia sclerotiorum fajt paradicsomról először 1886-ban Németországban írták le. Magyarországon e gombafajra 1972-ben hajtatóházban figyeltek fel először. A betegség másik kórokozója a Sclerotinia minor, amelyet először 1922-ben, az USA-ban találtak meg, Magyarországon pedig 1958-ban jelentkezett szabad földön. A betegség harmadik kórokozója a Sclerotinia intermedia külföldön ismert, hazánkban azonban eddig nem jelentkezett.

Gazdanövény. A Sclerotinia sclerotiorum és a S.minor polifág gombafajok, amelyek rendszertanilag távol eső, de főleg kétszikű növényeken fordulnak elő.

Tünet. A tövek sárgulnak, elvesztik turgorjukat és fonnyadnak. A szártőn apró, vizenyős foltok mutatkoznak, amelyek később bemélyednek és elhalnak. A foltok a szárat végül teljesen körülveszik. A foltok felületén fehér micéliumbevonat fejlődik, amelyben izzadmánycseppek kíséretében a S.sclerotiorum esetében nagy fekete szkleróciumok, a S.minor esetében pedig apró, 0,5–1 mm nagyságú szkleróciumok alakulnak ki. Ha a szárat kettévágjuk, akkor a bélszövet nagy része hiányzik, annak helyét fehér micélium és a S.sclerotiorum szabályos távolságban elhelyezkedő nagy szkleróciumai, ill. a S.minor elszórtan képződő, nagyszámú, apró szkleróciumai töltik ki.

Kórokozók.

Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) de Bary

Tölcsér alakú apotéciumos gomba. Szkleróciuma nagy és fekete, rajta több tölcsér alakú apotécium fejlődik.

Sclerotinia minor Jagg.

Tölcsér alakú apotéciumos gomba. Szkleróciuma apró, 0,5–1 mm nagyságú, rajta egy tölcsér alakú apotécium fejlődik.

A betegség lefolyása. A S.sclerotiorum és a S.minor életmódja azonos. A fertőzési források a talaj és a talajba került növénymaradványok, ahol a kórokozók főleg szkleróciummal vészelik át a kedvezőtlen körülményeket. A szklerócium micéliumot fejleszt, amely a növény gyökérnyaki részére kerül. A szkleróciumokból fejlődő tölcsér alakú apotéciumok aszkospórái is fertőzhetnek. A kórokozók optimális hőmérsékleti igénye 24 °C körül van. A magas relatív páratartalom a kórokozók számára kedvező.

Védekezés. A hajtatóház talaját 3 évenként ki kell cserélni. Szabad földön a vetésforgóban a paradicsom előveteményei egyszikű növények (gabonafélék) legyenek. Hajtatóházban a kiültetés után a paradicsomot tiofanát-metil, benomil, iprodion, procimidon vagy vinklozolin hatóanyagú szerrel kell beöntözni. A talaj kezelése Coniothyrium minitans konídiumot tartalmazó biológiai növényvédő szerrel eredményes.

A paradicsom pirenohétás betegsége

Jelentőség. A betegséget először 1966-ban, Németországban írták le, amelyre hamarosan Európa számos országában is felfigyeltek. Magyarországon a betegség 1988-ban jelentkezett. Olyan növényházakban fordult elő, ahol több éven át paradicsomot hajtattak. A betegség újabban szabad földön szórványosan jelent meg. A betegséget gyakran gyökérparásodásként említik.

Gazdanövény. Paradicsom.

Tünet. A betegség tünetei főleg az első termések érése előtt szembetűnőek. A növények kissé lankadnak, fejlődésükben fokozatosan visszamaradnak, bogyóik lassan fejlődnek. A jellegzetes tünetek a gyökéren észlelhetők. A gyökerek gyengén növekednek, a hajszálgyökerek elhalnak. A vastagabb gyökerek elbarnulnak, parásodnak, felületükön hossz- és keresztirányú finom repedések keletkeznek. Az elpusztult gyökereken fekete mikroszkleróciumok észlelhetők, amelyek a gyökerek lemosása után szabad szemmel is, de méginkább kézi nagyítóval láthatók. A parás gyökerek kérge kézzel könnyen lehúzható.

Kórokozó. Pyrenochaeta lycopersici Schneider et Gerlach

Piknídiumos gomba. Jellemzője, hogy piknídiumot a növények gyökerén ritkán képez, jellegzetes, apró kitartóképleteket, azaz mikroszkleróciumokat azonban nagy számban fejleszt.

A betegség lefolyása. A kórokozó gomba életmódját elsősorban talajlakó, gyökérparazita jellege határozza meg. A gomba a talajban lévő gyökérmaradványokon hosszú ideig megmarad. A betegség megjelenésére ezért ott számíthatunk, ahol több évig ugyanazon a területen termesztettek paradicsomot. A kórokozó számára az alacsony talajhőmérséklet a kedvező. A megbetegedés mértéke ezért kora tavaszi és késő őszi hajtatáskor a legnagyobb, különösen akkor, ha a fóliaházban nincs vegetációs fűtés. A betegség súlyosságát a talajszerkezet is befolyásolja, a rossz szerkezetű, tömött, kötött talajokon veszélyesebb.

Védekezés. A védekezés akkor szükséges, amikor a kórokozó a talajban már elszaporodott és a területen betegségre fogékony paradicsomfajtákat termesztenek. Ilyen esetben talajgőzöléssel a kórokozó elpusztítható. A talajgőzölés azonban fóliaházban körülményes és költséges. Talajcserével és ültetési forgóval a kórokozó kártétele mérsékelhető. Termesztési eljárásokkal (vegetációs fűtéssel, kedvező talajszerkezettel) a betegség mértéke jelentősen csökkenthető.

A pirenohétás betegség leküzdése céljából ellenálló alanyokra oltják a paradicsomfajtákat. Újabban rezisztens, illetve toleráns fajtákat nemesítettek, emiatt a paradicsomoltvány-készítés fokozatosan háttérbe szorul.

A betegség ellen cineb, mankoceb és propineb hatóanyagú készítmények beöntözésével is védekezhetünk. Újabban biológiai védekezésként a Bacillus subtilis antagonista baktériummal öntözik be a talajt. E biológiai készítmény a fenti gombaölő szerekkel keverve különösen jó eredményt ad.

A paradicsom szeptóriás betegsége

Jelentőség. A betegséget először az 1800-as évek második felében Argentínából közölték, később főleg az USA-ban, Ausztráliában és Európában terjedt el, Magyarországon 1913-ban észlelték. A betegség szabad földön rendszeresen előfordul, a lombpusztulás miatt a terméshozam csökken, a bogyók napperzseltek lesznek.

Gazdanövény. Paradicsom. A betegségre a folytonos növésű és félig determinált fajták fogékonyabbak, mint a determináltak.

Tünet. A betegség a levélen, a levélnyélen, a száron jelentkezik. A levélen először egynemű apró, barna, majd 1–2 mm átmérőjű kerek, barna szegélyű, középen kivilágosodó foltok láthatók. A foltok közepén apró, fekete piknídiumok figyelhetők meg, amelyek a levél színén is képződnek, zömmel azonban a levél fonákán találhatók. A levélnyélen és a száron a foltok ovális alakúak, enyhén bemélyedtek. A foltok később összefolynak és a növényrészek leszáradnak.

Kórokozó. Septoria lycopersici Speg.

Piknídiumos gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források kizárólag a növénymaradványok, ahol a kórokozó piknídiummal telel át. Tavasszal a piknídiumból kiszabaduló piknokonídiumok vízcseppel és légmozgással a növényre kerülnek, majd csíratömlőjük a sztómán keresztül a szövetbe jut. A kórokozó elsősorban a paradicsom kezdeti, intenzívebb fejlődési időszakában a fiatal leveleket fertőzi meg. Ha tehát a paradicsom kiültetése után, májusban és júniusban a gyakori esők vagy a harmat miatt a növényfelület sokáig nedves és a hőmérséklet pedig 25 °C körül van, akkor a megbetegedés nagymérvű lesz.

Védekezés. A beteg növénymaradványokat mélyen alá kell szántani. A permetezéseket már a palántaneveléskor el kell végezni. Ekkor 1–2 permetezés elegendő. Szabad földön a kiültetést követően, május második felében a permetezéseket 10 napos időközzel folytatni kell. A korai, az intenzív növekedés időszakában adott 3–1 permetezés nagyon fontos és elengedhetetlen. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a rézoxiklorid + cineb, a kaptán, a metirám vagy a klórtalonil tartalmú fungicidek a legeredményesebbek.

A paradicsom kolletotrihumos bogyófoltossága

Jelentőség. A betegséget először 1878-ban Európából közölték, amely az USA-ban 1891-ben vált ismertté. A betegség főleg az érett vagy túlérett bogyókon jelentkezik. Magyarországon a betegség azóta vált jelentőssé, mióta szabad földön a paradicsomot nem folyamatosan, a teljes érettség előtt szedik, hanem egy menetben géppel takarítják be. Ilyenkor sok bogyó már túlérett lesz.

Gazdanövény. Paradicsom, tojásgyümölcs.

Tünet. A bogyón kezdetben apró, majd 5–10 mm átmérőjű, besüppedt, világosbarna foltok figyelhetők meg. A foltokban sok apró fekete pont látható. E fekete képletek a mikroszkleróciumok, amelyeken hosszú szetát képző acervuluszok vannak. A folttól kiindulva a bogyó rothad, a bogyóhús pedig barna lesz.

Kórokozó. Colletotrichum phomoides (Sacc.) Chester

Acervuluszos gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajra került bogyómaradványok, ahol a kórokozó mikroszkleróciumokkal hosszú ideig fennmarad. A mikroszkleróciumokon acervuluszok fejlődnek. Az acervuluszokból képződő konídiumok a zöld és érett bogyó kutikuláján, vagy az apró sérüléseken keresztül fertőznek. Az érett bogyók betegségre fogékonyabbak, mint az éretlenek. A kórokozó hőmérsékleti igénye magas, 26–28 °C.

Védekezés. Gépi szedésre olyan determinált vagy félig determinált fajtát kell kiválasztani, amelynél a hosszanti növekedés korán fejeződik be, következésképpen az első és az utolsó virágok kialakulása közötti időszak rövidebb. A vegyi védekezést már az első bogyók kötődése után meg kell kezdeni, majd azt az élelmezés-egészségügyi várakozási időt figyelembe véve tovább kell folytatni. A védekezés eredményessége szempontjából az érést megelőző utolsó permetezések elengedhetetlenek. Védekezésre rézoxiklorid + cineb, cineb, mankoceb, propineb, kaptán vagy metirám hatóanyagú szerek ajánlhatók.

A paradicsom kolletotrihumos tőkorhadása

A burgonyáról már korábban ismert betegséget paradicsomon 1921-ben találták meg Angliában. A betegség hazánkban burgonyán és paradicsomon egyaránt előfordul. Hajtatóházakban és szabad földön a betegség esetenként ott jelentkezik, ahol a paradicsom fejlődésére kedvezőtlenek a körülmények. A betegség főleg a bogyófejlődés időszakában figyelhető meg olyan területeken, ahol a talaj vízkapacitása az optimális 60–70% alatt van. A tünetekre jellemző, hogy a növények lankadnak, majd fokozatosan elszáradnak. Az elszáradás hervadás nélkül is létrejöhet. A növénypusztulás azért következik be, mert a szár talajban lévő része, valamint a gyökerek elkorhadnak, lilás színűek lesznek, azokon pedig fekete mikroszkleróciumok láthatók. Kórokozója a Colletotrichum atramentarium (Berk. et Br.) Taub. A kórokozó acervuluszos gomba. Fertőzési források a növénymaradványok, ahol a kórokozó mikroszkleróciuma található. A kórokozó diszpozíciós parazita. Parazitizmusa nagyban függ az időjárástól és a talajviszonyoktól. Hőmérsékleti optimuma magas, 28 °C. Védekezésre növényházban a talajcsere, szabad földön pedig vetésforgó jöhet számításba. Gondos agrotechnikával tegyük lehetővé a növény jó fejlődését és vízellátását.

A paradicsom botrítiszes betegsége

Jelentőség. A betegség a hajtatóházakban, valamint a csapadékos klímájú országokban szabad földön jelentős és régóta ismert. Magyarországon a betegség főleg a hajtatóházakban, kisebb mértékben pedig szabad földön jelentkezik. A betegség a paradicsomon szár-, levél- és bogyórothadást eredményez. A betegség egyik érdekes, de napjainkban is vitatott megjelenési formája a bogyók gyűrűsfoltossága. E tünettípust először 1937-ben Angliában észlelték, majd Európa számos országában megfigyelték, Magyarországon pedig 1961-ben vált ismertté.

Gazdanövény. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles.

Tünet. A betegség a paradicsom levelén, szárán és bogyóján figyelhető meg.

A levéllemezen először szabálytalan alakú vizenyős foltok mutatkoznak. Később mind a levél színén, mind a fonákán finom szürke konídiumtartó gyep látható. Végül a foltok sárgászöldek lesznek és elhalnak. A levélnyélen 4–6 mm átmérőjű, vizenyős, majd szürkésbarna foltok észlelhetők.

A száron főleg az eltávolított levelek csonkjaitól, vagy sérülésektől kiindulva 20–60 mm átmérőjű szürkésbarna, majd fakóbarna, ovális foltok figyelhetők meg. A foltok később megnagyobbodva a 250 mm hosszúságot is elérhetik és a szárat körülölelik. Ilyenkor a szár üregessé válik, felületén pedig dús, szürke konídiumtartó gyep alakul ki. Szklerócium ritkán képződik. A folt feletti növényrészek lankadnak, majd elszáradnak.

A bogyótünet egyik típusa a rothadás. Ilyenkor a bogyón elsősorban a csészelevelektől kiinduló vizenyős rothadás észlelhető, amely fokozatosan az egész bogyóra kiterjed. A bogyórothadás esetenként a bibepont felől is kiindulhat, ha a virágmaradványok a bogyón maradnak. A rothadó bogyókon szintén dús, szürke konídiumtartó gyep fejlődik.

A bogyótünet másik típusa a gyűrűsfoltosság. Ilyenkor a bogyón 1–10 mm átmérőjű kerek foltok láthatók. A foltok szélét a zöld bogyón fehéreszöld, az érett bogyón pedig sárga gyűrű övezi. A folt közepén legtöbbször egy parás, barna pont figyelhető meg. A bogyón konídiumtartó gyep nem fejlődik, a bogyó nem rothad. Gyűrűsfoltosságot leggyakrabban élettelen, nem fertőző okok is előidézhetnek (144. ábra).

144. ábra - A paradicsom botrítiszes betegsége

kepek/144abra.png


Kórokozó. Botrytis cinerea Pers.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a növénymaradványok, ahol a kórokozó micéliummal és szkleróciummal marad fenn. Az átnedvesedett növénymaradványokon konídiumtartó gyep képződik, s a konídiumok légmozgással és vízzel a növényre jutnak. Megtelepedésükre főleg az elhalt növényrészek (virágmaradványok, elszáradt csészelevelek) alkalmasak, de seben keresztül is a növénybe hatolnak. A kórokozó számára a magas relatív páratartalom és a 22–24 °C hőmérséklet kedvező.

A bogyó gyűrűsfoltossága – egyes irodalmi adatok szerint – akkor alakul ki, ha a kórokozó konídiumai a 30 mm alatti zöld bogyókat fertőzik meg. A konídium csíratömlője a kutikulán át az epidermiszsejtekbe hatol, ezután azok elhalnak, ill. a gombaenzimek hatására elváltoznak. A bogyó szövetéből a micélium nem mutatható ki. A bogyó gyűrűsfoltosságának kóroka azonban ma még sokak által vitatott, egyértelműen nem tisztázott.

Védekezés. A hajtatóházban a paradicsomot túl sűrűn ne ültessük. A paradicsom tenyészterülete 3,5 tő/m2 legyen. A magas relatív páratartalmat szellőztetéssel csökkentsük oly módon, hogy 18–22 °C hőmérsékleten 60–65% legyen.

A növényeket lehetőleg a kora délelőtti órákban öntözzük, hogy a víz a nap folyamán felszáradhasson. A talaj öntözése (nagyobb vízadagokkal és csepegtető öntözéssel) előnyösebb, mint a felületről történő esőztető öntözés. A párásítást is a délelőtti órákra kell ütemezni. A kora reggeli páralecsapódást enyhe ráfűtéssel kell mérsékelni. A sebzést kiváltó fitotechnikai műveletek után, valamint az első tünetek észlelésekor védekezni kell. Permetezésre a vinklozolin, az iprodion, a procimidon, a tiofanát-metil vagy a benomil tartalmú szerek eredményesek.

A paradicsom alternáriás betegsége

Jelentőség. A betegséget először 1882-ben az USA-ban a burgonyáról írták le, Európában pedig először Angliában 1944-ben járványszerűen lépett fel paradicsomon. Magyarországon az 1950-es évek óta a szabad földön termesztett paradicsom rendszeresen fellépő, jelentős betegsége. Nyár közepétől a paradicsom levele elszárad, a bogyó rothad, értékesítésre alkalmatlan. A betegséget népiesen szárazfoltosságnak vagy levélragyának nevezik.

Gazdanövény. A Solanaceaecsaládba tartozó növényfajok, elsősorban a paradicsom és a burgonya.

Tünet. A csíranövényen, levélen, száron, a bogyókocsányon és bogyón figyelhetők meg a tünetek. A csíranövény csúcsi részén és sziklevelén, valamint a gyökérnyakon apró, sötétbarna elhalás észlelhető. A levélen először apró, majd 5–10 mm átmérőjű ovális, vagy erek által határolt szögletes, szürkésbarna foltok figyelhetők meg.

Jellegzetes tünet, hogy a foltok körkörösen zónáltak. A foltok felületét sötétbarna konídiumtartó gyep borítja. Később a foltok elszáradnak, gyakran közepén berepedeznek. A folt körüli levéllemez elsárgul, majd elszárad. A szárat nagy kiterjedésű, szabálytalan alakú, enyhén besüppedő sötétbarna folt borítja. A bogyókocsányon és a csészelevélen sötétbarna foltok láthatók. Ezek a foltok már akkor is megfigyelhetők, amikor a bogyók még tünetmentesek. A bogyón a kocsánytól kiinduló, féloldalasan vagy körkörösen elhelyezkedő, besüppedő, sötétbarna folt látható. Az érett termésen a foltot dús, fekete konídiumtartó gyep borítja. A folt rothad, széle pedig ráncos lesz. Ha a bogyót kettévágjuk, szövete barna színű (145. ábra).

145. ábra - A paradicsom alternáriás betegsége

kepek/145abra.png


Kórokozó. Alternaria porri (Ell.) Cif. f. sp. solani (Ell. et Mart.) Neerg.

Konídiumtartót képző gomba. A konídiumtartón a csőrös konídiumok egyesével, ritkán kettesével képződnek.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a vetőmag, ahol a kórokozó micéliuma a mag felületén és a mag belsejében helyezkedik el. A magot a kórokozó úgy fertőzi, hogy a mag köldökén keresztül a mag belsejébe jut, vagy pedig magnyeréskor a mag felületére kerül. Fontos fertőzési források még az elszáradt, beteg növényrészek, ahol a gomba micéliummal és konídiummal egy évnél hosszabb ideig is életben marad. Ha azonban a beteg növényrészeket a talajba forgatjuk, akkor a kórokozó tavaszra elpusztul. A beteg magvakból fejlődő csíranövényeken már a kelést követő 6–10 nap múlva megjelennek a tünetek. A talajon lévő növényrészeken a konídiumképzés április, május hónapokban indul meg. A bőséges konídiumképzés előfeltétele az, hogy a növénymaradványok átnedvesedjenek, legalább 10 °C hőmérséklet és bőséges napfény legyen. A napfény ultraibolya fényspektruma a konídiumképzéshez elengedhetetlen. A növénymaradványokon fejlődő konídiumok légmozgással jutnak az alsó levelekre, ahol a harmattól nyirkos levélfelületen kicsíráznak és a kutikulán át a szövetbe jutnak. A kórokozó behatolásához 10 °C hőmérsékleten 10 óra, 26–28 °C hőmérsékleten pedig csak 1/2–1 óra szükséges. A tünetek 2–3 nap múlva jelennek meg. Amikor a foltok elérik a 3 mm átmérőt, akkor megindul rajtuk a konídiumképzés.

Hazánkban az első tünetek június második felében jelennek meg. A levélfoltok megjelenését követően a levél 20–26 nap alatt elszárad és lehull. A talajra hullott levelek az éjszakánként bőségesen képződő harmattól átnedvesednek, és így újabb konídiumgenerációk keletkeznek.

A kórokozó magas hőmérsékleti igényű gomba. Hőmérsékleti optimuma 26–28 °C körül van. A gomba számára a száraz, aszályos vidékeken a rendszeres és bőségesen képződő harmat kedvező, amely kb. 12 órán át nedvesen tartja a leveleket.

A paradicsom fogékonysága a levelek fiziológiás öregedésével párhuzamosan nő. A növények ezért a termésképződéstől kezdve fogékonyabbak. A levelek fiziológiás öregedését a szárazság is elősegíti. A generatív jellegű determinált és félig determinált paradicsomfajták úgyszintén fogékonyabbak, mint a folytonos növésűek.

Védekezés. Paradicsomot legalább hároméves forgóban, kalászos elővetemény után termesszünk. Burgonyatábla szomszédságába paradicsomot ne ültessünk. A paradicsom növénymaradványokat semmisítsük meg, vagy mélyen forgassuk a talajba.

A vetőmag csávázása kaptán vagy tirám porcsávázó szerekkel csak részleges eredményt ad, mivel csak a mag felületén lévő kórokozót pusztítják el. A palántákat először 2–3 lombleveles korban kell permetezni, majd ezt követően az ültetésig 10 napos időközzel még 1–2 alkalommal meg kell ismételni a permetezést. Szabad földön a permetezéseket május második felében kell megkezdeni, majd 10–14 napos időközzel augusztus közepéig kell permetezni. Az eredményes védekezés alapfeltétele, hogy a kiültetést ikersorban végezzük, és a paradicsomtáblát gyommentesen tartsuk. A késői, a betegség megjelenése utáni permetezések kevésbé hatékonyak, és az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt sem végezhetők el rendszeresen.

Permetezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám, a kaptán, a klórtalonil vagy a polioxin B tartalmú szerek a leghatásosabbak.

A paradicsom kladospóriumos betegsége

Jelentőség. A betegséget először 1883-ban az USA-ban írták le, Európában 1887-ben észlelték, Magyarországon pedig az 1950-es évek végén jelentkezett. Hazánkban a betegség csak hajtatóházakban jelentkezik, szabad földön nem fordul elő. A betegség fellépésére elsősorban a magas relatív páratartalmú hajtatóházakban lehet számítani.

Gazdanövény. A paradicsom. Számos ellenálló paradicsomfajta ismert. Az ellenálló fajták nemesítését azonban a kórokozó számos fiziológiai rassza (biotípusa, patotípusa) nehezíti.

Tünet. A betegség elsősorban a levélen jelentkezik, a virágon és a bogyón a tünetek ritkán figyelhetők meg. A levél színén 5–10 mm átmérőjű, szabálytalan alakú, elmosódott szélű, sárgászöld foltok láthatók, amelyek később elhalnak, szürkésbarna színűek lesznek. A levél fonákán erek által határolt szögletes, sárgászöld foltok keletkeznek, amelyeken világosbarna, majd sötétbarna, bársonyos konídiumtartó gyep jelenik meg. A levelek később elszáradnak. A virágon először sárgászöld folt, majd barna konídiumtartó gyep figyelhető meg. A zöld bogyón a csésze vagy a bibepont körül szabálytalan fekete, az éredő bogyón pedig sárgásfehér foltok láthatók.

Kórokozó. Cladosparium fulvum Cooke.

Konídiumtartót képző gomba.

A kórokozónak több – pl. A, B, C, D és E – fiziológiai rassza (patotípusa) ismert.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a növényházban visszamaradt növénymaradványok, ahol a kórokozó micéliummal és konídiummal vészeli át a kedvezőtlen körülményeket. Fontos fertőzési források még a hajtatóház szerkezeti elemei is, amelyekre a konídiumok rátapadnak és 8-9 hónapig is életképesek maradnak. A mag mint fertőzési forrás csak akkor jöhet számításba, ha azt növényházban termesztett növények beteg bogyójából nyerik. A konídiumok légmozgással jutnak a növényre, és csíratömlővel a sztómán keresztül hatolnak a szövetbe. A konídiumok csírázását a növény szolanintartalma befolyásolja. Minél magasabb a növény szolanintartalma, annál gyengébb a konídiumok csírázása. A növény szövetében a kórokozó intercellulárisan terjed. A gomba inkubációs ideje 18–22 °C hőmérsékleten 10–14 nap.

A kórokozó fejlődése a relatív páratartalomtól nagymértékben függ. Alacsony, 15 °C alatti hőmérsékleten a gomba nagyon magas, 90% feletti relatív páratartalmat igényel, s fejlődése még ekkor is nagyon vontatott. A kórokozó számára a 18–22 °C hőmérséklet és a 70–80% relatív páratartalom a legkedvezőbb. A kórokozó 32 °C hőmérsékleten már nem fejlődik. Tekintettel arra, hogy a paradicsom számára az éjszakai 15–16 °C és a nappali 18–22 °C hőmérséklet a legkedvezőbb, a kórokozó és a gazdanövény hőmérséklet- és relatív páratartalom igénye közel esik egymáshoz.

A kórokozó számára a kevés fény a legkedvezőbb. A sok fény akadályozza a konídium csírázását és fertőzését. A paradicsom fejlődéséhez ugyanakkor sok fényt igényel, és a kevés fény a növény fogékonyságát növeli.

Védekezés. Ellenálló paradicsomfajtákat termesszünk. E fajtákat a fajtaleírások közlik. A C2 jelölés a Cladosporium fulvum A és B, a C3, az A, B és C, a C4, az A, B, C és D, a C5 pedig az A, B, C, D és E fiziológiai rasszával szemben fajtarezisztenciára utal.

A hajtatás után a beteg növénymaradványokat semmisítsük meg, a talajba ne munkáljuk be. A hajtatóház relatív páratartalmát úgy szabályozzuk, hogy az 18–22 °C hőmérsékleten 60–65% legyen. A növényeket ne ültessük túl sűrűn. Növényházban m2-enként 3–3,5 növénynél többet ne ültessünk. A növényeket lehetőleg a reggeli órákban öntözzük, hogy a víz a nap folyamán felszáradhasson.

A növényállomány permetezését a kiültetést követően el kell kezdeni, majd ezt követően a permetezést folyamatosan meg kell ismételni. A kora tavaszi fényszegény időszakban végzett permetezések döntő fontosságúak.

Permetezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám vagy a klórtalonil tartalmú fungicidek eredményesen használhatók.

A paradicsom verticilliumos hervadása

A betegség külföldön főleg a hajtatóházakban, kisebb mértékben szabad földön jelentkezik. Magyarországon a betegséget formálisan még nem közölték. Gazdanövényköre rendkívül széles. A tünetekre jellemző a növények hervadása, amelyet az edénynyalábok részleges vagy teljes barnulása előz meg (traheomikózis). Kórokozóként az irodalomban két Verticillium fajt említenek, mégpedig a Verticillium alboatrum Reinke et Berth., valamint a Verticillium dahliae Kleb. konídiumtartós gombákat. A kórokozók talajlakó gombák, onnan a növény gyökerén keresztül jutnak az edénynyalábokba. A kórokozó hőmérsékleti igénye 20–30 °C. A betegség vegyi védekezéssel gyakorlatilag nem hárítható. Megelőzésének egyik módja az ellenálló paradicsomfajták termesztése. A fajtaleírásokban e fajtákat V-vel jelölik. Másik módja az ellenálló paradicsomalanyra oltott fajták termesztése.

A paradicsom fuzáriumos hervadása

A betegség a hazánktól északra eső országokban, elsősorban a hajtatóházakban fordul elő, szabad földön a tőlünk délre eső országokban gyakori. Magyarországon a betegséget formálisan még nem közölték. Gazdanövénye a paradicsom. A tünet jellemzője a hervadás, amely az edénynyalábok barnulása miatt következik be (traheomikózis). A betegség kórokozója a Fusarium oxysporum Schl.f. sp. lycopersici (Sacc.) Snyd. et Hans. konídiumtartós gomba, amelynek számos fiziológiai rassza ismert. A kórokozó talajlakó gomba, amely a növény gyökerén keresztül hatol az edénynyalábba. Hőmérsékleti igénye magas, számára a 28 °C talajhőmérséklet a legkedvezőbb. A megelőzés módja az ellenálló fajták termesztése. A fajtaleírásokban az F jelölés a kórokozó 1-es, az F2 jelölés pedig az 1+2-es biotípusával szembeni fajtaellenállóságra utal. Hajtatóházakban eredményesnek bizonyult az ellenálló paradicsomra oltott fajták termesztése.

A paradicsom rizoktóniás palántadőlése

Lásd: A paprika rizoktóniás palántadőlése