Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Kabakosok betegségei

Kabakosok betegségei

Dinnye

Görögdinnye (Citrullus lanatus [Thunb.] Mansf.)

Sárgadinnye (Cucumis melo L.)

Vírusos betegség

Dinnyemozaik

Jelentőség. A betegség Európában az 1960-as években, Magyarországon 1964-ben vált ismertté. A kabakosokon a betegség egyre jelentősebbé válik.

Gazdanövény. Sárgadinnye (WMV, CMV), görögdinnye (WMV) továbbá, más kabakosok (WMV, CMV) és gyomnövények (CMV).

Tünet. A levélen szembetűnő sárgászöld és sötétzöld mozaikfoltok láthatók. A sötétzöld foltok a levélerek mentén a leggyakoribbak. A levelek kisebbek, hullámosak, deformáltak lesznek.

Kórokozók:

watermelon mosaic potyvirus (WMV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus

cucumber mosaic cucumovirus (CMV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: Uborkamozaik.

Baktériumos betegség

A dinnye pszeudomonászos betegsége

Jelentőség. A betegség a görög- és a sárgadinnyén 1997-ben jelentkezett. Tőpusztulást azért okozott, mert a szokatlanul meleg időjárást hirtelen lehülés követte. A betegség fellépésére főleg fóliaalagutas termesztés esetén kell számítani.

Gazdanövény. A kórokozó sok gazdanövényű. A zöldségnövények közül a paprikán és a dinnyén ismert.

Tünet. A dinnye levelén szabálytalan alakú foltok láthatók. A levélnyélen szürkésbarna csík jelentkezik. A levélnyél felső része elvékonyodik, a levéllemez emiatt elszárad. Az indák ugyancsak elvékonyodnak, elszáradnak. A gyökérnyakon vizenyős, vörösbarna foltok észlelhetők.

Kórokozó. Pseudomonas syringae pv. syringae van Hall

A betegség lefolyása. A baktérium a növények felületén általában jelen van. Kórokozóvá akkor válik, ha a növényt hőstressz éri, vagyis a tartósan magas léghőmérséklet – amely a fóliaalagútban 40–50 °C is lehet – hirtelen lecsökken. A kórokozó számára a nagy hőlépcsőn túlmenően a sok víz (csapadék, öntözés) is elengedhetetlen.

Védekezés. Magas léghőmérséklet esetén a fóliaalagútakat szellőztetni kell. A fóliaalagút eltávolítása után a dinnyét csak mérsékelten szabad megöntözni. A fóliaalagút eltávolítása után az állományt rézhidroxid tartalmú szerrel kell permetezni. Elhúzódó borús, hűvös időjárás esetén a kezelést 7 nap múlva meg kell ismételni.

Gombás betegségek

Dinnyeperonoszpóra

Lásd: Uborkaperonoszpóra

Dinnyelisztharmat

Lásd: Uborkalisztharmat

A dinnye didimellás betegsége

Jelentőség. A betegséget 1891-ben Franciaországból, Olaszországból és az USA-ból közölték. A betegség jelenleg Európa számos országában a növényházban termesztett uborkán, valamint szabad földön a dinnyén is előfordul. Magyarországon a betegséget görög- és sárgadinnye levelén és indáján észleltük, amely azóta az öntözött állományokban jelentős kárt okozott. Hajtatott uborkán 1993-ban levéltüneteket figyeltünk meg, az irodalomban említett terméstünetek is megjelentek.

Gazdanövény. Kabakosok. Elsősorban a dinnye és az uborka.

Tünet. A levélen először 2–3 mm-es, kerek, sárgás, elmosódott szélű foltok jelennek meg. Később 20–40 mm-es, kerek vagy ovális, szürkésbarna, enyhén zónált foltok láthatók. (A görögdinnye levelén a foltok kisebbek, a sárgadinnyén és az uborkán pedig nagyobbak.) A foltokban a sötétbarna, pontszerű piknídiumok kézi nagyítóval jól észrevehetők. A levélfoltok később kitöredeznek, a levél rongyolódik, majd elszárad. A levélnyélen hosszúkás, szürkésbarna foltok láthatók. A levélnyél eltörik. Az indán szürkésbarna, parás, megnyúlt foltok keletkeznek. Később a foltok összeolvadnak, ezüstössé válnak, azokon pedig pontszerű piknídiumok alakulnak ki. Az indán jellegzetes vörösbarna mézgacseppek jelennek meg. Ha a foltok az indát körülölelik, akkor az lankad, hervad, majd elszárad. (E tünetet gyakran a dinnye fuzáriumos hervadásának vélik.) Az indát kettévágva, a didimellás betegség esetében az edénynyalábok zöldek, egészségesek.

Kórokozó. Didymella bryoniae (Auersw.) Rehm

Pszeudotéciumos gomba.

Piknídiumos alakja: Diplodina citrullina (Smith) Grossenb.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a beteg növénymaradványok. A kórokozó vetőmaggal nem vihető át. A gomba fertőzésére a 24 °C körüli léghőmérséklet a legkedvezőbb, fejlődése azonban 12 °C és 36 °C között is megfelelő. A fertőzésre azonban a növényfelületnedvesség-időtartama döntően hat, vagyis minél hosszabb ez az időtartam, annál nagyobb a fertőzés veszélye.

Védekezés. A növénymaradványokat el kell távolítani, meg kell semmisíteni. Öntözéses termesztéskor a betegség csak megelőző védekezéssel küzdhető le. Az első védekezést már 2–3 lombleveles korban meg kell kezdeni, amelyet a terméskötődésig 10 napos időközzel folyamatosan ismételni kell. Öntözés nélküli termesztésben a védekezések száma csökkenthető. Védekezésre a kontakt hatású kaptán vagy a szisztémikus hatású miklobutanil hatóanyag-tartalmú szerek jöhetnek számításba.

A dinnye kolletotrihumos betegsége

Lásd: Az uborka kolletotrihumos betegsége

A dinnye fuzáriumos hervadása

Jelentőség. A Fusarium oxysporum f. sp. niveum a görögdinnye kórokozója, amelyet először 1894-ben az USA-ból közöltek. A kórokozó jelenleg minden földrészen előfordul, Magyarországon 1964 óta ismert. A gomba nagymértékű kártétele miatt a korábbi, hagyományos görögdinnye-termesztő területeken ma már görögdinnyét alig termesztenek. A tövek nagymértékű pusztulása miatt az egységnyi területről leszedett termés mennyisége kevés.

A Fusarium oxysporum f. sp. melonis a sárgadinnye kórokozója, amelyet először 1933-ban az USA-ból írtak le. A kórokozó az egész világon elterjedt, hazánkban néhány éve vált ismertté, jelentősége egyre növekszik.

Gazdanövény. A Fusarium oxysporum f. sp. niveum gazdanövénye a görögdinnye, a Fusarium oxysporum f. sp. melonis gazdanövénye a sárgadinnye.

Tünet. A palántákon és a fejlett növényeken egyaránt megfigyelhetők a tünetek. A palánták halványzöldek, lankadnak, hervadnak, száruk ráncos lesz, végül elszáradnak. A fejlett növényeken először csak egy-egy inda lankad, hervad, fokozatosan azonban a többi indán is jelentkeznek a tünetek. Az edénynyalábok barna színűek. Végül az inda elszárad, és az inda tövi részén apró sporodóhiumok jelennek meg.

Kórokozók.

Fusarium oxysporum Schl. f. sp. niveum (E. F. Smith) Snyder et Hansen

Fusarium oxysporum Schl. f. sp. melonis (Leach et Currence) Snyder et Hansen

Konídiumtartós gombák. Több fiziológiai rasszuk (patotípusuk) van.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajba került fertőzött növényrészek. A kórokozók a talajban a növényrészek elbomlása után 10 évig is megmaradnak. Fertőzési forrás lehet még a vetőmag is. A kórokozók a talajból a növény gyökerén keresztül jutnak az edénynyalábokba. A gombák hőigénye magas, hőmérsékleti optimuma a 25–27 °C-os talajhőmérséklet.

Védekezés. Ott, ahol a betegség előfordult, azt a dinnyefajt legalább 10 évig ne termesszük. Más kabakos növény azonban termeszthető. A talajfertőtlenítés gőzzel csak a palántanevelés során jöhet számításba. A magcsávázás különböző hatóanyag-tartalmú szerekkel eredménytelen. A legeredményesebb védekezési eljárás az ellenálló fajták előállítása és termesztése. Ilyen hazai és külföldi sárga- és görögdinnyefajta széles választékban áll rendelkezésre. Újabban a görögdinnye, mind pedig a sárgadinnye esetében egyre jobban terjed a Fusariumnak ellenálló alanyok használata, amelyekre kézben oltással a dinnyefajtákat oltják.

Tök

Patisszon (Cucurbita pepo L. var. patissoniana Greb. radiata)

Spárgatök (Cucurbita pepo L. var. oblonga Willd.)

Sütőtök (Cucurbita maxima Duch.)

Vírusos betegségek

Tökmozaik

Lásd: Dinnyemozaik, Uborkamozaik

A tök sárga mozaikja

Jelentőség. A betegség Magyarországon az utóbbi években vált ismertté. Jelenleg a tökfélék egyik legjelentősebb betegsége.

Gazdanövény. A Cucurbitaceae családba tartozó termesztett növényfajok.

Tünet. A növények növekedésükben visszamaradnak. A levél fő- és mellékerei halványzöldek, majd sárgászöldek, a levéllemez hólyagosodik. A termés apró, göcsörtös.

Kórokozó: zucchini yellow mosaic potyvirus

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a beteg gazdanövények. A kórokozó pollennel és maggal is átvihető. A kórokozót a levéltetvek terjesztik.

Védekezés. Magtermesztéskor a szántóföldi szemlék során a vírusgyanús töveket el kell távolítani. A levéltetvek ellen védekezni kell.

Gombás betegségek

Tökperonoszpóra

Lásd: Uborkaperonoszpóra

Töklisztharmat

Lásd: Uborkalisztharmat

A tök kolletotrihumos betegsége

Lásd: Az uborka kolletotrihumos betegsége

A tök kladospóriumos betegsége

Lásd: Az uborka kladospóriumos betegsége

Uborka (Cucumis sativus L.)

Nem fertőző betegségek

A termés keseredése

A termés minőségét nagymértékben rontja. A termés sem közvetlen fogyasztásra, sem konzerv- és hűtőipari feldolgozásra nem alkalmas. A tünetekre jellemző, hogy a termés elsősorban a kocsány és a bibepont felőli részén keserű ízű. A termés keseredése fajtatulajdonság. Az uborka őshazájában, Kelet-Ázsiában található vad uborkafajok termése nagyon keserű. A nemesítői munka eredményeképpen a termés keserűsége fokozatosan csökkent vagy megszűnt. Egyes fajták esetében azonban a keseredésre való hajlam még megmaradt. E hajlamot a környezeti tényezők, így a hosszú ideig tartó szárazság, a hőmérsékletingadozás, a hosszan tartó borús időjárást követő erős napsütés, és a tápanyagellátási zavarok fokozhatják. A keseredésre hajlamos uborkafajták a termesztésből fokozatosan kiszorulnak. A hajtatásra és szabadföldi termesztésre alkalmas új fajták már keseredésmentesek. Az uborka keseredésre való hajlamát a fajtaleírások közlik. Lehetőleg ne termesszünk keseredésre hajlamos fajtákat.

A termés görbülése

A termés minőségét befolyásolja. A tünetekre jellemző, hogy a termés vége elvékonyodik és elgörbül. Előidézője az alacsony (14 °C körüli) léghőmérséklet a terméskötődés és -fejlődés időszakában. Az uborka melegigényes növény, hőmérsékleti optimuma 25±7 °C, az ettől eltérő hőmérséklet káros hatású az uborkára.

A termés lehullása

Akkor következik be, ha a terméskötődés és -fejlődés időszakában a léghőmérséklet 10–12 °C körül van.

Az uborka lankadása

Alacsony talajhőmérsékleten az uborka gyengén fejlődik és a levelek lankadnak. Időleges lankadás a talaj hidegvizes öntözésekor is bekövetkezhet. Az uborka lankadása, majd hervadása műtrágyamérgezés, vagy a talajba juttatott növényvédőszer-mérgezés következménye is lehet.

Vírusos betegségek

Uborkamozaik

Jelentőség. A betegséget a kabakosokról 1920 körül az USA-ban közölték, később az egész világon az uborka gyakori és jelentős betegségeként tartották számon. A betegség nagy terméskiesést okoz, mert a beteg tövek gyengén fejlettek, termést alig hoznak, a termések pedig aprók, deformáltak.

Gazdanövény. Gazdanövényköre közel 40 növénycsaládba tartozó 700 fajból áll. Így gazdanövények a kabakosok is. A kelet-ázsiai uborkafajok a kórokozóval szemben toleránsak.

Tünet. A levélen és a termésen figyelhetők meg a tünetek. A levélen először sárga foltok jelennek meg, később tipikus mozaikfoltok és apró nekrózisok alakulnak ki, a levelek hullámosak, deformáltak, az egészségesekhez viszonyítva kisebbek lesznek. A levélnyél és az inda rövidebb lesz, a tövek fejlődésükben visszamaradnak. A termés apró és márványozott lesz, rajta dudorok figyelhetők meg (146. ábra).

146. ábra - Uborkamozaik

kepek/146abra.png


Kórokozó: cucumber mosaic cucumovirus (CMV).

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a szabadban áttelelő, különböző növénycsaládokba tartozó növények. A kórokozót a levéltetvek terjesztik. Mintegy 60 vírusátvivő levéltetűfaj ismert, ezek közül a kabakosok esetében a feketerépa-levéltetű (Aphis fabae), az uborka-levéltetű (Aphis gossypii) és a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) a legjelentősebbek. A levéltetvek a vírust csak kis távolságra hurcolják, és a szívás után a kórokozót azonnal leadják. A megbetegedés ideje és mértéke a levéltetvek gradációjától függ. A vírus növénynedvvel is átvihető. A termesztett kabakosok magjával nem vihető át. Magátvitel csak a vaduborka (Echinocystis lobata) esetében fordul elő.

Védekezés. Tekintettel arra, hogy a kórokozónak számos gazdanövénye van, a növényfajok közötti izolációs távolság betartásának kisebb jelentősége van. Arra azonban törekedjünk, hogy lehetőleg ne termesszünk egymáshoz közel kabakos növényeket. Döntő fontosságú a vírusvektor levéltetvek elleni rendszeres védékezés. Számos fajta CMV ellenállósággal rendelkezik.

Az uborka sárga mozaikja

Lásd: A tök sárga mozaikja

Baktériumos betegség

Az uborka pszeudomonászos betegsége

Jelentőség. A betegséget először 1915-ben az USA-ból közölték. Európában először Dániában jelentkezett, 1924-ben. Ezt követően a betegség Közép- és Dél-Európában terjedt el. A betegség szabad földön csapadékos, meleg nyarakon, vagy öntözött növényállományban nagy jelentőségű. Sík művelésű uborkán gyakrabban, a támrendszer mellett nevelt uborkán ritkábban fordul elő. A lombpusztulás és a termésrothadás miatt a termés mennyisége és minősége csökken.

Gazdanövény. Kabakosok, gyakorlatilag azonban az uborka.

Tünet. A levélen, a levélnyélen, a száron, valamint a termésen figyelhetők meg a tünetek. A sziklevélen sárgászöld, kerek vagy szabálytalan foltok jelentkeznek. A lomblevélen 3mm átmérőjű, erek által határolt, szögletes foltok láthatók. A foltok először vizenyősek, később vagy kifehérednek, vagy pedig barna színűek lesznek. A folt felületén csapadékos időben baktériumnyálka tör elő, száraz körülmények között pedig a beszáradt baktériumnyálka fénylő bevonata figyelhető meg. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a levelek elpusztulnak. A levélnyélen és a száron megnyúlt, ovális foltok láthatók, felületüket szintén baktériumnyálka borítja. A termésen, leggyakrabban annak talajra fekvő alsó részén és a tüskék körül 3 mm átmérőjű, kerek, vizenyős, enyhén besüppedő foltok láthatók. A foltok felületén baktériumnyálka és mézgakiválás figyelhető meg. A folt alatti szövetek barna színűek (147. ábra).

147. ábra - Az uborka pszeudomonászos betegsége

kepek/147abra.png


Kórokozó. Pseudomonas syringae pv. lachrymans (Smith et Bryan) Young et al.

A betegség lefolyása. A fertőzési források lehetnek a beteg növénymaradványok, ha ugyanazon a területen előző évben uborkát vagy más kabakos növényeket termesztettek. A legfontosabb fertőzési forrás a vetőmag, ahol a kórokozó főleg a mag felületén helyezkedik el. Kimutatták azonban, hogy a kórokozó a mag belsejében az endospermiumban, a funikulusz parenhímasejtjeiben és az embrióban is előfordulhat. A baktérium a magra két módon kerülhet. Az egyik esetben a kórokozó még a vegetációs időben a termés belsejébe, a folt alatti szövetrészekben lévő magvakba jut, a másik esetben pedig magnyeréskor a termés felületén lévő baktérium a magvakra mosódik. A magról a baktérium a csíranövényekre, majd a lomblevelekre és a termésre kerül. A növényrészeken nagy tömegben képződött baktériumnyálka elsősorban vízcseppekkel terjed, de kimutatták, hogy a rovarok is baktériumátvivők lehetnek. A baktérium a növény szövetébe a sztómákon, hidatódákon és a sebeken keresztül hatol be. Sebek főleg homokveréstől és a termés tüskéinek letöréséből adódnak. A baktérium optimális hőmérsékleti igénye magas, 25–28 °C. Hőmérsékleti minimuma 0 °C körül, hőmérsékleti maximuma pedig 35 °C körül van. A növényfelület hosszan tartó nedvessége a kórokozó számára kedvező.

Védekezés. Ugyanazon a területen egymást követő években ne termesszünk uborkát, vagy más kabakos növényt. Vetőmagot csak egészséges termésekről szabad nyerni. A magvakat feltétlenül csávázni kell. A magvak csávázására a kasugamicin tartalmú szer eredményesen használható.

Az állománypermetezés akkor eredményes, ha a permetezéseket a megbetegedés előtti, vagyis a preinfekcionális időszakban végezzük el. A betegség megjelenése utáni, vagyis a posztinfekcionális időszakban végrehajtott permetezések eredménytelenek. A megbetegedés előtti permetezések is csak akkor eredményesek, ha a permetezési időköz 10 nap. Így az első biztonsági védekezést már 2–3 lombleveles korban, a szabad földön termesztett korai vetésű uborka esetében május elején kell megkezdeni, majd az újabb növényrészek gyors permetléborítása miatt 10 naponként legalább 6 alkalommal kell permetezni. Július elejétől még 2–3 alkalommal, 10 napos időközzel végzett kiegészítő permetezésre lehet szükség. Védekezésre a kasugamicin, a rézszulfát, a rézhidroxid vagy a rézoxiklorid tartalmú permetezőszerek jöhetnek számításba. A fungicidekhez tett nedvesítőszer a fungicid hatást alig növeli. Tekintettel arra, hogy az uborka a sorközt gyorsan benövi, célszerű 20 m-ként 1,5 m-es művelőutat hagyni.

Gombás betegségek

Uborkaperonoszpóra

Jelentőség. A betegséget először 1868-ban Kubában észlelték, majd 1889-ben az USA-ból közölték. Európában a betegség az 1900-as évek elején terjedt el, Magyarországon 1903-ban lépett fel. A betegség hazánkban – a korabeli közlemények szerint az uborkán és a sárgadinnyén nagy károkat idézett elő. Azóta a betegség szórványosan fordult elő. 1985 tavaszán és nyarán növényházban és szabad földön egyaránt jelentős lombkárosodást okozott uborkán, kisebb jelentőségű volt sárgadinnyén. A betegség az utóbbi években az uborka legjelentősebb betegségévé vált, számos helyen az uborka termesztését meghiúsította.

Gazdanövény. A kabakos növényfajok, elsősorban az uborka. Ezenkívül a sárgadinynye, valamint a tökfajok. Görögdinnyén a betegséget eddig nem észleltük.

Tünet. A levél színén először 3–5 milliméteres, sárgászöld, szögletes foltok képződnek, amelyek hamarosan összeolvadnak, emiatt a levél nagy része sárgászöld lesz. A levél fonákán lilásbarna bevonat (sporangiumtartó gyep) jelenik meg. E betegség fő tünete tehát más peronoszpórával ellentétben nem fehér, hanem lilásbarna bevonat. Felismerését nehezíti, hogy e dús lilásbarna bevonat csak esetenként mutatkozik a levél fonákán, legtöbbször szabad szemmel csak nehezen észrevehető gyér sporangiumtartó gyep alakul ki. Később a foltok elhalnak, világosbarna színűek lesznek, a levéllemez rongyolódik. Végül a levéllemez elpusztul, a levélnyél és az inda viszont egészséges marad (148. ábra).

148. ábra - Uborkaperonoszpóra

kepek/148abra.png


Kórokozó. Pseudoperonospora cubensis (Berk. et Curt.) Rostow.

Oospórás gomba. Oospóra nem, vagy ritkán képződik.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a beteg, elpusztult levelek, amelyeken a kórokozó sporangiumai hosszú ideig életképesek maradnak. A kiszáradást jól tűrő sporangiumok légárammal nagy távolságra kerülnek, sőt az időjárási frontokkal, távolabbi országokból is életképesen továbbjutnak. Emiatt több országra kiterjedő járvány, azaz pandémia is kialakulhat. Mindebből az következik, hogy egy adott területen a leggondosabb higiéniai rendszabályok betartása ellenére is számítani kell a betegség fellépésére. A növényállományban a sporangiumok légmozgással terjednek.

A kórokozó hőmérsékleti igénye alacsony, 15–20 °C közötti. A hűvösebb és a melegebb időjárást (8–30 °C hőmérsékleti tartományban) egyaránt jól elviseli.

A fertőzés számára igen előnyös a levélfelület nedvessége. Ha a kórokozó hőmérsékleti optimumán 5 óra hosszat nedves a levélfelület, akkor a fertőzés létrejöhet. Szabad földön a harmat és az eső, hajtatóházban a magas relatív páratartalom, továbbá a növény felülről öntözése nagymértékben segítik a fertőzést.

A levélfelület néhány órás nedvessége elegendő ahhoz, hogy a légmozgással a növényre került sporangiumokból a mozgó spórák tömege szabaduljon ki és a légzőnyílásokon keresztül behatoljon. Emiatt a betegség rendkívül gyors lefolyású. Az első tünetek észlelését követően, ha a kórokozó számára kedvezőek a környezeti feltételek, két héten belül szinte teljes levélpusztulás következik be.

Védekezés. A betegség rendszeres előfordulása és súlyossága miatt az utóbbi években a peronoszpóra-ellenálló uborkafajták előállítása előtérbe került. Ma már egyre több ellenálló fajtát forgalmaznak. A betegség leküzdése az uborka védelmének gerincét alkotja. A termesztési eljárásokkal arra kell törekedni, hogy a levélfelületnedvesség-időtartamot a lehető legrövidebbre szűkítsük. Pl. növényházban a vegetációs fűtés alkalmazása, az esőztető öntözés mellőzése. Szabad földön a légjárhatóságot jobban biztosító támrendszeres termesztést kell előnyben részesíteni.

A megelőző védekezést már a palántaneveléskor meg kell kezdeni, majd a kiültetés után folyamatosan kell védekezni. Hűvösebb időben, gyakori harmatképződéskor e védekezések döntő fontosságúak. A betegség első tüneteinek észlelésekor további, kiegészítő védekezésre van szükség.

Védekezésre a szisztémikus hatású benalaxil, cimoxanil, dimetomorf, fozetil-Al, efozit-Al és a krexozim-metil hatóanyagúak jönnek számításba. A szisztémikus szereket megelőző védekezésként veszélyhelyzetben (alacsony hőmérséklet, levélfelület-nedvesség) vagy a betegség észlelésekor kell használni. A kontakt hatású szerek közül a mankoceb, a propineb, a metirám, a rézoxiklorid + cineb hatóanyagok készítményei használhatók.

Uborkalisztharmat

Jelentőség. Mind a hajtatott, mind pedig a szabad földön termesztett uborka jelentős és rendszeresen előforduló betegsége. Két kórokozófaj, az Erysiphe cichoracearum és a Sphaerotheca fuliginea idézi elő a betegséget.

Gazdanövény. Az Erysiphe cichoracearum Európában 60 növénynemzetségbe tartozó 230 fajon, főleg a Compositae növénycsaládba tartozó növényeken fordul elő. Gazdanövényei a Cucurbitaceae családba tartozó növényfajok is. A Sphaerotheca fuliginea Európában 50 növénynemzetségbe tartozó 150 növényfajon, így a Cucurbitaceae családba tartozó növényeken jelentkezik.

Tünet. Mind a levél színén, mind a levél fonákán először foltszerűen, később pedig a levéllemezre kiterjedve fehér epifita micéliumbevonat jelenik meg, amely később a konídiumláncoktól lisztszerű lesz. Végül a micéliumbevonatba beágyazva elszórtan és falkában fekete kleisztotéciumok figyelhetők meg. A hajtáson és a termésen a tünetek ritkán fordulnak elő.

Kórokozók.

Erysiphe cichoracearum Dc. ex Mérat.

Kleisztotéciumos gomba. Oidium típusú konídiumtartója van.

A kórokozónak számos fiziológiai rassza (patotípusa) ismert.

Sphaerotheca fuliginea (Schl. et Fr.) Poll.

Kleisztotéciumos gomba.

Oidium típusú konídiumtartója van.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a beteg levélmaradványok, ahol a kórokozók micéliummal és kleisztotéciummal telelnek át. A fertőzés elindítói a konídiumok és az aszkospórák. A vegetációs időben a kórokozók légmozgás útján, konídiumokkal terjednek. A kórokozók azon lisztharmatgombák közé tartoznak, amelyeknek relatív páratartalom-igénye alacsony. A kórokozók optimális hőigénye 15–25 °C. A konídiumok szórt fényben csíráznak a legjobban. Minél idősebbek a kabakosok levelei, annál érzékenyebbek a lisztharmatra. A növények általában 10 lombleveles korukig nem betegednek meg. A fentiek alapján a kórokozók szabad földön a nyár közepén, hajtatóberendezésekben pedig folyamatosan veszélyt jelentenek.

Védekezés. A beteg növénymaradványok megsemmisítése vagy talajba forgatása. Az állománypermetezést szabad földön a növények 10 lombleveles korától, folyamatosan kell elvégezni. A permetezésre a kén, a dinokap, a kinometionát, a fenarimol és a kerexozim-metil tartalmú permetezőszerek jó hatásúak. Magas hőmérsékleten a kéntartalmú szerek perzselnek, ezért szabad földön 25 °C feletti hőmérsékleten és növényházban e szereket ne használjuk. Lisztharmat-ellenállósággal rendelkező uborkafajták ma már rendelkezésre állnak. E tulajdonságukat a fajtaleírások közlik. Közöttük számos hajtató fajta ismert. A lisztharmat-ellenállóság azonban együtt jár a fajta fényérzékenységével. Ezért fényszegény időszakban a növényeken a fényhiányból adódó levélnekrózis jelentkezik az alsó leveleken.

Az uborka didimellás betegsége

Lásd: A dinnye didimellás betegsége

Az uborka szklerotíniás betegsége

Jelentőség. A betegséget uborkán először 1892-ben az USA-ban figyelték meg, ezután nemsokára 1906-ban Európában, Németországban is megjelent. Magyarországon a betegséget hajtatóházban 1958-ban észleltük. A betegség uborkán jelentős, szabad földön elvétve fordul elő.

Gazdanövény. A gazdanövénykör rendkívül széles, gazdanövények főleg a kétszikű növényfajok.

Tünet. Az uborka szárán és termésén egyaránt megtalálhatók a tünetek. A szár gyökérnyaki részén és nóduszain először vizenyős, rothadó foltok mutatkoznak, később a foltok felületén laza, majd vattaszerű, fehér micélium jelenik meg, és izzadmánycseppek (exudátumok) kíséretében nagy fekete szkleróciumok alakulnak ki. A száron mézgacseppek is jelzik a betegséget. A beteg részek fölötti szárrész lankad, hervad, végül elszárad. A hajtás belseje üregessé válik, s benne laza, fehér micélium és szkleróciumok találhatók.

A termésen már kötődés után megjelennek a tünetek. Ilyenkor a termékenyült, elszáradt virágmaradványoktól kiindulva fehér, pókhálószerű, majd vattaszerű micéliumszövedék látható, amelyen fehér micéliumtömörülések, majd fekete szkleróciumok fejlődnek. A termés megpuhul, rothad, majd összeszárad. A kifejlett terméseken is kialakulhatnak a tünetek. Ilyenkor a termések rövid kocsányát fehér, laza, majd vattaszerű micéliumszövedék borítja, amelyen izzadmánycseppek jelennek meg. A termés a kocsánytól kiindulva szennyesszürke lesz, rothad, rajta pedig ugyancsak fehér micéliumtömörülések, majd fekete szkleróciumok képződnek.

Kórokozó. Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) de Bary

Tölcsér alakú apotéciumos gomba. Szkleróciuma nagy és fekete, rajta több tölcsér alakú apotécium fejlődik.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajban lévő szkleróciumok, valamint a beteg növénymaradványok, ahol a kórokozó szkleróciummal marad fenn. A szkleróciumok micéliumot fejlesztenek, amely a szártőhöz jut. A szárra a kórokozó egyrészt az ápolási munkák során micéliummal átszőtt talajrészekkel kerül, másrészt pedig a talaj felső, 2–3 cm-es rétegében lévő szkleróciumok apotéciumokat fejlesztenek és a növényre az aszkospórák jutnak. A kórokozó számára a magas relatív páratartalom, valamint a 24 °C körüli hőmérséklet kedvező.

Védekezés. A hajtatás befejezése után a növénymaradványokat el kell távolítani, a hajtatóház talaját pedig legalább 3 évenként ki kell cserélni. A legbiztosabb védekezési eljárás a talaj gőzölése. A gomba szkleróciumainak elpusztításához legalább 90 °C-os gőzölés szükséges, mert a 80 °C-on a szkleróciumok egy része még életben marad. A nematódák és a gyomok elleni talajfertőtlenítő vegyszerekkel szemben a szkleróciumok ellenállóak, ezért azok hatásfoka gyengébb.

A növények kiültetése után azonnal a főhajtás gyökérnyaki részét tiofanát-metil, benomil, iprodion, procimidon vagy vinklozolin hatóanyagú szerrel kell nagy lémennyiséggel permetezni. Állománypermetezéskor elsősorban a gyorsan fejlődő szárat kell permetlével borítani. A beteg növényrészek ecsetelése a fenti szerekkel csak kis felületen termesztett uborka esetén jöhet számításba. A talaj kezelésére Coniothyrium minitans konídiumot tartalmazó biológiai növényvédő szerrel eredményesen használható.

Az uborka kolletotrihumos betegsége

Jelentőség. A betegséget először Európában, Olaszországban 1867-ben írták le, de az 1920-as években az USA-ban is jelentkezett. Magyarországon a betegség 1910-ben vált ismertté. A betegséget népiesen fenésedésnek nevezik. A betegség szabad földön, csapadékos időjárás esetén vagy öntözött növényállományban nagy jelentőségű. A növényházban huzalok mellett nevelt növényeken ritkábban jelentkezik.

Gazdanövény. Kabakosok.

Tünet. A csíranövényen, a palántán, a levélen, a levélnyélen és a száron, valamint a termésen figyelhetők meg a tünetek. A csíranövény és a palánta szártöve enyhén befűződik, barna színű lesz, majd rostossá válik. Az uborka levelén először kicsi, kerek, sárgászöld foltok mutatkoznak. A foltok később 6–10 mm átmérőjűek, kerek vagy ovális alakúak, vörösbarnák, szegély nélküliek. A sárgadinnye levelén lévő tünetek az uborka levéltüneteivel megegyeznek. A görögdinnye levelén azonban a foltok kisebbek, csak 3–4 mm átmérőjűek, a foltokat pedig szürkésbarna szegély határolja. A levélnyélen és a száron afoltok megnyúltak, oválisak, enyhén besüppedtek. A foltok feletti inda lankad, hervad, végül elszárad. Ha az indát kettévágjuk, az edénynyalábok soha nem barnák. Az uborka termésén 6–10 mm átmérőjű, kerek vagy ovális, kráterszerűen besüppedő, szegély nélküli foltok figyelhetők meg. Ha a termést kettévágjuk, a folt alatti szövetek barnák, üregesek. A sárga- és görögdinnye termésén a foltok nagyobbak, a sárgadinnye foltjait vörösbarna, kiemelkedő szegély határolja, a görögdinnye foltjai viszont szegély nélküliek. A fent említett növényrészeken – a levelet kivéve – elszórtan vagy koncentrikus körökbe rendeződve apró, rózsaszínű konídiumtömeggel teli acervuluszok vannak. Ha a konídiumok kiürülnek, akkor az acervuluszok apró, szürke pontok formájában vehetők észre. Sztereomikroszkóp alatt az acervuluszokban lévő szeták is jól láthatók. (149. ábra).

149. ábra - Az uborka (a) és a dinnye (b) kolletotrihumos betegsége

kepek/149abra.png


Kórokozó. Colletotrichum orbiculare (Berk. et Mont.) Arx

Acervuluszos gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a beteg növénymaradványok, ahol a gomba egy évig is életben maradhat. Fertőzési forrás még a vetőmag is, ahol a kórokozó a mag felületén helyezkedik el. A gomba vagy a vegetációs időben a folt alatti beteg szövetrészekben lévő magvakra kerül, vagy pedig magnyeréskor mosódik a mag felületére. A kórokozó a magról a csíranövényekre jut, ahonnan konídiumai a vízcseppekkel újabb növényrészekre kerülnek, és csíratömlőjük az ép epidermiszen keresztül a szövetbe jut. A kórokozó számára a 22–27 °C hőmérséklet és a csapadékos időjárás kedvező.

Védekezés. A beteg növénymaradványokat mélyen forgassuk a talajba. Kabakosokat ugyanazon a területen csak 4–5 évenként termesszünk. A vetőmagot kaptán vagy tirám tartalmú csávázószerekkel csávázzuk. Az állománypermetezés ideje és módja az uborka pszeudomonászos betegségénél leírtakkal azonos. Permetezésre a rézszulfát, a rézhidroxid, a rézoxiklorid + cineb, a rézoxiklorid, a cineb, a mankoceb, a propineb, a kaptán, vagy folpet hatóanyag-tartalmú szerek a legjobb hatásúak. A rézszulfát, a rézhidroxid és a rézoxiklorid hatóanyagú szerek a sárgadinnyére fitotoxikusak.

Az uborka botrítiszes betegsége

Jelentőség. A betegség elsősorban a hajtatott uborkán, főleg a termésen fordul elő, amelyen már a kötődés után, különböző fejlettségi állapotban rothadás észlelhető.

Gazdanövény. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles.

Tünet. A termésen a bibepont felől kiinduló és a kocsány felé terjedő, vizenyős rothadás látható. A rothadó részeket később dús, szürke konídiumtartó gyep borítja, amelyben szkleróciumok ritkán képződnek.

Kórokozó. Botrytis cinerea Pers.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a termés bibepontjánál megmaradó virágmaradványok, amelyek a hajtatóház magas relatív páratartalma, vagy az öntözés miatt nedvesek maradnak. A kórokozó ezeken megtelepedik, majd felszaporodik. A gomba egyrészt konídiumtartó gyepet fejleszt, ahonnan a konídiumok légmozgással vagy vízzel szétterjednek. A gomba másrészt micéliumával a termésbe jut és annak szövetében gyorsan továbbterjed. A rothadó terméseken fejlődő konídiumok újabb fertőzések létrehozói. A kórokozó számára a magas relatív páratartalom és a 22–24 °C hőmérséklet kedvező.

Védekezés. A hajtatott uborka számára a magas relatív páratartalom elengedhetetlen, mégis a szellőztetéssel a légmozgást – különösen a fényszegény időszakban – biztosítani kell. Öntözéskor ügyelni kell arra, hogy a levelekre és a kötődött termésekre víz ne kerüljön. Az első tünetek észlelésekor azonnal meg kell kezdeni a permetezést vinklozolin, iprodion, procimidon, tiofanát-metil vagy benomil hatóanyagú szerekkel.

Az uborka alternáriás levélfoltossága

A betegséget egyes országokban ulokládiumos levélfoltosságnak, kórokozóját pedig Ulocladium cucurbitae fajnak nevezik. A betegség hazai megjelenésére a közeljövőben számíthatunk. Főleg a hajtatott, de a szabadföldi uborkán akkor jelentkezik, ha sűrű az állomány és rendkívül magas a relatív páratartalom, továbbá, ha a levélfelületnedvesség időtartama hosszú. A felülről való permetező öntözés a betegség számára kedvező. A betegség gazdanövénye az uborka. A levélen nagy, 10 mm-t is elérő, zónált foltok alakulnak ki. Később felületüket sötétbarna konídiumtartó gyep borítja. A levélnyélen, az indán és a termésen tünetek nincsenek. A betegség kórokozója az Alternaria pluriseptata (Karst. et Har.) Jorst. konídiumtartós gomba. A kórokozó a növénymaradványokon marad fenn, ahonnan a konídiumok fertőzik a levelet. Védekezés: a magas relatív páratartalom csökkentése, csepegtető öntözés, a javasolt m2-enkénti tőszám pontos betartása. Vegyi védekezés az uborka kolletotrihumos betegségénél leírtak szerint.

Az uborka kladospóriumos betegsége

Jelentőség. A betegséget először az USA-ban 1887-ben észlelték, majd az 1900-as évek első évtizedeiben súlyos károkat okozott. A betegség Európában az 1920-as években jelentkezett, s ma már a legtöbb európai országban előfordul. Hazánkban a betegség már az 1940-es években ismert volt. A betegség az uborkán egyes évjáratokban szabad földön csapadékos, hűvös időjáráskor, hajtatás során pedig az uborka számára alacsony hőmérsékleten jelentkezik.

Gazdanövény. Hazánkban az uborka, a patisszon és a tök.

Tünet. A levélen, az indán és a termésen figyelhetők meg a tünetek. A levélen és az indán először apró, vizenyős foltok láthatók. Később a folt 3–4 mm átmérőjű, kerek vagy szögletes és barna színű lesz. A folt felületén a szürkészöld konídiumtartó gyep csak magas relatív páratartalom esetén figyelhető meg. A fiatal termésen először apró, vizenyős, majd 4-5 mm átmérőjű, kráterszerűen besüppedt, szegély nélküli, kerek vagy ovális, vizenyős foltok jelentkeznek, amelyek elsősorban a termés talaj felőli oldalán, vagy a termés végén helyezkednek el. A foltokat dús, szürkészöld konídiumtartó gyep borítja. A foltok alatti terméshúsban üregek keletkeznek. A foltokon gyakori a mézgakiválás. A termés növekedésében visszamarad, deformált lesz. Az idősebb termésen csak enyhén bemélyedő párás folt figyelhető meg.

Kórokozó. Cladosporium cucumerinum Ell. et Arth.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a beteg növénymaradványok és a hajtatóberendezések, ahol a kórokozó szaprofita módon hosszú ideig életképes. A legfontosabb fertőzési forrás azonban a vetőmag, ahol a gomba a mag felületén több évig fennmarad. A mag felületén lévő gomba csírázáskor azonnal megfertőzi a csíranövényeket. A nagyon beteg csíranövények elpusztulnak, a részben betegek azonban tovább fejlődnek, s a kórokozó a sziklevelekről a lomblevelekre, az indára és a termésre tevődik át. Az egészséges magból fejlődött növényeket a beteg növényrészeken képződött konídiumok fertőzik meg. A konídiumok a növény ép epidermiszén és sztómáján keresztül egyaránt a szövetbe jutnak. A fiatal, zsenge termésekbe a kórokozó mélyebben hatol be, mint az idősebb termésekbe. A kórokozó számára a ködös, magas relatív páratartalmú, hűvös időjárás kedvező. A gomba optimális hőmérsékleti igénye 17 °C. A kórokozó magnyeréskor kerül a mag felületére.

Védekezés. Lásd: Az uborka kolletotrihumos betegsége.

Az uborka korinespórás betegsége

A betegséget először Európában, Angliában 1896-ban dinnyén figyelték meg. Ezt követően a betegség Hollandián át Németországba jutott, ahol 1909-ben jelentkezett. Jelenleg a betegség főleg a nyugat-európai országokban található. Magyarországon a betegséget még nem észlelték. A betegség csak a magas hőmérsékletű hajtatóházakban fordul elő, szabad földön viszont nem lép fel. Gazdanövényei a kabakosok, azok közül viszont csak azokat említik, amelyeket hajtatnak. A tünetekre jellemző, hogy a levélen a vastagabb erek által határolt, szürkészöld, majd kifehéredő és kitöredező foltok vannak, amelyet finom, barna konídiumtartó gyep borít. A foltot sárgászöld udvar határolja. A betegség elsősorban levélfoltosságot okoz, de nagymértékű megbetegedés esetén a kötődött és éredő termésen is jelentkezhet. Kórokozója a Corynespora cassiicola (Berk. et Curt.) Wei konídiumtartós gomba, amelyet Corynespora melonis (Cke) Lindau vagy Cercospora melonis Cke névvel is illetnek. A fertőzési források a növénymaradványok és a vetőmag. A kórokozó magas hőmérsékleti igényű gomba. Hőmérsékleti optimuma 30 °C. A kórokozó ugyanakkor fényigényes gomba is, ezért a téli, fényszegény időszakban kisebb mértékben jelentkezik és inkubációs ideje az optimális hőmérsékleten 10 nap. Tavasszal és nyár elején viszont a gomba hirtelen, nagymértékben lép fel, mert inkubációs ideje csupán 4–5 nap. A vegyi védekezésre (vetőmagcsávázás, állományvédelem) az uborka kolletotrihumos betegségénél említettek az irányadók. A legeredményesebb védekezés a rezisztens fajták előállítása, ezeket a fajtaleírások közlik.

Az uborka fuzáriumos hervadása

Jelentőség. A betegséget külföldön főleg a hajtatott, de a szabad földön termesztett uborka jelentős betegségének is tartják. Magyarországon a betegség szórványosan fordul elő, mégis jelentőségét túlértékelik, mivel az élettelen, nem fertőző okokra (hideg talaj, műtrágyamérgezés, trágyából kiszabaduló ammóniakárosodás) visszavezethető hervadást is a fuzáriumos hervadásnak tulajdonítják.

Gazdanövény. Az uborka.

Tünet. A növények lankadnak, hervadnak, végül elpusztulnak. A szárat kettévágva az edénynyalábok barnák (traheomikózis). A szártövön sárgásfehér bevonat (sporodóhiumok és rövid konídiumtartók) is megjelenhet.

Kórokozó. Fusarium oxysporum Schl. f. sp. cucumerinum Owen.

Konídiumtartós gomba. A kórokozónak több fiziológiai rassza (patotípusa) van.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a talaj és a talajba került növénymaradványok, ahonnan a kórokozó a gyökérbe, majd a szár edénynyalábjába jut.

Védekezés. A beteg növények és növénymaradványok eltávolítása. A védekezés legeredményesebb módja a Fusarium-ellenálló alanyok (Cucubita ficifolia, Benincasa cerifera) használata. Ilyenek Magyarországon is rendelkezésre állnak. Ezekre kézben oltással a termesztett uborkafajtát oltják (150. ábra).

150. ábra - Védekezés oltással az uborka fuzáriumos hervadása ellen

kepek/150abra.png


Az uborkán külföldön előfordul még a fuzáriumos tőrothadás, amelyet a Fusarium solani (Mart.) Sacc. f. sp. cucurbitae Snyder et Hansen konídiumtartós gomba idéz elő. Ellene szintén a Fusarium-ellenálló alanyok használata javasolható.