Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Levélzöldségek betegségei

Levélzöldségek betegségei

Saláta (Lactuca sativa L.)

Nem fertőző betegségek

A saláta levélszélelhalása

A betegség a fejesedésben lévő salátán, főleg hajtatóházban, de esetenként szabad földön is előfordulhat. A tünet és a kórok alapján a salátafejen két elváltozás különíthető el. Az egyik az idős levelek, a másik a fiatal, fejet alkotó levelek szélének elhalása (161. ábra).

161. ábra - A saláta levélszélelhalása

kepek/161abra.png


Az idős levelek szélének elhalása főleg az őszi és téli saláta hajtatásakor jelentkezik. A tünetekre jellemző, hogy a salátafej külső, idős leveleinek szélén először apró, barna foltok jelennek meg. Később a foltok összeolvadnak és a levél szélén 2–3 mm széles, vörösbarna száraz jellegű elhalás észlelhető. Előidézője a relatív páratartalom hirtelen csökkenése. Ha fűtéssel a léghőmérsékletet hirtelen növeljük, a talajnedvesség pedig csekély, akkor a betegség fellépésére számítani lehet. Ezzel magyarázható, hogy a betegség először a fűtőcsöveknél, valamint a szellőzők és az ajtók közelében jelentkezik. A betegség klímaszabályozással előzhető meg. Ha a relatív páratartalom csekély, akkor párásítani és öntözni kell.

A fiatal, fejet alkotó levelek szélének elhalása főleg a tavaszi salátahajtatáskor jelentkezik. A tünetre jellemző, hogy a fiatal, fejet alkotó zsenge levelek szélén 2–5 mm-es vizenyős, sötétbarna színű rothadás észlelhető. Esetenként a kisebb levelek teljesen elrothadnak. Előidézője a kalciumhiány, amely a rendkívül magas, 90% feletti relatív páratartalom és a túladagolt tápanyagok együttes hatásának eredménye. A betegség megelőzhető a relatív páratartalom 60–70%-ra történő csökkentésével (szellőztetés, a mérsékeltebb öntözés és párásítás), továbbá a talajvizsgálatokra épülő tápanyagellátással. Egyes salátafajták e betegségre toleránsak. E tulajdonságot a fajtaleírások közlik.

A saláta üvegesedése

A betegség főleg az őszi hajtatás során jelentkezik. A tünetekre jellemző, hogy a levélen erek által határolt, szögletes, vizenyős foltok jelentkeznek. Előidézője a vízkórság, azaz ödéma. Ilyenkor a vízfelvétel nagyobb, mint a vízleadás. A növények túlöntözésekor, ha alacsony a hőmérséklet és magas a relatív páratartalom, egyes fajták esetében számítani lehet a betegség fellépésére. Megelőzésképpen a túlöntözés mellőzése javasolható. A betegség megjelenésekor a léghőmérsékletet emelni és szellőztetni kell.

A saláta korai felmagzása

A tünetekre jellemző, hogy a szívlevelek először kúposan kiemelkednek, a levélnyelek megnyúlnak, majd maghozó szár fejlődik. Előidézője a magas hőmérséklet és a sok fény. Ha a fejképződés idején a léghőmérséklet tartósan 15 °C fölé emelkedik, akkor megindul a magszár fejlődése. A fény is befolyásolja a saláta felmagzását. A rövidnappalos fajták hosszúnappalos viszonyok között gyorsan felmagzanak. A fajták korai felmagzásra való fogékonyságát a fajtaleírások közlik.

A saláta levéltorzulása

A tünetekre jellemző, hogy az alsó levelek hólyagosak, bőrszerűek és ráncosak lesznek. A levél fonákán esetenként az epidermisz felreped. A tünetek vírus- vagy hormonhatású gyomirtószer-károsodáshoz hasonlítanak. A beteg levelek fogyasztásra alkalmatlanok. Előidézője a fagy. Bár a fejes saláta nem hőigényes növény, s rozettás stádiumban a fagypont alatti hőmérsékletet is elviseli, mégis a leveleken maradandó elváltozások következnek be. A fagyellenálló salátafajtákat a fajtaleírások közlik.

Vírusos betegség

Salátamozaik

Jelentőség. A betegség az 1900-as évek első felében mind Európában, mind más földrészen ismertté és jelentőssé vált. Magyarországon 1957-ben figyeltek fel a betegségre, amely azóta a fejessaláta jelentős és gyakori betegsége lett. A saláta nem fejesedik, értékesítésre alkalmatlan. A saláták maghozama csekély, értéktelen.

Gazdanövény. A termesztett salátafajok, valamint a Compositae és Chenopodiaceaecsaládba tartozó dísz- és gyomnövények (LeMV), valamint a CMV gazdanövényei.

Tünet. A növények fejlődésükben visszamaradnak, fejképződés nélkül laza levélrózsát fejlesztenek. A levelek mozaikfoltosak, hólyagosak vagy klorotikusak, a levélér kivilágosodik. A levelek az egészségesekhez viszonyítva kisebbek, kemények, a levélszél pedig fogazott lesz. Később, elsősorban nyáron a levélerek között és mentén nekrotikus foltok figyelhetők meg, amelyek egyes fajtákon a maghozó száron is előfordulnak. A magon szintén apró nekrotikus foltok vannak (162. ábra).

162. ábra - Salátamozaik

kepek/162abra.png


Kórokozók:

lettuce mosaic potyvirus (LeMV).

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

cucumber mosaic cucumovirus (CMV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás az étkezési saláta közelében lévő magtermő saláta, azonkívül a Compositae és Chenopodiaceaecsaládba tartozó termesztett és gyomnövények (LeMV, CMV). A legfontosabb fertőzési forrás azonban a salátavetőmag (LeMV). A LeMV a beteg növények pollenjével az egészséges növényekre kerül, s azokat már a virágkötődés során megfertőzi, majd a kötődött mag belsejében helyezkedik el. Ha a vetéshez használt vetőmag 0,1%-nál több fertőzött magot tartalmaz, akkor a vegetációs idő végére nagymérvű megbetegedésre lehet számítani, mert a beteg magvakból szisztémikusan fertőzött növények fejlődnek, amelyekről a kórokozó az egészséges növényekre jut. A kórokozók rovarvektorai a levéltetvek. A vírusok terjesztésében számos levéltetűfaj vesz részt. Ezek csak kis távolságra jutnak el, vírusátvivő képességük a fényszegény időszakban a legeredményesebb. A kórokozók még növényi szövetnedvvel is átvihetők.

Védekezés. Az étkezési salátatáblát a maghozó táblától távol kell elhelyezni. Az izolációs távolság 2–3 km legyen. Rendkívül fontos, hogy a vetőmagtétel 0,1%-nál kevesebb beteg magot tartalmazzon. Ezért a vírusbeteg maghozó növényeket még virágzás előtt el kell távolítani, a gyomokat pedig rendszeresen irtani kell. Elengedhetetlen a maghozó állomány rendszeres permetezése inszekticidekkel a levéltetvek ellen.

A vetőmagvak vírusos megbetegedése Marrou-módszerrel kimutatható. E módszer lényege az, hogy a magtételből 10 mintát vesznek, amely mintánként 700 db magot tartalmaz. E mintákból présnedvet készítenek, amellyel a Chenopodium quinoa levelét bedörzsölik, majd a tesztnövényen jelentkező mozaiktünetek alapján következtetnek a magvak vírusmegbetegedésére. Ha a mintákból a fertőzöttség kettőnél több mintából kimutatható, akkor a vetőmag 0,1%-nál több beteg magot tartalmaz. Az egészséges vetőmag felhasználása a vetéshez azért fontos, mert a kórokozó a mag belsejében helyezkedik el, emiatt a vetőmag csávázása eredménytelen. A kórokozó terjedése a levéltetű vektorok gyérítésével akadályozható meg. A hajtatás alatt lehetőség van a levéltetvek távoltartására is. A salátasorok közé fektetett, levéltetű-repellensként használt, 30–40 cm széles alufólia csíkokkal a megbetegedés mértéke nagymértékben csökkenthető, mert a levéltetvek berepülése a salátaállományba lényegesen kisebb lesz.

A salátamozaik-ellenálló fajták előállítása és termesztése a legeredményesebb védekezési eljárás. E salátafajtákat a fajtaleírások közlik.

Baktériumos betegség

A saláta pszeudomonászos levélszétrothadása

Jelentőség. A betegség Amerikában közismert. Európában főleg a hajtatóházakban okozott károkat. Magyarországon 1956 óta ismert. A betegség szabad földön hűvös vagy csapadékos időjárás esetén, a hajtatás során alacsony hőmérsékleten, gyakori öntözés esetén jelentős. A saláta minősége csökken. A termőhelyen fertőzött, de tünetmentes saláták levelei a hosszantartó szállításkor elrothadnak.

Gazdanövény. A salátafajok, elsősorban a fejes saláta.

Tünet. A levél szélén először keskeny, fekete elhalás jelentkezik, amely később fokozatosan kiszélesedik. Nedves körülmények között az elhalt részek nyálkásak, rothadók, száraz viszonyok között pedig pergamenszerűek lesznek. A tünetek először a salátafej külső, idősebb levelein, majd a belső szívleveleken figyelhetők meg.

Kórokozó. Pseudomonas marginalis pv. marginalis (Brown) Stevens

A betegség lefolyása. Fertőzési források a talaj és a talajon maradt levelek és a torzsacsonkok. A kórokozó a talajról felcsapódó vízzel kerül a levél szélére, ahol a légzőnyílásokon és apró levélsérüléseken keresztül jut a levélbe. A baktérium hőmérsékleti minimuma 0 °C körül van, így a hűvös időjárás rendkívül kedvező számára.

Védekezés. Szabad földön a növénymaradványokat mélyen alá kell szántani. 3–4 éves vetésforgó ajánlatos. Fólia és üveg alatt a növénymaradványokat el kell távolítani. A hajtatás során hűvös időben az öntözést mérsékelni kell.

Gombás betegségek

Salátaperonoszpóra

Jelentőség. A betegséget először 1843-ban Európából közölték, majd 1878-ben az USA-ban is megjelent. Jelenleg a betegség az egész világon elterjedt. A betegség főleg a palántanevelés, valamint a fólia és üveg alatti hajtatás esetén rendszeresen jelentkezik, de hűvös, csapadékos időjárás esetén szabad földön is jelentős lehet. A fejes saláta minőségét csökkenti.

Gazdanövény. Fejes, endívia és cikóriasaláta, valamint számos Compositaecsaládba tartozó gyomnövény.

Tünet. A palánták levele sárgászöld színű lesz, mind a levél színét, mind a fonákát hófehér kivirágzás, sporangiumtartó gyep borítja. Az idősebb növények levelének színén nagy, erek által határolt, szögletes foltok jelennek meg, amelyek először sárgászöld, majd sárga színűek, végül elszáradva barna színűek lesznek. A levélfolt fonákán hófehér sporangiumtartó gyep látható. A tünetek leginkább a külső, idősebb leveleken jelentkeznek (163. ábra).

163. ábra - Salátaperonoszpóra

kepek/163abra.png


Kórokozó. Bremia lactucae Reg.

Oospórás gomba.

A kórokozónak számos fiziológiai rassza van. Számuk jelenleg 10-nél több, de újabbak is megjelennek, amelyek a korábbi rezisztenciát áttörik.

A betegség lefolyása. A talajra került leveleken a kórokozó oospórával vészeli át a kedvezőtlen körülményeket. Az oospóra még nyáron, vagy a következő tavasszal fejlődik tovább. A kórokozó terjedésében döntő szerepe van a sporangiumoknak, amelyek alacsony hőmérsékleten, 1–19 °C között csíratömlőt fejlesztenek. Csírázásukhoz a levélnek 5–7 órán keresztül nedvesnek kell lennie. A csíratömlő az epidermiszen keresztül jut a levélbe. A kórokozó fertőzésének hőmérsékleti optimuma 15–17 °C, inkubációs ideje 8–9 nap. A sporangiumtartó éjszaka képződik, a fény és a sötétség váltakozása, valamint a magas relatív páratartalom hatására sporangiumok jönnek létre rajta. A kórokozó tehát alacsony hőmérsékletigényű, rövidnappalos, környezeti igénye a gazdanövényével megegyezik. A gomba reprodukciós képessége nagy, mert rövid idő alatt újabb sporangium-generációk jönnek létre.

Védekezés. A salátafajták részleges, azaz a kórokozó néhány vagy több fiziológiai rasszával (patotípusával) szemben ellenállósággal rendelkeznek. Jelölésük pl. Bremia NL (Netherlande) 1, 2 stb. A Mondian fajta pl. a kórokozó 1, 5, 7 fiziológiai rasszával szemben ellenálló, a 6-tal szemben viszont nem. Jelenleg nincs olyan salátafajta, amely a kórokozó összes fiziológiai rasszával szemben ellenálló.

A betegség vegyi védekezéssel eredményesen leküzdhető. A permetezés akkor hatásos, ha a levél fonáka permetlével jól bevonható. Ezért a megelőző védekezést már 2–3 lombleveles korban meg kell kezdeni, majd 10 napos időközökkel 1–2 alkalommal meg kell ismételni az élelmezés-egészségügyi várakozási idő szigorú betartásával. Az elkésett védekezések esetén a fejesedés miatt a levelek permetlé borítottsága nem kielégítő. A maghozó növényeket a szárbeindulás után rendszeresen védeni kell. Védekezésrea metirám, a kaptán, a folpet, valamint a fozeti-Al tartalmú szerek nedvesítőszer hozzáadásával ajánlhatók.

A saláta szklerotíniás rothadása

Jelentőség. A betegség egyik kórokozója a Sclerotinia sclerotiorum, amit salátán az USA-ban 1897-ben, Európában pedig először Hollandiában 1911-ben figyeltek meg. Magyarországon salátán 1956-ban vált ismertté. A betegség másik kórokozója a Sclerotinia minor, amelyet a salátán először az USA-ban, 1922-ben, Európában pedig először Franciaországban, 1930-ban észleltek. Magyarországon a salátán 1958 óta fordul elő. A hajtatott fejes salátán újabban a S.minor vált jelentőssé. A S.sclerotiorum ritkán, elsősorban szabad földön, étkezési és maghozó salátán jelentkezik.

Gazdanövény. A gazdanövénykör rendkívül széles, a betegség általában a kétszikű növényeken gyakori.

Tünet. Az étkezési salátán a kísérő tünetek a saláta botrítiszes rothadásával megegyeznek. A főtünetek akkor láthatók, ha a salátafejet a talajról felemeljük. Ilyenkor a nyálkásan rothadt gyökérnyakon és az alsó leveleken vagy a S.sclerotiorum dús hófehér, vattaszerű micéliuma és nagy fekete szkleróciumai, vagy a S.minor finom, pókhálószerű fehér micéliuma és apró fekete szkleróciumai láthatók. A magtermő saláta esetében tipikus tünet a maghozó szár hervadása. Később a maghozó szár elszárad, eltörik, felületén és a szárban a gyér fehér micélium a szkleróciumokkal együtt megtalálható (164. ábra).

164. ábra - A saláta szklerotíniás (a) és botrítiszes rothadása (b)

kepek/164abra.png


Kórokozók.

Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) de Bary

Tölcsér alakú apotéciumos gomba. Szkleróciuma nagy, 3–5 mm, rajta több tölcsér alakú apotécium fejlődik.

Sclerotinia minor Jagg.

Tölcsér alakú apotéciumos gomba. Szkleróciuma apró, rajta egy tölcsér alakú apotécium fejlődik.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajban lévő szkleróciumok, valamint a beteg növénymaradványok, ahol a kórokozók szkleróciummal maradnak fenn. A szkleróciumok egyrészt micéliumot fejlesztenek, amelyek a talajra fekvő levelekbe, majd onnan a gyökérnyakba, vagy pedig közvetlenül a gyökérnyakba jutnak. Másrészt a talaj felső, 2–3 cm-es rétegében lévő szkleróciumok apotéciumokat fejlesztenek és a növényre az aszkospórák jutnak. A betegség mértéke a salátalevélzet fejlődésére kedvező 12–15 °C-on, vagy a maghozó szár fejlődésére kedvező 15–20 °C-on a legnagyobb.

Védekezés. Szabad földön a vetésforgó csak akkor eredményes, ha a saláta előveteményei több évig egyszikű növények voltak. Fólia és üveg alatt a hajtatás befejezése után a növénymaradványokat el kell távolítani. A hajtatóház talaját legalább 3 évenként ki kell cserélni. A legbiztosabb védekezési eljárás a talaj gőzölése. A nematódák és gyomok elleni talajfertőtlenítő vegyszerekkel szemben a szkleróciumok ellenállóak, ezért hatásuk gyengébb.

Ügyelni kell arra, hogy tűzdeléskor és kiültetéskor a saláta ne kerüljön mélyen a talajba. Közvetlenül a kiültetés után a salátatöveket nagy lémennyiséggel permetezni kell. Ügyelni kell arra is, hogy a szer a tövek gyökérnyaki részére kerüljön. A kezelést egy hét múlva meg kell ismételni. Védekezésre a tirám, a benomil, a tiofanát-metil, az iprodion, a procimidon, a vinklozolin hatóanyagú készítmények jó eredménnyel használhatók.

A saláta marsszoninás levélfoltossága

Jelentőség. A betegség Földünk szubtrópusi és mérsékelt övezetében fordul elő. Először 1895-ben az USA-ban, hajtatóházban jelentkezett. Európában először Németországban, 1907-ben figyeltek fel a betegségre, ami később főleg Közép-, Nyugat- és Dél-Európában lépett fel. Magyarországon a betegséget 1914-ben észlelték. A betegség hazánkban a fejes salátán csak egyes évjáratokban jelentkezik a hajtatás során és szabad földön.

Gazdanövény. A fejes salátán kívül a cikória- és endíviasaláta, valamint a vad salátafajok.

Tünet. A levélen először apró, vizenyős foltok láthatók. Később 3–4 mm-es kerek vagy ovális foltok figyelhetők meg. A foltok szegélye barna, közepe pedig kivilágosodik. A foltokban szabad szemmel alig észrevehető apró, világosbarna acervuluszok fejlődnek. A foltok végül kilyukadnak. A tünetek először a külső, idősebb leveleken, majd a szívleveleken jelentkeznek. A maghozók szárán a foltok oválisak, enyhén besüppedtek.

Kórokozó: Marssonina panattoniana (Berl.) Magn.

Acervuluszos gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajra került beteg növénymaradványok és a vetőmag. A kórokozó konídiumokkal terjed és az epidermiszen át, direkt módon a levelekbe jut. A gomba optimális hőmérséklete 20 °C körül van. 27 °C feletti hőmérsékleten a konídiumok már nem csíráznak. Ennek tudható be, hogy hazánkban a betegség elsősorban a fólia alatti, vagy a korai szabadföldi salátaállományokban gyakoribb.

Védekezés. Szabad földön a növénymaradványokat mélyen alá kell szántani. 3–4 éves vetésforgó ajánlatos. Fólia és üveg alatt a talaj gőzölése eredményes. Magvetés előtt a magvakat benomil, kaptán vagy tirám porcsávázószerrel kell csávázni. Állománypermetezésre 2–3 lombleveles kortóla kaptán és a metirám hatóanyag-tartalmú fungicidek nedvesítőszer hozzáadásával javasolhatók.

A saláta botrítiszes rothadása

Jelentőség. A saláta egyik régóta ismert veszedelmes és gyakori betegsége. Elsősorban a hajtatott salátán fordul elő. A tápkockában nevelt palántákból fejlődött növényeken gyakoribb, mint az állandó helyre vetettek vagy kipalántázottak esetében. A magtermő salátaállományban a betegség csak csapadékos években okoz kiesést.

Gazdanövény. Gazdanövényköre rendkívül széles.

Tünet. Az étkezési és magtermő salátán egyaránt előfordul. Az étkezési salátán két tünettípus figyelhető meg. Az elsőre az jellemző, hogy a fejesedés kezdetétől az állományban elszórtan egy-egy salátafej külső levelei lankadnak, a szívlevelek azonban sokáig megtartják turgorjukat. Végül a levelek elszáradnak, s a talajra fekszenek. Ha a salátafejet a talajról felszedjük, a gyökérnyak nyálkásan rothadt, a gyökér pedig a talajban marad. A szártövön és az alsó levelek főerén szürke, később szürkésbarna konídiumtartó gyep és apró fekete szkleróciumok találhatók. A második tünettípus esetében a salátafej fejlődésében visszamarad, nem fejesedik, ilyenkor a gyökérnyakon részleges, barna parásodás látható. A magtermő saláta esetében a magszáron fejlődő leveleket, a virágokat és a kaszatterméseket szürke, később szürkésbarna konídiumtartó gyep borítja be, majd a növényrészek az időjárástól függően elszáradnak vagy elrothadnak (vö. 164. ábra).

Kórokozó. Botrytis cinerea Pers.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a talaj, ahol a kórokozó szkleróciumai találhatók és a fertőzött növénymaradványok, ahol a gomba micéliummal vészeli át a kedvezőtlen körülményeket. A szkleróciumon és az elhalt növényrészeken később konídiumtartó gyep fejlődik. A gomba a talajból a talajra fekvő levelekre és onnan a gyökérnyakba, vagy pedig közvetlenül a gyökérnyakba jut. A legveszélyeztetettebb növényrész tehát a gyökérnyak (165. ábra). Előfordul azonban, hogy a kórokozó a gyökérnyakat megtámadja ugyan, de lokalizálódik. Ilyenkor csak parás seb utal a betegségre. A rothadó részeken a kórokozó konídiumtartó gyepe, majd szkleróciuma is megjelenik. A konídiumtartóról leváló konídiumok légmozgással vagy ömözővízzel újabb növényekre jutnak, ahol elsősorban a sérült vagy elhalt növényrészeken telepednek meg. A betegség mértéke a salátalevélzet fejlődésére kedvező 12–15 °C-on vagy a maghozó szár fejlődésére kedvező 15–20 °C-on a legnagyobb. A kórokozó számára a csapadékos, párás, fényszegény időjárás kedvező, ami viszont az intenzív fényt igénylő saláta növekedésére kedvezőtlen.

165. ábra - A saláta botrítiszes rothadása kórokozójának terjedése

kepek/165abra.png


Védekezés. Hajtatóházban a hajtatás befejezése után a növénymaradványokat el kell távolítani. A salátát tűzdeléskor és kiültetéskor nem szabad mélyen ültetni, mert minél mélyebben van a gyökérnyak a talajban, annál nagyobb a megbetegedés veszélye.

Vegyi védekezés esetén nagyon fontos a saláta gyökérnyaki részének védelme. Ezért a palánták tápkockába tűzdelése, valamint kiültetése után közvetlenül, majd egy hét múlva tirám, polioxin B, benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon vagy vinklozolin hatóanyagú szerekkel kell nagy lémennyiséggel permetezni. A permetezés akkor eredményes, ha a fungicidet a saláta gyökérnyaki részére juttatjuk.

A saláta rizoktóniás palántadőlése

Lásd: A paprika rizoktóniás palántadőlése

Sóska (Rumex acetosa L. )

Gombás betegségek

Sóskalisztharmat

Jelentőség. A betegség régóta ismert és a sóskán gyakran fordul elő, főleg száraz nyáron és ősszel jelentős.

Gazdanövény. A Polygonaceae és Chenopodiaceaecsaládba tartozó növényfajok.

Tünet. A levélen szürkésfehér epifita micéliumbevonat jelenik meg, amely később a konídiumláncok tömegétől lisztszerűvé válik. A bevonatban apró fekete kleisztotéciumok keletkeznek. A maghozó száron és a toktermésen szintén szürkésfehér micéliumbevonat és kleisztotéciumok vannak.

Kórokozó. Erysiphe polygoni deCand. ex Saint-Amans

Kleisztotéciumos gomba.

Konídiumtartója oidium típusú.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a levélmaradványok és a vetőmag, ahol a kórokozó kleisztotéciumokkal telel át. Tavasszal a kleisztotéciumokból kijutó aszkospórák fertőzik a leveleket. A vegetációs időben a konídiumok folyamatosan fertőznek.

Védekezés. Egészséges vetőmag használata. Levélfejlődéskor kén, dinokap vagy kinometionát hatóanyagú szerekkel kell védekezni. A beteg lomb eltávolításával vegyi védekezés nélkül is eredményt érhetünk el.

Sóskarozsda

Jelentőség. A betegség a sóskán gyakran jelentkezik, száraz nyáron és ősszel fordul elő.

Gazdanövény. Termesztett és vad Rumex fajok.

Tünet. A levélen vörösesbarna uredo- és sötétbarna teleutopusztulák vannak.

Kórokozó. Puccinia acetosae (Schum.) Körnicke

Jelképe: – – II. III. IV. Hiányos fejlődésmenetű rozsdagomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a beteg levelek, ahol a kórokozó uredo- és teleutospórával telel át. A vegetációs időben az uredospóra több generációja fertőz. A bazidiospóra a sóskát nem fertőzi, a kórokozó életciklusában nincs jelentősége.

Védekezés. Az étkezési és magtermő sóskát a betegség megjelenésekor, majd 10 naponként cineb, mankoceb, propineb vagy metirám tartalmú szerekkel kell permetezni. Az étkezési sóska esetében az élelmezés-egészségügyi várakozási időt be kell tartani.

A sóska ovuláriás levélfoltossága

A betegség a Rumex fajokon szórványosan fordul elő. A levélen 2–3 mm-es barna foltok láthatók. A foltok közepe kivilágosodik. A folt felületén a konídiumtartó nyalábok színtelen bevonatot képeznek. Kórokozója az Ovularia obliqua (Cke.) Oud. konídiumtartós gomba, amelynek ivaros alakja a Mycosphaerella lapathi Laibach a növényen ritkán fordul elő. Fertőzési források a beteg levelek. A kórokozó konídiumokkal terjed. Védekezés. Lásd: Sóskarozsda

Spenót (Spinacia oleracea L.)

Vírusos betegségek

A spenót sárgafoltossága

Jelentőség. A betegség Európa számos országában ismert. Hazánkban is gyakori.

Gazdanövény. A spenót, valamint az uborkamozaiknál említett növényfajok.

Tünet. A leveleken sárga, elmosódott foltok láthatók. A levelek deformáltak, csökevényesek. A növények növekedése gyenge.

Kórokozó: cucumber mosaic cucumorvirus (Cmv)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a különböző növénycsaládokba tartozó növények. A kórokozó növénynedvvel átvihető. Legfontosabb terjesztői a levéltetvek.

Védekezés. Maghozó állományban a tőszelekciót végezzük el. Spenótot cékla, cukor- és takarmányrépa közelében ne termesszünk. A levéltetvek ellen rendszeresen védekezzünk.

A spenót sárgasága

Jelentőség. A betegség a legtöbb európai országban ismert. Magyarországon is jelentős, elterjedt betegség, különösen ott, ahol a spenót közelében cukor- vagy takarmányrépát és céklát termesztenek.

Gazdanövény. A spenót, valamint a cékla sárgaságánál említett növényfajok.

Tünet. A leveleken szabálytalan alakú, nagy, elmosódott sárga foltok jelennek meg, majd a levelek sárga színűek lesznek. A növény növekedésében visszamarad, deformálódik. A betegség a spenót sárgafoltosságától legtöbbször nehezen különböztethető meg.

Kórokozó: beet yellows closterovirus (BtYV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, szemiperzisztens vírus.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a spenóttábla közelében lévő cékla-, cukorrépa- és takarmányrépa-táblák, ahonnan a kórokozót a levéltetvek terjesztik. A kórokozó növénynedvvel is átvihető.

Védekezés. Maghozó állományban a tőszelekciót végezzük el. Spenótot cékla, cukor- és takarmányrépa közelében ne termesszünk. A levéltetvek ellen rendszeresen védekezzünk.

Spenótmozaik

Jelentőség. Az Európában jelentős betegség Magyarországon 1968-tól ismert. Elsősorban ott jelentkezik, ahol a spenót közelében cukor- vagy takarmányrépát és céklát termesztenek.

Gazdanövény. A spenót és a céklamozaiknál említett növényfajok.

Tünet. A levélen apró, sárga foltok láthatók. A foltok közepe sötétzöld marad. Később a foltok összeolvadva mozaikosak lesznek. A növény csökevényes.

Kórokozó: beet mosaic potyvirus (BtMV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. Védekezés: Lásd: A spenót sárgasága.

Gombás betegségek

Spenótperonoszpóra

Jelentőség. A betegséget először 1824-ben Angliából közölték, az USA-ban 1928-tól ismert. Magyarországon először 1933-ban figyeltek fel rá. A betegség csak csapadékos években jelentkezik.

Gazdanövény. A spenót, más, Chenopodiaceaecsaládba tartozó növényen nem fordul elő.

Tünet. A levél színén elmosódó szabálytalan alakú sárgászöld, majd sárga foltok vannak. A folt fonáki részén lilásbarna sporangiumtartó gyep látható. A levelek megvastagodnak, begörbülnek, törékenyek lesznek.

Kórokozó. Peronospora spinaciae Laub.

Oospórás gomba.

A kórokozónak A, B és C jelű fiziológiai rassza (patotípusa) van.

A betegség lefolyása. A spenót magjában (makkocskájában) a kórokozó micéliumát és oospóráját esetenként megfigyelték. A magvaknak mint fertőzési forrásnak azonban a gyakorlatban nincs jelentőségük. A kórokozó elsősorban az ősszel vetett téli fajták levelében micéliummal telel át és kora tavasszal a levél fonákán sporangiumtartót fejleszt. A sporangiumok légmozgással vagy vízcseppekkel a tavasszal vetett nyári fajták levelére kerülnek, ahol már 8–10 °C-on 85% relatív páratartalom esetén csíratömlőt fejlesztenek és a kutikulán át fertőznek. Néhány napon belül újabb sporangiumgenerációk jönnek létre. A pusztuló levelekben oospórák is képződnek, amelyek rövid nyugalmi idő után, még a vegetációs időszakban csíratömlőt fejlesztenek. A betegség járványszerűen akkor lép fel, ha csapadékos az időjárás, magas a relatív páratartalom és a hőmérséklet 8–18 °C. A növények először a negyedik levél képződésekor fertőződnek.

Védekezés. Peronoszpóra-ellenálló fajták termesztése javasolható. Egyes fajták a kórokozó mindhárom (A, B, C), míg más fajták csak egy-egy fiziológiai rasszával szemben ellenállóak. Vegyi védekezésre csak a fogékony fajták esetében van szükség. Ilyenkor legkésőbb 3, majd 5 lombleveles korban az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával kell védekezni. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám, a kaptán hatóanyagúkészítmények jöhetnek számításba.

A spenót heterospóriumos levélfoltossága

A betegség szórványosan, főleg az idős leveleken fordul elő, kis jelentőségű. A levélen 2–3 mm-es, lilásbarna szegélyű foltok vannak. A folt közepe kiszürkül, felületét szürkésbarna konídiumtartó gyep borítja. Kórokozója a Heterosporium variabile Cooke konídiumtartós gomba. A fertőzési források a beteg levelek. A kórokozó konídiummal fertőz. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, vagy metirám vagy kaptán hatóanyagú szerek megfelelőek.