Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

A spárga betegségei

A spárga betegségei

Spárga (Asparagus officinalis L.)

Nem fertőző betegségek

A spárgasípok üregessége

Hideg, hó nélküli teleket követő tavasszal gyakori. A tünetre jellemző, hogy a spárgasípok belső szövete üreges, laza szerkezetű lesz. Tavasszal a spárgatövek kihajtanak, de a szárak elsárgulnak, majd elpusztulnak. Előidézője az alacsony, jóval 0 °C alatti hőmérséklet. Tartós fagy esetén a talaj mélyen átfagy, s ilyenkor a spárgatövek károsodnak.

A spárgasípok csúcselhalása

A spárgasípok csúcsi része elbarnul és befűződik. Előidézője a kora tavaszi fagy. A fiatal hajtások fagyérzékenyek, s a bakhát felső szintjében tavasszal károsodhatnak.

A spárgasípok vörösfoltossága

A spárgasípok felületén elszórtan vörhenyes elszíneződés vagy szabálytalan alakú vörösbarna foltok figyelhetők meg. A vörhenyes elszíneződés előidézője a vastartalmú, nedves, magas humusztartalmú talaj. A vörösesbarna foltok előidézője felszedés előtt a száraz, meleg talaj, felszedés után a spárgasípokat érő fény és a meleg. A leszedett spárgát ezért a fénytől óvni kell és hűvös helyen kell tárolni.

Gombás betegségek

Spárgarozsda

Jelentőség. A betegséget először Európából 1805-ben közölték, az USA-ban 1896-ban jelentkezett. Ezután a betegség a többi földrészen is megjelent. Magyarországon 1885-ben észlelték. A betegség a spárgaültetvényekben rendszeresen előfordul, a talaj feletti növényrészek a nyár végére leszáradnak, emiatt a spárgasíphozam csökken.

Gazdanövény. Legjelentősebb gazdanövénye az Asparagus officinalis, de előfordul még az A.officinalis var. pseudoscaber növényen is.

Tünet. A száron és a fillokládiumon figyelhetők meg a tünetek. A szár alsó részén, 2–3 mm átmérőjű sárgászöld foltokon csoportokba rendeződött narancsvörös spermogóniumok és ecídiumok figyelhetők meg. Később a száron kerek vagy ovális sárgászöld foltok keletkeznek, amelyeken először fahéjbarna uredopusztulák, majd fekete teleutopusztulák jelennek meg. A pusztulák vagy elszórtan, egyesével, vagy pedigkörökbe rendeződve alakulnak ki. Ilyenkor először az iniciális pusztula jelenik meg, majd néhány mm-re egymástól a primer, szekunder, tercier stb. pusztulasorok jönnek létre. A fillokládiumon a pusztulák mindig elszórtan egyesével találhatók. A betegség következtében a növények talaj feletti részei elszáradnak. A talajban lévő növényrészeken a betegség tünetei nem jelentkeznek.

Kórokozó. Puccinia asparagi Dc.

Jelképe: O. I. II. III. IV. Autoecikus, teljes fejlődésmenetű rozsdagomba. A kétsejtű teleutospórák mellett találhatók egysejtű, vastag, simafalú mezospórák is.

Az uredo- és teleutopusztulában előfordul a Darluca filum (Biv.) Cast. hiperparazita piknídiumos gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talaj feletti növényrészek, amelyeken a kórokozó teleutospórával telel át. A teleutospórák különösen jól viselik a talajra fekvő növényrészeken a kedvezőtlen körülményeket. Vizsgálatok bizonyítják, hogy tavasszal az áttelelt teleutospórák 25%-a életképes és kicsírázik. A kórokozó áttelelésében az uredospóráknak alig van jelentősége. Tavasszal, április elejétől június elejéig a teleutospórák bazídiumot, azon bazidiospórát fejlesztenek. A bazidiospórák széllel vagy esőcseppekkel a zsenge szárakra jutnak. Tekintettel arra, hogy a spárgasípokat termő telepeken a zsenge szárak csak májustól találhatók, így a korán képződött bazidiospórák csak a korán vetett, magról nevelt, fiatal spárgatövek szárait fertőzik meg. A később létrejövő bazidiospórák hazai körülmények között a spárgasípokat termő telepeken lévő növények zsenge szárára is kerülhetnek. A szárakon létrejönnek az ecídiumok, és a belőlük kiszabaduló ecidiospórák a sztómán keresztül a fiatal szárakat fertőzik meg, majd kialakulnak az uredopusztulák. Az uredopusztulákból kiszabaduló uredospórák egész nyáron át újabb és újabb fertőzést okoznak. Az uredogenerációk gyorsan követik egymást, általában 12 naponként jönnek létre. Az uredospórák terjedését a szél, a vízcseppek és a köd segítik elő. A teleutopusztulák nyár végétől folyamatosan jönnek létre.

Védekezés. A spárga szaporítóanyag-előállító telepeket a spárgasípokat termő telepektől távol kell elhelyezni. A spárgatelepeken ősszel a talaj feletti növényrészeket le kell vágni és el kell égetni, ezután a visszamaradt növénymaradványokat áztatásszerűen le kell permetezni. Tavasszal a magról vetett fiatal növényállományt április elejétől, a spárgatelepeket pedig a spárgasípok leszedése után, legkésőbb június közepétől kell folyamatosan permetezni. Esőszerű öntözés után, amikor már a talajra rá lehet menni, feltétlenül permetezni kell. Permetezésre a cineb, a mankoceb, a propineb vagy metirám hatóanyagú szerek nedvesítőszer hozzáadásával eredményesen használhatók.

A spárga fuzáriumos betegsége

A betegség egyik kórokozója a Fusarium oxysporum Schl. var. redolens (Wollenw.) Gordon a spárga fuzáriumos gyökérrothadását idézi elő. A tünetek a spárgatelepítést követő harmadik évben jelentkeznek. A tövek az ültetvényben foltszerűen pusztulnak. A gyökereken vörösbarna, hosszú csíkok láthatók. A gyökerek végül rothadnak, üregessé válnak. A betegség másik kórokozója a Fusarium culmorum (W. G. Smith) Sacc., amely a spárgasípok tőrothadását okozza. A tövek elszórtan pusztulnak. A tünetek a spárgasípon, a talajfelszín közelében jelentkeznek. A foltok először barnák, később vörösbarnák. A betegség agrotechnikai eljárásokkal küzdhető le. Az ültetési forgót szigorúan be kell tartani. A spárgasíp-csonkokat el kell távolítani. A spárgasípok utolsó szedése után a bakhátak feletti növénymaradványokat el kell távolítani. Csak egészséges, ellenőrzött szaporítóanyagot telepítsünk.