Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Hagymafélék betegségei

Hagymafélék betegségei

Fokhagyma (Allium sativum L.)

Metélőhagyma (Allium schoenoprasum L.)

Póréhagyma (Allium porrum L.)

Salottahagyma (Allium ascalonicum L.)

Téli sarjadékhagyma (Allium fistulosum L.)

Vöröshagyma (Allium cepa L.)

Nem fertőző betegség

A hagyma kiürülése

A tárolt dughagymán gyakori, de az étkezési és anyahagymán is előfordul. A tünetekre jellemző, hogy a belső húsos levelek aszalódnak, mumifikálódnak. Előidézője az, hogy a hagyma a termőhelyen nem érik be és éretlenül kerül a tárolóba. Csak jól beérett hagymát szabad tárolni.

Vírusos betegség

A hagyma törpülése és sárga-levélcsíkossága

Jelentőség. A betegséget először 1928-ban az USA-ban észlelték, azóta az egész világon elterjedt. Magyarországon a betegség fellépéséről 1958-ban számoltak be. Jelenleg a hagyma egyik legfontosabb betegsége, amely termésveszteséget és maghozamcsökkenést eredményez.

Gazdanövény. A vöröshagymán kívül a Liliaceaecsaládba tartozó zöldség- és dísznövények, valamint gyomfajok.

Tünet. A levélen, a maghozó száron egyaránt megtalálhatók a tünetek. A levélen sárgászöld, sárga csíkok, horpadások vannak, a viaszbevonat hiányzik. A levelek a talajra fekszenek, deformálódnak. A hagyma nyaki része megvastagodik. A maghozó szár szintén sárga csíkos, csavarodott, lapított. A magvak nagy része nem csírázik ki. A hagymatő törpe növésű lesz (166. ábra).

166. ábra - A hagyma törpülése és sárga levélcsíkossága

kepek/166abra.png


Kórokozó: onion yellow dwarf potyvirus (OYDV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a vírusbeteg maghozókról származó mag, aminek a belsejében helyezkedik el a kórokozó. Fertőzési forrás még a dughagyma, az étkezési hagyma és az anyahagyma. A kórokozó növénynedvvel és pollennel kerül a beteg növényekről az egészségesekre. A kórokozó rovarvektorai a levéltetvek, amelyek a vírust csak kis távolságra viszik át. Hazánkban azonban a levéltetű-átvitelnek alig van jelentősége, mert a hagymán a levéltetű tömeges előfordulása soha nem tapasztalható.

Védekezés. Az étkezési hagymatáblát a maghozó táblától és más, Liliaceaecsaládba tartozó zöldség- és dísznövényektől távolabb kell elhelyezni. Az izolációs távolság 2–3 km legyen. Az előző évi hagymatáblákon található ún. árvakelést alá kell szántani. A hagymatáblákon található vírusos töveket májusban el kell távolítani. Ez különösen a maghozó növények esetében rendkívül fontos. A kórokozó terjedése a levéltetű vektorok gyérítésével megakadályozható.

A fokhagymán a levelek sárgacsíkosságát a leek yellow stripe potyvirus okozza, amely afidofil, stylet-borne vírus. A salottahagymát a shallot latent carlavirus tünetmentesen fertőzi.

Baktériumos betegségek

A hagyma burkholderiás betegsége

Jelentőség. A betegséget először 1942-ben észlelték az USA-ban. Európában először Bulgáriában figyeltek fel rá. Magyarországon csak 1974-ben vált ismertté. Korábban csak a hagymafej rothadásáról voltak adatok, de hazánkban levélen és maghozó száron is észlelték a tüneteket. A betegséget korábban pszeudomonászos betegségnek nevezték.

Gazdanövény. A vöröshagyma.

Tünet. A betegség a hagymafejen, a levélen és a maghozó száron fordul elő. A hagymafej megpuhul, kásásan rothad. A hagymafejben a pikkelylevelek sárgásbarnák, az egészséges és rothadó pikkelylevelek gyakran egymástól jól elkülönülnek. A levélen és a maghozó száron hosszú, ovális, kifehéredő foltok láthatók, amelyeket hosszanti irányban zöldessárga elszíneződés kísér.

Kórokozó. Burkholderia gladioli pv. alliicola (Burkholder) Yabuuchi et al.

A kórokozót korábban Pseudomonas gladioli pv. alliicola (Burk.) Young, Dye et Wilkie néven nevezték.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a növénymaradványok. A baktériumfertőzést követő néhány napon belül jelennek meg a tünetek.

Védekezés. A betegség nagymértékű fellépése esetén az állomány védelmére a rézhidroxid, a rézszulfát vagy a rézoxiklorid szerek jöhetnek számításba.

A hagyma ervíniás lágyrothadása

Jelentőség. A betegség elsősorban tárolás során jelentkezik.

Gazdanövény. Gazdanövényköre rendkívül széles.

Tünet. A hagyma nyaki részéről kiinduló lágy, bűzös rothadás fokozatosan a pikkelylevelekre terjed át. A hagymák megpuhulnak, és nyomásra a nyakon keresztül baktériumnyálka tódul ki.

Kórokozó. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A sárgarépa ervíniás lágyrothadása.

Gombás betegségek

Hagymaperonoszpóra

Jelentőség. A betegséget először 1841-ben Angliából közölték, az amerikai földrészen az USA-ban 1884-ben jelentkezett. Magyarországon a betegséget először 1937-ben figyelték meg. Hazánkban a hagyma egyik legveszedelmesebb gombás betegsége, amely gyakran járványt is okoz. A levelek és a maghozó szár elpusztul.

Gazdanövény. Allium fajok.

Tünetek. A levélen és a maghozó száron jelentkeznek a tünetek. A levélen két tünettípus különböztethető meg. A primer tünettípusra jellemző, hogy a hagyma alacsony növésű lesz, a levél enyhén eltorzul, halványzöld lesz, majd a levél felső harmadát finom szürke sporangiumtartó gyep borítja be. A szekunder tünettípus esetén a levélen 50–60 mm-es hosszanti átmérőjű zöldesfehér, majd sárgászöld foltok jelennek meg, amelyen hamarosan szürke sporangiumtartó gyep figyelhető meg. A sporangiumtartó gyep később ritkul, a folt sárga lesz és a fokozatosan elhaló foltot a szaprofita Stemphylium botryosum Wallr. sötétbarna konídiumtartó gyepe takarja be. Végül a beteg levelek lekonyulnak, elszáradnak. A maghozó száron a foltok nagyobbak, nyúltabbak. A folt gyakran teljesen körülöleli a szárat. A maghozó szár később eltörik, és a terméscsoport idő előtt elszárad (167. ábra).

167. ábra - Hagymaperonoszpóra

kepek/167abra.png


Kórokozó. Peronospora destructor (Berk.) Casp.

Oospórás gomba.

A betegség lefolyása. Fontos fertőzési források a szisztémikusan fertőzött hagymák, amikben a kórokozó micéliummal telel át. A levélben és a maghozó szárban a hazai vizsgálatok szerint kevés oospóra is képződik, amelyeknek azonban az áttelelésben gyakorlatilag alig van szerepük. Tavasszal a szisztémikusan fertőzött magból és dughagymából fejlődött növények levelein a kórokozó sporangiumtartó gyepe tör elő, majd a sporangiumok légmozgással az egészséges hagymák leveleire kerülnek. A kórokozó sporangiumtartó képzésének hőmérsékleti optimuma 13 °C. A sporangiumtartó éjjel képződik, reggelre a sporangiumok beérnek, s még aznap szétszóródnak. Ehhez azonban 85% feletti relatív páratartalom szükséges. Alacsonyabb relatív páratartalom esetén a sporangiumképzés vontatottabb lesz. A sporangiumtartóról levált sporangium rövid ideig életképes, 3 napon belül elpusztul. A sporangium a növényre jutva csíratömlőt fejleszt. Ehhez a 7 és a 16 °C közötti hőmérséklet a legkedvezőbb, a levélen pedig vízcseppnek kell lennie. A levél viaszbevonata miatt az esőcseppek a levélen nem maradnak meg, hanem csak a harmatcseppek. A kora reggeli órákban tehát a harmat felszáradásáig a sporangiumok csírázására lehetőség van. A sporangium csíratömlője a növény sztómáin keresztül jut a szövetekbe, ahol intercelluláris micéliumot, azon pedig hausztóriumokat fejleszt. A kórokozó reprodukciós képessége nagy, számára az alacsony léghőmérséklet és a harmat a legkedvezőbb.

Védekezés. A maghozó hagymatáblától az új vetésű vagy ültetésű hagymatáblát távol kell elhelyezni. Az árvakelést meg kell semmisíteni. Hőkezeléssel 35 °C-on 8 napig a dughagyma mentesíthető a kórokozó szisztémikus fertőzésétől. E hőkezelés a termesztési eljárásokba jól beilleszthető, mivel a dughagymák felmagzásának elkerülése miatt azokat egyébként is hőkezelni kell. Hővel csak a dughagymát szabad kezelni, mivel a hővel kezelt anyahagyma maghozama csökken. Szabad földön a vegyi védekezést kora tavasszal kell elkezdeni. A magról kelt őszi vetésű növények esetében márciusban, a magról kelt, tavaszi vetésű és a dughagymából fejlődött növények esetében pedig április elején kell először permetezni. A védekezés sikerét az első permetezés korai elvégzése határozza meg. Az első permetezést követően, 7–10 naponként addig kell folyamatosan permetezni, amíg az időjárás tartósan száraz, meleg nem marad és harmatképződés sincs már. Az utolsó permetezésekre általában július elején kerül sor. Védekezésre a kontakt hatású rézszulfát, rézhidroxid, rézoxiklorid, cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán, rézoxiklorid + cineb, vagy a szisztémikus hatású dimetomorf,cimoxanil, metalaxil, benalaxil, efozit-Al és oxadixil hatóanyagú szerek, nedvesítőszer hozzáadásával kiváló hatásúak. A hagyma levelén és magszárán csak a kis cseppnagyságú permetlé tapad meg, ezért a megfelelő lyukátmérőjű szórófej kiválasztása rendkívül fontos. A permetezésre a hagymatáblában művelő utat kell kialakítani még akkor is, ha a permetezéseket légi úton kívánjuk végrehajtani, mert előfordulhat, hogy valamilyen oknál fogva mégis földi géppel kell permetezni. A permetezés akkor a legeredményesebb, ha két menetben, egymással szemközti irányban végezzük el.

Hagymaüszög

A betegséget először 1834-ben Franciaországból közölték. Európában azóta a betegség rendszeresen előfordul, jelentős károkat azonban csak esetenként okoz. A betegség Magyarországon először 1999-ben, Budapest környékén, szórványosan jelentkezett. Gazdanövényei az Allium fajok. A tünetekre jellemző, hogy a fiatal hagyma levelein és a hagymatönkön szürke duzzanatok észlelhetők. Később a felrepedő duzzanatokban fekete, elporzó teliospóra-tömeg képződik. A fiatal növények elpusztulnak, a vetés hiányos lesz. Kórokozója az Urocystis cepulae Frost üszöggomba. Fertőzési forrás a talaj, amelyben a kórokozó teliospórái több mint 10 évig életképesek. A betegség jelentkezése ezért a vetésforgó hiányára vezethető vissza. A gomba maggal nem terjed, hanem a talajból fertőzi a növényeket. A fertőzés csak rövid időszakra (a mag csírázásától 5–10 cm növénymagasságig) korlátozódik. A fertőzésre a 13–22 °C közötti hőmérséklet kedvező. Védekezésre a több éves vetésforgó javasolt. A magvakat kaptán hatóanyagú szerrel kell csávázni. E csávázás a kórokozó talajból történő csíranövény-fertőzését akadályozza meg.

Hagymarozsda

Jelentőség. A betegséget először 1940-ben az USA-ban észlelték fokhagymán. Hazánkban kisebb jelentőségű betegség. A metélőhagymán gyakoribb, mint a többi Allium fajon.

Gazdanövény. A termesztett és vad Allium fajok.

Tünet. A levélen és a maghozó száron apró sárgászöld foltok jelennek meg, amelyeken tavasszal csoportokban álló ecídiumok, nyáron és ősszel vörösesbarna uredo- és fekete teleutopusztulák fejlődnek.

Kórokozó. Puccinia porri (Sow.) Wint.

Jelképe: 0. I. II. III. IV. Autoecikus, teljes fejlődésmenetű rozsdagomba.

A betegség lefolyása. A kórokozó a hagymalevelekben uredo- és teleutospórával telel át. Tavasszal a teleutospórákból bazídiumok, azokon bazidiospórák keletkeznek, amelyek a zsenge hagymaleveleket fertőzik meg, majd kialakulnak a spermogóniumok és az ecídiumok. Ezek előfordulása nagyon ritka. Az ecidiospórák fertőzése nyomán uredopusztulák alakulnak ki. Az áttelelt uredospórák tavasszal újabb uredogenerációt hoznak létre.

Védekezés. A betegség megjelenésekor, majd 10 naponként az állományt permetezni kell cineb, mankoceb, propineb vagy metirám tartalmú szerekkel, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő szigorú betartásával.

A hagyma botrítiszes betegsége

Jelentőség. A betegség egyik kórokozója a Botrytis aclada, amely a vöröshagymán legrégebben ismert. A kórokozót először Németországból közölték 1850-ben, az USA-ban 1890-ben észlelték. Magyarországon e kórokozó faj már régóta ismert, rendszeresen előfordul, és súlyos károkat okoz a hagymatermesztésben. Elsősorban a tárolóban szembetűnő a kártétele, szabad földön a felszedés előtt is jelentkezhet a hagymafaj nyaki részén. A hagymafejben mutatkozó szövetelszíneződés külsőleg nem vehető észre. E rejtett hiba miatt a hagyma csökkent értékű lesz.

A betegség második kórokozója a Botrytis byssoidea, amelyet az USA-ban 1925-ben írtak le. Magyarországon e kórokozó faj csak az 1980-as években vált ismertté, előfordulása a vöröshagymán szórványos, csak a hagymafejeket károsítja.

A betegség harmadik kórokozója a Botrytis squamosa, amelyet szintén az USA-ból közöltek 1925-ben. Magyarországon ugyancsak az 1980-as években vált ismertté. Előfordulása főleg a fehér buroklevelű vöröshagymán a hagymafejen gyakori. Újabban levélfoltosságot is okoz.

A betegség negyedik kórokozója a Botrytis porri, amelyet Hollandiában közöltek először 1927-ben. Magyarországon a kórokozó az 1980-as évektől ismert. Főleg póréhagymán, de szórványosan más Allium fajokon is előfordul.

A fent említett kórokozó fajokon túlmenően az Allium fajokon a sok gazdanövényű Botrytis cinerea Pers. is megjelenhet.

Gazdanövény. Termesztett hengeres és lapos levelű, valamint vad Allium fajok. Gazdaságilag legfontosabb gazdanövénye a vöröshagyma (11. táblázat).

11. táblázat - A hagymán előforduló Botrytis fajok gazdanövényköre [Hennebert (1963) nyomán

Hagymafaj

Botrytis fajok

Hengeres levelű:

Vöröshagyma

(Allium cepa)

B. aclada, B. byssoidea, B. squamosa,

B. porri, B. cinerea

Metélőhagyma

(Allium schoenoprasum)

B. aclada, B. byssoidea

Salottahagyma

(Allium ascalonicum)

B. aclada, B. cinerea

Téli sarjadékhagyma

(Allium fistulosum)

B. aclada, B. byssoidea

Lapos levelű:

Fokhagyma

(Allium sativum)

B. aclada, B. byssoidea, B. porri

Póréhagyma

(Allium porrum)

B. aclada, B. byssoidea, B. porri, B. cinerea


Tünet. A Botrytis aclada kórképe a levélen és a hagymafejen látható. A hagyma érésekor a száradó leveleken a szürkésbarna konídiumtartó gyep csapadékos időjárás esetén már észlelhető. A legjellegzetesebb tünetek a hagymafejen főleg a tárolóban jelentkeznek. Ilyenkor leggyakrabban a hagymafej nyaki részén és tönkjénél, esetenként – ha a buroklevél megsérült – a hagymafej oldalán rothadás észlelhető. A burokleveleket lehántva vagy a hagymafejet kettévágva megfigyelhetjük, hogy a húsos levelek szürkésbarnák, enyhén vizenyősek, de nem bűzösek. Később magas hőmérsékleten (szabad földön, vagy magas hőmérsékletű tárolóban) a buroklevelek alatt dús, szürkésbarna konídiumtartó gyep látható. Alacsony hőmérsékleten viszont szürkésfehér micéliumbevonat és csoportosan képződő fekete szkleróciumhalmazok jelennek meg. A szkleróciumok később a buroklevelet felszakítják. A hagymafej belsejében csak a nyaki részen lazán álló húsos levelek között keletkeznek szkleróciumok. Végül a hagymafej elrothad, mumifikálódik.

A Botrytis byssoidea kórképe a hagymafejen észlelhető. Szürkésfehér micélium és csoportosan képződő szkleróciumhalmazok figyelhetők meg rajta. Konídiumtartó képződése rendkívül gyér. (Alacsony hőmérsékleten kórképe a Botrytis aclada kórképéhez hasonló.)

A Botrytis squamosa kórképea levélen és a hagymafejen látható. A vegetációs időben a zöld levélen 3–4 mm-es, kerek vagy megnyúlt, sárgásfehér, enyhén bemélyedő foltok láthatók. Ezek később összeolvadnak, emiatt a levél csúcsától kezdve elszárad. A foltokon hosszantartó párás, csapadékos időjárás esetén finom szürke konídiumtartó gyep jelenik meg. Ez viszont száraz időjárás esetén nem észlelhető. A hagymafejen a buroklevélbe ágyazottan, majd azt felszakítva, elszórtan lapos, megnyúlt szkleróciumok láthatók.

A Botrytis porri kórképefőleg a póréhagyma tövén jelentkezik. A rothadó részeken szürkésfehér konídiumtartó-gyep, ritkán szkleróciumok láthatók (168. ábra).

168. ábra - A hagyma botrítiszes betegsége

kepek/168abra.png


Kórokozók.

Botrytis aclada Fresen.

Botrytis byssoidea Walker

Botrytis squamosa Walker

Botrytis porri (Beyma) Buchw.

Mind a négy faj konídiumtartós gomba.

A B. aclada ivaros alakja nem ismert. A B.byssoidea ivaros alakja a Botryotinia allii (Saw.) Yam., B. squamosa fajé a Botryotinia squamosa Viennot-Bourgin, a B. porri fajé pedig a Botryotinia porri (Beyma) Whetzel. Mindhárom ivaros alak tölcsér alakú apotéciumos gomba. Ezek természetes körülmények között nem, vagy ritkán figyelhetők meg.

A betegség lefolyása. A betegségnek több fertőzési forrása van. Az egyik a vetőmag, aminek belsejében találhatók a gombafajok. A másik a talaj, ahol a kórokozók szkleróciumai találhatók, a harmadik pedig a hagymafej vagy hagymahulladék, amiben a kórokozók szkleróciummal, micéliummal és konídiumtartó gyeppel telelnek át.

A vetőmagban elhelyezkedő kórokozók kelés után a sziklevélben helyezkednek el, majd a száradó sziklevelek felületén konídiumtartó gyepet fejlesztenek. A talaj felső rétegében lévő szkleróciumokon, valamint a kiültetett hagymán és hagymahulladékon elhelyezkedő szkleróciumokon és micéliumon konídiumtartó fejlődik.

A három kórokozó faj közül a Botrytis squamosa a hagyma zöld levelét és maghozó szárát hűvös, csapadékos időjárás esetén megfertőzi, majd a foltokon konídiumtartó gyepet hoz létre. A hőmérséklet emelkedése és a relatív páratartalom csökkenése a kórokozó számára kedvezőtlen, újabb fertőzés nem jön létre.

A kórokozók később a hagyma fejlődése során a folyamatosan leszáradó, esőtől átnedvesedett levélrészeken telepednek meg. A hagyma biológiai érésének velejárója, hogy a levelek fokozatosan elszáradnak, a hagyma szára a talaj felett elvékonyodik, majd megdől. Hazánkban a dughagymáról szaporított vöröshagyma augusztus elején, a magról vetett hagyma pedig augusztus végén, szeptemberben érik. Ha ilyenkor csapadékos az időjárás, akkor a hagyma nehezen érik be, száradó levele lédúsabb marad, s a hagymafej nyaki része nem záródik jól. A leveleken megtelepedett kórokozók a hagyma nyaki részén keresztül a húsos pikkelylevelekbe jutnak és ott szétterjednek (rothadás a hagymafej nyaki részén). A kórokozók az ép külső száraz buroklevélen át nem hatolnak be, mert a buroklevél sejtnedve e gombákat gátló anyagot tartalmaz. Ha azonban a hagymát felszedés után sokáig napon szárítják, és a vékony buroklevelek felrepednek, vagy a felszedéskor a hagymafejen sérülések, zúzódások keletkeznek, akkor a sebek a kórokozók behatolására nyitott kapuként szolgálnak. Ilyenkor a rothadás a hagymafej oldalán látható. Ha a felszedett és a talajon szétterített hagymák megáznak, vagy sokáig fekszenek a nedves talajon, akkor a kórokozók a leszakadt gyökerek sérült gyökéralapján keresztül a hagyma alapi részébe, tönkjébe jutnak. Ilyenkor a tönkrothadás észlelhető (169. ábra).

169. ábra - A Botrytis fajok behatolása a hagymába

kepek/169abra.png


A kórokozók hőmérsékleti optimuma 22–24 °C, hőmérsékleti minimuma 0 °C körül van, hőmérsékleti maximuma pedig 33 °C. A fertőzés optimális hőmérséklete alacsonyabb, 15–20 °C. A fertőzés szabad földön következik be. A tárolóba került hagymafejekben a kórokozók fokozatosan szétterjednek, és a konídiumtartóról lefűződő konídiumok a nedves, sérült, egészséges hagymákat is megfertőzik.

Védekezés. 3–4 éves vetésforgót kell betartani. A vetőmagot benomil vagy tirám hatóanyagú porcsávázó szerrel kell csávázni.

A Botrytis squamosa korai lombfertőzésének megakadályozása céljából kerülni kell a sűrű térállást. Hosszan tartó, hűvös és csapadékos időjárás esetén a hagymaperonoszpóra elleni védekezéssel egy időben kell védekezni, legalább július elejéig. Később a hagymaállományt csapadékos időjárás esetén a szár megdőlése előtt kell permetezni. Védekezésre a benomil, a tiofanát-metil, az iprodion, a vinklozolin és a procimidon hatóanyagú szerek jöhetnek számításba.

Arra kell törekedni, hogy a hagyma felszedése még a száraz, csapadékmentesebb időszakra essék. Ezért vagy rövid tenyészidejű hibrid fajtákat kell termeszteni, vagy korai vetéssel a hosszú tenyészidejű fajták betakarítását korábban kell megkezdeni.

A botrítiszes betegségtől származó tárolási veszteségek kiküszöbölése csak magasszintű termesztési és tárolási technológia betartásával lehetséges.

E technológiát figyelembe véve a hagyma felszedését akkor kell megkezdeni, amikor már a hagyma növekedése befejeződött és lombja leszáradt.

Felszedés után – legkésőbb szeptember elején – száraz időjárás esetén a szabad földön rendre rakott hagymát 7–10 napig szárítani, ill. utóérlelni kell. A 10 napnál hosszabban tartó szárítás, ill. utóérlelés már kockázatos, mive1 a rothadás mértéke ezután már napról napra nő.

A szabadföldi szárítás után a hagyma a tárolóhelyiség előkészítőjébe kerül, ahol a növény- és talajhulladéktól megtisztítják és a tárolásra alkalmatlanokat eltávolítják. Csapadékos időjárás esetén a szabadföldi szárítás elmarad, és felszedés után a hagymát azonnal a tárolóhelyiség előkészítőjébe kell szállítani.

A hagyma tárolására a szellőztetéses (ventilációs) tárolás a legmegbízhatóbb. A tárolás a kétlépcsős szárítással rendszerint szeptember közepén kezdődik.

Szárítás I. Célja a hagymafej felületéről a felületi nedvesség eltávolítása. A tárolt hagymafejeken keresztül nagy, 425 m3 óra/tonna (legalább 5 m/s) levegőmennyiséget kell átfúvatni, amelynek hőmérséklete a környezet léghőmérsékleténél 10–15 °C-kal magasabb, általában 30 °C-os levegőcsatorna hőmérséklet. E szárítást a betárolás után azonnal el kell kezdeni, s legalább 3 napon át, vagy a hagymafej nedvességétől függően még tovább, 4–5 napig kell folytatni. Befejezni akkor lehet, ha a tárolt hagyma felső rétegében kondenzvíz-lecsapódás már nem észlelhető.

Szárítás II. Célja a hagymafej nyaki részének beszárítása. A tárolt hagymafejeken keresztül az előző szárításhoz viszonyítva kisebb, 170 m3 óra/tonna (legalább 0,5–1 m/s) levegőmennyiséget kell áramoltatni, amelynek hőmérséklete a környezet léghőmérsékleténél 3 °C-kal magasabb. E szárítás általában 4-6 hétig, október közepéig, ill. végéig tart.

Szellőztetéses tárolás. Ha a hagymát március végéig kívánjuk tárolni, akkor a kétlépcsős szárítást követően a tárolt hagymafejen keresztül a 170 m3 óra/tonna levegőmennyiséget továbbra is áramoltatni kell, miközben a hőmérsékletét fokozatosan csökkenteni kell. Tárolásra a 0 °C feletti hőmérséklet és a 60–65 % relatív páratartalom a legkedvezőbb.

Hűtőtárolás. Ha a hagymát július végéig kívánjuk tárolni, akkor a kétlépcsős szárítást követően a hagymát 0 – mínusz 1 °C hőmérsékleten és 75–85% relatív páratartalmon kell tárolni. (170. ábra).

170. ábra - A hagymabetakarítás és -tárolás menete

kepek/170abra.png


A tárolás történhet halomban vagy ládában. A ládás tárolás az előbbihez viszonyítva jobb, de költségesebb, mert a szellőztetéses tárolás – a megfelelő levegőelosztás miatt – különleges kiképzésű tartályládákat igényel (171. ábra).

171. ábra - A hagyma szellőztetéses tárolása

kepek/171abra.png


A hagyma pirenohétás betegsége

A betegség Magyarországon nem fordul elő, de a külföldi fajtaleírásokban e betegséggel szembeni rezisztenciát, mint fontos fajtajellemzőt említik. A betegséget fómás rothadásnak nevezik azok, akik a kórokozót Phoma terrestris névvel jelölik. A betegség főleg az amerikai földrészen jelentős, ezért az onnan származó új fajták (pl. Texas Early, Yellow Bermuda) e betegséggel szemben rezisztensek. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles. A hagymát a kórokozó főleg 4-6 lombleveles korban, valamint a hagymafejképződés megindulása után betegíti meg, részleges vagy teljes gyökérelhalást okozva. A betegség kórokozója a Pyrenochaeta terrestris (Hans.) Gor., Walk., Lars. piknídiumos gomba. A kórokozó talajlakó gomba, amely közvetlenül hatol a talajban lévő növényrészekre. A védekezés legeredményesebb módja a rezisztens fajták termesztése.

A hagyma kolletotrihumos betegsége

A betegséget vermikuláriás betegségnek is szokták nevezni, mivel egyes irodalmi adatok a kórokozót Vermicularia circinans Berk. névvel jelölik. A betegség az Allium fajokon, de elsősorban a vöröshagymán, a hagymafejen fordul elő. A fehér buroklevelű fajták a betegségre fogékonyak. A tünetekre jellemző, hogy a buroklevélen először szürkészöld, később fekete, zónált foltok, felületükön pedig pontszerű fekete sztrómákba ágyazott acervuluszok láthatók. A belső pikkelyleveleken – a burokleveleken lévő foltok alatt sárgás foltok észlelhetők. A betegség kórokozója Colletotrichum circinans (Berk.) Vogl. acervuluszos gomba. A fertőzési források a talajban lévő növénymaradványok és a talaj, amelyekben a kórokozó sztrómával marad fenn. A kórokozó konídiumai a fagyot és a szárazságot jól elviselik. A fertőzési veszély a talajból kiszedett, rendre rakott hagyma esetében a legnagyobb. Ilyenkor, ha csapadékos az időjárás, a talajról felfröccsenő esőcseppekkel kerül a kórokozó a nedves hagymafejekre. A védekezés egyetlen módja az, hogy csapadékos időjárás esetén a hagymát a felszedés után azonnal a tárolóba kell szállítani, majd a korszerű tárolási technológiát alkalmazva, a tároláskor szárítani kell. Részletesen lásd: A hagyma botrítiszes betegsége elleni védekezés.

A hagyma aszpergilluszos betegsége

Jelentőség. A felszedés után szabad földön és a tárolóban fordul elő. Elsősorban a csapadékszegény évjáratok betegsége. A hazánktól északra fekvő országokban a betegség nem jelentős.

Gazdanövény. Allium fajok, így a vöröshagyma is.

Tünet. A hagyma külső száraz buroklevele alatt sorokba rendeződve vagy elszórtan, apró fekete konídiumtartó csoportok láthatók, amelyek a felületről letörölhetők.

Kórokozó. Aspergillus niger v.Thiegh.

Konídiumtartós gomba.

Vizsgálataink során az Aspergillus alliaceus Thom. et Church. eddig nem fordult elő.

A betegség lefolyása. A kórokozó az elhalt növényrészeken rendkívül hosszú ideig életképes, sőt szaporodni is tud rajtuk. A konídiumok porszáraz állapotban is sokáig életképesek. A kórokozó konídiumai a felszedéskor kerülnek a hagymára. Vizsgálataink is alátámasztják azt a megállapítást, hogy a hagyma buroklevelének sejtnedve e gombát serkentő, míg a belső húsos pikkelylevele e gombát gátló anyagot tartalmaz. Így a gomba csak a hagyma buroklevélzónájában található. A kórokozó hőmérsékleti igénye rendkívül magas. Hőmérsékleti optimuma nagyon széles, 2–43 °C között van. Kimutatták, hogy a kórokozó a Botrytis fajokkal együttesen előfordulva szinergista hatást fejt ki, ezáltal a botrítiszes rothadás mértéke lényegesen nagyobb lesz. Ez a megállapítás érvényes lehet a Botrytis aclada fajra is. A kórokozó a szabad földről kerül a tárolóba, ahol a magas hőmérsékleten a nyirkos felületű hagymákon elszaporodik.

Védekezés. Szabad földön védekezni nem kell. A tárolás előtt a hagymákat le kell szárítani. Részletesen lásd: A hagyma botrítiszes betegsége elleni védekezés.

A póréhagyma alternáriás levélfoltossága

Jelentőség. A betegséget a póréhagymán először 1890-ben az USA-ban írták le. Európában 1938-ban közölték Dániában. Magyarországon a betegség a póréhagymán főleg a csapadékos, meleg nyarakon válik jelentőssé.

Gazdanövény. Az Allium fajok, főleg az A. porrum.

Tünet. A csíranövények szára befűződik és kidőlnek. A levélen, főleg a felső részén 10–30 mm hosszanti átmérőjű ovális, zónált foltok alakulnak ki. A folt szegélye lilásbarna, közepét pedig dús sötétbarna konídiumtartó gyep borítja. A levelek később elszáradnak (172. ábra).

172. ábra - A poréhagyma alternáriás levélfoltossága

kepek/172abra.png


Kórokozó. Alternaria porri (Ell.) Cif. f. sp. porri Neerg.

Konídiumtartós gomba. Konídiumai csőrösek, a konídiumtartón egyesével képződnek.

A betegség lefolyása. A legfontosabb fertőzési források a növénymaradványok, amelyeken a kórokozó hosszú ideig életképes marad. Fertőzési forrás lehet még a vetőmag is, amelynek felületén található a kórokozó. A fertőzésre a párás, csapadékos időjárás és a magas hőmérséklet kedvező. A kórokozó hőmérsékleti igénye magas, optimuma 27 °C körül van.

Védekezés. A lombot mélyen a talajba kell szántani, a vetésforgót be kell tartani. A kórokozó a magon szűrőpapír módszerrel mutatható ki. Előfordulása esetén a magvakat kaptán vagy tirám hatóanyagú csávázószerrel csávázni kell. Állománypermetezés csapadékos, meleg nyarakon jöhet számításba. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb vagy a metirám tartalmú szerek javasolhatók.

A hagyma fuzáriumos rothadása

Jelentőség. A betegséget hazánkban a tönkrothatdás tünete alapján a vöröshagyma üstökgombás rothadásának is nevezik. A betegség szabad földön és tárolóban a dughagymán, étkezési és az anyahagymán egyaránt előfordul. A hazánktól északra fekvő országokban a betegség nem jelentős.

Gazdanövény. Allium fajok, így a vöröshagyma is. A vöröshagymafajták fogékonysága eltérő, a fehér húsúak azonban fogékonyabbak, mint a színesek.

Tünet. A magon, a palántán és a hagymafejen figyelhetők meg a tünetek. A mag fakó színű, fénytelen, esetenként felületét fehér, majd rózsaszín bevonat borítja. A mag már a talajban elpusztulhat. A palánta a gyökérnyaknál befűződik és kidől. A hagymafejen a tünetek az alapi részen a tönkön jelentkeznek. E tüneteket tönkrothadásnak nevezzük. Ilyenkor az alapi rész enyhén megpuhul, és a húsos levelekbe húzódó világosbarna elszíneződés látható. A gyökerek elpusztulnak. A hagyma alapi részét fehér, majd rózsaszín bevonat takarja. A növényrészeket borító bevonatot a kórokozó sporodóhiumai a makrokonídiumokkal és rövid konídiumtartói a mikrokonídiumokkal alkotják. A hagyma később mumifikálódik. A hagyma rothadását levéltünetek is kísérik. Először a levél hegye, majd az egész levél sárgul és elszárad (173. ábra).

173. ábra - A hagyma fuzáriumos rothadása

kepek/173abra.png


Kórokozó. Fusarium oxysporum Schl. f. cepae Snyd. et Hans.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A kórokozó talajlakó gomba, amely a talajban levő növénymaradványokon vagy a talajba mosódva klamidospórával több évig életképes. Fertőzési forrás még a vetőmag is, amellyel a kórokozótól mentes talaj szennyeződik. A kórokozó szabad földön a hagymaéréshez közeli stádiumban, amikor a gyökerek már fokozatosan elhalnak, a gyökéren keresztül fertőzi a hagymát, felszedés után pedig a leszakadt gyökerek gyökéralapján keresztül jut a hagymafej tönkjébe. Az ép, külső buroklevélen át a kórokozó nem hatol be, mert a buroklevél sejtnedve e gombát gátló anyagot tartalmaz. A kórokozó a magra feltehetően légmozgással jut. A gomba magas hőmérsékleti igényű, 28–32 °C talajhőmérsékleten jól fejlődik, ezért a vegetációs időszak közepétől válik jelentőssé. Az ekkor lehullott csapadék következtében átnedvesedett talaj is a kórokozó számára kedvező. Szabad földről a tárolóba a kórokozó a beteg hagymákkal jut. Az éretlenebb hagymák kisebb mértékben rothadnak, mint a jól beérettek. Ha a tároló hőmérséklete magas, és a hagymák nedvesek, a kórokozó újabb hagymákat betegít meg.

Védekezés. Legalább négyéves vetésforgót kell betartani. A vetőmagot benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerekkel kell csávázni. A hagymák szabadföldi szárítása során és a dughagymák hőkezelésekor a beteg hagymák mumifikálódnak, így könnyen eltávolíthatók. A hagyma tárolására a botrítiszes betegségnél leírtak az irányadók.

A hagyma sztromatíniás betegsége

A betegséget 1841-ben Angliából közölték, később Európa számos országában is megjelent. Az amerikai földrészen a betegséget 1918-ban észlelték. A betegség csak azokban az országokban jelentős, ahol ugyanazon a területen, savanyú talajokon termesztik a hagymát. Magyarországon eddig még nem fordult elő, jelentkezése később sem várható, mert a hazai környezet a betegség megtelepedésére nem alkalmas. A kórokozó gazdanövényei az Album fajok. A tünetekre jellemző, hogy a hagyma rothad, gyökérzete elpusztul. A beteg növényrészeket először fehér micéliumbevonat takarja, amelyben később tömegesen apró fekete szkleróciumok alakulnak ki. A betegség kórokozója a Stromatinia cepivorum (Berk.) Whet. tölcsér alakú apotéciumos gomba. A kórokozót az irodalomban gyakran Sclerotium cepivorum Berk. névvel jelölik. A fertőzési források a talajba került szkleróciumok, amelyek a hagymát fertőzik. A kórokozó számára az alacsony, 10–20 °C-os talajhőmérséklet, s a savanyú, 7 pH alatti talajok kedvezőek. A legeredményesebb védekezés a savanyú talajok meszezése.