Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Gyökérzöldségek betegségei

Gyökérzöldségek betegségei

Cékla (Beta vulgaris L. provar. conditiva Alef.)

Nem fertőző betegség

A cékla szívlevélelhalása és gyökértestkorhadása

A cékla, a cukor- és a takarmányrépa, valamint a zeller tipikus hiánybetegsége. A tünetek először a szívleveleken vehetők észre. A szívlevelek növekedésükben visszamaradnak. A levélnyél belső felén apró halványzöld, majd sötétbarna dudorok és keresztirányú repedések is megjelennek. A szívlevelek végül elbarnulnak, elhalnak. A gyökértest feji részén halványszürke, majd sötétbarna, enyhén besüppedő korhadás figyelhető meg. A gyökértest belsejében az edénynyalábok fekete színűek. Előidézője a bórhiány. Lásd: A zeller szívlevélelhalása és gumóbarnulása.

Vírusos betegségek

Céklamozaik

Jelentőség. Előfordulása világszerte gyakori, jelentős terméskiesést okoz.

Gazdanövény. Legfontosabbak a Chenopodiaceae családba tartozó növények, de a Compositae és Leguminosae családokba tartozó növényfajokon is előfordul.

Tünet. A fiatal leveleken sárgászöld érkivilágosodás figyelhető meg, majd a leveleken sárgászöld vagy sárga mozaikfoltok jelentkeznek. Levéldeformáció is látható. A levél hólyagos, a levélnyél rövid lesz. Az erős antociánképződés is szembetűnő.

Kórokozó: beet mosaic potyvirus (BtMV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. A legfontosabb fertőzési forrás a cékladugvány, vagyis a gyökértest. A magtermő cékla, vagy cukor- és takarmányrépa növényekről a kórokozót levéltetvek viszik át a fogyasztásra termesztett egyéves növényekre. A megbetegedés mértékét ezért a magtermő növények távolsága nagymértékben befolyásolja. A vírus átvivője 28 levéltetűfaj, amelyek közül a fekete répalevéltetű (Aphis fabae Scop.) a legjelentősebb. A kórokozó szövetnedvvel is átvihető.

Védekezés. Az egyéves, fogyasztásra termesztett céklát a maghozó cékla-, cukor- és takarmányrépa tábláktól izoláltan kell elhelyezni. Ennek egyik módja a térbeli izoláció, amikor az étkezésre termesztett növények a maghozóktól 2–3 km-re vannak. Másik módja az időbeni izoláció, amikor az étkezési és a maghozó növények termesztése más időszakban van, vagyis a céklát másodnövényként termesztve júliusban vetjük. A kórokozó terjedése a levéltetű vektorok gyérítésével megakadályozható.

A cékla sárgasága

Jelentőség. A cékla fontos betegsége, amely terméscsökkenést okoz.

Gazdanövény. Elsősorban aChenopodiaceae, Compositae és Leguminosaecsaládba tartozó növényfajok.

Tünet. A sárgulás a külső idősebb leveleken gyakori. A levelek világoszöldek, majd sárga színűek lesznek. A levélerek, a levélér környéke és a levélnyél kezdetben zöld marad. A fiatalabb leveleken a levélerek elsárgulnak, míg a levéllemez többi része zöld marad.

Kórokozó: beet yellows closterovirus (BtYV).

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, szemiperzisztens vírus.

A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: Céklamozaik.

A cékla szőrősgyökerűsége

Jelentőség. A betegség rizománia néven vált ismertté, mivel jellegzetes tünete a rendellenes hajszálgyökér-képződés. A betegség számos országban jelentős, Magyarországon 1982-ben vált ismertté.

Gazdanövény. Elsősorban a Chenopodiaceae és az Amaranthaceaecsaládba tartozó növényfajok. Magyarországon a Beta fajok, a spenót és újabban a sárgarépa.

Tünet. A levélen sárgászöld mozaikfoltok láthatók. A levélér ugyancsak sárgászöld lesz. A levél fonnyad, a növény növekedésében visszamarad, edénynyalábjai sötétbarnák. Legjellegzetesebb tünet a szőrösgyökerűség.

Kórokozó: beet necrotic yellow vein furovirus

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, pálcika alakú, gombával átvihető vírus.

A betegség lefolyása. A kórokozó növénynedvvel átvihető. A talajban élő Polymyxa betae plazmódiumos gomba mozgó sporangiospóráival terjedő vírus a gyökereket fertőzi.

Védekezés. Rezisztens céklafajták termesztése.

Baktériumos betegség

A cékla agrobaktériumos golyvája

Lásd: Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája

Gombás betegségek

Céklaperonoszpóra

Jelentőség. A betegség először 1854-ben Németországban tűnt fel, később egész Nyugat-Európában elterjedt. Az USA-ba 1911-ben került át a betegség. Magyarországon 1893 óta ismert, de csak hűvös, 15 °C alatti csapadékos tavasszal válik jelentőssé. A tavaszi megbetegedést a növények ugyan kiheverik, de terméshozamuk kisebb lesz. A betegség késő őszi megjelenésének nincs jelentősége.

Gazdanövény. Beta fajok.AChenopodiaceae családba tartozó, más növényfajokon a betegség nem jelentkezik.

Tünet. A betegségnek két tünettípusa van. A primer tünetekre jellemző, hogy a levelek elsöprűsödnek, sárga színűek lesznek, megvastagodnak és fodrosodnak. A levél fonókát lilásbarna sporangiumtartó gyep borítja. E tünetek főleg a dugványon, ritkán a csíranövényen figyelhetők meg. A szekunder tünetek csak foltszerűen jelentkeznek. Ilyenkor a levél színén sárgászöld, majd elhaló foltok mutatkoznak, a fonákán pedig lilásbarna sporangiumtartó gyep észlelhető. E tünetek a levélen és a maghozó száron láthatók.

Kórokozó. Peronospora schachtii Fuck.

Oospórás gomba. Oospórája ritkán képződik.

A betegség lefolyása. A legfontosabb fertőzési forrás a cékladugvány, vagyis a gyökértest, ahol a kórokozó a feji részben és a rügyekben szisztémikusan helyezkedik el. A céklagomoly mint fertőzési forrás, alárendelt jelentőségű. Oospóra a növényrészekben ritkán képződik. A cékladugvány beteg rügyeiből szisztémikusan fertőzött levelek fejlődnek, amelyeken bőséges sporangiumtartó gyep képződik (primer tünet). A sporangiumok a beteg cékladugványok leveleiről az egyéves, étkezésre termesztett növények leveleire kerülnek, ahol lokális tünetek alakulnak ki (szekunder tünet). Fertőzési veszély kora tavasszal van, mert a kórokozó sporangiumainak fertőzési optimuma 8 °C. 15 °C felett a gomba már alig fejlődik, 20 °C-on pedig inaktív állapotban marad. A fertőzéshez ezenkívül még csapadékos, nedves időjárás szükséges. A gomba sporangiumai még tavasszal a fiatal gyökértest feji részére mosódnak, ott pedig a később kialakuló micélium a gyökértest feji részében szétterjed.

Védekezés. Az egyéves, fogyasztásra termesztett céklát a maghozó cékla, cukor- és takarmányrépa tábláktól távol kell elhelyezni. Ez elsősorban a tavasszal vetett céklára vonatkozik. A céklát – különösen csapadékos időben – ne vessük túl korán. Csapadékos, hűvös tavaszon a céklát kelés után kétszer 10 napos időközzel cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán, valamint metalaxil hatóanyag-tartalmú szerekkel kell permetezni.

Céklalisztharmat

Jelentőség. Hazánkban a cékla egyik leggyakoribb betegsége. Száraz nyarakon a betegség lombszáradást okoz.

Gazdanövény. Beta fajokés a Polygonaceaecsaládba tartozó termesztett és gyomfajok.

Tünet. A levél színén és fonákán foltszerű, majd az egész levéllemezre kiterjedő szürkésfehér bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal) jelenik meg. A bevonatba ágyazva sárgásbarna, majd fekete kleisztotéciumok is létrejönnek. A fenti tünetek a maghozó növényeken is megtalálhatók.

Kórokozó. Erysiphe polygoni Dc. ex Saint-Amans

Kleisztotéciumos gomba.

Konídiumtartója oidium típusú.

A betegség lefolyása. A kórokozó a növénymaradványokon micéliummal és kleisztotéciummal telel át. A fertőzést a micéliumon fejlődő konídiumok és a kleisztotéciumból kiszabaduló aszkospórák indítják meg. Meleg, párás időben a konídiumok biztosítják a járványos terjedést.

Védekezés. A beteg növénymaradványok talajba forgatása. A betegség megjelenésekor a lombot kén, dinokap, kinometionát, ciprokonazol vagy tridemorf hatóanyagú permetezőszerekkel kell permetezni.

A cékla pleospórás betegsége

Jelentőség. A betegséget legtöbbször gyökérfekély vagy gyökérrothadás néven említik, s kórokozóként több gombafajt neveznek meg. A betegséget fómás betegségként is tárgyalják, mert kórokozóként a Phoma betae fajt jelölik. A betegség kórokozójának azonban ivaros, pszeudotéciumos alakja is ismert, így a kórokozó neve Pleospora betae. Ennek alapján a betegséget pleospórás betegségnek nevezzük. A betegség a cékla különböző fejlődési állapotában észlelhető. Gyökérfekély, csíranövény-pusztulás jelentkezik a savanyú, kötött, cserepes talajokon lévő sűrű állományú növényeken. A növény számára kedvezőtlen vetési mélység, vetési idő, a gyenge csírázási erélyű vetőmag a betegség fontos előfeltételei. A tenyészidőben levélfoltosság és levélpusztulás következik be, a gyökértesten pedig rothadás lép fel.

Gazdanövény. Beta fajok.

Tünet. A céklavetés sorai hiányosak, a csíranövények gyökérnyaka elfeketedik, a növények fejlődésükben visszamaradnak, kidőlnek. A megbetegedett részen apró fekete piknídiumok jelennek meg. A csíranövényeken előfordulhatnak még ezenkívül Pythium és Aphanomyces fajok is. A leveleken 15–20 mm-es, a maghozók szárán kisebb, zónált, egynemű szürkésbarna foltok keletkeznek, amelyekben apró pontok, piknídiumok láthatók. A gyökértesten sötétszürke foltok keletkeznek, és a folt alatti részen a szövet korhad.

Kórokozó. Pleospora betae Björl.

Pszeudotéciumos gomba.

Piknídiumos alakja: Phoma betae (Oud.) Frank.

A betegség lefolyása. A legfontosabb fertőzési forrás a céklagomoly, amelyen a kórokozó piknídiuma található, valamint a cékladugvány (gyökértest), ahol a kórokozó micéliummal és piknídiummal telel át. A fertőzött növénymaradványokon a gomba csak néhány hónapig képes fennmaradni. A céklagomolyon lévő piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumok a gyenge fejlődésű csíranövényeket 4–20 °C között fertőzik meg. A csíranövények az első lomblevelek megjelenése után már nem betegednek meg. A vegetációs időben a piknídiumból kiszabaduló piknokonídiumok a leveleket fertőzik meg, és a levelekről a gyökértestre mosódnak. Tartós, csapadékos időjárás esetén a kórokozó konídiumai a magtermő növények gomolytermését is fertőzik.

Védekezés. Arra kell törekedni, hogy a csíranövények kezdeti, optimális fejlődését lehetővé tegyük. Ezért a céklát ne vessük túl korán. A tavaszi vetés optimális ideje április második fele, mert ekkorra melegszik fel a talaj már annyira, hogy az elvetett mag jól csírázik. Vetés előtt vizsgáljuk meg a céklagomoly csírázási erélyét és csírázóképességét, és csak jó csírázóképességű gomolyt vessünk. Ugyanakkor állapítsuk meg a céklagomolyok egészségi állapotát is. Szűrőpapír módszerrel a gomolyokon lévő piknídiumok jól kimutathatók. Ha a gomolyokon piknídiumok vannak, akkor a vetés előtt azokat kaptán, tirám, vagy benomil tartalmú csávázószerrel csávázzuk. A cserepesedésre hajlamos talajokat még a kelés előtt meg kell törni szeges hengerrel. A kelés után mihamarabb el kell végezni a sarabolást. Lombpermetezés, lásd: A cékla cerkospórás levélfoltossága.

A cékla szklerotíniás rothadása

Lásd: A sárgarépa szklerotíniás rothadása

Céklarozsda

Jelentőség. Szórványosan fordul elő, főleg ősszel válik jelentőssé.

Gazdanövény. Beta fajok.

Tünet. Tavasszal a levél színén apró sárga spermogóniumok, a levél fonákán pedig csoportokba rendeződve sárgásfehér, csésze típusú ecídiumok jelennek meg. Nyáron a külső, idősebb leveleket vörösesbarna uredopusztulák borítják, majd a nyár végén, ősszel ritkán sötétbarna teleutopusztulák fejlődnek. A pusztulákat világos udvar szegélyezi.

Kórokozó. Uromyces betae (Pers.) Lév.

Jelképe: O. I. II. III. IV. Autoecikus, teljes fejlődésű rozsdagomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajon lévő levélmaradványok és a cékladugványok feji részén lévő levélcsonkok, ahol a kórokozó uredospórákkal és teleutospórákkal telel át. Tavasszal az uredospórák és a bazidiospórák indítják el a fertőzést. Tekintettel arra, hogy nyár végén és ősszel kevés teleutopusztula található, tavasszal kevés spermogónium és ecídium figyelhető meg. A gomba legfőbb terjesztői az uredospórák, amelyek 15–22 °C között a cékla idősebb leveleit fertőzik meg.

Védekezés. Az egyéves, fogyasztásra termesztett céklát a maghozó cékla, cukor- és takarmányrépa tábláktól távol kell elhelyezni. A beteg növénymaradványokat a talajba kell forgatni. Lombpermetezés, lásd: A cékla cerkospórás levélfoltossága.

A cékla botrítiszes rothadása

Lásd: A sárgarépa botrítiszes rothadása

A cékla cerkospórás levélfoltossága

Jelentőség. A cékla egyik leggyakoribb betegsége. A vegetációs idő végére a levelek elszáradnak, a cékla terméshozama csökken.

Gazdanövény. Beta fajok. Más növényfajok alárendelt jelentőségűek.

Tünet. A levélen 2–3 mm átmérőjű kerek, lilásvörös szegélyű foltok láthatók. A foltok közepe kiszürkül, és mind a levél színén, mind a fonákán szürke bevonat található, amely apró, csomókban elhelyezkedő konídiumtartókból áll. Ha a foltok összeolvadnak, a levelek elszáradnak. A tünetek a maghozó száron és a virágzaton is megfigyelhetők.

Kórokozó. Cercospora beticola Sacc.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a talajon lévő levélmaradványok és a cékladugványok levélcsonkjai, ahol a kórokozó sztrómával és konídiumokkal telel át. Fertőzési forrás még a gomolytermés is, amelyre konídiumok tapadhatnak. Kedvezőtlen körülmények között a sztróma 8 hónapig, a konídiumok pedig 16 hónapig életben maradnak. A konídiumok széllel vagy esőcseppekkel a levélre jutnak, majd csíratömlőjük a sztómán keresztül a levélszövetbe jut. A fertőzésre a legkedvezőbb a 20 °C körüli hőmérséklet és a nagyon magas, 98% feletti relatív páratartalom, ilyenkor a konídiumok a levél felületén kicsapódó kondenzvízben csíráznak. Nem szükséges tehát, hogy a levelek az esőtől nedvesek legyenek. A konídiumok 97% relatív páratartalmon már nem fejlesztenek csíratömlőt. A gomba inkubációs ideje 20 °C körül a legrövidebb, 7–10 nap, ez idő alatt a levélsztóma alatt a kórokozó apró sztrómát fejleszt. Az inkubációs idő leteltével megjelennek a levélfoltok. A konídiumképzéshez magas, 27–32 °C hőmérséklet, és nagyon magas, 98% feletti relatív páratartalom szükséges. A konídiumok később a maghozó növények gomolytermésére is juthatnak. A növények megbetegedésének mértéke a vegetációs idő végén ugrásszerűen emelkedik.

Védekezés. A céklanemesítés egyik alapvető célja a cerkospórás levélfoltosságra rezisztens fajták előállítása. A rezisztens fajtákat a fajtaleírások közlik. Amennyiben a fajta nem rezisztens, akkor a betegség leküzdésére 3–4 éves vetésforgót kell betartani, és a növénymaradványokat a talajba kell forgatni. Az egyéves, fogyasztásra termesztett céklát a maghozócékla-, cukor- és takarmányrépa-tábláktól távol kell elhelyezni. A répagomolyokat vetés előtt benomil, kaptán vagy tirám porcsávázószerrel kell csávázni. A lombpermetezést az étkezésre termesztett cékla esetében 4–5 lombleveles korban, a maghozó növények esetében pedig a dugványok kihajtása után kell megkezdeni, majd 10 naponként 4–5 alkalommal ismételni. Védekezésre a rézoxiklorid, a rézoxiklorid + cineb, a cineb, a mankoceb, a propineb, a benomil, tiofanát-metil, a fentinhidroxid, a fentinacetát + maneb vagy a ciprokonazol hatóanyag-tartalmú permetezőszerek eredményesen használhatók.

Pasztinák (Pastinaca sativa L. )

Nem fertőző betegség

A pasztinákgyökér elágazása

Lásd: A sárgarépagyökér elágazása

Vírusos betegségek

Pasztinákmozaik

Jelentőség. A betegség Nyugat- és Közép-Európában elterjedt. Magyarországon – a tünetek alapján – előfordulása valószínűsíthető.

Gazdanövény. Főleg azApiaceaecsaládba tartozó növényfajok.

Tünet. A levélen sárgászöld mozaikfoltok láthatók.

Kórokozók:

parsnip mosaic potyvirus (ParMV).

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

cucumber mosaic cucumovirus (CMV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrása pasztinák karógyökere, valamint az Apiaceaecsaládba tartozó termesztett és gyomnövények, legfontosabb átvivői az Apiaceaecsaládba tartozó növényeken előforduló levéltetvek, amelyek a kórokozót kis távolságra hurcolják.

Védekezés. Az Apiaceaecsaládba tartozó növények között 2–3 km izolációs távolság legyen. A levéltetvek ellen rendszeresen kell védekezni.

A pasztinák sárgafoltossága

Jelentőség. A betegség Közép-Európában elterjedt. Magyarországon – a tünetek alapján – előfordulása valószínűsíthető.

Gazdanövény. Főleg azApiaceaeés Chenopodiaceaecsaládba tartozó növényfajok.

Tünet. A levélen apró, elmosódott szélű kerek, sárga és határozott szegélyű szögletes sárgászöld foltok találhatók.

Kórokozó: parsnip yellow fleck sequivirus (ParYFV).

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus gömb alakú, afidofil, szemiperzisztens vírus.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a karógyökér és főleg az Apiaceaecsaládba tartozó termesztett és gyomnövényfajok. A vírus átvivője a zöld sárgarépa-levéltetű (Cavariella aegopodii Scop.),amely a vírust azApiaceaecsaládba tartozó zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) növényről az Anthriscus yellows virus jelenlétében viszi át. Az Antriscus yellows virus tehát a parsnip yellow sequiv fleck virus carrier vírusa. E carrier vírus nélkül a fenti levéltetűfaja parsnip yellow fleck sequiv virust nem viszi át. A kórokozó növénynedvvel könnyen átvihető.

Védekezés. A beteg tövek eltávolítása, valamint a levéltetű vektor elleni védekezés.

A pasztinák tarkalevelűsége

Lásd: A sárgarépa tarkalevelűsége

A pasztinák vöröslevelűsége

Lásd: A sárgarépa vöröslevelűsége

Baktériumos betegség

A pasztinák ervíniás lágyrothadása

Lásd: A sárgarépa ervíniás lágyrothadása

Gombás betegségek

Pasztinák-peronoszpóra

Lásd: Sárgarépa peronoszpóra

A pasztinák lisztharmata

Lásd: A sárgarépa lisztharmata

A pasztinák szklerotíniás rothadása

Lásd: A sárgarépa szklerotíniás rothadása

A pasztinák botrítiszes rothadása

Lásd: A sárgarépa botrítiszes rothadása

Petrezselyem (Petroselinum hortense Hoffm.)

Nem fertőző betegség

A petrezselyemgyökér elágazása

Lásd: A sárgarépagyökér elágazása

Vírusos betegség

A petrezselyem tarkalevelűsége

Lásd: A sárgarépa tarkalevelűsége, Zellermozaik

Baktériumos betegség

A petrezselyem ervíniás lágyrothadása

Lásd: A sárgarépa ervíniás lágyrothadása

Gombás betegségek

Petrezselyem-peronoszpóra

Lásd: Sárgarépa-peronoszpóra

A petrezselyem lisztharmata

Lásd: A sárgarépa lisztharmata

A petrezselyem szklerotíniás rothadása

Lásd: A sárgarépa szklerotíniás rothadása

Petrezselyemrozsda

A betegség esetenként fordul elő. Két rozsdagombafaj idézi elő. Az egyik a Puccinia petroselini (Dc.) Lindr., autoecikus, hiányos fejlődésmenetű rozsdagomba. Jelképe: 0. –. II. primer, II. szekunder, III. IV. Gazdanövénye a petrezselyem. A levél fonákán a spermogóniumok körül ún. primer uredopusztulák figyelhetők meg. Később elszórtan az ún. szekunder uredopusztulák alakulnak ki. A másik faj az Uromyces graminis (Niessl) Dietel., heteroecikus, teljes fejlődésmenetű rozsdagomba. Jelképe: 0. I. / II. II. IV. Köztesgazdái az Apiaceaecsaládba tartozó növényfajok, így a petrezselyem is. Ezek levelén és szárán a spermogóniumok és az ecídiumok alakulnak ki, főgazdája a prémes gyöngyperje (Melica ciliata L.), amelyen az uredo- és teleutopusztulák jönnek létre. Ha levélként kívánjuk a petrezselymet értékesíteni, akkor a lomb eltávolítása is számításba jöhet. Egyébként a cineb, a mankoceb, a propineb, valamint a metirám tartalmú szerek alkalmazhatók.

A petrezselyem szeptóriás levélfoltossága

Jelentőség. A betegség a petrezselymen gyakori.

Gazdanövény. A petrezselyem.

Tünet. A levélen 2–3 mm-es kerek vagy ovális, barna szegélyű foltok láthatók. A foltok közepe kifehéredik, benne apró fekete piknídiumok figyelhetők meg.

Kórokozó. Septoria petroselini Desm.

Piknídiumos gomba.

A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A zeller szeptóriás levélfoltossága.

A petrezselyem botrítiszes rothadása

Lásd: A sárgarépa botrítiszes rothadása

A petrezselyem passzalórás betegsége

Jelentőség. A betegség rendszeresen nem jelentkezik, esetenként azonban számottevő lombpusztulást okoz.

Gazdanyövény. Az Apiaceaecsaládba tartozó fajok, főleg a petrezselyem, az édeskömény és a kapor.

Tünet. Kórokozó. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: Az édeskömény passzalórás betegsége.

A petrezselyem sztemfiliumos betegsége

Jelentőség. A betegség először 1934-ben vált ismertté, később Nyugat-Európa egyes országaiban, valamint az USA-ban jelentkezett. Az 1930-as években a betegséget Dániában a Magyarországról importált petrezselyemmagvakról már kimutatták. Vizsgálataink szerint a betegség hazánkban előfordul – a külföldi adatokkal egyezően – a magon megtalálható és csíranövény-pusztulást okoz.

Gazdanövény. A petrezselyem.

Tünet. A csírázó magvak elpusztulnak. A csíranövény szik alatti szárrésze befűződik, elfeketedik, a növények kidőlnek.

Kórokozó. Stemphylium radicinum (M. Dr. et E.) Neerg. var. petroselini (Neerg.)

A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A sárgarépa sztemfiliumos betegsége.

A petrezselyem rizoktóniás betegsége

Lásd: A sárgarépa rizoktóniás betegsége

Retek (Raphanus sativus L.)

Nem fertőző betegségek

A retekgumó felrepedése

A gumó gazdasági értéke csökken. Elsősorban a hónapos retken fordul elő. A tünetre jellemző, hogy a gumó alapi részén mély berepedések figyelhetők meg. A berepedt szövet enyhén parás lesz. Előidézője a nedvesség ingadozása a gumóvastagodás idején. Arra kell törekedni, hogy a talajban elegendő, egyenletes nedvesség legyen, a talaj ne száradjon ki. A retek a 60–75%-os víztelítettségű talajokban fejlődik a legjobban. A gumóvastagodás kezdetével tehát növelni kell a vízadagot. A fajták repedésre való fogékonysága eltérő. E tulajdonságot a fajtaleírások közlik.

A retekgumó pudvássága

A gumó gazdasági értéke csökken. A betegség a hónapos, a nyári és téli retekfajtákon egyaránt előfordul. A tünetekre jellemző, hogy a retekgumó, különösen a hónapos és nyári fajtáké kézzel megnyomva rugalmas. A gumót kettévágva a belső szövetek laza szerkezetűek, üregesek és száraz állományúak. Előidézője a talaj alacsony nedvességtartalma. Ha a talaj csak rövid időre is kiszárad, a retek pudvássá válik. Gondoskodni kell tehát a talaj egyenletes vízellátásáról. A fajták pudvásodásra való fogékonysága eltérő. E tulajdonságot a fajtaleírások közlik.

A retek korai felmagzása

Nem fejlődik értékesíthető retekgumó. A tünetekre jellemző, hogy a retek magszárat fejleszt, a gumó apró marad és elfásodik. Előidézője: Lásd: A retekgumó pudvássága.

Vírusos betegség

Retekmozaik

Jelentőség. A betegség Európában, így hazánkban is egyre gyakoribb, főleg akkor, ha retket káposztafélék szomszédságában termesztenek.

Gazdanövény. Elsősorban a Cruciferaecsaládba tartozó termesztett és gyomfajok.

Tünet. A levél világoszöld színű lesz, a levéllemezen sötétzöld, szögletes foltok figyelhetők meg.

Kórokozó: radish mosaic comovirus (RaMV).

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, koleopterofil vírus.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a maghozó retek és a keresztes virágú gyomnövények. A kórokozó fő terjesztői a keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta fajok), valamint a repcebecő-ormányos (Ceutorrhynchus assimilis Pay Kull). A vírus szövetnedvvel is átvihető, maggal azonban nem.

Védekezés. Az étkezési retket a maghozó retektől távol kell elhelyezni. A kórokozó terjedése a vektor földibolha és a repcebecő-ormányos gyérítésével megakadályozható.

Komplex fertőzés esetén a radish mosaic comovirussal együtt előfordulhat még a turnip mosaic potyvirus, a cauliflower mosaic caulimovirus (Lásd: Káposztamozaik), ezért a retektáblát a káposztaféléktől távol kell elhelyezni, és a levéltetű vektorok ellen is védekezni kell.

Gombás betegségek

A retek plazmodiofórás golyvája

Lásd: A káposzta plazmodiofórás gyökérgolyvája

A retek albugós betegsége

Lásd: A torma albugós betegsége

Retekperonoszpóra

Jelentőség. A betegség a hónaposretek-fajtákon a leggyakoribb, előfordulása a levélen már régóta ismert. Újabban azonban a gumón is megtalálható. A gumón először 1928-ban észlelték a betegséget Csehszlovákiában, majd 1954-ben az USA-ból is tudósítottak fellépéséről. Magyarországon a gumótünetek 1970 óta ismertek. Külföldön, ahol a hónapos retket zsugorfóliában, lomb nélkül forgalmazzák, a csomagoláskor tünetmentes retekgumókon a tünetek szállítás alatt és az üzletben válnak szembetűnővé.

Gazdanövény. ACruciferaecsaládba tartozó növényfajok.

Tünet. A levélen és a gumón figyelhetők meg a tünetek. A sziklevél színét és fonákát fehér sporangiumtartó gyep borítja. A lomblevél színén sárgászöld, erek által határolt foltok jelennek meg, amelyekben később apró szürkésbarna nekrotikus pontok alakulnak ki. A levél fonákán fehér sporangiumtartó gyep fejlődik ki. A tünetek a maghozók szárán és virágzatán is megtalálhatók. A gumó felületén, leggyakrabban a felső harmadában apró, elmosódott szélű, sötétszürke foltok láthatók, amelyek később a gumó nagy részére kiterjednek. Felületükön fehér sporangiumtartó gyep jelenik meg. Ezután a foltok elparásodnak, rövidebb-hosszabb, sekélyebb-mélyebb repedések keletkeznek. A gumó belsejében szürkésbarna, nagy kiterjedésű elszíneződés található (174. ábra).

174. ábra - Retekperonoszpóra

kepek/174abra.png


Kórokozó. Peronospora brassicae Gäum.

Oospórás gomba.

A betegség lefolyása. A kórokozó a növénymaradványokban micéliummal és oospórával telel át. A vegetációs időben sziklevelekre kerül a kórokozó, ahol sporangiumtartó gyepet képez. A leváló sporangiumok a lomblevelekre kerülnek, majd onnan a gumóra mosódnak (175. ábra). A sporangiumok vízcseppben csíratömlőt fejlesztenek és a levélalap-maradványokon át vagy az ép bőrszöveten keresztül a növénybe jutnak. A gomba inkubációs ideje 3–16 °C között 18 napról 4 napra rövidül, magasabb hőmérsékleten pedig csak 2–3 nap. A sporangiumok csírázására az alacsony, 4–16 °C közötti hőmérséklet a legkedvezőbb. A gomba hőmérsékleti igénye a hónapos retek optimális hőmérsékleti igényével megegyezik.

175. ábra - A retekperonoszpóra kórokozójának terjedése

kepek/175abra.png


Védekezés. Tavasszal és ősszel már szikleveles korban meg kell kezdeni a permetezést, és a lomblevelek intenzív fejlődésének időszakában azt hétnaponként meg kell ismételni. A szik- és lomblevelek rendszeres védelme esetén a gumó egészséges marad. A permetezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a kaptán, a folpet, a metirám hatóanyagú szerek nedvesítőszer hozzáadásával eredményesen használhatók.

A retek alternáriás betegsége

A betegség megfigyelésünk szerint, a hajtatott és szabad földön termesztett retken egyaránt megtalálható, de hazai előfordulását még nem közölték. Gazdanövényei a Cruciferaefajok. A levélen elszórtan 2–3 mm-es kerek, szürkésbarna foltok láthatók, amelyeken szabad szemmel nehezen észrevehető, sötétbarna konídiumtartó gyep képződik. A betegség kórokozója az Alternaria raphani Groves et Skolko konídiumtartós gomba. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A káposzta alternáriás betegsége.

A retek rizoktóniás gumórothadása

Jelentőség. A betegség a hónapos retken 1946-ban Angliában fordult elő, Magyarországon 1976-ban vált ismertté. Főleg ott jelentkezik, ahol a talajt hosszú éveken át palántanevelésre vagy hajtatásra használják, emiatt a betegség kórokozója felhalmozódik. A betegség eddig fóliaházakban jelentkezett.

Gazdanövény. A gazdanövénykör rendkívül széles.

Tünet. A gumófejlődés kezdetén a gumó töpped, barna színű. A fejlett gumó szürkésbarna, puha és ráncos. Felületét laza, fehér, majd nemezes, világosbarna micéliumbevonat takarja. A micéliumbevonatban barna álszkleróciumok vannak. A gumó körül a talajt pókhálószerű micélium hálózza be.

Kórokozó. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A paprika rizoktóniás palántadőlése.

Sárgarépa (Daucus carota L. subsp. sativus Hoffm.)

Nem fertőző betegségek

A sárgarépagyökér elágazása

A sárgarépagyökér minősége csökken. A karógyökér vége elágazik, mert a sekélyen szántott, kötött talajban elsősorban a hosszú karógyökerű fajták gyökere nem képes a mélyebb talajrétegbe hatolni. A sárgarépa mélyen lazított talajt igényel. Fontos talajelőkészítés ezért az őszi mélyszántás. A hosszú karógyökerű fajták esetében az őszi mélyítő szántás elengedhetetlen.

A sárgarépagyökér felrepedése

A sárgarépagyökér minősége csökken. A karógyökér oldalán hosszú, széles, behegedt repedések figyelhetők meg. Ha nyáron hosszú ideig szárazság van, s utána csapadék hullik vagy öntözünk, a karógyökerek gyors növekedésének indulnak. Megelőzésként a szárazságban rendszeresen öntözni kell. Az alkalom szerinti egy-két öntözést száraz időjárás esetén mellőzni kell.

A sárgarépagyökér lágyrothadása

Szabad földön a felszedés előtt a karógyökér talajból kiálló feji része, vagy a felszedett, halomba rakott, de le nem takart karógyökerek felső sora a fagytól károsodhat. Ugyancsak a szabadföldi prizmában vagy alászántással történő tárolás esetén a felső szinten lévő karógyökerek megfagyhatnak. A tünetre jellemző, hogy a karógyökereken apró repedések találhatók, vagy pedig a karógyökerek megpuhulnak, vizenyősek lesznek és elrothadnak. Ha a hőmérséklet 0 °C alá száll, a karógyökér talajban lévő része nem károsodik, a feji részen, vagy a felszedett, de még szabad földön hagyott karógyökereken viszont apró repedések keletkeznek. A tárolóban a vékonyan takart karógyökerek a téli nagy hidegben elpusztulnak. A fagykárok úgy előzhetők meg, hogy a sárgarépát még az első, novemberi fagyok előtt, október végén fel kell szedni, a szabadföldi tárolóban pedig gondoskodni kell az előírt vastagságú takarásról.

Vírusos betegségek

Sárgarépa-mozaik

Jelentőség. A betegség Európában elterjedt. Hazánkban – a tünetek alapján – előfordulása valószínűsíthető. A sárgarépa-mozaik elnevezés számos vírus által kiválasztott tünet összefoglaló neve.

Gazdanövény. Gazdanövényköre – a több vírusra tekintettel – rendkívül széles.

Tünet. A levélen sárgászöld mozaikfoltok láthatók. A tő növekedésében visszamarad.

Kórokozók:

alfalfa mosaic alfamovirus (AMV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, henger alakú, stylet-borne vírus.

cucumber mosaic cucumovirus (CMV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

celery mosaic potyvirus (CeMV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

Arabis mosaic nepovirus (ArMV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, nematofil vírus.

tobacco rattle tobravirus (TRV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, pálcika alakú, nematofil vírus.

A betegség lefolyása. A fenti vírusok egyedül vagy együttesen idézik elő a betegséget. Az AMV a magban helyezkedik el, így a vetőmag is fertőzési forrás lehet. A vírusok legfontosabb terjesztői az állatvektorok. Így az AMV, a CMV és a CeMV levéltetvekkel, az ArMV a Xiphinema, a TRV pedig a Longidorus fonálféregfajokkal vihető át. Jelentős még a növénynedvvel való átvitel is.

Védekezés. A legfontosabb védekezési eljárás a fonálférgek és levéltetvek elleni védekezés. Fontos teendő még a maghozó állomány tőszelekciója, továbbá a sárgarépatáblák és a maghozó táblák közötti izolációs távolság (500–1000 m) betartása.

A sárgarépa tarkalevelűsége

Jelentőség. A betegség Észak-, Nyugat- és Közép-Európában elterjedt. Jelentősége hazánkban növekszik.

Gazdanövény. AzApiaceaecsaládba tartozó termesztett és gyomnövényfajok.

Tünet. A leveleken sárgászöld tarkázottság figyelhető meg. A levélnyél alapi része gyakran görbült. A növények törpe növésűek.

Kórokozó: carrot mottle umbravirus

Egyfonalú RNS vírus. lzometrikus, gömb alakú, afidofil, cirkulatív vírus. E vírus carrier vírusa a carrot red leaf luteovirus.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a karógyökér. A vírust a zöld sárgarépa-levéltetű (Cavariella aegopodii Scop.) és a hamvas sárgarépa-levéltetű faj (Semiaphis dauci F.)viszi át, de csak a carrot red leaf luteovirus jelenlétében fertőzőképes.

Védekezés. Lásd: A sárgarépa vöröslevelűsége.

A sárgarépa vöröslevelűsége

Jelentőség. A betegség Észak-, Nyugat- és Közép-Európa számos országában észlelhető. Hazánkban egyre nagyobb jelentőségű.

Gazdanövény. AzApiaceaecsaládba tartozó növényfajok.

Tünet. A levélkeosztatok hegyénél vörös elszíneződés látható, amely később a levélkeosztatokra is kiterjed. Végül a levelek vörös színűek lesznek.

Kórokozó: carrot red leaf luteovirus

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, cirkulatív vírus.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a sárgarépa karógyökere, és azApiaceaecsaládba tartozó termesztett és gyomnövények. Jelenlegi ismereteink szerint a vetőmag nem fertőzési forrás. Átvivője a zöld sárgarépa-levéltetű (Cavariella aegopodii Scop.), amelyben a vírus megőrzési ideje hosszú. A vírus növénynedvvel nem vihető át.

Védekezés. A beteg tövek eltávolítása. A kórokozó terjedése a levéltetű vektorok gyérítésével megakadályozható.

A sárgarépa szőrösgyökerűsége

Lásd: A cékla szőrösgyökerűsége

Fitoplazmás betegség

A sárgarépa sárgalevelűsége

A betegség Közép-Európa néhány országában ismert. Lengyelországban 1958 óta, a Cseh és Szlovák Köztársaságban pedig 1961 óta fordul elő. Magyarországon 1967-től a tünetek alapján előfordulása valószínűsíthető. Gazdanövénye a sárgarépa, a zeller, az őszirózsa, valamint számos dísznövény. A betegség tüneteire jellemző, hogy a középső fiatal levelek sárgulnak, majd a tő elsöprűsödik. A karógyökér fejletlen, meggörbül, rajta oldalgyökerek képződnek. Kórokozója az Aster yellows phytoplasma, amely polimorf alakú, cikadofil, propagatív fitoplazma. Fertőzi források a beteg tövek, ahonnan a kórokozót a kabócák terjesztik. A kórokozó a Cuscuta fajokkal is átvihető. A kabócák gyérítésével, a Cuscuta fajok irtásával, magtermesztéskor pedig a tőszelekcióval eredményesen védekezhetünk.

Baktériumos betegségek

A sárgarépa ervíniás lágyrothadása

Jelentőség. A betegséget pektobaktériumos lágyrothadásnak is szokták nevezni, mivel korábban egyes kutatók a lágyrothadást előidéző baktériumokat – pektinbontó tulajdonságuk alapján – a Pectobacterium nemzetségbe sorolták, a fajt pedig Pectobacterium carotovorum (Jones) Waldee névvel jelölték. A betegséget tárolt sárgarépán 1901-ben észlelték az USA-ban, azóta mindenütt előfordul. Hazánkban a betegség elsősorban szabadföldi prizmában, és az alászántással történő tárolás esetén jelentős. Pincében, hűtőházban tárolt sárgarépán a rothadás elenyésző. A megázott vagy megmosott és polietilén zsákokban lezárva tárolt sárgarépákon a betegség súlyos kárt okoz.

Gazdanövény. A gazdanövénykör rendkívül széles, mert a kórokozó polifág és az egész világon megtalálható.

Tünet. A karógyökér feji részén a tünetek gyakoribbak, mint a csúcsi részén. A karógyökéren nyálkás, vizenyős, kellemetlen szagú rothadás jelentkezik. A rothadó részek nyúlósak. Gyakori, hogy a karógyökér peridermája sokáig ép marad, és a rothadás csak a fatestben látható.

Kórokozó. Erwinia carotovora subsp. carotovora (Jones) Bergey, Harrison, Breed, Hammer et Huntoon

A betegség lefolyása. A kórokozó a termőhelyről a karógyökerekkel kerül a tárolóba. 10 °C alatt a baktériumnak gyakorlatilag nincs jelentősége. 10 °C felett a seb és a szervesanyag (növénymaradvány, talaj) a kórokozó karógyökérbe jutásához elengedhetetlen, 21 °C felett viszont már a kórokozó seb és szervesanyag nélkül is a gyökérbe hatol. A karógyökér sebzáró képessége, vagyis a seb szuberinréteg-képződése alacsony hőmérsékleten rossz, magas, 30 °C hőmérsékleten viszont jó. A baktérium a gyökér szöveteiben rendkívül gyorsan generalizálódik, és 10 °C feletti hőmérsékleten 2–4 hét alatt teljes rothadás következik be. A sárgarépagyökerek felületén lévő víz a kórokozó számára kedvező. Az anaerob környezet a baktérium alapvető létfeltétele.

Védekezés. A tárolás előtt a sárgarépagyökereket le kell szárítani. Ez egyben a sebek záródását is elősegíti. Szabadföldi prizmákban vagy alászántással történő tárolás esetén nedves vagy mosott sárgarépagyökereket nem szabad tárolni. Fontos a tárolók szellőztetése. A tároló hőmérséklete lehetőleg 0 °C körül legyen, de a 10 °C-t semmiképpen ne haladja meg. Ezért a szabadföldi prizmák gerincét ősszel nem szabad azonnal lezárni. Lásd még: A sárgarépa szklerotíniás rothadása.

A sárgarépa xantomonászos betegsége

Jelentőség. A betegséget először 1934-ben az USA-ból közölték, később Kanadában és Ausztráliában is előfordul. A betegség Európában eddig csak Magyarországon ismert, 1955 óta szórványosan észlelhető. A levelek elszáradnak, a sárgarépa ernyős virágzata pedig elhervad. A sárgarépa karógyökerén a betegség eddig még nálunk nem fordult elő, az USA-ban azonban ismert. A vetőmag csökkent értékű.

Gazdanövény. A sárgarépa.

Tünet. A levélen, a levélnyélen, a magszáron és a virágzaton láthatók a tünetek. A levélen a tünetek először a levélkeosztatok végén jelennek meg, ahol apró vizenyős foltok mutatkoznak. A foltok később a levélkeosztatra kiterjednek és fokozatosan elbarnulnak. Az elhalt foltokat sárga udvar szegélyezi. A levélkeosztat gyakran begörbül. A levélnyélen és a magszáron hosszú, barna csíkok vannak. Ha a foltok a magszárat körülölelik, akkor a virágzat elhervad, majd elszárad. A virágzati tengelyen lévő foltok miatt a virágok elszáradnak. A foltokat fénylő, sárga baktériumnyálka borítja, amely száraz körülmények között gumiszerűvé válik.

Kórokozó. Xanthomonas hortorum pv. carotae (Kendrick) Vauterin et al.

A kórokozót korábban Xantomonas campestris pv. carotae (Kendrick) Dye néven nevezték.

A betegség lefolyása. A kórokozó a talajba került növényrészeken, és a sárgarépadugványok levélmaradványain telel át. Fontos fertőzési forrás a vetőmag is. A beteg magvakból beteg növények fejlődnek. A beteg növényrészekről a baktérium vízcseppel kerül az egészséges levelekre, ahol a levélkeosztatok szélén, a hidatódákon vagy sztómákon keresztül a növénybe jut. A kórokozó terjedését a levélben a levélér megakadályozza. A kórokozó számára a május-júniusi csapadékos időjárás kedvező. A magas relatív páratartalom a baktériumnyálka beszáradását akadályozza meg.

Védekezés. Azon a területen, ahol a betegség előfordult, legalább 4 éves vetésforgót kell betartani. A növénymaradványokat alá kell szántani. A dugványokról tárolás előtt a levelet el kell távolítani. A vetőmagvakból a kórokozó laboratóriumi módszerekkel kimutatható. (Lásd: Általános rész. A baktériumok meghatározása.) A vetőmagszabvány értelmében a kórokozótól fertőzött szuperelit és elit magtételek csak meghatározott feltételek szerint forgalmazhatók. A vetőmagtermesztésre kijelölt állomány permetezésére a rézhidroxid, a rézoxiklorid és a rézszulfát tartalmú szerek jó hatásúak. A permetezéseket tavasszal, legkésőbb április végén meg kell kezdeni és 10 napos időközzel legalább hatszor kell permetezni.

Gombás betegségek

Sárgarépa-peronoszpóra

Jelentőség. A betegséget külföldön és hazánkban a sárgarépa szórványosan előforduló, kis jelentőségű betegségeként tartják számon. A betegség a Kárpát-medencében 1867 óta ismert, s esetenként az ország csapadékban gazdagabb vidékein észlelhető.

Gazdanövény. AzApiaceaecsaládba tartozó növényfajok.

Tünet. A levél színén erek által határolt, szögletes sárgászöld, majd szürkésbarna foltok vannak. A levél fonákán fehér sporangiumtartó gyep tör elő.

Kórokozó. Plasmopara nivea (Ung.) Schroet.

Oospórás gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a levelek, ahol a kórokozó oospórával telel át. A vegetációs időben a sporangiumból kiszabaduló mozgó sporangiospórák fertőznek. A kórokozó számára a csapadékos időjárás elengedhetetlen.

Védekezés. A betegség elleni védekezés nem képezi a sárgarépa védelmének gerincét. Védekezést lásd még: A sárgarépa alternáriás levélfoltossága.

A sárgarépa lisztharmata

Jelentőség. Száraz nyarakon és ősszel általánosan elterjedt. A lomb elszárad, emiatt a gyökérfejlődés gyenge. Csapadékos időjárás után a növények új, egészséges leveleket fejlesztenek.

Gazdanövény. Az Apiaceaecsaládba tartozó növényfajok.

Tünet. A levélen, a levélnyélen, a magszáron és a virágzaton jelentkeznek a tünetek. A fenti növényrészeken először foltszerűen, majd a felületet beborítva finom szürkésfehér epifita micéliumbevonat látható, majd a bevonat a konídiumláncok tömegétől lisztszerű lesz. A nyár közepétől apró fekete kleisztotéciumok jelennek meg. A kaszattermésen szintén szürkésfehér micéliumbevonat és kleisztotécium található.

Kórokozó. Erysiphe heraclei Dc. ex Saint-Amans

Kleisztotéciumos gomba.

Konídiumtartója oidium típusú.

A betegség lefolyása. A beteg magvak jól csíráznak, s belőlük egészséges növények fejlődnek. A kórokozó fertőzési forrásai az elpusztult növénymaradványokon lévő kleisztotéciumok. A kleisztotéciumból kiszabaduló aszkospórák a leveleket fertőzik meg. A nyári fertőzésben a konídiumoknak van nagy szerepük, amelyek a csapadékszegényebb időszakban újabb fertőzést hoznak létre.

Védekezés. Száraz nyáron és ősszel a lombot kén, dinokap, kinometionát tartalmú szerekkel, nedvesítő szer hozzáadásával kell permetezni. Csapadékos időjárás esetén és öntözött növényállományban nem kell védekezni.

A sárgarépa szklerotíniás rothadása

Jelentőség. A betegséget sárgarépán először 1886-ban, pasztinákon és zelleren 1908-ban Németországban, petrezselymen pedig 1910-ben Angliában figyelték meg. Magyarországon a betegség 1922-től ismert. Azóta elterjedt, a tárolóban jelentős rothadást okoz.

Gazdanövény. Különböző kétszikű növényfajok. Egyszikű növényfajokon a betegség ritkán fordul elő.

Tünet. A karógyökéren először vizenyős foltok mutatkoznak. A folt egyre nagyobbodik, felületén laza, majd dús vattaszerű, hófehér micélium fejlődik, amelyben izzadmánycseppek (exudátumok) kíséretében nagy, fekete és hosszúkás szkleróciumok alakulnak ki. Később a szkleróciumok a felületet kéregszerűen borítják. A gyökér pépesen, de nem bűzösen rothad. A gyökerek belső szövetei világosbarnák, lazák (176. ábra).

176. ábra - A sárgarépa szklerotíniás rothadása

kepek/176abra.png


Kórokozó. Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) de Bary

Tölcsér alakú apotéciumos gomba. Szkleróciuma nagy, rajta több tölcsér alakú apotécium fejlődik.

A betegség lefolyása. A kórokozó szabad földön a beteg növényrészekben szkleróciumokkal és micéliummal, vagy a talajba került szkleróciumokkal telel át. A kedvezőtlen körülményeket a gomba jól elviseli, és szkleróciuma gazdanövény nélkül is évekig életben marad a talajban. A kórokozó más kétszikű növények termesztése esetén is felszaporodhat. A szkleróciumok tavasszal tölcsér alakú apotéciumot fejlesztenek, amelyekből fertőző aszkospórák kerülnek a növényekre. A leggyakoribb azonban az, hogy a szkleróciumból micélium fejlődik, s az jut a növénybe.

A talaj magas nitrogéntartalma nemcsak a növény szöveteinek fellazulását eredményezi, hanem a gombára is kedvező hatású. A kálium és foszfor műtrágyák hatására viszont a betegség mértéke csökken, és ez elsősorban a gyökerek periderma vastagodására vezethető vissza.

A gomba a karógyökérbe elsősorban sebeken keresztül jut be. Emiatt rendkívül fontos a karógyökér sebzáró képességének ismerete. A sérülést követően a seb parásodik, fokozatosan szuberinréteg képződik. Alacsony, 1–2 °C hőmérsékleten a szuberinképződés csekély és vontatott, a hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan viszont nagymértékű és gyors. Pl. 15–20 °C közötti hőmérsékleten és 90% relatív páratartalmon már a sebzést követő 4–6. napon intenzív szuberinképződés észlelhető és a 24. napon éri el tetőfokát. A fentiek alapján megállapítható, hogy főleg a felszedés, a szállítás és a tárolás során keletkező sebek (gyökérszakadások a felszedéskor, törés, vágás, zúzódás, horzsolás, fagytól származó apró repedések) a legveszélyesebbek, ugyanakkor a nyáron, szabad földön keletkező sebek (egyenetlen vízellátás következtében keletkező repedések) jelentősége alárendelt. A sebzáródást nehezíti még az is, ha a karógyökerek csapadéktól nedvesek vagy sárosak.

A kórokozó a szabad földről – a betegség tüneteit alig mutató növényekkel – kerül a tárolóba. A tárolóban a kórokozó a beteg karógyökérből a mellette lévő egészségesbe sebzés nélkül is átnő. Emiatt a rothadás gócokban jelentkezik.

A gomba az alacsony hőmérsékletet kitűnően elviseli. Még a sárgarépa –3... –5 °C hidegtűrési határa alatt is életben marad. Növekedésének hőmérsékleti minimuma 0 °C körül van, optimuma 24 °C, maximuma pedig 30 °C. A tároló hőmérséklete a kórfolyamatra nagy hatással van. Az alacsony, 0 °C körüli hőmérséklet a kórfolyamatot lelassítja, s így a romlási veszteség kevesebb. Minél magasabb a tároló hőmérséklete, annál intenzívebb a kórokozó növekedése és a rothadáskor felszabaduló hő is a környezet hőmérsékletét növeli. A rothadó gócok hőmérséklete a kórokozó hőmérsékleti optimumát is elérheti.

A tárolhatóságot a relatív páratartalom is befolyásolja. A sárgarépa és más gyökérzöldségfajok 85% relatív páratartalom alatt fonnyadnak, emiatt az apadási veszteség nagy. Minél magasabb (85% feletti) azonban a relatív páratartalom, annál nagyobb a romlási veszteség.

A tárolhatóságot a betakarítás ideje is meghatározza. Megfigyeléseink szerint ha a sárgarépafajtára jellemző tenyészidő vége a felszedés kezdetével egybeesik, vagy azt megközelíti, akkor a tárolási veszteség kisebb. A tárolhatóságot tehát a sárgarépa érettsége döntően befolyásolja. Vizsgálatok bizonyítják, hogy éréskor a gyökértestben a monoszaharidok mennyisége csökken, a diszaharidoké pedig emelkedik. Így a jól tárolható sárgarépafajták esetében betakarításkor a di- és monoszaharid aránya 1:1, ill. 2,5:1, a rosszul tárolható fajtáké viszont 0,5:1.

Védekezés. A sárgarépa a vetésforgónak olyan szakaszába kerüljön, ahol az elővetemény egyszikű növény volt. Ne termesszük a sárgarépát frissen trágyázott talajban, és kerüljük a növény túlzott nitrogénellátását.

A sárgarépa felszedésére még a fagyok előtt kerüljön sor. A tárolásra szánt sárgarépát – a sebzések csökkentése céljából – csak nyűvőrendszerű betakarítógéppel szabad felszedni. Az ásórendszerű betakarítógéppel történő felszedés csak az azonnali, konzervipari feldolgozás esetén ajánlható. A tárolhatóságot nem befolyásolja, hogy a lomb csavarással vagy vágással került eltávolításra.

A felszedés, szállítás, majd a tisztítás és válogatás után a sárgarépát szellőztetéses tárolóban kell elhelyezni (lásd: részletesen: A hagyma botrítiszes betegsége).

A tárolás menete a következő:

Szárítás: A tárolt sárgarépán keresztül levegőt kell áramoltatni 80 m3/óra/tonna mennyiségben. A levegő hőmérséklete legfeljebb a környezet hőmérsékleténél 10–15 °C-kal lehet magasabb. E művelet célja a sárgarépa felületi nedvességének eltávolítása és a sebek szuberinképződésének elősegítése. A szárítást addig kell végezni, amíg a tárolt sárgarépák felső rétegében már nem észlelhető kondenzvíz-lecsapódás.

Szellőztetéses tárolás: 0 °C körüli hőmérsékleten 85% relatív páratartalmon, 80 m3/óra/tonna levegő áramoltatással.

Prizmás tárolás esetén is lehetséges szellőztetéses tárolás. Ilyenkor a prizmába helyezett perforált csövön keresztül ventilátorral kell levegőt áramoltatni.

Sárgaréparozsda

Jelentőség. Nem gyakori, kisebb jelentőségű betegség. Elsősorban az Alföldön fordul elő azokon a sárgarépatáblákon, ahol a közelben szikes, vizenyős területek vannak és a sziki káka megtalálható.

Gazdanövény. AzApiaceaecsaládba tartozó növényfajok – így a sárgarépa is – a kórokozó köztesgazdái, főgazdája pedig a sziki káka (Bolboschenus maritimus [L.]Palla).

Tünet. A sárgarépa levelén, levélnyelén, a maghozó szárán és virágzatán sárgászöld, majd sárga megvastagodott foltok láthatók, amelyekben pontszerű narancssárga spermogóniumok és csoportokba rendeződött csésze típusú ecídiumok találhatók. A beteg növényrészek később elszáradnak. A sziki kákán vonalszerűen elhelyezkedő világosbarna uredo- és fekete teleutopusztulák figyelhetők meg.

Kórokozó. Uromyces lineolatus (Desm.) Schroet.

Jelképe: O. I. /II. III. IV. Heteroecikus, teljes fejlődésmenetű rozsdagomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a sziki káka, ahol a kórokozó teleutospórával vagy uredospórával telel át. A teleutospórán fejlődő bazidiospórák és az uredospórák tavasszal a sárgarépára jutnak.

Védekezés. Az Alföldön, szikes, vizenyős területeken a sziki káka rendszeresen előfordul. Ezért e területektől távol termesszünk sárgarépát. Ha ez nem lehetséges, akkor gondoskodni kell arról, hogy e területeket rendszeresen kaszáljuk. A betegség megjelenésekor cineb, mankoceb, propneb vagy metirám tartalmú szerekkel kell védekezni. A védekezést 2–3 alkalommal meg kell ismételni.

A sárgarépa botrítiszes rothadása

Jelentőség. A betegséget sárgarépáról először 1889-ben Németországból közölték, később főleg Észak- és Nyugat-Európában vált ismertté. Az amerikai földrészen 1902 óta, Ausztráliában pedig 1945 óta fordul elő. Magyarországon a betegség 1964 óta ismert és a tárolt sárgarépa egyik legjelentősebb betegsége.

Gazdanövény. Gazdanövényköre rendkívül széles, gazdanövényei főleg a kétszikű, ritkábban az egyszikű növényfajok, így többek között azApiaceaecsaládba tartozó gyökérzöldségek.

Tünet. A karógyökéren fakó, vizenyős, rothadó foltok jelennek meg. A rothadó részek szagtalanok, rugalmasak. Alacsony tárolási hőmérsékleten a gyökér felületén finom pókhálószerű, majd nemezes fehér micélium látható. Később a peridermába beépülő, szürkésbarna, majd fekete apró szkleróciumok alakulnak ki, amelyek egybeolvadnak és kemény kérget alkotnak. A szkleróciumok szerveződésével párhuzamosan a fehér micéliumbevonat fokozatosan gyérül. Végül a gyökér összezsugorodik. elfásodik. Magas hőmérsékleten a rothadó foltok felületén dús szürke konídium tartógyep jelenik meg. Ilyenkor a szkleróciumok nem, vagy nagyon gyéren képződnek. A gyökér belsejében a szövet szennyesszürke, a kambium pedig sötétbarna (177. ábra).

177. ábra - A sárgarépa botrítiszes rothadása

kepek/177abra.png


Kórokozó. Botrytis cinerea Pers.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A kórokozó szabad földön a növénymaradványokon szaprofitaként életképes marad. A talajba juttatott műtrágyák (nitrogén, foszfor, kálium) a betegség mértékét nem befolyásolják. A kórokozó a szabad földről a karógyökérrel kerül be a tárolóba. A gomba a karógyökérbe elsősorban seben keresztül jut be. Ilyenkor a karógyökéren, annak felületén lévő elhalt, bomló szerves anyag (talaj, növénymaradvány) a betegség mértékét nem befolyásolja. Seb híján azonban a szerves anyag a betegség mértékét döntően befolyásolja. Sebzések a sárgarépa felszedése előtt, majd felszedése, szállítása és tárolása során egyaránt előfordulnak. A fagy okozta repedések a termőhelyen és a szabadföldi tárolóban, valamint a törés, vágás, horzsolás okozta sebek nyitott kapuk a gomba számára. Még a szabad szemmel ép felületűnek ítélt karógyökéren is lehetnek apró sebek (pl. a felszedéskor leszakadt finom oldalgyökerek sérült gyökér alapjai). A gyökérre tapadt talajrészek, szár- és levélmaradványok mint elhalt szerves anyagok elősegítik a gomba behatolását. A gomba optimális hőmérséklete 21–24 °C, optimális hőmérsékleti igénye 0 °C alatt van, hőmérsékleti maximuma pedig 30 °C. A gomba növekedési erélye optimális hőmérsékleten rendkívül gyors. Alacsony tárolási hőmérsékleten a sárgarépa rothadása lassabban és később következik be. A kórokozó a tároló ládákban lévő növénymaradványokon is fennmarad, és az azokkal érintkező gyökerek is megfertőződnek. A tárolt gyökereket a kórokozó a tároló levegőjébe kerülő konídiumokkal is megfertőzheti.

Védekezés. Lásd: A sárgarépa szklerotíniás rothadása.

A sárgarépa alternáriás levélfoltossága

Jelentőség. A betegséget először 1855-ben Németországban írták le, ahol súlyos lombpusztulást eredményezett. Azóta Európa több országában jelentkezett. Az irodalmi adatok szerint a betegség egyes esetekben csíranövényen és karógyökéren is előfordult. Magyarországon 1974-ben figyeltünk fel a betegségre. Szabad földön nyár végén nagymértékű lombpusztulást észleltünk. Az idős levelek pusztulása miatt a gyökérsúly növekedése az egészséges növényekhez viszonyítva 1/3-ára csökkent. Magyarországon a betegség csíranövényeken ritkán, a karógyökéren pedig még nem fordult elő.

Gazdanövény. A sárgarépa.

Tünet. A levélen apró, kerek vizenyős foltok mutatkoznak, amelyek később megnagyobbodnak, és sárgásbarna színűek lesznek. Ha a foltok összeolvadnak, a levélkeosztatok elszáradnak. A levélnyélen a foltok oválisak, majd összeolvadva vonalszerűek lesznek. Konídiumtartó gyep a foltok felületén csak csapadékos, párás körülmények között képződik. A levelek később teljesen elszáradnak és a talajra fekszenek. Szabad földön szembetűnő, hogy a külső, idős levelek pusztulnak el és a sárgarépa új, zsenge, egészséges leveleket fejleszt (178. ábra).

178. ábra - A sárgarépa alternáriás levélfoltossága

kepek/178abra.png


Kórokozó. Alternaria porri (Ell.) Cif. f. sp. dauci (Kühn.) Neerg.

Konídiumtartós gomba. A rövid, nem elágazó barna konídiumtartóról a csőrös konídium egyesével fűződik le.

A betegség lefolyása. A legfontosabb fertőzési forrás a beteg levél. A kórokozó a száraz levélen nagyon hosszú ideig életképes. Figyelemre méltó, hogy a kórokozó a 6 hónapos, száraz levelekből eredményesen izolálható. A kórokozó az egészséges növényekre a talajon maradt levelekről, vagy a sárgarépadugványok feji részén lévő levélmaradványokról kerül. A kórokozó esetenként megtalálható a vetőmagon, ezért a vetőmag mint fertőzési forrás kisebb jelentőségű. A kórokozó csak az idős leveleket fertőzi meg. A fiatal zsenge levelek a betegségre nem fogékonyak. A gomba a sztómákon keresztül jut a szövetekbe, az első tünetek 24 °C-on a fertőzést követően későn, 6 hét múlva jelennek meg, teljes lombpusztulás pedig 12 hét múlva következik be. Nagymértékű megbetegedés esetén a kórokozó a csépléskor tapad a mag felületére, a virágzáskor azonban ritkán jut be a mag belsejébe. A kórokozó növekedésének hőmérsékleti optimuma 24–32 °C, a konídiumcsírázásé 28–32 °C. A gomba relatív-páratartalom-igénye szintén nagy.

Védekezés. A beteg lombot a talajba mélyen alá kell szántani. Magot csak egészséges anyanövényekről szabad szedni. A kórokozó előfordulását a magon szűrőpapír módszerrel ellenőrizhetjük. A módszer lényege az, hogy a magvakat szűrőpapír között, szobahőmérsékleten csíráztatjuk és 10 nap múlva sztereomikroszkóppal megvizsgáljuk azokat. Ha a magvak a kórokozótól fertőzöttek, csávázásukra a kaptán vagy a tirám hatóanyagú porcsávázószerek jöhetnek számításba. A lombpermetezést csak július végén kell elkezdeni, majd 10 naponként megismételve, a karógyökerek felszedése előtt 2 héttel befejezni. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb vagy a metirám tartalmú permetezőszerek hatásosak.

A sárgarépa sztemfiliumos betegsége

Jelentőség. A betegséget először 1888-ban Dániában írták le. Az 1900-as évek első felében elterjedt Európa számos országában, valamint az amerikai földrészen és Japánban. Az 1930-as években a betegséget Dániában Magyarországról importált sárgarépamagvakon már megtalálták. Magyarországon a betegség 1956 óta ismert. A sárgarépa egyik legjelentősebb betegsége. Az értékesítésre kerülő karógyökereken lévő fekete foltok minőségcsökkenést, a tárolóban bekövetkező rothadás nagy tárolási veszteséget, a magszár hervadása pedig maghozamkiesést eredményez.

Gazdanövény. A sárgarépa és a zeller.

Tünet. A csíranövényen, a levélen és a levélnyélen, a virágzaton, valamint a karógyökéren találhatók a tünetek. A csírázó magvak elpusztulnak, nem kelnek ki. A csíranövény szik alatti szárrésze elfeketedik, befűződik, a növények pedig kidőlnek. Az elfeketedő szárrészen finom, sötétbarna konídiumtartó gyep figyelhető meg.

A leveleken apró, kerek vagy hosszúkás, barna foltok láthatók. A levélnyélen a foltok megnyúltak, csíkszerűek, sötétbarnák. A levelek sárgulnak, elszáradnak. A virágzaton a fentihez hasonló tünetek alakulnak ki.

A karógyökéren 3 tünettípus figyelhető meg. Az elsőre az jellemző, hogy a karógyökér oldalán 2–15 mm átmérőjű, kerek vagy ovális besüppedő fekete foltok láthatók, amelyeken laza, olajbarna bevonat, micélium és konídiumtartó fejlődik. A sárgarépa felszedésekor a folton gyakran nem figyelhető meg bevonat. A második tünettípus a karógyökér feji részén látható, ahol egyre mélyebbre húzódó rothadás, ún. szívrothadás jelentkezik. A harmadik tünettípus jellemzője, hogy a karógyökér vége elfeketedik. Diagnosztikai szempontból megtévesztő, hogy a fekete foltokat később szaprofita Fusarium fajok lilás vagy sárgásfehér bevonata takarja el (179. ábra).

179. ábra - A sárgarépa sztemfiliumos betegsége

kepek/179abra.png


A magtermesztés során a kiültetésre kerülő sárgarépadugványok nem hajtanak ki, vagy pedig a kihajtott tövek hervadásos pusztulása következik be.

Kórokozó. Stemphylium radicinum (M., Dr. et E.) Neerg.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. Fontos fertőzési forrás a vetőmag. A kórokozó konídiumai a maghozó tövek leveleiről és virágernyőiről csépléskor a mag felületére tapadnak (külső magfertőzés) vagy pedig a mag kötődésekor a gomba micéliuma és konídiumával csíratömlője a mag belsejébe hatol (belső magfertőzés). Fertőzési források ezenkívül az elpusztult növényrészek, ahol a kórokozó 2 évnél tovább is fennmarad, valamint a talaj, ahol a kórokozó még 6 év után is megtartja életképességét. A kórokozó konídiumai a beteg csíranövényről jutnak a levélre és levélnyélre, majd a konídiumok csíratömlőt fejlesztve a sztómán keresztül hatolnak a szövetbe. A karógyökér feji részébe a gomba micéliuma a levélnyélalapon keresztül jut. A levélről lemosódó konídiumok pedig a fejrészre tapadnak, és csíratömlővel a peridermán, vagy mikrosebeken keresztül jutnak a szövetekbe. A talajban lévő gomba a karógyökérbe seb nélkül és seben keresztül egyaránt behatol, de az oldalgyökereken keresztül is bejut. A sárgarépa felszedésekor a karógyökéren már szembetűnőek a tünetek. A fertőzés veszélye a sárgarépa felszedése, szállítása és tárolása során tovább fokozódik. A tárolóban a kórokozó alig terjed át a beteg gyökérről az egészségesekre, a nagymértékű rothadás elsősorban az egyre nagyobbodó és mélyülő foltok miatt áll elő. A gomba optimális hőmérsékleti igénye magas, 28 °C, hőmérsékleti minimuma 0 °C körül van, növekedésének felső határa pedig 39 °C.

Ha a beteg karógyökereket mint dugványokat magtermesztésre használjuk fel, akkor a kórfolyamat a kiültetés után is tovább folytatódik. A beteg maghozó szár alapi részén konídiumtartókon konídiumok képződnek, amelyek a környező egészséges növényekre jutva a leveleket, a virágernyőt és a magvakat is megfertőzik. A talaj a levelekről lemosódó konídiumoktól és a talajban elpusztult karógyökerektől válik a fertőzés forrásává.

Védekezés. A sárgarépát mély fekvésű, kötött, hideg talajon ne termesszük. Olyan táblákon, ahol a betegség nagymértékben jelentkezett, sárgarépát csak 7–8 év múlva termesszünk. Magot csak egészséges anyanövényről szabad begyűjteni. Vetés előtt a kórokozó előfordulását a magon feltétlenül ellenőrizni kell szűrőpapír módszerrel. E célból a magvakat szűrőpapír között szobahőmérsékleten kell csíráztatni, és 10 nap múlva sztereomikroszkóppal kell megvizsgálni. A magon a kórokozó könnyen felismerhető, lazán elhelyezkedő szürkésbarna micéliumáról, s annak rövid oldalágain fejlődő, fekete, csillogó, egyesével képződő konídiumairól. A kórokozóval fertőzött magvakat kaptán vagy tirám hatóanyag-tartalmú porcsávázószerrel kell csávázni. A vegyi védekezés alapja tehát a vetőmagvak csávázása.

A lombvédelmet akkor kezdjük meg, amikor a növények a 8–10 cm magasságot elérték. Ezt követően 10 naponként, legalább 6 alkalommal kell védekezni. Ha esős az időjárás, akkor további permetezések szükségesek. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb vagy metirám tartalmú permetezőszerek kiváló hatásúak.

Magtermesztés esetén kiültetés előtt a karógyökereket feltétlenül át kell válogatni.

A sárgarépa rizoktóniás betegsége

Jelentőség. A sárgarépa rizoktóniás betegsége három Rhizoctonia faj által kiváltott betegség összefoglaló neve.

A Rh. carote a sárgarépa rizoktóniás kráterrothadását okozza. A kórokozót először 1948-ban az USA-ban írták le, majd az 1960-as évek közepén Észak-Európában is észlelték. Hazánkban a betegség 1967 óta ismert. A betegség alacsony hőmérsékletű tárolókban, elsősorban fából készült tárolóeszközök használata esetén nagy jelentőségű.

Rh. solani által okozott betegségnek megkülönböztető elnevezése nincs. A kórokozó tárolt sárgarépán először 1932-ben az USA-ban jelentkezett; korábban petrezselymen, később pedig a zelleren fordult elő. A kórokozó Magyarországon korábban főleg mint a burgonya, később pedig mint a palántadőlés okozója ismert. A sárgarépa karógyökerén 1970-ben észlelték.

A Rh. crocorum fajt népiesen ibolyaszínű gyökérpenésznek nevezik. A kórokozót sárgarépán először 1856-ban Németországban találták meg. Magyarországon korábban a lucerna, valamint a cukor- és takarmányrépa kórokozójaként tartották számon. Sárgarépán, petrezselymen és zelleren való előfordulásáról az 1950-es évek elejétől vannak adataink.

Gazdanövény. A Rh.carote gazdanövénye kizárólag a sárgarépa.

A Rh. solani a sárgarépa karógyökereken ritkán fordul elő. A petrezselyem és a pasztinák karógyökerén, valamint a zeller gumóján a kórokozót nem észleltük. A kórokozó gazdanövénye számos, különböző növénycsaládba tartozó faj.

A Rh. crocorum a sárgarépa és a petrezselyem karógyökerein, valamint a zeller gumóján szórványosan jelentkezik. Pasztinák karógyökerén nem észleltük. A kórokozó jelentősebb gazdanövénye még a lucerna, a vöröshere, a cukor- és takarmányrépa, a cékla és a spárga.

Tünet. A Rh. carotae kórképére jellemző, hogy a karógyökéren 5–30 mm átmérőjű, kráterszerűen besüppedő kerek vagy ovális alakú, világosbarna, kissé ráncos foltok figyelhetők meg. A foltokban gyér, fehér micéliumbevonat és abban apró sárgásfehér álszkleróciumok vannak. A micélium később a karógyökerek felületén és a fából készült tárolóeszközökön dús, fehér bevonatot képez.

A Rh. solani kórképe a karógyökereken nehezen vehető észre, mert rothadás nem jelentkezik, csupán a karógyökérre tapadó, elszórtan elhelyezkedő apró sötétbarna álszkleróciumok észlelhetők.

A Rh. crocorum kórképe viszont feltűnő, mert a karógyökéren 2–25 mm átmérőjű enyhe besüppedés jelentkezik, amelynek felületét lilásbarna micélium hálózza be. A micéliumhálózatban elszórtan apró lilásbarna álszkleróciumok helyezkednek el (180. ábra).

180. ábra - A sárgarépa rizoktóniás betegsége

kepek/180abra.png


Kórokozók.

Rhizoctonia carotae Rader

Konídiumot nem képző gomba.

A gomba bazídiumos alakja nem ismert.

Rhizoctonia solani Künn

Konídiumot nem képző gomba.

A gomba bazídiumos alakja: Thanatephorus cucumeris (Frank) Donk, amely bazidiospórát termőtesten képző gomba.

Rhizoctonia crocorum (Pers.) Dc.

Konídiumot nem képző gomba.

A gomba bazídiumos alakja: Helicobasidium purpureum (Tul.) Paf., amely bazidiospórát termőtesten képző gomba.

A betegség lefolyása. Mindhárom kórokozó faj fertőzési forrása a talaj. A Rh. carotae esetében azonban ezen kívül fontos fertőzési források a tárolóban lévő ládák, rekeszek, kosarak. A kórokozók a termőhelyről kerülnek a tárolóba. A Rh. carotae az alacsony hőmérsékletű tárolóban fejlődik a legjobban, mivel hőmérsékleti optimuma alacsony, 15–18 °C, ezzel szemben a Rh.solani és a Rh.crocorum hőmérsékleti igénye magas, 25–30 °C. A másik különbség az, hogy a Rh.carotae patogenitása a tárolt karógyökérre nagy, a Rh.solani és Rh.crocorum patogenitása viszont rendkívül gyenge. Kísérletek bizonyítják, hogy a tárolt sárgarépagyökérről izolált Rh.solani nagymértékű palántadőlést okoz, a Rh.crocorum pedig palántakortól a karógyökerek fejlődéséig okoz jelentős megbetegedést.

Védekezés. Mindhárom gombafaj esetén a vetésforgót be kell tartani. Sárgarépát, valamint más gyökérzöldséget (petrezselymet, zellert) a vetésforgóban a kalászosok után kell termeszteni. Különösen a Rh.crocorum fellépésének csökkentése céljából ügyelni kell arra, hogy a lucerna, lóhere, valamint cukor- és takarmányrépa után ne termesszünk sárgarépát. Kerülni kell a mélyfekvésű talajokat. Ajánlatos a sárgarépa bakháton történő termesztése. A tárolóban a Rh. carotae ellen eredményesen védekezhetünk könnyen tisztítható műanyag ládák használatával, vagy pedig a faládák műanyagfóliával történő kibélelésével.

Torma (Armoracia lapathifolia Gilib.)

Nem fertőző betegség

A tormagyökér szövetbarnulása

A betegséget Magyarországon először 1972-ben észleltük. Megfigyeléseink szerint a betegség egyes évjáratokban nagyobb mértékű, máskor pedig kisebb. A szövetbarnulás a dugványokon és az értékesítésre kerülő karógyökereken fordul elő. A tormagyökér gazdasági értéke csökken. A tünetekre jellemző, hogy a gyökér felületén semmiféle elváltozás nem látható. Ha azonban a gyökereket kettévágjuk, a farészben világos- vagy sötétbarna elszíneződést találunk. Az elszíneződés apró, sötétbarna pontokból tevődik össze. A kórszövettani vizsgálatok szerint a barnulás a karógyökerek fatestének kora őszi és őszi pásztájában található, ahol tilliszek keletkeznek, a sejtekben gyanta és mézgaszerű anyag rakódik le (181. ábra). Vizsgálataink szerint a tormagyökér szövetének barnulása a növény egyedi tulajdonsága. Ugyanazon termőhelyen termesztett tormagyökerek között fehér és barna szövetű egyedek is találhatók. Az éghajlati tényezők – különösen a kora őszi időszakban – fokozhatják a torma karógyökereinek a barnulását. Legfontosabb megelőzés a torma karógyökereinek szelekciója. Dugványkészítéskor, a talpgyökerek levágásakor a barnult szövetű egyedeket szelektáljuk ki, ne ültessük el. A tormát ne termesszük kötött talajon, mert a karógyökerek hamar elfásodnak. Száraz időjárás esetén a tormát 2–3 alkalommal öntözni kell. Az öntözés a torma minőségét javítja.

181. ábra - A tormagyökér szövetbarnulása

kepek/181abra.png


Vírusos betegségek

Tormamozaik

A betegség Európa számos országában ismert, előfordulása Magyarországon a tünetek alapján feltételezhető. Gazdanövénye a torma, valamint a Cruciferaecsaládba tartozó termesztett és gyomnövények. A levélen sárgászöld, szögletes foltok, valamint gyűrűk figyelhetők meg. A levélen, de főleg a levélnyélen apró, sötétbarna, nekrotikus foltok is megjelenhetnek. Egyik kórokozója a cauliflower mosaic caulimovirus (CaMV), amely kétfonalú DNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus. A másik, a turnip mosaic potyvirus (TuMV), amely egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus. Mindkét kórokozó növénynedvvel átvihető. Terjesztői a levéltetvek, ezért ellenük rendszeresen védekezni kell.

Baktériumos betegség

A torma agrobaktériumos golyvája

Lásd: Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája

Gombás betegségek

A torma albugós betegsége

Jelentőség. A betegséget népiesen fehér sömörnek nevezik. A betegség a tormán rendszeresen előfordul, de ritkán okoz nagymérvű megbetegedést.

Gazdanövény. ACruciferaecsaládba tartozó termesztett és gyomnövények. A gyomnövények közül elsősorban a Capsella bursa-pastoris (L.)Medic. és a Lepidium fajok.

Tünet. A levélen, a maghozó száron és a virágzaton, valamint a karógyökereken figyelhetők meg a tünetek. A levélen és a levélnyélen először 5–6 mm átmérőjű sárgászöld foltok jelennek meg, amelyeken később elszórtan, vagy körökbe rendeződve 1–2 mm átmérőjű kerek, enyhén felemelkedő, epidermisz által fedett fehér sporangiumtelepek láthatók. A levelek kanalasodnak, torzulnak, a levélnyél rövidebb lesz és megvastagodik. A maghozó szár ésa virágzat meggörbült felületét fehér sporangiumtelepekből álló bevonat takarja. A karógyökér feji részén dudorok jelennek meg, amelyeknek belső szöveteiben barnulás figyelhető meg.

Kórokozó. Albugo candida (Pers.) Kuntze

Oospórás gomba.

A betegség lefolyása. A legfontosabb fertőzési forrás a torma karógyökere, ahol a feji részen levő dudorokban a kórokozó micéliummal és oospórával telel át. A kórokozó ezenkívül még a Cruciferaecsaládba tartozó gyomnövényeken és a torma levélmaradványain is áttelelhet. A fertőzött tormagyökerekből szisztémikusan fertőzött levelek fejlődnek, s a kihajtást követő 8–10 nap múlva nagy tömegben megjelennek a fehér sporangiumtelepek. A gyomnövényekről és a levélmaradványokról mozgó sporangiospórával jut a kórokozó a levélre. A fertőzés optimális hőmérséklete alacsony, 10–15 °C, amelyhez a kórokozónak vízre is szüksége van. A fő fertőzési időszak ezért tavasszal és ősszel van. Ekkor a kórokozó levélről levélre jut, és a gyökerek feji részére is lemosódik.

Védekezés. A tormadugványok szedésekor és telepítésekor ügyeljünk arra, hogy ne legyenek rajtuk dudorok. Tavasszal a kihajtás után a szisztémikusan beteg töveket távolítsuk el. Ha ez megoldhatatlan, akkor fungicidekkel kell permetezni. Az első permetezést tavasszal, a tövek kihajtása után azonnal, majd 10 naponként 1–2 alkalommal végezzük. Nyáron nem kell permetezni, ősszel azonban ismét szükségessé válhat a permetezés. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám, a benalaxil, a metalaxil, az oxadixil tartalmú szerek a legeredményesebbek. A réztartalmú szerek a tormára fitotoxikusak.

Tormaliszthatmat

Lásd: Céklalisztharmat

A torma szklerotíniás rothadása

Lásd: A sárgarépa szklerotíniás rothadása

A torma cerkospórás levélfoltossága

Jelentőség. A torma levelén a betegség gyakori és levélszáradást okoz.

Gazdanövény. A torma.

Tünet. A levélen 6–7 mm-es kerek vagy szögletes, zónált, világosbarna foltok láthatók. Felületüket szürkés konídiumtartó gyep borítja. A foltok szegélye enyhén kiemelkedő (182. ábra).

182. ábra - A torma cerkospórás levélfoltossága

kepek/182abra.png


Kórokozó. Cercospora armoraciae Sacc.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a növénymaradványok, amelyeken a kórokozó apró sztrómával telel át. A fertőzés elindítói a konídiumok. A kórokozó számára magas relatív páratartalom és 21–32 °C-os hőmérséklet szükséges.

Védekezés. A betegség megjelenésekor, majd 10 naponként cineb, mankoceb, propineb vagy metirám tartalmú szerekkel kell védekezni.

Zeller (Apium graveolens L.)

Nem fertőző betegségek

A zeller korai felmagzása

A zeller már az első évben magtermesztés szempontjából értéktelen magszárat fejleszt. A zeller, bár a hideget jól elviseli, palántakorban azonban a megfázásra érzékeny. Ha fiatal korban a növények hosszabb ideig fagypont körüli hőmérsékleten vannak, akkor az első évben felmagzanak.

A zeller szívlevélelhalása és gumóbarnulása

A betegség külföldön és hazánkban rendszeresen előfordul. Minőségcsökkenést eredményez. A zeller jelentős hiánybetegsége. A tünetekre jellemző, hogy a levélnyél belső homorú oldalán vizenyős foltok jelennek meg, majd az epidermisz elhal, keresztirányú repedések és parásodás figyelhető meg. A levélnyél külső oldalán a fenti tünetek ritkán jelentkeznek. Súlyosabb esetben a szívlevelek elhalnak. A gumó feji része üreges és korhadt lesz. Ha a gumót kettévágjuk, az üreg alatti szövetben barna elszíneződés figyelhető meg. Gyakori, hogy a kambium és a gyökérkezdemények is barna színűek. A betegség előidézője a bórhiány, amely a zöldségnövények közül a zellernél a legjelentősebb. Megelőzésképpen a zellert bórt tartalmazó műtrágyával trágyázzuk. Ha az alapműtrágyák bórt nem tartalmaznak, akkor lombtrágyázásként a növényeket 0,2%-os bóraxszal permetezzük. A bór a levél- és gumósúlyt lényegesen növeli.

A zellergumó üregessége

Szórványosan fordul elő. Egyes fajták esetében gyakoribb. A gumó feji részén mély üreg található. Ha a gumót kettévágjuk, az üreg szélén nem találunk elszíneződést. Az üregképződés egyes fajtáknál genetikai okra vezethető vissza. E tulajdonságot a fajtaleírások közlik.

Vírusos betegség

Zellermozaik

Jelentőség. A zellermozaik elnevezés több vírus által okozott tünet összefoglaló neve. A betegség Európában elterjedt, hazai előfordulása gyakori.

Gazdanövény. AzApiaceaecsaládba tartozó növényfajokon kívül számos termesztett és gyomfaj.

Tünet. Mozaikfoltosság, levélér-kivilágosodás, valamint a levelek deformációja. A növények növekedésükben visszamaradnak.

Kórokozók:

celery mosaic potyvirus (CeMV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus;

cucumber mosaic cucumovirus (CMV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú, afidofil, stylet-borne vírus.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a vetőmag, a gumó és más Apiaceaecsaládba tartozó termesztett növények és gyomfajok. A kórokozók legfontosabb terjesztői a levéltetvek, amelyek a vírusokat csak rövid távolságra hurcolják. A kórokozók szövetnedvvel is átvihetők.

Védekezés. Az étkezési zellertáblát a magtermő táblától 2–3 km-re kell elhelyezni. A zellertábla közelében más, Apiaceae családba tartozó termesztett és gyomnövények ne legyenek. A kórokozó terjedése a levéltetű vektorok gyérítésével megakadályozható.

Zellermozaikot okoz még az alfalfa mosaic alfamovirus (Lásd: Paprikamozaik), valamint a tomato aspermy cucumovirus (lásd: A paradicsom magtalansága). E vírusok átvitele szintén a levéltetű vektorok gyérítésével akadályozható meg.

Fitoplazmás betegség

A zeller sárgasága

Lásd: A sárgarépa sárgasága

Baktériumos betegség

A zeller ervíniás lágyrothadása

Lásd: A sárgarépa ervíniás lágyrothadása

Gombás betegségek

A zeller szklerotíniás rothadása

Lásd: A sárgarépa szklerotíniás rothadása

A zeller botrítiszes rothadása

Lásd: A sárgarépa botrítiszes rothadása

A zeller fómás gumóvarasodása

Jelentőség. A betegséget először 1910-ben Németországból közölték, Európában az 1900-as évek első felében terjedt el. Az amerikai földrészen az 1930-as években észlelték. Magyarországon a betegségre 1965-ben figyeltünk fel, de feltehetően már korábban is előfordult. Hazánkban a betegség jelenleg elterjedt. Szabad földön a gumók minőségét csökkenti, a tárolóban pedig a gumórothadás jelentős kiesést okoz.

Gazdanövény. A zeller.

Tünet. Felszedéskor a gumókon vörösesbarna foltok, valamint hossz- és keresztirányú, vagy szabálytalanul szétfutó 2–3 mm mély, parás, behegedt repedések figyelhetők meg. A repedés szélén a gumószövet enyhén megvastagodott. A vörösesbarna foltokon és a parás részeken elszórtan lévő apró fekete piknídiumok nehezen vehetők észre. A tárolóban a gumó felületén mélyre nem hatoló, egyre nagyobb kiterjedésű, egynemű, vörösesbarna rothadó foltok láthatók. A foltok később enyhén besüppednek, ráncosak lesznek. A rothadó felületet szabad szemmel is jól látható fekete piknídiumok borítják. A gumó szövetében csak felületi, 3–5 mm mélyre húzódó rothadás van. (183. ábra).

183. ábra - A zeller fómás gumóvarasodása

kepek/183abra.png


Kórokozó. Phoma apiicola Kleb.

Piknídiumos gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a vetőmag, amelyen a kórokozó a mag felületén helyezkedik el. Előfordulása nem gyakori, de egyes magtételekben megtalálható. Fertőzési források továbbá a talajba kerülő növénymaradványok, ahol a gomba több évig is életképes. A kórokozó a levelet és a maghozó szárat nem betegíti meg, csak a gumót. A kórokozó a palánták kiültetése után a zsenge gumóba, vagy a levélnyél tövébe az ép bőrszöveten vagy a seben keresztül jut. Hőmérsékleti igénye alacsony, hőmérsékleti optimuma 18 °C, azonban ezen a hőmérsékleten is nagyon lassan növekszik. A fertőzési veszély tehát a palánták korai kiültetése esetén a legnagyobb. Ha a palánták nedves, hideg talajba kerülnek, és a kiültetés után az időjárás hűvös, csapadékos, akkor a betegség nagymértékben jelentkezik. Kísérletek bizonyítják, hogy a május elején kiültetett növények 77%-os, a július elején kiültetettek pedig csak 3,4%-os megbetegedést mutattak. A még későbben kiültetett növények pedig egészségesek maradtak. A nyár folyamán sem a talaj feletti növényrészeken, sem a gumókon a tünetek nem vehetők észre. A tünetek csak a felszedéskor figyelhetők meg. A tárolóban viszont már néhány heti tárolás után a gumókon fokozatosan növekvő rothadás lép fel, mert a gomba az alacsony tárolási hőmérsékleten jól fejlődik. Hosszan tartó tárolás esetén ezért számottevő rothadás következik be.

Védekezés. Legalább 4 éves vetésforgót kell betartani. Mély fekvésű, nedves, kötött talajon kockázatos zellert termeszteni. A legfontosabb az, hogy a palántákat ne ültessük ki korán. Hazánkban a zellerpalántákat 4–5 lombleveles korban május második felében, június elején ültetik ki állandó helyükre. Törekedjünk arra, hogy a palánták felmelegedett talajba kerüljenek, ezért a palántákat június elején ültessük csak ki.

A kórokozó előfordulását a magon a magminősítés során szűrőpapír módszerrel ellenőrizzük. A szobahőmérsékleten, szűrőpapír között csíráztatott magvakon 10 nap múlva a kórokozó jellegzetes barna piknídiumai sztereomikroszkóppal jól láthatók. Ha a magvak a kórokozótól fertőzöttek, akkor azokat benomil, kaptán vagy tirám tartalmú csávázószerekkel csávázzuk.

Szabad földön és a tárolóban a vegyi védekezés eredménytelen.

A zeller szeptóriás levélfoltossága

Jelentőség. A betegséget először 1890-ben Olaszországban észlelték, a századfordulón már több európai országban ismertté vált. A betegség hazánkban általánosan elterjedt. A levél nagy része elszárad, emiatt lombveszteség és gumósúlycsökkenés következik be. A betegségnek két tünettípusa van: a nagy és kis levélfoltosság, amelyet két különböző Septoria faj idéz elő.

Gazdanövény. A zeller.

Tünet. A levélen, a levélnyélen, a maghozó száron és az ernyővirágzaton láthatók a tünetek.

A Septoria apii a nagy levélfoltosságot okozza. A levélen nagy, 3–10 mm átmérőjű kerek vagy kissé ovális foltok láthatók. A folt szegélye határozott, barna színű. A folt közepe kiszürkül, s benne elszórtan apró fekete pontok, piknídiumok vannak.

A Septoria apii-graveolentis a kis levélfoltosságot okozza. A levélen apró, 1 mm-t meg nem haladó, kerek vagy kissé ovális foltok találhatók. A foltok egyneműek, barna színűek. A foltokban és a foltokon kívül is apró fekete pontok, piknídiumok jelennek meg. Gyakori, hogy foltok kialakulása nélkül, csoportosan piknídiumok figyelhetők meg. A foltok a levélnyélen és a maghozó száron megnyúltak, ovális alakúak, az ernyővirágzaton pedig kerek vagy ovális alakúak (184. ábra).

184. ábra - A zeller szeptóriás levélfoltossága

kepek/184abra.png


Kórokozók.

Septoria apii (Bri. et Cav.) Chest.

Septoria apii-graveolentis Dorogen

Piknídiumos gombák.

A betegség lefolyása. A kórokozók a beteg növényrészeken is áttelelnek, a fő fertőzési forrásuk azonban a vetőmag, amelybe apró, fekete piknídiumok vannak beágyazva. A piknokonídiumok csak 1–2 évig fertőzőképesek. A csíranövényeket a magon lévő piknídiumból kiszabaduló piknokonídiumok fertőzik meg. Az áttelelt beteg növényrészekről is piknokonídiumok juthatnak a növényekre. A kórokozók a növénybe az epidermiszen és a légzőnyíláson keresztül egyaránt behatolnak, fertőznek, majd micéliumuk a sejt közötti járatokban helyezkedik el. Az első tünetek a fertőzést követő 9–12 nap múlva jelennek meg. A piknídiumok később mind a levél színén, mind a levél fonákán kialakulnak, és a kiszabaduló piknokonídiumok a vegetációs időben vízcseppekkel továbbjutva újabb fertőzéseket hoznak létre, s így fertőzik meg az ernyővirágzatban lévő magvakat is. A kórokozók 9–28 °C között tövekednek. A S. apii-graveolentis hőmérsékleti optimuma 21 °C, a S. apii kórokozóé kissé magasabb, 24 °C. A kórokozók szómára gyakori, bőséges csapadék is szükséges.

Védekezés. A vetőmagot, ha lehetőségünk van rá, sztereomikroszkóppal vizsgáljuk meg, s ha a magon nincsenek piknídiumok, akkor a vetőmagot nem kell csávázni. Ha viszont sztereomikroszkópos vizsgálatot nem végezhetünk, vagy a vetőmagon piknídiumok észlelhetők, akkor a magot feltétlenül csávázni kell. Vetőmagcsávázásra a benomil, a kaptán vagy a tirám tartalmú csávázószereket használjuk.

A lombvédelem céljából már a palántanevelés során kell permetezni a növényeket, először 2–3 lombleveles korban. Szabad földön a kiültetést követően, június közepén szükséges a permetezést megkezdeni, majd 10 naponként megismételve még 3–4 alkalommal permetezni. A betegség leküzdésére a rézhidroxid, a rézszulfát vagy a rézoxiklorid hatóanyag-tartalmú permetezőszerek a leghatásosabbak. E fungicideket azonban a más növényeknél előírt töménységnél félszer magasabb töménységben kell használni.

A zeller rizoktóniás betegsége

Lásd: A sárgarépa rizoktóniás betegsége