Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

5. fejezet - Díszfák és díszcserjék betegségei

5. fejezet - Díszfák és díszcserjék betegségei

„A fák is sok betegségeknek vagynak kitéve, mellyeknek gyógyítása még bizonytalanabb,mint az embereké.” „Ritkán lesznek azonban a fák nyavalyásokká,

ha azoknak jól a gondjokat viseled”

I. B. M.: Okos, gondos és értelmes kertész. – Kassa 1824.

Cserszömörce (Cotinus coggygria Scop.)

Gombás betegség

A cserszömörce verticilliumos hervadása

Jelentőség. A betegség általánosan elterjedt. A beteg növények részlegesen vagy teljesen elszáradnak. A mély fekvésbe, levegőtlen, kötött talajokba telepített növények megbetegedése a legvalószínűbb. Első hazai megfigyelése 1953-ban történt.

Gazdanövény. A verticilliumos hervadás több mint 270 növényfajon fordul elő. A kajszin, a szilván, a krizantémon, valamint aSolanalesrendbe tartozó fajokon különösen gyakori.

Tünet. A beteg növény lombja megsárgul. A hajtások a csúcstól lefelé fokozatosan lankadnak, hervadnak és végül elszáradnak. Az elszáradt lomb fakóbarnára színeződik és hosszú időn át, olykor még a hervadást követő évben is a cserjén marad. A hervadás a növény egyes részeire, olykor az egész növényre kiterjed. A részlegesen hervadó növények vastagabb fás részein apró vízhajtások fejlődhetnek a hervadást követően, vagy a következő évben, azonban ezek a hajtások is előbb-utóbb elhervadnak, megszáradnak. A betegség jellegzetes, rejtve maradó belső tünete a szállító edénynyalábok barnulása, feketedése (185. ábra). A fás részek hosszmetszetében csíkszerű, a keresztmetszetben pontszerű, félköríves vagy gyűrűszerű barnásfekete elszíneződés látható, amely a gyökerektől indul ki, és fokozatosan halad a csúcs felé.

185. ábra - A cserszömörce verticilliumos hervadása. Hajtás- (a), szállítószövet-elhalás (b), konídiumtartó (c)

kepek/185abra.png


Kórokozó. Verticillium dahliae Kleb.

Konídiumtartós gomba. Több eltérő patogenitású biotípusa ismert.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a talaj. A kórokozó talajlakó gomba. A sérült, sebzett gyökereken át fertőz. A szállító edénynyalábokban terjed széjjel a növényben fokozatosan a csúcs felé haladva. Jellemzője a hervadást előidéző toxinok bőséges képzése. A hőmérsékleti optimuma 21–27 °C. Magasabb hőigényével magyarázható, hogy a cserszömörce hervadása nyár közepén indul meg. Pontosan nem ismert, hogy a talajban élő kórokozó milyen tényezők hatására válik virulenssé, és támadja meg a talajban olykor több éve fejlődő cserszömörcét. A talaj tömöttsége, levegőtlensége, tartós nedvessége a betegségre hajlamosító tényezők.

Védekezés. Cserszömörcét száraz, levegős talajokon telepítsünk. A kórokozó gazdanövényeit, a gomba felszaporodásának meggátlására az ültetvényben ne tűrjük meg. A hervadó részek eltávolítása csupán esztétikai okokból indokolt, a betegség szétterjedését nem akadályozza meg. A betegség-ellenálló klónok szelekciója a legperspektivikusabb védekezési lehetőség.

Telepítéskor a sérült gyökérzetet benomil hatóanyaggal összekevert agyagpépbe kell mártani, a sebeken át történő fertőzés csökkentésére.