Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Nyár (Populus spp.)

Nyár (Populus spp.)

Vírusos betegség

Nyármozaik

Jelentőség. Magyarországon nagyon gyakori betegség. A nyárdugványok, -csemeték,fiatal telepítések, valamint az anyanövények esetében válhat jelentőssé kártétele. A beteg növények asszimilációs tevékenysége gátlódik, gyenge hajtásnövekedés és vesszőhozam a betegség következménye.

Gazdanövény. A Populus fajokon általánosan előfordul, de a P.canadensis, a P. deltoides, a P. nigra és a P.serotina fajok és hibridjeik különösen fogékonyak. A vírus a nyáron kívül még mintegy 20 család lágy szárú fajain is előfordul.

Tünet. A levélen különböző nagyságú rendszerint levélerekkel határolt szegletes, ritkábban gyűrűs vagy csillag alakú sárgászöld vagy sárga foltok vannak. Krónikus betegség esetén az egész levéllemez halványzölddé válhat és általános tarkulás lép fel. A foltok a vegetáció vége felé gyakran nekrotizálódnak, elbarnulnak. Az idülten beteg növények növekedésükben visszamaradnak. Lombjuk korán lehullik.

Kórokozó: poplar mosaic carlavirus (Pop MV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú. Afidofil, stylet-borne vírus, növénynedvvel és szaporítóanyaggal is terjed.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás az élő beteg növény és a szaporítóanyag. A vírus vegetatív részekkel hurcolható széjjel. Levéltetvek is terjesztik.

Védekezés. Vírusmentes szaporítóanyagot használjunk továbbszaporításra. Az oltókést 2 ezrelékes töménységű nátriumhidroxid oldatba mártva kezeljük. A szaporítóanyag és a fiatal ültetvény levéltetvek elleni védelmét rendszeresen végezzük el.

Gombás betegségek

Nyárlisztharmat

A lisztharmat a levélen fordul elő. Kisebb jelentőségű betegség. A levelek korai hullását idézheti elő. A Populus és a Salix fajokon fordul elő. A levél színén, ritkán a fonákon is hálózatos fehér micéliumbevonat látható. A bevonatban elszórtan fekete pontszerű kleisztotéciumok vannak. Kórokozója: Uncinula adunca (Walr. et Fr.) Lév.

Kleisztotéciumos gomba. Konídiumtartója pszeudooídium típusú. A betegség fertőzési forrása a lehullott levél, amelyen a kleisztotéciumok telelnek át. A nyárlisztharmat ellen kémiai védelemre nincs szükség.

A nyár mikoszferellás levélfoltossága

A Populus canadensis és a P. nigra fajokon gyakori a betegség. A levélen 2–4 mm átmérőjű szürkésbarna közepű, sötétbarna szegélyű foltok vannak. Számuk rendszerint nagy. A foltok közepén fekete tűszúrásnyi pontok, piknídiumok láthatók. Kórokozója a Mycosphaerella populi (Auers.) Schroet. Pszeudotéciumos gomba. Piknídiumos alakja: Septoria populi Desm. Fertőzési forrás az áttelelt beteg levél, amelyben a gomba tavasszal pszeudotéciumokat fejleszt és a pszeudotéciumokból késő tavasszal kirepülő aszkospórák fertőznek. A piknokonídiumok szerepe a nyári időszakban valószínű nem jelentős. A betegség elleni védekezés megegyezik a nyár drepanopezizás levélfoltossága elleni védekezéssel.

A nyár kriptodiaportés kéregelhalása

Jelentőség. A nyárfák pusztulása a legtöbb esetben ennek a betegségnek a következménye. A legyengült, rosszul fejlődő növények a betegségre fogékonyak. Szaporításkor tetemes dugványpusztulás is előállhat. A betegséget a gyakorlatban „kéregfekélynek” is nevezik. Európában ez a legjelentősebb nyárbetegség.

Gazdanövény. A betegség a Populus nemzetség fajain fordul csak elő. A P.nigra és hibridjei nagyon fogékonyak, a P.alba, a P. canescens közepesen fogékony, a P. balsamifera ellenálló.

Tünet. A vesszőés az ágfelületén a kéreg a levélripacsok, a rügyek, a fagyrepedések és az ágcsonkok körül ólomszürkére színeződik, majd fokozatosan besüpped. A kéreg alatti szövetrészek megbarnulnak, később megfeketednek, elhalnak. A vesszőn és a fiatalabb ágakon a kéregelhalás rohamosan szétterjed, és a vessző, az ág elhal (190. ábra). A rügyek nem hajtanak ki, vagy nyár elején a beteg vesszőkön fejlődő hajtások elhervadnak. A fákon részleges vagy teljes pusztulás következhet be. Előfordul, hogy a kórfolyamat hosszan elhúzódik. A nyári dugványok vesszői nem gyökeresednek meg, kiszáradnak. A beteg kéregfelületen kb. 1 μm nagyságú fekete pontszerű piknídiumok fejlődnek, amelyekből nedves időjárás esetén visszakunkorodó, összetapadt piknokonídium massza tör elő. Ez a betegség jellegzetes, szabad szemmel is jól látható tünete. A vesszők csúcsán később, néha egy-két év múlva a kórokozó peritéciumai is megjelennek.

190. ábra - A nyár kriptodiaportés kéregelhalása. Korona- (a) és ágtünet (b), termőtestek (c)

kepek/190abra.png


Kórokozó. Cryptodiaporthe populea (Sacc.) Butin

Peritéciumos gomba. A peritéciumok a kéregszövetben kialakuló sztrómákban képződnek, oszciólumuk jellegzetesen hosszúkás.

Piknídiumos alakja: Discosporium populeum (Sacc.) Sutton

A piknokonídiumok sztrómaszerű piknídiumban fejlődnek. A gomba piknídiumos alakját korábban a Chondroplea, ill. a Dothichiza nemzetségbe sorolták.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a beteg vessző és ág, amelyeknek kéregszövetében a gomba piknídiumai és kisebb számban peritéciumai telelnek. A piknídiumok képződése már ősszel megindul, és intenzíven általában május végéig tart, de az egész vegetációban találhatunk fertőzőképes piknídiumokat. A gomba főképpen sebparazita, de a levélripacsok, a rügyek, a lenticellák, az ágvillák is a behatolás helyei. Hőoptimuma 15–20 °C levegőhőmérséklet, de már fagypont feletti hőmérsékleten a pikonokonídium néhány óra alatt csírázik és a kéregszövetbe hatol. A nyárfák nyugalmi időszakban történő fertőződése nagyon veszélyes, ugyanis télen a fák sebzáró képessége rossz. A fagykárosodott fák fogékonysága tavasszal fokozódik. A fertőzést elősegíti a növény vízvesztése, aszály, fagyhatás, élettani zavar következtében. A kórokozó gyengültségi parazita.

Védekezés. A fák sebkezelését gondosan kell elvégezni. A növények kondícióját az elsődleges parazita károsítók elleni védekezéssel is biztosítani kell. A beteg ágrészeket eltávolítjuk. Ősszel és kora tavasszal a beteg fákat réz hatóanyagú gombaölő szerrel kell lepermetezni. A dugványvesszőket hidroxikinolin hatóanyagban kell csávázni. A vesszők kiszáradását, vízvesztését meg kell gátolni.

A nyár valzás kéregelhalása

A betegség a kriptodiaportés kéregelhalás kialakulása folyamán társul ahhoz, illetve követi azt. A pusztuló fákon a két betegség csaknem mindig együtt található meg.

Csak legyengült, más kórokozók által károsított fákat képes megbetegíteni. A valzás kéregelhalás a beteg, csaknem elhalt növényrészeken hatalmasodik el. A betegség tünetei a kriptodiaportés kéregelhalás tüneteihez hasonlítanak, de itt a kéregszövetben fejlődő piknídiumokból előtörő kígyózó, fonalszerű, összetapadt piknokonídiumok narancsvörösek. Az idős elhalt vesszőkön peritéciumok is képződnek. Kórokozója a Valsa sordida Nits. Peritéciumos gomba. A peritéciumok sztrómában vannak, oszciólumuk pontszerű fekete nyílással hatol a felszínre. Piknídiumos alakja: Cytospora chrysosperma Fr.A gomba melegigényes faj, hőoptimuma 25–30 °C. Főképpen a vegetációban fertőző sebparazita, gyengültségi kórokozó. Védekezés. Lásd: A kriptodiaportés betegség elleni védekezésnél.

A nyár drepanopezizás levélfoltossága

Jelentőség. A betegség az 1960-as évektől kezdve terjedt el Európában járványszerűen. Elsősorban nyárállományokban fordul elő. Fogékony nyárklónokon súlyos lombkárosodás alakulhat ki.

Gazdanövény. A drepanopezizás levélfoltosság a Populus nemzetség fajait károsítja. A betegség kórokozói meghatározott fajokra, fajtákra specializálódtak.

Tünet. A levélen apró, néhány milliméter átmérőjű, barnásfekete szegélyű, fakóbarna közepű foltok vannak. A foltok közepén fekete pontszerű acervuluszok fejlődnek. A levelek nyár végére elszáradnak, besodródnak, lehullanak. Az éveken át tartó folyamatos lombvesztés miatt a fák kondíciója leromlik és emiatt ágcsúcsszáradás állhat elő, és a koronában gyengültségi parazita károsítók telepedhetnek meg.

A drepanopezizás levélfoltosság kórokozói által okozott tünetek között lényeges eltérés nincs.

Kórokozók.

Drepanopeziza populorum (Desm.) Höhn.

Acervuluszos alakja: Marssonina populi (Lib.) Magn.

Drepanopeziza populi-albae (Kleb.) Nannf.

Acervuluszos alakja: Marssonina castagnei (Desm. et Mont.) Magn.

Drepanopeziza punctiformis Grem.

Acervuluszos alakja: Marssonina brunnea (Ellis et Everh.) Magn.

Drepanopeziza tremulae Rimp.

Acervuluszos alakja: Marssonina tremulae (Lib.) Kleb.

A felsorolt kórokozók apotéciumos gombák, tál alakú apotéciumot képeznek.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a talaj felszínén áttelelő beteg levél. Az áttelelés a levélben micéliumsztrómával történik. Ebben fejlődnek ki tavasszal az időjárástól függő arányban az apotéciumok és az acervuluszok. A tavaszi fertőzést a termőtestekből kirepülő aszkospórák, illetve konídiumok végzik. A vegetációban a leveleken kifejlődő acervuluszok konídiumai fertőznek.

Védekezés. A lehullott leveleket a talajba kell forgatni vagy el kell égetni. Kémiai védekezésre csak ritkán kerül sor. Ha szükséges, tavasszal fél, majd teljes levélnagyság elérésekor kell permetezni kaptán vagy propineb hatóanyagú fungicidek valamelyikével.

Nyárrozsda

Jelentőség. A betegség erdei csemetekertben, faiskolában, és kiültetett nyár-állományban egyaránt előfordul. A fiatal telepítésekben és idős állományokban a lombkárosodás következtében a növények kondíciója leromlik és rajtuk gyengültségi kártevők és kórokozók telepednek meg. Ezek a nyárrozsdától legyengült növények pusztulását okozhatják. Lásd még: A nyár kriptodiaportés és valzás kéregelhalását is!

Gazdanövény. A nyárrozsda kórokozóinak köztes gazdái az Allium, az Arum, a Chelidonium, a Corydalis, a Fumaria-, a Larix, a Mercurialis, a Muscari, a Papaver és a Pinus nemzetségbe tartoznak. Fő gazdái a Populus nemzetség fajai (12. táblázat). A Populus fajok és fajták fogékonysága eltérő.

12. táblázat - A nyárrozsda kórokozóinak gazdanövényei

Kórokozó

Köztes gazda

Fő gazda Populus fajok

Melampsora

allii-populina

Allium fajok

Arum maculatum

Muscari comosum

P. balsamifera

P. canadensis

P. nigra

P. nigra cv. italica

Melampsora

larici-populina

Larix decidua

P. nigra

P. nigra cv. italica

Melampsora

magnusiana

Chelidonum majus Corydalis cava C. solida Fumaria officinalis Papaver dubium

P.alba

P. nigra

P. tremula

Melampsora

pinitorqua

Pinus montana

P. maritima

P. silvestris

P. alba

P. tremula

Melampsora

rostrupii

Mercurialis perennis

P. alba

P. nigra

P. nigra cv. italica

P. tremula


Tünet. A köztes gazdanövényeken a levél színén spermogóniumok, a levél fonákán pedig ecídiumok képződnek. Esetenként a száron a hajtáson és a vesszőn is vannak ecídiumok. A beteg részek gyakran deformálódnak.

A fő gazdanövényen, a nyárlevél színén erek által határolt sárga, szögletes foltok keletkeznek és e foltokban a levél fonákán szétporzó, sárga vagy narancsszínű uredoszóruszok fejlődnek. Később a levél színén és a fonákon fekete varszerű képletek, teleutotelepek jelennek meg. A levelek a színük felé kanalasodnak és fokozatosan elszáradnak, majd lehullanak.

Kórokozók.

Melampsora allii-populina Kleb.

Melampsora larici-populina Kleb.

Melampsora magnusiana, Wagner

Melampsora pinitorqua Roster.

Melampsora rostrupii Wagner

Jelképeik: O. I. /II. III. IV. Heteroecikus rozsdagombák, ecídiumuk ceóma típusú. Az uredospórák szétporzó szóruszban fejlődnek. Az egysejtű teleutospórák összetapadva varszerű, nem szétporzódó pusztulát alkotnak.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a köztes gazdanövényfaj és az áttelelt nyárlevél lehet. A köztesgazdán a gomba micéliuma telel át, a nyár elhalt levelén az uredo- és a teleutospóra. A köztesgazdán, az áttelelt micéliumból, valamint a bazidiospórák fertőzése nyomán, májusban, júniusban spermogóniumok, majd ecídiumok fejlődnek. A nyár levelét a köztes gazdanövényről átrepülő ecidiospórák és a nyárlevélen áttelelt uredospórák fertőzik meg. A tavaszi uredospórás fertőzés esetén a rozsdagomba köztes gazdája kiiktatódik, vagyis a kórokozó uredo alakban tartja fenn magát. Emiatt a köztes gazdanövények jelenléte nélkül is súlyos rozsdakártétel jöhet létre. A vegetációban a betegséget az uredospórák terjesztik. Az első teleutotelepek már szeptemberben kialakulnak.

Védekezés. Kerülni kell a köztesgazdák és a nyár nagyobb tömegű egymás melletti telepítését. A nyár lehullott lombját meg kell semmisíteni. Faiskolában és fiatal telepítésekben a fertőzésveszélytől függően 3–4 alkalommal kell permetezni. Permetezésre a kontakt hatású mankaceb vagy propineb és a szisztémikus hatású oxikarboxin vagy triforin hatóanyag-tartalmú fungicidek használhatók.