Jelentőség. Magyarországon nagyon gyakori betegség. A nyárdugványok, -csemeték,fiatal telepítések, valamint az anyanövények esetében válhat jelentőssé kártétele. A beteg növények asszimilációs tevékenysége gátlódik, gyenge hajtásnövekedés és vesszőhozam a betegség következménye.

Gazdanövény. A Populus fajokon általánosan előfordul, de a P.canadensis, a P. deltoides, a P. nigra és a P.serotina fajok és hibridjeik különösen fogékonyak. A vírus a nyáron kívül még mintegy 20 család lágy szárú fajain is előfordul.

Tünet. A levélen különböző nagyságú rendszerint levélerekkel határolt szegletes, ritkábban gyűrűs vagy csillag alakú sárgászöld vagy sárga foltok vannak. Krónikus betegség esetén az egész levéllemez halványzölddé válhat és általános tarkulás lép fel. A foltok a vegetáció vége felé gyakran nekrotizálódnak, elbarnulnak. Az idülten beteg növények növekedésükben visszamaradnak. Lombjuk korán lehullik.

Kórokozó: poplar mosaic carlavirus (Pop MV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú. Afidofil, stylet-borne vírus, növénynedvvel és szaporítóanyaggal is terjed.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás az élő beteg növény és a szaporítóanyag. A vírus vegetatív részekkel hurcolható széjjel. Levéltetvek is terjesztik.

Védekezés. Vírusmentes szaporítóanyagot használjunk továbbszaporításra. Az oltókést 2 ezrelékes töménységű nátriumhidroxid oldatba mártva kezeljük. A szaporítóanyag és a fiatal ültetvény levéltetvek elleni védelmét rendszeresen végezzük el.

A lisztharmat a levélen fordul elő. Kisebb jelentőségű betegség. A levelek korai hullását idézheti elő. A Populus és a Salix fajokon fordul elő. A levél színén, ritkán a fonákon is hálózatos fehér micéliumbevonat látható. A bevonatban elszórtan fekete pontszerű kleisztotéciumok vannak. Kórokozója: Uncinula adunca (Walr. et Fr.) Lév.

Kleisztotéciumos gomba. Konídiumtartója pszeudooídium típusú. A betegség fertőzési forrása a lehullott levél, amelyen a kleisztotéciumok telelnek át. A nyárlisztharmat ellen kémiai védelemre nincs szükség.

A Populus canadensis és a P. nigra fajokon gyakori a betegség. A levélen 2–4 mm átmérőjű szürkésbarna közepű, sötétbarna szegélyű foltok vannak. Számuk rendszerint nagy. A foltok közepén fekete tűszúrásnyi pontok, piknídiumok láthatók. Kórokozója a Mycosphaerella populi (Auers.) Schroet. Pszeudotéciumos gomba. Piknídiumos alakja: Septoria populi Desm. Fertőzési forrás az áttelelt beteg levél, amelyben a gomba tavasszal pszeudotéciumokat fejleszt és a pszeudotéciumokból késő tavasszal kirepülő aszkospórák fertőznek. A piknokonídiumok szerepe a nyári időszakban valószínű nem jelentős. A betegség elleni védekezés megegyezik a nyár drepanopezizás levélfoltossága elleni védekezéssel.

Jelentőség. A nyárfák pusztulása a legtöbb esetben ennek a betegségnek a következménye. A legyengült, rosszul fejlődő növények a betegségre fogékonyak. Szaporításkor tetemes dugványpusztulás is előállhat. A betegséget a gyakorlatban „kéregfekélynek” is nevezik. Európában ez a legjelentősebb nyárbetegség.

Gazdanövény. A betegség a Populus nemzetség fajain fordul csak elő. A P.nigra és hibridjei nagyon fogékonyak, a P.alba, a P. canescens közepesen fogékony, a P. balsamifera ellenálló.

Tünet. A vesszőés az ágfelületén a kéreg a levélripacsok, a rügyek, a fagyrepedések és az ágcsonkok körül ólomszürkére színeződik, majd fokozatosan besüpped. A kéreg alatti szövetrészek megbarnulnak, később megfeketednek, elhalnak. A vesszőn és a fiatalabb ágakon a kéregelhalás rohamosan szétterjed, és a vessző, az ág elhal (190. ábra). A rügyek nem hajtanak ki, vagy nyár elején a beteg vesszőkön fejlődő hajtások elhervadnak. A fákon részleges vagy teljes pusztulás következhet be. Előfordul, hogy a kórfolyamat hosszan elhúzódik. A nyári dugványok vesszői nem gyökeresednek meg, kiszáradnak. A beteg kéregfelületen kb. 1 μm nagyságú fekete pontszerű piknídiumok fejlődnek, amelyekből nedves időjárás esetén visszakunkorodó, összetapadt piknokonídium massza tör elő. Ez a betegség jellegzetes, szabad szemmel is jól látható tünete. A vesszők csúcsán később, néha egy-két év múlva a kórokozó peritéciumai is megjelennek.

190. ábra - A nyár kriptodiaportés kéregelhalása. Korona- (a) és ágtünet (b), termőtestek (c)

Kórokozó. Cryptodiaporthe populea (Sacc.) Butin

Peritéciumos gomba. A peritéciumok a kéregszövetben kialakuló sztrómákban képződnek, oszciólumuk jellegzetesen hosszúkás.

Piknídiumos alakja: Discosporium populeum (Sacc.) Sutton

A piknokonídiumok sztrómaszerű piknídiumban fejlődnek. A gomba piknídiumos alakját korábban a Chondroplea, ill. a Dothichiza nemzetségbe sorolták.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a beteg vessző és ág, amelyeknek kéregszövetében a gomba piknídiumai és kisebb számban peritéciumai telelnek. A piknídiumok képződése már ősszel megindul, és intenzíven általában május végéig tart, de az egész vegetációban találhatunk fertőzőképes piknídiumokat. A gomba főképpen sebparazita, de a levélripacsok, a rügyek, a lenticellák, az ágvillák is a behatolás helyei. Hőoptimuma 15–20 °C levegőhőmérséklet, de már fagypont feletti hőmérsékleten a pikonokonídium néhány óra alatt csírázik és a kéregszövetbe hatol. A nyárfák nyugalmi időszakban történő fertőződése nagyon veszélyes, ugyanis télen a fák sebzáró képessége rossz. A fagykárosodott fák fogékonysága tavasszal fokozódik. A fertőzést elősegíti a növény vízvesztése, aszály, fagyhatás, élettani zavar következtében. A kórokozó gyengültségi parazita.

Védekezés. A fák sebkezelését gondosan kell elvégezni. A növények kondícióját az elsődleges parazita károsítók elleni védekezéssel is biztosítani kell. A beteg ágrészeket eltávolítjuk. Ősszel és kora tavasszal a beteg fákat réz hatóanyagú gombaölő szerrel kell lepermetezni. A dugványvesszőket hidroxikinolin hatóanyagban kell csávázni. A vesszők kiszáradását, vízvesztését meg kell gátolni.

A betegség a kriptodiaportés kéregelhalás kialakulása folyamán társul ahhoz, illetve követi azt. A pusztuló fákon a két betegség csaknem mindig együtt található meg.

Csak legyengült, más kórokozók által károsított fákat képes megbetegíteni. A valzás kéregelhalás a beteg, csaknem elhalt növényrészeken hatalmasodik el. A betegség tünetei a kriptodiaportés kéregelhalás tüneteihez hasonlítanak, de itt a kéregszövetben fejlődő piknídiumokból előtörő kígyózó, fonalszerű, összetapadt piknokonídiumok narancsvörösek. Az idős elhalt vesszőkön peritéciumok is képződnek. Kórokozója a Valsa sordida Nits. Peritéciumos gomba. A peritéciumok sztrómában vannak, oszciólumuk pontszerű fekete nyílással hatol a felszínre. Piknídiumos alakja: Cytospora chrysosperma Fr.A gomba melegigényes faj, hőoptimuma 25–30 °C. Főképpen a vegetációban fertőző sebparazita, gyengültségi kórokozó. Védekezés. Lásd: A kriptodiaportés betegség elleni védekezésnél.

Jelentőség. A betegség az 1960-as évektől kezdve terjedt el Európában járványszerűen. Elsősorban nyárállományokban fordul elő. Fogékony nyárklónokon súlyos lombkárosodás alakulhat ki.

Gazdanövény. A drepanopezizás levélfoltosság a Populus nemzetség fajait károsítja. A betegség kórokozói meghatározott fajokra, fajtákra specializálódtak.

Tünet. A levélen apró, néhány milliméter átmérőjű, barnásfekete szegélyű, fakóbarna közepű foltok vannak. A foltok közepén fekete pontszerű acervuluszok fejlődnek. A levelek nyár végére elszáradnak, besodródnak, lehullanak. Az éveken át tartó folyamatos lombvesztés miatt a fák kondíciója leromlik és emiatt ágcsúcsszáradás állhat elő, és a koronában gyengültségi parazita károsítók telepedhetnek meg.

A drepanopezizás levélfoltosság kórokozói által okozott tünetek között lényeges eltérés nincs.

Kórokozók.

•Drepanopeziza populorum (Desm.) Höhn.

Acervuluszos alakja: Marssonina populi (Lib.) Magn.

•Drepanopeziza populi-albae (Kleb.) Nannf.

Acervuluszos alakja: Marssonina castagnei (Desm. et Mont.) Magn.

•Drepanopeziza punctiformis Grem.

Acervuluszos alakja: Marssonina brunnea (Ellis et Everh.) Magn.

•Drepanopeziza tremulae Rimp.

Acervuluszos alakja: Marssonina tremulae (Lib.) Kleb.

A felsorolt kórokozók apotéciumos gombák, tál alakú apotéciumot képeznek.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a talaj felszínén áttelelő beteg levél. Az áttelelés a levélben micéliumsztrómával történik. Ebben fejlődnek ki tavasszal az időjárástól függő arányban az apotéciumok és az acervuluszok. A tavaszi fertőzést a termőtestekből kirepülő aszkospórák, illetve konídiumok végzik. A vegetációban a leveleken kifejlődő acervuluszok konídiumai fertőznek.

Védekezés. A lehullott leveleket a talajba kell forgatni vagy el kell égetni. Kémiai védekezésre csak ritkán kerül sor. Ha szükséges, tavasszal fél, majd teljes levélnagyság elérésekor kell permetezni kaptán vagy propineb hatóanyagú fungicidek valamelyikével.

Jelentőség. A betegség erdei csemetekertben, faiskolában, és kiültetett nyár-állományban egyaránt előfordul. A fiatal telepítésekben és idős állományokban a lombkárosodás következtében a növények kondíciója leromlik és rajtuk gyengültségi kártevők és kórokozók telepednek meg. Ezek a nyárrozsdától legyengült növények pusztulását okozhatják. Lásd még: A nyár kriptodiaportés és valzás kéregelhalását is!

Gazdanövény. A nyárrozsda kórokozóinak köztes gazdái az Allium, az Arum, a Chelidonium, a Corydalis, a Fumaria-, a Larix, a Mercurialis, a Muscari, a Papaver és a Pinus nemzetségbe tartoznak. Fő gazdái a Populus nemzetség fajai (12. táblázat). A Populus fajok és fajták fogékonysága eltérő.

Tünet. A köztes gazdanövényeken a levél színén spermogóniumok, a levél fonákán pedig ecídiumok képződnek. Esetenként a száron a hajtáson és a vesszőn is vannak ecídiumok. A beteg részek gyakran deformálódnak.

A fő gazdanövényen, a nyárlevél színén erek által határolt sárga, szögletes foltok keletkeznek és e foltokban a levél fonákán szétporzó, sárga vagy narancsszínű uredoszóruszok fejlődnek. Később a levél színén és a fonákon fekete varszerű képletek, teleutotelepek jelennek meg. A levelek a színük felé kanalasodnak és fokozatosan elszáradnak, majd lehullanak.

Kórokozók.

•Melampsora allii-populina Kleb.

•Melampsora larici-populina Kleb.

•Melampsora magnusiana, Wagner

•Melampsora pinitorqua Roster.

•Melampsora rostrupii Wagner

Jelképeik: O. I. /II. III. IV. Heteroecikus rozsdagombák, ecídiumuk ceóma típusú. Az uredospórák szétporzó szóruszban fejlődnek. Az egysejtű teleutospórák összetapadva varszerű, nem szétporzódó pusztulát alkotnak.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a köztes gazdanövényfaj és az áttelelt nyárlevél lehet. A köztesgazdán a gomba micéliuma telel át, a nyár elhalt levelén az uredo- és a teleutospóra. A köztesgazdán, az áttelelt micéliumból, valamint a bazidiospórák fertőzése nyomán, májusban, júniusban spermogóniumok, majd ecídiumok fejlődnek. A nyár levelét a köztes gazdanövényről átrepülő ecidiospórák és a nyárlevélen áttelelt uredospórák fertőzik meg. A tavaszi uredospórás fertőzés esetén a rozsdagomba köztes gazdája kiiktatódik, vagyis a kórokozó uredo alakban tartja fenn magát. Emiatt a köztes gazdanövények jelenléte nélkül is súlyos rozsdakártétel jöhet létre. A vegetációban a betegséget az uredospórák terjesztik. Az első teleutotelepek már szeptemberben kialakulnak.

Védekezés. Kerülni kell a köztesgazdák és a nyár nagyobb tömegű egymás melletti telepítését. A nyár lehullott lombját meg kell semmisíteni. Faiskolában és fiatal telepítésekben a fertőzésveszélytől függően 3–4 alkalommal kell permetezni. Permetezésre a kontakt hatású mankaceb vagy propineb és a szisztémikus hatású oxikarboxin vagy triforin hatóanyag-tartalmú fungicidek használhatók.