Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Rózsa (Rosa spp.)

Rózsa (Rosa spp.)

Vírusos betegség

Rózsamozaik

Jelentőség. A termesztett rózsán mintegy 10–12-féle vírusos betegség fordul elő. A vírusok okozta kiesés hajtatott rózsában 10–14%-os is lehet. A rózsa vírusos betegségei közül a legelterjedtebb és leggyakoribb a rózsamozaik, amely a mérsékelt övi rózsaültetvényekben mindenhol előfordul.

Gazdanövény. A rózsamozaik kórokozója mintegy 21 kétszikű növénycsalád fajain károsít. Kártétele a Humulus, a Prunus és a Rosa fajokon a legnagyobb. A Rosa canina és a R.multiflora fogékony, de a betegség valamennyi rózsafajon és a hibriden előfordul.

Tünet. A levélen és a virágon látható tünet. A tünetek rózsafajtánkért kisebb vagy nagyobb eltéréseket mutathatnak. A levélen sárga vagy sárgásfehér szalagszerű elszíneződés vagy foltosság, gyűrűszerű, vagy tölgylevélre emlékeztető mintázottság van. Az elszíneződés olykor a levélereket követi vonalszerűen, ezt vonalasságnak nevezik. Ha a vonalasság erőteljes, az erezetet jól követi, akkor jellegzetes mozaikszerű levélelszíneződés alakul ki. Erről a tünetről nevezték el a betegséget. A levélen húzottság, kanalasodás, ráncosság és aszimmetria is kialakulhat. A vírusos rózsa virága kisebbedik, a sziromlevelek száma csökken, a virágszín és az illat nem változik. A rózsatöveken a hajtások gyengén fejlettek, számuk csökken, lombjuk ősszel korábban lehullik.

Kórokozó. Prunus necrotic ringspot ilarvirus (PNRSV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú. Afidofil, stylet-borne vírus. Pollennel, maggal, oltással és szaporítóanyaggal is terjed.

A rózsán mozaikfoltosságot más vírusok is okozhatnak.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás az élő beteg növény és a mag. A kórokozót levéltetvek és a virágpollen terjesztik. A szaporításkor szemzéssel és oltással is terjeszthető.

Védekezés. A beteg rózsatöveket eltávolítjuk. Vírusmentes növények hőkezeléssel majd hajtáscsúcstenyészettel állíthatók elő. A vírusvektor levéltetvek ellen kémiai védekezést kell végezni. Az oltókést nátriumhidroxid hatóanyagba mártva fertőtlenítjük.

Baktériumos betegség

A rózsa agrobaktériumos gyökérgolyvája

A rózsaalanyok gyökerén fejlődő golyva viszonylag ritka hazánkban. A dugvánnyal szaporított nemes rózsákon a betegség az utóbbi időben terjedt el. A beteg tövek gyengén fejlettek, lombjuk sárguló. A talajból kiemelt növényeken a dugvány vágási sebzésénél, karfiolra emlékeztető felületű, kisebb vagy nagyobb, puha állományú tumor látható. Kórokozója az Agrobacterium tumefaciens (Smith et Townsend) Conn. A kórokozó a rózsát a dugvány vágásfelületén át fertőzi. A betegség megelőzésére a dugványvágó kést nátriumhipoklorit oldatbanfertőtlenítjük. A dugványokat használatlan perlitben, vagy gőzzel fertőtlenített közegben gyökereztetjük. Lásd még: Az alma agrobaktériumos gyökérgolyváját.

Gombás betegségek

Rózsaperonoszpóra

Jelentőség. A betegség hazai előfordulását 1978-ban észlelték először. A peronoszpóra a szabadföldi és a hajtatott rózsán is megjelenik. Szabadban a nyár folyamán kártétele nem jelentős, az enyhe levélkár szinte észre sem vehető. Ősszel a kártétel a páratelt időjárás bekövetkezésekor fokozódik. A szabadban nevelt, majd a kora őszi fagyoktól fóliával védett rózsaállományokban veszedelmessé válhat. A növényházban, de különösen a fólia alatt hajtatott rózsában ősszel és tavasszal, a nagy hőmérséklet ingadozások időszakában súlyos járványok alakulnak ki. Különösen akkor, ha a meleg nappalt hűvös éjszaka követi, fokozott páralecsapódással és vízcsepegéssel. A peronoszpóra súlyos kártétele a levelek lehullása, a virágsziromlevél elhalása.

Gazdanövény. A rózsaperonoszpóra a termesztett rózsa fajokon és fajtákon általánosan előfordul. Az alanyként használt Rosa canina is erősen fogékony. A hajtatott fajták közül a nagyvirágú ’Baccara’, ’Carina’, ’Carla’, ’Eiffel Tower’ és a ’Peace’ és a kisvirágú ’Diana’, ’Mary do Woor’, ’Mercedes’, ’Samantha’, ’Sonia’ és a ’White Weekend’ fajták nagyon fogékonyak.

Tünet. A rózsaperonoszpóra tünetei a levélen, a hajtáson és a virágszáron, valamint a virágon jelennek meg. Az idős levél színén szegletes, levélerekkel határolt sárgászöld vagy bíborvörös foltok láthatók. A levélfonákon elszórtan apró csoportokban nehezen észrevehető szürkésbarna sporangiumtartó csoportok vannak. A hajtáscsúcson fejlődő fiatal levélkék a fonákuk felé kanalasodnak, fonákukon erőteljesebb sporangiumtartó gyep fejlődik. A beteg levelek érintésre, légmozgásra a talajra hullanak. Hajtatott rózsában a teljes növényállomány néhány nap leforgása alatt a teljes lombozatát elveszítheti. A hajtás és a virágszár felületén sárgás vagy bíborvörös apró foltok láthatók. A virág külső sziromlevelei megkeményedve elszáradnak, a virág apró marad, értékesítésre alkalmatlan. (192. ábra).

192. ábra - Rózsaperonoszpóra. Tünet a levél színén (a), fonákán (b). Sporangiumtartó (c)

kepek/192abra.png


Kórokozó. Peronospora sparsa Berk.

Oospórás gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a talajra hullott levél, amelyben a gomba oospórája telel át. Hajtatott rózsában a gomba télen folyamatosan károsít. A gomba 18 °C léghőmérsékleten, 85% feletti relatív páratartalmon fejlődik a legerőteljesebben. Növényállományban sporangiumokkal, légmozgással terjed. A sporangiumok csírázása vízcseppben történik, optimális viszonyok esetén 2–5 óra alatt. Az éjszakai páralecsapódás miatti levélvizesedés elegendő a fertőzéshez. Viszonylag száraz éghajlatunkon a peronoszpóra számára kedvező viszonyok szabad földön ritkán alakulnak ki, ezért szabad földön nevelt rózsákon járványveszélytől nem kell tartani. A betegség azonban lappangó stádiumban mindenhol jelen van. A szellőzetlen termesztőberendezésekben viszont ősszel és tavasszal szinte állandó járványveszély van.

Védekezés. A rózsaperonoszpóra elleni védelem csak az agrotechnikai műveletek és a kémiai védekezés okszerű összehangolásával lehet hatékony. Telepítés előtt a rózsatövek elszáradt leveleit távolítsuk el. A lehullott leveleket a talajmunkák során forgassuk a talajba. A növényállományt rendszeresen gyomláljuk. Az öntözővizet a talajra juttassuk. A rózsahajtatás során az erőteljes szellőztetés lehetőségét biztosítani kell. Az éjszakai páralecsapódást meg kell akadályozni.

A peronoszpórák ellen használt hatóanyagok, a rózsaperonoszpóra ellen is hatásosak, de ezek közül a rózsát szennyező, a virágszirmot károsítók használata nem javasolt. A réz hatóanyag például a rózsa levelét, virágát károsíthatja, a növényt szennyezi. A rózsafajták a különböző hatóanyagokat eltérő módon viselik el, ezért az állomány kezelése előtt próbapermetezést kell végezni.

Szabad földön a peronoszpóra ellen a kontakt hatású hatóanyagok 10–14 naponkénti kezeléssel megbízható védelmet adnak. Ezek közül a rózsa más betegségei ellen is (pl. rózsarozsda, levélfoltosságok) hatékony cineb, mankoceb és propineb használata javasolt.

Termesztőberendezésekben az erőteljes páralecsapódás miatt a kontakt hatóanyagok nem adnak kellő védelmet, ezért ezekben szisztémikus hatóanyagú készítményeket használunk. Ilyenek a benalaxil, a metalaxil hatóanyagúak. A permetezéseket járványveszélyben 10–14, egyébként 14–18 naponként kell megismételni.

Rózsalisztharmat

Jelentőség. A rózsa legjelentősebb betegsége, amely az egész világon elterjedt, és rendszerint folyamatosan súlyos károkat okoz. A betegség minden évben járványszerű, emiatt a rózsa növényvédelme mint vázra, a lisztharmat elleni védelemre épül fel.

Gazdanövény. A lisztharmat a termesztett és a vadon élő Rosa fajokon egyaránt előfordul. A fajok és a fajták fogékonysága változó, olykor jelentősen eltérő. A termesztett fajták fogékonyságát az örökletes tulajdonságaik (pl. kemény, bőrszerű levélzet) mellett a termesztési körülményeik is jelentősen befolyásolhatják. A nitrogénbőség, az erőteljes növekedés, a lisztharmatra hajlamosító tényezők. A gyakorlatban fogékony és kevésbé fogékony fajtákat különböztetünk meg, ellenálló fajta nincs.

Tünet. A levélen, a hajtáson, a vesszőn és a virágzaton láthatók tünetek. A betegség első tüneteire már rügypattanás után, kis hajtás korban felfigyelhetünk. A kis hajtások felületén fehér, finoman hálózatos bevonatot láthatunk, E tünetet elsődleges, vagy prímér tünetnek nevezzük. A hajtás növekedésével párhuzamosan a micéliumból álló fehér bevonat egyre jobban láthatóvá válik, és a fejlődő hajtás leveleit is beszövi. A levelek kanalasodnak, torzulnak, a hajtás is meggörbül, satnyul és a hajtáscsúcs rendszerint elszárad.

Valamivel később jelentkezik a betegség másodlagos, szekunder tünete. Az egészséges hajtások egyes levelein foltszerű, fehér micéliumbevonat látható, amely hamarosan a teljes levelet bevonja, a levél kanalasodik, helyenként megvörösödik, hullámosodik, majd elszárad.

A hajtáson és a virágszáron a fehér micéliumbevonat erőteljesebben látható, amely esetenként durva nemezes.

A virágbimbók micéliummal borított csészelevelei nehezen nyílnak széjjel, emiatt a virágok torzulnak. Ritkán a virágok sziromlevelein is láthatunk lisztes bevonatot.

A vessző tüskéi körül, ritkábban a teljes vesszőfelületen vastag, sárgásfehér micéliumpárnák alakulnak ki. A vessző kérgén hálózatos, barna vagy lilásbarna parásodás is megfigyelhető (193. ábra).

193. ábra - Rózsalisztharmat. Primer (a), szekunder (b) és vessző- (c) tünet. Kleisztotécium (d), konídiumlánc (e)

kepek/193abra.png


Kórokozó. Sphaerotheca pannosa (Wallr. et Fr.) Lév. var. rosae Woron.

Kleisztotéciumos gomba.

Konídiumlánca oídium típusú.

A betegség lefolyása. A kórokozó gomba a fertőzött rügyekben micéliummal telel. Tavasszal ezekből beteg, elsődlegesen fertőzött, micéliummal borított hajtások fejlődnek. A gomba micéliumán, láncokban konídiumokat képez, amelyek a szél, az öntöző és esővíz segítségével terjednek. A konídiumok 95–98%-os relatív páratartalmú levegőben csíráznak jól, vízcseppben rendszerint elpusztulnak. Csírázásuk 3–35 °C között lehetséges, de a csírázási optimum 21–27 °C között van. A gomba micéliuma a rózsa zöld részeinek felületén él, apresszóriumaival tapad a növényhez, és a tápanyagokat a bőrszövet sejtjeibe növő hausztóriumaival veszi fel. A betegség inkubációs ideje 4–5 nap.

A rózsalisztharmat járványszerű fellépésére a meleg, erősen párás időjárás a kedvező. Hazai viszonyaink között a nyár elején, majd a nyár végén, és ősszel alakulnak ki járványok.

Védekezés. Mély fekvésű, magas páratartalmú területeken nem tanácsos szaporítóanyagot és vágott virágot termelni. Parkokban a mély fekvésű területekre a kevésbé fogékony fajtákat célszerű telepíteni. A rózsaültetvényt a teljes vegetációban gyommentesen kell tartani.

A tavaszi metszéskor a betegség tüneteit mutató vesszőket el kell távolítani, vagy célszerű erőteljesen visszametszeni, mert ezek rügyeiben legvalószínűbb a gomba áttelelése. A rózsa védelmét közvetlenül rügypattanás előtt kezdjük meg, báriumpoliszulfid hatóanyagú fungiciddel. Az első lisztharmat elleni védekezést rügypattanáskor kell végrehajtani. Járványveszélyes időszakokban, tavasztól nyár elejéig, valamint nyár végén ősz elején, 7–10, a száraz időszakban, nyár közepén, 10–14 naponként kell védekeznünk. Szisztémikus hatóanyagok használatakor a védekezési időköz egy héttel meghosszabbítható. A lisztharmat ellen a kontakt hatású dinokap, kén, kinometionát és a szisztémikus hatású bupirimát, fenarimol, miklobutanil és triforin hatóanyagú fungicidek használhatók. A rügypattanás után a primer tünetek kialakulásának gátlására végzett kezelések az alacsony léghőmérséklet miatt kén hatóanyaggal nem végezhetők. Forró nyári napokon 25 °C léghőmérséklet felett a kén perzselhet, emiatt használata nem javasolható. A lisztharmat elleni védekezéskor a permetléhez nedvesítőszert is kell adni. A por alakú permetezőszerek a rózsára kevésbé toxikusak, de erőteljesebben szennyezik a lombot és a virágot.

A rózsalisztharmat elleni védekezés során fontos szempont a rózsa növényvédő szer szennyeződésének elkerülése, azért mert a növényvédő szer maradványa a növény díszítő értékét csökkenti. A szennyeződés elkerülésére a rózsát kevésbé szennyező rózsapermetező szereket is forgalomba hoznak, amelyek kombinált hatóanyagúak és a lisztharmaton kívül a rózsa más gombás betegségei, valamint a rózsa kártevő állatai ellen is hatékony komponenseket tartalmaznak. Ezekben a rózsalisztharmat elleni hatóanyag rendszerint a dinokap.

A hajtatott rózsa lisztharmat elleni védelmének elve a leírtakkal azonos. A különbség csak annyi, hogy üveg alatt még inkább ügyelni kell a növényvédő szerek okozta szennyeződések elkerülésére. Ezért üveg alatt elsősorban a folyékony permetezőszerek használata kívánatos.

Jól záródó növényházakban a rózsalisztharmat ellen kéngőzölő készülékek is használhatók. Az elektromos árammal működő készülékekben kén hatóanyagot (Floristella kénpor) gőzölögtetnek el. A kéngőzölőket folyamatosan üzemeltetik és portartályukat naponta töltik fel. A forgalomban levő készülékek 100–500 m3 növényházi légtér kezelésére alkalmasak.

A rózsa diplokarponos levélfoltossága

Jelentőség. A növények beteg levelei lehullanak, a rózsatövek a nyár végére lombtalanná válnak. A betegség mindenhol előfordul.

Gazdanövény. A vad fajok közül a Rosa arvensis, a R.canina, a R.elliptica és a R. rubiginosa fogékony. A termesztett fajták között ellenállóak nincsenek, de fogékonyságuk között nagy eltérések lehetnek.

Tünet. A rózsa levelén, ritkán a levélnyélen láthatók csak tünetek. A levél színén 5–20 milliméter átmérőjű barnásfekete, fokozatosan kivilágosodó közepű foltok vannak. Szegélyük csipkézett, szabdalt szélű. Erről kapta a betegség a „csillagfoltosság, csillagpenész” népies elnevezést. A foltokat 1–3 milliméter sárga udvar határolja. A foltok kivilágosodó, közepén fekete pontként látható képletek, acervuluszok fejlődnek. A levél fonákán a foltok halványabban láthatók, itt acervulusz nem képződik. Egy rózsalevélkén olykor több tucat apró folt is lehet. A levél foltos levélkéi megsárgulnak és lehullanak. A levélke hullása egyetlen folt esetén is bekövetkezik. (194. ábra).

194. ábra - A rózsa diplokarponos levélfoltossága. Tünet a levél színén (a), fonákán (b). Acervulusz (c), konídiumok (d)

kepek/194abra.png


Kórokozó. Diplocarpon rosae Wolf.

Apotéciumos gomba, apotéciuma tál alakú.

Acervuluszos alakja: Marssonina rosae Lib.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a lehullott levél, amelyben a gomba micélium-sztrómával telel. Az áttelelt levélen április végétől acervuluszok fejlődnek, és az ezekből előtörő konídiumok fertőzik a rózsa levelét. A gomba apotéciumát hazánkban még nem találták meg.

Tavasszal a rózsa alsó levelei betegednek meg először, mert az áttelelt levelekről a konídiumok ezekre csapódnak fel. A gomba számára a 18–27 °C léghőmérséklet és a 80–85%-os relatív páratartalom a kedvező. A betegség inkubációs ideje 3–5 nap. A fertőzés után 5–8 nap múlva már megjelennek a levélen az acervuluszok. A vegetáció során a gomba kizárólag konídiumokkal terjed.

Védekezés. A lehullott leveleket a talajba kell forgatni. A növényeket rügypattanástól kezdve rendszeresen permetezni kell A betegség ellen cineb, mankoceb, propineb, kaptán, benomil, miklobutanil, tiofanát-metil vagy triforin hatóanyagú fungicidek valamelyikével permetezhetünk. A kezeléseket a rózsalisztharmat elleni védekezésekkel egy időben végezzük.

Rózsarozsda

Jelentőség. A szemzéshez nevelt alanyokon, a parkokba, erdősávokba telepített vad fajokon okozhat nagymértékű lombhullást. Újabban a nemes rózsákon egyre erőteljesebben terjed el a betegség.

Gazdanövény. A Rosa agrestis, a R.arvensis, a R. coriifolia, a R.dumalis, a R. dumetorum, a R. gallica és a R.tomentosa fajok fogékonyak. A nemes rózsák fogékonyságára vonatkozó megfigyeléseink még nincsenek.

Tünet. A rózsa zöld részein, a levélen, a hajtáson, a virágszáron és a csészelevélen alakulhatnak ki tünetek. A levél színén sárgászöld foltokban pontszerű spermogóniumok jelennek meg. Később a levél fonákára, főképpen a levél főerén, a levélnyélen, a hajtáson, a virágszáron és a csészeleveleken párnaszerű kiemelkedő képletek, ecídiumok fejlődnek, amelyekből narancsvörös ecídiospórák szóródnak széjjel. Az ecídiumokkal borított növényrészek megvastagszanak, deformálódnak.

Később a levél színén sárga, szögletes, erek által határolt foltok jelennek meg, és a levél fonákán efoltokban kiemelkedő, sárgás színű, szétporzódó uredoszóruszok, majd fekete teleutoszóruszok képződnek (195. ábra).

195. ábra - Rózsarozsda. Tünet a levél színén (a), fonákán (b). Ecídiumok (c), uredo- (d), teleutospóra (e)

kepek/195abra.png


Az ecídiumokat tartalmazó deformálódott növényrészek elszáradnak. A beteg levelek megsárgulnak, lehullanak, a rózsatövek fokozatosan lombtalanná válnak.

Kórokozó. Phragmidium mucronatum (Pers.) Schlecht.

Jelképe: 0. I. II. III. IV. Autoecikus, teljes fejlődésű rozsdagomba.

A különböző Rosa fajokon esetenként más Phragmidium fajok is előfordulhatnak, de jelentőségük nem nagy.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a talajon fekvő levél és a beteg vessző. A levélen az uredo- és a teleutospórák telelhetnek át, a megvastagodott vesszőkben a gomba micéliuma. A micéliumos áttelelés jelentősége csekély. Tavasszal először a bazidiospórák, majd később az ecidiospórák és az uredospórák fertőznek. Nyáron a szél segítségével szétszóródó uredospórák terjesztik tovább a betegséget. A rozsdajárványok ősz elején a legerőteljesebbek.

Védekezés. A nyugalmi időszakban a leveleket a talajba kell forgatni. Metszéskor a deformálódott vesszőket el kell távolítani. A betegség ellen a kontakt hatású cineb, mankoceb vagy propineb és a szisztémikus hatású fenarimol, oxikarboxin vagy triforin hatóanyagú gombaölő szerek használhatók. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni. A rozsda elleni kezelés a rózsalisztharmat elleni védekezéssel egy időben végezhető. A rózsarozsda elleni folyamatos védekezés csak súlyosan fertőzött állományban válhat szükségessé.

A rózsa koniotíriumos vesszőfoltossága

A betegség hazánkban mindenhol előfordul. Az alanyként használt Rosa multiflora fogékony. A vessző zöld kérgén fakóbarna közepű, bordó szegélyű foltok láthatók. A foltok megszürkülnek, elszáradnak, a kéreg elhal, kitöredezik. A foltszerű kéregelhalás gyakran a metszési sebektől indul ki, fokozatosan halad lefelé, és ha a vesszőt körülöleli, a vessző legfelső hajtása elszárad. Ez a tünet a betegségre nagyon jellemző. Előfordul, hogy a kéregelhalás a szemzés helyétől indul. Az elhalt kéregrészekben a gomba kidomborodó fekete piknídiumai figyelhetők meg (196. ábra).

196. ábra - A rózsa koniotíriumos vesszőfoltossága. Vesszőtünet (a), piknídium (b), piknokonídiumok (c)

kepek/196abra.png


Kórokozója a Coniothyrium cystotricha (Schulz.) Sacc et Trav. Piknídiumos gomba. A betegség nagy páratartalom, cseppfolyós víz jelenléte és bőséges tápanyag-utánpótlás esetén válik veszélyessé. A gomba sebparazita. A beteg vesszőket mélyen a károsított rész alatt lemetszve kell eltávolítani. A metszést roncsolásmentesen dolgozó metszőollóval hajtsuk végre. A metszési sebeket hajtatáskor fungicidet is tartalmazó sebkezelő szerrel zárjuk le. Nyugalmi időszakban rézoxiklorid hatóanyaggal lemosó permetezést kell végezni.

A rózsa szfacelómás levélfoltossága

A betegség tünetei a rózsa diplokarponos levélfoltossága tüneteihez hasonlítanak. A szfacelómás levélfoltosság ritkábban fordul elő és nem okoz nagymértékű levélhullást, a beteg levelek hosszú időn át a bokron maradnak. A levél színén apró, kerek vagy ovális, mélybordó vagy barnásfekete foltok láthatók. Általában 4–8 mm nagyságúra növekednek, közepük szürke, szegélyük határozott vonalú, élénkvörös vagy sárga, gyűrűszerű. A folt közepén sötétszínű acervuluszok fejlődnek. A levél fonákán a foltok egyneműek, rozsdabarna vagy bordó színűek.

Kórokozója a Sphaceloma rosarum (Pass.) Jenk. Acervuluszos gomba. A fertőzési forrás az áttelelt levél, amelyben a gombamicélium sztrómái találhatók. Ezeken tavasszal acervuluszok alakulnak ki. A rózsa leveleit a vegetációban az acervuluszokban keletkező konídiumok fertőzik. A betegség első tüneteit a talajhoz közel levő leveleken figyelhetjük meg.

Védekezés. Lásd: A rózsa diplokarponos betegségét.

A rózsa botrítiszes betegsége

Jelentőség. Rosszul szellőző hajtatóházakban, szabad földön nedves, nyirkos helyeken gyakori a betegség. Megtelepedését a hűvös időjárás és a fényhiány elősegíti.

Gazdanövény. A termesztett és a vadon élő Rosa fajokon fordul elő.

Tünet. A betegség első tünete a vegetáció elején a visszametszett vesszők metszlapjától kiinduló lilásvörös kéregelszíneződés, majd elhalás. Az elhalt kérgen szürke konídiumtartó gyep képződik. A károsult kéregszövetben levő rügyek nem hajtanak ki, elpusztulnak. A zöld hajtáson és virágszáron ovális, lilásvörös vagy barnásvörös foltok jelennek meg. A foltoknál a hajtások meghajlanak, deformálódnak. A folt feletti hajtás és virágszár gyakran elhervad. A foltokban szürke konídiumtartó gyep látható. A virágon kétféle tünet lehetséges, a bimbóelhalás és a sziromfoltosság. Bimbóelhalás esetén a csészelevelek szétnyílását követően a bimbó zárva marad, megbarnul. Az elhalt bimbó a virágról sapkaszerűen leemelhető. A sziromfoltosság akinyílt virágok sziromlevelén látható. A piros fajtákon fehér, a fehér és rózsaszín fajtákon piros udvarú vizenyős foltok fejlődnek. A sérült virágokon szürke konídiumtartók jelennek meg (197. ábra).

197. ábra - A rózsa botrítiszes betegsége. Bimbóelhalás (a). Konídiumtartó (b)

kepek/197abra.png


Kórokozó. Botrytis cinerea Pers.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A gomba sokgazdanövényű. Fertőzési forrásai ezért számos növény talajon fekvő elhalt maradványai és a gomba talajra hullott szkleróciumai lehetnek. Az első fertőzést a szkleróciumokon fejlődő, és a szél segítségével továbbjuttatott konídiumok okozzák. A betegség kifejlődésére a 18–24 °C körüli léghőmérséklet a legkedvezőbb. A sziromfoltosság nagy páratartalom esetén áll elő.

Védekezés. A betegség megelőzése elsősorban agrotechnikai eljárásokkal lehetséges. A termesztő berendezések intenzív szellőztetése, a levegő páratartalmának alacsonyan tartása, az állomány gyommentessége, szellős telepítése, a túlzott nitrogénadagolás kerülése nagyon fontos. A beteg növényrészeket és az elszáradt növénymaradványokat el kell távolítani. A metszési sebeket a hajtatás előtt fungicidet is tartalmazó sebkezelő szerrel kell lezárni. Kémiai védelemre csak járványveszélyes körülmények között lehet szükség. A felhasználható hatóanyagok a folpet, a vinklozolin és a benomil.