Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Szil (Ulmus spp.)

Szil (Ulmus spp.)

Gombás betegség

A szil ofiosztómás hervadása

Jelentőség. A betegség feltehetően Ázsiából került Európába. Először 1918-ban Franciaországban, majd hamarosan Hollandiában is megtalálták, ahol súlyos károkat okozott. A szakirodalom ezért a betegséget „hollandiai szilfavész” néven is említi. A betegség rohamosan szétterjedt egész Európában, a szilfák millióinak pusztulását okozva. Magyarországon a betegséget 1933-ban észlelték először. Hazai szil állományainkat is megtizedelte. A kertészeti gyakorlatban a szil kiszorulása többek között e betegségnek is tulajdonítható.

Gazdanövény. A betegség csak az Ulmus fajokon fordul elő. Az európai szilek a betegségre fogékonyak. Az Ulmus hollandica var. belgica különösen fogékony, ezért következhetett be a nagy hollandiai szilpusztulás. Az Ázsiából és Szibériából származó szilek, az U.campestris, az U. carpinifolia és az U. pumila kevésbé fogékonyak. Európában az utóbbi időben néhány kevésbé fogékony klónt is előállítottak.

Tünet. A beteg fákat már lombtalan állapotban is felismerhetjük kampósbotszerűen visszahajló, görbülő, vesszőikről. A beteg vesszőn a hajtások zászlószerűen helyezkednek el. Az idős fákon a korona csúcsában, a fiatalokon rendszertelenül hervadás, lombszáradás következik be a nyár folyamán. A hervadás egy-egy ágra terjed ki általában. Később a betegség fokozatosan elhatalmasodik és 1–3 év alatt a fa teljesen kipusztul. A beteg ágak szállítószövete pont- vagy csíkszerűen megbarnult, de a barnulás csak a beteg részekre korlátozódik. A fákon súlyos szúbogár (főleg Scolytus fajok) kártétel is észlelhető (198. ábra).

198. ábra - A szil ofiosztómás hervadása. Beteg fa (a), szállítószövet (b). Szúbogár és járata (c)

kepek/198abra.png


Kórokozó. Ophiostoma ulmi (Buisman) Nannf.

Peritéciumos gomba.

Korémiumos alakja: Pesotum ulmi (Schw.) Crane et Schoknecht. A gomba több, eltérő patogenitású biotípusa ismert.

A közelmúltban Európában a szilfavész egy újabb kórokozóját írták le, Ophiostoma novo-ulmi Braiser fajnévvel.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás az élő beteg fa és az ezen élősködő szúbogarak lárvái és imágói. A lárvák testfelületéről és bélcsatornájából egyaránt kimutatták a gombát. A betegséget tulajdonképpen a szúbogarak imágói terjesztik, amelyek érési táplálkozást az élő fában folytatnak, tojásaikat az ágelágazásokhoz helyezik el, miután „megfertőzték” a farészt rágásuk során. A szúbogarak a gomba micéliumát, és a korémiumon képződő apró egysejtű konídiumait terjesztik. A gomba a szállító edénynyalábokba jutva hervadást okozó toxint termel, továbbá elősegíti az edénynyalábokat eldugaszoló tömősejtek, ún. tilliszek képződését. Így következik be a hervadás és a szállítóedények elszíneződése. Vannak, akik vitatják a gomba elsődleges parazita voltát, úgy vélik, hogy a megbetegedés csak legyengült fákon következhet be. Az eddigi tapasztalatik azonban ezt nem erősítették meg.

Védekezés. Csak ellenálló fajokat és klónokat szabad telepíteni. A részlegesen hervadó koronarész levágásával a betegség szétterjedése nem akadályozható meg. Jó eredményeket értek el a terjedés megakadályozásában a szúbogarak elleni kémiai védekezéssel, illetve a szúbogarak szexferomonos csapdákkal történő összegyűjtésével.

Kísérleteket folytattak fungicidek, ill. antibiotikumok edénynyalábokba juttatásával és felszívatásával is. Bár értékelhető eredmények mutatkoztak, a módszer bonyolultsága és költségigénye miatt nem látszik perspektivikusnak.