Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Vadgesztenye (Aesculus spp.)

Vadgesztenye (Aesculus spp.)

Gombás betegségek

Vadgesztenye-lisztharmat

Utcai sorfákon és parkokba ültetett vadgesztenyefákon gyakran látható betegség, amely több Aesculus fajon fordulhat elő. Tünetei a levélen jellegzetesek. A levél színén nagy, foltszerű mezőkben fehér, később szürkésfehér színű micéliumbevonat látható, amely a levél fonákán is megjelenik, és itt kezdetben az érközökre korlátozódik, majd a teljes levélfonákot beborítja. A micéliumbevonatban sűrűn, fekete, pontszerű kleisztotéciumok tömege képződik. A levéllemez enyhén hullámosodik, majd megsárgul. Kórokozója az Uncinula flexuosa Peck kleisztotéciumos gomba. Konídiumtartója pszeudooídium típusú. A betegség fertőzési forrása a lehullott levél, amelyen a kleisztotéciumok telelnek. A tavaszi aszkospórás fertőzést követően a konídiumtartókon fejlődő konídiumok szerepe jelentős a betegség terjesztésében. Párás, meleg időben ősz felé már érett kleisztotéciumok is megfigyelhetők, így valószínű az őszi aszkospórás fertőződés is. A betegség ellen védekezésként a lehullott levelek megsemmisítése elegendő. Szükség esetén kén hatóanyagú növényvédő szerekkel permetezhetünk a tünetek megjelenését követően. A permetléhez nedvesítőszert is kell használni.

A vadgesztenye guignardiás levélfoltossága

Jelentőség. A betegség az elmúlt évszázad közepén jelent meg Dél-Európában, majd fokozatosan terjedt el Európa északi területein, így hazánkban is. A levélfoltosság következtében a fák díszítő értéke csökken. Súlyosabb fertőzés esetén a levelek lehullanak, és a folyamatos lombvesztés a fák kondícióját veszélyezteti. Díszfaiskolában a fiatal magoncok tavasszal teljes lombozatukat elveszíthetik.

Gazdanövény. A közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) fogékony, a hússzínű vadgesztenye (Ae. carnea), a mérges vadgesztenye (Ae. glabra) és a vörös vadgesztenye (Ae. pavia) kevésbé fogékonyak.

Tünet. A levélen, ritkábban a levélnyélen is láthatók tünetek. Kezdetben a levél színén kör alakú vörösesbarna, világossárga vagy fakóbarna szegélyű foltok fejlődnek. Ha a foltok a levélcsúcstól vagy a levélszéltől indulnak ki, gyakran a nagy levélerekig hatolnak, és alakjuk ilyenkor szegletes. Méretük 1–2 cm, de a szegletes foltok hossza 10–12 cm is lehet. Később a teljes levéllemez vörösbarnára színeződik, besodródik, elszárad, majd lehullik. A levélnyélen apró, besüppedő foltok láthatók. A foltok felületén szabad szemmel is jól kivehető fekete, pontszerű termőtestek, piknídiumok fejlődnek.

Kórokozó. Guignardia aesculi (Pk.) Stewart

Peritéciumos gomba.

Piknídiumos alakja: Phyllosticta sphaeropsoidea Ell. et Ev.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a talajra hullott levelekben áttelelő peritéciumok tömege. Az aszkospórák kiszóródása tavasszal április végén, május elején indul meg és június közepéig tart. Az első látható tünetek az aszkospórás fertőzés után 10 nap múlva mutatkoznak. A piknídiumok a fertőzést követő 21–28. napon jelennek meg, és fertőzőképes piknokonídiumokat a 35–42. naptól képeznek. A tavaszi, nyár eleji aszkospórás fertőzési időszakot a nyári piknokonídiumos fertőződés váltja fel. Ez az időszak azonban a nyári hőség miatt általában kevésbé veszélyes.

Védekezés. A talajra hullott leveleket a lombhullás után talajba forgatással vagy komposztálással azonnal meg kell semmisíteni. Kémiai védekezés elsősorban a díszfaiskolákban indokolt. Faiskolában a foltbetegségek elleni hatóanyagok használhatók, közterületeken, parkokban csak közegészségügyi szempontból nem veszélyes hatóanyagokkal védekezhetünk. A kezeléseket rügypattanás után, ún. összehajtott leveles állapotban, kiterült leveles állapotban és 14–18 nappal később még egyszer kell elvégezni. Nyáron csak súlyos járványveszélyben és csak faiskolában válhat szükségessé újabb kezelés. Permetezésre a mankoceb, a propineb és a rézoxiklorid kontakt hatóanyagú, valamint a miklobutanil szisztémikus hatóanyagú fungicidek használata előnyös.