Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

6. fejezet - Dísznövények betegségei

6. fejezet - Dísznövények betegségei

„Az virágokat, és azoknak szárait ártalmas kézzel, illetni; nem jó mert el-vész a virág.” P. Lippay János: Posoni Kert, Első Könyv, Virágos-Kert, XV. Rész 127. oldal – Nagy Szombat, 1664.

Azálea (Rhododendron spp.)

Gombás betegségek

Az azálea exobazídiumos betegsége

Jelentőség. A betegséget Európában 1921-ben figyelték meg először, Magyarországon 1968 óta ismeretes. Az azálea állományokban általában mindig előfordul. A beteg azálea virághozama, díszítő értéke csökken.

Gazdanövény. Az üveg alatt termesztett azáleán fordul elő. A fajták fogékonysága között nagy eltérések vannak. A piros virágú, kedvelt Hexe fajta a betegségre nagyon fogékony.

Tünet. A hajtás fiatal levelén és a virágon látható tünet. A levélen 1–2 cm nagyságú, félgömb alakú kidomborodó gubacsok fejlődnek. Néha gubacsképződés nélkül az egész levéllemez megnagyobbodik, szövete megvastagszik és ráncossá válik. A levél üvegszerűen pattanva törik. A levélnyél is megvastagodhat. A deformált levélrészeken sárgászöld vagy vöröses elszíneződés is látható. A virág csésze- és sziromlevelein is fejlődhetnek gubacsok. Előfordul, hogy a virágszirom teljes egészében gubacsszerűen megvastagszik. A gubacsok felületén finom dérszerű, majd krétafehér színű bevonat jelenik meg, amelyet bazídiospórák és sarjkonídiumok alkotnak. A beteg növényrészek megbarnulnak és elszáradva lehullanak (200. ábra).

200. ábra - Az azálea exobazídiumos betegsége

kepek/200abra.png


Kórokozó. Exobasidium azaleae Peck.

Bazídiumos gomba, bazídiospóráit termőtesten képezi.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás az azáleán lévő gubacs. A gubacson, a bazídiumokon egysejtű, kissé megnyúlt, görbült bazidiospórák és a micélium feldarabolódásával keletkező, egysejtű, pálcika alakú sarjkonídiumok fejlődnek. A gomba sebparazita, kártevő állatok, fagyhatás okozta sebeken át a zsenge, fiatal növényi részeket fertőzi. A termesztés során a növények visszametszése a fertőzés kritikus időszaka. A betegség inkubációs ideje 18–22 °C-on 14–19 nap. A sarjkonídium és bazidiospóra képződése 30–35 nap után indul meg és 40–50 napig tart. Ezek légmozgással, a szétfröccsenő öntözővízzel, kártevő állatokra tapadva, valamint az ápolási munkák során terjednek széjjel.

Védekezés. Kevésbé fogékony vagy ellenálló fajták termesztése esetén a betegség ellen külön nem védekezünk. Tekintettel azonban arra, hogy termesztett fajtáink zöme fogékony, a betegség elleni védekezésre fel kell készülni. Állományokban a Hexe fajta jó tesztnövénye a gombának, elsőként jelzi a betegséget. A gubacsokat a krétafehér bevonat megjelenése előtt kell eltávolítani. A növények visszametszésekor a sebzéseket azonnal gombaölő szerrel kell befedni. Folyamatosan védekezni kell a sebzéseket okozó kártevő állatok ellen. A kórokozó ellen cineb, propineb, ditianon vagy benomil hatóanyagok valamelyikével védekezhetünk.

Az azálea pesztalóciás betegsége

Jelentőség. A betegséget a század elején, 1903-ban Ausztriából említik, Magyarországi előfordulása 1967 óta ismert. Az azáleadugvány és gyökeres növény súlyos lombhullását, a hajtás és a fás részek elhalását idézheti elő. A gyengén fejlett növények betegednek meg.

Gazdanövény. A termesztett azáleán és a kamélián fordul elő.

Tünet. A levélen a levélnyéltől, ill. a levél szélétől kiinduló sötétbarna elszíneződés látható, amely fokozatosan kifakul, elszárad. A fakóbarna részeken fekete pontszerű acervuluszok fejlődnek. A hajtáson, a vesszőn is sötétbarna foltszerű elhalás látható, fekete acervuluszok tömegével. A levelek lankadnak, kanalasodnak és elszáradnak. A kettévágott hajtás vagy vessző keresztmetszetében a szövetek barnulók, elhaltak. A beteg hajtásdugványok rosszul gyökeresednek, gyakran elszáradnak (201. ábra).

201. ábra - Az azálea pesztalóciás betegsége

kepek/201abra.png


Kórokozó. Pestalotia guepini Desm.

Acervuluszos gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a beteg növény és a talajra hullott levél, letörött hajtás. Ezek a talaj felső rétegébe is keveredhetnek. Ezért az ismételten felhasznált talajt is fertőzési forrásnak tekinthetjük. A gomba konídiumokkal terjed, főleg az öntözővíz segítségével. A betegség kifejlődésére a 21–27 °C hőmérséklet optimális, de a gomba 4–33 °C között is növekedni képes. Ezzel magyarázható az alacsony hőmérsékleten gyökereztetett dugványok súlyos fertőződése. A legyengült növények fogékonysága növekszik. A téli fényszegény és párás viszonyok elősegítik a betegség elhatalmasodását.

Védekezés. A dugványokat kaptán hatóanyagban csávázzuk. A talajt gőzzel fertőtlenítsük. Az esetlegesen kialakuló betegséggócokat kaptán vagy benomil hatóanyaggal öntözzük be. A növények permetezésére is ezeket a hatóanyagokat használhatjuk.