Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Ciklámen (Cyclamen persicum Mill.)

Ciklámen (Cyclamen persicum Mill.)

Gombás betegségek

A ciklámen botrítiszes betegsége

Jelentőség. A betegség okozta kiesés évente átlagosan 10–14%-os. A kártétel nagyságát az alkalmazott agrotechnika és a termesztő berendezés korszerűsége nagymértékben befolyásolja. A betegség kora ősszel jelentkezik járványszerűen, amikor a növényházak páratartalma és hőmérséklete, a ritkább szellőztetés és a meginduló fűtés miatt, ugrásszerűen megemelkedik.

Gazdanövény. A kórokozó sokgazdás fakultatív parazita gomba, amely több száz növényen előfordul. Közismerten jelentős károsító a málna, a napraforgó, a szamóca és a szőlő ültetvényekben. A dísznövények közül a ciklámenen kívül az aszparágusz, a begónia, a cinerária, a dália, a gerbera, a mikulásvirág, a muskátli, a primula és a rózsa a jelentősebb gazdanövényei.

Tünet. A levélen, a virágkocsányon és a sziromlevélen láthatók tünetek. A legsúlyosabb tünet a gumón fejlődő apró levél- és virágkezdemények elhalása. Ezek megpuhulva elhajolnak, felületükön szürke konídiumtartó gyep fejlődik. A beteg levél és virágkezdemények végül teljesen megszáradnak, és ennek következtében a növények kevés levelet és virágot fejlesztenek, megritkulnak, díszítő értékük csökken.

A fejlett levél és virágkocsány ritkábban betegszik meg. A beteg részek megpuhulnak, kenhetővé válnak. A levelek és a virágok kidőlnek, és a cserép szélén lógnak, felületüket szürke konídiumtartó gyep borítja. A beteg növényrészek később elszáradnak, és a száradó részeken apró fekete szkleróciumok is fejlődnek (204. ábra).

204. ábra - A ciklámen botrítiszes betegsége

kepek/204abra.png


A virág sziromlevelén elszórtan, apró, kör alakú, vagy az erezet irányában megnyúlt ellipszis alakú vizenyős foltok láthatók. Méretük 2–3 mm. A foltok a piros és a fehér virágú fajtákon szegély nélküliek, a rózsaszínűeken piros, gyűrűszerű udvarokkal határoltak. Közepük kiszürkül, majd elhal. A foltokon konídiumtartók képződnek. Nagyszámú sziromfolt esetén a gomba szürke konídiumtartó gyepe a teljes virágot belepi és a virág elhal, de kocsánya ép marad.

Kórokozó. Botrytis cinerea Pers.

Konídiumtartós gomba.

Apotéciumos alakja: Botryotinia fuckeliana (de Bary) Whetz. A teleomorf alak a természetben ritkán fordul elő, a betegség lefolyásában nincs jelentősége.

A betegség lefolyása. A betegségnek számos fertőzési forrása lehet, hiszen a kórokozó sokgazdás fakultatív parazita gomba. Rendszerint az elhalt növényrészeken és a talaj felszínén szkleróciumokkal telel át. Tavasszal a szkleróciumokon konídiumok keletkeznek és ezek fertőznek. Természetesen a gomba a növényházban levő ciklámenen is állandóan megtalálható.

A vegetáció során a gomba konídiumokkal terjed. A kórokozó fejlődése 20–24 °C léghőmérséklet és 80–90%-os relatív páratartalom esetén optimális. A sziromfoltosság kialakulására minimálisan 85–90%-os relatív páratartalom szükséges, és ez növényházban tartósan, a ciklámen növényekre is optimális 10–18 °C léghőmérsékleten gyakori. A betegség inkubációs ideje a sziromlevélen optimális viszonyok között 15 óra. Alacsony páratartalom esetén sziromfoltosság nem alakul ki.

A botrítiszes betegség kifejlődését a fényhiány, a növények sűrű térállása, a túlzott nitrogénadagolás, a növényház szellőzetlensége elősegítik.

Védekezés. A betegség hatékony leküzdése csak az agrotechnikai és a kémiai védekezési eljárások együttes alkalmazásával lehetséges.

A növényekről a beteg, és a sárguló leveleket rendszeresen el kell távolítani. Fontos, hogy a cserepes növényeket a növényasztalon szellősen helyezzük el. Cikláment csak jól szellőztethető házban szabad nevelni, amelyben a hőmérsékletet 16–18 °C-on, a relatív páratartalmat 50–60%-on kell tartani. Ilyen körülmények között sziromfoltosság nem alakulhat ki.

A ciklámen kémiai védelme elsősorban a fiatal levél- és virágkezdemények megvédésére irányul. A kezeléseket járványveszély esetén 10–14 naponként végezzük el, a virágot, illetve a levelet nem szennyező gombaölő szerekkel. A permetezés a porozásnál kevésbé szennyez, ezért a cikláment inkább permetezéssel kezeljük. A füstöléssel történő kezelés, pl. procimidon hatóanyagú füstölő szerrel a cikláment egyáltalán nem szennyezi.

A ciklámen botrítiszes betegsége ellen a folpet, az iprodion, a procimidon, a vinklozolin és a benomil, valamint a tiofanát-metil hatóanyagok használhatók. A ciklámen piaci értékesítése előtti időszakban a kezeléseket ritkítjuk, és a kevésbé szennyező készítményeket használjuk vagy füstöléssel védekezünk.

A ciklámen fuzáriumos hervadása

Jelentőség. Az 1980-as években jelent meg a betegség hazánkban. Azóta folyamatos terjedése figyelhető meg. Számottevő károk a cikláment folyamatosan termesztő kertészetekben alakulnak ki.

Gazdanövény. A betegség a Cyclamen persicum fajon fordul elő. A termesztett nagyvirágú és mini hibridek egyaránt fogékonyak.

Tünet. A betegség első tünetei általában a talaj felmelegedésével egy időben nyáron, ősz elején mutatkoznak a levélen, a gyökéren és a gumóban.

A virágzás kezdetén álló növényeken az idős levelek összeesnek, elvesztik merevségüket, megsárgulnak, a levélnyél lankad, majd a levél kidől. Lassú hervadás indul meg, amely kezdetben csak néhány levélre terjed, de végül az egész növény elhervad. A levélen gombaképletek nem láthatók. A gyökér egyes részein barna, a szállítószövetben továbbterjedő elhalás figyelhető meg. A gumó keresztmetszetében pontszerű, hosszmetszetében csíkszerű barnulás van, amely néha a levélalapra is átterjed.

Kórokozó. Fusarium oxysporum Schlecht.f. sp. cyclaminis Gerlach.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a talaj és a talajban elfekvő növénymaradványok. A kórokozó talajban élő gomba. A talajban micéliuma és az éveken át életben maradó klamidospórái fordulnak elő. A gomba a ciklámen sérült gyökerein keresztül hatol be, és a szállítószövetben terjed tovább. Mérgező, toxin anyagokat termel, a beteg növény vízforgalma megbomlik, és tipikus hervadási tünetek alakulnak ki. A gomba talajjal, az öntözővízzel szétmosódó mikrokonídiumokkal terjed. Távolra beteg növényekkel hurcolható. Maggal nem vihető át.

Védekezés. A termesztési higiéne döntő fontosságú, így a konténerek, a növényasztal fertőtlenítése, valamint a kórokozótól mentes talaj használata. A magvetés, a tűzdelés talaja termesztésre még nem használt legyen. Az ültetési földkeverékekbe ciklámentermesztésre használt komponens nem kerülhet. A talaj a kórokozótól biztosan csak gőzöléssel mentesíthető. A hervadó növények azonnal eltávolítandók. Kerülni kell a túlöntözést és a gyökérelhalást előidéző helytelen műtrágya-adagolást.

A cserepes növényeket a begyökeresedés után azonnal, a hervadás észlelése esetén még 1–2 alkalommal 30 naponként benomil hatóanyagú fungiciddel kell beöntözni.

A hervadás ellen Streptomyces griseoviridis hatóanyag talajba keverésével biológiai védekezés is lehetséges.

A ciklámen tielaviopsziszos gyökérelhalása

A betegség következtében a növények fejlődése lassú, vontatott. A ciklámen levelei sápadnak, sárgulnak, egy-egy idős levél el is szárad. A virághozam csökken, a virág minősége is gyenge, a virág nem tartós. A betegség gyökértünetei a helytelen tartási körülmények miatti gyökérelhalás tüneteihez hasonlítanak. A beteg ciklámen gyökérzetén barna, gyűrűszerű szakaszos elhalások, parásodások láthatók. A gyökér felületén deres konídiumtartó gyep fejlődik. A mellékgyökereken a tünet jellegzetesebb, a főgyökérzet ritkábban betegszik meg. Kórokozója a Thielaviopsis basicola (Berk. et Br.) Ferr. Konídiumtartós gomba. Gyengültségi parazita, amely a gyökérsérült ciklámenen telepszik meg. Fertőzési forrás a talaj, amelyben a gomba klamidospórái hosszú időn át életképesek. A kórokozó a hajszálgyökeret fertőzi, micéliuma a kéregparenhima sejtjeiben él. A cikláment gőzölt talajban neveljük, kerülve a gyökérsérülést kiváltó okokat, pl. télen a hideg öntözővíz használatát. A betegség észlelésekor a növényeket benomil vagy tiofanát-metil hatóanyaggal öntözzük be.