Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Gerbera (Gerbera jamesonii Bolus)

Gerbera (Gerbera jamesonii Bolus)

Vírusos betegség

A gerbera gyűrűsfoltossága

A gerbera levelén világoszöld mintázottság, sárga, majd fekete gyűrűszerű foltosság jelenik meg. A növény kondíciója erőteljesen leromlik. A vírus számos termesztett növényen előfordul, a dísznövények közül a Begonia, a Calceolaria, a Delphinium, a Petunia és a Zinnia fajokon gyakori.

Kórokozó: tobacco rattle tobravirus (TRV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus pálcika alakú. Nematofil, cirkulatív vírus, a Paratrichodorus és a Trichodorus fonalféregfajok terjesztik. Növénynedvvel és szaporítóanyaggal is átvihető. A betegség ellen a fonalféreg vektorok gyérítésével védekezhetünk. A dugványvágó eszközt nátriumhidroxid hatóanyagba mártva fertőtlenítjük.

Gombás betegségek

A gerbera fitoftórás hervadása

Jelentőség. A gyakorlatban használt „gerberahervadás” betegség elnevezés nem egyértelmű. A gerbera hervadását nem fertőző kórokok, pl. pangó víz a talajban, és fertőző kórokok, vagyis különféle kórokozók is előidézhetik. A fertőző hervadásos betegségek a fitoftórás hervadás, valamint a verticilliumos (kórokozó: Verticillium dahliae Kleb.) és a fuzáriumos (kórokozó: Fusarium oxysporum Schl. f. sp. gerberae Gordon) hervadás. A fitoftórás hervadás kórokozója a szártő lokális rothadását okozva idézi elő a hervadást. A verticilliumos és a fuzáriumos hervadás esetében ún. tipikus tracheomikózis lép fel, azaz a teljes szállítószövet-rendszer elhal, és emiatt következik be a hervadás.

Magyarországon a fitoftórás hervadás a gerbera legjelentősebb hervadásos betegsége, amely esetenként az állomány 60–80%-át is elpusztítja. A gerbera minden fejlődési szakaszában megbetegedhet. A levegőtlen, hideg, erősen kötött talajban nevelt gerberaültetvényekben gyakori a betegség. A talajon termesztett gerbera, a kiemelt ágyban vagy a növényasztalon neveltnél gyakrabban károsodik.

A verticilliumos és a fuzáriumos hervadás Magyarországon rendkívül ritkán fordul elő. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az ellenük történő kémiai védekezés során használt hatóanyagok a fitoftórás hervadás ellen hatástalanok.

Gazdanövény. A fitoftórás hervadás kórokozója polifág, sokgazdanövényű gomba. A Gerbera fajokon és fajtákon egyaránt előfordul. Ezek a betegségre fogékonyak, és a fogékonyságuk mértéke között jelentős különbség nincs.

Tünet. A fitoftórás hervadás kezdeti tünete a levelek egyre erősödő fakulása. Ezt követi a külső levelek lankadása, majd hervadása. Végül a teljes gerberatő elhervad, és a levelek fakóbarnára színeződnek. A hervadó gerbera szártövét kettévágva a szövetekben a gyökérnyaktól kiinduló lokális barnásfekete elhalás figyelhető meg. Az elhalás gyakran sebzésektől – pl. eltávolított levél és virág után maradt vágásfelület – indul ki. A gyökérzet a gyökérnyaktól kiindulva barnul, rothad, és a rothadás a gyökérvégek felé terjed. A beteg részek felületén szaporítóképletek nem láthatók (206. ábra).

206. ábra - A gerbera fitoftórás hervadása

kepek/206abra.png


Kórokozó. Phytophthora cryptogea Peth. et Laff.

Oospórás gomba.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a beteg dugvány és a fertőzött talaj. A kórokozó talajlakó gomba, és klamidospórái a talajban hosszú évekig életképesek maradnak. A gerbera rothadó szöveteiben a gomba jellegzetes cönocitikus micéliuma, sporangiuma, oogóniuma és oospórája is megfigyelhető. Szaporítóképleteit a sporangiumokból kirajzó sporangiospóráit a mozgó öntöző- és talajvíz mossa széjjel. A sebeken és a növény légzőnyílásain keresztül is fertőzhet. A gomba 16–21 °C közötti hőmérsékleten fejlődik a legerőteljesebben.

A fitoftórás hervadáskor a rothadó szövetekben másodlagosan megtelepedett gyökératkák és szaprofita fonalférgek tömege is látható, amelyek a testükre tapadt szaporítóképleteket passzívan tovább hurcolhatják.

Védekezés. A gerberát gőzzel fertőtlenített talajban, izolált ágyban, vagy növényasztalon kell termeszteni. A talaj jól szellőző, könnyű, jó vízáteresztő képességű legyen. A gerbera talaját a túlzott átnedvesedéstől óvni kell. Kerüljük a pangó vagy mozgó víz jelenlétét, képződésének lehetőségét. Mikroszaporítással előállított vagy magról nevelt szaporítóanyagot célszerű ültetni.

Szükség esetén a gerbera talaját bazamid hatóanyaggal is fertőtleníthetjük. Talajon történő termesztésnél a bakhátas művelésmód, vagy a konténeres termesztés csökkenti a betegség terjedését. Kémiai védekezésként a dugványok gyökérzetének ültetés előtti, fungicides agyagpépbe mártogatását és a növények beöntözését használhatjuk. A beöntözés a fiatal növények esetében nagyon hatékony, az egyre nagyobbodó gyökerű idős növényeken a hatékonyság egyre csökken.

A fungicides beöntözéseket a növények begyökeresedése után, majd 5–6 hetenként még 2–3 alkalommal végezhetjük el. Az agyagpépes mártogatáshoz és a beöntözéshez a benalaxil, a metalaxil és a propamokarb hatóanyagú fungicidek használhatók.

Gerberalisztharmat

Jelentőség. A betegség 1982 óta ismert Magyarországon, feltehetően szaporítóanyaggal hurcolták be. A betegség fokozatosan terjed el a gerberaállományokban. Viszonylag sokáig rejtve marad. Levélelhalást, virágdeformációt okoz.

Gazdanövény. A Gerbera fajokon és fajtákon fordul elő.

Tünet. A lisztharmat tüneteit a levélen és a virágon figyelhetjük meg. A levél színén az érzugokból kiinduló halvány, majd egyre erősödő lisztszerű fehér bevonat keletkezik, amely egyre erőteljesebbé válik és szétterjed, a levéllemez hullámosodik, megkeményedik, pattanva törik. A levél fonákán az erőteljes szőrözöttség miatt a kezdeti tünetek alig láthatók. Később a vastagabb levélerek által határolt szegletes mezőkben a lisztszerű gombafonat bevonata jól láthatóvá válik. A levél színén és a fonákon is a bőrszövet apró pontokból álló barnulása figyelhető meg. A fonákon kialakuló nagy szegletes barna foltok a lisztharmat jellegzetes tünetei, amelyre azért is tanácsos felfigyelni, mert a betegség gyakran a levél fonákán jelenik meg először.

A lisztharmatos levelet fény felé fordítva, jól látható a felületi barnulás és a levélszövet sárgulása. Az idülten beteg levelek megsárgulnak, majd megbarnulva elszáradnak (207. ábra).

207. ábra - Gerberalisztharmat

kepek/207abra.png


A fiatal levélen a lisztharmat nehezen ismerhető fel, jelenlétére a levél torzulása utal.

A levélnyélen, a virágszáron is megjelenik a szürkésfehér micéliumbevonat, majd bekövetkezik a felületi barnulás. Ritkán a színes nyelves virágok is lisztharmatosak lehetnek, a virág torzul.

Kórokozó. Oidium erysiphoides Fr. f. sp. gerberae Movssesjan

Konídiumtartós gomba. Konídiumlánca oidium típusú.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a beteg növény. A lisztharmatos levél micéliumbevonatán fejlődő konídiumokkal terjed széjjel, ezzel magyarázható foltszerű előfordulása a növényállományban. Párás, meleg, szellőzetlen növényházakban hatalmasodik el a betegség.

Védekezés. Szellőztetéssel, a levélzet ritkításával a lisztharmat megtelepedését megakadályozhatjuk. A betegség észlelése esetén kell kémiai védekezést használnunk, 7–10 naponkénti kezeléssel a lisztharmat megszűnéséig. Nem virágzó gerberában a dinokap, a kén, valaminta bupirimát, a fenarimol, a tiofanát-metil hatóanyagú készítmények, virágzó gerberában a benomil, a bupirimát, a fenarimol vagy a miklobutanil használhatók. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

A gerbera szklerotíniás betegsége

A zöldséghajtatással is foglalkozó, ún. vegyes profilú kertészetekben gyakori a betegség. Sok gazdanövényen fordul elő. A gerbera szártő felületén enyhe puhulás figyelhető meg, amely fokozatosan átterjed a levélnyél és a virágszár szártőhöz ízesülő részeire. A levélnyél és a virágszár megpuhulva fokozatosan a talajra fekszik, és felületükön fehér vattaszerű micéliumbevonat fejlődik, nagy, fekete szkleróciumokkal. A növények elhalnak. Kórokozója Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) de By. Apotéciumos gomba. Apotéciuma tölcsér alakú. A betegség fertőzési forrása a talajban levő szklerócium. A gomba micéliuma sebeken át fertőz. A szkleróciumok csak a talaj gőzölésével, 95–100 °C-on 30–45 percig tartó kezeléssel pusztíthatók el. A betegség észlelése esetén a növényeket öntözzük be benomil hatóanyaggal vagy Coniothyrium minitans hatóanyagú granulátummal a talajt kezelhetjük.

A gerbera botrítiszes betegsége

Fényszegény időszakban, általában télen a virágbimbók, vagy az éppen kinyíló virágok fakulnak, fejlődésükben megállnak és rendszerint a virág pusztulása következik be. A virágszár ép marad. Az elhalt virágon szürke konídiumtartó gyep jelenik meg. Kórokozója a Botrytis cinerea Pers, konídiumtartós gomba. A gerbera virágán gyengültségi parazita. A fényviszonyok javulásával., erőteljes szellőztetés hatására kártétele megszűnik.

A gerbera alternáriás levélfoltossága

A betegség nedvesen tartott, sűrű, nem tisztogatott gerberában lép fel, ha a levegő páratartalma és hőmérséklete magas. A levélen 1–2 cm nagyságú, lilásbarna közepű, sárgászöld szegélyű foltok vannak. Alakjuk szabálytalan, de bennük rétegvonalszerű sötétbarna gyűrűk láthatók. A foltok összefolyhatnak így jelentősen megnövekedhetnek, erre a foltok gyűrűzöttsége jól láthatóan utal. A foltokban ritkán álló barnásfekete konídiumtartó gyep van. A beteg levél elszárad. Kórokozója az Alternaria porri (Ell.) Cif. f. sp. solani (Ell. et Mart.) Neerg. Konídiumtartós gomba. Fertőzési forrás a beteg levél. Konídiumokkal terjed. Sebeken át fertőz. Hőoptimuma 27 °C. A foltos leveleket eltávolítjuk. Ha szükséges mankoceb vagy propineb hatóanyaggal permetezhetünk (208. ábra).

208. ábra - A gerbera alternáriás levélfoltossága

kepek/208abra.png