Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Gladiólusz (Gladiolus gandavensis van Houtte)

Gladiólusz (Gladiolus gandavensis van Houtte)

Vírusos betegség

A gladiólusz fehércsíkossága

Jelentőség. A betegség a virág sziromlevelén látható, jellegzetes fehér csíkozottságról kapta a nevét. A gladióluszültetvényekben rendszeresen előforduló betegség, amely a hagymagumók utántermesztésekor évről évre nagyobb mértékben fordul elő. Az idült beteg gladiólusz virága gyenge minőségű, nem értékesíthető.

Gazdanövény. A betegség kórokozója sok gazdanövényen fordul elő.

Tünet. A virágon, a levélen és a hagymagumón láthatók tünetek. A tünet leírása a két kórokozó együttes előfordulására vonatkozik, de egyedüli előfordulásuk esetén sem módosul lényegesen a tünet.

A betegség jellegzetes tünete a virágon látható, ezért biztos felismerése a virágon levő tünetek alapján lehetséges. A sziromlevélen ecsetvonásszerű szürke vagy sárgászöld finom csíkozottság, ritkábban foltosság látható. E tünet a tripszek kártételére emlékeztet, de attól abban különbözik, hogy az elszíneződés nem foltszerű, hanem a sziromlevélen egyenletesen elosztva jelenik meg. Ritkán, általában csak egyes fajtákon a virág színtónusa is megváltozhat, vagy a sziromlevél enyhén megvastagodhat és deformálódhat. A beteg virág rendellenesen, rosszul nyílik, kicsi marad és gyorsan elvirágzik.

Levéltünet nem mindig látható, de ha van, akkor a levélen sárgászöld vagy fehér színű csíkosság figyelhető meg.

Idült betegség esetén a hagymagumó laza szerkezetű lesz, vagy aszimmetrikusan meghosszabbodik.

Kórokozók:

bean yellow mosaic potyvirus (BYMV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú. Afidofil, stylet-borne vírus. Növénynedvvel és szaporítóanyaggal is terjed.

cucumber mosaic cucumovirus (CMV)

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú. Afidofil, stylet-borne vírus. Növénynedvvel és szaporítóanyaggal is terjed.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a beteg hagymagumó, amelyben a kórokozó vírusok a raktározás során áttelelnek. De fertőzési forrásként jöhet számításba a vírusok több mint ezer gazdanövénye is. Ezek közül a hüvelyesek, az uborka és számos díszcserje vírusforrás. A vírusokat mintegy hatvan levéltetűfaj terjesztheti. Virágszedéskor a vágóeszközre tapadó növénynedvvel mechanikai úton is terjeszthetők.

Védekezés. A gladióluszt térben izoláltan kell termeszteni. Az ültetvény közelében cserjék ne legyenek, és a szomszédos területeken babot, uborkát és vörösherét sem szabad termeszteni.

A fertőzött hagymagumók nem mutatják egyértelműen a betegség tüneteit. Emiatt a beteg növényeket a virágzás idején tudjuk csak szelektálni és megsemmisíteni. A beteg növények eltávolítását évente rendszeresen el kell végezni.

A virágszedés során, a növénynedvvel való vírusterjedés megakadályozására a vágókést minden virág levágása után nátriumhidroxid vagy trinátriumfoszfát oldatába kell mártani. A vírusok terjedését a levéltetvek gyérítésével is korlátozhatjuk.

Fitoplazmás betegség

A gladiólusz sárgasága

A tünetek a fertőzést követő évben láthatók először. A leveleken egyre erősödő sárgulás figyelhető meg. A sárguló növények fejlődésükben visszamaradnak, léggyökereik megfeketedve elhalnak. Idült fertőzés esetén virágszár sem fejlődik. Gyakoribb azonban, hogy a virágszár csökevényes, csavarodott és a virágok sziromlevele zöld színű. Beteg hagymagumó kiültetése esetén számos rövid, fűszerű, sárgászöld hajtás fejlődik.

Kórokozója az Aster yellows phytoplasma. Polimorf fitoplazma. Cikadofil, nem vektorspecifikus. Cuscuta fajokkal is átvihető. A kórokozónak számos évelő gazdanövénye ismert, és rendszerint ezeken telel át. Áttelelhet természetesen vegetatív részeken is, pl. a gladiólusz hagymagumóján. A fitoplazmát mintegy harminc kabócafaj terjeszti. A betegség inkubációs ideje hosszú. A hagymagumókat kiültetés előtt melegvizes csávázással hőkezeljük, 50 °C-on, 1–2 órán keresztül. A vegetáció során a beteg növényeket el kell távolítani. A kórokozó terjedése a vírusvektor kabócák gyérítésével megakadályozható.

Baktériumos betegség

A gladiólusz burkholderiás betegsége

Jelentőség. A betegséget pontatlanul „baktériumos varasodásnak” is nevezik. Hazánkban mindenhol előfordul. Kártételének nagyságát az időjárás erősen befolyásolja. Száraz, meleg éghajlatunkon a betegség csak a hagymagumót károsítja. Európa több államában karantén betegség.

Gazdanövény. A betegség a gladióluszon kívül a Crocus, a Freesia, az Iris és a Montbretia fajokon is előfordul.

Tünet. A levélen és a száron csak erősen csapadékos időjárás, vagy folyamatos öntözés esetén jelenik meg a betegség tünete. A levélen és a szártövön apró barnáspiros, vizenyős közepű foltok láthatók. A beteg levél vizenyőssé válik és elhal. Aszártőmegpuhul és felreped, majd elrothad, e rothadást a termesztők nyakrothadásnak nevezik. A rothadó részeken nyúlós baktériumváladék jelenik meg.

A hagymagumón levő tünetek nagyon gyakoriak. A külső száraz pikkelylevélen fekete szegélyű, égésnyomra emlékeztető kör alakú lyukak vannak. Ezek úgy néznek ki, mintha kézi nagyítóval égették volna ki a pikkelylevelet. A húsos pikkelylevél felszínén, a vízzel átitatott kör alakú foltok láthatók, amelyek fokozatosan elparásodnak, majd megbarnulnak és besüppednek, szegélyük kiemelkedik. A foltok nem hatolnak mélyre a húsban, ezért könnyen kiemelhetők. A foltokban mézgaszerű, mézsárga, bűzös baktériumnyálka képződik, ami hamarosan beszárad, és a foltkráter csillogóvá válik. A beszáradó nyálkához talajszemcsék is tapadhatnak. Súlyos fertőzés esetén a foltok a hagymagumó teljes felületét beborítják, egyenetlenné téve azt, de az elhalás ilyenkor is csak a felső szövetrészekre korlátozódik (209. ábra).

209. ábra - A gladiólusz burkholderiás betegsége

kepek/209abra.png


Kórokozó. Burkholderia gladioli pv. gladioli (Severini) Yabuuchi et al.

A kórokozót korábban Pseudomonas gladioli pv. gladioli Severini fajnak nevezték.

A betegség lefolyása. A kórokozó a talajon fekvő növényrészeken és a beteg hagymagumókban telel. Szétterjedése a szétfröccsenő öntöző- és esővízzel történik. A baktérium a növényre jutva a légzőnyíláson keresztül hatol be és fertőz. A hagymagumók rendszerint az anyahagymagumókról fertőződnek. A hagymagumó szövetében a kórokozó lokalizálódik, mert a növény pararéteggel veszi körül. A kórokozó a talajban egy-két évig életképes marad. Fejlődésére a 30–32 °C körüli hőmérséklet az optimális.

Súlyos járványok nedves, csapadékos, meleg időszakokban alakulnak ki.

Védekezés. Fertőzött területen a gladiólusz, vagy a betegség más gazdanövényének termesztését 2–4 évig szüneteltetni kell. Nehéz, kötött, nedves talajokban gladióluszt nem célszerű termeszteni. Csak egészséges hagymagumókat szabad kiültetni. A növényeket szárazon kell tartani.

A vegetációban, ha a levélen és a száron – ez hazánkban ritka – a betegség tünete megjelenne, a növényeket rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyag-tartalmú fungiciddel kell permetezni.

Ősszel a növények visszavágását és a hagymagumók kiszedését száraz időben végezzük el. Ezután a szárítást és a tisztítást haladéktalanul el kell végezni.

A tisztításkor a súlyosan fertőzött hagymagumókat eltávolítjuk, a gyengén fertőzöttek foltjait a hagymagumóból kipattintjuk.

A tisztítás után a csávázás következik. A hagymagumók csávázását 0,5–1%-os töménységű formaldehid oldatban 60, illetve 30, 0,5%-os töménységű oxikinolin-szulfát oldatban 20 percig végezzük. A megszárított hagymagumókat jól szellőztetett tárolóban, 60–70%-os relatív páratartalmú térben, 4–6 °C hőmérsékleten tároljuk.

Gombás betegségek

A gladiólusz sztromatíniás betegsége

Jelentőség. A betegség 1867 óta ismert Angliából, Magyarországon 1968-ban figyelték meg először. Európa több államában karantén. A gladiólusz veszedelmes betegsége, amely a növények teljes pusztulásával jár. A betegséget népiesen a hagymagumón levő apró, ún. mikroszkleróciumokról „fekete foltosságnak” is nevezik.

Gazdanövény. A betegség jelentős gazdanövényei a gladióluszon kívül a Crocus, a Freesia, a Galanthus és a Montbretia fajok.

Tünet. A betegség első tünetei a kiültetés után 6–8 héttel, június végén július elején láthatók. A külső idősebb, majd a belső fiatalabb levelek a levélcsúcstól kiindulóan sárgulnak. A szár alsó részén, a talajfelszín alatt és felett sárgásvörös, majd barna, sötétebb szegélyű megnyúlt foltok láthatók. A foltokban a levélerek kiemelkednek. A szártő fokozatosan korhad és hosszú szálakra hasadozik. A száron apró fekete mikroszkleróciumok képződnek. A pusztuló növényeket a talajból nem lehet kihúzni, mert a szártő elszakad.

A hagymagumó száraz pikkelylevelei is behasadoznak, és a húsos pikkelylevelek láthatóvá válnak. Ezeken vörhenyes foltok vannak. A gyökerek szétfoszlók, kiszedéskor elszakadnak. A hagymagumók felületén is apró fekete mikroszkleróciumok vannak. A fertőzött hagymagumók a tárolás alatt mumifikálódnak (210. ábra).

210. ábra - A gladiólusz sztromatíniás betegsége. Mikroszkleróciumok (a)

kepek/210abra.png


Kórokozó. Stromatinia gladioli (Drayt.) Whetz.

Apotéciumos gomba.

Apotéciuma tölcsér alakú, képződését csak tenyészetben, laboratóriumi körülmények között figyelték meg. Anamorf alakja nincs.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a talaj és a hagymagumó. A talaj felszínén a növénymaradványokon levő, vagy a talajba keveredett mikroszklerócium telel.

A hagymagumó felületén a mikroszklerócium, belsejében a gomba micéliuma telel. A kórokozó apotéciumát természetes körülmények között nem figyelték meg, tehát az aszkospóráknak a gomba életében nincs jelentősége.

Leggyakrabban a mikroszkleróciumból fejlődő micélium fertőz. A gomba 25 °C hőmérsékleten erőteljesen növekszik, és a szárban inter- és intracellulárisan terjed. A kórokozó micéliuma a szár alsó harmadánál feljebb nem hatol. A beteg hagymagumón fejlődő sarjak is betegek. A gomba a nyirkos, meleg talajt kedveli, amelyben a mikroszklerócium-képzés bőséges. Tárolás alatt a betegség könnyen elhatalmasodik. A gomba micéliuma a hagymagumót egészen átszövi, és a hagymagumók érintkezése esetén a tárolás alatt is tovább terjed a betegség.

A mikroszkleróciumok a kedvezőtlen külső tényezőket is jól elviselik. A talajban 5–6 éven át életképesek maradnak.

Védekezés. A sztromatíniás betegség észlelése esetén a beteg növényeket eltávolítjuk. A területen 6–8 éves ültetési forgót alakítunk ki. A hagymagumót felszedés után átválogatva a betegeket eltávolítjuk.

A hagymagumókat melegvizes csávázással hőkezeljük. A hőkezelést a mikroszkleróciumok nagyfokú fungicid tűrése, valamint a hagymagumókban szisztémikusan meghúzódó micéliumtömeg biztos elpusztítása teszi szükségessé.

A melegvizes kezelést a tél folyamán a kis átmérőjű sarjhagymagumók esetében végezzük. A kezelés előtt 20–25 °C hőmérsékletű vízben 48 órás előáztatást végzünk, majd hőkezelést 53–55 °C-on, 30 percig. A kezelt anyagot hideg folyóvízben lehűtjük, majd megszárítva 10 °C hőmérsékleten tároljuk tovább.

Gladióluszüszög

Európa több országában megtalálható, Magyarországon 1961-ben írták le. Szórványosan előforduló, kisebb jelentőségű betegség. Gazdanövényei a Gladiolus fajok. A levélen és a száron az erekkel párhuzamosan, csíkszerű szürke, sárga szegélyű kiemelkedések láthatók. A hagymagumó száraz pikkelylevelén, de gyakran a húsos pikkelylevél felületén is pont- vagy csíkszerű kiemelkedések vannak. A kiemelkedő részek felszakadnak, és belőlük fekete, koromszerű teliospórák tömege porzódik széjjel. A gladiólusz a fertőzést követő évben pusztul csak el. Kórokozója az Urocystis gladiolicola Ains. üszöggomba. A fertőzési forrás a hagymagumó, amelyben a gomba micéliuma, felületén a teliospórái telelnek. A beteg hagymagumót, illetve növényt meg kell semmisíteni. A betegségre gyanús hagymagumókat melegvizes csávázással hőkezeljük. Lásd: A gladiólusz sztromatiniás betegsége elleni védekezést.

A gladiólusz szeptóriás betegsége

Jelentőség. A betegséget a hagymagumón okozott tünet alapján a szakirodalom „kemény rothadásnak” is nevezi. A hagymagumó rothadása Magyarországon nagyon ritka, ezért a betegség kisebb jelentőségű hazánkban. Kártételét főleg a sarjakból fejlődő kis növények levélelhalása jelenti. A lombjukat vesztett növények gyakran elszáradnak. Európában néhol karantén betegség.

Gazdanövény. A betegség a gladióluszon kívül a Crocus és a Freesia fajokon is előfordul.

Tünet. A levélen kör vagy ovális alakú, rozsdabarna szegélyű, fakóbarna közepű, 0,5–1,5 cm átmérőjű foltok láthatók. A foltokban fekete pontszerű piknídiumok képződnek. A folt közepe később pergamenszerűen elvékonyodik és átlyukad. A lyukat a folt rozsdabarna szegélye övezi. A foltok összefolynak, a levelek elhalnak. Emiatt, különösen a sarjhagymagumóról nevelt növények hagymagumója apró, fejletlen marad.

A hagymagumón a száraz pikkelylevél alatt kör alakú, vörösbarna, vizenyős foltok láthatók. Ezek fokozatosan nagyobbodnak, elborítják a húsos pikkelylevelek teljes felületét, és a hagymagumó száraz múmiává töpped össze. A múmiát száraz pikkelylevelek borítják, még a kórfolyamat végén is. Ezek alatt szurokszerűen csillogó gömböcskék, piknídiumok tömege fejlődik.

Kórokozó. Septoria gladioli Pass.

Piknídiumos gomba.

  A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a hagymagumó és kisebb jelentőséggel, a talajon fekvő növénymaradványok. A gomba piknídiumai ezekben telelnek. A piknídiumok négy évig életképesek maradhatnak. A gomba szétterjedése piknokonídiumokkal történik, ezek a levélfoltokban lévő piknídiumokból mosódnak le a levél alsóbb részeire és a hagymagumóra.

Védekezés. A beteg hagymagumókat tárolás előtt megsemmisítjük. Gladióluszt legalább 3–4 éves ültetési forgóban termesztjük. Sarjhagymagumó termesztése esetén a gladióluszállományt cineb, mankoceb, propineb vagy triforin hatóanyagú készítményekkel permetezzük 10–14 naponként. A permetléhez nedvesítőszert is adjunk. A gladiólusz hagymagumók melegvizes hőkezelése (lásd: A gladiólusz sztromatíniás betegsége elleni védekezés) a betegség kórokozóját is elpusztítja.

A gladiólusz botrítiszes betegsége

Jelentőség. A betegség hazánkban 1956 óta ismert. Hűvös, csapadékos években fordul elő nagyobb mértékben. Hazai viszonyaink között nem a levél vagy a virágzat, hanem a hagymagumó károsodása a súlyos tünet. Nyugat-Európában a hűvösebb éghajlat miatt nagyobb károkat okoz, emiatt több helyen karantén betegség.

Gazdanövény. A gladióluszon fordul elő a betegség. A többi hagymás dísznövényen való előfordulása vitatott, nem egyértelmű.

Tünet. A gyökér kivételével valamennyi növényrészen megtalálható.

A levélen és a száron sárga, majd barna pontszerű foltok láthatók, ezek összefolyhatnak és a fertőzött rész elhal. Ha fertőzött hagymagumót ültetünk ki, akkor a levelek foltosodás nélkül sárgulnak, majd elszáradnak.

A virágok lepellevelein vizenyős apró pettyek láthatók, amelyek rendszerint gyorsan beszáradnak.

A levélen és a száron, ritkábban a virágon is, szürke konídiumtartó gyep jelenik meg.

A hagymagumón a tünetek változatosak. Felületi fertőzés esetén a húsos pikkelylevélen különböző alakú, egyre növekedő barnásvörös foltok keletkeznek. A foltok mélyen a húsba hatolók és a hagymagumóban jellegzetes szivacsos állományú kavernákká alakulnak, belsejüket fehér micélium, szürke konídiumtartó gyep, vagy fekete apró szkleróciumok tömege tölti ki. A kavernákat vízzel átitatott szövetrészek határolják. Súlyos esetben az egész hagymagumó összetöpped, tönkremegy (211. ábra).

211. ábra - A gladiólusz botrítiszes betegsége

kepek/211abra.png


A hagymagumó a rügyeken keresztül is fertőződhet, a rügy elhal, és az elhalás egészben a gyökéralapig lehúzódik. A hagymagumó középső része átlyukad, kiesik.

Kórokozó. Botrytis gladiolorum Timm.

Konídiumtartós gomba.

Apotéciumos alakja a Botryotinia draytonii (Buddin et Wakef.) Seaver. Apotéciuma tölcsér alakú. Apotécium ritkán képződik, a betegség lefolyásában szerepe nem jelentős.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a beteg hagymagumók és a talajban, vagy a növénymaradványokon áttelelt szkleróciumok. A betegséget az egész vegetációban a konídiumok terjesztik. A kórokozó fejlődése 15–23 °C körüli hőmérsékleten és magas páratartalmon optimális.

A hagymagumókat a levelekről lemosódó konídiumok fertőzik. Súlyos fertőzés következhet be, ha a szár visszavágása, és a hagymagumók kiszedése nedves időben történik, és a kiszedést nem követi gyors szárítás.

Védekezés. Csak egészséges hagymagumót szabad kiültetni. A betegség nagyobb mértékű fellépése esetén 6–8 éves ültetési forgót kell kialakítani.

Állománykezelésre csak járványveszély esetén lehet szükség. A növényeket folpet, iprodion, kaptafol, procimidon, vinklozolin vagy benomil, tiofanát-metil hatóanyagokkal permetezhetjük, nedvesítőszer használatával. A kezeléseket száraz időjárás esetén szüneteltetjük.

A hagymagumókat száraz időben felszedve gyorsan szárítsuk meg és a betegeket a tisztítással egy időben válogassuk ki. A betárolás előtt a hagymagumókat benomil vagy tiofanát-metil hatóanyaggal nedvesen csávázzuk. A csávázás utáni szárítást követően a tárolást szellős helyen, 10 °C alatti hőmérsékleten végezzük.

A gladiólusz fuzáriumos hervadása

Jelentőség. A betegséget Amerikában írták le 1912-ben. Európában 1938-ban Hollandiában figyelték meg először. A betegség ma már a gladióluszt termesztő országokban, így nálunk is általánosan előfordul. Magyarországon a fuzáriumos hervadás a gladiólusz legsúlyosabb betegsége, amely évente 30% körüli veszteséget okoz, de nem ritka az 50–80%-os növénypusztulás sem. A talajok elfertőződnek és a kórokozó akkumulálódik a talajban, aminek következtében gladiólusz gazdaságosan nem termeszthető.

Gazdanövény. A betegség a gladióluszon kívül a Crocus, a Freesia, a hagymás Iris fajok, az Ixia, a Tigridia, a Tritonia, a Sparaxis és a Watsonia fajokon is előfordul.

Tünet. A fertőzött hagymagumókból satnya, beteg növények fejlődnek, amelyek hamar elszáradnak, de előfordul, hogy a hagymagumók ki sem hajtanak. A táblában emiatt nagy lehet a tőhiány.

A szabad földön fertőződött növényeken a középső, majd valamennyi levél a levélcsúcstól kiindulva sárgul, majd elhervad, elszárad.

A hagymagumó gyökereinek elhalása, a talajfelszín alatti rejtve maradó tünet. A gyökerek pusztulása után a gyökérkoszorú kissé besüpped és a hagymagumó edénynyalábjai megbarnulnak. Később a gyökérkoszorútól kiinduló rothadás kezdődik, mély üreg keletkezik, és a hagymagumó teljesen elrothad, majd összetöpped.

A hagymagumó felületén fehér vattaszerű micéliumot, majd ebben lazacrózsaszín csomókat, sporodóhiumokat láthatunk (212. ábra).

212. ábra - A gladiólusz fuzáriumos hervadása

kepek/212abra.png


Kórokozó. Fusarium oxysporum Schl. f. sp. gladioli (Mass.) Snyd. et Hans.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. Fertőzési források a talaj és a beteg hagymagumó. A talajban a gomba klamidospórái, a hagymagumóban a gomba micéliuma telel át. A klamidospórák a talajban 3–5 évig életképesek. A növény gyökerei a talajból, vagy a beteg anyahagymáról fertőződnek. A fertőzésre a magas talajhőmérséklet kedvező. A gomba hőoptimuma ugyan 27 °C, de már 10–15 °C hőmérsékleten is fertőzőképes. A hagymagumók fertőződése az egész vegetációban bekövetkezhet.

Védekezés. A gladióluszt 6-8 éves ültetési forgóban termesztve a kórokozó a talajban nem akkumulálódik. A kórokozótól mentes talaj, az egészséges szaporítóanyag legfontosabb termesztéstechnológiai követelmény. Az ültetési forgó időszakában a betegség más gazdanövénye sem termeszthető.

A vegetáció során sárguló levelű, a hervadó, száradó töveket hagymagumóval együtt kiemelve el kell égetni.

A hagymagumók felszedését nagy körültekintéssel végezzük el. A gladióluszt kiszedés előtt egy-két nappal vágjuk vissza, és a hagymagumókat száraz időben szedjük fel. A felszedés után 30–35 °C áramló levegővel 4–6 napig tartó szárítás és válogatás következik. A tisztítás során a szárcsonkot, az öreg hagymagumó múmiákat, és a külső szennyezett pikkelyleveleket távolítjuk el. Válogatáskor minden beteg, vagy betegségre gyanús hagymagumót meg kell semmisíteni. A válogatást követően a hagymagumókat benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagban nedvesen csávázzuk, majd megszárítva 4–6 °C hőmérsékleten tároljuk. A tárolás alatt a beteg hagymagumókat eltávolítjuk.

A fungicides csávázás elsősorban a hagymagumó felületén fejti ki hatását. A hagymagumó belsejében levő micélium elpusztítására januárban melegvizes hőkezelést végezhetünk. A kezelés csak az 50 milliméternél kisebb átmérőjű hagymagumók esetében hatásos. Nagyobb méretűeknél a kórokozó micéliuma a hagymagumóban életképes marad. A hőkezelés tartama nem növelhető, mert a rügy károsodik. Lásd: A gladiólusz sztromatíniás betegsége elleni védekezést.

A tavaszi kiültetéskor a hagymagumókat ismét benomil hatóanyagú porcsávázószerrel kezeljük.