Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Kaktuszfélék (Cactaceae család)

Kaktuszfélék (Cactaceae család)

Gombás betegségek

A kaktuszfélék fitoftórás rothadása

A betegség a kaktuszféléken általánosan előfordul. A dugvány és a gyökeres növény talajjal érintkező részein sárgulás, puhulás indul meg, a növény ráncosan töpped. A nagytermetű növények puhán eldőlnek. A rothadás rohamosan terjed, végül az egész növény elhal.

Kórokozója a Phytophthora cactorum (Leb. et Cohn) Schroet. oospórás gomba. Fertőzési forrás a beteg növény és maradványai, a talaj és a talajjal szennyezett eszközök, konténerek. A gomba sporangiumai, oospórái és klamidospórái a fertőzés elindítói. A klamidospórák a talajban és a növénymaradványokban több éven át életképesek maradnak. A fertőzés sebeken át történik, a vízzel tovasodródó sporangiospórák és a klamidospórák fertőznek. Az elhalt növények felületén a gomba nem jelenik meg. Micéliuma és szaporítóképletei mikroszkópos vizsgálattal a szövetekből mutathatók ki. A vízbő, túltáplált, fiatal növények nagyon fogékonyak, a szárazon tartott idős növényeken a betegség lassú lefolyású. A betegség kifejlődését a talaj túlzott nedvessége, a pangó víz, a levegőtlen talaj elősegíti. A kaktuszokat gőzzel fertőtlenített talajban kell szaporítani és nevelni. A rothadó tövű puhuló növényeket el kell távolítani. A kaktuszokat szárazon neveljük, a túlzott öntözést kerüljük. A betegség észlelése esetén a növényeket metalaxil vagy propamokarb hatóanyaggal öntözzük be. A beöntözést kéthavonta végezzük el, gyakori kezelés virágtorzulást okozhat.

A kaktuszfélék drehszlerás betegsége

A kaktuszfélék egyes fajain ez a leggyakrabban jelentkező betegség. A Cereus, az Echinocactus, az Echinocereus, az Echinops, a Ferocactus, a Navajoa, a Rebutia és a Sclerocactus nemzetség fajai fogékonyak. A növények fiatal bőrszövetén, sebzések körül apró, majd gyorsan növekedő zöldesbarna, vizenyős foltok láthatók, előfordul, hogy a folt az egész hajtásfelületre kiterjedő. A foltokban olajbarna bársonyos konídiumtartó gyep fejlődik. A beteg hajtások töppednek, majd elrothadnak.

Kórokozó. Drechslera cactivora (Petr.) Ell. Konídiumtartós gomba. Fertőzési forrás a beteg növény. A gomba a széthulló konídiumokkal terjed. A párás meleg, levegőtlen, szellőzetlen helyen nevelt kaktuszokon gyakori. A dugványok az anyanövényekről fertőződnek, amelyeken a gomba a törésfelületek sebein lappang. A dugványokat oxikinolin-szulfát hatóanyagbancsávázzuk. A növényeket alacsony páratartalmon és hőmérsékleten tartsuk. Állománykezelésre fenarimol, miklobutanil és a triforin hatóanyagokat váltakozva használhatjuk. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

A kaktuszfélék fuzáriumos betegsége

A Cephalocereus, a Cereus, a Chamaecereus, a Cleistocactus, a Ferocactus, a Mamillaria, a Rebutia, a Rhipsalidopsis és a Zygocactus fajok fogékonyak. A betegség tünetei változatosak. A dugványok törésfelületéről kiindulva vizenyős rothadás kezdődik. A lapos hajtású fajokon bemélyedő foltosság alakul ki. A hengeres kaktuszokon a talajszinten mély, besüppedő rothadás a tünet, a magas növésű kaktuszok tőben eltörnek, kidőlnek. A rothadó foltokban vattaszerű micéliumbevonat látható, olykor narancsvörös apró sporodóhiumok tömegével együtt.

Viszonylag ritka tünet a gyökéren át történő fertőzés nyomán, a szállítószövetek elhalása, a kaktusz töppedése, majd teljes száradása.

A betegség kórokozói a Fusarium oxysporum (Schl.)f. sp. opuntiarum (Speg.) Gordon, a Fusarium moniliforme Scheldon és a Fusarium solani (Mart.) Sacc. emend Snyder et Hangen

Konídiumtartós gombák. A talajban élnek, a kaktuszféléket sebeken át fertőzik. Védekezés során a talajt gőzöljük. Dugványcsávázást, a növények beöntözését benomil vagy tiofanát-metil hatóanyaggal végezhetjük el. A kaktuszfélék kártevői, pl. gyökératkák, a gyapjastetvek, a kórokozókat passzív módon, testükre tapadva széjjelhurcolhatják, védekezni kell ezek ellen is.