Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Krizantém (Dendranthema grandiflorum hibridek és Leucanthemum vulgare Lam.)

Krizantém (Dendranthema grandiflorum hibridek és Leucanthemum vulgare Lam.)

Vírusos betegség

A krizantém virágtorzulása

A betegség Magyarországon általánosan előfordul. A krizantémon kívül nagyon sok gazdanövénye ismert. A levélen a környezeti tényezőktől függően vagy nincs tünet, vagy mozaik, illetve gyűrűs foltosság mutatkozik. A virág színe fakult, gyakran zöldes árnyalatú színelváltozás (színtörés) alakul ki. Jellegzetes tünet a sziromlevelek deformációja, csavarodása. A virágok „kócosnak” tűnnek.

Kórokozója a tomato aspermy cucumovirus (TAV). Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú. Afidofil, stylet-borne vírus, növénynedvvel és szaporítóanyaggal is terjed. Fertőzési forrás a beteg növény. Védekezés. A beteg töveket a virágzáskor eltávolítjuk. A levéltetű vektorok ellen védekezünk. A vágóeszközöket nátriumhidroxid hatóanyagban fertőtlenítjük mártogatással, minden vágás után.

Gombás betegségek

A krizantém didimellás betegsége

Jelentőség. A betegséget 1979-ben figyelték meg először Magyarországon. A krizantém súlyos betegsége, amely páradús légtérben pl. műanyag fóliás termesztőberendezésben járványt okozhat. A betegséget aszkohitás betegségnek is nevezik.

Gazdanövény. A növényházban termesztett krizantémon fordul elő. A fajták fogékonysága nagymértékben eltérő.

Tünet. A levélen, a száron és a virágon látható. A kórokozó a krizantémot minden fejlődési állapotában megfertőzheti.

A levélen kör alakú, vagy a levéllemez szélétől kiinduló szürkésbarna, enyhén vizenyős, egyre nagyobbodó foltok vannak, amelyek a levélereken is átnőve gyakran az egész levélfelületre kiterjednek. A levél elhal.

A száron ovális alakú sötét, vagy lilásbarna 5–10 cm hosszú foltok láthatók. Ha a foltok a szárat körülölelik, a folt feletti szár, a levél és a virág elhervad, elszárad. A foltokban lévő levelek is elhalnak, és elszáradva a száron lefelé csüngenek.

A virágok fészkéből barna rothadás indul ki, amely fokozatosan a nyelves virágokra is kiterjed, a virág féloldalasan vagy teljesen rothad (217. ábra).

217. ábra - A krizantém didimellás betegsége

kepek/217abra.png


Az elhalt részeken barna piknídiumok vagy fekete peritéciumok találhatók. A virágleveleket vastagon borítja a piknídiumokból előtörő piknokonídiumok kocsonyás tömege.

Kórokozó. Didymella ligulicola (Baker, Dimock et Davis) Arx

Pszeudotéciumos gomba.

Piknídiumos alakja: Ascochyta chrysanthemi Stev.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a növénymaradvány, amelyben a kórokozó piknídiumai és pszeudotéciumai telelnek. A dugványokban a micélium fordul elő. A piknokonídiumok kocsonyás állományúak, ezért a szétfröccsenő vízzel, kis távolságra jutnak el. Az aszkospórák légmozgással terjednek. A betegség nagy távolságra dugvánnyal hurcolható el. A gomba az ép bőrszöveten, a sztómán és a sebeken át fertőzhet. A piknokonídium optimális, magas páratartalmú térben 12 óra alatt csírázik, a fogékony fajtákon gyors, és az egész állományra kiterjedő pusztulás következhet be. A gomba a levélből és a virágból a szárba nőhet vagy fordítva, ezért gyors és nagymértékű a károsodás.

Védekezés. Egészséges anyanövényekről szabad csak dugványt szedni. A krizantémot gőzzel fertőtlenített talajban hajtatjuk. A növényházban a páratartalmat állandó szellőztetéssel alacsonyan kell tartani. A betegség észlelése esetén a krizantémállomány ditianon, mankoceb, propineb, vagy benomil, fenarimol, tiofanát-metil, triforin hatóanyagok váltakozó használatával védhető meg.

Krizantém-fehérrozsda

Jelentőség. A betegség Japánból származik, elsőként 1901-ben Hennings írta le. Európába is 1963-ban Japánból hurcolták be. Magyarországon 1989 őszén figyelték meg először. A krizantémon súlyos levélpusztulás következik be, a virág díszítő értéke csökken.

Gazdanövény. A fehérrozsda a Dendranthema nemzetség egyes fajain fordul elő. Az üveg alatt termesztett krizantém hibridekeltérő mértékben fogékonyak. A szakirodalom a termesztett fajtákat fogékony, kevésbé fogékony, csaknem rezisztens, rezisztens, gyakorlatilag immunis és immunis csoportokba sorolja.

Tünet. A tünetek a levélen, murvalevélen, a fészekpikkely levélen és a hajtáson láthatók. A levéltünet a gyakori. Jellegzetes és könnyen felismerhető. A levél színén először apró sárga foltok keletkeznek, majd 2–5 mm nagyságú, kerekded, kissé besüppedő közepű foltok alakulnak ki. Ezek később megbarnulnak és a levélszövet elhal. A fogékony fajtákon levelenként 50–270 folt is megfigyelhető. A fonákon a levél színén levő folt hátoldalán kiemelkedő, bőrszövettel borított fehér teleutotelepek fejlődnek, ezekről kapta a betegség a fehérrozsda elnevezést. A telepek általában 2–3 mm átmérőjűek. Az első teleutotelepet gyakran körkörösen újabbak veszik körül, ilyenkor a telepgyűrűk 1–1,5 cm átmérőjűek is lehetnek.

A foltok gyakran összefolynak és a levéllemez jelentős részére kiterjednek. A fehér teleutotelepek alig észrevehetően felrepednek, majd elöregedve hamarosan megbarnulnak. A súlyosan fertőzött levél enyhén hullámos lesz és a levéllemez fokozatosan a fonák felé kanalasodik. A beteg levelek lekonyulnak, és elszáradva a száron maradnak (218. ábra).

218. ábra - Krizantém-fehérrozsda

kepek/218abra.png


A levélnyélen és a pálhalevélen is fejlődhetnek fehér teleutotelepek. A murvalevélen és a virágzat húsos fészekpikkelylevelein gyakran, a száron csak esetenként figyelhetők meg.

Kórokozó. Puccinia horiana Henn.

Jelképe:. III. IV. Autoecikus, hiányos fejlődésű rozsdagomba.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás az élő beteg növény. A rozsda növényházban telel. A szabadföldi áttelelését nálunk eddig nem bizonyították. A teleutospórák 6–8 hét alatt elveszítik csírázóképességüket, szabadföldi áttelelésük ezért nem valószínű. Nagy távolságokra dugványokkal hurcolható el.

A növényállományban a betegség a légmozgással széthulló bazidiospórákkal terjed. A kórokozó 4–30 °C közötti hőmérsékleten életképes, de a teleutospórák csak 4–24 °C között csíráznak. A gomba hőoptimuma 17–22 °C, ilyenkor a teleuto- és bazidiospórák 2–7 óra alatt csíráznak, és a krizantém néhány óra alatt megfertőződik. A bazidiospóra csíratömlője a légzőnyílásokon, ritkábban az ép bőrszöveten át hatol a növénybe. A betegség lappangási ideje 7–14 nap, ezt követően az első teleutotelepek néhány napon belül megjelennek.

A betegség kifejlődésének kedvez – az alacsony hőmérséklet mellett – a levegő 90–100%-os relatív páratartalma, a filmszerű páraréteg a növények felületén.

Védekezés. A fehérrozsda elleni védekezés fontos tényezői: az egészséges szaporítóanyag, a növénymaradványok megsemmisítése, és a krizantém megelőző állományvédelme.

Egészséges dugványok csak betegségtől mentes anyanövényekről szedhetők. A fertőzött növényekről nem szabad dugványt szedni. A fehérrozsda elsősorban az anyanövényekben telel, ezért ezeket folyamatos kémiai védelemben kell részesíteni. A szakirodalom szerint a beteg dugványok 20 órás (38–40 °C), vagy 5 perces (46 °C) meleg vizes csávázása a gombát elpusztítja. Cineb vagy mankoceb hatóanyagú gombaölő szer hozzáadásával a meleg vizes csávázás hatékonysága megnő.

A növénymaradványokat talajba forgatással semmisítjük meg.

A rezisztens fajták termesztése csökkenti a fehérrozsda elszaporodásának veszélyét, ezek kémiai védelem nélkül is termeszthetők. A betegség esetleges megjelenését a fogékony fajták jelzik leghamarább.

A levélzet szárazon tartása, a levegő páratartalmának csökkentése, a gyakori szellőztetés, a nitrogénbőség elkerülése gátolja a fehérrozsda megtelepedését.

Kémiai védekezést a fogékony és az alacsony rezisztenciafokú fajták igényelnek. A hatóanyagok megválasztásakor a fajták eltérő növényvédőszer-tűrését is figyelembe vesszük. A krizantém növényvédőszer-tűrése különböző fejlődési szakaszaiban is eltérő lehet. Legérzékenyebb a bimbóképződés és a virágzás időszakában. Kezelés előtt próbapermetezést kell végezni.

Permetezésre a kontakt hatóanyagok közül a cineb, a mankoceb vagy a propineb javasolható, prevencióra 10–14, gyógyító védekezésre 7–10 naponkénti kezeléssel.

A szisztémikus hatóanyagok közül az oxikarboxin és a triforin javasolt, beteg állományban 12–15 naponkénti kezeléssel. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

A krizantém-fehérrozsda ellen újabban a biológiai védekezés lehetősége is felmerült. A rozsdagomba telepein élősködő Aphanocladium album (Preuss) Gams és Verticillium lecanii (Zimm.) Viégas parazita gombákat figyelték meg, amelyek alkalmasak lehetnek a kórokozó elpusztítására.

A krizantém szeptóriás levélfoltossága

Jelentőség. A betegség levélhullást eredményez. A szabadba kiültetett évelő krizantémon gyakori.

Gazdanövény. A termesztett krizantém fajokon fordul elő.

Tünet. A betegség tüneteit csak a levélen találhatjuk meg. A levélen 0,5–1,5 cm nagyságú, csaknem kör alakú barna vagy barnásfekete foltok láthatók. A foltok szegélye sárgászöld, közepük kiszürkülő. A foltokban nehezen észrevehető fekete piknídiumok vannak. Egy levélen több folt is lehet, ezek összefolyhatnak, és a levél enyhén hullámossá válik, majd száradni kezd, és érintésre vagy szélmozgásra lehullik. A növények fokozatosan felkopaszodnak, viráguk kisebb lesz (219. ábra).

219. ábra - A krizantém (a) és a margaréta (b) szeptóriás betegsége

kepek/219abra.png


Kórokozó. Septoria chrysanthemella Sacc.

Piknídiumos gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás az élő vagy az elhalt levél, amelyen a gomba piknídiumai találhatók meg. A piknokonídiumok terjesztik a betegséget, rendszerint öntözővízzel csapódnak széjjel. A talaj felszínén levő maradványokról mindig az alsó levelek fertőződnek meg először, majd a betegség lassan továbbterjed a növény felső leveleire is. Gyomos, nedvesen tartott állományban hatalmasodik el a betegség.

Védekezés. Egészséges anyanövényekről szabad csak dugványt vágni. A beteg leveleket el kell távolítani. A betegség első tüneteinek észlelésétől kezdve a növényeket 10–14 naponként cineb, mankoceb, propineb, fenarimol vagy triforin hatóanyagokkal kezeljük.

A margaréta szeptóriás betegsége

A betegség csak a Leucanthemum vulgare fajon fordul elő. Szabad földön a nyár második felében jelentkezik, de újabban a hajtatott margarétán is megfigyelték. A levélzet elhal, a virághozam csökken, a virág minősége is romlik. A levélen 6–12 milliméter nagyságú kör vagy ovális alakú foltok vannak. A foltok közepe fakóbarna, sötétbarna koncentrikus gyűrűkkel, szegélyük sárga. A foltokban fekete pontszerű piknídiumok vannak. A levél sárgul, szárad. Kórokozója a Septoria leucanthemi Sacc. et Speg. Piknídiumos gomba. A fertőzési forrás az elhalt levélzet, amelyben a piknídiumok telelnek. A gomba piknídiumait az öntöző- és esővíz terjeszti. A margarétát az elvirágzás után vágjuk vissza. A betegség észlelése esetén a krizantém szeptóriás betegségénél leírtak szerint kémiai védekezést is végezzünk (219. ábra).

A krizantém botrítiszes betegsége

Jelentőség. A betegség fólia alatt, vagy rosszul szellőző növényházban jelentős, de az áttelelő anyanövények és a dugványok is súlyosan károsodnak.

Gazdanövény. A betegség kórokozója sokgazdás gomba. Főleg a termesztő berendezésekben nevelt krizantém károsodik a botrítiszes betegségtől.

Tünet. A virág elnyílott sziromleveleinek a csúcsa barnulni kezd és a barnulás fokozatosan az egész virágra kiterjed. A virágon szürkésfehér micéliumszövedék, majd egérszürke konídiumtartó gyep jelenik meg. A beteg virágról érintésre szürke porként szállnak tova a konídiumok.

Az anyanövény etiolált hajtásain és levelein barna nekrózis jelenik meg, és a hajtások, a levelek megbarnulva elszáradnak. Felületükön szürke konídiumtartó gyep képződik.

A dugványokon a gyökereztetés alatt jelentkeznek a tünetek. A dugvány töve megpuhul, nyálkás lesz, levelei a levélnyéltől kiindulva elhalnak, és az elhalásokon szürke konídiumtartó gyep fejlődik. A pusztuló növényrészeken apró fekete szkleróciumok is megfigyelhetők.

Kórokozó. Botrytis cinerea Pers.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A betegségnek számos fertőzési forrása lehet, hiszen a kórokozó polifág, fakultatív parazita gomba. Rendszerint növénymaradványokon, vagy a talajban telel szkleróciummal. A betegséget a gomba konídiumai terjesztik. Akkor hatalmasodik el, ha ősszel a hidegágyban a virágok korán kinyílnak, és a virágzást az ágyak lezárásával, takarásával és hűvösen tartásával próbálják késleltetni. A betegség a sérült, etiolált vagy elöregedett virágokon telepszik meg először.

Védekezés. A növényeket szellősen, tág térállásban kell nevelni. Rendszeresen kell szellőztetni. A sárguló hajtásokat és leveleket, az elnyílott virágokat és a beteg növényeket meg kell semmisíteni. Csak a talajt szabad öntözni, a növények lombját szárazon kell tartani. A gyomokat rendszeresen irtani kell.

A kémiai védekezés az agrotechnikai védekezési eljárások kiegészítője csupán. A betegség fellépése esetén iprodion, vinklozolin vagy benomil hatóanyaggal permetezhetünk és procimidon hatóanyaggal füstölhetünk.