Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Muskátli (Pelargonium peltatum és P. zonale hibridek)

Muskátli (Pelargonium peltatum és P. zonale hibridek)

Vírusos betegség

A muskátli levélfodrosodása

Jelentőség. A Pelargonium fajokon több vírusos betegség fordul elő. Ezek közül a levélfodrosodás a legelterjedtebb.

Gazdanövény. A betegség a P.zonale hibrideken gyakori, a P. peltatum hibridek kevésbé fogékonyak.

Tünet. A betegség tünetei évszakonként változnak, módosulnak. A levélen tavasszal láthatók jól, nyáron és ősszel a tünetek maszkírozódnak. A levél színén kör vagy csillag alakú sárgászöld, majd sárga foltok láthatók. Idült fertőzés esetén a sárga foltok közepén barna, pontszerű elhalás keletkezik és a levél átlyukad. A sérült levél felhólyagosodik, görbül, kanalasodik, és a levéllemez csíkokban bereped. A beteg növény gyengén fejlődik, virághozama csökken (220. ábra).

220. ábra - A muskátli levélfodrosodása

kepek/220abra.png


Kórokozó. Pelargonium leaf curl tombusvirus

Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás az élő beteg növény. A vírus szaporítóanyaggal és növénynedvvel terjed. Érintéssel, a dugványvágó késsel, a gyökér vagy a levél érintkezésével terjed széjjel a növényállományban. A betegség inkubációs ideje 4–6 hét.

Védekezés. Csak egészséges anyanövényekről szabad szaporítóanyagot szedni. Vírusmentes növényeket merisztématenyésztéssel kombinált hőkezeléssel nyerhetünk. A dugványok hőkezelése 38 °C-on 4 héten át történik.

A muskátli anyanövényeket tavasszal bonitáljuk, és a beteg töveket ilyenkor szelektáljuk ki.

Dugványszedéskor a dugványvágó kést minden növény után nátriumhidroxid oldatba kell mártani.

Baktériumos betegségek

A muskátli rodokokkuszos betegsége

Jelentőség. A betegséget korábban „korinebaktériumos” betegségnek nevezték. Jellegzetes „rozettás” tünetei könnyen felismerhetők, emiatt kártételét gyakran eltúlozzák. A késsel vágott dugványokon fordul elő.

Gazdanövény. A betegség a Pelargonium zonale hibrideken gyakori, de a P. grandiflorum és a P. peltatum hibrideken is előfordul. Ezenkívül mintegy 30 dísznövényen, így pl. a krizantém, a petúnia és a szegfű növényeken is gyakori.

Tünet. A muskátli szártövénél, a dugvány metszlapjánál vagy a talajszinten levő rügyekből jellegzetes, olykor karfiolvirágra emlékeztető hajtás- és levélrozetták fejlődnek. A torz hajtások később kissé megnyúlnak. A muskátli vékony szárú marad, csenevészen fejlődik, de a gyenge növekedés ellenére sem pusztul el. A virághozam csökken, vagy a virágzás elmarad (221. ábra).

221. ábra - A muskátli rodokokkuszos betegsége

kepek/221abra.png


Kórokozó. Rhodococcus fascians (Tilford) Goodfellow

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a beteg növény és a növénymaradványokkal szennyezett talaj és a vetőmag. A baktérium gyengültségi parazita, főleg a sebeken át fertőz. A baktériumos fertőzés hatására a növényben hormonbázisú növekedést serkentő anyagok keletkeznek, hatásukra az alvó rügyek kihajtanak, és a merisztémasejtek rendellenesen sok levelet és hajtást fejlesztenek.

Védekezés. A beteg töveket meg kell semmisíteni. A muskátli dugványok gyökereztetését gőzzel fertőtlenített, vagy még használatlan közegben kell végezni. A dugványvágó kést minden metszés után káliumpermanganát, klorogén vagy nátriumhipoklorit vegyszerek valamelyikének oldatába kell mártani.

A muskátli xantomonászos betegsége

Jelentőség. A betegség 1931-ben jelent meg Európában. Magyarországon 1941-ben írták le először. Ma is a muskátli legelterjedtebb és legsúlyosabb betegsége. Évről évre járványszerűen lép fel és esetenként 80–90%-os kárt is okoz.

Gazdanövény. A Pelargonium nemzetségbe tartozó fajokon fordul elő. A P. zonale hibridek erősen, a P. peltatum hibridek közepesen, a P.grandiflorum hibridek gyengén fogékonyak. Néhány Geranium fajon is esetenként előfordulhat. A P. graveolens faj nagyfokú rezisztenciát mutat.

Tünet. A betegség két jellemző tünettípusa a levélfoltosság és a szárrothadás, amely a beteg szár hervadásával jár. A levélen általában a levélszéltől kiinduló kör alakú, vízzel átitatott foltokat láthatunk, amelyek néhány nap alatt 3–5 mm átmérőjűek lesznek. Közepük megbarnul, vagy barnásfekete lesz, szegélyük sárga. A foltok összefolynak és a levél hamarosan elszárad. Esetenként a foltosság az érközökben halad előre, és a leveleken érközi sárgulás és nekrózis következik be. Az elhalás a levélnyélre is átterjed, a levél elszárad és lehullik.

A száron vizenyős, egyre növekedő sötétbarna, majd fekete foltszerű elhalások vannak. Az elhalás a teljes szárrészre kiterjed, és a szár nedvesen, nyálkásan elrothad, majd ráncosan összetöpped, megfeketedik, elszárad. A beteg száron levő levelek is elszáradnak. A dugványokon a szárrothadás a metszlaptól indul ki és felfelé halad. A gyakorlatban ezt a tünetet „feketetalpasságnak” nevezik. A dugvány gyökeret nem fejleszt, elhal (222. ábra).

222. ábra - A muskátli xantomonászos betegsége. Tünet a levélen (a), a dugványon (b), a hajtáson (c)

kepek/222abra.png


A beteg növényrészeken nedves viszonyok között csillogó baktériumnyálka válik ki. A levél- és szárelhalás olyan súlyos is lehet, hogy az egész növény elpusztul.

Kórokozó. Xanthomonas hortorum pv. pelargonii (Brown) Vauterin et al.

A kórokozót korábban Xanthomonas campestris pv. pelargonii (Brown) Dye fajnak nevezték.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a beteg növény és a talajban elfekvő növényi maradványok. A betegség a növényen sokáig rejtve maradhat. A talaj növénymaradványain csak néhány hónapig marad életképes a baktérium. A kórokozót távolabbi helyekre csak dugványokkal vihetjük át. Növényállományban a baktériumot a szétfröccsenő öntözővíz terjeszti. Jelentős terjesztője a dugványvágó eszközre tapadt növénynedv is. A baktérium a légző és párologtató nyílásokon, valamint sebeken keresztül fertőz, és a sejtközi járatokban terjed a növényben. A sejtfal permeabilitása megváltozik, parásodás, fásodás indul meg, a fertőzött szövetek nekrotizálódnak, elhalnak.

A fertőzésre a nagy páratartalom, a sok csapadék és a magas hőmérséklet a kedvező. A baktérium optimális hőigénye 24–27 °C. Kedvező viszonyok között az inkubációs idő 2–4 nap. A növények teljes pusztulása 20–24 nap alatt következik be.

Védekezés. A muskátlit gőzölt talajban termesszük. Anyanövénynek csak merisztématenyészetben szaporított, garantáltan baktériummentes növények használhatók fel. Az anyanövényeket szellősen kell ültetni és növényházban vagy tető alatt kell tartani, hogy a növényekre jutó víz mennyisége, valamint a levegő páratartalma szabályozható legyen. Az öntözővizet a talajra kell juttatni, mert a levelek felületén pangó víz a fertőződést elősegíti. A növényeket ajánlatos szárazon tartani.

A dugványokat lehetőleg kézzel törjük. Kés használata esetén, a késeket káliumpermanganát, klorogén vagy nátriumhipoklorit vegyszerek valamelyikébe mártogatva, felváltva használjuk. A kés vegyszeres fertőtlenítésének elmaradása a dugványok fertőződéséhez vezethet. A gyors gyökeresedés feltételei biztosítottak legyenek. A gyökeres dugványokat hűvös, száraz növényházban teleltetjük. A xantomonászos betegség elleni preventív védekezés pontos végrehajtása azért is kívánatos, mert a beteg növények gyógyítására megfelelő hatékonyságú módszereink nincsenek.

A muskátli növényeket a sebzéseket okozó technológiai műveletek után (pl. dugványszedés, tisztogatás) a sebek kezelésére rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyaggal kezeljük.

Állománypermetezésre a rézhidroxid, a rézoxiklorid és a kasugamicin hatóanyag tartalmú szereket váltakozva használjuk.

Gombás betegségek

Muskátlirozsda

Jelentőség. A betegséget Afrikában írták le először. Európába 1962-ben hurcolták be, Magyarországon 1965-ben figyelték meg. A muskátlirozsda szabad földön és növényházban egyaránt megtalálható. Esetenként 80–90%-os levélfertőzöttség is kialakulhat.

Gazdanövény. A Pelargonium zonale fajon és hibridjein fordul elő. A P. peltatum és a P.grandiflorum, valamint a Geranium fajok rezisztensek. A P.zonale hibridek fogékonysága a „zonale vonal” karakterének csökkenésével gyengül.

Tünet. A levélen 5–8 mm nagyságú kör alakú, sárga foltok láthatók. A levél fonákán a foltok közepén barna uredoszórusz jelenik meg, amely körül hamarosan koncentrikus körívekben újabb szóruszok fejlődnek. A legkülső uredoszórusz gyűrű körül ritkán, fekete, szurokszerű teleutoszóruszok gyűrűje alakul ki. A beteg foltok összefolynak, és a levél elszárad, a növény felkopaszodik, díszítő értéke alig van, virághozama minimális (223. ábra).

223. ábra - Muskátlirozsda

kepek/223abra.png


Uredo- és teleutoszóruszok a levélnyélen, a száron, a pálhalevélen és a kocsányon is képződnek.

Kórokozó. Puccinia pelargonii-zonalis Doidge.

Jelképe: –. –. / II. III. IV.

A rozsdagomba fejlődése pontosan nem ismert. Bazidiospórái a muskátlit nem fertőzik meg, ezért feltételezhető, hogy ismeretlen köztesgazdájú heteroecikus rozsdagomba, amelynek főgazdanövénye a muskátli.

A betegség lefolyása. Hazánkban a gomba szabad földön nem képes áttelelni, ezért a növényházban áttelelt növények az egyedüli fertőzési források. Ezeken a gomba uredospórái télen is folyamatosan képződnek.

A gomba teleutospórát ritkán, rendszerint csak alacsony hőmérsékleten képez. A teleutospórák bazídiumot és bazidiospórát képeznek, de a bazidiospórák nem fertőzik a muskátlit.

A betegség lefolyásában az uredospórák szerepe jelentős. Az uredospórák a szél segítségével terjednek a növények között, nagy távolságokra azonban dugványokkal vihetők.

Az uredospórák 85–90%-os páratartalmú térben, valamint vízcseppben 3–6 óra alatt csíráznak. Csírázásuk 7–27 °C közötti hőmérsékleten lehetséges, de a csírázási optimum 16–18 °C hőmérsékleten van. A gomba 33–39 °C-on elpusztul. A nyári nagy melegben a muskátlirozsda teljesen visszaszorul, de nyár végén, ősszel a rozsda robbanásszerűen újra elhatalmasodik a növényeken. A betegség inkubációs ideje 16–18 °C hőmérsékleten 24–48 óra. Egy-egy uredogeneráció kifejlődése 14–21 nap alatt történik meg. A gombára kedvező viszonyokat a koncentrikus uredoszórusz gyűrűk számának növekedése a levélen jól jelzi.

Védekezés. A beteg muskátlilevelet le kell szedni. A növényeket folyamatosan ellenőrizzük, a rozsdafertőzés felkutatására.

A dugványokat a rozsdától hőkezeléssel vagy fungicides csávázással mentesítjük. A hőkezelést hőkezelő kamrában 39 °C-on 48 órán át végezzük. A kezelés során a gomba micéliuma és uredospórája egyaránt elpusztítható. A fungicides csávázás során oxikarboxin hatóanyagú csávázólében 10 percig áztatjuk a dugványokat.

A muskátlidugványokat 7–10, a növényállományt a betegség észlelése esetén 14–18 naponként kell permetezni, fenarimol, oxikarboxin és triforin hatóanyagok váltakozó használatával. A szisztémikus hatóanyagú permetléhez hatásfokozásra mankoceb vagy propineb kontakt hatóanyag is adható. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

A muskátli botrítiszes betegsége

Növényházban és szabadban is gyakori betegség. A Pelargonium fajok közül a P. zonale károsodik súlyosan. A levélen vizenyős, barna elhalások, a fiatal száron puha rothadás, a virágon sziromlevél-elhalás látható. A rothadó részeket szürke konídiumtartó gyep borítja.

Kórokozója a Botrytis cinerea Pers. konídiumtartós gomba. Polifág. Fertőzési források a beteg növényrészek és a növénymaradványok. Konídiumokkal terjed. A sérült, etiolált, talajon fekvő leveleket fertőzi leginkább. Gyakori azonban a levélre tapadt sziromlevélen történő megtelepedése, majd az érintkező levélszövet fertőződése, az ún. kontakt infekció. A nagy páratartalom, a szellőzetlenség kedvez a betegségnek. Védekezni a termesztési higiéne betartásával, a beteg részek eltávolításával, szellőztetéssel lehet. Járványveszély esetén folpet, procimidon és benomil hatóanyagokkal kell állománykezelést végezni.