Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Tulipán (Tulipa spp.)

Tulipán (Tulipa spp.)

Vírusos betegségek

A tulipán nekrózisa

A betegség Magyarországon gyakori. Az Augusta fajtán jellegzetes tünetekkel jelentkezik a betegség, ezért „auguszta betegségnek” is nevezik. Sok gazdanövényen fordul elő. A dísznövények közül az Antirrhinum, a Callistephus, a Campanula, a Lathyrus, a Pelargonium, a Phlox, a Primula, a Viola és a Zinnia fajokon gyakori. A Tulipa fajokon általánosan előfordul. A T. fosteriana ésa T. gesneriana fajokon gyakori. A levélen és a száron nagyszámú apró foltszerű, vagy csíkszerű elhalás látható. A levél és a szár csavarodik, torzul, a virágbimbó összezsugorodik, a növény kicsi marad, gyakran elpusztul.

Kórokozója a tobacco necrosis necrovirus (TNV). Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú. Az Olpidium brassicae sporangiospóráival, növénynedvvel és tulipánhagymával is terjed, illetve átvihető. A levelek érintkezésével is terjedhet. Védekezésre az egészséges szövettenyésztéssel előállított szaporítóanyag használata, a beteg tövek megsemmisítése, a vágóeszközök nátriumhidroxid oldatba mártogatása javasolt.

A tulipán színtörése

Jelentőség. A betegség első tudományos értékű leírása 1933-ban történt meg. A betegség tüneteit régóta, mintegy négyszáz éve ismerjük feljegyzésekből, de láthatunk beteg tulipán virágokat Rembrandt festményein is. A betegség leírása előtt a tarka virágú tulipánokat ún. Rembrandt tulipán néven forgalmazták. A betegség nevét a szakirodalom korábban „tulipánmozaik”, ma „tulipán tarkacsíkossága” néven is említi.

A tulipán színtörése az egész világon elterjedt, könnyen felismerhető betegség, amely a fajta egyik legfontosabb jellemzőjét, a virág színét változtatja meg.

Gazdanövény. A betegség a Tulipa nemzetség fajain és fajtáin, továbbá néhány Lilium fajon fordul elő.

Tünet. A lepelleveleken a virág alapszínétől eltérő vonalas vagy csíkozott, ritkán szabálytalan alakú, világosabb vagy sötétebb elszíneződés látható. A csíkozott virágok miatt nevezik a betegséget tarkacsíkosságnak is. A színelváltozás az idült beteg virágokon évről évre erőteljesebb. A virágok színelváltozását, tarkulását a termesztők színtörésnek nevezik, a betegség innen kapta nevét. A levélen az erekkel párhuzamosan húzódó klorotikus, sárgászöld csíkozottság a jellegzetes tünet. A levelek szürkék vagy világoszöldek. A növények 7–10 nappal később virágzanak, valamivel kisebbek is maradnak, gyökérzetük általában gyengén fejlett. Az idült beteg növények gyorsan leromlanak, virágaikon a zöld szín dominál, emiatt értéktelenek (236. ábra).

236. ábra - A tulipán színtörése

kepek/236abra.png


Kórokozó: tulip breaking potyvirus (TBV)

Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú. Afidofil, stylet-borne vírus. Több biotípusa ismert.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a hagyma és az áttelelő beteg növények. A vírus nem vektorspecifikus, az Aphis, az Aulacorthum, a Dysaphis, a Macrosiphum és a Myzus fajok terjeszthetik. A levéltetű vektorok mellett a növénynedvvel történő terjedés gyakori. Virágszedéskor, fejeléskor vágóeszközzel, de kézzel is átvihető. A fiatal növények a betegségre fogékonyabbak.

Védekezés. Vírusmentes hagymák hőkezeléssel kombinált merisztémaszaporítással állíthatók elő. Növényházban a vírus terjedését a levéltetű vektorok gyérítésével és a mechanikai terjesztés kiküszöbölésével akadályozzuk meg. A virágokat lehetőleg törjük, kezünket lúgos szappanos oldatban mossuk meg időnként. Vágókés használata esetén a kést nátriumhidroxid oldatba kell mártogatni. A beteg növényeket virágzáskor kell szelektálni és hagymástól eltávolítani.

Gombás betegségek

A tulipán botrítiszes betegsége

Jelentőség. A betegség tüneteit már több mint 160 éve írták le. De első tudományosan megalapozott leírása 1888-ban Olaszországban történt meg. Több európai országban karantén betegség. Magyarországon gyakran fordul elő, csapadékos, hűvös tavaszi időjárás esetén súlyos járványokat okoz. A szabadföldi és a hajtatott tulipánon is előfordul.

Gazdanövény. A betegség a Tulipa fajokon fordul elő, a kerti tulipánok különösen fogékonyak, de a fajták fogékonysága nagyon eltérő. Esetenként a Lilium regale fajon is megtalálható.

Tünet. A levélen apró, 1–2 mm nagyságú, szürke szegélyű, világosbarna közepű foltok keletkeznek. A lepellevélen is apró, vizenyős foltok vannak. Száraz időben megszáradnak csapadékos, nedves időben azonban felületükön szürke konídiumtartó gyep képződik, amely hamarosan beborítja a levelet, a szárat és a virágot, és ezek elrothadnak. A lepellevél foltosodása a fóliasátrakban hajtatott tulipánon nagyon gyakori.

A hagyma pikkelylevelei vizenyősek, puhák, közöttük és a hagyma felületén szürke konídiumtartó gyep, majd apró, gömbölyű, fekete szkleróciumok láthatók. A hagyma vagy ülve marad, vagy torzult, hamarosan elpusztuló hajtást fejleszt, majd elrothad (237. ábra).

237. ábra - A tulipán botrítiszes betegsége

kepek/237abra.png


Kórokozó. Botrytis parasitica Cav.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési forrás a kiültetett hagyma és a talaj. A hagymában a gomba micéliuma és szkleróciumai, a talajban a szkleróciumok telelnek. Növényállományban a gomba a légáramlással tovasodródó konídiumokkal terjed. A tulipánon kialakuló apró pettyszerű foltok egy-egy konídium fertőzése következtében alakulnak ki. A nedves, párás, hűvös időben a beteg növényrészeken fejlődő konídiumok járványt idézhetnek elő. Száraz időjárás esetén a botrítiszes foltok beszáradnak, rajtuk konídiumtartó nem képződik. Száraz körülmények között járvány sem következhet be. A gomba számára a 18–21 °C hőmérséklet kedvező.

Védekezés. A tulipánhagymát száraz időben szedjük fel. Felszedés után a hagymákat meleg levegő áramoltatásával gyorsan megszárítjuk, majd megtisztítjuk. A tisztítás során a botrítiszes hagymákat eltávolítjuk. Tárolás előtt folpet,benomil, procimidon vagy tiofanát-metil hatóanyagban nedves csávázást végzünk, majd a hagymákat megszárítva szellős helyen tároljuk.

A tulipánt 3–4 éves ültetési forgóban termesztjük. Ősszel kiültetés előtt a hagymákat ismételten átválogatjuk. Tavasszal, ha az április, május nagyon csapadékos, a tulipánt 10–14 naponként tolilfluanid, iprodion, procimidon, vinklozolin vagy benomil, tiofanát-metil hatóanyagokkal permetezzük.

A hajtatott tulipánon a virágfoltosodás kialakulását fokozott szellőztetéssel, a páratartalom alacsony szinten tartásával akadályozhatjuk meg. Szükség esetén a virágot nem szennyező benomil hatóanyaggal permetezhetünk, vagy procimidon hatóanyaggal füstölhetünk. A permetezések során nedvesítőszert iskell használni.

A tulipán fuzáriumos betegsége

Jelentőség. A betegséget 1958-ban az USA-ban írták le először, majd Európában is megjelent. Magyarországon 1970 óta fordul elő. A betegség fertőzött hagymákkal azóta azegészvilágon szétterjedt. A tulipán legsúlyosabb gombás betegsége, amely a talajban is akkumulálódik és nagy területek válhatnak termesztésre alkalmatlanná.

Gazdanövény. A Tulipa nemzetség fajain és fajtáin fordul elő. A kerti tulipánok a betegségre fogékonyabbak.

Tünet. A tünetek a hagymán jellegzetesek. A hagyma száraz pikkelylevele alatt, a legkülső húsos pikkelylevélen besüppedő, vizenyős barna foltok keletkeznek. A foltokban laza fehér micélium, majd 10–20 milliméter nagyságú kiemelkedő mézgacsepp-halmaz válik ki. A foltok összefolynak, a micélium az összes pikkelylevélre átnő. A húsos pikkelylevelek megpuhulnak, főtt gesztenyére emlékeztető lisztes állományúvá válnak, felületükön és a pikkelylevelek közötti üregekben is dús fehér vattaszerű micélium fejlődik. A kettévágott hagymán a tünetek jól láthatók. A tulipánhagyma jellegzetes édeskés, fűszeres, ún. banán illatú. Végül a hagyma rohamosan összetöpped, csörgő szárazzá szárad, kézzel könnyen szétmorzsolható.

A betegség lefolyása során a hagymán Penicillium fajok fémeskék konídiumtartói is gyakran megjelennek. E fajok másodlagosak, a fuzáriumos betegség nyomán telepednek meg. Beteg hagymák kiültetése esetén hiányos gyökerű, torzult növények fejlődnek, amelyek a kihajtást követően hamarosan elpusztulnak.

Kórokozó. Fusarium oxysporum Schl. f. sp. tulipae Apt.

Konídiumtartós gomba.

A betegség lefolyása. Fertőzési forrás a talaj és a kiültetett beteg hagyma. A talajban és a hagymában a gomba klamidospórája és micéliuma telel. A klamidospórák a talajban 5–6 évig életképesek maradnak, a tulipán jelenléte nélkül is. A hagymák a talajban a pikkelyleveleken át fertőződnek meg. A gomba a tulipánon nem okoz edénynyaláb-megbetegedést, tracheomikózist.

A kórokozó makrokonídiumokat ritkán képez, a felszedett hagymákon levő micéliumon viszont bőséges mikrokonídium-képződés figyelhető meg. A manipulálás és a tárolás során mikrokonídiumokkal terjed széjjel. A kórokozó hőmérsékleti optimuma 25–27 °C.

A talajban a hagymák a tulipán felszedése előtti hetekben fertőződnek meg. A fajták fogékonyságát a húsos pikkelylevelekben képződő fungitoxikus anyag, az ún. tulipalin határozza meg. A tulipalin koncentrációja a hagyma biológiai érésével egyre csökken. A túlérett, későn felszedett hagymák ezért súlyosan fertőződhetnek. A hagyma ellenálló képessége a tárolás során nagyon gyenge.

A betegség tünetei a tárolás során fejlődnek ki és a tárolóban újabb hagymák is megfertőződhetnek.

Védekezés. A tulipánhagymát a biológiai érettség állapotában szedjük fel. A szárítás utáni tisztítás során a beteg hagymákat eltávolítjuk. A kezdeti, enyhe foltosságot mutató hagymákat is meg kell semmisíteni. A beteg hagymák felismerése a száraz pikkelylevelek eltávolítása után könnyebb.

A betárolás előtt a tárolót fertőtlenítjük, majd a hagymákat benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagban nedvesen csávázzuk. A hagymákat hűtve tároljuk. A tárolás során a beteg hagymákat folyamatosan eltávolítjuk. Az őszi kiültetés előtt benomil hatóanyaggal porcsávázást is végzünk.

Szabadföldön a beteg növényeket meg kell semmisíteni. Külön gondossággal kell a fogékony fajták szelekcióját elvégezni.

A betegség észlelése esetén a fertőzött területen 6–8 évig nem szabad tulipánt termeszteni.