Ugrás a tartalomhoz

Kertészeti növénykórtan

Glits Márton, Folk Győző

Mezőgazda Kiadó

Borsosmenta (Mentha piperita L.)

Borsosmenta (Mentha piperita L.)

Gombás betegségek

Borsosmenta-lisztharmat

A betegség szórványosan fordul elő. A levélen szürkésfehér bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal) láthatók, amiben elvétve fekete kleisztotéciumok vannak. Kórokozója az Erysiphe biocellata Ehrenb. faj, amely élő növényrészeken telel át. A kórokozó láncban lefűződő konídiumai folyamatosan fertőznek. A betegség észlelésekor kén, dinokap, kinometionát, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú készítményekkel kell permetezni.

Borsosmentarozsda

Jelentőség. A betegséget 1893-ban először Csehországból írták le. Magyarországon a betegség régóta ismert. A levelek korán lehullanak, ezáltal a drog mennyisége csökken, az illóolaj-tartalom pedig kevesebb.

Gazdanövény. A mentafajok, valamint aLabiataecsaládba tartozó számos növényfaj.

Tünet. A száron, a levél fonákán, a főéren, valamint a levélnyélen apró, barnásfekete spermogóniumok és narancssárga ecídiumok láthatók. Helyükön erős megvastagodás és görbülés jelentkezik. Később a levél színén apró, sárga majd nekrotikussá váló foltok jelennek meg, amelyeknek megfelelően a levél fonákán apró, kerek, fahéjbarna uredo-, majd sötétbarna teleutopusztulák képződnek. A levelek elszáradnak, majd lehullanak. A tünetek a száron és a levélnyélen is megjelenhetnek, ahol ovális pusztulák láthatók (238. ábra).

238. ábra - Mentarozsda

kepek/238abra.png


Kórokozó. Puccima menthae Pers.

Jelképe: 0. I. II. III. IV. Autoecikus, teljes fejlődésmenetű rozsdagomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források az elszáradt és talajra került növénymaradványok, amikben a kórokozó teleutospórával marad fenn, valamint az áttelelő növény, amiben a gomba uredospórával és teleutospórával telel át. Abban az esetben, ha az áttelelés teleutospórával történt, akkor ezeken tavasszal bazídium, rajtuk bazidiospóra képződik, amelyek az egészséges növényrészekre kerülve fertőznek és kialakulnak a spermogóniumok és az ecídiumok. Az ecídiumokban rendkívül sok ecidiospóra képződik, amelyek nagy mennyiségben a talaj felszínére is kihullanak. Ezektől a tövek körül a talajfelszín rózsaszínű lesz. Az ecidiospórák a levelek fonákát fertőzik, ahol május-június hónapban alakulnak ki az uredopusztulák, majd a vegetációs idő végén a teleutopusztulák. Ha az áttelelés uredospórával történik, akkor tavasszal az uredospórák indítják meg a fertőzést, amelynek eredményeként újabb uredopusztulák jönnek létre.

Védekezés. Tavasszal, a hajtásfejlődés kezdetén, majd a hajtások kifejlődése után cineb, mankoceb, propineb, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú készítményekkel kell rendszeresen védekezni.

A borsosmenta fómás betegsége

A betegséget először az USA-ban, 1955-ben közölték, Magyarországon pedig 1975-ben észlelték. A tövek fejlődésükben visszamaradnak, a levél vörösbarna színű lesz, végül a tövek elpusztulnak. A talajban lévő szárrészek és gyökerek elfeketednek, azok kérge leválik. Azokon apró, pontszerű piknídiumok képződnek. Kórokozója a Phoma strasseri Moesz piknídiumos gomba. Fertőzési források a növénymaradványok és a beteg szaporítóanyag. A kórokozó sebzésen keresztül vagy anélkül egyaránt a növénybe jut. Hőmérsékleti optimuma 15–25 °C között van. A dugványok és a fiatal növények súlyosabban károsodnak, mint az idősebbek. Védekezés: telepítésre csak a betegség tüneteitől mentes szaporítóanyagot kell felhasználni.

A borsosmenta szeptóriás levélfoltossága

A betegség szórványosan jelentkezik. A levélen 1–2 mm átmérőjű, kerek vagy szögletes foltok láthatók. A barna szegélyű, középen kiszürkülő foltokban elszórtan pontszerű piknídiumok vannak. Kórokozója a Septoria menthae (Thüm.) Oudem. faj. Fertőzési források a növénymaradványok. A kórokozó piknokonídiumai folyamatosan fertőznek. Ha a mentarozsda ellen védekezünk, e betegség ellen külön védekezni nem kell.