Ugrás a tartalomhoz

Magyarország fa- és cserjefajai

dr. Bartha Dénes

Mezőgazda Kiadó

Elaeagnaceae, Elaeagnus

Elaeagnaceae, Elaeagnus

Keskenylevelű ezüstfa

Elaeagnus angustifolia L.

a: oleaster, n: Schmalblättrige Ölweide

Alaki jellemzők

• kis termetű fa (10 m), gyakran nagyobb cserje marad

törzse többnyire térgörbe és megdőlt, alacsonyan elágazó, kérge sötétbarna, puha, hosszant rostosan felrepedező és leváló, koronája laza, ágai erősek, lazán szétállók

vesszeje vékony, ezüstösen pikkelyszőrös, középső és alsó részén egyenes ágtövisekkel, rügyei kicsik, ezüstösen pikkelyszőrösek

levelei szórt állásúak, lándzsásak vagy szálas lándzsásak, 3–8 cm hosszúak, felül zöldek, fényesek, fonákuk pikkelyszőröktől ezüstfehér

• poligám virágai levélhónalji 2–3 tagú csomókban vagy magánosan nyílnak, belül sárgák, kívül ezüstfehérek, erős illatúak

• csonthéjas termése 1–3-asával áll, tojásdad vagy elliptikus, 10–16 mm hosszú, ezüstszürke, majd sárgás- vagy vörösesbarna, benne a csontár orsó alakú, 8–12 mm hosszú, világosbarna, 8 sötét hosszanti sávval

Biológiai jellemzők

• rövid életű (50 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás után, május második, június első felében virágzik

• termése szeptemberben érik, télen hullik

• őszi lombszíne sárgászöld

• tőről jól sarjad, betemetett ágai meggyökeresednek

Ökológiai jellemzők

• mérsékelten melegigényes

• fényigényes

• xerofil

• baziklin, sótűrő

Elterjedés

• Délkelet-Európától Közép-Ázsiáig

Előfordulás

• sík vidéki (– dombvidéki) faj, nálunk behurcolt (adventív) elem

• főként az alföldeken található

Élőhely

• erdősávok, erdőszegélyek, szikfásítások, roncsolt területek

Egyéb

• pionír jellegű faj

• gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok élnek

• jó mézelő

• a városi környezetet jól tűri

• hazánkba a török uralom idején kerülhetett be

Keskenylevelű ezüstfa