Ugrás a tartalomhoz

Növények a kertépítészetben

Fekete Szabolcs, Gellér Zita, Gerzanics Annamária, Gerzson László, Jámborné Benczúr Erzsébet, Lászay György, Schmidt Gábor, Szántó Matild, Szendrői József, Tillyné Mándy Andrea

Mezőgazda Kiadó

A kert korszakai

A kert korszakai

A kert térben és időben kibontakozó művészi kompozíció. Fő alkotóelemei, a növények, nemcsak megjelenésükben és méreteikben különböznek egymástól, hanem növekedési és fejlődési ütemük, továbbá élettartamuk is más és más. Egyesek (pl. a cserjék és a bokorfák) kezdetben gyorsan növekednek, azután pedig csaknem teljesen leállnak. Mások lassú kezdeti növekedése csak egy bizonyos időszak után (a tölgyeké pl. 10–15 év múlva) gyorsul fel. Ismét mások (hársak, kőrisek, juharok) közepes tempóban, de kitartóan és sokáig, nagyra fejlődnek.

Eközben a kert térrendszere is fokozatosan változik. A korábbi hangsúlyos pontok eltörpülnek a mögöttük vagy mellettük felmagasodó faóriásokhoz képest, s a továbbiakban csak mint kevésbé meghatározó, ámbár barátságos színfoltok szerepelnek tovább.

Mindebből az első 30–40 éves időszak változásai még több-kevesebb biztonsággal előre megtervezhetők. A későbbi korszak radikális beavatkozást, változtatásokat követel az eredetileg eltelepített növényzetben: szükségessé válik az elöregedő fák kivágása, a kert általános ritkítása, alátelepítések, pótlások. Elvileg ez is lépésről lépésre megtervezhető, gyakorlatilag azonban nem túl reális vállalkozás: 40 év múlva már nemigen szokták nézegetni (ha egyáltalán még megvan) az eredeti kerttervet.

Néhány fenntartási tanács dr. B. G. Hessayon nyomán (Rajz: Horn K.)

A fokozatos alakítás és a felújítás feladata a fenntartóra, illetve a kert rekonstrukcióját megtervező szakemberre vár. Természetes azonban, hogy ez utóbbiak is alkalmazkodni fognak a láthatóvá tetttervezői alapkoncepciókhoz; a kert térrendszeréhez a növényi együttesek karakteréhez, a hangsúlyos, állandó pontokat jelentő, hosszú életű és nagyranövő fákhoz.

A rövid és hosszú távú kerttervezéshez szolgál segédeszközül az 1.1.–1.3. számú táblázat, amely a fontosabb cserje- és fafajok méreteinek alakulását tartalmazza az életkor függvényében.

A kert korszakai. a) 1–3 év; b) 3–10 év; c) 10–20 év; d) 20–40 év (Rajz: Földi H.)

A folyamat könnyebb elképzelése végett nézzük végig időbeni sorrendben a kert alapvető korszakait.

1. A telepítés utáni 1–3 év – a lágy szárú dísznövények korszaka. A kert várható képe ekkor még főleg síkban rajzolódik ki. Térhatást csupán a műtárgyaktól, a terep domborulataitól és a magas termetű, cserjepótló évelőktől várhatunk. A hangsúlyos pontokat az egy- és kétnyári, valamint az évelő dísznövények alkotják. A vonalvezetést tömött cserjefoltokkal, talajtakarókkal tehetjük egyértelművé.

2. A telepítés utáni 3–10 év – a cserjék korszaka. A fák többsége ilyenkor még kicsi, nem ad térfalat. A cserjék nagy része viszont eléri csaknem végleges kiterjedését, és így (3–5 éves kortól) legalább a szemmagasságig függőleges irányban is kialakítja a kert alapvető térrendszerét.

3. A telepítés utáni 10–20 év – a fás növényzet „beállásának” kezdete. Az időszak kezdetén a bokorfák uralják a képet: júdásfa, díszalmák, galagonyák, kecskefűz stb. Ezek növekedése a 10–15. év körül leáll, és fokozatosan a gyors növekedésű kis- és középméretű díszfák: a japáncseresznye, a papíreperfa, a csörgőfa, a cseresznyeszilva fajtái veszik át a vezető szerepet. Rendkívül jelentős szerepet játszanak ebben a korszakban a lombhullató pionír fafajok: a nyírfa, a nyárak és a füzek, továbbá a bálványfa és az ezüst juhar. Gyorsan nagyra nőve rövid időn belül határozott, függőleges tagolást adnak. Hasonló szerepet töltenek be, de hosszabb élettartamuk miatt még értékesebbek a nyirkos területek gyorsan növő keményfái: a platánfa, a fekete dió és a vörös tölgy. A szárazságtűrőbb fajok közül már ilyenkorra elég nagyra nő az akác és a japánakác.

Körülbelül 20 éves korra alakulnak ki az egyes fák közötti végleges méretarányok. Ilyenkor már a növényzet mikroklímát teremt, gondolni lehet a védelmet igénylő igényesebb fajok beültetésére, itt-ott pedig a fáknak árnyéki növényzettel történő alátelepítésére.

4. A telepítés utáni 20–40 év – a teljes beállás korszaka. A fák körül az előfutárok is kezdik elérni teljes kiterjedésüket. Fokozatosan kialakul a véglegesnek elképzelt kerti kép. Ugyanakkor azonban már elkezdődik egyes rövid életű bokorfák (díszalmák, díszcseresznyék), valamint a pionír fajok kiöregedése és lassú pusztulása. Különösen hamar elöregszik a kínai jegenyenyár (Populus simonii ’Fastigiata’). Ezek pótlásáról (vagy kivágásáról) idejében gondoskodni kell.

5. A telepítés utáni 40–60 év – a kert virágkora. A közepes és a nagy fák többsége ekkor fejti ki teljes pompáját. Árnyékuk méllyé válik, alattuk változatos aljnövényzet alakítható ki (árnyéki évelők, borostyán stb.).

Ez az első időszak, amikor feltétlenül és erőteljesen be kell avatkoznunk a növényzet életébe. Megritkítani a besűrűsödő állományokat, kiszabadítani a különösen szép és várhatóan még hosszú életű fapéldányokat (tölgy, bükk, platán, hárs stb.). Meg kell ezt tennünk, mert a burjánzó növénytömeg ritkítás híján sűrű árnyékba borítja, tönkreteszi az egész kertet (rosszul értelmezett faszeretet). Később, a felkopaszodott állományokat már hiába ritkítjuk. A meghagyott torz példányokból már sohasem vagy csak igen nehezen lesz jó formájú növény.

6. 60 év után – akert elöregedésének és folyamatos felújításának korszaka kezdődik. Az öreg kertek rekonstrukciója a leghálásabb kerttervezői feladat. A meglévő faóriások, idős fa- és cserjecsoportok csodálatos környezetet és igen jó helyi klímát teremtenek. Mód nyílik a különösen szép fák kibontására, új átlátások, erős szín- és formakontrasztok kialakítására, feltűnő díszű, különleges igényű növények behozatalára.

Ez az a kert, ahol viszonylag kis ráfordítással rövid idő alatt látványos eredményeket érhetünk el.

Az elöregedett kertekben gyakran erős „gyomosodást” észlelünk. A fák alját és a cserjefoltokat ellepik a különböző sarjak, az árnyéktűrő fák és cserjék különböző korú magoncainak tömege. Ilyenkor nyilvánvalóan tisztogatni kell. Óvakodjunk azonban az állomány túl gyors megbontásától, különösen a széleken. Az erdővé sűrűsödött facsoportok aljának hirtelen lekopaszítása a belső klíma romlását és ezzel a kényesebb fajok, idős fák állapotának visszaesését okozhatja.