Ugrás a tartalomhoz

Növények a kertépítészetben

Fekete Szabolcs, Gellér Zita, Gerzanics Annamária, Gerzson László, Jámborné Benczúr Erzsébet, Lászay György, Schmidt Gábor, Szántó Matild, Szendrői József, Tillyné Mándy Andrea

Mezőgazda Kiadó

Erdészeti módszerek a parképítésben

Erdészeti módszerek a parképítésben

Az előfásítás c. fejezetben láttuk, hogy külterjes viszonyok között az ápolás a növények által teremtett állományklímával részben helyettesíthető. Minél külterjesebb a park, annál inkább rá vagyunk utalva a természetes növényzetre és a társulásban rejlő előnyökre. Ennek nagyfokú kihasználását jelenti az erdészeti módszerek alkalmazása a parképítés egyes indokolt területein. Ezek a feladatok általában a lakóterületen kívül adódnak: szélsőségesen extrém parkok, védőfásítások, út menti kiültetések és mindazon esetek, ahol az intenzív kertészeti fenntartásra gyakorlatilag nincs mód, ugyanakkor van idő kivárni, amíg az extenzíven tartott kis növények felnőnek. Az így ültetett facsemeték ugyanis 5–10 évvel később nőnek nagyra, mint a díszfaiskolai szabványnak megfelelő és a telepítés után intenzív ápolásban részesített növényanyag.

Az erdészeti jellegű erdőfoltok létesítése és fenntartása külön szakterület. Az ilyen munkákat, ha a kertépítészeti gyakorlatban felmerülnek, az erre specializálódott erdőgazdaságoktól kell megrendelni. Itt csupán az alapelveket ismertetjük igen vázlatosan.

Az erdészeti jellegű telepítés lényege, hogy kis növényeket (erdészeti csemetéket) telepítünk, de igen sűrűn. A kis csemeték eredése általában biztosabb, mint a nagy fáké. Az ültetési idő szerencsés megválasztása esetén (a lombhullatókat ősszel, a fenyőket tavasszal) általában beöntözést sem (vagy csak minimálisat) igényelnek. Az esetleges kieséseket (a 20–30% még normálisnak számít) kompenzálja a nagy tősűrűség. A megeredt növények minimális ápolással 3–4 év alatt összeborulnak, és létrehozzák a saját fejlődésükhöz szükséges állományklímát.

A későbbiekben szükség szerinti gyérítésekkel, nevelővágásokkal elérhető a megfelelő tőállás. Idővel a felnőtt erdőfoltokban tisztások vághatók, igényes díszfák telepíthetők a funkcióképesség és a díszérték fokozása érdekében. (Méretük, az egy év alatt 1,5–2 m-erre növő füzek, nyárak kivételével, általában 40–60 cm vagy annál is kisebb.)

A telepíthető növényméret: az erdészeti csemeteszabványnak megfelelő fák és cserjék.

Tősűrűség: 5000–10 000 db csemete hektáronként. Ez 2,5 m széles sortávolság esetén a soron belül 0,4–0,8 m tőtávolságot jelent.

Erdészeti jellegű telepítés (csemete méretű anyaggal). Lakóterületi parkokban a csemetéket a kitiprás veszélye fenyegeti. Célszerű lehet ezért suháng méretű anyagot telepíteni a megadott 2,5 × 0,5 m kötés helyett 2,5 × 1,5; 2,5 × 2 m-es kötésben. Célállomány: kocsányos tölgy (Rajz: Földi H.)

Erdészeti jellegű telepítés, előhasználattal. Előhasználat: nemesnyár; célállomány: kocsányos tölgy (Rajz: Földi H.)

Az erdészeti jellegű telepítésre egy-egy példát mutatunk az előbbi ábrákon. Mint látható, a telepítés zömét az uralkodó fafaj (példánkban a tölgy) teszi ki, ami közé gyorsabb növésű előfutár fajok (elegyfák) csemetéit is eltelepítik. (Az elegyesítésre különben többféle séma van. A példánkban szereplő szórt elegyítés a növények szempontjából a legelőnyösebb, de a kivitelezése ennek a legbonyolultabb.)

Az előző ábra az erdőfásítás erdészeti módját szemlélteti.

A tág hálózatba ültetett nyárakat előhasználatként 15–20 év múlva kitermelik, és ezzel felszabadítják az akkorra már erőteljes növekedésnek induló tölgy célállományt.

Sűrű telepítésű facsoport fokozatos átalakítása szoliter fává (parkerdőben vagy extenzív parkban) (Rajz: Földi H.)

Az erdészeti módszerekkel fenntartott parkokba általában a szoliter fákból sem egyet ültetünk el egy helyre, hanem legalább 5–10 darabot. A megeredt növényeket később a növekedésüknek megfelelően ritkítjuk, míg végül csak 1–2 darab, szépen fejlett példányt hagyunk meg belőlük.