Ugrás a tartalomhoz

Növények a kertépítészetben

Fekete Szabolcs, Gellér Zita, Gerzanics Annamária, Gerzson László, Jámborné Benczúr Erzsébet, Lászay György, Schmidt Gábor, Szántó Matild, Szendrői József, Tillyné Mándy Andrea

Mezőgazda Kiadó

Iskolakert

Iskolakert

Az iskolakert feladata igen sokrétű: a fogadótér (előkert) az iskolaépületet helyezi díszes keretbe, a zsibongó a gyerekeknek nyújt kikapcsolódást az óraközi szünetekben, a sportkert a testnevelési órák és tanórán kívüli sporttevékenységek helyszíne, a pihenőkert és a napközisek játszókertje a tanulás utáni pihenés, felüdülés területe.

Általános iskola kertterve. A kert Budapesten, Óbudán található. A javasolt növények: Őshonos fás növények (budai hegyek és a Duna-ártér fajaiból) fák: Acer campestre (mezei juhar), A. platanoides (korai juhar), Fraxinus excelsior (magas kőris), F. ornus (virágos kőris), Prunus padus (zselnicemeggy), Populus alba (fehér nyár), Quercus cerris (csertölgy), Qu. petraea (kocsánytalan tölgy), Salix alba (fehér fűz), cserjék: Cornus sanguinea (veresgyűrűsom), Spiraea media (szirti gyöngyvessző), Staphylea pinnata (mogyorós hólyagfa), Viburnum opulus (kányabangita), V. lantana (ostormén bangita). Közparkok, közkertek gyakoribb dísznövényei parkfák: Betula pendula (nyírfa), Catalpa bignonioides (szivarfa), Prunus serrulata (japáncseresznye), Cercis siliquastrum (júdásfa), Malus × purpurea (piros díszalma), Populus simonii ’Fastigiata’ (kínai jegenyenyár), utcai sorfák: Celtis occidentalis (ostorfa), Koelreuteria paniculata (csörgőfa), Robinia pseudoacacia (akác), Sophora japonica (japánakác), cserjék: Prunus triloba ’Multiplex’ (szilvarózsa), Cornus alba (fehér som), Cotoneaster horizontalis (kerti madárbirs), Kerria japonica (boglárkacserje), Lonicera fragrantissima (illatos lonc), Philadelphus coronarius (jezsámen), Spiraea × vanhouttei (kerti gyöngyvessző), Syringa vulgaris (orgona), Weigela florida (rózsalonc), lomblevelű örökzöldek: Cotoneaster dammeri (örökzöld madárbirs), Pyracantha coccinea (tűztövis) – csak a bejárat előtt, fenyők: Juniperus × media ’Pfitzeriana’ (kúszó boróka), Picea pungens ’Koster’ (ezüstfenyő), Pinus nigra (feketefenyő), Thuja occidentalis (nyugati tuja), T. orientalis (életfa), gyümölcsfák: birsalma, dió, cseresznye, mogyoró, meggy, szilva. Megjegyzés: az erősen tövises vagy mérgező növények a listáról értelemszerűen kimaradtak. Az ehető termést hozó gyümölcsfákat kerítés védi (Rajz és terv: Földi H.)

A növényzet alapvető térhatároló, mikroklíma-javító, zaj- és porvédő és esztétikai hatása mellett az iskolakertben fokozottan jelenik meg az oktatást, ismeretszerzést, környezeti nevelést segítő szerepe. A helyesen kialakított és megfelelően fenntartott iskolakert nagyban hozzájárulhat a diákok ökológiai szemléletének megalapozásához, illetve javításához, a növény- és állatfajok és az ezek közötti kölcsönhatások megismeréséhez és ezen keresztül a természet megszerettetéséhez és védelméhez. Megfelelő adottságok mellett szabadtéri tanórák megtartására is lehetőség nyílik az iskolakertben. A biológiai kert (tankert) az alapvető kertművelési technikák, módszerek és eszközök megismerését, a munkaműveletek elsajátítását és begyakorlását segítheti elő.

Az iskolakert egészének kialakításakor törekedni kell a változatos, színes növényalkalmazásra, az oldott ültetési formákra és az adottságoknak megfelelő igényű növények kiválasztására, illetve a növények igényeinek megfelelő elhelyezésre, társításra és gondozásra.

Elsősorban a tájegységre jellemző honos növények kerüljenek az iskolakertbe, de nagyobb terület (és megfelelő gondozás!) esetén a különböző ökológiai igényű növénytársulások bemutatásával tovább bővíthetők a diákok ismeretei. Ugyancsak az ismeretek bővítését szolgálja a környékbeli parkokban és díszkertekben alkalmazott gyakoribb díszfák és -cserjék bemutatása. Nem célszerű különleges igényű, botanikai növényritkaságokat ültetni, mert ezek speciális gondozást igényelnek, ami az iskolakertben (hacsak nem kertészeti szakiskoláról van szó) általában nem biztosítható.

A növények kiválasztásakor kerülni kell az erősen mérgező (az óvodakertről szóló fejezet Mérgező növények táblázatában két vagy három kereszttel jelölt) növényeket, főként a mérgező virágú vagy termésű fajokat.

Az ehető termésű fajok az elkerített és zárható ajtóval ellátott biológiai kertben kaphatnak helyet.

Tüskés, tövises növények a forgalomtól távolabb eső részekre kerülhetnek; védelmet és táplálékot nyújtanak az énekesmadaraknak.

Az iskolakertet nyáron nem használják, ezért a július-augusztusban virágzó fák és cserjék szerepe kevésbé jelentős. A kert gondozására (öntözés!) azonban nyáron is gondolni kell.

A fogadótér növényzete díszes, itt alkalmazhatók a parkok és díszkertek dekoratív lombhullató és örökzöld növényei, ezek színváltozatai és fajtái. Virágágyak is elsősorban a fogadótérbe kerüljenek.

A zsibongó – funkciójánál fogva – nagyobb összefüggő burkolt felület, amelynek megfelelő mértékű árnyékolását biztosítani kell. A fák számára a nagy kiterjedésű, szilárd burkolat az utcai fasorokhoz hasonló ökológiai feltételeket teremt. Amennyiben nem oldható meg a burkolat „levegőztetése” – például áteresztő burkolat vagy burkolóelemekből szárazon rakott rasztersávok elhelyezésével –, nagyméretű tányért kell a fák körül kialakítani és faveremráccsal védeni; a burkolat lehetőleg a fák töve felé lejtsen. A fiatal fák törzsének védelmére favédő kosárra is szükség lehet.

A cserjék megmaradására a zsibongó területén csak magasított peremű növénykazettákban van esély (ezek peremét ülőhelyként lehet kialakítani).

A sportkert telekhatár felőli határolására magas növényzet kívánatos. A feladat kis területigénnyel megoldható gyors növekedésű oszlopos termetű fafajok és sűrű ágrendszerű cserjék kombinációjával. Allergén hatásuk és szemetelésük miatt a korábban általánosan alkalmazott nyárfák kevéssé alkalmasak erre a célra. A porzós alakok (pl. Populus simonii ’Fastigiata’) nem szemetelnek, de virágporukra sokan érzékenyek.

A pihenő- és bemutatókert növényanyagának kiválasztásánál a bevezetőben említett szempontokat célszerű figyelembe venni. A növénytársulások szerinti elrendezés hasonló ökológiai igényű fajokat helyez egy csoportba. Ki kell használni a kert domborzati, kitettségi, vízellátottsági és talajviszonyait, illetve terepalakítással megteremthetőek a kívánt feltételek (pl. vizes élőhely vagy sziklakert kialakítása). A különböző társulások térbeli elkülönülését a domborzat, illetve a sétautak segíthetik.

A kert egy távolabbi, jól elkülönülő részén ritkán kaszált és a taposástól védett „virágos rét” is kialakítható, amelyen a vadon élő lágy szárú növények – és az ezekkel együtt élő rovarok, apró gerinces állatok – is megjelennek. Ezt a területet elég évente háromszor (május végén, augusztus végén és október közepén) kaszálni.

A biológiai kert növényeire az óvodakertnél ismertetett szempontokat lehet alkalmazni. Itt is kerülni kell a különleges ápolást, permetezést, gyakori metszést igénylő fajokat/fajtákat. A fűszer- és gyógynövények az iskolakertben is helyet kaphatnak.

Mezőgazdasági, kertészeti szakközépiskolák és gimnáziumok kertjében az oktatás követelményei szerint szükség lehet a növények botanikai rendszertan szerinti bemutatására. Ebben az esetben az azonos növénycsaládba tartozó fajok kerülnek egy csoportba, és szempont lehet a különböző morfológiai jegyeket viselő növények bemutatása (levélformák, virág/virágzat típusok, terméstípusok stb.).