Ugrás a tartalomhoz

Növények a kertépítészetben

Fekete Szabolcs, Gellér Zita, Gerzanics Annamária, Gerzson László, Jámborné Benczúr Erzsébet, Lászay György, Schmidt Gábor, Szántó Matild, Szendrői József, Tillyné Mándy Andrea

Mezőgazda Kiadó

Kempingek

Kempingek

A kempingekanyári turisták olcsó szálláshelyei. Egyrészt a kisebb pénzű ország- és világjárók számára készültek, főképpen pedig azok számára, akik kedvelik a szabad természetben tartózkodás szépségeit, annak kényelmetlenségeivel együtt.

Kemping kertterve valahol a Nyugat-Dunántúlon. A meglévő erdő egy idős gyertyános tölgyes. A kemping területén létesítendő erdőszerű foltokat a gyorsan növő korai és hegyi juhar (Acer platanoides, A. pseudoplatanus) sorfa méretű fáiból alkíthatjuk ki, 4 × 4 m-es kötésben. Közéjük 10–20%-nyi nemesnyárat elegyíthetünk, a mielőbbi árnyék végett. (A nyárfák 10–15 év múlva kivágandók.) Az erdőfoltok széleit tölggyel, gyertyánnal zárhatjuk le, a természetes hatás miatt. A sátorhelyek környékére telepíthető díszesebb őshonos fák:Betula pendula (nyír), Acer pseudoplatanus (hegyi juhar), Prunus padus (zselnicemeggy), Quercus cerris (csertölgy). Fenyőket főleg a fogadóépület és a központi épület körül alkalmazzunk: Chamaecyparis lawsoniana (oregoni hamisciprus), Juniperus fajok elfekvő fajtái, Picea abies (luc), Pinus sylvestris (erdei fenyő), Tóparti növényzet:Alnus glutinosa (mézgás éger), Populus alba (fehér nyár), Quercus robur (kocsányos tölgy), Q. rubra (vörös tölgy), Salix alba ’Tristis’ (szomorúfűz), Taxodium distichum (mocsárciprus). Cserjéket elsősorban a kerítések mentén, valamint a fogadóépületek – központi épület – közvetlen szomszédságába érdemes ültetni, túlnyomórészt az őshonos vagy azokhoz hasonló megjelenésű fajokból (Rajz: Földi H.)

A kempingekben a klasszikus értelemben vett kertépítészeti kialakításokra általában csak a bejáratnál, a fogadóépületek körül van mód. A terület nagyobb részén a növényzet elsősorban funkcionális célokat szolgál: jelzi a határt, tereli a forgalmat, és főképpen árnyékol; védi a sátrakat és a faházakat a túlzott felmelegedéstől.

A nagyra megnövő fák közül ilyen árnyékot adnak a honos tölgyek, kőrisek, a nyír, a korai juhar, továbbá a külhonos (exóta) platán, a szivarfa, csörgőfa és a japánakác. Természetesen a választék nem szorítkozhat csupán a felsorolt fajokra, amit kisebbre növő fák virág- vagy termésdíszt adó csoportjaival tarkítunk.

Cserjét az optikai lezárás (vagy néha még a por- és zajvédelem érdekében) a kerítések mentén mindenképpen telepíteni kell. Hasznosak itt a tüskés cserjék, a nemkívánatos átjárások megakadályozására. A belső terület sátorozásra szánt részein a cserjék aránya igen kevés legyen. A túl sok cserje ugyanis nemcsak a sátrak helyét foglalja el, hanem akadályozza a terület vizuális ellenőrzését is, ami a zsúfolt időszakokban visszaélésekhez vagy az alapvető higiéniai szabályok megsértéséhez vezethet. Csak cserjékkel (sőt: félmagas nyírott sövénnyel) oldható meg viszont a tűzrakó helyek és egyéb közösségi terek hatékony lehatárolása és intimitásának megtartása. Fák és cserjék segítségével foglaljuk keretbe a faházakat és egyéb (kommunális) belső építményeket is.

A növényanyag faj- és fajtaösszetételét tekintve a kempingekben három alaphelyzet adódhat:

1. A kemping egy meglévő erdőbe települt. Ez a legkedvezőbb alaphelyzet, hiszen a növényzet már a megnyitás pillanatában funkcióképes. Az épületek, sátrak elhelyezése miatt legtöbbször némi ritkításra, tisztások vágására van szükség. Lehetőleg minél több fát kíméljünk meg. A túlságosan megbontott állományban a meghagyott egyedek erősen visszaesnek: ágaikat összetöri a szél, ellepik őket a másodlagos károsítók. Ezáltal nemcsak használati értékükből veszítenek, de fokozottan balesetveszélyessé is válnak.

Az épületek környékén vagy az erdő megbontott szélein új növénytelepítésre is szükség lehet. A telepített növényzet a meglévő erdő harmonikus kiegészítése legyen, alkalmazkodjon a táj jellegéhez. Főképpen őshonos vagy ahhoz hasonló megjelenésű fajokat alkalmazzunk. Illúzióromboló, ha a természetjárókat az erdőben is egy városi közpark növényzete fogadja. Gondolni lehet azonban a táj karakterének némi eltúlozására, főleg a bejárat közelében. Így hegy- és dombvidéken telepítsünk fenyőket, az ország melegebb vidékein lomblevelű örökzöldeket, a víz közelében füzeket, mocsárciprust és így tovább. Hagyjuk ki azonban az olyan erősen kultúr jellegű alakokat, mint a sárga levelű, a telt virágú vagy az erősen természetellenes koronaformájú taxonok.

A kemping későbbi használatakor az erdő idős fáira igen káros lehet a terület állandó és intenzív taposása: tömöríti az addig érintetlen talajt, megakadályozva ezzel a gyökerek légzését és a normális vízellátást. Lejtős területen a kíméletlen taposás, a lágy szárú aljnövényzet megsemmisítése miatt, erős eróziós folyamatokat indíthat. Fontos ezért a forgalom okszerű terelése, például a fák törzsére erősített védőkorlátokkal. Az erős taposásnak kitett erdőfoltok talaját mulcsoljuk le faaprítékkal, esetleg szórjuk le murvával. 5–6 cm vastag murvaréteg már elég jól megvédi a talajt az összetömődéstől, ugyanakkor jelentősen javítja vízbefogadó képességét. (A szerves faapríték 1–2 év alatt leomlik, ezért rendszeresen fel kell újítani!)

2. A második alapeset, ha a kemping fátlan területen létesül, de a településtől távol vagy a település legszélén.

Ebben az esetben két körülményre kell tekintettel lenni.

a) A kempinget az építés pillanatától kezdve nagy tömegek használják, ugyanakkor építményeinek java része viszonylag rövid életű. Olyan növényanyag kell, ami igen hamar árnyékot ad. (Mire a lassú növésű fajok fái felnőnek, talán már nem is lesz rájuk szükség.) Elengedhetetlen ezért a korábban részletezett előfásítási módszerek (kétlépcsős telepítés) alkalmazása.

Gyorsan adnak árnyékot a nemes nyárak. Itt ügyelni kell a porzós klónok alkalmazására, valamint arra, hogy a fák későbbi balesetveszélyességére a műleírásokban is fel kell hívni a figyelmet.

A véglegesnek szánt növényanyagot a rövid távra szánt fákkal egyidejűlegtelepítsük el. Nem árt, ha a műleírásban a leváltásuk ütemezésére javaslatot teszünk.

b) A kemping a szabadban található, ezért a növényzettel őshonosligetes erdőfolt hangulatát igyekezzünk megteremteni.

3. A harmadik alapeset, hogy kemping fátlan területen létesül, de a településen belül, házaktól övezett helyen.

Az ilyen kemping tulajdonképpen a település belső zöldfelületeinek egyike. Ebben a környezetben fölösleges lenne a kizárólagos természethűségre törekedni: elvileg felhasználható a város (vagy falu) kertjeiben szépen viruló összes növény. Tekintettel kell azonban lenni az időszakos használatra. Edzett, gyors növésű fák, cserjék kellenek ide, május közepétől körülbelül szeptember közepéig terjedő virág- vagy termésdísszel. A cserjék közül például igen jó a júniusban és július elején virító labdarózsa, az érdes gyöngycserje (Deutzia), a jezsámenek (Philadelphus), a rózsalonc (Weigela), a tollasgyöngyvessző (Sorbaria), a fagyal, a később virágzók közül pedig az üde talajt kedvelő mályvacserje (Hibiscus) vagy a napfényigényes nyáriorgona (Buddleja) és a barátcserje. Nem jók viszont az alacsony cserjék, mert kitiporják őket.

A fák közül azok a legértékesebbek, amelyek gyorsan nőnek, nyári díszt adnak, és legalább 30–40 évig a helyükön maradhatnak. Ilyenek például a szivarfa, a mézesfa vagy a nyírfa. Ha jó a talaj, a kempingben különösen jól használható a platán. Ez a szép fa gyorsan nagyra nő, ugyanakkor hosszú élettartamú. Ág- és gyökérrendszere rendkívül masszív, szívós; egy angol mondás szerint senki sem látott még platánfát kidőlni.

A mielőbbi árnyékolás érdekében itt sem nélkülözhetjük az előfásítást. Belterületen a fák kivágása engedélyhez kötött. A műleírásban fokozott figyelmet szenteljünk ezért a nyárfák és az ezüstjuhar későbbi veszélyességének hangsúlyozására. Ezzel, valamint egy fakivágási ütemtervvel nemcsak az esetleges balesetek veszélyét (és felelősségét) hárítjuk el, de az időben elvégzendő kivágások engedélyeztetésének procedúráját is megkönnyítjük.