Ugrás a tartalomhoz

Növények a kertépítészetben

Fekete Szabolcs, Gellér Zita, Gerzanics Annamária, Gerzson László, Jámborné Benczúr Erzsébet, Lászay György, Schmidt Gábor, Szántó Matild, Szendrői József, Tillyné Mándy Andrea

Mezőgazda Kiadó

A temetőkről

A temetőkről

Az ember élete során előbb-utóbb találkozik az elmúlással és a végső megpihenés helyével, a temetővel. Fiatalon ez az ismeretség még csak felületes, de amikor a szűkebb családi körből távozik el valaki, és ez a valaki ezután csak a temetőben kereshető fel, akkor alakul ki szoros kapcsolat a családtagok és a temető között. Az emberek többségében ez a kapcsolat erősödik, mert a sírról gondoskodni kell, évente legalább néhányszor – a jeles napokon – illik felkeresni az elhunyt nyughelyét.

Temető. 1. A téli sírdíszítés szép példáját látjuk Végh Antal sírján. A friss vágott virágok (liliom, rózsa, flamingóvirág stb.) mellett jellegzetes a fenyőágas, tobozos, szárazvirágos kompozíció (fotó: Jámborné Benczúr E.) 2. A kecskeméti temetőben Kocsis Pál híres szőlőnemesítő síremléke. A kétoldalt ültetett alanyszőlő üde lombjával oldja a burkolt felületek merevségét, és egyben szimbolizálja az elhunyt foglalkozását (fotó: Jámborné Benczúr E.) 3. A frankfurti köztemető park jellegű részlete hant nélküli sírokkal. A pázsitszőnyegből alig emelkednek ki a sírokat borító örökzöld madárbirsek (Cotoneaster sp.) és a Begonia semperflorens élénk színű foltjai. A hátteret tű- és lomblevelű örökzöldek adják (fotó: Jámborné Benczúr E.) 4. A frankfurti temetőben a temetőkertészek szövetsége mintasírokat alakított ki bemutató jelleggel. A sírok mellett a tiszafa (Taxus baccata) és a puszpáng (Buxus sempervirens) a magasabb örökzöld növények, a sírokat apró levelű, elfekvő örökzöldek és élénk színű begóniák díszítik, kombinálva ezzel az állandó és változtatható kiültetést (fotó: Jámborné Benczúr E.) 5. Egyszerű, de szép sírdíszítés a Farkasréti temetőben. Az elfekvő fenyő (Juniperus squamata) teljesen beborítja a sírfelületet, megakadályozza a gyomosodást, és minden évszakban díszít (fotó: Jámborné Benczúr E.) 6. Az akadémikusok parcellája a Fiumei úti temetőben. A hant nélküli sírok elszórtan üde gyepfelületben helyezkednek el, az őszi (kétnyári növény) kiültetés árvácska, amely kora tavasszal is díszít (fotó: Jámborné Benczúr E.) 7. A hódmezővásárhelyi temetőben jellegzetes örökzöld növény a nyáron fehér virágaival díszítő, jó szárazságtűrő Yucca filamentosa (pálmalilom) (fotó: Jámborné Benczúr E.) 8. A hamvasztásos temetkezés következtében az urnatemetők egyre elterjedtebbek. Az urnák praktikus, de nem esztétikus elhelyezése urnafalakban is lehetséges. Az urnákat vágott virággal és kisméretű koszorúkkal, szárazkötészeti alkotásokkal lehet igényesen díszíteni. Nem való a kis fülkékhez a nagy művirág koszorú. A fal tetején futó borostyán oldja az urnafal merevségét, az élet diadalát hirdetve (fotó: Schmidt G.)

A temető a békesség, az elmélkedés, a visszaemlékezés kertje. De az emlékezés mellett a munkálkodásra is módot ad, amely így gyógyító hatású. A temetőbe látogatót elsősorban halottja sírjának megválasztása, majd gondozása érdekli. A temető a kegyelet virágainak kertje. Lényeges a növény szerepe, a síremléken kívül ez teszi egyénivé a hantot, a virágok gondozása az emlék legszebb megbecsülése.

A temetkezés azonban társadalmi ügy is. Napjainkban a temetőket előre gondosan megtervezik, majd megteremtik a temetkezéshez szükséges előfeltételeket, csak ezután nyitják meg az új temetőt. A temető elsősorban kultikus hely, kialakításakor tudatosan kellemes pszichikai hatásra kell törekedni. Ezenkívül a temető a település lényeges része, helyét számos rendelet, előírás is meghatározza. Nagy lomb- és virágtömegével a település zöldfelületi rendszerének is fontos része, tisztítja és szűri a levegőt, de emellett a jól megtervezett temető esztétikai értéke is jelentős.

A temető sajátos hangulatához nemcsak a síremlékek, hanem a növények is hozzájárulnak. Az ember az elmúlás gondolatával nem tud igazán megbarátkozni, ezért választotta az örökzöldeket – az élet örökkévalóságának szimbólumait – temetői növényként. Az örökzöld fák közül az Alföldön az életfa (Thuja orientalis), aDunántúlon a tuja (Thuja occidentalis) terjedt el. Az egész ország területén megtalálhatók a puszpáng (Buxus sempervirens) kisebb-nagyobb bokor alakú fajtái, valamint a nehézszagú boróka (Juniperus sabina) idővel hatalmas területet beborító alacsony bokrai. A borostyán (Hederahelix) az egyetlen honos – nagy mennyiségben előforduló – lomblevelű örökzöldünk, ezért a lomblevelűek közül ezzel találkozunk leggyakrabban.

Az örökzöldek mellett nem hiányoznak a csüngő koronájú fák sem, amelyek az elmúlás fájdalmát, a szomorúságot szimbolizálják. Leggyakrabban a szomorúfűzzel és a japánakác csüngő koronájú fajtájával találkozunk.

Az évelő növények közül szinte az egész ország területén megtaláljuk a varjúhájakat, kövirózsákat, mint levélzetükkel szintén egész évben zöld díszt adó fajokat. Ezeken kívül az ország különböző tájain más-más jellegzetes növények kerültek a temetőbe (így pl. az Alföldön gyakori a bazsarózsa (Paeonia officinalis), a fehér nárcisz (Narcissus poeticus), a nyúlfüle (Stachys byzantina), a Dunántúlon a bugás lángvirág (Phlox paniculata), az őszirózsa (Aster ericoides), a fehér liliom (Lilium candidum) stb. Az egész országban megtalálhatók a csokros krizantémok (Chrysanthemum × hortorum) különböző színű fajtái, mint a temető talán legjellegzetesebb virágai.

A kétnyári virágok közül az árvácska, a százszorszép és nefelejcs a leggyakoribb tavaszi díszek, az egynyáriak közül a begónia, a bársonyka (Tagetes), a bojtocska (Ageratum), a petúnia (Petunia), a hamvaska (Senecio bicolor), a vasfű (Verbena rigida) a legjellemzőbbek.

Az említetteken kívül nagy mennyiségben találjuk a különféle rózsákat, akúszó- és virágágyi rózsák különféleszínű fajtáit; a cserepes növények közül a muskátli a legkedveltebb.

A temető növényzetének kialakításában egyrészt a kerttervező és a temetkezési vállalatok, másrészt a hozzátartozók vesznek részt. A következőkben a temető fás növényanyagát tárgyaljuk, amely a temető keretét, a lombtömeget adja, elhatárolja és megkülönbözteti a parcellákat, díszíti a bejárat környékét.

A temető területének fásítása

Jelenlegi gyakorlatban általában csak az utak mentén, a parcellák szélén fut fasor, valamint a ravatalozó környéke park jellegű. Általában kevés a fa és a cserje, amivel a sírkövek merevségét, a parcellák szabályosságát enyhíteni lehetne.

Új tervek készítésekor lehetőség nyílik ennek a gyakorlatnak a megváltoztatására. A temető területét mindenképpen ajánlatos többsoros növénykiültetéssel elhatárolni a város zajától, valamint a mezőgazdasági vagy ipari területektől. Ez a sáv tájba illő és gyors növekedésű fákból, cserjékből létesüljön.

Lehet szabályos elrendezésű vagy a helyi adottságoknak megfelelően alakított. A parcelláknak mindenképpen szabályosoknak kell lenni, de közöttük lehet kisebb tereket – pihenőket – tájképi módon, parkszerűen alakítani.

A legjobb gyakorlat az lenne, ha a temető területét már a megnyitás előtt fásítanák, és a megnyitáskor kész vagy legalább térhatárolásra alkalmas méretű növényzet fogadná a látogatókat.

A fák, cserjék tervezésekor a következő szempontokat kell figyelembe vennünk:

  • a növényföldrajzi adottságok,

  • gyors térhatárolás,

  • hangulati hatás.

Az első két pontban foglaltakról a könyv előző fejezeteiben már esett szó, ezért részletesen csak a harmadik szemponttal foglalkozunk.

A főbejáratok és a ravatalozók környékét – nagyobb temetőknél a központi tereket – reprezentatívan, ünnepélyesen alakítsuk ki. Itt alkalmazzuk a színes lombú, szeldelt levelű, gazdag virágdíszű fákat, cserjéket, örökzöldeket, rózsákat. Ide kerüljenek az egynyári virágfelületek is.

A temetőbe látogatónak a parcella megtalálását úgy segíthetjük, hogy egy-egy parcellát egy-egy jellemző fa- vagy cserjefajjal szegélyezünk, vagy vegyes kiültetésben bizonyos faj csak egy-egy parcella körül fordul elő.

A temetőben is fontos a cserjék szerepe, mert gyors növekedésükkel, méretükkel a téralakítás fontos eszközei, emellett szerényebb vagy gazdagabb virág- és termésdíszükkel jelentős esztétikai értéket képviselnek.

Nyírott sövényt az egyes sírhantok, illetve sírcsoportok között csak ott alkalmazzunk, ahol azt a reprezentatív alakítás megkívánja, mivel nagy a fenntartás költsége, és a sír kiásásánál a körbeültetett cserje nehézséget okozhat.

A temető tervezésekor a hangulati hatás felkeltése céljából feltétlenül használjuk a tradicionális temetői növényeket is. Elsősorban az örökzöldekre és a szomorú formájú fákra legyünk tekintettel! A következőkben felsorolunk néhány jellemző és javasolható fajt, illetve fajtát.

Örökzöld oszlopos vagy kúpos fenyők

Abies concolor (kolorádófenyő), Abies nordmanniana (kaukázusi jegenyefenyő), Cedrus atlantica’Glauca’ (atlasz cédrus), Chamaecyparis lawsoniana (oregoni hamisciprus) és fajtái, Ch. nootkatensis ’Pendula’ (nutka hamisciprus), × Cupressocyparis leylandii (leyland ciprus), Cupressusarizonica (arizon ciprus), C. sempervirens (ciprus), Juniperus communis (közönséges boróka) oszlopos fajtái, J. virginiana (virginiai boróka) oszlopos fajtái, Picea omorika (szerbfenyő), P. pungens (ezüstfenyő) és fajtái, Pinus sylvestris (erdeifenyő) és fajtái, P.wallichiana (kínai selyemfenyő), Sequoiadendron giganteum (mamutfenyő), Taxus baccata (tiszafa) és fajtái,

Thuja occidentalis (nyugati tuja) oszlopos és felálló fajtái, T. orientalis (életfa), T. plicata (óriás tuja).

Örökzöld elfekvő fenyők

Juniperus × media ’Pfitzeriana’, ’Old Gold’, ’Pfitzeriana Aurea’ stb. J. horizontalis (henye boróka) ’Plumosa’, J. sabina (nehézszagú boróka) ’Tamariscifolia’, ’Tiszakürt’, J. virginiana (virginiai boróka) ’Tripartita’, ’Grey Owl’, Taxus baccata (tiszafa) ’Adpressa’.

Lomblevelű örökzöldek

Aucuba japonica (aukuba) ’Variegata’, Berberis julianae (Júlia-borbolya), Buxus sempervirens (puszpáng) ’Suffruticosa’, f. sempervirens, Hedera helix (borostyán) ’Arborescens’, llex aquifolium (magyal) ’Laurifolia’, Prunus laurocerasus (babérmeggy) ’Schipkaensis’,’Zabeliana’ stb. Lonicera japonica (japánlonc), L.nitida ’Elegant’, Mahonia aquifolium (mahónia), Pyracantha coccinea (tűztövis) és fajtái, Viburnum rhytidophyllum (ráncoslevelű bangita), V. × pragense (prágai bangita).

Szomorú formájú fák

Betula pendula (nyír) ’Youngii’, Prunusserrulata (japáncseresznye) ’Kiku-Shidare-Sakura’, Fagus sylvatica (bükk) ’Pendula’, Salix alba (fehér fűz) ’Tristis’, S. babylonica (babiloni fűz), Sophorajaponica ’Pendula’(japánakác).

Sok temetőnk jelenlegi állapota – a kertépítészeti tervezés hiánya miatt – növényalkalmazási szempontból nem kielégítő. Több helyen hiányzik a védő, elhatároló növénysáv, kevés a fa, a ravatalozó környéke is elhanyagolt. Célszerű lenne ezeket a hiányosságokat – amennyiben lehetséges – mielőbb megszüntetni.

Sírdíszítés

Az elhunyt sírját látogató embernek legfontosabb kérdés, hogy mi kerüljön a sírra. Természetesen ez nemcsak a növényanyagra vonatkozik. Először általában a síremlék milyenségét határozzuk meg, és csak utána gondolunk a növényekre. A síremlék eleve meghatározza, hogy mit ültethetünk, tehát jobb lenne, ha már a kő megválasztásánál erre is gondolnánk, és előre el tudnánk képzelni a növényanyag és síremlék együttes képét. Az esetek egy részénél a síremlék régi – eleve adott –, így már csak a növényeket igazíthatjuk hozzá.

Napjainkban a temető képe is változik, mint annyi más körülöttünk. A régi magas hantos sírokat lassan felváltják az alacsony hantok, a hant nélküli és az urnasírok, de még döntő többségben a hagyományos sírformák dominálnak. Esztétikai szempontból semmiképpen sem ajánljuk a sír teljes lefedését kővel, ez nagyon könyörtelen és rideg, bár sokan a praktikusság miatt döntenek így (nem kell gondozni). A temető képét is nagyon rontja, kősivataggá változtatja. Az élő növény a síron az élet diadalának szimbóluma, míg a kő önmagában „halott”.

Manapság a növények oly széles skálája áll rendelkezésünkre, hogy segítségükkel még a gondozás munkái is csökkenthetők, ha ez a cél. A növények változatosságára jellemző, hogy aki viszont szorgalmasan szeretné gondozni a sírt, az is talál ennek megfelelő igényes növényeket.

Mint már említettük, a síremléknek és a növényi díszítésnek harmonikusan kell illeszkednie egymáshoz. Az alkalmazható növényzet függ a síremlék anyagából (mészkő, műkő, márvány stb.), mivel ez meghatározza színét, magasságától, mert ehhez kell igazítani a növénymagasságot, és kialakításától (fejkő, kőkeretes stb.), mert ez is meghatározza a felhasználható növényanyagot.

Ha a síremlék világos színű, választhatunk világos, de még inkább sötétebb árnyalatú növényeket, virágokat. Ha a síremlék pl. fekete (gránit), semmiképpen ne sötét lombú, szomorú színű növényeket, mert együtt nagyon nyomasztóan hatnának; itt a világos, ezüstös színek uralkodjanak.

Ha a síron magas obeliszk vagy fejkő van, mellé magasabb növényeket válasszunk, hogy a merev vonalakat jobban feloldjuk és kissé takarjuk.

Ha a fejkő alacsony, ne ültessünk magas növényt, itt az alacsonyabb és középmagas növények játsszák a fő szerepet, általában ne nyúljanak a sírkő fölé. Természetesen itt is vannak kivételek, amelyek szépek és ízlésesek is lehetnek, főleg művészi kivitelű sírokon.

Néhány példa kettős sírok díszítésére. Napos fekvésben a) félcserjével, egy- és kétnyári virágokkal; b) örökzöldekkel és évelőkkel; c) cserjével és évelővel; d–e) árnyékos fekvésben örökzöldekkel és évelővel; f) napos vagy félárnyékos fekvésben örökzöldekkel; t – tavasz; ny – nyár; ő – ősz (Rajz: Földi H.)

Néhány példa egyes sírok díszítésére. a) A temetést követően 4–6 hét után a sír első rendezése. Végleges kiültetések napos fekvésben; b) évelőkkel; c) kőkeretes sír félcserjével, egy- és kétnyári virággal; d) hant nélküli sír talajszintbe süllyesztett műkő kerettel. Félárnyékos vagy árnyékos fekvésben e) kőkeretes sír évelőkkel; f) hant és keret nélküli sír egy- és kétnyári virággal; t – tavasz; ny – nyár; ő – ősz (Rajz: Földi H.)

Nálunk a magas hant alegelterjedtebb. Keretezésére különféle megoldások kínálkoznak. Nagyon praktikus és egyszerű a műkő keret, ennek szélessége és formája is változó lehet. Ezen belül szép és változatos kiültetéseket készíthetünk. Ha ilyen keretezést nem alkalmazunk, másik kínálkozó lehetőség asír oldalánakgyepesítése. Ezt bízzuk a sírgondozóra, mert szakmunkát igényel. A füvesített sírra aztán magunk is ültethetünk virágokat. Hasonló megoldás a sírhant keretezése borostyánnal. Ez is olyan munka, amit jobb szakemberre bízni. Természetesen a burjánzó növény évi nyírását már magunk is elvégezhetjük. Keretezhetjük a sírt varjúhájjal (Sedum fajok) is. Erről a növényről tudnunk kell, hogy csak akkor szép, ha rendszeresen gondozzuk, gyomláljuk, mert a mi éghajlati és a sírhant talajviszonyai közt átnőnek rajta a gyomok. A telepítési munkát ennél a növénynél is bízzuk szakemberre.

Újabban terjednek a hant nélküli sírok. Itt csak a sír szegélyét jelzik, a gyepszintbe süllyesztve. Előnye, hogy nem kell a sír oldalának betelepítésével és gondozásával bajlódni. A sír egy része a környező területekkel együtt gyepesíthető, könnyen fenntartható és szép is. A virágok a síremlék elé kerülnek, hogy lazítsák a képet, oldják a merev vonalakat. A kő egyben hátteret is ad a kiültetett növényeknek.

A színek harmóniájáról már volt szó a könyvben, ezért csak a speciális tudnivalókra hívjuk fel a figyelmet. A temetőkertben a növényanyag kiválasztásakor az ún. kis közökmódszere a megfelelő. Ez azt jelenti, hogy a sorrendben egymáshoz közel eső 2–3 színt kell felhasználni, különbségük jól látható megtartásával (pl. bordó, narancssárga, citromsárga vagy ibolyaszín, világoskék, lombzöld). A fehér szín egymagában vagy keverten bármelyik társításban előnyösen használható.

A színkontrasztok alkalmazásával vigyáznunk kell, mert az erős kontraszthatás a temetőben bántóan hat. Ezt úgy küszöbölhetjük ki, hogy tompított színeket, illetve különleges árnyalatokat használunk (pl. narancssárga-ibolyakék, rózsaszín-égszínkék).

Az égőpirost a temetőben lehetőleg mellőzzük, mert harsogása bántó a nyugalom helyén. Természetesen itt is lehet kivétel, pl. hősi emlékművek környéke vagy az elhunyt kedvenc virágának ültetése esetén.

Az elhunyt életkorát is kifejezésre juttathatjuk a virágdíszítéssel. Gyermeksírokra világos színű – fehér, rózsaszín, halványkék – virágok illenek a legjobban. Középkorúak sírjára sárga, narancssárga, vörösbarna, sötét rózsaszín, kék színeket javasolunk. Az időseknek a sötétbordó, lila színek fehérrel kombinálva a legkifejezőbbek.

Formailag akkor legszebb a sír kiültetése, ha középre kerül a magasabb növény, és középtől távolodva, fokozatosan a kisebbek. Természetesen erre leginkább kettős vagy családi sír esetén van elegendő hely.

A sírok beültetésére a következő fő dísznövénycsoportok állnak rendelkezésünkre: fás dísznövények (főként cserjék), évelő dísznövények, egy- és kétnyári virágok és egyéb virágok (muskátli, rózsa).

A fenti csoportokhoz tartozó növényeket vegyesen ültetve is alkalmazhatjuk. A továbbiakban minden csoportot külön-külön tárgyalunk.

Fás dísznövények (főként cserjék). Nagyon változatos csoport. Vannak közöttük tűlevelű örökzöldek, amelyek egész évben díszítenek, vízszintesen növekedve lassan az egész sír felületét elfoglalják és kiszorítják az egyéb növényeket (a gyomokat is). Ilyenek pl. a nehézszagú boróka (Juniperus sabina ’Tamariscifolia’, J. horizontalis ’Plumosa’).

Vannak kisebb-nagyobb gömb vagy tojás formák, pl. az oregoni hamisciprus gömb alakú fajtája (Chamaecyparis lawsoniana ’Globus’) vagy a keleti tuja gömb alakú fajtái (Thuja occidentalis ’Tiny Tim’ és ’Froebelii’ ’Golden Globe’).Válogathatunk a karcsú, oszlopos alakok közt is, pl. oszlopos tuja (Thuja occidentalis ’Columna’), oszlopos borókák: Juniperus virginiana ’Pseudocupressus’ vagy az ezüstös lombú Juniperus scopulorum ’Skyrocket’ stb.

Szépen díszítenek télen-nyáron a lomblevelű örökzöldek edzettebb fajai, fajtái is. Ilyenek pl. a puszpáng vagy bukszus, amely hazai viszonyaink közt a legedzettebbnek mondható. Sajnálatos, hogy manapság nem ültetik az ország minden táján. Megemlíthetünk még egy örökzöld, alacsony borbolyafélét (Berberis verruculosa) és babérsomot (Aucuba japonica ’Variegata’), amely árnyékban edzett és mutatós, sárgán pettyezett leveleivel.

További sírdíszítésre való örökzöldek az örökzöld madárbirsek(Cotoneaster-ek)ésa kecskerágó (Euonymus fortunei) fajtái.

A lomblevelű örökzöldek kényesebbek, mint a tűlevelűek, inkább félárnyékos, árnyékos helyet szeretnek.

Az örökzöld cserjék közt különleges helyet foglalnak el a mediterrán származású illatos félcserjék, amelyek alacsony növekedésűek. Kemény teleken esetleg visszafagyhatnak, de tőről ismét kihajtanak és virágoznak. Szőnyegszerűen boríthatjuk vagy keretezhetjük velük a sírt. Ilyenek pl. a levendula (Lavandula angustifolia), sziklai üröm (Artemisia alba), a cipruskák (Santolina pinnata – zöld, S. chamaecyarissus – ezüstös), az orvosi zsálya (Salvia officinalis) stb. Ezek kivétel nélkül jó szárazságtűrők és teljes napfényre valók.

A lombhullató cserjék közül magasságuk és virágdíszük alapján válogathatunk. Vannak alacsonyak, amelyek csak lombjukkal díszítenek, pl. a törpe piros borbolya (Berberis thunbergii ’Atropurpurea Nana’) vagy olyanok, amelyek kis termetük mellett virágdíszt is adnak, pl. cserjés pimpó (Potentilla fruticosa) vagy a gyöngyvirágcserje (Deutzia gracilis) stb.

Sírdíszítésre ajánlott fás dísznövények

Artemisia alba (sziklai üröm), Artemisia abrotanum (istenfa), Aucuba japonica ’Variegata’ (babérsom), Berberis thunbergii ’Atropurpurea Nana’ (törpe piros lombú borbolya), Berberis verruculosa, Buxus sempervirens ’Suffruticosa’(puszpáng), Calluna vulgaris (csarab), Caryopteris × clandonensis (angolszakáll), Caryopteris incana (kékszakáll), Cotoneaster dammeri (szőnyeg madárbirs), Chamaecyparis lawsoniana ’Globus’ (gömb alakú oregoni hamisciprus), Chamaecyparis obtusa ’Nana Gracilis’, Cotoneaster dammeri ’Major’, C. horizontalis (madárbirs), Cotoncaster microphylla (apró levelű madárbirs), Deutzia gracilis (gyöngyvirágcserje), Elsholtzia stauntoni (szálkamenta), Erica carnea (erika), Euonymus fortunei var. radicans, Euonymus fortunei ’Vegetus’, Euonymus fortunei ’Gracilis’, Genistatinctoria (festő rekettye), Genista pilosa (selyem rekettye), Hedera helix (borostyán), Hydrangea arborescens (hortenzia), Hypericum × moserianum, Juniperus communis ’Stricta’ (oszlopos boróka), Juniperus sabina ’Tamariscifolia’, ’Hicksii’ ’Tiszakürt’ (nehézszagú boróka), Juniperus horizontalis ’Plumosa’, Juniperus scopulorum ’Skyrocket’(oszlopos virginiai borókák), Prunus laurocerasusOtto Luyken’(babérmeggy), Lavandula angustifolia (levendula), Lonicera nitida ’Elegant’, Mahonia aquifolium (mahónia), Perovskia atriplicifolia (sudárzsálya), Pinus mugo ’Pumilio’(törpefenyő), Potentilla fruticosa (cserjés pimpó), Salvia officinalis (orvosi zsálya), Santolina chamaecyparissus (szürke cipruska), Santolina pinnata (zöld cipruska), Spiraea × bumalda, Taxus baccata ’Fastigiata’, ’Fastigiata Aurea’ (oszlopos tiszafák), Thuja occidentalis ’Malonyana’, ’Fastigiata’, ’Columna’ (oszlopos tuják), Thuja occidentalis ’Ellwangeriana’ (alacsony kúpos tuja), Thuja occidentalis ’Rheingold’ (sárgalevelű kúpos tuja), Thuja occidentalis ’Ericoides’ (árlevelű tuja), Thuja occidentalis ’Danica’ (törpe tuja), Thuja occidentalis ’Froebelii’ (gömb alakú tuja), Yucca fajok (pálmaliliom).

Évelő dísznövények. Az évelők a fás dísznövényekhez hasonlóan több évig díszítenek egy helyen. Telepítésük főként ősszel, de az ősszel virágzók esetében inkább tavasszal történik. Az ültetés után a második évben már teljes szépségükben virágoznak. Gondozást alig igényelnek, időnként gyomláljunk, és az elszáradt virágszárakat távolítsuk el.

Az évelők igen változatos csoportot alkotnak; megjelenésükben, virágszínben és formában, virágzási időben egyaránt igen változatosak. A virágzás gazdag, de évszakhoz kötött. A fennmaradó időben levélzetükkel is díszítenek. A fajok egy részét eleve levéldísznövényként alkalmazzuk – bár virágjuk is van –, gondoljunk csak a varjúhájakra.

Telepíthetjük a növényeket egymással társítva, de vegyes kiültetésben cserjékkel, egynyáriakkal együtt is. Ha középmagas vagy magas cserjével társítunk, a bokor kerüljön középre és a sír széle felé haladva az alacsonyabb évelők. Ha csak évelőt kívánunk telepíteni, akkor úgy válogassuk össze a fajokat, hogy lehetőleg az egész vegetációs időben legyen virágzó növényünk.

Társíthatunk egynyáriakkal is, ügyes és szép megoldás, mivel a nyáron folyamatosan virágzó növények áthidalják az évelők nyári virágszegénységét.

Sírdíszítésre ajánlott évelő dísznövények

Achillea filipendulina (sárga cickafark), A.ptarmica (kenyérbél cickafark), Alyssum saxatile (sziklai ternye), Arabis caucasica (ikravirág), Armeria maritima (pázsitszegfű), Asteralpinus (havasi őszirózsa), A.amellus (csillag őszirózsa), A. dumosus (törpe őszirózsa), A.ericoides (fátyol őszirózsa), Aubrieta× cultorum (aubriéta), Bergenia fajok (bőrlevél), Brunnera macrophylla (kaukázusi nefelejcs), Campanula carpatica (kárpáti harangvirág), Centaurea dealbata (hártyásfészkű búzavirág), Cerastium tomentosum (molyhos madárhúr), Ceratostigma plumbaginoides (kékgyökér), Chrysanthemum × hortorum (krizantém, csokros fajták), Dianthus plumarius (tollas szegfű), Dryopteris filix-mas (erdei pajzsika), Erigeron hibridek (küllörojt), Epimedium versicolor (tündérvirág), Festuca pallens (deres csenkesz), Geranium macrorrhizum (illatos gólyaorr), Helenium hibridek (napfényvirág), Hemerocallis fajok (tűzliliom), Heuchera hibridek (tűzeső), Hosta fajok (árnyliliom), Iberis sempervirens (tatárvirág), Iris germanica (kék nőszirom), Nepeta × fassenii (kerti macskamenta), Paeoniaofficinalis (bazsarózsa), Phlox paniculata (bugás lángvirág), Phlox subulata (árlevelű lángvirág), Primula elatior (sudár kankalin), Primula Juliae hibridek (szőnyegkankalin), Sedum fajok (varjúháj), Sempervivum tectorum (házi kövirózsa), Stachysbyzantina (nyúlfüle), Veronica pallens (hamvas veronika), Vinca minor (kis télizöld), Vinca major (nagy télizöld).

Természetesen a felsoroltakon kívül még számos évelő áll rendelkezésünkre a díszítéshez, itt a leggyakrabban használt, legismertebb és a legkönnyebben beszerezhető növényeket javasoltuk.

Egy- és kétnyári virágok

Az egy- és kétnyári virágok előnyös tulajdonsága, hogy kiültetésüktől a felszedésükig állandóan ontják virágaikat, mindig díszítenek. Ezeket a virágokat minden évben újra kell ültetni, ami többletmunkát jelent, de lehetővé teszi a díszítés évenkénti váltogatását. Ültetésükhöz a bimbós vagy virágos palántákat könnyen beszerezhetjük.

A kétnyári virágokat már ősszel kiültetjük, begyökeresedve áttelelnek, és a fagyok elmúltával már virágoznak is.

Ezeket követik az egynyáriak, amelyek a fagyokig vagy felszedésükig virágoznak. Kiültetésüket általában május folyamán végezzük.

A virágok gondozása gyomlálásból, öntözésből, esetleg az elnyílt virágok leszedéséből áll. Két vagy három fajt, illetve fajtát ültessünk ki egyszerre. Leggyakoribb ültetési forma egyes sírokon a szegélynövény és a szőnyegnövény kombinációja.

A színes lombú egynyári dísznövényeket elsősorban itt használjuk fel. Ezeket – hogy a bokrosodást elősegítsük – többször nyírnunk kell. Ilyen növényekből is összeállíthatunk dekoratív kiültetéseket.

Sírdíszítésre ajánlott egy- és kétnyári virágok

Egynyáriak: Ageratum houstonianum (bojtocska), Alternanthera amoena (papagájfű), Antirrhinum majus (tátika), Begonia semperflorens (mindig nyíló begónia), Callistephus chinensis (őszirózsa), Celosiaargentea f. plumosa (tollas kakastaréj), Chrysanthemum parthenium (dalmát krizantém), Coleusblumei (virágcsalán), Euphorbia marginata (jégvirág), Gomphrena globosa (gombvirág), Helichrysum microphyllum (szalmagyopár), Heliotropium arborescens (vaníliavirág), Iberis amara (keserű tatárvirág), Iresine lindenii (pelyvavirág), Lantana camara (lantána), Lobeliaerinus (lobélia), Lobularia maritima (illatos ternye), Petunia × hybrida (petúnia), Phlox drummondii (lángvirág), Pilea microphylla (pílea), Portulaca grandiflora (porcsinrózsa), Salvia splendens (paprikavirág), Seneciobicolor (hamvaska), Tagetes erecta (nagyvirágú bársonyka), T.patula (kisvirágú bársonyka), Verbena × hybrida (kerti vasfű), Zinnia elegans (rézvirág).

Kétnyáriak: Bellis perennis (százszorszép), Myosotis alpestris (nefelejcs), Viola × wittrockiana (árvácska).

Egyéb virágok

A muskátli (Pelargonium × hortorum) az egyik legkedveltebb cserepes dísznövényünk, amelyet a fagyok után szabad földbe is kiültethetünk. Jól bírja száraz, napos klímánkat, folyamatosan nő, és a fagyokig virágzik. Temetői kiültetésre is régen használjuk, mert színskálája igen gazdag, a fehértől a rózsaszín különféle árnyalatain át a piros színig sok fajtája van forgalomban. Jól társítható egynyári növényekkel, azok keretként szolgálnak a kiültetéshez. A piros és sötét rózsaszín fajták fehér virágú vagy ezüstös lombú szegélynövénnyel mutatósak. A halvány rózsaszín fajtákat keretezhetjük lilával vagy kékkel, a fehér fajtákat kékkel, narancssárgával, bordóval, lilával.

Példák a kiültetésre

1. muskátli: ’Bright eyes’ középre, hamvaska szegélynövényként,

2. muskátli: ’Kardinál’ középre, fehér petúnia szegélynövényként,

3. muskátli: ’Springtime’ középre, kék verbéna szegélynövényként,

4. muskátli: ’PAC Perlenkette’ középre, lobélia szegélynövényként.

Szélesebb kőkeretes sírra szegélynövény nélkül is ültethetjük a muskátlit, a keret színéhez választva a virág színét.

A rózsákat már a rómaiak is ültették a temetőbe, s azóta is gyakran ültetett virág maradt.

A rózsa az egyike a legtöbb gondozást igénylő növényeknek. Csak a napos helyet, középkötött talajt szereti, tápanyagigényes, kártevője és betegsége is akad. Telepítése és nevelése gondosságot és némi szaktudást igényel. A rózsák igényessége attól is függ, hogy milyen fajtát, illetve fajtatípust választottunk.

Gyakran találkozunk az ún. „teahibrid” típussal, amelyre jellemző az erőteljes növekedés, a magánosan álló nagy virágok. Ez a legigényesebb típus. Folyamatos ápolást igényel, és a gondozás megszűnésével „elvadul”, vagyis a vadrózsa alanya elnyomja és elpusztítja a nemest. Ezért alaposan vegyük fontolóra, hogy ezt a típust választjuk-e.

A másik gyakran ültetett csoport a kúszórózsák. Ezeket főként családi sírboltok falára futtatták, mi is ezt ajánljuk. Nagy mennyiségben nyíló, apró virágokból álló, nagy virágbugájukkal, élénk színükkel, lombjukkal feloldják az építmény merev vonalait. Ültethetjük még magas obeliszk díszítésére is. A virágszínt gondosan a kő anyagához válasszuk, sötét kőhöz fehér, rózsaszín, sárga fajtákat, világoshoz sötét rózsaszín, piros, bordó árnyalatokat használjunk.

Kevésbé ültetett, de ajánlott csoport a polyanthák, illetve polyanthahibridek és a floribundák. Közös jellemző tulajdonságuk, hogy többé-kevésbé alacsony növekedésűek, egy száron sok virágot hoznak, tehát nem a virágok egyedi szépségével, hanem a színhatással díszítenek. Előnyös tulajdonságuk, hogy edzettek, és folyamatosan virágoznak, így egész nyáron át díszítenek.

Újabban divatba jövő és ajánlott csoport a minirózsák. Kis méretükkel (20–30 cm) jól igazodnak a hant területéhez, folyamatosan dúsan virágzanak.

Ha teahibrid fajtát ültettünk, gondoskodnunk kell a vadalásról, a tápanyag-utánpótlásról, a növényvédelemről. A sír felületét művelnünk kell, ezért a föld eltakarására a tövek alatt csak egy- és kétnyári virágok jöhetnek számításba. Színüket igazítsuk a rózsa színéhez (pl. rózsa: ’Romantica’, talajfedő virág: lobélia).

Az alacsony növekedési típushoz tartozó rózsákat a muskátlihoz hasonlóan használjuk. Keretezésként itt nemcsak egynyáriakat, hanem évelőket is telepíthetünk, mert mindkét virág tartósan foglalja a helyét (pl. rózsa: ’Alain’, szegélynövény: molyhos madárhúr (Cerastium tomentosum); rózsa: ’Fashion’, szegélynövény: nyúlfüle (Stachysbyzantina stb.).