Ugrás a tartalomhoz

Növények a kertépítészetben

Fekete Szabolcs, Gellér Zita, Gerzanics Annamária, Gerzson László, Jámborné Benczúr Erzsébet, Lászay György, Schmidt Gábor, Szántó Matild, Szendrői József, Tillyné Mándy Andrea

Mezőgazda Kiadó

Közparkok

Közparkok

A közpark egy adott település, nagyobb városok esetében egy-egy városrész valamennyi lakójának „közös pihenőkertje”. Rendeltetését tekintve sok párhuzamot mutat a családi ház kertjével (zöld környezet, kikapcsolódás, különböző szabadföldi tevékenységek), de mások a méretek, intenzívebb a használat és főképp más a mentalitás mind a kertet használó nagyközönség, mind pedig a fenntartók részéről.

Míg a családi ház kertjét a tulajdonos óvja és védi, egy közparkot az ember többsége magától értetődő természetességgel használ, de a megkímélésére, védelmére már nemigen gondol. A közpark fenntartói bérmunkások. Legtöbbjük számára a kert ápolása nem szívügy, hanem egyszerű kereseti lehetőség: lehetőleg minél nagyobb összegért, minél kevesebb munka árán.

Óvoda, közpark. 1. Óvodások játszótere a Margitszigeten. A környező hársak, juharok kellemes, laza árnyékot adnak, ugyanakkor nem tövisesek, nem mérgezők (fotó: Schmidt G.) 2. Margitsziget, központi virágos tér. A Margitsziget a főváros talán legintenzívebben fenntartott közparkja, jelentős idegenforgalommal. A virágfelületek aránya nagy, a gyepet a központi részeken évente 12–14-szer kaszálják és nyáron 1–2 hetente, összesen 450–500 mm csapadéknak megfelelő vízmennyiséggel öntözik (fotó: Schmidt G.) 3. Budapest XI. kerületi park „kismama pihenő”-je (a Feneketlen-tó mellett). A nagy forgalmú park egyes funkcionális egységeit sűrű cserjetelepítés és a teraszírozott terep támfalai választják el egymástól, a széles keresztutak pedig gyorsan elvezetik a park használatát zavaró átmenő forgalmat (fotó: Schmidt G.) 4. Egy minimális fenntartást igénylő, nagyvárosi közpark. A nagy, összefüggő gyepfelületek géppel könnyen kaszálhatók. A park egyetlen pillantással áttekinthető: ez közbiztonsági okok miatt igen fontos lehet, de a látvány szempontjából nem a legelőnyösebb (fotó: Schmidt G.) 5. Részlet a New York-i híres Central Parkból. A buja vegetáció gyakorlatilag itt is csak gyepből és felmetszett koronájú fákból áll (igaz, igen sokat öntöznek). A térhatárolást a park szélein a terep megemelésével oldották meg (fotó: Schmidt G.) 6. Osztrák kisváros főtere, hársfával és sok virággal (fotó: Schmidt G.) 7. Hannover, városközpont „hátulnézetben”, a park felől. A nagy vízfelület mögötti modern épületeket tetőkertek fedik (fotó: Schmidt G.) 8. Az előző kisváros főtér közeli lakóutcája, a látogatók számára kialakított virágos parkolóval (fotó: Schmidt G.)

Ha mindehhez hozzáadjuk még a közparkokat fenntartó önkormányzatok szerény anyagi lehetőségeit, akkor nagyjából összeállnak azok az alapvető szempontok, amelyeket egy ilyen jellegű zöldfelület növényanyagának megválasztásánál és elrendezésénél tekintetbe kell venni.

A családi ház kertjével közös vonások:

1. A közparkot az év minden szakában használják. Gondoskodni kell ezért itt tavaszi-nyári-őszi virágdíszről, késő őszi termésről, télen örökzöld lombokról, színes vesszőkről. Az elrendezés során fontos, hogy az adott szezonális dísz mindig oda kerüljön, amely kertrészt az adott szezonban használnak is. (Mulatságos lenne például, ha a tél végén nyíló illatos cserjéket a kert nyáron használt árnyékos pihenőzugában helyeznék el.)

2. A közparkok a családi ház kertjéhez hasonlóan több funkciójúak. Majdnem mindig van bennük játszótér, pihenőterek, esetleg korosztályonként vagy érdeklődési csoportonként szétválasztva, legalább egy nagy, közös gyepfelület a mozgást igénylő szabadtéri tevékenységek vagy a közösségi megmozdulások (majális, Szent István-nap stb.) számára. Gyakran itt kerülnek elhelyezésre („zöldfelület”) címén a szabadtéri, sőt a fedett sportpályák, és újabban a közpark szerves részét képezi a kutyafuttató is.

A házikerttől különböző sajátosságok:

1. Míg a családi ház kertjében az egyes rendeltetések (sokszor szinte csak szimbolikusan elválasztva) szorosan egymás mellett is megférnek, a közparkban kínosan ügyelni kell azok térbeli és olykor fizikai lehatárolására. (Képzeljük csak el milyen képtelenség, ha kutyasétáltatót a gyermekek homokozójának közvetlen szomszédságába helyeznénk.)

2. A nagyobb felület nagyobb szabadságot ad a növénycsoportok kialakításában. Mód nyílik arra, hogy a park egyes területrészeit nagyvonalú, együttnyíló virágzó fák, cserjék és lágyszárú növények csoportjaival az egyes évszakokra hangoljuk, tekintetbe véve természetesen a használat szezonalitását is.

3. A közpark fenntartása extenzívebb, a használata gorombább. Óvakodjunk ezért a különlegességektől, mind az igényeket, mind pedig a megjelenést tekintve. (A különleges törpefenyők, vagy a szép fás pünkösdirózsa például vagy a gyomoknak, vagy a gondatlanul használt kaszálógépnek, vagy pedig a látogatók gyűjtőszenvedélyének esne áldozatul.)

4. Virágágyat csak ott létesítsünk, ahol arra feltétlenül szükség van: a park bejárati részein és a különösen kiemelt pontjain (pl. emlékművek, szobrok környékén).

5. Egy közparknál a biztonsági szempontokra is ügyelni kell. A kialakítás során egy magánkertnél valamivel kevesebb lehet a cserje. Azokból annyit és úgy kell elrendezni, hogy a park átlátható legyen, és azok ne adjanak lehetőséget a nem kívánatos használatukra (pl. toalettként).

Ennek a (közbiztonsági) kertszemléletnek szélsőséges példája a londoni Hyde park, ami tulajdonképpen egy óriási gyepfelület, rajta ritkán álló fákkal. A fák koronáját magasra metszik, hogy alattuk a nagy teljesítményű kaszálógépek akadálytalanul dolgozhassanak, maga a park pedig egy pillantással látható legyen. (Éjszakára még így is gondosan lezárják.) Virágot csak a park bejáratainál vagy a tó partján lévő kioszk mellett látunk.

Bár nem annyira szélsőségesen, de hasonló mintára épülnek fel a többi nyugat-európai nagyvárosok közparkjai is. Ehhez képest a magyar közparkok igen családiasak, belterjesek. Félő, hogy a jövőben mi is rákényszerülünk az előbb felsorolt nyugati minták követésére.

6. A közpark fás szárú növényzetének maximálisan alkalmazkodnia kell a terület klimatikus adottságaihoz. Bár általában öntözünk, de óhatatlanul vannak olyan évek, amikor erre valamilyen oknál fogva, (pénzügyi vagy technikai meghibásodás) nincsen mód. A park gerincét alkotó fáknak, cserjéknek át kell tudnia vészelni az ilyen sanyarú időszakokat is.

7. A közpark nem csak a szabadtéri tartózkodás helye, hanem sokak számára egyszerűen átjáró terület. Vonzó pontjai: a park bejárata, kijárata, valamint az olyan nagy forgalmú helyek, mint a parkot övező középületek (pl. a posta) vagy pedig a tömegközlekedési eszközök megállói, amelyek akkor is oda „húzzák” az embereket, ha oda közvetlenül nem vezet út. Ezek nagy része a kert tervezésekor és építésekor még nem volt a mai helyén (folyamatosan áthelyezték a megállókat) ezért az útrendszer nem mindig követi az elhelyezkedésüket. Néha természetesen megoldható, hogy a meglévő utak némi módosításával vagy egy tipegő létesítésével e célpontokat bekössük a park forgalomrendszerébe. Amennyiben erre az egész térrendszer károsítása nélkül nincsen mód (és sajnos többnyire ez a helyzet), marad a merev fizikai elhatárolás (korlátokkal), a célpontok eltakarása magas cserjefoltokkal vagy pedig „tövises barátainkkal” (tűztövis, borbolyák stb.), melyek hatásosan elhelyezett, nagyméretű foltjai segítenek bennünket a közönség terelésében.

Végezetül meg kell jegyezni, hogy Magyarország klimatikus viszonyai között, a közparkok öntözés nélkül, elfogadható formában nem tarthatók fent. A nyári nagy szárazság idején, ha nem tudunk locsolni, parkunk nem dísze, hanem szégyene lesz szeretett településünknek.