Ugrás a tartalomhoz

Növények a kertépítészetben

Fekete Szabolcs, Gellér Zita, Gerzanics Annamária, Gerzson László, Jámborné Benczúr Erzsébet, Lászay György, Schmidt Gábor, Szántó Matild, Szendrői József, Tillyné Mándy Andrea

Mezőgazda Kiadó

Különleges kertkialakítások különleges növények részére

Különleges kertkialakítások különleges növények részére

Minden valamire való kertépítő arra törekszik, hogy a kertbe szép, de ugyanakkor az ökológiai adottságoknak a leginkább megfelelő növényeket ültesse. Ez nyilvánvaló törekvés, elvégre a kertben a növények vannak az emberért, nem fordítva. Fontos, hogy ott jól érezték magukat, de az is fontos, minél kevesebb gond legyen a megtartásukkal.

Vannak azonban olyan esetek, amikor nem a növényeket igazítjuk a kerthez, hanem a kertet a növényekhez. A leggyakoribb példák erre a sziklakert, vagy pedig a víz megjelenése a kertben. Mindkét társulás annyira szép és annyira különleges, hogy kedvükért az emberek többsége még anyagi áldozatoktól sem riadnak vissza, sem a megépítést, sem pedig a fenntartást illetően.

Más esetben a szenvedélyes növénygyűjtők igyekeznek növényi kedvenceik számára a kertben akár művi úton is, többletforrások felhasználásával is biztosítani a megfelelő viszonyokat.

További eset, amikor a tulajdonos a kertjében valami különleges effektusra vágyik, amit részben műtárgyakkal, részben pedig növényekkel lehet biztosítani.

Az alábbi fejezet ezekről az esetekről szól.

Először viszonylag részletesen ismertetjük a sziklakert és a vízmedence mint kedvelt kerti elemek létesítésének és növényzetének műszaki és biológiai feltételeit (e két kerttípusról könyvek tucatjai szólnak), majd utána röviden, csak néhány példa felvillantásával ismertetjük azokat a lehetőségeket, amelyeket a különleges növények vagy a különleges növényalkalmazások jelentenek kertünkben.

A sziklakert

A sziklakert a kert leglátványosabb, legvonzóbb, de ugyanakkor a legdrágább létesítményei közé tartozik. Megépítésének költségei (m2-re vetítve) hozzávetőlegesen egy egyszerűbb kerti építmény (terasz, lépcső, támfal) árával azonosak. Még költségesebb a sziklakert fenntartása, ami egy intenzív közpark fenntartási költségeinek közel 20-szorosa, 2003-as árakon számolva 1200–1500 Ft/m2/év. Ráadásul ez a költség elsősorban a vegetációs időszakban (áprilistól október elejéig) jelentkezik és túlnyomórészt munkabérből és annak járulékaiból tevődik össze.

Sziklakert. 1. Réteges homokkő-tömbökből épített tájképi sziklakert a London melletti Kew Garden-ben. A sziklakertet az (eredetileg sík) terep szintje alá süllyesztették, az oldalait a kitermelt földből magasították meg (fotó: Schmidt G.) 2. Szárazon rakott terméskő-falakkal határolt mértani sziklakertek a túlöntözésre érzékeny sziklanövények számára (fotó: Schmidt G.) 3. A lapos kerti lépcső a mellé ültetett elfekvő cserjékkel, alacsony évelőkkel mértani sziklakertet képez (fotó: Schmidt G.)

Az igen nagy munkaerőigény miatt sziklakertet a közcélú zöldfelületeken (városi, falusi zöldparkok) általában nem építenek. (Ahol valaha építettek is, ott már elgyomosodott és ezért szétbontották vagy sorsára hagyták.) Annál elterjedtebb a sziklakert a gyűjteményes kertekben, az oktatási intézmények tankertjeiben, különösképpen pedig a lakókertekben. Itt ugyanis van mód az egyedi fenntartásra és a ritka és csábítóan szép sziklanövényeket a közparkoktól eltérően, a nagyközönség gyűjtő szenvedélyétől is meg lehet óvni. Sziklakert igen sokféle lehet. A két alapvető típusa a mértani és a tájképi sziklakert, de még ezeken belül is rengeteg változat létezik.

A mértani sziklakert geometrikus formarendszerben kialakított kőkert. Jellemzője a szabályosság, leggyakoribb elemei, illetve megnyilvánulási formái a szárazon rakott támfalak, lépcsők, kőlapos utak, valamint az úgynevezett süllyesztett kert.

A tájképi sziklakert a kő és a növény természetes előfordulását igyekszik visszaadni. Nem egyszerűen egy törpésített szikladomb, hanem a természetes táj kertbe illesztett, stilizált mása. Attól függően, hogy milyen sziklaelőfordulást utánoz, beszélünk:

  • sziklakibúvásos és

  • szórványköves tájképi sziklakertről.

A sziklakibúvásos tájképi sziklakert a hegyoldal képét jeleníti meg, a szórványköves pedig az elsimuló hegylábat, ahol gyepet és az alacsony növényeket már itt-ott töri meg egy-egy kibúvó szikla, vagy „fentről legördült”, földbe süllyedt sziklatömb. A kettő közül a sziklakibúvásos típus a gyakoribb. Szép sziklakertet építeni nem könnyű. Varázsa abban rejlik, hogy elhiteti a szemlélővel: valóban sziklás vidéken jár, ahol a kert, a ház csak később települt a már évezredek óta ott lévő kövek és növények mellé. Mindehhez jó érzék is kell, de sokat segít, ha betartunk néhány alapszabályt:

1. A sziklakertet a kertben úgy helyezzük el, hogy az ott magától értetődő, sőt szükséges megoldásnak tűnjön, nem pedig felesleges dekorációnak.

Legkönnyebb a dolgunk, ha kertünk lejtős területen található, hiszen ott kézenfekvő, hogy a sziklák „kibújtak” a felszínre, különösen a meredek szakaszon vagy a lépcsők környékén.

Sík vagy majdnem sík vidéken ez már nehezebb. A kert vagy az előkert kellős közepén kimondottan a sziklakert számára emelt dombocska mesterkélt, öncélú, és ezért gyakran nevetségesnek tűnik. Kiépíthetünk viszont a házhoz, a kerítéshez vagy a kertben elhelyezett egyéb építményekhez olyan terepalakulatokat, amelyek szinte „megkívánják” a sziklákat. Ilyen lehet a teraszt a kerttel összekötő meredek rézsűoldal, a süllyesztett garázsbejáró oldalfalai, vagy a terep megemelkedése a kert határán, hátulról cserjékkel megtámasztva.

Ha pedig végképp nincsen módunk mozgalmas terepalakításra, alacsony, elnyújtott sziklakertet építsünk, a kertbe simuló, ferdén kiálló sziklákkal: mintha egy végtelen föld alatti hegylánc lekopott csúcsa bukkanna a felszínre.

2. A sziklakert intenzív ápolást igénylő és intenzív díszt adó létesítmény. Csak oda helyezzük, ahol gyakran és hosszasan időzünk. Ilyenek például a ház bejárati frontja, a terasz vagy a kerti pihenő környéke.

3. A sziklakert nem geológiai gyűjtemény. Kövei csak egyféle kőzetből álljanak: ellenkező esetben bajosan hihető, hogy ugyanabból a sziklatömbből származnak. Hegyvidéken mindig az ott található kőzetből építsünk. Szigorúan alkalmazkodjunk továbbá a ház, a terasz vagy a lépcsők építéséhez felhasznált kőféleséghez, így is demonstrálva a kert és a ház együvé tartozását.

Ha a követ mindenképpen messziről kell hozatni, előnyösebbek a könnyen megmunkálható és jól illeszthető, világos színű, üledékes kőzetek (mészkő, dolomit, homokkő) a sötét színű és szabálytalan törésű (ezért nehezebben illeszthető) vulkanikus kőzetekkel (bazalt, gránit, andezit) szemben.

4. Ne használjuk kis köveket a sziklakertépítéshez! A sziklakertet úgy kell megépíteni, hogy az egyetlen hatalmas szikla földszínre bukkanó részének tűnjék, és ez még a nagy (0,5–1 méteres) szikladarabokból sem könnyű feladat. Ha ennél kisebb (akár öklömnyi) kövecskéket használunk, a „csalás” azonnal kiderül, az összhatás pedig felaprózott, kisstílű lesz. A másik érv a nagy kövek mellett, hogy a kicsik könnyen kibillennek, ezért balesetveszélyesek is.

5. A sziklakertben a kő domináljon, ne a növény. Legkedvezőbb arány, ha a felület egyharmadát borítja növényzet, a többi pedig maradjon üresen a sziklák és a közéjük terített murva számára. Az elburjánzott növényzetet később a már beállított sziklakertben is rendszeresen vissza kell szorítani.

Az is fontos, hogy az egyes sziklanövények foltjai, párnái egymástól világosan különüljenek el, kövekkel vagy murvával elválasztva. A természetben ez ugyan csak az egész szélsőséges termőhelyeken (sziklagerincek, magas hegyvidékek) fordul elő, de a kertben fokozza a sziklahatást. Áttekinthetőbb, ezért a látványa is kellemes, megnyugtató.

6. Ne csak a kövek, de a növények is harmonizáljanak egymással. Sziklás táj sokféle van: a mediterrán hegyvidékek aromás félcserjékkel, lomblevelű örökzöldekkel ékes bozótjaitól hazánk színpompás cserszömörcés karsztvidékein át az alpesi vadvirágos sziklagyepekig. Mindegyiknek megvan a saját speciális növényzete, amely olykor annyira karakteres, hogy egymással nem is társítható. (Képzeljük el, milyen diszszonáns hatást keltene a télálló kaktuszok és egy valódi alpesi kert törpefenyőinek együttese). Döntsük el ezért, hogy „milyen tájra kívánkozunk”, és a növényeket is ahhoz válasszuk meg: nemcsak magába a sziklakertbe, hanem annak közvetlen környezetébe is. Vágyainknak természetesen az adottságok (a kert fekvése, klímája, öntözési lehetőség stb.) korlátot szabnak, de még így is többféle lehetőség között választhatunk.

7. A növényválasztásnál a növények és a kövek együttes színhatására is gondoljunk. A világos mészkővön a haragoszöld lombok és a harsogóan élénk virágszínek érvényesülnek a legjobban, míg a sötétebb színű vulkánikus kövek háttere elé inkább fehér, rózsaszín és a sárga színű virágokat, pasztell árnyalatú, ezüstös lombú évelőket ültessünk.

A sziklakert megépítése

A mértani sziklakert legfontosabb elemeinek építése

Szárazon rakott támfalak

A szárazon rakott támfalak kötőanyag nélkül összerakott, sziklakerti talajjal hézagolt kőfalak. A műszaki kivitelezés részleteire nem térünk ki, csupán néhány alapvető tudnivalóra hívjuk fel a figyelmet.

A kerti támfal ne legyen túl magas. A magas támfal zavarja a kert áttekintését, amellett a megépítése is nagyobb műszaki feladatot támaszt. Horizontmagasság feletti falakat ezért csak kivételes esetekben építsünk. Egyébként a 40–120 cm közötti falmagasság a kedvező.

A 60 cm-nél alacsonyabb támfalakat száraz alapba rakhatjuk. 60 cm magasságon felül sovány betonalap készítésére is szükség van.

Mértani és tájképi sziklakert (Rajz: Szügyi E.)

A támfal ne legyen függőleges, hanem enyhén hátrafelé dőljön. Ezáltal növekszik a stabilitása, a csapadékvíz pedig könnyebben beszivároghat a hézagokba, a növények gyökereihez.

A gyökerek a kövek mögé is behatolnak, ezért ott is termőtalajnak kell lennie. A támfal építésekor ügyeljünk tehát arra, hogy mögötte 30–40 cm-es hézag maradjon, amelybe ugyancsak sziklakerti talajt töltünk. Mivel a kövek közötti hézagok általában keskenyek, az ide kerülő talajt előzőleg átrostáljuk, hogy zavaró kődarabkák ne maradjanak benne.

Réteges sziklakibúvásos és szórványköves sziklakert (Rajz: Kecskés T.)

Az építésre legjobb a mészkő vagy a homokkő. Az ilyen kő szabályos (lapos) darabokra törik, ezért viszonylag könnyű vele dolgozni.

A köveket „kötés”-be helyezzük el, ez megtöri a résekben lefolyó víz lendületét, és csökkenti az eróziós károkat. A fal felrakása során az egyes kősorokba kisebb darabokat is beépíthetünk (a többi kő megtartja őket), de legalább 1,5 m-enként legyen egy-egy nagyobb darab, amit keresztbe fordítunk, hogy a támfal mögé nyúlva „kihorgonyozza” azt a mögöttes talajhoz.

Szárazon rakott támfal növényekkel beültetve (Rajz: Szügyi E.)

Szárazon rakott támfalak teraszos ágyakkal váltakoznak (Rajz: Tátrai J.)

A legnagyobb köveket tegyük félre a támfal befejező sorának kirakásához. Ezen a legfelső kősoron járni is fogunk, fontos ezért, hogy a kövek stabilak legyenek, ne billenjenek ki.

Kőlapos utak

Ha a kőlapos utakat sziklakerti növényekkel kívánjuk társítani, nem elég csupán a kőlapok lefektetése. Megfelelő tükör elkészítése után – amennyiben a talajviszonyok szükségessé teszik, 10–20 cm drénréteget alakítsunk ki. Erre 10–15 cm vastag sziklakerti talajréteg kerül, és ezt követően helyezzük el a kőlapokat olyan módon, hogy azok végül 2–3 cm magasan a környező talajszint fölé emelkedjenek.

Szárazon megépített kerti lépcsők

A szárazon megépített kerti lépcsők tükrét lépcsőzetesre ássuk ki. Alul a víz elvezetésére murvaréteget terítünk el, és arra helyezzük el a sziklakerti talajt. A fokokat több darabból rakjuk ki, mivel csak így tudunk közéjük növényt ültetni. Az egyes darabok minél nagyobbak, de legalább 40 cm-esek legyenek. Az ennél kisebb darabok a gyakori használattól könnyen kilazulnak, ezért balesetveszélyesek. A köztük hagyott hézagok 1–2 cm-esek legyenek. Az alapozással és az építéssel egyszerre haladunk felfelé, fokonként. Előnyös, ha a soron következő lépcsőfok kövei az alattuk levő fok köveinek hátra nyúló részére támaszkodnak, így stabilan tartják azokat és később nem tudnak megsüllyedni. Legvégül a kövek közti réseket megtöltjük talajjal.

Tájképi sziklakert építése

A sokféle altípus közül – az egyszerűség kedvéért – csak a leggyakoribb típus, a sziklakibúvásos tájképi sziklakert építését írjuk le, réteges kövekből, lejtős terepen.

Mielőtt az építésnek nekilátnánk, gondoljuk végig, hogy a sziklakert nemcsak kellemes látvány, hanem egyben termőhely is a speciális igényű sziklanövények számára. Ezek közös vonása, hogy a felesleges nedvességet (különösen télen) nehezen viselik. (A valódi sziklán lecsorog róluk a víz).

A kertben a lejtős terep ennek elvezetésében sokat segíthet. Ha azonban erősen kötött a talaj és kényes ritkaságokat kívánunk nevelni, nem árt a sziklakertet aládrénezni: 20–40 cm mélyen kiemeljük a talajt, „tükröt” készítünk. Ebbe ágyazzuk a sziklákat, közéjük pedig öklömnyi kövekből zúzottkő réteget (vastagsága kb. 20 cm), majd arra egy apróbb szemcséjű, a szűrő szerepét betöltő murvaréteget terítünk. Erre kerül végülis a speciális sziklakerti földkeverék. (Sík terepen vagy enyhe lejtőn az aládrénezésre feltétlen szükség van, ha viszont a terület igen meredek vagy az altalaj homokos, a drénréteg elhagyható).

A kövek elhelyezése és összeillesztése

A réteges kövek jellemzője, hogy a mállás során három egymáshoz nagyjából merőleges síkban repednek:

  • a rétegek mentén (nagy lapokra),

  • a rétegekre merőlegesen keresztben és

  • hosszában.

Kövek elhelyezése a sziklakertben. a) helyes; b) helytelen (Rajz: Tátrai J.)

A rétegek iránya, mivel üledékes kőzetekről van szó, eredetileg vízszintes volt. Később, tábláik a legkülönbözőbb irányokba billentek. A felszínre bukkanó sziklák málló pereme ezért előre vagy hátra dől, de extrém esetekben (pl. Villány mellett a Harsány-hegyen) csaknem függőlegesen is állhat. Legromantikusabb kétségtelenül ez utóbbi formáció, de ez a legnehezebben megépíthető.

Kertben többnyire az enyhén hátradőlő rétegformációt választjuk, az egyes „rétegek” között szabálytalanul hullámzó szélesebb-keskenyebb teraszokkal. Ez nemcsak a szemnek kellemes („kiegyensúlyozott”), de a stabilitása is ennek a legnagyobb (nem csúsznak ki a kövek), és egyúttal a növények számára is a legkedvezőbb. A hátrafelé dőlő kövek ugyanis a gyökerekhez vezetik a vizet.

A rétegek kialakítása. a) helytelen; b) helyes (Rajz: Kecskés T.)

A kövek beépítése előtt feltétlenül készítsünk magunknak hozzávetőleges tervrajzot, felül- és alulnézetben: hová, hány réteget tervezünk, hogyan alakulnak a teraszok stb. A köveket, amelyek súlyosak és nehezen mozdíthatók, már ennek ismeretében helyezzük a számukra kijelölt helyre. Még jobb, ha az építés előtt elkészítjük leendő sziklakertünk miniatűr mását (modelljét), 5–6 cm-es szikladarabkákból. A modellezés nemcsak a leendő képről tájékoztat, de a sziklák összeillesztésére is gyorsan és fáradságmentesen tudunk kipróbálni néhány variációt.

A kövek beépítéséhez legalább két férfi kell. A szükséges szerszámok: ásó, lapát, csákány, kapa, feszítővas.

Először mindig előkészítjük a beépítendő kő helyét. Utána a köveket egyenként a helyükre görgetjük, a feszítővassal tartva a megfelelő állásba hozzuk, és kis kövekkel stabilan kiékeljük. (A föld erre önmagában nem alkalmas, mert később megsüllyedhet és a köveink elmozdulnak).

A kövek elhelyezése során szigorúan kövessük a kőzetek mállásának már említett repedési irányait: a teraszok szélei a sziklarétegek peremének, az egyes kődarabok illesztési rései pedig a „szikla” természetes repedéseinek tűnjenek. Még hitelesebbé teszi a képet, ha a kőpárkányok építése során a szomszédos kövek egy-egy kiugrással vagy beugrással csatlakoznak egymáshoz. Mint ahogy a kőrétegek síkja mindig azonos, a repedések irányát sem változtathatjuk. Ha a kőpárkány „kanyarodik”, a köveket csipkésen illesszük, úgy, hogy merőleges oldalaik továbbra is az eredetileg elhatározott repedési irányokat kövessék.

Ha a szabad természetben vagy régi kőbányából begyűjtött, időmarta kövekkel dolgozunk, látni fogjuk, hogy azok külső oldala lekopott, legömbölyített, míg a befelé eső szögletesebb. Az építés során az ember hajlamos a köveket úgy fordítani, hogy azok a szép, időmarta oldalukkal álljanak kifelé. A természeteshez valóban ez áll közelebb, de az összkép néha túlságosan is lekerekített, egybemosódó hatású lesz.

Karakteresebb megoldás, ha a lekopott oldal helyett inkább a kövek legélesebb törésű (többé-kevésbé merőleges) éleiből képezzük ki a sziklapárkányokat. Ne feledjük: a kertben néhány méteres szakaszon kell megmutatni és elhitetni az adott kőformáció összes jellegzetességét.

Természetesen nem jelenthet ez szabályos téglasorszerű elrendezést. A párkányok időnként szakadjanak meg, majd egy-két kitöredezett kő kihagyása után ugyanabban a síkban újra folytatódnak. Ha elegendő a tér, a sziklakertet saját határain távolabb a gyepbe is kifuttathatjuk, néhány távolabb elhelyezett, de a kőpárkányokkal azonos vonalba eső kő formájában.

A földkeverék

Ha a sziklakert vázát alkotó kőpárkányokat megépítettük, közéjük a teraszokra sziklakerti földkeveréket terítünk. A keverék a kövekkel azonos anyagú rostált murva és korhadt lombföld vagy kerti komposzt 1:1 arányú elegyéből áll. Ennek humusztartalma és aránya megközelíti a sziklanövények eredeti termőhelyén találhatóét: laza és mégis víztartó, tápanyagban gazdag. A kőmurva szerepe nemcsak a talaj lazítása, hanem az is, hogy optikailag összekösse az egyes kőpárkányokat, szikladarabokat. Ezáltal lesz igazán teljes, hiteles a kép.

A növények beültetése

A sziklakert megépítésére a legmegfelelőbb az ősz, a beültetésére pedig a tavasz. Ekkorra a talaj és a sziklák jól megülepedtek. A növényeket cserépben előnevelve vásárolhatjuk meg.

A növény fészekbe telepítése. a) helytelen; b) helyes (Rajz: Kecskés T.)

A teraszok beültetése viszonylag egyszerű. A cserépből kiütött növény számára kis gödröt készítünk, majd a földlabdát kissé megbontva növényünket a helyére ültetjük. Már az ültetés során ügyeljünk a kő és a növényfelületek korábban említett 2/3–1/3-os arányára, valamint arra, hogy a kiültetést ne aprózzuk el túlságosan. Egy-egy fajból legalább 5–7 db-ot, illetve 1/4 m2-t ültessünk egymás közelébe, majd hagyjunk utána 10–20 cm-es murvás választósávot. A levélrózsás sziklanövényeket, amelyek nem alakítanak összefüggő foltot, ugyancsak többedmagukkal telepítsük, laza, szabálytalan csoportokba. Így azt a benyomást keltik, mintha egy korábban megtelepedett növény kezdene terjeszkedni.

A kövek repedéseit a beültetés előtt kaparóvassal tegyük szabaddá, vagy ha szükséges, tágítsuk ki. Ezután a tenyerünk között megfelelő formájúra lapított gyökérlabdát csúsztassuk és óvatosan tömködjük a repedésbe. Ha kell, tömjünk mellé némi komposztot vagy murvát is.

Egyéb megoldások a kövek kerti elhelyezésére

A sziklakert a leggyakoribb, de nem a kizárólagos módja a kövek kerti megjelenésének. Igen hatásos lehet például a nyílt gyepben elhelyezett (egy vagy több darabból összeillesztett) masszív sziklatömb, a terméskőből készült madáritató, a terasz sarkán elhelyezett rusztikus sziklalap.

Az így alkalmazott kövek önmagukban is szépek, de hatásuk odaillő növényekkel tovább fokozható. A támfal alá telepített pálmaliliom délvidéket varázsol, a gyepbe helyezett sziklatömb nagyobbnak tűnik, ha szigorúságát törpe virágokkal oldjuk, a sziklalapon elfér egy-két kövirózsa és így tovább.

Még egy fontos dolog: bárhogy is használjuk a sziklát a kertben, a későbbi fenntartás gondjairól sose feledkezzünk meg. A sziklakert rendszeres kézi gyomlálást kíván, időnként pedig a túlburjánzott növények visszaszorítására is szükség van. A mérete ezért álljon arányban a tulajdonosok idejével és kertészkedő hajlamával. Ha túl nagyra építettük, akkor agresszív évelők vagy nagyobb termetű elfekvő cserjék beültetésével csökkenthetjük a munkaigényt. (Természetesen, ezek nem annyira szépek, mint a törpe „ékszer-növények”, de legalább megtarthatók). Gondot okoz a sziklák és a gyep találkozási pontja is, hiszen itt nem tudjuk géppel levágni a füvet. Megkönnyíti a gépi nyírást, ha a határvonalon egy keskeny kapált vagy murvázott sávot létesítünk vagy alacsony virágokat, talajtakaró cserjét ültetünk.

Egyéb sziklakert jellegű kialakítások

Sziklakert jellegű, hangulatos és egyben praktikus kialakításokra főleg a házikertben-üdülőkertben adódik lehetőség, ahol valamely kényszerű adottságot kovácsolunk erénnyé néhány szép lapos kő elhelyezésével és/vagy párnás sziklanövények ültetésével.

Ilyenek például a szalagágy a házfal tövében, a garázsbehajtók, kocsibeállók kövezett vagy lebetonozott keréknyomai közötti zöldsáv, vagy a kerti teraszok, kerti pihenők szárazon lerakott kőlapjai közötti rések, növényszigetek.

A sziklakert növényei

A sziklakertbe elsősorban sziklakerti évelőket ültetünk. Ezek választéka óriási és állandóan bővül. A legfontosabb fajok felsorolása a könyv Évelő dísznövények fejezetének 5. (Sziklakerti évelők) alfejezetében található. Az említett alfejezetben írjuk le a növények ültetésének és fenntartásának legalapvetőbb tudnivalóit is.

A díszfák-díszcserjék közül sziklakertbe elsősorban az elfekvő termetű és a törpe növekedesű fajok-fajták alkalmasak. A sziklakert méretétől és a hangulatától függően vagy a délies jellegű, alacsony mediterrán félcserjék, vagy az alpesi hangulatot keltő elfekvő fenyőfélék, lomblevelű örökzöldek, vagy a terülő növekedésű lombhullató cserjék, például a kerti madárbirs (Cotoneaster horizontalis) fognak dominálni. A számunkra legmegfelelőbbeket a könyv végén található táblázatok alapján könnyen kiválogathatjuk.

A sziklakert keretezésére, háttér gyanánt, ugyancsak hangulatteremtő díszcserjéket, alacsony és különleges megjelenésű fácskákat tudunk felhasználni. Ez utóbbiakról a könyv első fejezetében, a Stilizált növénytársulások a kertben alfejezetnél volt szó.

Víz a kertben (Kerti tavak és vízmedencék)

A víz a kertben legalább olyan karakteres (és költséges) elem, mint a sziklakert. A látványa felüdít, megnyugtat, sík felülete hatásos kontrasztot ad a környékére ültetett évelők feltörő növekedésével vagy a szomorú fák függőlegesen lecsüngő ág- és hajtásrendszerével.

Víz a kertben. Kerti tó építésének szakaszai: 1. A kiásott tómeder lépcsőzetesen mélyülő teraszokkal. (Középen már 1,2 m!) 2. A tószigetelő fólia lefektetése. 3. A vízzel való feltöltés kezdete (jobb oldalt egy átjáró híd vázát szerelik). 4. A kész tó, egy évvel a feltöltés és a beültetés után. Elől a mély vízben tavirózsa díszlik, mögötte a nádasmocsár, majd a tocsogós partszegély növényei (fotósorozat: Schmidt G.)

Kerti tavak és vízmedencék anyagai és kialakítása

A kisebb vízmedencék többnyire betonból, a nagyobbak speciális fóliaaljzattal (béléssel) készülnek. A házikertekben egyre gyakrabban előre gyártott műanyag kerti medencéket használnak.

Vízmedencék kialakítási módjai vízi- és mocsári növények részére (Hansen–Stahl, 1972 nyomán) Betonaljzat: a) a növények elhelyezése a természetes viszonyokat utánozza. A 20 cm vastagságú talaj durva kavicsrétegre kerül, a felületén homok és finomkavics borítással; b) a vízi- és mocsáti növények tenyészhelye részben elkülönített, a vízinövények önálló tartókban állnak; c) a növények önálló tartókban, vízborításigényük szerinti magasságban kerülnek elhelyezésre (Rajz: Földi H.)

Ritkább a döngölt agyagból kialakított fenekű medence. Ez utóbbit inkább a tartós használatra szánt tavak fenekének szigetelésére használják. A sok földmunka miatt drágább, mint a fóliabélés, de biztonságosabb annál: ha megsérül (például valaki beleszúr egy botot), utána az agyag megdagad és „begyógyítja” a sérülést.

Bármilyen módon is készül a medence, az építése során lehetőleg különböző mélységű padkákat (víz alatti teraszokat) alakítsunk ki benne, a különböző növénycsoportok számára. A kerti tó minimum 120 cm, a vízmedence legalább egy pontján minimum 60 cm mély legyen.

Ez a mélység a leglátványosabb, vízen úszó levelű növények (például a tündérrózsa) számára és a víz öntisztulásához egyaránt fontos. Az ennél sekélyebb vízmedencék nyáron túlzottan felmelegszenek, vizük levegőtlenné válik és bealgásodik). A további leggyakoribb (lépcsőzetesen csökkenő) vízmélységek: 40 cm, 30 cm, 20 cm, esetleg külön egy nyirkos-iszapos partszegély.

A víz leeresztésének lehetőségéről gondoskodjunk.

Vízi, vízparti növénykiültetések

Évelő dísznövények

A víz és az évelők együttese különleges hatású. Alapvetően különböző elemek találkoznak itt, a víz nyugalmas felülete és a növények változatos, izgalmas formái.

Vízmedencék vízi- és mocsári növények részére. Agyagból kialakított vízzáró réteg (fóliával helyettesíthető) a) a természetes viszonyoknak megfelelő, folyamatosan növekvő vízmélység; b) a vízi- és mocsári növények tenyészhelyét nagyobb méretű kövekből kialakított, járható sáv választja el egymástól (Rajz: Földi H.)

Számos értékes évelő áll rendelkezésünkre a nedves-nyirkos talajon élőktől kezdve egészen a sekélyebb vagy mélyebb vizek lakóiig. Mint a sziklakerti évelők esetében, ezekre is az eredeti természetesség jellemző, kifejező erejük így a leghatásosabb. Ezért inkább a vad fajok jönnek számításba. Igen fontos, hogy az eredeti termőhelyhez alkalmazkodás során kialakult igényeiket az ültetésnél is figyelembe vegyük. A növényanyag helyes elrendezést kíván, mert a fajok a természetben sem nőnek önkényesen. A vízi-vízparti kiültetések esetében a szokásos évelőágy-szerkesztési elveket alárendeljük a zonációs felépítésnek. A legtermészethűbb hatást akkor érjük el, ha a vízi, mocsári, parti növénytársulások stilizált képét igyekszünk kialakítani.

A legfontosabb zónák és növényeik:

60 cm-es vagy nagyobb vízmélység: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), vízitök (Nuphar lutea), tündérfátyol (Nymphoides peltata), sulyom (Trapa natans).

30–40 cm-es vízmélység: tavi káka (Schoenoplectuslacustris), gyékények(Typha), a vízi harmatkása (Glyceria maxima) stb.

20–30 cm-es vízmélység: virágkáka (Butomus umbellatus), vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), vízilófarok (Hippuris vulgaris), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), ágas békabuzogány (Sparganium erectum) stb.

A víz partja:

Nedves partszegély esetében nagyobb szabadsággal tervezhetünk, többnyire a rendelkezésre álló felület is nagyobb. Ennek mesterséges kialakítása elég körülményes, és a nagy vízfogyasztás miatt nem gazdaságos. Oda való, ahol a víz adott (tópart vagy átfolyó patak). Ilyen helyen szépen díszlik a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a szibériai nőszirom (Iris sibirica), a közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), a veszszős füzény (Lythrum salicaria), a kúszó boglárka (Ranunculus repens) stb.

Kellő körültekintéssel alkalmazva a hegyi patakok menti magaskórós társulások érdekes, erőteljes termetű évelői bevonhatók: vörös keserűlapu (Petasiteshybridus), Teleki-virág (Telekia speciosa), hamuvirág (Ligularia dentata), kúpvirág (Rudbeckia laciniata), tündérfürt (Aruncus sylvester), sédkender (Eupatorium cannabinum és E. purpureum), réti legyezőfű (Filipendula ulmaria), struccharaszt (Matteuccia struthiopteris) stb.

Száraz partszegély (mesterséges vízmedencék) esetében nehezebb helyzetben vagyunk. Itt a kőszegélyen kívüli talaj semmivel sem nedvesebb, mint a park vagy a kert egyéb részein. Igazi mocsárréti, vízigényes növényeket ide általában nem ültethetünk, mert minden igyekezetünk ellenére rövid életűek lennének. Vannak azonban olyan mezofiton fajok, amelyek habitusképe a vízparti növényekére emlékeztet (nád- vagy sásszerű levelek, üde, nedvdús, gazdag levélzet stb.), így mintegy vízpartimitátorként használhatók. Ilyen jellegű felhasználásra igen alkalmasak a sásliliomok (Hemerocallis), a kék nőszirom (Iris germanica), a fáklyaliliom (Kniphofia uvaria), a kerti tradeszkancia (Tradescantia × andersoniana hibridek), a szappanfű (Saponariaofficinalis), a fűzlevelű napraforgó (Helianthus salicifolius), a mákkóró (Macleayacordata), árnyékos helyeken a kaukázusi nefelejcs (Brunnera macrophylla), a bőrlevél (Bergenia) és az árnyliliomok (Hosta). A szibériai nőszirom igazi mocsárréti növény, de közepes vízellátással is életképes. Vannak továbbá olyan növények, mint pl. a japánfű (Miscanthus) és az olasznád (Arundo donax), amelyeknek optimális vízigénye ugyan nagy, és eredeti hazájukban ennek megfelelő előfordulásban is találhatók, nálunk azonban nedvesebb talajban fagyérzékenyek. Mivel közepes vízellátás esetén is szépen fejlődnek, ezeket ugyancsak vízpartimitátorként használhatjuk. Természetesen valamennyi említett növénytől csupán akkor várhatunk rendeltetésüknek megfelelően dús fejlődést, ha jó minőségű, tápanyagban gazdag, humuszos talajba ültetjük és rendszeresen öntözzük őket.

Díszfák, díszcserjék

Nagyobb kert esetén a medence tágabb környékén a fákkal-cserjékkel tovább fokozhatjuk a vízparti hangulatot. Ennek legkedveltebb fája a szomorúfűz (Salix alba ’Tristis’). Helyszűke esetén a jóval kisebbre növő csüngő ágú fűzfajtákat (Salix caprea ’Pendula’, Salix purpurea ’Pendula’, Salix × erythroflexuosa stb.), esetleg egyéb csüngő ágú fajtákat alkalmazhatunk. Nagy parkokban, ahol tágas a tér, szépen övezik a tó vízfelületét a hatalmasra növő platánok (Platanus × acerifolia), a mocsárciprus (Taxodium distichum) vagy a fehér nyár (Populus alba).

Különleges ökológiai viszonyokat biztosító kertformák

Fallal körülvett kert

A fallal körülvett kert a ködös és meglehetősen szeles Albionban a legnépszerűbb, de a kontinens széljárta tengerparti országaiban (Dánia, Belgium, Hollandia, Franciaország) is találkozunk vele.

Különleges kertkialakítások 1. – 1. Fallal körülvett kert. A kényesebb növényeket metszéssel és acélhuzalok segítségével szorosan a fal síkjához irányítják (fotó: Schmidt G.) 2. Kordonszerűen nevelt gyümölcsfák, fallal körülvett kertben. (Hűvösebb talajokon a szőlőt is ilyen módon lehet megtartani.) (fotó: Schmidt G.) 3. Süllyesztett kert kényes páfrányokkal (hátul), banánnal (középen) és helykitöltő egynyári virágokkal. A kertecskét télen takarni lehet (fotó: Schmidt G.) 4. Úszó kert (virágokkal beültetett kerek tutajok, elöl jobbra) Belgiumban egy csatorna víztükrén (fotó: Schmidt G.) 5. Japán kert jellegzetes távol-keleti növényekkel (Acer palmatum, Pinus densiflora stb.), kőlámpással, gömbre nyírt kínai borókával. Ezt a kertet naponta ápolni, főképp metszeni kell, hogy a növények ki ne nőjék (fotó: Schmidt G.) 6. Japán hangulatot árasztó tájképi kertrészlet virágzó azáleagyűjteménnyel (fotó: Schmidt G.) 7. Az ún. „száraz kertépítészet” (xeriscaping) különösen az USA félsivatagos államaiban divatos, de a nagyvárosokban nálunk is érdekes lehet. Ennek a terelőszigetben létesített virágágynak a zömét nem növény, hanem színes kőzuzalék borítja. Így több víz marad a közé és köré ültetett virágok számára. (Látszólag igen praktikus megoldás, de a szemetelésre rendkívül érzékeny.) (fotó: Schmidt G.)

Különleges kertkialakítások 2. – 1. „Húsevő (tőzeglakó) növények kertje” egy szenvedélyes gyűjtőnél (Sarracenai fajok) (fotó: Schmidt G.) 2. A „nemzeti kertek” különösen a virág- világkiállításokon népszerűek. Részlet a Thai Kert-ből a hollandiai Floriade-n. A távol-keleti hangulatot az épület és az elé ültetett dísz-kurkumaágyak együttesen sugallják (fotó: Schmidt G.) 3. „Színek kertje”, egy rózsaszín kert részlete (fotó: Schmidt G.) 4. „Páfrányfa” (Cyathea cooperi) és papiruszpalka (Cyperus papyrus) kertje, Madeira szigetén. Az ennyire egzotikus kialakításhoz nálunk már pálmaház kellene (fotó: Schmidt G.) 5. A fal előtt pompázó Bougainvillea cserje a mediterrán kertek egzotikus dísze. Nagyméretű edényben nevelve és szakszerűen átteleltetve nálunk is megtartható (fotó: Schmidt G.)

Az ilyen kertet minden oldalról legalább 2,5–3 méter magas, tömör kőfalak határolják. E magas falaknak nem csak az a rendeltetése, hogy óvjon a kíváncsi pillantásoktól és a betörőktől, hanem jelentős mikroklíma-teremtő hatásuk is van. Az általuk övezett kertben lecsillapodik a szél, ezért javul a páratartalom és egyenletesebbé válik a hőmérséklet télen és nyáron egyaránt.

A különböző tájolású kőfalak különböző mikroklímát is teremtenek. A kert északi oldalát határoló, déli tájolású kőfal kimondottan meleg és napos, míg a déli oldalon az északi tájolású fal árnyékos, ezért ott párás és hűvös mikroklíma alakul ki. Viszonylag hűvös és párás klímát biztosít még a keleti tájolású kőfal, míg a nyugati tájolású a délihez hasonló meleg és száraz viszonyokat teremt.

E különböző tájolásokhoz különböző igényű növények rendelhetők. A déli fal védelmében jól fejlődnek a melegigényes és szárazságtűrő, mediterrán igényű cserjék és fák, míg az északi tájolású fal a páraigényes lomblevelű örökzöldek és az árnyéki növények számára nyújt oltalmat. E hatásokat fokozhatjuk azzal, ha a növényeket nem egyszerűen a fal elé telepítjük, hanem kordonszerűen a falra szerelt dróthuzal-rendszere futtatjuk, még inkább kiaknázva a falak mikroklimáját.

A falaktól távolodva azok klímamódosító hatása fokozatosan csökken. Ebből következik, hogy minél nagyobb a fallal övezett kert, annál kisebb az a sáv, amelyen belül a „falklímával” számolni lehet, és minél kisebb a kert, annál inkább a magas falak klímahatása alatt áll. Tovább fokozható ez a hatás, ha a kert közepén egy vízmedencét vagy netán szökőkutat is helyezünk el. (Erre szép példák láthatók a mediterrán országokban, különösen pedig az iszlám világban.)

Magyarországon ilyen jellegű kerteket Szentendre környékén találhatunk. Egy részük tudatosan, más részük spontán módon, a tulajdonos intimitás iránti igénye miatt került kialakításra. Nagy szerepük lehetne azonban az Alföld középső, kontinentális részein, ahol a magas falakkal legalább részben ki tudnánk védeni a klíma szélsőségeit.

Süllyesztett kert

A süllyesztet kert tulajdonképpen egy fallal, helyesebben támfalakkal körbevett kert, minimum 80–120 cm-rel a felszín alá süllyesztve. Klímamódosító hatása lényegesen nagyobb, mint a fallal körülvett kerté. Amíg ugyanis a fallal körbevett kert csak a széltől véd vagy árnyékot biztosít, a süllyesztett kert a talaj mélyebb rétegeinek hőkiegyenlítő hatását is élvezi. Mint tudjuk, a talaj nyolcvan centiméter mélységben már gyakorlatilag a legkeményebb télen sem fagy át, ugyanakkor a legforróbb nyáron is hűvös marad. Ilyen viszonyok között jól érzik magukat mind a magas hegységekből származó párás és hűvös klímát igénylő fajok, mind pedig azok a szubtrópusi növények, amelyek nálunk a fagyállóság határán állnak: így például a télálló banán (Musa acuminata), a téli bangita (Viburnum tinus), vagy pedig egyes szubtrópusi páfrányok, mint a sarlós páfrány (Cyrtominum falcatum), vénuszhaj-páfrány (Adiantum tenerum), krétai szárnyaspáfrány (Pteris cretica).

A méretét az határozza meg, hogy csak felülről szemléljük vagy tartózkodni is akarunk benne. Az előbbi esetben elég, ha 3–4 m2-nyi felületet süllyesztünk le, amelyben éppen csak arra van hely, hogy körbesétálva megszemlélhessük növényi kedvenceinket. Ha viszont tartózkodni is akarunk a süllyesztett kertben, akkor úgy méretezzük, hogy székek vagy padok számára is legyen benne hely. (Kellemes tartózkodás például a forró nyári hónapok időtartamára.)

Sokszor a kert rendezése során magától kínálkozik lehetőség süllyesztett kert kialakítására. Ilyen lehetőség például, ha egy beomlott falú pince vagy az építkezésből visszamaradt meszesgödör maradt a területen. Ha a gödröt nem temetjük be, hanem oldalait terméskővel kifalazva növényekkel beültetjük, kertünk értékes és érdekes színfoltjává válhat. Egyik oldalon kőlépcső vezethet a gödör aljára, amit lapos kövekkel rakunk ki és réseikbe ugyancsak növényeket ültethetünk.

Süllyesztett kert csak ott létesíthető, ahol a talajvíz elég mélyen van ahhoz, hogy még a legcsapadékosabb időszakokban sem önti el a kert legalsó növényeit. Még ebben az esetben is a padlószintjét vízteleníteni kell. Ez azt jelenti, hogy 4 oldalon a kert legmélyebb pontjára a drénréteg alá víznyelőt kell beépíteni és azt a csatornába bekötni. Ha lehetőségünk van rá (pl. csak három oldalról zárt süllyesztés esetén) akkor a szabad oldalon a lejtés irányában a felszínen vezetjük el a vizet.

A süllyesztett kert megépítése

A süllyesztett kertben a kert oldalfalait gyakorlatilag a szárazon rakott támfalakéhoz hasonlóan húzzuk fel, azzal a különbséggel, hogy itt a falakat felesleges aláalapozni. (Eleve fagyhatár alatt indul a fal alja.) Fokozott mértékben kell viszont gondoskodni a víz tökéletes elvezetéséről, ezért a kert aljára 15–20 cm vastagon durva kőtörmeléket vagy salakot, arra pedig ugyanilyen vastag rétegben talajkeveréket terítünk. A süllyesztett kert padozatát kőzúzalékkal 20 cm vastagon aládrénezett homokágyra, terméskő vagy műkő lapokkal szárazon rakjuk le. Közvetlenül a lapok alá, azaz a homokágyra terítsünk még 10 cm finomra rostált földkeveréket. A földkeverék lazább legyen a szokásosnál. Ajánlható a kertiföld, komposzt és homok 1:1 arányú keveréke. Az oldalfalak mögé ugyancsak ezt a keveréket töltsük, kőtörmelékkel vagy salakkal célszerű tovább lazítva.

A süllyesztett kert pereme 10–15 cm-rel emelkedjék ki a talajszintből, így a kertben esetlegesen összegyűlő víz nem tud befolyni. A legfelső sor köveit úgy rakjuk ide, hogy a szokásosnál is jobban lejtsenek kifelé.

További különleges kertkialakítások

További különleges kertkialakítások, az úgynevezett témakertek. Közülük számunkra az egyes tájakat idéző kertek a legérdekesebbek, melyek közül az alpesi kertről, mediterrán kertről, északi kertről, a könyv elején a stilizált növénytársulások kapcsán már szó volt.

Mindenki számára ismerős fogalom a japánkert, amely tulajdonképpen a japán táj erősen stilizált és lekicsinyített mása, ahol a vallással és a japán életszemlélettel öszszefüggésben mindennek szimbolikus értelmezése is van: a vizet sokszor gondosan elgereblyézett homok vagy apró murva jelképezi, benne a kövek közül egyik-másik tulajdonképpen hal, lazac, ami visszatér(ne) ősei ívóhelyére. (A követ időnként odébb rakják, de sohasem érhet teljesen célba.) A japánkertnek számtalan irányzata, iskolája és rendkívül bő idegen nyelvű irodalma van. Mivel Magyarországon ilyen jellegű kert kevés van, a részletes ismertetéstől eltekintünk.

Főleg angol nyelvterületen vannak divatban a színek kertjei, mint a piros kert, fehér kert, kék kert, ezüstös kert stb., az illető szín szerint összeválogatott virágú és/vagy levelű évelőkkel, egynyári virágokkal és esetleg cserjékkel, fákkal is.

A témakertek körébe tartoznak a rendszertani alapon, vagy valamilyen hasznuk alapján összeválogatott és díszt is adó növényekből álló kertek-kertrészletek is, mint például a fűszerkert, a rózsakert, valamint a nemzeti kertek. A fantázia végtelen, de nálunk a gazdag felsorolásból a fűszerkert és a rózsakert az, aminek megvalósítása reális akár egy gyűjteményes kerten belül, akár a házikertben (a fűszerkert, miniatűr formában, még egy balkonon is megjeleníthető.)