Ugrás a tartalomhoz

Növények a kertépítészetben

Fekete Szabolcs, Gellér Zita, Gerzanics Annamária, Gerzson László, Jámborné Benczúr Erzsébet, Lászay György, Schmidt Gábor, Szántó Matild, Szendrői József, Tillyné Mándy Andrea

Mezőgazda Kiadó

A települések zöldfelületeinek létesítésével, fenntartásával, üzemeltetésével és fejlesztésével kapcsolatos tevékenységek jogszabályi keretei

A települések zöldfelületeinek létesítésével, fenntartásával, üzemeltetésével és fejlesztésével kapcsolatos tevékenységek jogszabályi keretei

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény

A rendszerváltást követő jogalkotásban kiemelkedő jelentősége volt a helyi önkormányzatokról szóló törvénynek. A törvény meghatározta az önkormányzatokkötelező és önként vállalt feladatait, a helyi közszolgáltatások körét.

Így önkormányzati feladatként került meghatározásra egyebek között

  • a településrendezés,

  • az épített és a természeti környezet védelme,

  • a helyi közutak és a köztemető fenntartása,

  • a közterületek fenntartása,

  • a közösségi tér biztosítása (8. §.(1) bekezdés).

A közszolgáltatások körében meghatározott feladatok nem jelentenek teljes körű teljesítési kötelezettséget. A helyi közutak és a köztemető biztosítása és fenntartása például az önkormányzatok kötelező feladatává vált (8. § (4) bekezdés), ugyanakkor a törvény a többi feladatról úgy rendelkezik, hogy a települési önkormányzat maga határozza meg, hogy mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el (8. § (2) bekezdés).

A törvény a képviselőtestület hatásköréből át nem ruházható feladatként határozta meg a településrendezési terv jóváhagyását (10. § (1) bekezdés).

A törvény az önkormányzat vagyonát, a közösséget szolgáló vagyonként értelmezte, amelyet csak több nemzedékkel előre gondolva, a közösség javára szabad hasznosítani. Ezért bevezette az önkormányzati törzsvagyon fogalmát, és külön szabályokat állapított meg a törzsvagyonnal történő gazdálkodásra. Ezzel korlátozza, hogy az önkormányzatok vagyonuk törzsvagyoni részét feléljék. A törzsvagyon

  • egy része forgalomképtelen (helyi közutak és műtárgyaik, a terek és parkok),

  • más része korlátozottan forgalomképes (79. §).

Az önkormányzati törvényt az 1994. évi LXIII. törvénnyel történő módosítása során több (a főváros és kerületei közötti feladat- és forrásmegosztást meghatározó) szabállyal egészítették ki.

A közbeszerzésről szóló 1995. évi XL. törvény

A települések közcélú zöldfelületeinek létesítése és fenntartása közpénzekből történik. Ha a költségek a meghatározott értékhatárt túllépik, e tevékenység gyakorlásában az érintetteknek a közbeszerzésről szóló törvényt kell figyelembe venniük. A közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szolgáltatás értékhatárára vonatkozó összeget időről időre inflációkövetéssel állapítják meg.

A törvény a közszolgáltatási tevékenységre és a közbeszerzési eljárásra vonatkozó általános szabályokat tartalmazza.

Az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjéről szóló 147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet

E rendelet alapján az önkormányzatoknak az ingatlanjaikról önkormányzativagyonkatasztert kell készíteniük, és azt folyamatosan vezetniük kell. A nyilvántartásban külön betétlapokon tartják nyilván a közcélú zöldterületeket. A betétlapok tartalmazzák a zöldterületek naturáliákban mért mutatóit (pl. területi kiterjedés, borítottság, a növényegyedek száma, kora stb.), és a zöldterületek értékadatait. A zöldterületen lévő növényegyedekről külön összesítő készül, és ennek okán lehetőség van a növényzet eszmei értékének kiszámítására is. Az érték meghatározására többféle módszer létezik.

A („tanácsi szervek kezelésében levő”) közhasználatú zöldterületek fenntartásáról és használatáról szóló 2/1976. (I. 16.) ÉVM rendelet

A rendeletet a belügyi igazgatás rendszerváltást követő reformja során (a címétől eltekintve) többször is módosították (ls. a 21/1992. (I. 28.) Korm. rendelet 8. § és a 8/1992. (V. 19.) BM rendelet), de a zöldterületek fenntartásávalkapcsolatos előírásai ma is érvényben vannak.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény

A környezetvédelemről keret jelleggel rendelkező törvény meghatározta az ember és környezete kapcsolatának alapvető szabályait és azokat a szakterületeket is, ahol a környezettel való kapcsolat további speciális szabályait más törvényekben kell meghatározni. Így külön törvények rendelkeznek a nukleáris energiáról és a radioaktivitás felhasználásáról,a bányászatról,az energiáról,az erdőkről, az épített környezet alakításáról és védelméről,a termőföldről,a halászatról,a közlekedésről,a katasztrófák megelőzéséről és következményeik elhárításáról,a területfejlesztésről és területrendezésről,a vadgazdálkodásról,a vízgazdálkodásról,a hulladékokról,ésa veszélyes anyagokról (3. § (1) bekezdés).

Az élővilág változatossága, élőhelyeinek megőrzése, a tudományos, kulturális vagy esztétikai értékekkel bíró területek, képződmények, létesítmények megőrzése és helyreállítása érdekében külön törvények rendelkezneka természet és a táj védelméről,az állatvédelemről, továbbá az állategészségügyről,a növényvédelemről, továbbá a növényegészségügyről ésa műemlékek védelméről is (3. § (2) bekezdés).

A környezet védelme érdekében a települési önkormányzat

  • a település rendezési tervével összhangban önálló települési környezetvédelmi programot dolgoztat ki;

  • önkormányzati rendeletet bocsát ki, illetőleg határozatot hoz;

  • a fejlesztési feladatok végrehajtása során érvényesíti a környezetvédelem követelményeit és elősegíti a környezeti állapot javítását (46. § (1) bekezdés).

A települési környezetvédelmi programnak tartalmaznia kell egyebek között a zöldterület-gazdálkodásra vonatkozó feladatokat és előírásokat (47. § (1) bekezdés).

A törvény rendelkezett arról is, hogy a jóváhagyott környezetvédelmi programban meghatározott feladatokat a településrendezési terv jóváhagyása során, illetve az önkormányzat által hozott más határozatok meghozatalával – szükség esetén önkormányzati rendelet megalkotásával – kell végrehajtani (47. § (3) bekezdés).

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény

A törvény alapvető céljaa természeti értékek és területek, a tájak, valamint azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme és mindezek megismerésének, fenntartható használatának elősegítése.

Az állam, az önkormányzatok, a természetes és jogi személyek, egyéb szervezetek természetvédelemmel kapcsolatos jogaiból és kötelességeiből – témánk szempontjából – kiemelkednek a tájvédelemmel (6. §) és a védetté nyilvánítási eljárással (22. §) kapcsolatos szabályok.

A természeti területet és más védelemre érdemes földterületet országos jelentőségű terület esetén a miniszter, helyi jelentőségű terület esetén a települési önkormányzat jegyzője nyilváníthat védetté (24. § (1) bekezdés).

A törvény előírja, hogy a területrendezési, területfejlesztési, vízrendezési, meliorációs és a táj jellegét megváltoztató egyéb terv jóváhagyására, módosítására a természetvédelemért felelős főhatóság és a természetvédelmi igazgatóságok bevonásával kerülhet sor. A közreműködés szabályait 54–55. § szabályozza.

A települési önkormányzatoknak az illetékességi területükön található helyi jelentőségű védett természeti területek fenntartására tervet kell készíteniük. A terveket a települési önkormányzatok képviselő-testületei rendelettel fogadják el (55. §).

A védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletet

A természetvédelmi törvény végrehajtásáról néhány további alacsonyabb szintű jogszabály (kormányrendeletek és tárcarendeletek) rendelkeznek. Ezek közül ez a rendelet az egyik legfontosabb.

E rendelet mellékleteiben kerültek meghatározásra egyebek között

  • a védett növényfajok és pénzben kifejezett értékük (1. sz. melléklet),

  • a fokozottan védett növényfajok és pénzben kifejezett értékük (3. sz. melléklet),

  • a fokozottan védett barlangok (6. sz. melléklet), valamint

  • az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok köre (7. sz. melléklet).

Az erdőkről és az erdők védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény

A törvény hatálya kiterjed:

  • az erdőre, annak élő és élettelen alkotóelemeire, területére és a vele természetben összefüggő, az erdei életközösség fennmaradását, és az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló, továbbá az e törvény alapján időlegesen igénybe vett földterületre;

  • a külterületen található fára, fasorra, facsoportra és fás legelőre;

  • az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló, helyhez kötött létesítményre (4. § (1) bekezdés).

A törvény meghatározza, hogy mit tekint erdőterületnek (8. § (1) bekezdés), rögzíti az erdők elsődlegesrendeltetését – védelmi, gazdasági,egészségügyi-szociális-turisztikai,oktatás-kutatási – (15. § (1) bekezdés), és kiemelten kezeli az erdőgazdálkodási tevékenységhez szükséges – körzeti erdőterv, üzemterv, erdőgazdálkodási – tervek készítésével kapcsolatos feladatokat (23. § (1) bekezdés).

A törvény rendelkezik az erdőtelepítés és fásítás közérdekből történő elrendeléséről és annak típusairól (40. § (1) bekezdés) is. Így a városok, községek, lakótelepek, ipartelepek, hulladéklerakó-helyek, kórházak, üdülőhelyek körül közérdekből elrendelhető fásítás és erdőtelepítés.

Az erdei haszonvételek általános szabályai között az erdőterület igénybevételére vonatkozó szabályok az időleges és tartós igénybevétel lehetőségeit is meghatározzák. Ezek között a sí- és szánkópályák, valamint egyéb sportpályák létesítésével kapcsolatos lehetőségek is meghatározásra kerültek (65–71. §).

Az erdőterület igénybevételére vonatkozó kompenzációs szabályokról a törvény 72. §-a rendelkezik.

A fák védelméről szóló 21/1970. (VI. 21.) Korm. rendelet

A kormányrendelet az élő fák rongálása, pusztítása és az értékük csökkenésével járó tevékenységek korlátozása érdekében került kidolgozásra. A rendszerváltást követően megújuló jogszabályi háttérnek megfelelően korszerűsítették.

Ha a rendelet hatálya alá tartozó területen a tulajdonos vagy vagyonkezelő fakivágást akar kezdeményezni, e szándékát köteles – a kivágás tervezett időpontját megelőzően harminc nappal – az érintett földrészlet fekvése szerinti települési önkormányzat jegyzőjének bejelenteni (3. §).

A rendelet meghatározza a bejelentés tartalmi és formai követelményeit, valamint a jegyző lehetséges intézkedéseinek körét (4–6. §). A bejelentésben meg kell jelölni a kivágandó fa helyét, darabszámát, faját, átmérőjét és igazolni kell a fával való rendelkezési jogosultságot (tulajdonosi, illetve kezelési jogokat). A jegyző a bejelentés beérkezésétől számított harminc napon belül köteles intézkedni, ideértve szakértő esetleges kirendelését. A jegyző határozatában

  • engedélyezheti a fa kivágását;

  • engedélyét pótlási kötelezettséghez kötheti;

  • megtilthatja a fa kivágását, ha annak további fenntartása indokolt.

A rendelet előírja, hogy a hatálya alá tartozó fák fenntartásáról a fa tulajdonosa köteles gondoskodni. Így az életet és a vagyon biztonságát veszélyeztető fa kivágásáról, illetve eltávolításáról is. Ha a veszély elhárításának sürgőssége miatt az előzetes hatósági bejelentésre a tulajdonosnak nincs módja, köteles azt a jegyzőnek pótlólag azonnal bejelenteni. A veszélyes fák kivágására a jegyző is kötelezheti a fa tulajdonosát. Sőt a tulajdonos késlekedése esetén, a jegyző intézkedhet a szükséges munkák – a tulajdonos költségén történő – elrendeléséről.

Ha a kivágandó fa a táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájértékek és az esztétikai adottságok megóvása szempontjából jelentős, a jegyző a természetvédelmi hatósági jogkört gyakorló nemzeti park igazgatósága hozzájárulásával intézkedhet. Ha a fa műemléki környezetben, illetve védetté nyilvánított régészeti területen áll, a jegyző az illetékes kulturális örökségvédelmi hatóság hozzájárulásával intézkedhet.

A rendelet előírásai nem terjednek ki:

  • az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény hatálya alá tartozó külterületen lévő fásítás fáira és az erdőterületekre,

  • a védett természeti területen lévő fákra, valamint azokra a fákra, amelyek védettek (függetlenül attól, hogy védett természeti területen vannak-e),

  • az országos közutak területén található fákra, valamint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 47. §-ának k) pontjában foglaltaknak megfelelően a közút tartozékát képező fákra és külterületen a közút területének határától tíz méter távolságon belül álló fákra,

  • bármely vasúti területen lévő fákra,

  • a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében lévő – erdőterületen kívül található – honvédségi területen lévő fákra,

  • folyók medrében, a mederben keletkezett zátonyokon, továbbá patak, csatorna medrében lévő facsoport, illetve azokat szegélyező fásítás fáira,

  • a gyümölcsösökben lévő fákra,

  • a szaporítóanyag termelését szolgáló csemetekertek és faiskolák fáira.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény

A törvény meghatározzaa települések területének rendezésére és tervezésére,az épületek, műtárgyak, valamint az építési munkák és építési tevékenységek építési előírásainak kialakítására,az építmények építészeti-műszaki tervezésére,az építmények kivitelezésére, az építési termékek, anyagok, szerkezetek, berendezések és módszerek minőségi követelményeinek kialakítására,az épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítására, valamint az építészeti örökség védelmére, vonatkozó szabályokat. Valamint rendelkezik a települések zöldfelületeinek létesítésével kapcsolatos munkákra, e feladatok teljesítésével összefüggő hatáskörökre, hatósági jogkörökre és az ellenőrzésre vonatkozó szabályokról is.

A törvény egyértelműen rögzíti

  • a településrendezés célját és feladatát (7. § (1) és (2) bekezdés),

  • a településrendezés eszközei(a településfejlesztési koncepció, a településszerkezeti terv, a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv) készíttetésének, valamint jóváhagyásának kötelezettségét, valamint a jóváhagyás formájára vonatkozó szabályokat (7. § (3) bekezdés),

  • azokat az elveket és követelményeket, amelyeket a településrendezés során követni kell (8. §).

A településrendezési eszközök közül az önkormányzati testület határozatával kerül megállapításra a településfejlesztési koncepció és a településszerkezeti terv. Ez utóbbi alapján dolgozzák ki a helyi építési szabályzatot és a szabályozási tervet, amelyet az önkormányzati testület rendeletbe foglal.

A településrendezés általános szabályainak meghatározása mellett a törvény rendelkezik a településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézményekről is. Ezek egyike a településrendezési kötelezések között említett a beültetési kötelezettség. A 29. § (4) bekezdés szerint a helyi építési szabályzat a közérdekű környezetalakítás céljából az ingatlan növényzettel történő, meghatározott módon és időn belüli beültetési kötelezettségét (gyepesítés, fásítás, növényzetpótlás stb.) írhatja elő.

Az országos településrendezési és építésügyi követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet

Az országos településrendezési és építésügyi követelmények részletes szabályait (továbbiakban: OTÉK) ez a rendelet állapítja meg. Az OTÉK általános rendelkezései között – törvény előírásaira történő utalással – meghatározza

  • a településrendezési eszközök tartalmát,

  • a jóváhagyandó, kötelező és egyéb alátámasztó szakági munkarészeket (1–4. §),

  • a településrendezési eszközök véleményezésében érdekelt államigazgatási szerveket (5. §).

Rendelet szerint a település igazgatási területét építési szempontból beépítésre szánt és beépítésre nem szánt területbe kell sorolni. Az azonos szerepkörű és beépítési jellegű területrészeket azonos területfelhasználási egységbe kell sorolni. A rendelet meghatározza a területfelhasználási egységeket (6. §). Így a település igazgatási területe

a) beépítésre szánt területeit az építési használatuk általános jellege, valamint sajátos építési használatuk szerint

1. lakó-, ezen belül: 1.1. nagyvárosias lakó-, 1.2. kisvárosias lakó-, 1.3. kertvárosias lakó‑, 1.4. falusias lakó-,

2. vegyes-, ezen belül: 2.1. településközpont, 2.2. központi,

3. gazdasági-, ezen belül: 3.1. kereskedelmi, szolgáltató-, 3.2. ipari-,

4. üdülő-, ezen belül: 4.1. üdülőházas-, 4.2. hétvégiházas-, valamint

5. különleges-,

b) beépítésre nem szánt területeit

1. közlekedési- és közműelhelyezési, hírközlési-,

2. zöld-,

3. erdő-, ezen belül: 3.1. védelmi erdő, 3.2. gazdasági erdő, 3.3. egészségügyi-szociális, turisztikai erdő, 3.4. oktatási-kutatási erdő,

4. mezőgazdasági, ezen belül: 4.1. kertes mezőgazdasági, 4.2. általános mezőgazdasági,

5. vízgazdálkodási területként (területfelhasználási egységként) lehet megkülönböztetni.

A területfelhasználási egységek további tagolása érdekében a területfelhasználási egységek területeit közterületekre és egyéb (közterületnek nem minősülő) területekre, továbbá beépítésre szánt területeket építési övezetekbe, beépítésre nem szánt területeket övezetekbe kell sorolni. (7. § (1) bekezdés).

Az újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre kerülő területek építési övezeteire vonatkozóan meg kell határozni:

  • a kialakítható legkisebb telekméretet,

  • a beépítési módot,

  • a beépítettség megengedett legnagyobb mértékét,

  • a megengedett legkisebb-legnagyobb építménymagasságot,

  • a közművesítettség mértékét,

  • a zöldfelület legkisebb mértékét,

  • a megengedett igénybevételi, kibocsátási, szennyezettségi határértékeket,

  • a terepszint alatti építményeket (7. § (3) bekezdés).

A rendelet meghatározza, hogy a településrendezési tervek, helyi építési szabályzatok az övezetekre és építési övezetre vonatkozóan a rendeletben foglaltakon túlmenően még milyen előírásokat határozhatnak meg (7. § (4–5.) bekezdés).

A település zöldfelületi rendszerével kapcsolatban az OTÉK előírja, hogy a helyi építési szabályzatban, a szabályozási tervben – a főváros esetében a szabályozási kerettervben is – gondoskodni kell a település igazgatási területén a klimatikus viszonyok megőrzése, javítása érdekében a telkek növényzettel fedett részéből, a különböző területfelhasználási egységek közterületén kialakított és a zöldterületekből, valamint az erdőkből álló egységes zöldfelületi rendszer létrehozásáról (9. §).

A zöldfelületek létrehozása e területeken elhelyezendő létesítmények/építmények engedélyezési eljárásához kötődik.

Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet

A rendelet meghatározza az építésügyi hatósági engedélyek fajtáit (3. §), az engedélykérelem tartalmi elemeit, a benyújtandó tervdokumentációkat és egyéb mellékleteket (4. §), az engedélyhez kötött építési tevékenységeket (9. és 10. §), az építés engedélyezési eljárások folyamatát (11–37. §).

Az építészeti-műszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeiről szóló 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet

A rendelet meghatározza az egyes építés engedélyezési eljárások során benyújtandó tervdokumentációk tartalmát (kezdve a szükséges alaptérképpel és az alaptérképek méretarányával, egészen a csatolandó szakértői véleményekig és a szakértői vélemények tartalmáig).

A településrendezési terveket és helyi építési szabályzatot jóváhagyó helyi önkormányzati határozatok és rendeletek

Az OTÉK előírásai alapján a települések területfelhasználásának és zöldfelületi rendszerének kialakítását a településrendezési tervekben határozzák meg.

A helyi építési szabályzatok tartalmazzák azokat az előírásokat, feltételeket, amelyek betartásával a különböző területfelhasználási egységeken a zöldfelületi rendszer elemeit alkotó zöldfelületi egységek létrehozhatók. A helyi építési szabályzatok az országos előírásoknál szigorúbb, részletezőbb előírásokat tartalmazhatnak.

A helyi építési szabályzat (vagy egyéb helyi rendelet) alapján például az elsőfokú építésügyi hatóság az építkezés megkezdése előtt a fák védelméről szóló terv készítését írhatja elő. E tervnek tartalmaznia kell:

  • a területen található fák, növénycsoportok pontos helyét, a faj, fajta megjelölését, a törzsátmérőt,

  • a favédelem módját,

  • a megtartandó, áttelepítendő, kivágásra javasolt fák megjelölését.

Fakivágás esetében meg kell határozni a fa eszmei értékét. Az elsőfokú építési hatóságok ennek megtérítését, illetve a fa pótlását is előírhatják.

Ugyancsak a helyi építési szabályzatban (vagy más helyi rendeletben) találhatunk olyan előírásokat, amelyek az ingatlan határától mért legkisebb ültetési távolságokat meghatározzák. A tulajdonosok között felmerült vita esetén (a bíróság előtt is) az ültetés időpontjában hatályban lévő rendeletek előírásai a döntőek. A helyi rendeletek sokfélesége miatt azonban ehelyütt, irányadóként mégis inkább egy korábbi (1997-ben hatályon kívül helyezett) 40/1977. (XII. 29.) MÉM rendeletben meghatározott, és az OTÉK elődjének, az országos építési szabályzatnak (OÉSZ) 2. sz. függelékében is közölt ültetési távolságokat érdemes felidézni. Hangsúlyozva, hogy jogviták esetén a MÉM rendelet és az OÉSZ csak akkor szolgálhat hivatkozási alapként, ha a telepítés még a MÉM rendelet időbeli hatálya alatti időszakban történt. Tekintve, hogy időben egyre távolabb kerülünk ettől az időszaktól, tanácsos mindig először a vitatott időszakban hatályos helyi előírásoknak utánanézni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az alábbiakban részletezett ültetési távolságokhoz nagyon közeli értékeket fogunk találni bennük.

A legkisebb ültetési távolság az ingatlan határától:

a)belterületen és a külterületnek az egykori zártkerteken belül eső részén

  • szőlő, valamint 3 méternél magasabbra nem növő gyümölcs- és egyéb bokor (élősövény) esetében 0,50 méter,

  • 3 méternél magasabbra nem növő gyümölcs és egyéb fa esetében 1,00 méter,

  • 3 méternél magasabbra növő gyümölcs- és egyéb fa, valamint gyümölcs- és egyéb bokor (élősövény) esetében 2,00 méter,

b) a külterületnek az egykori zártkerteken kívül eső részén

  • gyümölcsfaiskolai nevelés alatt álló növény, továbbá szőlő, köszméte, ribiszke- és málnabokor esetében 0,80 méter,

  • minden egyéb gyümölcsbokor (mogyoró stb.) esetében 2,00 méter,

  • birs, naspolya, birsalanyra oltott körtefa esetében 2,50 méter,

  • törpealanyra oltott almafa, továbbá meggy-, szilva- és mandulafa esetében 3,50 méter,

  • vadalanyra oltott alma- és körtefa-, továbbá kajszifa esetében 4,00 méter,

  • cseresznyefa esetében 5,00 méter,

  • dió- és gesztenyefa, továbbá minden fel nem sorolt gyümölcsfa esetében 8,00 méter,

c) akülterületnek az egykori zártkerten kívül eső részén, amennyiben a szomszédos földterület szőlő, gyümölcsös művelési ágú vagy zártkert, szőlőre és gyümölcsfára a b)pontban foglalt ültetési távolságok vonatkoznak, az egyéb bokrok és fák ültetési távolságai

  • 1 méternél magasabbra nem növő bokor (élősövény) esetében 0,80 méter,

  • 2 méternél magasabbra nem növő bokor (élősövény) esetében 1,20 méter,

  • 2 méternél magasabbra növő bokor (élősövény) esetében 2,00 méter,

  • fa esetében 8,00 méter,

d) közlekedési és közműterületen a környező – esetenként más területfelhasználási egységbe tartozó – területen lévő ingatlanok határától mért ültetési távolság

  • minden (3 méternél magasabbra nem növő) gyümölcs- és egyéb fa, valamint bokor esetében legalább 1,5 méter,

  • 3 méternél magasabbra növő gyümölcs- és egyéb fa esetében legalább 2,5 méter.

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII.törvényt (amely az épített környezet egészét átfogja), a közlekedési, távközlési, közmű- és energiaellátási, vízi és bányaműveléssel kapcsolatos (ún. sajátos) építményfajták, valamint a műemlékvédelem alatt álló építmények és területek tekintetében a rájuk vonatkozó külön törvényekkel együtt kell alkalmazni.

A közúti közlekedésről szóló törvény tartalmaz az utakat kísérő zöldfelületek létesítésével kapcsolatos szabályokat is. A törvény az utakat kísérő fákat, fasorokat, a hóvédő erdősávokat, cserjesávokat az utak tartozékának tekinti (47. § j) pont).

Az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről szóló 15/2000. (XI. 16.) KÖVIM rendelet

A rendelet néhány – jelentősége szerint megkülönböztetett – út esetében az elvi építési engedélyezési és az építési engedélyezési eljárások részévé teszi a táj-, a természet- és a környezetvédelmi követelmények tisztázását (9. §).

A rendelet az utak építésével kapcsolatos engedélyezési eljárások közül az elvi építési engedély és az építési engedélykérelmek kötelező mellékleteként határozza meg – a környezeti hatásvizsgálathoz kötött utak engedélykérelmeinek esetében – az előzetes környezetvédelmi tanulmányra kiadott határozatot (12. § (1) bekezdés c, pont).

A rendelet az egyes engedélykérelmek mellékletét képező tervdokumentációk (útépítés, aluljárók és felüljárók, alagutak, támfalak) esetileg benyújtandó munkarészei között szerepelteti a környezet-, táj-, természetvédelmi tervet is (2. sz. melléklet).

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárására vonatkozó szabályokról szóló 16/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet

A rendelet értelmében műemléki területen a különböző kérelmeknek – az általános építési engedélyezési eljárásban megjelölt tartalmi kellékeken túl – egyéb munkarészeket is tartalmazniuk kell. Az átalakítás mértékétől és jellegétől függően a hatóság az engedély benyújtásának feltételeként előírhatja, hogy a dokumentációt egészítsék ki a kertépítészeti tervvel (5. § (1–2.) bekezdések).

Külön szabályok vonatkoznak a műemléki területen fakivágás engedélyezésére és a fák pótlására is. A Hivatal ilyenkor a fák védelméről szóló 21/1970. (VI. 21.) Korm. rendelet szerint jár el. A kérelemhez a kormányrendelet előírásain túlmenően fényképet és alaprajzi vázlatot kell csatolni, a kivágandó fa megjelölésével (16. § (2) bekezdés).

Műemléki védelem alatt álló ingatlanon és a műemléki területen fa és növényzet telepítése is engedélyköteles (16. § (3) bekezdés). A benyújtandó, szokásos helyszínrajzot és munkarészeket ki kell egészíteni a tervezett telepítés helyéhez 20 méteren belül álló felszín alatti és feletti építmények, közmű és egyéb vezetékek kontúrvonalának ábrázolásával, rendeltetésének, homlokzatmagasságának, felszín alatti szintjei számának feltüntetésével, a telepítendő fák helyének megadásával, az egyes fák nevezéktani megjelölésével. A Hivatal pótlási kötelezettségként előírhatja a műemlék történeti növényállományának megfelelő fajok telepítését is (16. § (4) bekezdés).

A tervezési jogosultságot szabályozó előírások

A zöldfelületek létesítésével kapcsolatos tervezési tevékenység tervezési jogosultságot megállapító engedélyhez kötött. A tervezési jogosultság szabályait meghatározó jogszabályok ma még nem fedik le teljes körűen a szakterületi tervezési tevékenység egészét. Amíg a szakterületi tervezési jogosultságot meghatározó új jogszabály kidolgozásra és jóváhagyásra kerül, a következő jogszabályok tartalmaznak a zöldfelületek létesítésével kapcsolatos tervezési tevékenységre vonatkozó előírásokat.

A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény a tervezéshez és a szakértői tevékenység gyakorlásához szükséges szakmai jártasság, a szakirányú végzettség és az igazolt szakmai gyakorlat megállapításának szabályairól és a tervezői névjegyzékek vezetéséről szóló felhatalmazásokról,

az építészeti-műszaki tervezési jogosultság általános szabályairól szóló 157/1997. (IX. 26.) Korm. rendelet és a

az építészeti-műszaki tervezési jogosultság részletes szabályairól szóló 32/1997. (XI. 19.) KTM rendelet a tervezési szakterületek megjelöléséről, a besorolási fokozatok, a szakirányúnak tekinthető végzettség, és a tervezői tevékenységi körök meghatározásáról,

a közlekedési, hírközlési és vízi építmény-tervezési jogosultság részletes szabályairól szóló 3/1998. (II. 11.) KHVM rendelet 6. § hatálya alá tartozó építmények tervezésének részét képező, de más szakterülethez tartozó (így a táj- és kertépítészeti szakterülethez tartozó) tervezési feladatok ellátásáról,

a területrendezési és településrendezési tervezési jogosultságról szóló 53/2000. (VIII. 11.) FVM rendelet a területrendezési és településrendezési tervek készítéséért felelős tervező tervezési jogosultságának megállapításáról szóló előírásokat tartalmazza.