Ugrás a tartalomhoz

Növények a kertépítészetben

Fekete Szabolcs, Gellér Zita, Gerzanics Annamária, Gerzson László, Jámborné Benczúr Erzsébet, Lászay György, Schmidt Gábor, Szántó Matild, Szendrői József, Tillyné Mándy Andrea

Mezőgazda Kiadó

Belső terek dekorációja

Belső terek dekorációja

Földünk népességének egyre nagyobb hányada él városokban. Lakóhelyük emeletes ház, aszfaltozott utakkal, beton járdákkal határolva. Munkahelyük épületein gyakran még ablak sincs, a világítást műfénnyel oldják meg, a helyiségek élettelen anyagokkal borítottak. Mindemellett a felgyorsult, esetenként túlfeszített életmód következtében a pihenési időben sem jut lehetőség a természetben való kikapcsolódásra.

A belső tér dekorációjának feladata tehát az átlagember számára elveszőfélben lévő természet pótlása. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy ezzel a növényeket is művi környezetbe kényszerítjük, amely adottságok elmaradnak a természetbeniektől.

Belső terek dekorációja. 1. Átrium jellegű belső tér dekorálása. A növények elegendő fényt kapnak a fejlődésükhöz. Nem foglalnak helyet a közlekedő utakból, ezért nincs szükség a növekedésük visszaszorítására (fotó: Mándy A.) 2. Növénysziget beépített növénytartóban. A növények fölött kialakított üvegtető biztosítja a bőséges, természetes fényt (fotó: Mándy A.) 3. Szoliter Ficus benjamina elhelyezése nagy forgalmú folyosón. A korona magasságát és alakját úgy alakítják ki, hogy a forgalmat ne zavarja (fotó: Mándy A.) 4. Szoliter növények védelme a rongálás ellen (fotó: Mándy A.)

A belső terek klimatikus adottságai

A belső terek klimatikus tényezői minden esetben szabályozottak, és a humán igényekhez igazítottak. Sok esetben ez sem teljesül kielégítően: gyakoriak a túlfűtött, huzatos, száraz levegőjű helyiségek. A növények egy részének igényei ettől lényegesen eltérnek, aminek következménye a növénykompozíció tagjainak lassú pusztulása. A végső tenyészhely tehát valójában kompromisszum a növény igénye, a dekoratőr elképzelése és a helyi adottságok között.

A fény

Minden élő növénynek az életben maradásához fényre van szüksége. A belső dekorációban használatos trópusi, szubtrópusi származású cserepes növények átlagos fényigénye 400 W/m2 (1600 lux) körül van, ez a fényerő közepes mértékű asszimilációt tesz lehetővé. Természetes módon ennyi fényt csak közvetlenül az ablak előtt kap a növény. A nagy fényigényű fajok ennél jóval magasabb, 2500–5000 W/m2 (10 000–20 000 lux) fényen fejlődnek kielégítően. Ismerni kell tehát a növény fényigényét.

A dekoráció tervezése előtt fénymérővel fel kell mérni az adott belső tér, illetve a dekorálandó rész fényviszonyait. A megvilágítást befolyásolja:

– Az üveg nagysága. Általános szabály, hogy az üvegablak magasságának másfélszeres mélységéig helyezhetők el növények egy belső térben pótfény nélkül.

– Az üveg kettőzöttsége. A modern, vákuumszigetelésű ablakoknál nincs jelentősége, de a régi típusú, széles belső párkányos ablakok a beérkező fény 50%-át is viszszatarthatják.

– A tájolás. A tájolás akkor ideális, ha a dekoráció napi 3 óra közvetlen napfényt kap. Ennek értelmében legjobb a K-DK és Ny-DNy tájolású ablak. Északi tájolású belső terek csak akkor dekorálhatók pótfény nélkül, ha az üvegfelület nagyméretű, de ez esetben is csak árnyékkedvelő növényekkel. A déli tájolású üvegfelületek mögött közvetlenül elhelyezett növénydekorációt a beérkező intenzív napsütés károsíthatja: a leveleken égést, perzselést okozhat, másrészt a lassú légcirkuláció következtében helyi túlhevülés következik be, ami a növények lankadásához vezethet. Ezért az árnyékolásáról gondoskodni kell.

– Függöny használata. A tervezés előtt meg kell győződni arról, hogy az adott belső térben használnak-e rendszeresen függönyt vagy egyéb sötétítőt, árnyékolót. Egy átlagos sűrűségűre szövött csipkefüggöny a beérkező fénynek 40–50%-át is elvonhatja. Gyakori, hogy az iroda helyiségekben a reluxa árnyékolót mindig leeresztve tartják, ez a növénydekoráció szemszögéből szinte teljes sötétségnek tekintendő.

– A növény és az üvegfelület közötti távolság. Az üvegen át érkező fény erőssége az üvegtől való távolsággal rohamosan csökken. Ne higgyük, hogy ha egy szobában jól látunk, az a növényeknek is elegendő. A beérkező fényintenzitás változását az alábbi ábra szemlélteti.

A fényintenzitás változása egy belső térben az üvegfelülettől való távolság függvényében, egy, illetve két ablak esetén (Baumann, 1982 nyomán) 1. Optimális fényellátottságú zóna. A kimondottan fényigényes növények is hosszú életűek; 2. Jó fényellátottságú zóna. A nagy fényigényű növények kivételével minden faj bírja; 3. Közepes fényellátottságú zóna. Árnyéktűrő és árnyékkedvelő fajokkal dekorálható; 4. Gyenge fényellátottságú zóna. Csak árnyékkedvelő fajok használhatók; 5. Minimális fényellátottságú zóna. Egyes fajok bírják, de itt már pótfényt kell biztosítani; 6. Alkalmatlan élőnövény dekorációra pótfény nélkül

Mivel a fűtőtesteket legtöbbször az ablakok alatt helyezik el, a legmegfelelőbb zóna esik ki a dekoráció lehetőségéből (lásd: Hőmérséklet alfejezet).

– A helyiség üvegfelületeinek száma és iránya. Előfordul, hogy egy helyiség több oldalfalán is van üvegfelület. Ilyenkor több fény több irányból érkezik, ez a növényegyüttes szempontjából előnyös. Optimális a körkörösen érkező fény volna, egy átlagos belső térben azonban ez nem jellemző.

A nem megfelelő fényellátottság a növények színében, formájában változásokat idéz elő, amivel a dekoratőrnek számolni kell. Túl sok fény esetén: ízközrövidülés, antociános elszíneződés, levélnyél-rövidülés, levélméret-csökkenés, merevebb levélállás, zömök jelleg, klorózis, égés. Túl kevés fény esetén: ízköz és levélnyél megnyúlás, levelek petyhüdése, színes fajták bezöldülése, színek tompulása, zöld szín halványodása, sárgásra változása (etiolálódás), kopaszodás, csupasz, levéltelen nódusok fejlődése. A túl sok fény csökkentését lehetőleg külső árnyékolóval oldjuk meg, a belső árnyékolásnál ugyanis fellép az üvegház hatás.

A mesterséges fény

Amennyiben a természetes fény nem elegendő, vagy egyátalán nincs egy belső térben, mesterséges fénnyel kell pótolni. A két eltérő esetben a megvilágítás hossza és mértéke különbözik, amit az alábbitáblázat szemléltet:

3.7. táblázat - A növénydekorációk megvilágításának jellemző adatai

 

Pótfény

Csak mesterséges fény

Megvilágítás hossza

6–10 óra

12–18 óra

Megvilágítás erőssége

150 W/m2

400–500 W/m2


A növények a fénytartománynak csak bizonyos hullámhosszait hasznosítják: a 400–500 nm hullámhosszúságú kék-ibolya tartományt és a 640–670 nm hullámhossz tartományú narancs-vöröset. A fényforrásokat ezért úgy kell összeválogatni, hogy a sugárzott fény e két tartományba essék.

A mesterséges fényforrásokat három csoportba soroljuk:

1. a hőhatáson alapulók: izzók, infralámpák,

2. a gázkisülésen alapulók: higanygőz, halogén és ívlámpák,

3. az előző kettő kombinációi: speciális növénysugárzók.

A növényegyüttesek megvilágítására a 2. és 3. csoportba tartozó fényforrások alkalmasak. Villamossági szaküzletekben, barkácsáruházakban beszerezhetők, illetve megrendelhetők.

A megvilágítás iránya

Nem közömbös, hogy a fényforrást hogyan helyezzük el a növények közelében.

1. Legjobb a növények fölött elhelyezni, így alakul ki a legszebb habitus és a dekoráció nem „fordít hátat” a szemlélőnek. Az oldal irányból jövő fény hatására a növények elhajlanak, a kompozíció elcsúnyul. Emellett elsősorban az együttes sziluettje érvényesül, a színek kevésbé.

2. A fényforrásokat célszerű a növénykompozíciótól egy-másfél méterre elhelyezni. A túl közeli fényforrás megégetheti a lombozatot, a túl messze lévők hatása csökken, azonos fényintenzitás eléréséhez nagyobb teljesítményű vagy több fényforrás kell.

3. A dekorált növényfelület fölött fényfelületet kell létrehozni, amelynek mérete nagyjából egyezzen a növényegyüttes által elfoglalt felülettel. Természetesen gyönyörű fény-árnyék effektusokat lehet elérni a növény közvetlen közelében, bizarr szögben elhelyezett pontszerű fényforrásokkal, azonban az ilyen megvilágítás elsősorban hangulati elem, a növények fényigényét nem biztosítja.

4. A fényforrásokat célszerű keretben vagy dekoratív foglalatban elhelyezni, hogy a szemlélőt ne vakítsák. Esetleg tükröző felületet is kialakíthatunk, a fény erejének fokozására.

A hőmérséklet

A növények hőigénye

A belső dekorációban használatos növényeket három csoportba soroljuk a téli hőigényük alapján.

– Hidegháziak: azok a növények, amelyek télen 5–12 °C-t igényelnek vagy ezt a hőmérsékletet elviselik. Az ebbe a kategóriába tartozó növények alkalmasak télen hideg csarnokok, folyosók, lépcsőházak dekorálására, egyesek az enyhe fagyot is elviselik (Nolina recurvata, Araucaria heterophylla, Trachycarpus fortunei, Chamaerops humilis, Fatsia japonica, kaktuszok).

– Mérsékeltháziak: a télen 14–16 °C-t igénylő vagy elviselő növények kategóriája, idetartozik a cserepes dísznövények legtöbbje. Ezek a növények a hidegháziakkal együtt jól elviselik a hőingadozásokat, érzéketlenebbek a szélsőséges környezeti viszonyokra. Alkalmasak nemcsak hűvös helyiségek, hanem a télen fűtött, 20–22 °C-os terek dekorálására is (Ficus elastica, Ficus benjamina, Howea forsteriana, Chrysalidocarpus lutescens, Philodendron fajok, Schefflera arboricola, Nephrolepis exaltata stb.).

– Melegháziak: ebbe a csoportba a trópusokról származó, állandó kiegyenlített meleget kedvelő fajok tartoznak, amelyek télen is igénylik a minimum 18–22 °C-t. Ezek a fajok gyakran páraigényesek, a száraz levegőjű belső terekben legyengülnek, és kártevők vagy kórokozók áldozatai lesznek. Csak olyan belső terek dekorálására alkalmasak, amelyeket télen 20 °C-on tartanak: irodák, szállodai és lakószobák (Codiaeum variegatum, Dieffenbachia modern fajták, Asplenium nidus, Calathea crocata, Stromanthe fajok, Begonia rex hibridek, Dracaena fajok, Aphelandra squarrosa). A magas páraigényű fajok az átlagos belső terekben leromlanak, ezért részben vagy egészen zárt üvegvitrinek, floráriumok beültetésére használhatók (Fittonia verschaffeltii, Adiantum tenerum, Pteris cretica, Selaginella fajok, orchideák, egyes broméliák).

A belső terek hőmérsékleti adottságai

A belső terek hőmérsékletét a bennük élő és dolgozó emberek igényeihez szabják. Ez a legtöbb belső tér esetében télen több-kevesebb fűtést, nyáron egyre több helyen hűtést (légkondícionálást) jelent. A nyári légkondícionálás nem okoz olymértékű lehűlést, ami a növényeket károsítaná, a dekorációban használható növények körét ebből a szempontból nem befolyásolja (huzat szempontjából igen! Lásd később). A különböző funkciójú belső tereket a téli időszakban azonban különböző mértékben fűtik, valamint a kiegyenlítetten meleg helyiségekben is felléphetnek drasztikus hőmérséklet-változások, amelyek a növénydekorációt tönkre tehetik, ha nem számolunk velük.

1. Helyi lehűlés. Egy átlagosan 20 °C-on tartott helyiségben is, télen közvetlenül az ablak mögött a hőmérséklet jóval alacsonyabb. A hőmérséklet csökkenésének mértéke több mindentől függ, de egy –15 °C-os külső hőmérséklet esetén elérheti a 8–12 °C-t is. Ezért, amennyiben a növénydekoráció az ablak mögé kerül, az üveg közvetlen közelébe melegházi fajok nem kerülhetnek.

2. Tartós lehűlés. Egyes belső tereket a téli időszakban nem, vagy csak temperáló fűtéssel látnak el: csarnokok, folyosók, lépcsőházak, egyes munkahelyek, ahol a hőmérséklet több hónapon át nagyon alacsony. Ilyen esetekben a hőmérséklet a minimum tényező, csak a hidegházi fajok használhatók növénydekorációra.

3. Átmeneti lehűlés. Előfordulhat, hogy a téli időszakban rövidebb – 1–2 hetes időtartamra – a fűtést erősen csökkentik (karácsonyi szabadságolások, síszünet stb.). Az ilyen rövid ideig tartó hideget egy átlagos tűrőképességű fajokból összeállított növénydekoráció elviseli. A hideg időszakra azonban a növényeket elő kell készíteni: az öntözést egy héttel előbb abba kell hagyni, hogy a földlabda megszikkadjon. A nedvesen tartott növények gyökere megfázik, gyökérrothadás lép fel, és az egyed elpusztul. Természetesen a trópusi származású, melegházi fajok nem alkalmasak olyan növényegyüttesekbe, amelyek átmeneti lehűlésnek vannak kitéve.

4. Téli szellőztetés. Irodahelyiségekben, szállodai szobákban, magánlakásokban a téli időszakban is naponta szellőztetnek. A bezúduló hideg levegő elsősorban a földön és az alacsony növénytartókban elhelyezett növényeket károsítja. A melegházi növények némelyike látványosan összeesik, mások, mint pl. a Ficus benjamina és fajtái a lombjukat elhullatják. A szellőztetési hely közvetlen közelében tehát csak hidegházi és nem érzékeny mérsékeltházi fajokkal dekorálhatunk.

Légnedvesség, légszennyezés

Egy átlagos belső tér levegőjének relatív páratartalma 40–60% között mozog, ami az emberek számára megfelelő komfortérzést biztosít. Bár a növények túlnyomó részének páraigénye magasabb, a legtöbb faj az alacsonyabb páratartalmat elviseli. A relatív páratartalom szempontjából négy kategóriát különítünk el.

1. 30% alatti relatív páratartalmú légtér. Nem alkalmas növénydekorációra. Az ilyen száraz levegőjű helyiségben tartózkodás az emberi szervezetet is megviseli (nyálkahártya-irritáció, köhögés stb.), nem merül fel az ilyen adottságú helyiségek növénydekorációjának igénye.

2. 30–40% relatív légnedvességű helyiségek csak kaktuszokkal és pozsgás, szukkulens növényekkel dekorálhatók (nagy üvegfelülettel borított szállodák, irodaházak közvetlenül az üveg előtt lévő holt terei, szerelőcsarnokok).

3. 40–70% relatív légnedvességű helyiségek. Szinte minden cserepes dísznövénynek megfelelőek (szállodai szobák, irodák, ügyfélfogadó helyiségek, bevásárló központok utcái, terei, éttermek).

4. 80% és ennél nagyobb relatív páratartalmú belső terek. Ideálisak lennének a páraigényes, különleges trópusi növények számára. A magas páratartalom folyamatosan (egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve) csak üvegvitrinben tartható fenn. Átmenetileg előfordulhat egyes kiszolgáló terekben (fürdőszobák, üzemi konyhák, gőzzel dolgozó üzemek csarnokai, télikertek, szökőkutak közvetlen környéke). Az ilyen adottságú terek különleges, ritka növényekkel is dekorálhatók.

A belső terek relatív páratartalmának átmeneti csökkenése a téli időszak hátránya. Egyes fűtéstípusok, valamint a szellőztetés hatására lecsökkenő relatív légnedvesség azt eredményezi, hogy a kényes növényeken inváziószerűen elszaporodnak a takácsatkák. A baj elkerülésére megelőző (preventív) permetezéssel védekezhetünk.

Mint minden növény, a cserepes dísznövények is párologtatnak. A kibocsátott pára mennyisége azonban még nagyobb felületű növényegyüttes esetében sem emeli meg jelentősen a belső terek levegőjének relatív páratartalmát, csak hangulatosabbá, komfortosabbá teszik azt. A helyiségek levegőjének párásítását csak aktív párologtatókkal lehet megoldani.

A szennyezett levegőtől a növények éppúgy szenvednek, mint a benne élő és dolgozó emberek. A por a gázcserenyílásokat eltömi, a lombszínt tompítja, és a kompozíciót elcsúfítja. A poros, gondozatlan növénydekoráció tulajdonosára rossz fényt vet, ápolatlanságot, nemtörődömséget sugall, ami az intézmény hírnevét rontja. A dohányfüst szintén károsítja a növényeket. Olyan létesítmények dekorációs tervében, ahol várhatóan sokan dohányoznak, pl. szórakozóhelyeken, várókban, fel kell hívni a megrendelő figyelmét a növények várható pusztulására és az ebből következő rendszeres növénycserére.

Víz és tápanyag

A környezeti tényezők közül a víz és a tápanyag mennyiségét tudjuk teljes mértékben szabályozni, a többi környezeti tényezőhöz inkább igazodunk a növényfajok helyes összeválogatásával. Néhány alapszabályt azonban be kell tartanunk. Mivel még a kis növénytartókon belül is a víz szabadon áramolhat a közegben, fontos, hogy az egymás mellé ültetett fajok vízigénye ne térjen el egymástól jelentősen. A friss beültetéseket kevéssé öntözzük, majd néhány hét elteltével, a begyökeresedés után jobban. A túlöntözés gyökérfulladáshoz vezet, ami a növények pusztulását okozza. A növénytartó aljára ezért durva szemcsés drénréteget kell szórni, ami a felesleges vizet tárolja. A gyakori, kis vízadagokkal való öntözés eredménye a közeg felső rétegében a sófeldúsulás, az alsóbb rétegekben viszont a gyökerek szárazak maradnak.

A termesztő létesítményekből kikerülő cserepes dísznövények közegében kevés a tápanyag. A növénytartókba való beültetéskor a közeget tápanyaggal fel kell tölteni. Ezután a fenntartás során rendszeres tápanyagellátásban kell részesíteni a kompozíciót. A tápanyaghiányos növény színe kivilágosodik, majd az alsó levelektől indulóan a lomb lehullik. A túletetett növény nagy, laza szövetű, „felfújt” lombozatot fejleszt, szélsőséges esetben a gyökerek elpusztulnak (kisózás). Legjobb a nyári időszakban hetente-kéthetente, télen havonta 1‰-es, kiegyenlített NPK tápoldattal öntözni.

Közegek

A belsőtéri dekorációra alkalmas növényeket a termesztő üzemekben túlnyomó részt savanyú tőzeg alapú közegben nevelik, ez szinte minden növény számára megfelelő a fenntartás során is. Az öntözés hatására azonban a pH megemelkedik, ami a savanyú talajt igénylőknek káros (Selaginella martensii, Calathea ornata, C. makoyana, C. crocata, Alocasia amazonica, Pteris cretica stb.). Ezeket a fajokat csak kismértékben használjuk.

Beültetéshez enyhén savanyú kémhatású, tőzeges, ún. „B” típusú földkeveréket használjunk. Ragaszkodjunk a nemzetközileg ellenőrzött földkeverékekhez.

A növényeket a növénytartóba cseréppel besüllyeszthetjük, vagy a cserépből kiütve, földlabdával ültethetjük el. A cserepes beültetés előnye, hogy az esetleges betegségek kevésbé terjednek a növények között, az együttes könnyen átrendezhető, valamint növénycsere esetén a többi növény gyökere nem sérül. A földlabdás telepítésnél a gyökereknek több helyük van, a növények gyorsabban és nagyobbra nőnek, de az átrendezés nem lehetséges, a növénycsere során a többi gyökérzet sérül.

A hidrokultúra

Egyre több olyan közintézmény létesül (bankok, szállodák, kórházak, gyógyszertárak, közhivatalok, telefontársaságok), amelyek dekorálásánál kritérium a teljesen steril növénytartó közeg. Ilyen esetekben a hidrokultúrás dekoráció az egyetlen megoldás.

A hidrokultúra alapja az igen magas hőmérsékleten kiégetett, gyári steril, gömb alakú, porózus szerkezetű agyaggranulátum. Felszíne melegbarna, a természetes földekhez hasonló színű. Kiváló kapillaritású, 1 cm víz 19 cm magas közeget tud átnedvesíteni, a gyökérnek optimális víz- és levegőellátottságot biztosítva. Különböző szemcseméretben kerül forgalomba: 4–5 mm, 8–10 mm, 14–15 mm. Másik speciális eleme a két részből álló cserép: a belső cserép vékony falú, oldalán hosszanti résekkel, amelyeken a gyökerek ki tudnak nőni. A külső cserép tulajdonképpen dekoratív növénytartó, amelynek falába egy vízszintmérőt építettek be. Ez a tartó a vizet nem ereszti át. A természetes közegben nevelt növények gyökeréről a közeget lemossák, a gyökérvégeket kissé visszavágják, a belső cserépbe helyezik, majd feltöltik égetett agyaggranulátummal. A dekorációban a növényt a belső cseréppel együtt használják fel, abból többé nem kerül ki: a dekoráció átrendezésénél, cserénél is a növény benne marad.

A legtöbb növény jól érzi magát hidrokultúrás közegben, mint pl. Ficus fajok és fajtáik, Philodendron fajok és fajtáik, Dracaena fajok és fajtáik, Chlorophytum comosum, Pachira aquatica, Polycsias fajok, Epipremnun pinnatum, Cissus rhombifolia, C. antarctica, Howea forsteriana, Phoenix canariensis, Ph. roebelenii, Chamaedorea elegans, Chrysalidocarpus lutescens, Fatsia japonica, Araucaria heterophylla, Aglaonema commutatum stb.

Kevésbé jól bírják a hidrokultúrát: Peperomia fajok, Pachypodium lamerei, Euphorbia trigona.

A hidrokultúrás dekoráció egyetlen hátránya a magas ára, a földes dekorációhoz képest durván 30%-kal magasabbak a költségek. Ezzel ellentétben előnyei a következők:

  • A közeg sterilitása: nem kerülnek a belső térbe földben élő mikroorganizmusok.

  • Az öntözés és tápanyagellátás nagyon egyszerű, szakembernek elég félévente ellenőrizni a dekorációt.

  • Nincs szükség a növények átültetésére.

  • A dekoráció bármikor átrendezhető a növények sérülése nélkül.

  • Az agyaggranulátum felszínén nem válnak ki a kemény vizekben oldott sók (vízkövesedés) és nem telepednek meg benne a tőzegszúnyogok.

A növénytelepítés

A tervezés

A középületek tervezésénél még manapság sem természetes, hogy számolnak a növénydekorációval, és annak optimális helyet jelölnek ki. A rossz körülmények óhatatlanul a dekoráció elemeinek leromlásához, végső soron pusztulásához vezetnek. Ezért minden olyan esetben, amikor a környezeti adottságok nem jók, fel kell hívnunk a megrendelő figyelmét arra, hogy a dekoráció változatlan díszítő értékét csak rendszeres növénycserével tudjuk elérni. Sajnos, mindig a növény az utolsó a középület kivitelezésénél. Az eredetileg igényes terveket is elszegényíthetik a menet közben kért költségcsökkentő módosítások.

1. A tervezés első lépése a belső terek felmérése. Minden helyiségben meg kell mérni a dekoráció helyén a fényviszonyokat, páratartalmat, ki kell kérdezni a megrendelőt a sötétítő használati szokásaikról, a téli szezon fűtéséről. A növénydekoráció elhelyezésénél figyeljünk arra, hogy:

  • lehetőleg a természetes fény közelébe kerüljön;

  • a dekorálandó felület ne essen huzat csatornába;

  • sugárzó hőforrás ne legyen a közelében.

Nagyméretű, beépített növénytartók esetében előnyös a vízelvezetési lehetőség.

2. Informálódnunk kell a megrendelő elképzeléseiről. A nagyon merész elgondolások, vagy kényes, rövid életű növények igénylése esetén írásban kössük ki a rendszeres növénycserét.

3. A növények összeválogatásakor elsősorban a környezeti minimumtényezőt kell figyelembe venni (általában a fény szokott lenni).

4. A növénydekorációról műszaki leírást készítünk. Nagyméretű tartók esetén ki kell térnie a dekoráció tömegére, a födém terhelésére.

A növénytartók

A növénytartó fogalma meglehetősen tág, hiszen a hagyományos cserepeken, ládákon, dézsákon kívül igen széles a skálája azon tárgyaknak, amelyekbe növényeket ültetnek. Mégis, néhány általános elvárásnak meg kell felelniük.

  • A növénytartó legyen szigetelt. Az öntözővíz, tápoldat nem szivároghat, nem folyhat ki belőle.

  • Korrózióállónak kell lennie.

  • A burkolóanyag és a tényleges tartó lehetőleg külön álljon, hogy lehessen cserélni.

  • A felesleges víz elvezethető legyen, vagy olyan mély legyen a tartó, hogy az aljában a felesleges víz tárolására alkalmas drénréteg elférjen.

  • Formája és színe legyen összhangban mind a növénnyel, mind a környettel.

  • Ne legyen balesetveszélyes. Ne legyen éles pereme, szúró eleme, az arra haladók ruhájában ne tegyen kárt stb.

A növénydekoráció esztétikai elvei

A dekoráció egyéni hangulatát, sajátos megjelenését a dekoratőr ízlése határozza meg. Mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy a cserepes növény élőlény, a természet egy darabja. Más cserepes növényekkel való társítása akkor lesz harmonikus, ha a természetben fellelhető arányosságokat figyelembe vesszük.

– Az összeválogatásánál különböző formájú növények kerüljenek egymás mellé: ritka levélállású mellé sűrű levélállású, merev habitusú mellé lágy, elomló forma, kerekded levelű mellé szeldelt levelű. Használjunk az együttesben: törzses, üstökös formákat, kúszó növényeket, esetleg speciális életformájúakat (epifitonok).

– A hasonló levélszínű fajok, fajták egymástól távolra kerüljenek.

– Ha a háttér komor, egyhangú vagy sötét, esetleg a zöld színnel nem kombinálható jól, bátran használhatók a színes lombú változatok. Színes háttér előtt viszont a hasonló színű fajták nem mutatnak. Mindig legyenek uralkodó, figyelemfelkeltő taxonok, és a közöttük lévő teret kitöltő jellegtelenebb elemek. A csak uralkodó hatású növényekből álló dekoráció nyugtalanságot, feszültséget kelt.

– A színváltozatok alkalmasak súlypontképzésre, mindig jól látható helyre kerüljenek.

– Lehetőleg minél több fajjal, fajtával dolgozzunk. Az egyhangú alkalmazás sövényhatást kelt, a szabályos ritmusos ültetés girland hatású. Mindkettő kerülendő.

– A növénytartó hossza és szélessége befolyásolja a bele tervezhető növények méretét. Kisméretű növénytartóban a hatalmas növény instabil hatású, ellentéte (nagy tartóban csak alacsony növények) unalmas még akkor is, ha a fajtaszortiment gazdag.

– A hézagos dekoráció a szegényesség látszatát kelti még gazdag választék esetén is. Az üres területek kipusztult növények helyének látszanak.

– Soha ne használjunk kevésbé mutatós, de kényes, igényes növényeket! A költségeket növelik, hamar kipusztulnak, a laikus megrendelő pedig nem tudja értékelni a különlegességeket.

– Szoliternek soha ne alkalmazzunk kényes fajt vagy fajtát (Codiaeum variegatum)! Az áruk magas, hirtelen leromlásuk vagy pusztulásuk akkor is rossz fényt vet a dekoratőrre, ha a növény igényeire idejében felhívta a megrendelő figyelmét.

– Végül: minden belsőtéri növénydekoráció csak akkor szép, ha egészséges, erős, jó állapotú növényegyedekből áll. A poros, felkopaszodott, beteg, lombját vesztett, esetleg elpusztult egyedekből álló dekoráció elhanyagoltságot sugall, a belső tér összhatását rontja. Ennek komoly anyagi vonzata is lehet, a lakosság bizalmát vesztheti az így „díszített” közintézménnyel szemben (pl. bank). Ezért a későbbi fenntartás legalább olyan fontos, mint a tervezés.

A színhatás

A színes lomb hatását nemcsak a háttér befolyásolja, a megvilágítottsággal is öszszefügg.

– Ráeső fényben (ha a fényforrás a szemlélő háta mögött van) a színhatások érvényesülnek, áteső fényben (ablak dekoráció), elsősorban a sziluetthatás dominál. Ilyenkor sokkal fontosabb a lombozat formája és a növény habitusa.

– Közvetlen fényben (napsütés) a színek élénkebbek lesznek.

– A természetes fényben látható színeket egész másnak látjuk mesterséges megvilágításoknál. Olyan belső terekben, ahol csak mesterséges fény éri a dekorációt, a színek hatását a tervezés előtt ellenőrizni kell.

A cserepes virágos növények

A belsőtéri dekorációban elsősorban levéldísznövényeket használunk, a színhatásokat is legtöbbször színes lombú fajokkal, fajtákkal oldjuk meg.

A virágos növények nagy előnye, hogy alkalmazásukkal szezonalitást lehet a dekorációba vinni. A virágok évszakot, ünnepeket, alkalmakat jelölnek. Néhány tő élénk színű tulipán vagy Primula a tavaszt jelzi. Ugyanazon összeállításban a Primulát fehér Hydrangeára cserélve, húsvéti hangulatot kapunk. A nyár jelzésére tehetünk pl. Hibiscust, majd ősszel Kalanchoe, Cyclamen következhet, amit december elején válthatunk Euphorbia pulcherrymára.

Tudni kell, hogy ezek a virágos növények a virágzás ideje alatt intenzív színfoltot biztosítanak, elvirágzás után azonban űrt hagynak maguk után. Virágos növényt csak akkor szabad a dekorációba tervezni, ha a megrendelő vállalja a rendszeres növénycsere költségeit.

Az összeállítások típusai

1. Szoliter

Szoliternek hívjuk a nagyméretű, önmagában díszítő növényegyedet. Közkedvelt dekorációs elem, mert minden belső térben jól mutat. Drága ugyan, de csak egyetlen növényt kell megvenni; könnyebb az adott belső tér adottságaihoz igazítani, ezért egyszerűbb a fenntartása stb. Díszítő értékének tökéletes kibontakozásához azonban néhány szempontot figyelembe kell vennünk.

A szoliterek hangsúlyos helyre valók, önmaguk is hangsúlyteremtők, figyelem felkeltők. Nem szabad „eldugni”.

A szoliter mérete legyen összhangban a belső tér méretével. Nagy térben a kis szoliter elvész, nevetségessé válik. Szűk helyiségben a nagy szoliter viszont dzsungelhatást kelt, zavarja a benntartózkodást.

Oszlopos habitusú legyen, a forgalmat ne akadályozza (Dracaena marginata).

Ne legyen szétterülő formája, ha mégis, magas növénytartóra helyezzük (Philodendron selloum, Monstera deliciosa).

A lombozat az álló ember feje fölött terüljön szét (Phoenix roebelenii, Howea forsteriana).

Több szoliter használata esetén csak 2–3 db kerüljön egy helyiségbe, és azok ne legyenek egyforma magasak. A szoliter ne legyen szúrós, balesetveszélyes (Pandanus veitchii). Különleges hatást kelt a csavart törzsű szoliter, és a dekoratív támasztékra futtatott kúszónövény.

2. Mozgatható (mobil) növénytartóba ültetett dekorációk

Ez a típus minden belső térben jól használható. Nagy előnye, hogy mindenütt elhelyezhető, bármikor áthelyezhető, maga a dekoráció is könnyen változtatható. A dekorálható felület viszonylag kicsi. Hogy minél szebb hatású legyen, a növényeket sűrűn, kissé túlzsúfoltan ültetjük be. Ennek következtében egymást leárnyékolják, túlnövik, ezért gyakoribb gondozást kívánnak.

A mobil növénytartók elhelyezhetők egyesével, csoportosan vagy szalagszerűen. Kiválóan alkalmasak térelválasztónak, térhatárolónak, forgalomterelőnek, különösen ott, ahol a tér belső tagolása gyakran változik.

3. Beépített (fix) növénytartók

A beépített növénytartókat nagy belső terekbe tervezzük. A változatos, impozáns dekoráció nyugtató hatású, ezért lehetőleg pihenésre, társalgásra kiképzett helyek közelébe kerüljenek (várók, bevásárló központok terei, irodaházak ügyfélszolgálati helyei, dohányzók, recepciók). Forgalomterelőnek és térelválasztónak szintén alkalmasak.

A beépített növénytartók nagyméretűek, valóban a természet egy darabját jelentik. Nagyobb ablakfelület mögött szinte átmenetet képeznek a kültéri zöldfelület és a belső tér között.

A nagyobb felület nagyobb szortiment felhasználását teszi lehetővé. Mivel a növényegyüttesben kedvező mikroklíma alakul ki, kényesebb taxonok is felhasználhatók.

Ellentétben a mobil tartókkal, a beépített tartókat nem zsúfoljuk túl. A telepítési költség nagyobb, de a fenntartás költsége kisebb.

Fix növénytartót ne tervezzünk olyan belső térbe, ahol a növények egyáltalán nem kapnak természetes fényt. Optimális esetben a növénysziget fölött a födémben ablakokat terveznek, ami a kiegyenlített, arányos növekedést biztosítja. Szép példákat láthatunk erre vonatkozóan egyes bevásárló központokban.

4. Félig zárt és zárt ablakkertek, növényvitrinek

A növénydekorációnak speciális formája a növényvitrin. Üveg határolja, ami lehetővé teszi kedvezőbb klíma kialakítását és megvédi a növényeket a rongálástól, szemeteléstől.

A zárt növényvitrinben vagy floráriumban a környezeti tényezők szabályozhatók legyenek (klímaberendezés). Kialakítása költséges, a fenntartás költsége azonban alacsony. Benne különleges életformájú és igényes növények is felhasználhatók (epifiton fajok, orchideák, broméliák, trópusi páfrányok, egyéb különleges trópusi növények).

A floráriumok „ékszerdobozként” funkcionálnak a belső terekben. Csak exponált, nagy forgalmú helyre érdemes tervezni, lehetőleg oda, ahol az ember valamilyen okból várakozni kényszerül, szemlélődik, közben van ideje gyönyörködni (recepciók, várók stb.).

A dekorációk helye

1. Üvegfelület mögött elhelyezett dekoráció

Az üvegfelület (ablak) mögött elhelyezett növénydekoráció szerepe a külső környezet meghosszabbítása a belső térben. A fény szempontjából ez a terület használható a legjobban, a kedvező tényezők gazdag faj- és fajtahasználatot tesznek lehetővé. Számolni kell viszont a viszonylag nagy hőingadozással, amit nem minden taxon visel el károsodás nélkül. A dekorálás elve attól függ, hogy a külső látvány esztétikus vagy sem.

– Amennyiben a külső látvány szép, felfogható a belső tér egy fajta dekorációjának is, a belsőtéri növényekkel ki kell hangsúlyozni. A növénydekoráció ez esetben csak keretezze az ablakot, a telepítés ne legyen zsúfolt. A legmagasabb növények sem lóghatnak be jelentősen a látósíkba. A hangsúlyos elemeket az oldalfalak mellé helyezzük el, de azok se haladják meg az 50–70 cm-es magasságot. Az üvegfelület két oldalára kúszó növények, epifitonok helyezhetők el, amelyek oldják a keret merev síkjait.

– Abban az esetben, ha a külső látvány nem esztétikus (tűzfalak, gyárudvarok stb.), a kilátást szinte teljesen el lehet takarni. Ilyenkor zsúfoltabb dekorációt tervezünk, az ablakfelületen csak fényfolyosókat hagyunk a növények között. A növények összeválogatásánál tekintettel kell lenni arra, hogy elsősorban a sziluett fog érvényesülni, ezért minél különbözőbb levélformájú taxonokat alkalmazzunk, a szín ellenben másodlagos. A dekoráció következtében a belső tér sötétebb lesz, erre a megrendelő figyelmét fel kell hívni.

2. Falfelület előtt elhelyezett dekoráció

A falfelület előtt és a sarokban elhelyezett dekorációkat a szemlélő egy síkból látja. Kettős hatása van: a merev formák oldása és a tér optikai növelése. A szemlélőtől a fal felé emelkedik a növények magassága, így a rálátás nagyobb. Hátulra helyezzük el a legnagyobb méretű, ún. vezérnövényeket, a közöttük lévő teret alacsonyabb, kevésbé figyelemfelkeltő taxonokkal töltjük ki, a növények mérete (és növekedési erélye!) a szemlélő felé csökkenjen. A dekorációt kúszó, szélre kihajló vagy terpedt növekedésű fajokkal zárjuk le, melyek a bennük gyönyörködő cipőjéig vezetik a dekorációt. Súlypontképző, uralkodó növényből csak keveset használjunk, azok ne legyenek azonos magasságúak és elhelyezésük ne legyen szimmetrikus. A kompozíciót lehetőleg ne pont a sarokba, illetve ne pont a falfelület közepére, hanem attól kissé eltolva helyezzük el. Különlegesen szép falburkolat esetén a növénydekorációnak alárendelt szerepe van, a zsúfolt összeültetést kerüljük.

Falfelület dekorálása szobanövényekkel

Lépcsőzetes elrendezéskor számolnunk kell azzal, hogy a növények a dekorációban egymást árnyékolják, egymásnak konkurensei, ezért egymást túlnövik. Ha a fényt nem fölülről, hanem oldalról kapják, a fény felé fordulnak. A megrendelővel kötött szerződésben ki kell térni az ebből fakadó gyakoribb gondozásra, átrendezésre, vagy növénycserére.

3. Körbejárható dekoráció típusok

E dekoráció típustervezési elvei a virágkötészetben ismeretes elvekhez hasonlóak. Tervezésük a legnagyobb körültekintést, a legpontosabb munkát igényli, mivel minden oldalról egyformán jól kell mutatniuk és a hibák itt látszanak a legjobban. Itt is fontos, hogy a vezérnövényt ne középre helyezzük el, hanem kissé a középtől eltolva. Több vezérnövény esetén azok ne legyenek egyforma magasak. A dekorációban több hangsúly pontot is kialakíthatunk, lehetőleg meleg színű lombozatú vagy virágos növényekkel, a színfoltok a főbb szemlélési pontokba essenek.

Speciális forma a térelválasztó. Gyakran több olyan negatívum is jellemzi (rossz fényviszonyok, keskeny, szalagszerű dekorálandó felület), ami lecsökkenti a felhasználható taxonok számát. Ilyen esetekben is ügyelnünk kell arra, hogy a taxonokat ne szabályos ritmusban váltogassuk, illetve ne csak egy taxonnal dolgozzunk. Mindkét beültetés unalmas, korlát hatású lesz.

Nagy forgalmú vagy szűk belső terekben előfordul, hogy nincs hely a növénydekorációnak. Ilyenkor kiváló hatást érhetünk el csüngő növényekkel. Ebbe a kategóriába tartoznak a futó növényeken kívül az ívesen lehajló levelű vagy hajtású, valamint az indákon sarjakat nevelők is. Számolni kell azonban azzal, hogy a csüngő növényekről levelek, virágok, fellevelek potyoghatnak le, ahol ez zavaró (pl. éttermek), ott nem alkalmazhatók.

Egyes nagyméretű belső terekben (csarnokokban) a födémet oszlopok tartják. A merev formák körbejárható dekorációval oldhatók. Ne tervezzünk túl magas főnövényt, mert az oszlopon van a fő hangsúly. A főnövény ne szorosan az oszlop elé kerüljön. Magasított tartókban jól mutatnak az ampolnanövények. Amennyiben a burkolat megengedi, az oszlopok be is futtathatók, ez esetben a főnövény még alacsonyabb legyen.

A különböző használatú belső terek növénydekorációs sajátosságai

Átriumok

Különleges belsőtéri megoldás az átrium. Az épületen belül a középpontban hatalmas fedett udvart képeznek ki, melyet az emeletek galériaszerűen fognak körbe. A belső udvar fölött a tető üvegből van, a teljes belső tér ezen keresztül kap fényt. Az átrium sajátossága, hogy a legfölső emelet a legjobb fényellátottságú, a földszint felé haladva a fényviszonyok romlanak. A galériák korlátjától a falak felé szintén rohamosan csökken a fényintenzitás. A galériák korlátainak díszítésére sok csüngő növényt használjunk.

Míg a fölső emeletekre kimondottan fényigényes fajok is ültethetők (Codiaeum variegatum, Chlorophytum comosum ’Variegatum’, Peperomia scandens, Coleus blumei), a földszintre csak árnyéktűrő és árnyékkedvelő fajok kerüljenek (Chamaedorea elegans, Dracaena deremensis ’Compacta’, Hedera helix, Philodendron scandens, Spathiphyllum wallisii).

A legfölső emeleten – bár a légkondícionálás következtében sokkal magasabb hőmérséklettel nem kell számolni – szoliter szukkulens fajokkal dekorálhatunk (Pachypodium lamerei, Euphorbia trigona, Euphorbia tirucalli, Crassula arborescens, Aloë arborescens). Szúrós, tüskés növényeket csak holt terekbe tegyünk, a közlekedési vonalaktól kissé távol. Az alsó szinteken a sötét terek díszítésére ne használjunk élőnövényt, vagy számoljunk a növénycserével (Howea forsteriana, Chrysalidocarpus lutescens, Zamioculcas zamiifolia, Dracaena fajok és fajtáik).

A galériák csüngő növényekkel való díszítésénél fokozott szerepe van a rendszeres fenntartásnak, a lelógó hajtások tisztogatásának.

Irodaházak, bankok

E két közintézmény típus viszonylag jó környezeti adottságokkal rendelkezik. Az irodai szobákban a klíma kiegyenlített, ezért a legtöbb szobanövényt felhasználhatjuk. Problémát jelenthet a nyári időszakban a nap elleni védelem használata, ami a fényviszonyokat jelentősen ronthatja. Megoldás a sötétet tűrő fajok használata. Modern vonalúan berendezett irodákban érdemes „modern” szolitereket alkalmazni (Beaucarnea recurvata, Pachira aquatica, Zamioculcas zamiifolia, Polyscias balfouriana, Alocasia macrorhiza).

Térelválasztás növénnyel

Az ügyfélfogadó helyiségekben a nagy forgalom miatt csak az oldalfalak, sarkok díszíthetők nagyméretű növényekkel, illetve érdemes mobil növénytartókat betervezni, vegyes beültetésekkel. Ezek egyben a forgalom terelésére is alkalmasak lehetnek. A bejárat közelébe csak huzatra nem érzékeny fajokat tervezzünk.

A nagy pénzforgalmat bonyolító cégek fogadó tereiben impozáns, nagyméretű szolitereket vagy néhány egyedből álló együtteseket helyezzünk el (Rhapis excelsa, Rh. humilis, Licuala grandis, törzses Ficus lyrata, F. benghalensis). Mindkét közintézmény típusban rohamosan terjed a hidrokultúrás dekoráció.

Szállodák

A hall és a recepció dekorációja hívja fel magára a belépő látogató figyelmét. Nem akadályozhatja azonban a forgalmat, ezért a várakozásra elhelyezett fotelok, székek, dohányzó asztalok környékén alakítsuk ki a nagyobb felületeket. Az együttes ne tartalmazzon kényes fajokat (dohányfüst, rongálások). A bejárat közelébe huzatot és alacsony hőmérsékletet tűrő szoliterek tehetők (Araucaria heterophylla, Beaucarnea recurvata, Chrysalidocapus lutescens, Yucca elephantipes). A recepciós pultra csak 3–5, kistermetű taxonból álló tálas beültetést tervezzünk, vagy még inkább vágott virág kompozíciót. A rossz fényviszonyok miatt a tálat gyakran cserélni kell.

A szállodai szobák díszítésére elméletileg a legtöbb taxon alkalmas volna. A vendég azonban megteheti, hogy nem engedi be a személyzetet akár több napon vagy héten keresztül, ami megakadályozza a növények gondozását is. Ezért sűrű gondozást, gyakori öntözést igénylő fajokat ne használjunk. A szobák többsége kicsi, csak egy szoliter vagy egy kisebb növénytartó fér el. Jól tűrik az átmeneti gondozási hiányt: Yucca elephantipes, Dracaena fajok, Beaucarnea recurvata, Howea forsteriana, Phoenix canariensis, Ph. roebelenii, Chamaedorea elegans, Aglaonema commutatum, Philodendron scandens, Epipremnum pinnatum, Nephrolepis exaltata, N. cordifolia, Chlorophytum comosum stb. A nagy apartmanokban a fürdőszoba is dekorálható, szoliterekkel, kúszó növényekkel (Ficus pumila, Cissus rhombifolia, Syngonium ’Hungarian White’, Mikania ternata stb.). A hidrokultúrás dekoráció kiküszöböli ezt a gondot.

Éttermek

Az éttermekben nincsenek fő közlekedési irányok, minden pontból minden asztal elérhető, körbejárható. A növénydekoráció ezért a fal mellé és a sarkokba kerül. Nagyméretű, nem mozgatható növénytartót ne tervezzünk ebédlőbe, mert megakadályozza a helyiség átrendezhetőségét. Csüngő növényeket csak falra szerelt tartókban, és soha sem az asztalok fölé lógatva helyezzünk el. Ha a helyiség kicsi, és csak csüngő növények férnek el, ne használjunk élőnövényt. A boxos elrendezésű ebédlőkben a boxokat elválasztó térhatárolók szögletes formáit oldhatjuk csüngő habitusú fajokkal, a vendégek háta mögött elhelyezett növény nem jelent olyan szennyező forrást, mint az asztalok fölött. A bejárat közvetlen közelébe csak huzatot és hirtelen hőcsökkenést tűrő fajok tehetők, érzékeny fajokat (Ficus benjamina, Begonia rex, Dieffenbachia fajok és fajták, Codiaeum variegatum) ne.

Hangulatos elem az éttermekben az akvárium és a florárium. Az akváriumban a mozgalmasságot elsősorban a halak biztosítják, de bátran telepítsünk változatos színű és formájú akváriumi növényeket is, a halak jobban érvényesülnek közöttük még akkor is, ha rövid időre el tudnak bújni. A floráriumba magas páraigényű, kényes, trópusi növényeket telepíthetünk (Fittonia verschaffeltii, Cryptanthus roseus, Cryptanthus forsteri, Selaginella martensii, Calathea crocata, Tillandsia usneoides, egyéb epifiton Tillandsia fajok, Platycerium bifurcatum, Oncidium hibridek, Phalaenopsis hibridek, Nepenthesek).

Az asztalok díszítését általában vágott virággal vagy szárazvirággal szokták megoldani, ami virágkötői feladat.

Bevásárlóközpontok

Új, a dekoratőröknek nagy lehetőséget biztosító létesítmények a bevásárló központok és élménycentrumok. Az épületek tervezésekor már kijelölik a növénydekorációk leendő helyét, föléjük üvegtetőt alakítanak ki a természetes fény biztosítására. Az átgondoltan beillesztett növénytartók a rendelkezésre álló növények túlnyomó részével dekorálhatók.

Födémtartó oszlop dekorálása növényekkel

A belső utcákon, fő közlekedési utakon csak olyan fajok helyezhetők el, amelyek nem akadályozzák a közlekedést, nem szúrósak, lombozatuk a vásárlók feje fölött terül szét. Legalkalmasabb a Ficus benjamina. Az utcák kiszélesedéséből keletkező pihenő tereken nagyobb növényfoltok alakíthatók ki. A vízesés, csobogó, szökőkút, kisebb tó aktív vízpárologtató, mellé páraigényesebb növények is tervezhetők (Anthurium scherzerianum, Ctenanthe oppenheimiana, Ctenanthe lubbersiana, Aphelandra squarrosa). A víz mellé szegélynövénynek vízimmitátor fajok tehetők (Chlorophytum comosum ’Variegatum’, Cyperus alternifolius, Cyperus diffusus, Nephrolepis exaltata). A növényszigetek, alapterületüknél fogva igen nagyméretű vezérnövények telepítésére adnak lehetőséget (törzses pálmák).

A forgalmas bejáratok közelébe – ha azok szimpla nyílászáróval vannak ellátva – huzatra érzékeny fajokat ne tervezzünk.

Gyárak, üzemek

A közvetlen ipari termeléssel foglalkozó csarnokokba, szerelő műhelyekbe, ahol a dolgozók a munkájukkal is közvetlen balesetveszélynek vannak kitéve, nem szoktak kérni dekorációt. Ráadásul olykor a környezeti tényezők sem megfelelőek. Amennyiben mégis felmerül az igény, csak felálló lombozatú, kis helyet foglaló szoliterekkel díszítsünk (Dracaenák, Yucca elephantipes, Polyscias balfouriana, Cordyline indivisa, Sansevieria trifasciata). A kiszolgáló létesítmények (étkezők, öltözők) gyakran jobb adottságúak és az irodáknál ismertetett szempontok szerint dekorálhatók.

A finommechanikai üzemekben gyakran nem tűrik meg a termőföldet, ilyenkor a hidrokultúrás növénydekoráció jöhet számításba. A felhasználható növényszortimens a belső tér adottságaitól függően tág.

Szórakozóhelyek

A szórakozóhelyek környezeti adottságai egyáltalán nem felelnek meg a növények igényeinek. Cél az intim hangulat megteremtése és az önfeledt szórakozás biztosítása. Rosszak a fényviszonyok és nem is javíthatók, a levegő szennyezett (cigarettafüst), a vendégek a növénydekorációkat hamutartónak, sőt fölösleges italok eltávolítására is használják. A dekorációkat ezért 3–5 havonta cserélni kell.

A táncparkett széle díszíthető felálló lombozatú szoliterekkel (Dracaena fragrans, Dracaena deremensis, Schefflera arboricola, Cordyline terminalis, Ficus lyrata). A boxok közötti térelválasztók, ha magasak, kúszó, csüngő növényekkel díszíthetők (Chlorophytum comosum, Hedera helix, Cissus rhombifolia, Gynura scandens, Nephrolepis exaltata). Alacsony térhatárolók akkor dekorálhatók, ha nappal elég fényt kapnak. A növények nem lehetnek nagyon szétterülő habitusúak, hogy a vendégek elférjenek mellettük, de lehetnek magasabbak is (Dracaena marginata, Aglaonema commutatum, Chamaedorea elegans, Peperomia obtusifolia, Peperomia caperata, Dieffenbachia ’Camilla’, Philodendron erubescens, Dracaena deremensis ’Compacta’).

Autópálya. 1. Jegenyefák (Populus nigra ’Italica’) egy vidéki út mentén. Ezt a hajdan igen népszerű kiültetési formát ma már nem javasoljuk: az oszlopfák árnyéka oldalfénynél rácsszerűen villódzik és balesetveszélyessé teszi az autóvezetést (fotó: Schmidt G.) 2. A dombos terepet átszelő autópályák hatalmas rézsűi másodlagos refugiumokká (és egyben ökológiai folyosókká) alakulhatnak a visszatelepülő (vagy visszatelepített) őshonos vegetáció számára. A törvénynél is hatékonyabb védelmet biztosít a rézsű peremén épített vadkerítés, valamint maga a forgalom (nem lehet megállni és virágot szedni). (Az M0-ás autópálya az érdi sziklaplató bevágásában, a rézsűoldalban szépen virít a védett árvalányhaj, tavasszal a leánykökörcsin, a tavaszi hérics és a törpe nőszirom.) (fotó: Schmidt G.) 3. Részlet a Bécs-Salzburg-i autópályáról. Hátul, a magas zajvédőfalat a mindent kibíró tibetiiszalaggal futtatták be, középen a választósávban őshonos cserjéket (Ligustrum vulgare, Cornus sanguinea) ültettek, amelyek a nyírást is jól tűrik (fotó: Schmidt G.)