Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

5. fejezet - Élőlények a talajban

5. fejezet - Élőlények a talajban

A talajképződés kezdetének biológiai folyamatai

A kőzetek mállási folyamatában fontos szerepet játszanak a zuzmók, amelyek cianobaktériumból vagy algából és gombából álló szimbiózisok. Az alga illetve a cianobaktérium a napenergiát köti meg és ezzel szerves anyagot állít elő, melyből a gomba is táplálkozik. A gombafonalak, a cianobaktériumok és az algák egyaránt behatolnak a kőzet kristályai között keletkezett hajszálrepedésekbe, az általuk termelt széndioxid, a kibocsátott szerves savak és komplexképző vegyületek segítségével feloldják a kőzet anyagát, és ezáltal a repedések tovább tágulnak. A kőzet felülete porózusabb lesz, nő a vízmegkötő képessége. A zuzmók – a magasabb rendű növényekkel szemben – közvetlenül a kőzetekből is fel tudják venni a tápanyagokat. Amikor elpusztulnak, testük anyaga lebomlik, és a felvett ásványi tápanyag más élőlények számára már könnyebben hozzáférhető formában jut vissza a kőzet felszínére. Így alakulnak ki a kisebb sziklamélyedésekben a legegyszerűbb „talajok”: ezek már nemcsak a zuzmók számára szolgálnak megfelelő lakóhelyként, hanem baktériumok, más algák és gombák, valamint a mikrofauna egyes tagjai számára is. Ezek a szervezetek részt vesznek a szerves maradványok lebontásában, és tovább alakítják a málló anyag kémiai összetételét. Amikor a kőzetmálladék-zuzmómaradvány réteg néhány milliméter vastag lesz, a zuzmókat felváltják a mohák, majd a talajréteg további vastagodásával lehetőség nyílik egyes füvek megtelepedésére is.