Talajtan
Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György
Mezőgazda Kiadó
Egyes anionok (Cl–, NO3–) csak elektrosztatikus vonzás révén, kicserélhető formában kapcsolódnak a kolloidok pozitív töltésű helyeihez (nem specifikus anion-adszorpció). A többi gyakori anion, a foszfátionok (H2PO–4, HPO42–, PO43–), a SiO44–, a SO42– és a F– viszont főként specifikusan kötődik a változó töltésű felületekhez.
Csak savanyú talajokban számottevő, mivel ekkor az amfoter kolloidok felületén pozitív töltések is keletkeznek.
Például:
-
A specifikus adszorpcióra képes anionok, a változó töltésű ásványi kolloidok (vas-, alumínium-, mangán-oxidok és -hidroxidok) felületéről, kiszorítják a fémionokhoz kapcsolódó ligandumok egy részét, s azok helyett beépülnek a felületbe (ligandumcsere). Ez a folyamat alapvetően eltér a nem specifikus anion-adszorpciótól, mivel:
sokkal nagyobb a kötési energia, ezért a specifikusan kötött aniont nem lehet kicserélni más anionokkal;
nemcsak pozitív, hanem negatív töltésű vagy töltés nélküli kolloidfelületen is lejátszódhat.
A talajfolyamatok szempontjából a foszfát- (HPO42-, és H2PO4–) ionok specifikus adszorpciója a legjelentősebb, mert az csökkenti a talaj felvehető foszforkészletét. Pl.:
-
Tágabb értelemben specifikus adszorpciónak, ill. kemiszorpciónak tekintik azt is, amikor erősen savanyú talajban egy ion mennyisége oldhatatlan vegyületek képződése (kicsapódás) miatt csökken. Pl.: Al3++ PO43– → AlPO4. Ehhez azonban nem szükséges a változó töltésű kolloidfelület jelenléte, ezért tulajdonképpen nem adszorpciós folyamat.