A vizes szuszpenzióban mért pH-érték alapján kimutatható savanyúság, amely csupán a talajoldat lehetséges H+-koncentrációját fejezi ki, de nem mutatja a talajkolloidok protonleadó képességét.

Savanyú talajban a H+-ionok s az ásványokból kioldódó Al3+-ionok többsége a kolloidokhoz kapcsolódva található. A körülmények változásával azonban ezek megjelenhetnek a talajoldatban, növelve annak savanyúságát. Ezért a savanyúságnak ezt a formáját rejtett (potenciális) savanyúságnak nevezzük.

A potenciális savanyúság meghatározásakor valamilyen alkalmas sóoldattal kezeljük a talajt. Erre a célra lúgosan hidrolizáló só vagy nem hidrolizáló só vizes oldata használható. A nem hidrolizáló só (pl. KCl) semleges kémhatású oldata azonban csak a kicserélhető H₃O+ és Al3+ ionokat juttatja oldatba, a lúgosan hidrolizáló sók (pl. Ca-acetát, Na-acetát) 8,2 pH-ra beállított lúgos oldata viszont a változó töltéseket hordozó, protonszolgáltató csoportokból (-COOH, fenolos -OH, -AlOH stb.) is felszabadítja a H+-ionokat. Így a potenciális savanyúságot is két csoportra kicserélhető és ún. hidrolitos (hidrolízises) savanyúságra oszthatjuk.

1. A kicserélhető savanyúság (hagyományos jele: y2)

A kolloidokon adszorbeált Al3+- és H₃O+-ionok okozzák. Ha az erősen savanyú talajt KCl-oldattal rázatjuk, a K+-ionok kicserélik a felületen a permanens töltésekhez kötött H₃O+- és Al+-ionokat, s az egyensúlyi oldat elsavanyodik (7.13. ábra).

7.13. ábra - A kicserélhető aciditás meghatározásakor lejátszódó folyamatok (v = változó töltésű helyek, p = permanens töltésű cserehelyek)

A hidratált Al-ion is növeli az oldat H+-koncentrációját, a 7.6. egyenletben is leírt reakciósémának megfelelően. A kicserélhető savanyúságot a KCl-os egyensúlyi szűrlet titrálásával állapítjuk meg, s y₂-nek az 50 g talajra eső savanyúságot tekintjük.

Mivel adszorbeált Al3+ és H₃O+ számottevő mennyiségben csak a kifejezetten savanyú talajokban fordulhat elő, kicserélhető savanyúság csak ezekben a talajokban mérhető.

2. Hidrolitos, hidrolízises savanyúság (jele: y ₁ )

A –COOH, a fenolos –OH, a rácsszéli –Al–OH-csoportokban, valamint a hidroxidgélek felületi –Al–OH-csoportjaiban kötött (nem kicserélhető) protonokat semleges kémhatású, nem pufferolt sóoldat nem tudja felszabadítani. Ezért a kötött protonok mennyiségének meghatározásakor 8,2 pH-jú Ca-acetát-oldatot adunk a talajhoz, majd az egyensúlyi szűrlet lúgfogyasztásából kiszámítjuk a hidrolitos savanyúságot. (Nálunk ez is 50 g talajra vonatkoztatott értéket jelent).

A Ca-acetát-oldatban, s a Ca-acetát/talaj kölcsönhatásakor a többféle reakció megy végbe.

1. Oldódás-disszociáció:

${\text{Ca(CH}}_{\text{3}}{\text{COO)}}_{\text{2}}\to {\text{2 CH}}_{\text{3}}{\text{COO}}^{\text{–}}+{\text{Ca}}^{\text{2+}}\text{.}$ (7.18a. egyenlet)

2. Hidrolízis:

${\text{2 CH}}_{\text{3}}{\text{COO}}^{\text{–}}+{\text{2 H}}_{\text{2}}\text{O}\leftrightarrow {\text{2 CH}}_{\text{3}}\text{COOH}+{\text{2 OH}}^{\text{–}}\text{.}$ (7.18b. egyenlet)

A hidrolízis kismértékű, az acetátionoknak csak kb. 0,002%-a hidrolizál.

3. Az oldat 8,2 pH-ra történő beállításához szükséges Ca(OH)₂ hozzáadásakor a (7.18.b) reakció teljesen visszaszorul (az egyensúly az OH–-többlet hatására balra tolódik), ezért a talajhoz adott Ca-acetát-oldatban gyakorlatilag csak Ca2+, CH₃COO–- és OH–-ionok vannak.

4. A lúgos oldattal érintkezve a talajkolloidok gyenge sav jellegű felületi csoportjai deprotonálódnak. Mivel az oldatba került protonok a OH–-ionokkal vízzé egyesülnek, a (7.18.b) reakció egyensúlya jobbra tolódik el, azaz a felületről deszorbeálódott protonokkal egyenértékű ecetsav képződik.

5. Ugyanakkor, a kolloidok felületén a protonvesztés miatt kialakult változó töltések Ca-ionokat kötnek meg az oldatból. A Ca-adszorpció tehát nem ioncsere, hanem a felület deprotonálódásának következménye.

6. Ha a talajban kicserélhető savanyúság is van, a Ca-ionok képesek az állandó töltésekhez Coulomb-erőkkel kötött Al3+- és H₃O+-ionokat is kicserélni. Az így oldatba kerülő H₃O+-, valamint az Al-ionok hidrolízise miatt felszabaduló protonok hatására – a (7.18.) egyenlet szerint –, az oldatban újabb ecetsav-molekulák jönnek létre.

A különböző mértékben savanyú talajokból, Ca-acetátos extrakcióval felszabadítható savanyúságformákat vázlatosan a 7.14. ábra mutatja.

7.14. ábra - KCl-os és a Ca-acetátos kezeléskor oldatba került savanyúságformák

Az előzőekkel összhangban a savanyú talajok hidrolitos (hidrolízises) aciditása mindig sokkal nagyobb, mint a kicserélhető aciditás. Számottevő y₂ csak olyan talajoknál mérhető, amelyek pH-ja kisebb mint 5.

A talaj telítetlenségét (savanyúságát) Ca-tartalmú vegyületekkel lehet csökkenteni, illetve megszüntetni. Erre a célra CaCO₃-tartalmú anyagokat (mészkőport, cukorgyári mésziszapot, stb.) használunk. A javítóanyag szükséges mennyiségének megállapításához az y₁-érték lehet az egyik kiindulópont.