Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

A kilúgozás

A kilúgozás

Tulajdonképpen a mállás következménye, illetve velejárója. A mállás folyamán a bomlástermékek egy része újraegyesül, és új ásványt alkotva a talajban marad, míg más részük oldhatóvá válik és eltávozik a talajszelvényből.

Ezt az igen sokrétű folyamatot a talajtan önkényesen két részre osztja. A szénsavas mésznél vízben könnyebben vagy azzal azonos mértékben oldódó anyagok talajszelvényből, vagy csak valamely szintjéből történő kimosódását nevezzük kilúgozásnak, míg a vízben ennél nehezebben oldódó anyagok kimosódását már más talajképző folyamat részének tekintjük. A kilúgozás előfeltétele a lefelé áramló talajoldat, valamint az oldható anyagok jelenléte vagy keletkezése. Szükséges még a megfelelő közeg: a megfelelő kémhatás és a redoxi viszonyok. De a kilúgozással sok esetben együttjár a már oldott anyagok kicsapódása, felhalmozódási szintek kialakulása, ezért ezt is a kilúgozási folyamat részének tekintjük.

A kilúgozás tehát függ a csapadék mennyiségétől, az evapotranszspiráció mértékétől; e kettő szabja meg a talajban lefelé irányuló nedvességmozgás intenzitását, függ a jelen lévő és a vízben oldott CO2 mennyiségétől, valamint a savas légköri ülepedéssel érkező SO2 és NOx mértékétől. Hatással van a kilúgozásra a savas gyökérváladékok mennyisége is, csakúgy, mint az alombomlásból származó szerves savak. De szabályozza a kilúgozás folyamatát a talajon élő növényzet vízfelhasználása is. Míg a lágy szárú növényzet gyökérzete a felszín közelében képezi a nagyobb tömeget, ezért a vízfelvétel is a felső talajszintekből történik, a fás növények nagy része mélyen gyökerezik, ezért a vízfelvétel 60 és 100 cm között erőteljes. Ennek következtében a nyári szárazabb időszakokban a gyökerek szívóhatása visszafordítja a lefelé áramló talajnedvességet, és a gyökérzónában töményíti be. A kilúgozás folyamatában az alkáli fémek, valamint az alkáli földfémek ionjai válnak szabaddá a mállás során, és ezeket kötik meg sót képezve a savas CO2, valamint a szerves savak és a savkarakterű anyagok. Ha a talajoldatok betöményednek, az oldhatósággal fordított sorrendben válnak ki a sók, míg a jobban oldódók tovább mosódnak lefelé. Így csapódik ki a betöményedő talajoldatból a dolomit, a kalcit – attól függően, hogy milyen az oldatban a Ca/Mg arány. A kilúgozás mértékét csökkenti, ha a felszínre Ca- vagy Mg-ion jut a szálló porból, a növényzet által felvett, majd kiválasztott vagy az alom ásványosodása után felszabadult alkáli- és alkáliföldfém-ionokból.

A kilúgozás eredménye a karbonátok kimosódása a felső talajszintekből, majd a mélyebb szintekben vagy a talajképző kőzetben való felhalmozódása. A kilúgozás folyamatának igazolását az egyes szintek karbonáttartalmának meghatározásával vagy a helyszínen sósavas lecseppentéssel végezhetjük el.

A kilúgozás folyamatában nemcsak a karbonátok és hidrogén-karbonátok válnak mozgékonnyá, hanem a kovasav is mobilizálódhat. Ez utóbbi a talajoldatban jelen levő kálium- és magnéziumionokkal másodlagos alumíniumszilikátokat képezhet, vagy a szénsavas mészkicsapódásokat cementálja össze.