Az agyagbemosódás folyamatában a felső talajszintek, vagyis az A szintek agyagtartalma lényeges változás nélkül levándorol az alatta fekvő, vagyis a B szintbe. Mivel a folyamat mind savas, mind lúgos közegben lejátszódhat, a két jelenséget külön-külön tárgyaljuk.

Savas, vagyis karbonátmentes közegben az agyag peptizációját az alombomlásból származó szerves anyagok váltják ki. Az A szintben elmozdult agyag a B szintben halmozódik fel, kitöltve annak pórusait, bevonva a talaj szerkezeti elemeinek felületét. A kicsapódás oka részben a peptizáló szerves anyag mikrobiális elbontása, részben a megváltozott kémiai környezet, úgymint a kevésbé savas pH, a valamivel töményebb és nagyobb kalciumtartalmú talajoldat. A folyamat helyszíni felismerését segíti az A és B szintek agyagtartalmában észlelhető különbség, valamint a szerkezeti elemek felületén fellépő agyaghártya. Segíti továbbá a folyamat helyszíni felismerését az A szint világos, fakó színe (a B szint sötétebb, barnás vagy vörösesbarna árnyalatú). Pontosabb meghatározását segítik a laboratóriumi vizsgálatok, például a vékony csiszolatok mikroszkópos vizsgálata, az agyagos rész teljes kémiai elemzése, valamint a szemcseösszetétel szintenkénti meghatározása.

A vékony csiszolatok segítségével felismerhetők az agyaghártyák, és a vizsgált felületen észlelt részarányukból megállapítható a gyakoriságuk. A szintekből leiszapolt agyagos rész teljes elemzése a

$\frac{{\text{SiO}}_{\text{2}}}{{\text{R}}_{\text{2}}{\text{O}}_{\text{3}}}$

molekuláris viszonyszám kiszámításával igazolhatja, hogy az agyagos rész a bemosódás folyamán valóban nem változott meg. Az egyes szintek szemcseösszetétele alapján kiszámíthatjuk a „textúradifferenciálódási hányadost” (B szint agyag-%: A szint agyag-%). Ha valóban csak agyagbemosódás játszódott le, akkor ez az érték kisebb mint 1,2. Ha ezen túlmenően az egyes szintek ásványi összetételét és a leiszapolt agyagos rész agyagásvány-összetételét is meghatározzuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy egyes esetekben van különbség az agyagásványok egymás közötti arányában. Ez abból következik, hogy az A szintben a peptizáció folyamán a szmektitek könnyebben mobilizálódnak, mint az illit. Ennek következményeként az A szintben nagyobb lesz a viszonylagos illitarány, míg a B szintben a szmektitek viszonylagos mennyisége nő meg, anélkül, hogy az ásványok megbomlanának vagy átalakulnának (lásd 10.7. ábra).

10.7. ábra - Egy agyagbemosódásos barna erdőtalaj ásványi összetétele a teljes talajban, valamint a leiszapolt agyagfrakcióban

Mint azt a fejezet elején említettük, az agyag vándorlása nemcsak a savanyú erdőtalajokban, hanem lúgos közegben, vagyis a szikes talajokban is felléphet. A rétiszolonyec-szelvényekben a kilúgozási A szint ugyanúgy elszegényedik kolloidokban, és a felhalmozódási B szint ugyanúgy gazdagodik agyagásványokban, mint az erdőtalajokban. Ennek igazolására bemutatjuk a 10.8. ábrát, melyen egy rétiszolonyec-szelvény ásványi összetételét adjuk meg.

10.8. ábra - Egy réti szolonyec szelvényének ásványi összetétele a teljes talajban, valamint a leiszapolt agyagfrakcióban

A szikes talajok agyagbemosódási folyamatát elárulja az A szint fakó, világosabb, („egérszürke”) színe, valamint a B szint sötétebb, barnásfekete árnyalata, nagyobb agyagtartalma, valamint rendszerint oszlopos szerkezete. Ez utóbbi a sok duzzadó agyagásvány jelenlétének, az erőteljes duzzadásnak/zsugorodásnak köszönheti kialakulását és fennmaradását.

A kilúgozási szint mind a savanyú, mind a lúgos közegben bekövetkezett agyagbemosódás hatására azért fakul ki, mert az elsődleges ásványszemcsék, amelyeknek nagy része kvarc, levetve sötétebb színű kolloidköpenyét, eredeti világosabb színével szabja meg a szint színét.