Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

Az agyag szétesése, a podzolosodás és a szologyosodás

Az agyag szétesése, a podzolosodás és a szologyosodás

E folyamat annak következménye, hogy az alom felől folyamatosan érkeznek a savas szerves anyagok, és ezek az A szintben kolloidszegény talajanyagra hatnak, ezért hatásuk már nemcsak a kolloidok diszpergálásában és peptizálásában érvényesül, hanem megtámadva az agyagásványokat azok alkotóelemeikre való szétesését váltják ki. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy itt nem egy egyenletes, hanem fokozódó hatással állunk szemben, mert a talaj savanyodásával megváltozik a rajta díszlő növénytakaró is, amely nemcsak savanyúságtűrő, hanem fokozottan savanyúságtermelő is. Ahogyan a kilúgozás, az agyagosodás, majd az agyagbemosódás folyamata halad előre, úgy válik a savanyúságot előidéző alom összetétele is mind savanyúbbá az erdők talaján. Ez az erős savanyodás textúradifferenciálódás hatására társul az A szintben fellépő váltakozó redukció és oxidáció folyamatával, ami tovább fokozza a savanyúságot és az agyagásványok szétesését.

A bomlás termékei közül a kovasav többnyire helyben marad, míg a vas és az alumínium ionos vagy komplex kötésben levándorol a felhalmozódási, azaz a B szintbe. Ott kicsapódnak a vas-, valamint alumínium-oxidhidrátok, és amorf vagy gyengén kristályos formában kiválnak. Ezért a podzolosodás kémiai felismerésének módja a frissen kicsapott, ezért könnyen oldható vas- és alumíniumvegyületek kimutatása, meghatározása. Erre az oxalát oldhatóvas- és alumínium-meghatározásának módszerét, a Tamm-módszert használjuk.

A podzolosodás folyamata felismerhető a helyszíni vizsgálat alapján az erős textúradifferenciálódás, az A szint piszkosfehér színe és a B szint vörösesbarna vagy barnásfekete színe segítségével. A podzolos talajokban felismerhetők a vas vegyértékváltásának jegyei, elsősorban a vaskiválások porló vagy erezett formái.

A kémiai és az ásványtani vizsgálatok adatai erőteljes savasodást, az ásványi rész pedig az agyagtartalom összetételében is jelentős különbséget mutat az A és a B szint között. Mind a teljes kémiai elemzés, mind a röntgendiffrakciós ásványvizsgálatok igazolják az agyagszétesés folyamatát. Az A szint agyagos részében a teljes kémiai elemzés adataiból számított molekuláris viszonyszámok

SiO 2 R 2 O 3 MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaebbnrfifHhDYfgasaacH8rrps0l bbf9q8WrFfeuY=Hhcba9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfeaY=biLk VcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr0=vqpWqaaeaabiqa ceaacaqabeaabaqaamaaaOqaaabaaaaaaaaapeWaaSaaaeaacaqGtb GaaeyAaiaab+eadaWgaaWcbaGaaeOmaaqabaaakeaacaqGsbWaaSba aSqaaiaabkdaaeqaaOGaae4tamaaBaaaleaacaqGZaaabeaaaaaaaa@38E4@

jóval nagyobbak, mint a B szint agyagfrakciója esetében. Az A szint ásványai között az elsődleges ásványok mennyisége a kvarc kivételével csökkent, kevés a másodlagos ásvány, míg a B szintben több az elsődleges szilikát, emellett amorf és kristályos vas valamint alumínium mutatható ki.

Az agyagásványok szétesése nemcsak savas közegben mehet végbe, hanem lúgosban is. Ebben az esetben a szikesek felszínén és részben az A szintben is frissen kicsapódott kovasav mutatható ki. Erről az 5%-os KOH-ban oldható kovasav mennyisége ad információt.

A szikes talajok agyagásványainak szétesését szologyosodásnak nevezzük, mely folyamat a felszín kifehéredésével, az A szint porszerű fehér kovasavtól származó tarkaságával jelentkezik.