Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

11. fejezet - A talajok osztályozása

11. fejezet - A talajok osztályozása

Magyarország talajtakarója igen tarka, sokrétű, ami a talajok gazdasági értékében is érvényre jut. Ezért különösen fontos, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének lehetőségét vizsgálva, lehetőleg pontos, a tudomány mai álláspontjának megfelelő és a gyakorlati igényeket a lehető legjobban kielégítő ismereteket szerezzük a talajról mint a mezőgazdasági termelés eszközéről. A talajok megismerésének, tulajdonságaik sokoldalú feltárásának előfeltétele a rendszerezésük, mert a helyesen megválasztott talajosztályozási rendszer megkönnyíti a sokféle talaj áttekintését, összehasonlítását és egyben megkülönböztetését.

A természettudományos rendszerzésnek, amely mind az elméleti, mind a gyakorlati igényeket a legjobban elégíti ki, magából a talajból kell kiindulnia, és a talaj egészét kell tekintetbe vennie. Nem korlátozódhat tehát valamely kiragadott, esetleg pillanatnyilag fontosnak tűnő talajtulajdonságra. A természettudományi alapokon nyugvó talajosztályozási rendszert genetikai és talajföldrajzi osztályozási rendszernek nevezzük.

Azért genetikai, mert a talajokat fejlődésükben vizsgálja, és a fejlődés egyes szakaszai a típusok alkotják az osztályozás egységeit. Azért talajföldrajzi, mert a földrajzi törvényszerűségeket szem előtt tartva egyesíti a típusokat a főtípusokban.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a talaj minden tulajdonsága a talajfejlődés eredménye, legyen az fizikai, kémiai vagy biológiai jellegű, ezért mindezek összessége jellemzi és határozza meg a talaj típusát, valamint alacsonyabb osztályozási egységeit.

A genetikai talajosztályozás keretén belül különböző szinteket választunk el, amelyek alapján a talajokat főtípusokba, típusokba, altípusokba, változatokba, helyi változatokba és talajcsoportokba rendszerezzük. Munkánk célkitűzése és részletessége szabja meg, hogy milyen szintet választunk, vagyis az osztályozásban milyen részletességet követelünk meg.

Az osztályozás alapja

Az egyes osztályozási egységek elhatárolásának alapja a talajon magán felismerhető jelenségek segítségével megállapított folyamattársulás, amely a talaj kialakulása óta fellépő anyag- és energiaátalakulási folyamatok összességét foglalja magában. Ha tehát helyesen osztályozzuk a talajt, akkor megnevezésével minden tulajdonságát egyszerre jellemezzük.

A folyamat társuláson belüli szerepe és erőssége is kifejezésre jut a talajrendszerben, azonban ennek tárgyalása előtt magukkal a folyamatokkal kell részletesen foglalkoznunk, hogy szerepüket, hatásukat megérthessük.

A talajban lejátszódó folyamatok ellentétpárokat alkotnak, melyek egymással dinamikus egyensúlyban vannak. Ez az egyensúly eltolódhat egyik vagy másik folyamat javára. Az eltolódás lehet periódusos, hosszabb vagy rövidebb szakaszos, de lehet állandó is. A talajban lejátszódó folyamatok fizikai vagy kémiai folyamatok, nagy részük mozgatórugója azonban a talajon és a talajban élő lények tevékenysége, vagyis biológiai folyamat.

Néhány fontosabb folyamatpárt megnevezve megkíséreljük ezek szerepét és hatását felvázolni.

A talajban ható folyamatpárok:

a szerves anyag felhalmozódása

– a szerves anyag elbomlása,

a talaj benedvesedése

– a talaj kiszáradása,

kilúgozás

– sófelhalmozódás,

agyagosodás

– agyagszétesés (podzolosodás),

agyagvándorlás (lessivage)

– agyagkicsapódás,

oxidáció

– redukció,

savanyodás

– lúgosodás,

szerkezetképződés

– szerkezetromlás,

talajerózió

– talajborítás (szedimentáció).

Nem állítjuk, hogy ezzel az összes lehetséges és a talajképződésben szerepet játszó folyamatpárt kiemeltük, mert ismeretes, hogy az említetteken kívül a talaj felmelegedése–lehűlése, duzzadása–zsugorodása és egyéb folyamatpárok is hatnak a talajra, de úgy véljük, hogy első megközelítésben elegendő a felsorolt folyamatpárok hatását vizsgálnunk, hogy a talaj termékenységét döntően befolyásoló, ezért az osztályozás alapját képező jelenségeket megérthessük (11.1. ábra).

11.1. ábra - A talajban időben és térben lejátszódó elem- és anyagmozgás folyamatai. FÜLEKY, 1988 után. a = humuszosodás; b = kilúgozás; c = agyagosodás (FP = földpát, Cs = csillám) d = agyagbemosódás; e = agyagszétesés; f = kovárványosodás; g = glejesedés; h = szikesedés; i = láposodás.

kepek/11-1-abra.png


E folyamatok a talajfejlődés folyamán egymáshoz kapcsolódnak és folyamattársulásokat alkotnak.

A talajosztályozás alapját képező talajtípust tehát a folyamatok társulása jellemzi.

Talajtípus. A típusba mint rendszertani egységbe azokat a talajokat soroljuk, amelyek hasonló környezeti tényezők együttes hatására alakultak ki, a talajfejlődés folyamán hasonló fejlődési állapotot értek el, és egyazon folyamattársulás által jellemezhetők. Ezért minden lényeges, a talaj termékenységét megszabó tulajdonságuk is hasonló.

Főtípus. A talajosztályozási rendszer magasabb egységét, a főtípust a rokon típusok egyesítésével alkotjuk meg. Ebben már jelentős szerephez jut a földrajzi szemlélet, mely a hasonló földrajzi környezet hatását hivatott kifejezésre juttatni.

Altípus. Meghatározásakor a típusra jellemző folyamattársulás keretén belül az egyes folyamatok erőssége szolgáltat alapot a besoroláshoz. Ugyanígy osztályozzuk a talajokat a változat és az alacsonyabb rendszertani szinteken. Mindenkor azokat a jellegeket, folyamatokat és ezek erősségét vesszük alapul, amelyek az adott talajtípus termékenysége tekintetében a legnagyobb befolyást gyakorolják.