Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

A talajok genetikai osztályozási rendszere

A talajok genetikai osztályozási rendszere

A 11.3. ábrán bemutatott vázlat a 11.1. táblázat anyagát foglalja össze azért, hogy segítségével a genetikai osztályozás törvényszerűségeit szemléltessük. Az ábrán látható két szelő a főtípusokat három mezőre osztja. A vízszintes szelő alatt találjuk azokat a főtípusokat, amely típusokhoz tartozó talajok képződését és fejlődését külső vagy belső tényezők akadályozzák. Összefoglaló néven ezeket a főtípusokat romtalajoknak nevezzük.

11.3. ábra - A talajosztályozás főtípusainak rendszere

kepek/11-3-abra.png


A függőleges választóvonaltól balra a vízszintes szelő fölött találjuk azokat a talajokat, amelyek kialakulását csak a reájuk jutó csapadékvíz befolyásolja. Ezek az ún. éghajlat által befolyásolt vagy zonális talajok, pl. a barna erdőtalajok és a csernozjomok, valamint az intrazonális, kőzethatású talajok. Ezen belül a kőzet talajfelődést irányító hatása a vízszintes szelőtől távolodva, tehát fölfelé haladva fokozatosan gyengül.

A függőleges választóvonaltól jobbra találjuk azokat a talajokat, amelyek képződését a csapadékból közvetlenül a felszínre jutó víznél több nedvesség irányítja. Ez a víztöbblet származhat időszakos vízborításból, közeli talajvízből vagy hosszabb ideig tartó elöntésből egyaránt. A vízhatás a vízszintes szelőtől távolodva fokozatosan gyengül. Ezeket a talajokat együttesen azonális, illetve hidromorf talajoknak nevezzük.

A főtípusokat típusokra osztjuk, a rájuk jellemző folyamattársulásokat az egyes főtípusok tárgyalása során mutatjuk be. Ezzel kapcsolatosan szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a folyamatok jelölései közül több nem csak egy főtípusban és nem csak egy típusban szerepel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a különböző típusokban azonos névvel jelzett folyamatok minden részletükben, hatásukban és termékükben azonosan lennének. Az alapjában véve és elvileg hasonló folyamatok között, aszerint, hogy mely típusban lépnek föl, különbségek lehetnek. Így például a humuszosodás majd minden főtípusban és típusban szerepet játszik. Minden esetben a szerves anyag elbomlását és képződését magában foglaló folyamatról van szó, melynek jellege és terméke azonban a talajtípus szerint változó, sőt az adott folyamatra éppen ez a jellemző.

Míg a váztalajokban a szerves anyag és az ásványi rész kapcsolata általában gyenge, és sok a biológiailag és kémiailag át nem alakult növényi rész a szerves anyagban, a kőzethatású erdőtalajokban a szerves és ásványi anyagok kötődése már erősebb, ugyanakkor a szerves anyag nagyobb mérvű felhalmozódása is kíséri. A barna erdőtalajok főtípusában a savanyú jellegű humusz az uralkodó, melyben sok a fulvósav, a csernozjomokban viszont a huminsavak kalciummal alkotott sói, a humátok jellemzők. Ezt a jelleget váltja fel a szikesekben a nátriumhumát megjelenésével jellemzett szerves anyag, illetve a réti talajokban a vashoz kötött huminsav. A réti talajokból pedig fokozatos átmenettel jutunk el a víz alatt képződött és felhalmozódott lápi humuszig, illetve a tőzegig, aminek részleges elbomlását és átalakulását nevezzük humuszosodásnak, a szerves anyag víz alatti átalakulását és felhalmozódását pedig tőzegesedésnek.

Mindez nem hagy kétséget az iránt, hogy a különböző típusokban fellépő humuszosodás a különbségek mellett számos közös és alapvető vonást is jelent, ezért a részfolyamatok közös névvel való megjelölésének jogossága nem vitatható.

De nemcsak a humuszosodás folyamatának jellege változik meg főtípusonként, hanem a többi folyamaté is, így a savanyodásé, a kilúgozásé vagy a kovárványképződésé, ha nem is ilyen mértékben.

Különbséget látunk a humuszosodás folyamatában, illetve más folyamatokban egy főtípuson belül is. Így a barna erdőtalajokban a szerves anyag képződésének közös jellemzője, hogy savanyú, többnyire fulvósavak által jellemzett szerves anyagból álló termék keletkezik, de emellett van a talajtípusok szerves anyaga között is különbség.

A felsoroltakból láthatjuk, hogy a talajban lejátszódó folyamatok nem egyszerűsíthetők le egy-egy kémiai vagy fizikai folyamatra. Éppen a talajok genezisében mutatkozó különbségek adnak eltérő jelleget a folyamatoknak, amelyek azután folyamattípusokban (pl. humuszosodás) egyesíthetők. Sok esetben a folyamatok különbözősége ad lehetőséget a talajtípusok vagy alacsonyabb osztályozási egységek elkülönítésére és meghatározására, vagyis termékenységük jellemzésére. A talaj szervesanyag-összetétele, a különböző huminsavak és fulvósavak aránya alapul szolgál az erdőtalajok és a csernozjomok valamint a réti talajok felismeréséhez. A glejesedés jellege alapján választhatjuk el a pszeudoglejes és a réti vagy lápos talajokat, de sorolhatnánk még számtalan olyan helyszínen vagy laboratóriumi vizsgálatok útján megkülönböztethető folyamatot is, melyek a talajok helyes megítélésében döntő segítséget nyújtanak. E folyamatok és azok társulásai segítségével a főtípusokat, típusokat és altípusokat a következőképpen jellemezhetjük.