Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

A vízerózió formái

A vízerózió formái

A vízerózió folyamata a természeti viszonyoktól, valamint az ember tevékenységétől függően különböző alakokban jelenhet meg, amelyeket eróziós formáknak nevezünk. A formák kifejlődésének mértékét pedig az eróziós fokozatokkal jelöljük.

A víz által előidézett talajpusztulás – röviden az erózió – többféle lehet, ezeket a mezőgazdasági művelés és a terület művelhetősége szerint három csoportba osztottuk.

Ezek egymástól elsősorban az átművelhetőség tekintetében különböznek.

Felületi rétegerózió

Ebbe a csoportba azok a talajpusztulási jelenségek tartoznak, amelyek a vízszintes vagy majdnem szintvonalas talajművelést nem akadályozzák. A talajpusztulás egy időben nagyobb, esetenként több száz négyzetméternyi területet sújt egységesen. A felületi rétegerózió hatására a felszínen egyenletes talajlehordás vagy a szántott réteg vastagságát meg nem haladó, sűrű, sekély – már sekély talajműveléssel, így tárcsázással is elegyengethető – vízhálózat képződik. Ez részben érzékelhető szemmel, részben nem.

Rejtett erózió vagy mikroszoliflukció. A felületi rétegerózió több részfolyamat különböző arányú összegeződéséből származhat. Egyik ilyen részfolyamat a rejtett erózió vagy mikroszoliflukció. Szemmel részleteiben nem érzékelhető. Akkor következik be, amikor a vízkapacitáson túl telített talajra újabb csapadék hull. Az elfolyósodott talajfelszín pépszerű állapotban elmozdul, és a lejtőn lefelé csúszva vékony rétegben, de nagy területen a helyi erózióbázis felé halad. Mivel a folyamat keletkezésekor nem képződik vízérhálózat, és a talajfelszín közel összefüggő rétegben egyenletesen mozog, a jelenség szemmel nem érzékelhető. Hogy mégis tudomást szerezhettünk a folyamatról, azt a sugárzó izotóppal végzett kísérleteknek köszönhetjük. Ezek szerint a talajrészek egy-egy csöndes eső alatt néhány deciméteres utat is megtehetnek. Az évszakonként ismétlődő jelenség összegződéséből azonban jelentős változás következhet be a felszíni formákban. A meredek lejtők anyaga feltölti a völgyeket, s ezáltal mérséklődik a lejtők meredeksége. Általában az ország legcsapadékosabb vidékein fordul elő, elsősorban olyan talajokon, amelyek szelvényében a feltalaj vízáteresztő képessége nagyobb, mint az alatta következő szinté.

Csepperózió. A felületi rétegerózió egy másik tényezője a csepperózió. Az esőcseppek ütőhatása váltja ki. Másként érvényesül száraz és nedves talajfelszínen. Ha a csapadék cseppjei száraz talajfelszínt, azaz kiszáradt talajszemcséket nedvesítenek be, a hirtelen nedvesedés hatására a talajmorzsák robbanásszerűen szétesnek apróbb részekre. Ez a hirtelen bekövetkező folyamat a száraz talaj mohó nedvszívása és az így keletkező, a pórusokba bezárt levegő túlnyomása következtében lép fel. A létrejött apróbb talajrészek könnyebben mozdulnak el mind a felületi lefolyás, mind a cseppek mechanikai ütőhatása következtében. A csepperózió másik része az esőcseppek mechanikai ütőhatására vezethető vissza. Általános törvényszerűség, hogy a hevesebb záporok általában nagyobb cseppek alakjában érnek a talajra. Ha tehát a zápor heves, vagyis nagy a cseppek földre érkezés pillanatában mért sebessége, ezenkívül nagy a cseppek tömege, akkor nagy az energiája is. A nagy energiával érkező cseppek a talajfelszín pépes részeit szétfröccsentik és – lejtős területeken – az adott energiával más mennyiségű talajt szállítanak a lejtőn fel, mint lefelé. Összegezve a cseppek ismétlődő becsapódásának hatását, a talajrészecskék a lejtőn lefelé elmozdulnak. Mindez jól szemléltethető úgy, hogy nagyobb záporok idején egy keretre erősített, enyvezett vásznat helyezünk ki néhány percre, a talajfelszínre merőlegesen. A cseppek hatására felcsapódó talajrészek a vászonra tapadnak, jelentős mennyiségben a vászon alsó 20 cm-es részére, de felcsapódhatnak 1 m magasságig is.

A cseppek robbantó- és fröccsentőhatása együttesen idézi elő a csepperóziót, amelynek folyamata szemmel ugyanúgy nem látható a lejtős területeken, mint rejtett erózió esetében.

Lepelerózió. A felületi rétegerózió harmadik alkotóeleme a felületi lefolyás hatására lepelszerűen, nagy területen, egy időben elmozduló víztömeg által szállított talajrészekkel jellemezhető. A felületet nagyjából egyenletesen borító vízlepel a víz mennyiségétől, a lejtő meredekségétől függően kisebb vagy nagyobb energiát nyer. A vízlepel energiája a felázott és sok esetben szétiszapolódott talajfelszín részecskéit magával ragadja, és a völgy – a helyi erózióbázis – felé szállítja. A vízlepel sokszor nem teljesen egyenletes, mert a felszín kisebb mélyedéseiben egyesülve ereket hoz létre, amelyek már nagyobb energiájúak, így az általuk elmozdított talaj mennyisége is nagyobb. A létrejövő eróziós érhálózat azonban csak néhány cm mély, sűrű és a felületet megközelítően egyenletesen borítja. Mint az előzőekben már említettük, a felületi rétegerózió ez utóbbi jelenségének nyomai már sekély talajműveléssel is eltüntethetők.

Megjegyzendő, hogy a mindeddig vízlepelnek nevezett felületi lefolyás korántsem tiszta víz, hanem különböző sűrűségű talajszuszpenzió, melynek erodáló hatása nagyobb a tiszta víznél.

A leírt talajpusztulási forma hatására a lejtők felszíne tarka képet mutat. A feltalaj – vagyis a humuszos szint – barna színét nagyobb foltokban vöröslő vagy kivilágosodó árnyalatok váltják fel. Ezek az erdőtalajok felhalmozódási szintjének, illetve a csernozjomok B szintjei anyagának vagy a talajképző kőzetnek felszínre került maradványai.

Barázdás erózió

A barázdás erózió az, amikor a felszínen képződött kisebb vízerek egymással egyesülnek, és összefüggő vízlepleken, valamint sekély, kis energiájú érhálózatokon kívül nagyobb vízfolyások is képződnek. A vízfolyások általában a lejtők kisebb hajlataiban koncentrálódnak, azután bevágódnak a laza felszínbe, és a talajt sodorvonaluk mentén elhordják. A barázdás erózió tehát már megközelítően sem egyenletesen hat a felszínre, hanem vonalas erózió alakjában jelentkezik. A vonalas eróziónak ez az enyhébb formája a felszínt eróziós barázdákkal szabdalja fel. Ezek sekély talajműveléssel már nem tüntethetők el, de a vízszintes, a lejtőn keresztben végzett gépi talajművelést még nem akadályozzák. Képződésüket sok esetben egy-egy keréknyom vagy választóbarázda segíti elő, de kialakulásuk oka lehet a helytelenül végzett sáncolás is. Vízszintes sáncok esetében a sáncárok feltöltődése után a visszatartott víz áttöri a sáncgerinc gyengébb részeit, és hirtelen nagy energiával zúdul az alatta levő területre, amin árkos eróziót vált ki.

Vízmosásos erózió

A vízmosásos erózió a vonalas eróziónak erősebben fejlett formája, amely a felületen összegyülemlett víz egyesülése útján folytonosan mélyülő és terjedő vízmosáshálózat alakját ölti. A vízmosások talajművelő eszközökkel nem szüntethetők meg, és nem járhatók át, ezért ez a talajpusztulási forma akadályozza a szintvonalas talajművelést, és azt csak a vízmosások közötti területre korlátozza. A talaj rétegzettségétől és fizikai tulajdonságaitól függően a vízmosások keresztmetszete többféle. Van V és U alakú vízmosás, köztük elsősorban az elhordott talaj mennyiségében van különbség. Van élő és holt vízmosás annak alapján, hogy fejlődésük ma is folytatódik-e, vagy pedig már megállapodott. Az élő vízmosások egyrészt visszavágódás, vagyis a lejtővel ellentétes irányban való előrehaladásuk által fejlődnek tovább, másrészt elágaznak, amikor a mellékvízmosások alakjában jelentik a talajpusztulást. A vízmosások meredek falain gyakran következik be suvadás, rogyás vagy a falak beomlása. Aszerint, hogy az említett kísérőjelenségek közül melyik lép fel, változhat a vízmosás, keresztmetszete azonban minden esetben szélesedik. Az idősebb, holt vízmosásokban gyakran észleljük a fenék feltöltődését, ami vízszintes völgytalpat hoz létre. A vízmosások alakulását, megjelenésük sűrűségét jelentősen befolyásolja az emberi tevékenység. Különösen legeltetéssel idézhetjük elő a vízmosásos talajpusztulás folyamatának jelentős felgyorsulását. Legeltetett területeken gyakori, hogy a vízmosások kialakulása nem fokozatos és folyamatos visszavágódás, hanem egyes szakaszainak összeolvadása következtében jön létre. A meredek lejtőkön legelő állatok járatai a legelő hajlataiban a lépcső alakú vízmosások csíráivá lesznek, amelyek idővel az egymás alatt fekvő részek összeolvadásával összefüggő, nagy vízmosássá egyesülnek.

Az eddig ismertetett eróziós formák azonban általában nem önmagukban képviselik a talajpusztulás jelenségét az adott területen, hanem a különböző formák különböző arányokban társulnak. A lejtőviszonyoktól, a talaj fizikai tulajdonságaitól függően a különböző formák egymáshoz viszonyított aránya más és más. Löszterületeken általános törvényszerűség, hogy a talajpusztulás folyamatának erősségétől függően először a felületi rétegerózió, majd ehhez társulva a barázdás erózió, és a legerősebb talajpusztulás esetében a vízmosásos erózió formái lépnek fel. Agyagos talajképző kőzet esetében, elsősorban erdőtalajokon, az arányok eltolódnak az eróziós formák között, és már kisebb mértékű talajpusztulás esetében is a mezőgazdasági művelés szempontjából káros és a talajvédelem tekintetében nehezebben leküzdhető formák kerülnek túlsúlyba.

Padkásodás

A sík, szikes területek jellegzetes talajpusztulási formája a padkásodás. Az erózió hatására – a látszólag sík felszínen – néhány deciméter mély, meredek falú mélyedések alakulnak ki. A padkatetőt – amely a szikes talajok A szintjével fedett – többnyire zárt gyeptakaró borítja, a mélyebben fekvő ún. padkafenekek felszínén kivirágoznak a sók, fehér porszerű kovasav gyűlik össze bennük, és e kedvezőtlen viszonyok között csak gyér, szárazság- és sótűrő növényzet található. A padkásodás a meredek padkaperemek pusztulása által terjed. Kialakulásának megindítója sok esetben a zárt növénytakarónak csordajárás vagy dűlőút által megszaggatott, kikopott foltjaiban keresendő.

Szedimentáció

Az erózió formáinak tárgyalását nem zárhatjuk le anélkül, hogy ne szólnánk a talajpusztulás következményeként jelentkező kártétel formáiról, a szedimentációról vagy eliszapolásról. A lejtős területekről lepusztult talajrészek leülepednek, amint csökken a felületi lefolyás energiája. Leülepedésük helyén a elborítják a növényzetet, ezáltal kárt okoznak. Ugyancsak jelentős károkat okoz az eliszaposodás a közutakon és a vasúti pályákon. Az eliszaposodás helye lehet a helyi erózióbázis, de lehetnek az összetett lejtőkön kialakult, enyhébb lejtésű tereprészek – az ún. pihenők – is.