Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

Szerves szennyező anyagok

Szerves szennyező anyagok

A szerves szennyező anyagok többsége a talaj folyékony, szilárd és gáz fázisában egyaránt előfordul. A fázisok közötti megoszlásukat és további sorsukat alapvetően a vegyület tulajdonságai (elektronszerkezete, vízoldhatósága, halmazállapota stb.), valamint a talaj sajátságai szabják meg. A 15.5. ábrán vázolt lehetséges folyamatok közül egyes anyagoknál a lemosódás, másoknál a bomlás vagy a gázképződés játszik meghatározó szerepet.

15.5. ábra - A talajra került szerves mikroszennyezők sorsa

kepek/15-5-abra.png


A szerves szennyezők túlnyomó többsége méregként hat az állati szervezetekre. Toxikus hatásuk nemcsak a szájon keresztül, hanem belélegezve vagy a bőrön át felszívódva is érvényesülhet.

A talajba csak kis mennyiségben bekerülő ilyen anyagokat (peszticidek, poliklórozott bifenilek, policiklikus aromás szénhidrogének stb.) összefoglalóan szerves mikroszennyezőknek nevezzük.

Peszticidek

A különböző funkciójú és változatos szerkezetű peszticidek közül a mezőgazdaságban a herbicideket (gyomirtó szereket) és az inszekticideket (rovarölő szereket) használják nagyobb mennyiségben.

Néhány jellegzetes peszticid – vegyülettípus szerinti – csoportosítása a 15.2. táblázatban, az alapvegyületek vagy az egyszerűbb származékok képlete a 15.6. ábrán látható.

15.2. táblázat - A talajba kerülő fontosabb peszticidtípusok(H = herbicid; I = inszekticid)

Kationok

Gyenge bázisok

Gyenge savak

Apoláris vegyületek

Bipiridiniumsók:

  • dikvát (H)

  • parakvát (H)

s-triazinok:

  • antrazin (H)

  • simazin (H)

  • terbutrin (H)

  • metribuzin (H)

Fenoxi-ecetsavak:

  • 2,4-D (H)

  • MCPA (H)

  • 2,4,5-T (H)

Benzoesavak:

  • dikamba

Pikolinsav-szárm.:

  • pikloram (H)

Halogénezett szénhidrogének:

  • aldrin (I)

  • dieldrin (I)

  • lindan (I)

  • heptaklór (I)

  • DDT (I)

Karbamidszármazékok

  • monuron (H)

  • diuron (H)

  • linuron (H)

  • – karbaril (I)


15.6. ábra - Néhány peszticid alapvegyületének képlete

kepek/15-6-abra.png


A peszticidek és az egyéb szerves mikroszennyezők a talajoldatban kationok, anionok vagy poláris és nem poláris molekulák formájában lehetnek jelen (15.2. táblázat).

Kation típusú herbicidek a bipiridinium-kationok sói; a dikvát és a parakvát. (A dikvát a „Reglone”, a parakvát a „Gramoxone” márkajelzésű készítmény hatóanyaga). Vízben igen jól oldódnak‚ és erősen kötődnek a talajkolloidokhoz. Savanyú talajban a kolloidok pH-függő töltéseinek protonálódása (az ioncsere kapacitás csökkenése) miatt kisebb mértékű az adszorpció, mint semleges és lúgos kémhatás esetén.

Megfelelő pH-tartományban, a gyenge bázis- és gyenge savkarakterű peszticidek enyhén poláris molekulái is ionizálódnak. A gyenge bázisok (pl. az s-triazinok, s-triazolok, szerves aminok) savanyú közegben protont vesznek fel, s kationként viselkednek. Semleges és lúgos talajokban viszont nincsenek ionos állapotban, ezért jóval gyengébben adszorbeálódnak (molekulaadszorpció). A gyenge savak (pl. a fenoxi-ecetsav, a halogénezett alifás karbonsavak) pedig savas közegben semleges molekulák, gyengén lúgos és lúgos kémhatásnál azonban protonvesztéssel anionokká alakulnak. A főként negatív töltésű talajkolloidok a nem disszociált molekulákat gyenge fizikai erőkkel kötik, az anionos formákat pedig taszítják. A gyenge szerves savak (2–4 D, dikamba, pikloram stb.) molekulái tehát számottevő mennyiségben csak savanyú kémhatású és nagy szerves anyag tartalmú talajokban adszorbeálódnak.

A nem poláris molekulákból álló vegyületek vízben gyengén vagy gyakorlatilag egyáltalán nem oldódnak, és az említetteknél jóval gyengébben (van der Waals erőkkel)‚ és jóval kisebb mértékben kötődnek a talaj szilárd fázisához. Ezeket elsősorban a humuszanyagok hidrofób gyökei, hidrofób felületelemei (pl. a humuszsavak alifás oldalláncai, s a lipidszerű komponensek) tudják adszorbeálni. A poláris és apoláris molekulák töltését és adszorpcióképességét a közeg kémhatása nem befolyásolja (15.7. ábra).

15.7. ábra - A közeg pH-jának hatása a szerves molekulák polaritására és töltésére

kepek/15-7-abra.png


A különböző peszticidek adszorpciós affinitásának egyszerű becslése a megoszlási koefficiensek (kd) alapján lehetséges:

k d  =  a peszticid adszorbeált mennyisége , mg/kg a peszticid koncentrációja az egyensúlyi oldatban , mg/l . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaebbnrfifHhDYfgasaacH8rrps0l bbf9q8WrFfeuY=Hhcba9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfeaY=biLk VcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr0=vqpWqaaeaabiqa ceaacaqabeaabaqaamaaaOqaaiaabUgadaWgaaWcbaGaaeizaaqaba GccaqGGaGaaeypaiaabccadaWcaaqaaiaabggacaqGGaGaaeiCaiaa bwgacaqGZbGaaeOEaiaabshacaqGPbGaae4yaiaabMgacaqGKbGaae iiaiaabggacaqGKbGaae4CaiaabQhacaqGVbGaaeOCaiaabkgacaqG LbGaaey4aiaabYgacaqG0bGaaeiiaiaab2gacaqGLbGaaeOBaiaab6 gacaqG5bGaaeyAaiaabohacaqGPdGaae4zaiaabwgacaqGSaGaaeii aiaab2gacaqGNbGaae4laiaabUgacaqGNbaabaGaaeyyaiaabccaca qGWbGaaeyzaiaabohacaqG6bGaaeiDaiaabMgacaqGJbGaaeyAaiaa bsgacaqGGaGaae4Aaiaab+gacaqGUbGaae4yaiaabwgacaqGUbGaae iDaiaabkhacaqGHdGaae4yaiaabMgacaqGZdGaaeOAaiaabggacaqG GaGaaeyyaiaabQhacaqGGaGaaeyzaiaabEgacaqG5bGaaeyzaiaab6 gacaqGZbGaaeO+aiaabYgacaqG5bGaaeyAaiaabccacaqGVbGaaeiB aiaabsgacaqGHbGaaeiDaiaabkgacaqGHbGaaeOBaiaabYcacaqGGa GaaeyBaiaabEgacaqGVaGaaeiBaaaacaGGUaaaaa@8E85@

Adott rendszerben minél nagyobb egy komponens megoszlási koefficiense, annál nagyobb mértékű az adszorpciója. Mivel egy anyag mozgékonysága fordítva arányos az adszorpcióképességével, a kd alkalmas a különböző peszticidek mobilitásának kifejezésére, összehasonlítására (15.3. táblázat). A felhalmozódás vagy kimosódás veszélyének megítéléséhez azonban, a mozgékonyságon kívül, figyelembe kell venni a vegyület perzisztenciáját is. A növényvédő szerek átlagos perzisztenciája a talajban a következőképpen alakul:

kicsi ( < 3 hónap); pl. 2,4 – D; 2, 4, 5,-T; MCPA;

közepes (3–12 hónap); diuron, dikamba, linuron, atrazin, simazin;

nagy (1–3 év); heptaklór, lindan (HCH);

igen nagy (> 3 év); DDT, dieldrin.

15.3. táblázat - A peszticidek relatív mozgékonysága a talajban (több szerző alapján)

Növekvő mobilitás →

Növekvő mobilitás

igen kicsi

kicsi

mérsékelt

nagy

igen nagy

DDT

Parakvát

Heptaklór

Dieldrin

Dikvát

Lindán (HCH)

Linuron

Diuron

Terbutrin

Simazin

Atrazin

Monuron

2,4,5-T

Fenuron

2,4-D

MCPA

Pikloram

Dikamba

Trikamba


A nagy stabilitású, nagymértékben perzisztens vegyületek – annak ellenére, hogy használatukat sok országban évtizedekkel ezelőtt betiltották – a környezetben ma már mindenütt előfordulnak. A DDT pl. megtalálható az emberi/állati zsírszövetekben, a tengervízben, a tengeri élőlényekben, s még az Antarktiszon is kimutatható. A szétterjedésben, más tényezők mellett, a tápanyagok természetes körforgalma is jelentős szerepet játszott.

Magyarországon a DDT alkalmazása 1969, a dieldrin forgalmazása pedig 1970 óta tilos.

Poliklórozott bifenilek (PCB) és policiklikus aromás szénhidrogének (PAH)

Az apoláris molekulákból felépült, poliklórozott bifenilek és policiklikus aromás szénhidrogének vízben igen gyengén, de apoláris oldószerekben meglehetősen jól oldódó hidrofób anyagok, ezért az emberi és állati szervezetbe jutva a zsírszövetekben feldúsulhatnak.

Poliklórozott bifenilek és származékaik

A poliklórozott bifenilek kizárólag ipari eredetűek. Vízben nem oldódó, hidrofób anyagok. Nagy viszkozitásuk, termikus és kémiai stabilitásuk miatt – többek között – hidraulikai folyadékokban, szigetelő- és hűtőanyagokban használhatók. Annak ellenére, hogy a fejlett országokban a gyártásuk mintegy másfél évtizede megszűnt, a környezetben majdnem mindenütt jelen vannak. Egyrészt a PCB-tartalmú „fáradt” hulladékokból (párolgással) jelentős mennyiségben kerülnek a levegőbe s onnan a talajra, másrészt a DDT bomlástermékének, a DDE-nek átalakulása révén is képződnek. A PCB-ket elsősorban a humuszanyagok hidrofób felületrészei tudják adszorbeálni (hidrofób adszorpció).

Hasonlóan a DDT-hez, elsősorban a zsírszövetekben akkumuláIódnak, fiziológiailag a DDT-nél is lassabban bomlanak le. Mind az emberi, mind az állati szervezeteket (az idegrendszert és az anyagcsere-szerveket) nagymértékben károsítják. Globális környezetszennyezőnek tekinthetők, a legkülönbözőbb élő szervezetekben kimutathatók.

Különböző égési folyamatoknál (szemétégetés, erdőégés stb.) a PCB-ből és más klórozott vegyületekből nagy stabilitású, rendkívül toxikus poliklórozott dibenzo-furánok (PCDF) és poliklórozott dibenzo-dioxinok (PCDD) képződnek.

Az alapvegyületek általános képlete:

A PCB-k összegképlete: C12ClxH(10-x); a PCDF-ok összképlete: C12ClyH(8-y)O

Policiklikus aromás szénhidrogének

A policiklikus aromás szénhidrogének (PAH) három vagy több kondenzált aromás gyűrűt tartalmazó hidrofób, rezisztens anyagok. A vegyületcsoport több tagjának rákkeltő hatása is bizonyított. A kőolaj képződése során, valamint a tüzelő- és üzemanyagok (tűzifa, szén, gázolaj, benzin) elégetésekor vagy erdők, lápterületek stb. égésekor keletkeznek. Mindig megtalálhatók a füstgázokban, a cigarettafüstben‚ és a gépjárművek kipufogó gázában. Az égéskor/égetéskor képződő PAH a porszemcsékre tapadva, a légáramlással együtt mozog, majd a légköri üledékek kísérőanyagaként bekerül a talajba és a felszíni vizekbe. Egyes területeken (kőolajvezetékek, kőolajfinomító üzemek, gázgyárak környékén) különösen nagy a PAH-szennyezés veszélye. A PAH-vegyületek talaj általi adszorpciója is a humusztartalommal és a humusz minőségével van szoros összefüggésben.

A vegyületcsoport ismertebb képviselői: az antracén, fenantrén, pirén, s a benz(a)pirén:

A PAH-vegyületek közül a benz(a)pirén karcinogén hatása a legrégebben ismert. A tetőfedőknél, akik munkájuk során a kátránygőzökkel jelentős mennyiséget lélegeznek be, a benz(a)pirén toxicitását meggyőzően bizonyították. A cigarettafüst károsító hatását is a benz(a)pirén tartalmának tulajdonítják.

A 3 gyűrűt tartalmazó PAH-vegyületek perzisztenciája kicsi (kb. 6 hónap alatt lebomlanak a talajban), a nagyobb kondenzáltságú tagok [a benz(a)pirén és mások] ellenben olyan kismértékben oldódnak és olyan erősen adszorbeálódnak, hogy a mikrobiológiai lebontásuk csekély.

Olajipari termékek

A talajokba esetenként nagy tömegben bejutó szerves folyadékok közül a legfontosabbak: a kőolaj, a belőle készített termékek és az ún. fáradt olajok.

A nyersolaj különböző szerkezetű és molekulatömegű alifás (paraffinok), aliciklikus (pl. cikloparaffinok, naftének) és aromás szénhidrogének (benzol, toluol, piridin stb. és származékaik) elegye. Feldolgozása során öt termékcsoportot állítanak elő:

  • folyékony gázok,

  • benzinek,

  • középolajok (dízelolaj, fűtőolaj),

  • kenőolajok,

  • nehéz fűtőolajok és a bitumen.

Talajszennyeződés gyakran előfordul a kőolaj kitermelése, feldolgozása, az olaj és az egyes termékek (továbbiakban: olaj) szállítása, szakszerűtlen tárolása folyamán. A káros hatás függ a szennyeződés mértékétől, a kiömlött anyag tulajdonságaitól és a környezeti feltételektől (talajadottságok, talajvíz mélysége, éghajlat, időjárás).

A nyersolajtermékek közül a benzin, a középpárlatok és a kenőolajok okozhatnak nagyobb mértékű talajszennyeződést. A folyékony gázok ugyanis a beszivárgás előtt jórészt elpárolognak, a nehéz olajok és a bitumen pedig be sem tudnak szívódni a talajba. A környezeti ártalom kiterjedése szempontjából a vízben oldódó mozgékony vegyületek a legveszélyesebbek, mert könnyen bekerülnek a talajvízbe és a vízgyűjtőkbe is.

Az olaj szétterjedése a talajban

A talajra/talajba kerülő olaj behatol a pórusokba, majd ott a gravitációs és a kapilláris erők hatására továbbmozog. A beszivárgás mélységét és az átitatott zóna (az ún. olajtest) alakját számos tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabbak:

  • a talaj tulajdonságai (olajvisszatartó képessége, rétegezettsége, a rétegek olajáteresztő képessége),

  • az olaj mennyisége, minősége és az, hogy

  • adott térfogatú szennyező anyag mennyi idő alatt jut a talaj felszínére.

Homogén, egynemű talajban az olaj által átitatott zóna közel szabályos (15.8.ábra a). A talaj rétegezettsége azonban, az egyes rétegek különböző áteresztőképessége miatt, lényegesen módosítja a szabályos profilt (15.8. ábra b). Ugyanis, ha a leszivárgás intenzitása nagyobb, mint az adott talajréteg olajáteresztő képessége, a függőleges irányú mozgás fékeződik vagy megszűnik, s a réteg fölött megnő (vagy uralkodóvá válik) a folyadék oldalirányú mozgása.

15.8. ábra - Az olaj szétterjedése a talajban

kepek/15-8-abra.png


A függőleges és vízszintes irányú szétterjedésre, az olajtest alakjára, jelentős hatással van az is, hogy milyen gyors a szennyező anyag utánpótlása. Ha pl. egy tartályból csak lassan, de nagy mennyiségű olaj szivárog ki, egy jó áteresztő képességű talajban jelentős mélységbe juthat el, a vízszintes irányú szétterjedése azonban kicsi. Ha ugyanilyen mennyiség egyszerre ömlik ki, akkor a vízszintes irányú mozgás lesz az uralkodó.

A szivárgás folyamán az áteresztő-pórusokban összefüggő olajfázis jön létre, a folyamat végén pedig a talaj olajvisszatartó képességének megfelelő mennyiség marad meg az átitatott rétegekben. A visszatartott anyag zöme, mint maradványforma, a talajrészecskék felületén bevonatként és a pórusok egy részében található (maradék olaj), a levegővel telt pórustérben pedig az illékony vegyületek gőze van jelen.

Ha a beszivárgó olaj mennyisége nagyobb, mint amennyit a talajvíz fölötti rétegek vissza tudnak tartani, a szivárgás egészen a talajvízig terjed. A mozgás azonban a víztükör fölötti „támaszkodó” kapilláris zónában – a kapillárisok nagy víztelítettsége miatt – lelassul. Emiatt az olaj itt jelentősen feldúsul‚ és egy összefüggő, önálló fázist képez. További szivárgás esetén pedig a talajvíz felszínén olajlencse is kialakul (15.8. ábra c).

A beszivárgó olaj tehát különböző mozgékonyságú formákban és a talaj mindhárom fázisában jelen lehet. Előfordul mint

  • önálló folyékony fázis a pórustérben,

  • a talajrészecskékhez kötött formában,

  • elkülönülten egyes pórusokban,

  • a talajnedvességben oldott szennyeződésként,

  • a talajlevegőben gőz állapotban,

  • a talajvízen úszó olajlencse formájában,

  • a talajvízben oldott szennyeződésként.

Az olajszennyeződés szétterjedésének becslésére szolgáló paraméterek

Az olaj mozgékonysága. A talajban az olajtermékek mozgékonysága – egyébként azonos körülmények esetén – elsősorban a dinamikai viszkozitásuktól függ, az egyes komponenseké pedig a vízoldhatósággal és az illékonysággal van szoros összefüggésben.

A különböző szerves folyadékok egyes fizikai jellemzőit és vízhez viszonyított relatív mozgékonyságát áttekintve (15.4. táblázat) kitűnik, hogy a viszkózus dízelolaj, valamint a nehéz fűtőolaj és a nyersolaj sokkal lassabban, a benzin viszont gyorsabban mozog, mint a víz.

15.4. táblázat - Néhány szerves folyadék fizikai jellemzői és a vízhezviszonyított relatív mozgékonysága 20 °C-on

Anyag

Sűrűség,

g/cm3

Oldhatóság vízben

g/kg

Dinamikai viszkozitás

mPa s

Relatív

mozgékonyság

Víz

0,9982

1,005

1

Benzin

0,725–0,785

50–500

0,65

1,54

Dízelolaj

0,82–0,86

4–50

2,8–6,4

0,36–0,15

Fűtőolaj

0,92–0,95

21–34

0,05–0,03

Nyersolaj (Kuvait)

15

0,067

Tetraklórmetán

1,555

0,969

1,62

O-diklórbenzol

1,306

1,34

1,0656

1,23

Benzol

0,8790

1,78

0,652

1,36


Mivel az olaj legtöbb komponense hidrofób‚ és csak gyengén vízoldható, a mozgást fékező adszorpció is (ugyanúgy, mint az apoláris molekulákból álló egyes peszticideknél) főként a hidrofób kötőerőknek tulajdonítható.

A talaj olajáteresztő képessége. Ha két egymással nem elegyedő folyadék (pl. olaj és víz) van egyidejűleg a talajban, mindkét folyadékra nézve kisebb az áteresztőképessége annál, mint amikor az adott folyadék csak egyedül van jelen. Ebből következően a talajnak az olajat és egyéb folyékony szénhidrogéneket áteresztő képessége a víztartalomtól függően, illetve a vízáteresztő képessége olajtartalomtól függően is változik. A változás mérőszáma az ún. relatív áteresztőképesség, ami csak az egyik folyadék jelenlétében mérhető áteresztőképesség %-ában (vagy annak törtrészeként) kifejezett jellemző.

A relatív áteresztőképesség, valamint a talaj víztelítettsége vagy olajtelítettsége közötti összefüggéseket a 15.9. ábra mutatja be. Ebből kitűnik, hogy az olajra vonatkozó relatív áteresztőképesség annál nagyobb, minél nagyobb az olaj részaránya a pórustérben‚ és minél kevesebb a vízé.

15.9. ábra - A talaj relatív áteresztőképességének változása a vízzel való telítettség függvényében

kepek/15-9-abra.png


A talajok olajvisszatartó képessége. A talajok olajvisszatartó képessége a szemcseösszetételtől, az összporozitástól, a pórusméret megoszlástól, a humusztartalomtól és a szerves folyadék (olaj) tulajdonságaitól függ elsősorban, értékét azonban a talaj nedvességtartalma is módosítja. A finomszemcsés talajokban általában több olaj marad vissza, mint a durvább textúrájúakban. A könnyű, kis viszkozitású termékek (benzinek) pedig kevésbé kötődnek meg, mint a nagyobb viszkozitású olajok.

Néhány szemcsecsoport kerozin-visszatartó képessége pl. a következő: homokos kavics 8 liter/m3, durva homok 15 liter/m3, közepesen finom homok 25 liter/m3, finom homok 30 liter/m3, iszap 40 liter/m3.

Olajszennyezés által veszélyeztetett és/vagy szennyezett területeken célszerű a talaj olajvisszatartó képességét (OKt) laboratóriumban meghatározni. A kísérleteket természetes szerkezetű talajmintákkal és a tényleges vagy potenciális szennyezőanyagokkal kell végrehajtani. A kapott értékek felhasználásával becsülni lehet a szennyeződött talaj térfogatát:

V szt = V ol p OK t , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaebbnrfifHhDYfgasaacH8rrps0l bbf9q8WrFfeuY=Hhcba9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfeaY=biLk VcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr0=vqpWqaaeaabiqa ceaacaqabeaabaqaamaaaOqaaabaaaaaaaaapeGaaeOvamaaBaaale aacaqGZbGaaeOEaiaabshaaeqaaOGaeyypa0ZaaSaaaeaacaqGwbWa aSbaaSqaaiaab+gacaqGSbaabeaaaOqaaiaabchaieaacaWFzaIaey yXICTaae4taiaabUeadaWgaaWcbaGaaeiDaaqabaaaaOGaaiilaaaa @415D@ (15.1. egyenlet)

ahol:

Vszt = az elszennyeződött talaj térfogata, m3; Vol = a kifolyt olaj térfogata, m3; p’ = a talaj porozitása, viszonyszám (pórus-%/100); OKt = a talaj olajvisszatartó képessége, m3 olaj/ m3 talaj.

Az olaj beszivárgási mélysége (X) pedig

X = V ol A OK t η , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaebbnrfifHhDYfgasaacH8rrps0l bbf9q8WrFfeuY=Hhcba9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfeaY=biLk VcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr0=vqpWqaaeaabiqa ceaacaqabeaabaqaamaaaOqaaabaaaaaaaaapeGaaeiwaiabg2da9m aalaaabaGaaeOvamaaBaaaleaacaqGVbGaaeiBaaqabaaakeaacaqG bbGaeyyXICTaae4taiaabUeadaWgaaWcbaGaaeiDaaqabaGccqGHfl Y1caqG3oaaaiaacYcaaaa@40D4@ (15.2. egyenlet)

amiből látható, hogy az X fordítva arányos az olajvisszatartó képességgel, a folyadék viszkozitásával és az olajáram keresztmetszetével.

Jelölések: X = a behatolási mélység, m; A = a lefelé hatoló olajáram keresztmetszete, m2; η = a folyadék dinamikai viszkozitása. (A benziné: 0,6; a könnyű ásványolajé: 2,0; a dízel olajé: 2,8–6,5).