Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

Talajtisztítási módszerek

Talajtisztítási módszerek

A szennyezett talajok megtisztítása (dekontaminációja) főként a korábban ipari célra használt területeken, egyes hulladéklerakó helyeken, ill. a jelenlegi ipari üzemek, repülőterek stb. környékén válhat szükségessé, elsősorban a talajvíz védelme miatt vagy akkor, ha lakótelepet kívánnak építeni a területre.

A szennyeződésből eredő károk elhárítását célzó módszereket, a beavatkozáscélja szerint, három csoportra oszthatjuk:

  • a szennyezőanyagok továbbterjedésének megakadályozása (lokalizáció), ami az anyag tulajdonságaitól függően megoldható felszíni takarással vagy a szennyeződés alatti szigeteléssel;

  • a részleges mentesítés (pl. az olajlencse kitermelése) és

  • a terület teljes dekontaminációja.

A talajtisztítás történhet a talaj kiemelése nélkül (in situ) vagy a szennyezett talaj kiemelése után (ex situ). Az utóbbi esetben

  • a telephelyen kivitelezett/kivitelezhető (on site) és

  • a területtől távolabbi helyen, a talaj elszállítása után, alkalmazott (offsite) tisztítási eljárásokat ismerünk.

Alapelvük szerint a módszereket 4 csoportba lehet sorolni.

a) A pneumatikus eljárásokat már hosszabb idő óta alkalmazzák a könnyen illó szerves anyagokkal szennyezett talajok megtisztítására. A vákuumkutakkal létrehozott kis nyomással a helyszínen (in situ) elszívják az illékony anyagokban gazdag talajlevegőt, amelyet helyben, aktívszén-szűrőkkel tisztítanak meg. A dekontaminálás hatása, a viszszanyert szennyezőanyag mennyisége alapján, viszonylag könnyen kimutatható. A hatásfok nagymértékben függ a talajviszonyoktól.

b) A termikus eljárások a talajban lévő káros anyagok elbontására alkalmasak. Az eljárás elve az, hogy a káros anyagokat magas hőmérsékleten oxidálják, illetve gázfázisba viszik át, és ezután termikus utókezeléssel szétroncsolják. A termikus módszer nem alkalmas a fémekkel erősen szennyezett talajok kezelésére.

c)  A leggyakrabban alkalmazott módszer a talajmosás (extrakció). A talajmosásnál a káros anyagok nem bomlanak le és nem alakulnak át, hanem azzal a szemcsefrakcióval együtt választják le a szennyeződéseket, amelyekre túlnyomórészt adszorbeálódtak. Ha a talajban nagy az agyagfrakció mennyisége, a rendelkezésre álló berendezésekkel nem oldható meg a talajmosás.

Az átmosás eredményessége és hatékonyságának növelése céljából sokszor szükség van szennyezőanyag-specifikus adalékok alkalmazására is. A leggyakrabban használt adalékanyagok: savak, lúgok, felületaktív anyagok és alkalmas kelátképzők.

A különböző talajmosó berendezések elsősorban az osztályozó és elválasztó egységek kialakításában térnek el egymástól.

d) A biológiai eljárások a talajban felhalmozódott szerves vegyületek gyorsított lebontását célozzák. Ez történhet a már meglévő baktériumok aktivizálásával és optimalizálásával, valamint alkalmas mikroorganizmusok bevitelével. A lebontási folyamat hatékonyságához különösen fontos a mikroorganizmusok optimális életfeltételeinek kialakítása. A biológiai eljárásokat egyaránt alkalmazzák talajkitermeléssel, illetve anélkül (on site/off site, illetve in situ). A talajkiemeléssel (off site) működő biológiai kezelés az ún. prizmás módszer szerint történik. Ekkor az elszennyezett talajt prizmákba rakják a talajvíz fölötti, elszigetelt területen, majd baktériumkultúrákkal „kezelik”. Az eljárástól függően különböző előkezeléseket alkalmaznak: például talaj homogenizálása, tápanyag- és baktériumhozzáadás, szivárgóvíz-keringtetés, levegőztetés és átrakás. Sokszor az eltávozó levegőt is elszívják és megtisztítják.

A különböző tisztítási módszerek alkalmazásának lehetőségeit és hatékonyságát a szennyezőanyagok minősége szabja meg (15.5. táblázat).

15.5. táblázat - A tisztítási eljárások hatékonysága

Szennyező anyagok

Mikrobiológiai

Megkötés, stabilizálás

Oldószeres extrakció

Alacsony hőmérséklet

Magas hőmérséklet

Apoláris halogénezett

aromás vegyületek

B

C1

B

B

A

Halogénezett PCB-k, dioxinok, furánok és amiből ezek keletkeznek

B

C1

B

C3

A

Halogénezett fenolok, aminok és egyéb poláris aromás vegyületek

B

C1

B

B

A

Halogénezett alifás vegyületek

A

X

B

A

A

Ciklusos halogénezett alifás éterek, észterek, ketonok

C2

C2

B2

C3

A

Heterociklusos és egyszerű nem halogénezett aromás vegyületek

A

X

A

A

A

Többgyűrűs aromás vegyületek

A

C1

B

C

A

Poláris, nem halogénezett egyéb szerves vegyületek

A

C1

B

B

A

Nem illékony fémek

X

A

B

C3

C3

Illékony fémek

X

A

B

C3

X


A = a hatásosság bizonyított, B = potenciálisan hatásos, C = a hatásosság nem bizonyított, X = nem ajánlott a környezetre gyakorolt káros hatásai miatt.

  1. Utalások vannak arra, hogy ezek az eljárások bizonyos szituációkban hatékonyak lehetnek.

  2. Nincsenek közvetlen adatok. Az ilyen fizikai és kémiai tulajdonságú vegyületekkel szerzett tapasz talatok arra utalnak, hogy egyes esetekben ezek a technikák bizonyos mértékig hatásosak lehetnek.

  3. Ezen vegyületek fizikai és kémiai tulajdonságaiból arra lehet következtetni, hogy az itt megnevezett eljárások nem hatásosak.